Téli Tesztek 10

Réka az előző fejezetet szépen felkonferálta.. :D Igazából elvoltam ázva és röhögtem mindent. XD

Hatalmas köszönet a sok komi miatt! :) Így tovább. Továbbra is minél több komi annál előbb hozom a frisst! :)

Nem tudtam, mit higgyek vagy gondoljak. Cristiano karjaiban feküdni nagyon jó érzés volt. Nyugalmat sugárzott magából, és ezt akaratlanul is átvettem. Nagyon fogékony voltam az emberek érzéseire.

- Lassan meg kéne mozdulni - jegyeztem meg. Még mindig a kádban feküdtünk. Én nagyrészt az ő mellkasán.

- Lassan el kéne indulnom - sóhajtott fel, és kicsit megemelkedett. - Nincs kedvem megmozdulni - hanyatlott vissza.

- Mozgás, Ronaldo, mozgás! - felkeltem róla, kiléptem a kádból és magam köré tekertem egy törülközőt. Ő is kiszállt a kádból és kihúzta a dugót. Oda lépett elém, teljesen meztelenül, és magához húzott.

- Engedj el, vagy te lekésed a csapat találkád, én meg a gépem. - Próbáltam ellépni, de erősebb volt és nem engedett. - Naa! - nevettem.

- Van még annyi időd neked is és nekem is, hogy kicsit beszélgessünk. - Mélyen a szemembe nézett. Nem akartam tudni, mit szeretne mondani. Kibontakoztam az ölelésből, és ezúttal hagyta.

- Én egy dolgot szeretnék elmondani - néztem a szemébe két lépés távolságból. Örítő volt, ahogy kinézett. Vizesen, izmosan, szexi volt. - Jaj könyörgöm vegyél már fel valamit, így nem tudok gondolkodni! - fakadtam ki, mire egy Ronaldos mosoly jelent meg az arcán és a dereka köré tekerte a törülközőt. Nem sok segítség volt, de azért ez is valami. - Szóval, mi nem vagyunk együtt. Lefeküdtünk, mert mindketten erre vágytunk. Ennyi.

- Így gondolod? - kérdezett vissza. Bólintottam. A hangomban nem bíztam. - Csak lefeküdtünk - bólintott ő is. - Semmi érzelem. - Kifejezéstelen arccal ment el mellettem, és nyomott a meztelen vállamra egy csókot. Erről eszembe jutottak a csók törvények, amiket hülyeségnek tartottam, de mégis felrémlett, hogy a vállra adott csók vallomás és vágyakozás.

Cristiano után néztem. Még pont láttam a széles hátát eltűnni az ajtóban. Gyorsan visszafordultam a cuccaimhoz, és felöltöztem. Megnéztem a telefonom és Max kismilliószor keresett. Visszahívtam.

- Ne kérdezz semmi oké? - kérdeztem. - Értem tudnál jönni ugyan oda az utcába ahol múltkor a buli után voltam?

- Barbara.. - sóhajtott.

- Ne, Max ne! - morogtam.

- Fél óra és ott vagyok - sóhajtott és letette. Hogy én mennyire utálom, mikor csak így lerakják a telefont.

- Nekem lassan… - mentem ki, de megláttam, hogy Cristiano az ablak mellett állva telefonál. Rám nézett a válla felett és mutatta, hogy pillanat. Nem értettem mit beszél, mert nem angolul magyarázott. Talán spanyol lehetett. Az én spanyol tudásom meg kimerül a „Pregunto a unos fuerte” mondatban, ami annyit jelent, hogy ”Valami erőset kérek. „

Odamentem én is a hatalmas ablakhoz. A ház mögötti telekre lehetett kilátni. Hatalmas medence, ami most üresen, elhagyatottan állt. Egy hatalmas terasz volt a ház mögött. Sok időm nem volt bámészkodni, mert Cris elköszönt és letette a telefont.

- Mit szerettél volna mondani? - nézett rám.

- Azt, hogy lassan mennem kell - megnéztem az időt. - Egész pontosan 10 perc múlva kint kell lennem az utcán. Jönnek értem - magyaráztam.

- Elvittelek volna - vonta fel a szemöldökét.

- Neked dolgod van - legyintettem. - És úgyse hagyná az ismerősöm, hogy más furikázzon Spanyolba.

- A pasid? - kérdezte pár perc után. Még mindig az ablak előtt álltunk. Jó volt beszívni a nap gyenge sugarait.

- Nincs pasim. - Sóhajtottam egyet. Hátulról megölelt és adott egy puszit az arcomra, majd az állát a fejem tetejére támasztotta. Még mindig nagyon megtépázottnak éreztem a lelkem, és ez a gesztus nagyon jól esett.

Pár perccel Max érkezése előtt bontakoztam ki a biztonságot sugárzó ölelésből, és elléptem.

- Mennem kell - csak bólintott, és kikísért. Megállt velem a kapuban, és megvárta, míg Max oda ér. - Hát, szia! És köszönök mindent.

- Nincs mit köszönnöd - csóválta meg a fejét. Megszorította a kezem, de utána visszahúzta és zsebre tette mindkettőt. - Szia - mondta mosolyogva. Némi csalódottsággal a mellkasomba ültem be Max mellé a kocsiba.

- Nem akarom hallani - intettem le, mielőtt megszólalt volna. - Azt viszont igen, hogy mit beszéltél Danival, és miért hagyod, hogy vele találkozzak, és Cristianoval meg miért nem!

- Nem kell mindenről tudnod - vont vállat.

- De ez velem kapcsolatos! - akadtam ki.

- Lehetőséget kért, hogy segítsen neked - fújta ki a levegőt pár perc után.

- Rohadtul segített, mit ne mondjak! - morogtam.

Egész repülő úton az a nyugalom, biztonság érzés járt a fejemben amit Cristiano karjaiban éreztem.

Mikor hazaértem, egészen rend volt a lakásban. Lepakoltam a cuccaimat, és elmentem Akiráért. Hatalmas lelkesedéssel jött haza a kutyus. Egyből körberohant otthon, mindent megszagolt végül a kanapé végébe telepedett le és engem figyelt.

- Na mi van, Drága? - mosolyogtam rá. Adtam neki enni, és én is rendeltem magamnak pizzát.

Még be se fejeztem a vacsim mikor csörgött a telefonom.

- Hééééy! - köszönt bele vidáman Mike. - Öltözz és told le a popód a ház elé. Egy óra múlva ott leszünk érted és megyünk bulizni!

- Mike nem rég értem haza! - jegyeztem meg.

- Nem baj. Öltözz! - És lerakta. Nem sok kedvem volt bulizni, inni annál inkább.

Felvettem egy egyszerű fehér pólót, rá a fekete pulcsim meg egy fekete farmert, és beleléptem a fehér edzőcipőmbe.

- Vigyázz a házra, oké? - simiztem meg Akirát. Okos kutya módjára befordult az ajtó felé, és lerakta a fejét a mancsára. - Majd jövök - intettem neki az ajtóból.

Mike-ék pontosan voltak, így nem sokat álltam a hidegben. Mivel eltörölték a bahreini tesztet és futamot, ez a hetünk meg a jövő hét egy része szabad volt.

A szórakozóhelyen hat feles vodkával indítottam az estét.

- Mire fel iszunk? - ült le mellém George.

- Pasik - morogtam és már húztam is le az este első tequiláját. Lenyaltam a kezemről a sót, és próbáltam minél kulturáltabb arcot vágni.

- Hát akkor fúj pasik - húzta le a piáját George vigyorogva. Még lecsúszott 4 tequila mire felkeltem a pulttól egy zombi koktéllal a kezemben. Ha eliszom a teljes havi fizetésem az sem érdekelt. Ronda, ha egy nő részeg, de én már eldöntöttem, hogy fullos akarok lenni. A koktélommal a kezemben, botladozva kicsit bementem a tömegbe és tök egyedül táncolni kezdtem. Pár perc után valaki magához húzott és vele táncoltam tovább. Fogalmam sem volt, ki az, de nem is érdekelt. Még megittam 3 féle koktélt, 3 vodkát és 2 feles abszintot. Nagy nehezen felmásztam az asztalra és ott táncoltam tovább. Ordítva énekeltem a dalok szövegét, és a legkevésbé sem érdekelt, hogy fél szórakozóhely engem bámul. Pár perc után nagyon melegem lett, így szépen lerángattam magamról a pólót, és egy ideig a fejem felett hadonásztam vele, de véletlen elengedtem, így elrepült valamerre.

Az időérzékem nulla volt, így nem tudom, mennyi idő után, de leszédültem az asztalról. Valaki elkapott még mielőtt bajom lehetett volna, és még rémlett, ahogy rám rángatják a kabátom, és befektetnek a kocsiba. A következő, amire megint magamnál voltam, hogy pofozgatják az arcom. Két oldalról támogattak fel a lakásomba. Beszélni már nem bírtam. Menni se nagyon, így leginkább húztak a folyosón. Valaki bedöntött az ágyamba, én pedig egyből aludtam is. Semmi gondolat nem volt a fejemben.

**

Arra ébredtem, hogy Akira nyalogatja a kezem, ami lelógott az ágyról. Arrébb hessegettem, de akkor a talpam kezdte el nyalogatni, ami szintén lelógott. Megráztam a lábam, amitől lefordultam az ágyról.

- Akira ne akaratoskodj Hajnalok hajnalán... - szidtam meg a kutyát. Az órámra tévedt a tekintetem. - Jó akkor délután háromkor ne akaratoskodj - ugatni kezdett. - Jó-jó kelek. Leviszlek - morogtam. Felültem és még mindig a tegnap esti gatyámban voltam. A fejem iszonyúan zúgott, a torkom kapart, és hányingerem volt. Forgott a világ, ahogy felkeltem az ágyból. Ledobtam a farmerom és magamra rángattam egy szabadidő nadrágot, meg felvettem a hozzá tartozó cipzáras felsőt. A sapkámat a fejembe húztam és betuszkoltam alá a hajam. Levittem nehézkesen Akirát az udvarra, aki rohangálni kezdett lent. Mikor kifutkosta magát oda jött vissza mellém. Visszamentünk, és úgy ahogy voltam, végigdőltem a kanapén. Elvettem a tegnap esti pizzából egy szeletet, és lassan csukott szemmel elmajszoltam.

A telefonom csörgésére néztem csak fel. Úgy tűnt, azt a hálóban hagytam. Nyöszörögve felkeltem és bementem érte. Dani hívott. Leültem az ágyra és csak néztem a telefont. Mikor lerakta, megnyitottam a nem fogadott hívás listát. Max és Cristiano is keresett. Egyiküket sem hívtam vissza. Majd hívnak még. Danin morgolódva indultam ki a nappaliba. Nem fért a fejembe, miért hívott a tegnapi után. Miért keres még mindig? Miért nem hagy békén? Miért nem ad esélyt, hogy elfelejtsem?

Annyira feldühítettem saját magam, mire kiértem a nappaliba, hogy dühömben belerúgtam a nyitott bőröndbe, ami a szoba másik végébe repült. Annyira nem volt nehéz, hogy dühösen ne tudjam messzire rúgni. Viszont így a ruháimmal terítette be a szobát.

- Ott maradsz! - néztem a bőröndre, mintha ő lenne a hibás. Végigterültem megint a kanapén. A fejem mellett pont az egyik melltartóm volt. Megfogtam és átdobtam a szoba másik végébe.

Pár percig dühöngtem magamba, majd éreztem, ahogy a dühöt átveszi a kétségbeesettség, és az elhagyatottság érzése. Kiszakadt a mellkasomból a tegnapi érzelmi skála, és felzokogtam. Nem bírtam tovább. Egy hónap alatt másodszorra buktam ki. Ez elég gáz…

Akira felugrott mellém az ágyra és addig furakodott, míg a fejem mellé nem feküdt. A meleg nyakába fúrtam az arcom és próbáltam uralkodni az érzelmeimen. Ennyire nem lehetek szánalmas.

Lassan, fokozatosan nyugodtam meg. Úgy éreztem magam, mintha egy nagy vihar dúlt volna bennem. Mindez egy csodásnak nem mondható másnapossággal borzalmassá tette a napom.

Letusoltam, levittem még egyszer Akirát és visszafeküdtem egy kis délutáni szundizásra.

Végül az egészből az lett, hogy a kutya keltett hajnalba, hogy vigyem le. Mikor vissza értem, vissza is dőltem aludni.

**

Reggel a csengőre ébredtem fel. Ásítva rúgtam le magamról a takarót, mikor másodszorra nyomta meg. Lent volt valaki a lépcsőház aljában. Tuti vagy a postás zaklat találomra, vagy valami küldönc. Max tudja a kódot. Úgy tűnik, még alszik a bácsika, aki mindig kitámasztja az ajtót. Oda botorkáltam és kinyitottam neki. Átmentem a konyhába és öntöttem magamnak vizet. A pizza még az asztalon volt. A ruháim szanaszét a bőrönd a fal mellett. Akira farok csóválva jött oda hozzám. Öntöttem neki friss vizet és éppen a táljába akartam kaját rakni, mikor csengettek. Ezek szerint nekem jött aláírandó dolgom. Hátra fésültem kézzel a hajam, és úgy ahogy voltam, boxerben és egy mesefigurás nagypólóban ajtót nyitottam. Elég álmos voltam még mindig. Az első, ami a szemet szúrt, az egy csokor virág volt. Fehér és vörös rózsa.

- Nekem nem kell több gaz - akartam vissza csukni az ajtót. Elég agresszív tudok lenni ébredés után, de azért nem vágtam rá az ajtót a lábára.

- És ha feladóval együtt jött? - szólalt meg Cristiano vigyorogva. Valószínűleg nagyon döbbent fejet vághattam, mert elnevette magát. - Beengedsz, vagy itt ácsorogjak a folyosón, hátha felismer valaki és címlapra kerülünk? - érdeklődött halkabban. Átfutott az agyamon a lakás állapota, és aztán az is, hogy én hogy nézhetek ki. Sűrűn szidtam mindent, ami csak eszembe jutott.

- Ami azt illeti... - kezdtem bele. Próbáltam kimászni ebből a helyzetből. Nem akartam beengedni. Most először zavart, hogy kupis a lakásom. - Cseverésznék inkább máshol.

- Nem akarsz beengedni… - tudtam, hogy direkt csinálja, mégis sóhajtva léptem előle.

- Kupi van. Nem vártam vendéget - magyarázkodtam. Éreztem, ahogy az arcomba szalad kicsit a vér. Soha nem szégyenkeztem a kupim miatt, akkor most miért? Francba is!

- Én jöttem hívatlanul, ne is törődj vele - legyintett. Vigyorogva emelte fel a tegnap este eldobott melltartómat a konyha pultról. Szó nélkül kikaptam a kezéből. Próbáltam gyorsan összekapkodni a ruháimat.

- Kérsz valamit? - néztem rá, és próbáltam a hajam valami olyan helyzetbe pakolni ahol ki is néz valahogy.

- Valami innivaló jól esne - ült le a kanapéra vigyorogva, miután arrébb rakta az egyik pólóm. - Nyugodj már meg. - nevette el magát. - Ha ezt azért csinálod, mert egy nagy házam van, ahol szerinted minden steril, hagyd abba a pakolászást. Egy szegény szigetről származom. Teljesen jól érzem magam ilyen környezetben. - Hátradőlt a kanapén és vigyorgott.

Iszonyat elütött a környezettől.

- Oké - sóhajtottam. - Tudok szolgálni ásványvízzel meg Red Bullal - néztem végig a hűtőbe meg a pulton.

- Ásványvíz tökéletes - mosolygott.

- Te egyébként hogy is kerülsz ide? - faggattam, mikor a kezébe adtam a kisüveg vizet meg egy üvegpoharat. Nemes egyszerűséggel adta vissza a poharat és ivott bele az üvegbe. Legalább nem flancol. Egy fokkal kevésbé éreztem magam szarul. - Neked nem Franciaországban kéne lenned és készülni a meccsre?

- Ezek szerint nem láttad - csóválta a fejét Cristanosan vigyorogva. - Tegnap este volt a meccs - világosított fel. - 1-1 lett a végeredmény. Sajnos nekem csak egy kapufa jutott. - Egy percre eltűnt a mosoly az arcáról. - Felkeltettelek? - nézett végig rajtam. Megint éreztem, hogy elpirulok, pedig nem voltam pirulós fajta.

- Hát fel - mondtam meg őszintén. - Szóval én most rendbe teszem magam. - indultam el a fürdő felé.

- Nekem így is tetszel - szólt utánam. - Aki napközben szép, az reggel is.

- Jó vicc - nevettem.

- Nem vicceltem - jött utánam.

- Azt még mindig nem mondtad el, mit keresel itt - néztem rá a fürdőből. Beállt az ajtóba és nézte, ahogy fogat mosok. Elég zavaró volt, hogy én álmos fejjel pizsiben vagyok, ő meg tökéletes külsővel mustrál.

- Hagytalak elmenni Madridból. - Lenézett a cipőjére, majd vissza rám. - Nem erőltettem semmit. Úgy döntöttem, hogy eljövök, és beszélgetni fogunk. Holnap reggel 9-ig kell vissza érnem Madridba.

- Miről szeretnél beszélgetni? - kérdeztem vissza miután kiöblítettem a számat. - A Realról? A Red Bullról? Miről?

- Kettőnkről - válaszolta egy kis idő után.

- Szex volt köztünk. Ennyi - vágtam rá. Épp össze akartam fogni a hajam, de elkapta a kezem.

- Ne - mosolyodott el féloldalasan. Utáltam ezt a mosolyát. Nehéz volt neki nemet mondani. - Így olyan természetesnek tűnsz. Olyan sebezhetőnek. És ez tetszik.

- Utálok sebezhető lenni. - morogtam.

- Én nem akarlak bántani - mosolygott rám.

- Legyél már egy kicsit kevésbé tökéletes!- vettem oda. - Mindjárt nyakon öntelek valami trutyival. Idegesítő, hogy itt állsz a pici panellakásomban, ami tiszta kosz meg kupi, és tökéletes külsővel édesen mosolyogsz, és szépeket mondasz. Ez nem reális. Nem valóságos!

- Hogy bírsz ennyi sebbel élni? Ennyi gátlással? - kérdezett vissza nyugodtan.

- Hagyj békén - kimentem mellette, de ő jött utánam a hálóba is. - Át akarok öltözni! - néztem rá.

- Láttalak már meztelenül párszor - vont vállat vigyorogva. Felmásztam az ágyamra és hozzávágtam az egyik kispárnám. Elnevette magát. Levette a pulcsiját és ledobta az ágy végébe. A kabátja meg a cipője gondolom a nappaliban vagy az előtérben lehet.

- Beszélgessünk. - Beült velem szemben az ágyamra. Felhúzta az ágyra mindkét lábát és nekidőlt a kovácsoltvas ágy végének.

- Nem akarok beszélgetni - magamhoz öleltem az egyik nagypárnát és én is nekidöntöttem a hátam a fejtámlának. - Menj haza. Menj vissza a tökéletes, puccos életedbe, engem hagyjanak békén az ismert emberek.

- Ki volt az, aki ennyire bántott? - kérdezte elgondolkodva.

- Tök mindegy - morogtam. - Még mindig kurva idegesítő, hogy ennyire tökéletes pasinak akarsz tűnni - megrémültem ettől az egésztől. Ki akartam löködni az ajtón, és bevágni utána.

- Nem vagyok tökéletes - rázta a fejét. - A fiam azt se fogja tudni, ki az anyja. Ebben a lesifotósokkal teli világban fog felnőni, és nem tudok semmit tenni ellene, csak azt, hogy anya gyakran elviszi haza Portugáliába. Rossz apának érzem magam, mert semmi időm a fiamra. Még a foci sem megy úgy, ahogy régen! - fakadt ki. - Belementem egy érdekmegjátszásba Irinával, és most itt ülök nálad, és csak reménykedni tudok, hogy egy fénykép se készült rólam idefele jövet vagy mikor tőlem jöttél ki, mert félek, hogy szétszednek téged azok a mocskok.

- Látod, máris jobban érzem magam - jegyeztem meg. Elmosolyodott. - Dani Martín, az El Canto Del Loco énekesének szeretője voltam pár hónapig. Beleszerettem, de nem szeretett viszont, mint kiderült. Végig barátnője volt, és engem csak rongybabának használt. Az egész akkor bukott ki, mikor a barátnője meg akarta lepni, és én éppen ott voltam. Nagyon összebalhéztunk, és nagyon szemét dolgokat vágott a fejemhez. - Felsóhajtottam. Ezt még senkinek sem meséltem el így. - Nem hagytam magam padlóra kerülni. Bulizni kezdtem. Amint szabadidőm volt buliztam. A pasik egymás után fordultak meg az ágyamban. - Kicsit elmosolyodtam. - Utálom, hogy egy pasinak menő, ha több nőt is megfektet, de egy nőnél kettő már kurválkodás. Én ez ellen lázadok.

- Jó, hogy van miért kiállnod - mosolygott.

- Közben született egy húgom, de nagyon elhanyagoltam, pedig imádom - mosolyodtam el keserűen. - Még csak 1 éves lesz.

- Hogyan lesznek a tesztek? - dőlt végig az ágyamon.

- Most két hét szünet. Aztán 4 napos teszt Barcelonában, majd egy hét szünet és futam - magyaráztam. - De az az egy hét szünet nekünk nem nagyon szól - jegyeztem meg. - Szerdától elméletileg már dolgozunk.

- Nem lenne kedved akkor pár napra eljönni hozzám? - lelkesedett fel. - Mondjuk nekem edzéseim vannak, meg meccs. De örülnék annak is, ha eljönnél a meccsre.

- Cristiano… - sóhajtottam.

- Miért nem tudsz Crisnek hívni? - könyökölt fel és rám nézett.

- Nem tudom - ráztam a fejem. Tényleg sokszor kérte már, de egyszer sem hívtam úgy.

- Mi lenne, ha azt mondanám, hogy kezdek beléd szeretni? - kérdezte halkan, az arcom fürkészve.

- Kiraknálak a lakásból és sikítva menekülnék valószínűleg - húztam el a számat.

- Nem akarsz tőlem semmit? - nyugodtan kérdezte, de a szemében ott volt a visszautasítás fájdalma.

- Nem tudom, mit akarok - ráztam a fejem. Felült és közvetlen elém telepedett le.

- Hadd segítsek kitalálni! - mosolygott huncutul. - Csukd be a szemed - kért kedvesen.

- Én nem… - kezdtem, de az ujját a számra tette.

- Szólj, ha álljak le - sóhajtva hunytam le a pilláimat. Az ujját végighúzta az ajkaimon, lehelet finoman. Majd ez az érintés áttért az államra, az arcom élére és a nyakamra. Éreztem, ahogy lágyan csókot lehel az enyhén szétnyitott számra. Minden apró érintése szikrákat küldött szét a testemben. Felizgatott, és mellette a lelkem kényeztette. Minden érintéséből a szeretet sugárzott.

Óvatosan a szájába vette az alsó ajkam és megszívta gyengéden. Halkan felnyögtem. Végignyalt rajta, én pedig legszívesebben mozdultam volna, hogy leteperjem, de mégsem tettem. Kivételesen hagytam, hogy csak én legyek kényeztetve.

A keze a pólóm alatt a hasamra siklott és óvatosan, gyengéden simogatta egyre feljebb, míg el nem érte a mellem vonalát. Először csak végighúzta a melltartó vonala alatt a kezét, majd egyszerűen feljebb lökte a zavaró anyagot. A keze rásimult a mellemre, és apró simogató mozdulatokkal simogatni kezdte. Közben a számat is kényeztette a sajátjával. Teljesen elteltem a szeretetével, és az óvó érintéseivel.

A következő pillanatban viszont már csak a hiányát éreztem a testének, az érintéseinek, az illatának, a lélegzetének a bőrömön. Megborzongtam a magány érzésétől, ami rám tört.

- Jól esett? - kérdezte fél mosollyal az ajkán. Egyik lábát letette a földre. - Azt szeretnéd, hogy elmenjek, és úgy gondolod, nincs miről beszélnünk? - Nem volt fölényes, bár tudta, hogy győzött. Olyan volt, mint egy tanár, aki rávezeti a gyereket a megoldásra.

Csak néztem rá. Nem válaszoltam egyből. Várakozóan nézett vissza, és minden pillanattal egyre kevesebb magabiztosság volt az arcán. Bennem viaskodtak az érzelmek. Az eszem azt súgta, hogy vigyázzak vele, a szívem pedig az ölelésért és a csókjáért kiáltott. Addig gondolkodtam, míg felkelt az ágyról. Indult.

- Cris, várj - néztem rá. Nem tudtam mit akarok mondani. Még mindig bizonytalan voltam. De egy biztos volt. Nem akartam a saját hülyeségemmel őt bántani.