Európa - Brit 2

 Nagyon szépen köszönöm a sok komit. Amint lesz időm meghalni, máris hozom a következőt. Addigis remélem,hogy tetszeni fog =)

 

Két dologban voltam biztos: egyrészt, hogy nem a Föld forog hirtelen ilyen gyorsan, hanem én szédülök nagyon durván. Másrészt, hogy sikerült magam teljesen kiütni és valaki a karjaiban cipel. Ebben azért voltam biztos, mert zötykölődtem néha, és ettől csak még rosszabbul voltam.

Éreztem, mikor valaki leültet az ölébe, és ügyetlenül tart, miközben valamivel matat.

Szétcsúsztam.

Nem tudom mi az az utolsó pillanat, mikor még észnél voltam. Talán Ms. Cukiság, mikor Sebastian szájára tapadt.

Le akartam itatni a csajt. Azt akartam, hogy azt adja, aki valójában ő. Sebastian tuti be fog érte rágni, pláne hogy a kis cukiság az ő nyakában kötött ki ahelyett, hogy az egyik fotelben vagy fent az egyik ágyban mélyen durmolna, és nem szólna bele a nagyok bulijába. 

Onnantól kezdte ittam. Nem. Inkább vedeltem. Igen, ez jobb szó rá.

Éreztem, ahogy lerángatják rólam a szoknyát, és a fűző sem nyomja már a mellkasom tovább. Megkönnyebbülten vettem egy mély levegőt, de a gyomrom egy hatalmas bukfencet csinált és kis híján kidobtam a taccsot.

Melltartó nem volt a fűzőm alatt, így egy szál bugyiban pakolt valaki be a tus alá. Ha nem fogja be a szám, felsikítok a jéghideg víztől.

Hirtelen tértem vissza a józan eszemhez. A kép kitisztult és két kéken ragyogó szemet láttam. Azért az alkohol őt is kikezdte már kicsit.

- Megleptél, hogy csontrészegre ittad magad – jegyezte meg Kimi. – Azt hittem, hogy egész este Sebastian sarkában leszel, vagy az enyémben, hogy elcsábíts, majd lekoptass.

- Valami hasonlót terveztem – nevettem el magam szánalmasan. Úgy is nézhettem ki.  – Na, itt az alkalom, megkaphatnál simán – álltam meg végre a saját lábamon. Nem kell engem tartani, fasza csaj vagyok.

- Azt akarod, hogy kihasználjam a helyzetet? – vigyorodott el. – És ha csak kimegyek és szétkürtölöm, hogy megvoltál? Láttalak meztelenül, bárkinek be tudom bizonyítani, hogy láttalak így. Vajon kik tudhatnak erről? – ért a bugyim pántjánál a csípőmhöz. Egy régi heg húzódott ott.

- Nem passzolna hozzád az, hogy nagyzolsz, főleg nem üres szavakkal – vontam vállat, és próbáltam minél méltóságteljesebben állni a hideg víz alatt. A magassarkúm még mindig rajtam volt, tehát vigyáznom kellett, hogy ne vágjak egy hatalmas hátast.

Nem könnyű úgy szégyenérzet nélkül állni, hogy csak egy falatnyi bugyi van rajtad, folyik rajtad a víz, és szemben veled egy olyat pasi áll, akinek a lábai előtt nők milliói hevernek.

- Ez így nem fair – jegyeztem meg. – Te stírölsz engem, majdnem meztelenül, én viszont nem látok belőled semmit.

- Azt akarod, hogy vetkőzzek le? – kérdezett vissza huncut szemekkel, bár az arca kifejezéstelen volt.

- Azt akarom, hogy vetkőzz, és minimum állj be te is a hidegvíz alá – bólintottam. Már kiment belőlem a pia nagy része, de a szemérmességem még nem tért vissza.

Nem hittem, hogy megteszi, de olyan természetességgel bújt ki a gatyájából, mintha mindennapos lenne, hogy látom nélküle. Egy fehér, feszülős boxer volt rajta. A nagyon halványkék ingét már vigyorogva gombolta ki.

Elkaptam az ujjai végét, és behúztam magam mellé a tus alá. Megborzongott a hideg víztől. Én gomboltam tovább az ingét.

- Te Sebastiant akarod – mondta halkan. Végigsimítottam a mellkasán. Vonzott, hogy érintsem meg.

- Bizony – súgtam vissza.

- Ha velem dugsz, őt soha nem éred el – súgta nagyon közelről. Centikre volt az ajka az enyémtől.

- Tudom – válaszoltam. Közelebb hajoltam és az arcom az övének nyomtam. Már rég le kellett volna hűlnie, de az arca forró volt. Mint egy vadmacskából lett házi kedvenc úgy dörgöltem az arcom az övéhez, de máshol nem értem hozzá, és ő sem hozzám. 

- Éva sem szalasztott el egy harapást a tiltott gyümölcsből – lehettem a fülébe. Az agyamban már csak egy dolog zakatolt: akartam, hogy az övé legyek. De csak egy éjjelre.

- Ki is űzték a Paradicsomból – a válasza kicsit keményebben hangzott, mintha el akarna kergetni onnan, de nem mozdult.

- Nem volt elég okos – leheltem.  – Nem Ádámmal szedette le.

- Azt akarod, hogy én lépjek – értette meg.

- Hmm – húztam végig az orrom a nyakán le a válláig. Elhajoltam tőle, hogy a jégkék szemébe nézzek.

- Na mi lesz, Ádámom, nem rontasz meg? – kérdeztem tőle. Kezdtem észhez térni így, hogy már nem értem hozzá.

- Mi van, Évám, félsz? – vigyorodott el.

- Soha – leheltem és elléptem tőle. Elkapta a kezem, és szorosan magához húzott. Ha nem tart meg a magas sarkaimon, tuti elesek. Az inge vizesen lógott rajta. Jegesen simult az én oldalamhoz is az anyaga, míg a felsőteste és a combja forrón ért a bőrömhöz. A hasamnál egyértelmű jele volt, hogy hatással vagyok rá. Felkapott az ölébe és kivitt a szobába. Ledobott az ágyra és szó szerint a sarokba vágta a vizes ingét. Elkapta a derekam és lerángatta rólam a vékony tangámat. Magamra rántottam, és két oldalt a boxerébe akaszkodtam. A forró teste és a merevedése is rám simult.

- Győztem – lehelte a fülembe, és már el is tűnt rólam. Velem szemben állt az ágy végében. Felkönyököltem.

- Ezt nem nevezném szexnek – jegyeztem meg.

- Miért, szexben fogadtunk? – érdeklődött. Értetlenül néztem rá. – Azt mondtam, hogy nyári szünetig kikötsz az ágyamban. Éppen a hálóban vagy, és az ágyamon fekszel. Győztem. Sajnálom, ha félreértettél – vigyorgott.

- Sajnálom, hogy felhúztad saját magad, és kielégületlenül kell lefeküdnöd aludni – kacsintottam rá és felkeltem az ágyról. – Nyertél – léptem elé és bólintottam. – Halljam a feltételeket.

- Három dolgot szabhatok meg, igaz? – húzta vigyorra a száját és eltüntette a köztünk lévő távolságot.

- Úgy bizony – súgtam szinte a szájába, mivel annyira közel volt, hogy milliméterekre voltak az ajkai az enyémektől.

Elvigyorodott és végigsimított az arcomon. Készségesen simultam a tenyerébe. Ahogy a kék szemekbe néztem, már tudtam nagyjából, hogy miket fog kiszabni. Az egyik a titoktartásom lesz.

**

A buli persze tartott, míg mi az emeleten voltunk, így kénytelen voltam összeszedni magam és bugyi nélkül folytatni a bulit. A hajam igaz, hogy elázott, de megszárítottam, így nem volt feltűnő a dolog.

Átsétáltam a nappalin és látványosan kimentem a kertbe. Reméltem, hogy Sebastian kijön utánam.

Leültem az egyik kinti székre és a felhős égboltot néztem.  

- Jól leitattad Hannah- t – hallottam meg a hangját. Mire nem jók a régi praktikák!

- Nem itattam le. Ivott magától – néztem rá. Picit elmosolyodott.

- Nem szokott inni – csóválta a fejét.

- Most merre van? – érdeklődtem.

- Fent alszik – bökött az emelet felé.

- Ha azt mondom, nem akartam kiütni a piával, az nagyon átlátszó lenne? – kérdeztem vigyorogva.

- Eléggé – nevetett. – Szegényt most jól megtanítottad, hogy ne igyon meg bármit, amit kap – csóválta a fejét, de mosolygott.

- Te már megtanultad – nevette. Egyszer őt is sikerült berúgatni kicsit.

- Saját hibáiból tanul az ember – bólintott mosolyogva. Biccentettem egyet felé.

- Micsoda klisé – nevettem.  – De mennyire igaz – húztam el a számat.

Felnézett az égre, majd a környéket kezdte el nézegetni. Aztán rám esett a pillantása és észrevette, hogy nézem.

-  Mi az?- vonta fel a szemöldökét.

- Szereted Hannah- t? – kérdeztem rá.

- Igen – bólintott, nekem pedig keservesen húzódott valami össze a gyomromban. – Nem úgy tűnik?

- Nem azért kérdeztem – ráztam a fejem.

- Szereted még Ronaldót? – kérdezte egy idő után.

- Nem tudom – vontam vállat. – Azt hiszem, ő sokkal inkább volt egy támasz, mint nagy szerelem. Nagyon sokat köszönhetek neki – ezen elgondolkodtam. Tényleg sokat segített, és tőlem szinte semmit nem kapott vissza. Fel kell hívnom majd holnap.

- Nem vagyok benne biztos, hogy szerelem az még, amit Hannah iránt érzek – vallotta be. – Egyre többet vitázunk.

- Bocs, hogy ezt mondom, de lehet ezzel a tömény cukisággal vitázni? – kérdeztem rá. Erre teli torokból nevetni kezdett.  

- Így látod őt? – kérdezte. – Cukinak?

- Igen – bólogattam. – Elég idegesítő – vallottam be. – Mit kap azért, hogy ilyen kis cuki velem? Jó kis éjszakát, vagy mit? – nevettem. A kérdésem komoly volt, de tudtam, hogy Sebastian erről nem beszél. 

- Ő ilyen – vont vállat. – Egy ideje nem szexelünk – olyan lazán mondta, mintha nem is érdekelné.

- Én nem bírnám – szaladt ki a számon. Érdekelődve nézett rám. – Szexmániás vagyok – vallottam be. 

Még egy kicsit beszélgettünk a következő nagydíjról és ő felment Ms. Cukihoz, és én is felindultam az emeleten, hogy ledőljek aludni. Már nem volt senki itt. Jól eldumáltuk kint az időt.

Egy szobát ismertem csak a házban, így oda lestem be. Kimi éppen a fürdőben volt.

- Én merre aludhatok? – érdeklődtem tőle vigyorogva.

- Ahol szeretnél – vonta meg a vállát.

- Akár itt is? – kérdeztem rá. - Nem akarok egyedül aludni. Az, hogy Sebastian Hannah mellett alszik, jól megkínozza a szívem, szóval szükségem van két ölelő karra az éjjel – vallottam be.

- Maradj nyugodtan – bólintott.

Kaptam tőle egy pólót, és egy gyors tusolás után én már az ágyban is feküdtem. Fáradt voltam, bár leginkább lelkileg. Kezdett kifárasztani a saját életem.

Európa - Brit 1

 Hát csóókolom! Is there anybody OUT THERE? :D Ha látogatja még valaki az oldalt, akkor essen neki gyorsan az olvasásnak, cuz here is the FRISS! :D Gooff még mindig imád titeket, csak annyira tele van az élete eseménnyel, hogy ritkábban jut ideje billentyűt ragadni és pötyörészni... Na befogtam: FRISS! (a konfliktusos-moderátor)

Fájdalmas nyögéssel köszöntöttem a reggelt. A fejem azt hittem kettéhasad. Az agyam tiltakozott a másnaposság ellen, és menekülni szeretett volna a koponyám védelméből.

Lassan nyitottam ki a szemem, készülve arra, hogy kiég a retinám a fénytől, de teljes volt a sötétség. Az első, ami végigfutott a gondolataimon az volt, hogy megvakultam, de a szemem sarkából láttam a digitális óra fényét. Próbáltam ráfókuszálni, de nem nagyon ment. Lassan ültem fel, hogy nehogy elkapjon a hányinger, de hiába minden erőlködés, a gyomrom egyből fordult egyet, és nagyokat kellett lélegeznem, hogy ott helyben ki ne dobjam a taccsot. Körbenéztem kicsit, és sikerült annyira behatárolnom magam, hogy a földön ültem egy nagy franciaágy mellett. Félve néztem el az ágy felé, ami üres volt.

Felkeltem nehézkesen a földről, de majdnem vissza is huppantam. Iszonyatosan fájtak a belső combjaim. Próbáltam körbenézni a szobában, hogy legalább azt tudjam meg, hogy merrefelé lehetek, de nagyon sötét volt. Elindultam egy irányba, hátha megtalálom a falat. Mikor a lábam és a homlokom egyszerre koppant valamin, felnyögtem.

Elkezdtem tapogatózva megindulni és legalább 3-4 perc után találtam meg a kapcsolót. Felnyomtam, és majdnem felsikítottam az éles fénytől.

- Hülye vagy, Barbara – morogtam magamnak. Óvatosan pislogva nyitottam ki a szemem, de nem sokkal lettem okosabb, ugyanis talán egy hotelszobában lehettem. Talán.

Az asztal fel volt dőlve, és ruhák voltak mindenfelé.

- Oltsd le! – nyögte valaki a szoba másik végéből.

- Előbb mondd meg, hogy hol vagyunk és ki a franc vagy – válaszoltam.

- Mike, te szerencsétlen, és oltsd leeeee! – nyöszörgött.

- Hol vagyunk, és mi a francot keresünk itt? – faggattam tovább. Próbáltam túl látni a fejfájásomon és a hányingeremen.

- Valenciában egy hotelben – jött a válasz a kanapé felől. Sebastian totálisan kómás arccal ült fel. - Mennyi az idő?

- Oltsd már le azt a kurva villanyt! – hisztizett tovább Mike.

- Kuss legyen, valaki aludna – jegyezte meg egy női hang. Arra néztem, és Lia kócos és másnapos arca úszott be a képbe. Az ágyon könyökölt, de ő is földön ült.

- Sebastian, ugye te nem ittál? – néztem reménykedve a pilótára.

- Nem – ásított egyet.

- Oké, akkor hol vagyunk pontosan, és mit keres itt ez a nő? – böktem Liára.

- Valenciában, a csapat hoteljében, az én szobámban, és azt keresi itt, hogy fogalmam sincs – vont vállat és letámasztotta a fejét a kanapé támlájára.

- Gratulálok – nevetett fel Lia. – Együtt ittunk lent a csapat buliban – nézett rám a nő. – De az már kiesik, hogy hogyan kerültünk ide.

- Feljöttetek részegen hozzám, hogy menjek bulizni – magyarázta meg Sebastian. – De annyira készek voltatok, hogy inkább rátok erőltettem, hogy feküdjetek le aludni. A földre nem tudom, hogy kerültetek le – magyarázta a szemét dörzsölve. – Mike nem tudom, hogy hogyan kerül ide- nézett a srácra, aki a függönybe burkolózva, ülve próbált aludni.

- Nem t’om – motyogta a szövet mögül.

Leültem a kanapéra Sebastian mellé, de ő szinte egyből felkelt, és inkább felhúzta a redőnyöket. Kint nagyban sütött már a nap.  

- Délután kettő van – állapította meg az órára nézve.

- Akkor lekéstük a korábbi gépet – feküdtem végig a kanapén. Még mindig forgott a világ.

A hétvégéből két momentum maradt meg bennem. Az egyik az, ahogy Cris rám mosolyog mikor megláttam a boxban, a másik az, mikor mindenki ölelget mindenkit és a pódium felé rángatnak.

Eljött a futamra, mert megígérte. És nyertünk.

**

Sebastian Svájcba ment egyből, Mike pedig Skóciába, hogy hazalátogasson. Liával ketten ültünk csak fel a Londonba tartó gépre.

Ő végig a papírokat bújta, én meg aludtam. A fejem még mindig zsongott.

Totálisan álmos fejjel, laposakat pislogva másztam le a gépről, és csak akkor ébredtem fel, mikor egy kislány a mellettem sétáló Lia nyakába vetette magát.

- Úgy hiányoztáááál! – magyarázta boldogan, és el nem engedte volna a nő nyakát.

- Te is hiányoztál nekem, Kicsim. – Olyan lágyan ejtette a kislánynak címzett szavakat, mintha a világ legdrágább kincse volna.

- Ugye többet nem hagysz itt, anyu? – nézett rá a hatalmas kék szemeivel. Leforrázva néztem Liára. Velem egykorú, vagy talán egy- két évvel idősebb lehet, és már ekkora kislánya lenne?

- Még sokat kell aludni, hogy megint búcsúznunk kelljen – magyarázta neki.

- Ő a kislányod? – kérdeztem rá. Rám sandított és bólintott. – Akkor gondolom ő a jegyesed – néztem a férfire, akinek a kezei közül a kislány érkezett.

- Nem, ő a lányomra vigyáz – magyarázta. Rengeteg kérdésem lett volna, de köszönés nélkül hagyott ott. Csak tátogtam pár percig.

Liának van egy lánya, és nem a jegyese vigyáz rá, aki valószínűleg a kislány apja, hanem egy másik pasi. Ez nekem már túl bonyolult volt.

Mi minden fog még erről a nőről kiderülni? Nem tetszett, hogy titkolózik. 

Morogva hazataxiztam, és otthon simán végigdőltem csak az ágyamon, hogy egyből aludhassak is.

Sok volt ez a hétvége Cristianóval és piával megspékelve.

Másnap reggel Ben hívása keltett.

- Mondd – vettem fel álmosan.

- HA fél órán belül nem állsz az ajtómban szalutálva, elnézést rebegve, akkor teszek róla, hogy pokoli éved legyen – dühöngött.

- Mi van Ben, az asszony megint kirakott otthonról? – morogtam mérgesen. Ne engem kóstolgasson kora reggel.

- Húsz perced van – és letette.

- Idegbeteg – morogtam az orrom alatt, míg felkeltem.

Felöltöztem, motorra ültem és a gyárig nem volt megállás. Fellépcsőztem az irodákhoz és kopogás nélkül mentem be Ben szobájába.

- Azt mondtam: ajtóban és szalutálva – kötözködött.

- Én meg azt mondom, hogy kapd be – dobtam le magam a vele szemben lévő székre.

- Miért nem hallgat rám senki? – fakadt ki dühösen.

- Attól még, hogy úgy rugdostak ki páros lábbal az ágyból, nem rajtunk kell levezetni a feszkót. Menj, ordibálj Hornerrel, vagy tetszés szerint Guillel – vontam vállat. – DE az én vérem ne szívd.

- Neked lehet pattogni, nekem meg nem? – dühöngött. Felkeltem és kifelé indultam.

- Jelezd, ha lehet veled beszélni – szóltam oda neki és bevágtam az ajtót magam mögött.

Még a folyosó végéről is hallottam, ahogy ordibálja a nevem. Lia lesett ki az irodaajtón.

- Mássz vissza és ne kíváncsiskodj – morogtam oda neki.

- Ma mindenki harapós? – tette fel a költői kérdést.

Lementem a szerelőkhöz, és leültem az egyik válaszfalra. Magam elé húztam a pizzás dobozt, és enni kezdtem.

- Miért ideges Ben? –kérdeztem Olivertől.

- Horner és Webber ordibálásával indult a nap – vonta meg a vállát. – Nem kellett sok, hogy Sebastian is csatlakozzon hozzájuk.

- Úgy tűnik meg lesz sürgetve a hangszigetelés az irodákon – nevetett Mike.

- Miért ordibáltak? – kérdeztem.

- Nem tudom. Soha nem értettem Webber magyarázásait – ült le mellém Oliver.

- És ezért ideges Ben? – kérdeztem.

- Szerintem azért, mert ő kísérte ki a pilótánkat, és Katy begazolt rá, mert nem ért haza ebédre, és be se engedi most a lakásba – magyarázta.

- Jól tippeltem – hümmögtem.

Legalább négyszer letelefonált értem Ben, de én csak üldögéltem. Én fel nem megyek hozzá. Még a végén a női fajon akarja megtorolni, hogy Katy kirakta otthonról.

Ben egy jó fél óra múlva jött le a szerelőgödörbe.

- Barbara, az irodámba most – intett nekem.

- Nem megyek – néztem rá. – Itt vannak tanúk, ha kinyírnál. De nem csináltam semmit.

- Azt mondtam tünés fel az irodámba! – ordította.

- Még apámtól se tűröm el, hogy ordítson velem – jegyeztem meg.

- Barbara – mondta úgy a nevem, hogy a szőr felállt a hátamon. Picit begazoltam, hogy mit csinálhattam, de faarccal néztem vissza rá.

- Szólj, ha megnyugodtál, és beszélhetünk – intettem le.

 - A főnököd vagyok! – dühöngött tovább. Felkeltem és kisétáltam.

Ma pont nem volt olyan napom, hogy az ordibálását hallgassam.

A nap nagy részét fent töltöttem a galérián, és nézelődtem. Nem volt kedvem hazamenni. Este mentem csak le Benhez, de annyira megsértődött rám, hogy be se engedett az irodájába, így hazamentem.

Másnap reggel összepakoltam, és a déli géppel mentem Svájcba Sebastian szülinapijára.

Írtam egy sms-t a pilótának, hogy érkezem, és írja meg, hogy hova is kéne oda mennem.

Válaszként csak egy kacsintós jelet küldött vissza, amin morogtam egy sort.

Addig nem is nagyon értettem, míg le nem szálltam, és meg nem láttam a reptéren a németet.

- Gondoltam biztosítok neked egy profi sofőrt – vigyorgott.

-  Sofőrt? És még profit is? Itt van Kimi? – néztem körbe látványosan.

- De tudtam, hogy valami hasonlót bejátszol – sóhajtott fel vigyorogva. – De velem kell beérned – vonta meg a vállát.

- Talán nem lesz itt baj – vigyorogtam rá és kifelé indultunk.

Meglepően közel lakott a reptérhez.

Egyszer már jártam nála, miután VB-t nyertünk volt itt egy kisebb buli. Akkor elég sokat keveregtünk, mire meglett a régi stílusú ház. Bár annyira Sebastianra vallott.

Beparkolt a garázsba a többi kocsi mellé, amiből már azért volt neki pár, és gyorsan kiszállt. Kinyitottam én is az ajtót és kiszálltam. Egy lemondó sóhajjal díjazta a dolgot a pilóta. 

- Ki akartam nyitni az ajtót – magyarázta.

- Óóó, bocsánat – nevettem el magam, és visszaültem a kocsiba, és becsuktam az ajtót. Sebastian hatalmas vigyorral tárta ki előttem és nyújtotta felém a kezét.

- Hölgyem – elfogadtam a felém nyújtott kezet és ismét kiszálltam a kocsiból.

- Ebből se csinálunk rendszert – csóváltam meg a fejem.

- Mert? – faggatott, míg a bőröndöm szedte ki a csomagtartóból.

-  Mert nem vagyok francos madame, hogy ilyeneket elvárjak – vontam vállat. Rám nézett, de nem kommentálta, csak aprón elmosolyodott.

Az első meglepetés akkor ért, mikor beljebb mentünk és egy szőke hajú nő hatalmas mosollyal jött oda hozzám.

- Hannah vagyok – mutatkozott be készségesen. Láttam már jó pár igazi és műmosolyt. Tényleg igaziból mosolygott. Én már kevésbé. Mit keres ez itt? Nem vesztek össze?

- Barbara, de maradjunk a Barbynál – fogtam vele kezet. Azt hittem a cuki mosolya alatt morog, hogy itt vagyok, de a kézfogása is kedves és lágy volt. Még két puszit is kaptam.

- Nem vagy éhes, vagy szomjas? – kérdezte.

- Nem, köszönöm – ráztam a fejem. Még a végén mérget kever valamimbe. Én soha nem díjaznám, ha egy női munkatárs érkezne a pilóta pasimhoz. Elég sok időt töltünk együtt. Én már túl lennék a szemkikaparáson.

- Biztos? – kérdezett azért rá.

- Hidd el, Barby az, aki tuti szólni fog, ha kéne neki valami – nyugtatta meg Sebastian, és egy puszit nyomott  az ajkaira.

Ja, így én is kedves lennék.

- Igazából már-már megtiszteltetés, hogy megismerhetlek. Olyan vagy, mint egy szellem. Beszélik, hogy létezel, élsz, mozogsz, Sebastian barátnője vagy, de senki nem látott így – még én magam sem tudtam eldönteni, hogy ezt sértésnek szántam-e vagy bóknak. Ő bóknak vette, mert cukin mosolygott. Falra mászok ettől a nőtől.

Sebastian megmutatta a szobámat és elmagyarázta, hogy holnap délután hat  felé megyünk Kimihez.

Legközelebb csak vacsinál találkoztam Cukin Mosolygó Hannah- val. Leküzdöttem a kísértést, hogy ellenőrizzem, nincs-e méreg a kajában, bár abban se voltam biztos, hogy a csaj főzte. Mondjuk Sebastian főzéstudásában se biztos, hogy megbíztam volna.

Lesz, ami lesz alapon ettem, és még két óra múlva is éltem, és semmi halál közeli élményem nem volt, így kezdtem elhinni, hogy a csaj vagy nagyon optimista, vagy tényleg ilyen kis cuki. Esetleg nagyon jó színésznő, vagy jó kis szex lett neki beígérve. Egy szex előrevetítésért már én is mosolyogtam volna mindenkire. Még talán Liát is képes lettem volna egy vérszegény mosolykával megdobni. Főleg, ha a beígérő a ház ura.

**

Másnap több dolgot sem értettem. Hogy képes Hannah már 10 előtt felkelni, mikor még este 11-kor is hallottam, hogy tusol. Igen, tudtam, hogy a csaj tusol, ugyanis Sebastianra sikerült rányitnom, bár még csak a pólóját vette le. Külön tusoltak. Érdekes.

- Hogy vagy képes fitt lenni? – néztem rá a két résen, amin egyelőre kiláttam.

- Iskolás vagyok, hozzá vagyok szokva – magyarázta.

- Én meg szerelő és napokig nem alszok néha, de ha tehetem, alszok sokáig – magyaráztam.

- És most miért nem tetted? – nézett az órára. – Simán aludhattál volna délig.

- Ha délig alszok, akkor hogy készülök el? – értetlenkedtem.

- Csak hatkor indulunk el Kimihez – értetlenkedett.

- Ezért kell elkezdeni 10-kor készülődni – bólintottam. – Te mikor állsz neki?

- Öt, talán fél hat fele – mondta kicsit megbotránkozva. Megvakartam a tarkóm, és inkább nem mondtam semmit.

Hannah még kislány volt. Az arca is kislányos volt, a hangja is, és úgy az egész csaj. Egy kisvirágos felső volt rajta, meg egy világos halászgatya. A szőke tincsei nagyon cukin keretezték az arcát.

Mindig is elborzasztottak ezek a cuki csajok. A vérükben van, hogy kislányosan édesek legyenek.

Megreggeliztem, és inkább visszamentem a szobámba. Halkan benyomtam a zenét, és elkezdtem kipakolni a bőröndöm, hogy mit vegyek fel este. Igazából csak bulis cuccokat hoztam. Nem maradok itt sokáig úgysem.

 Felnéztem, mikor kopogtak.

- Hangos a zene? – néztem a kiscsajra mikor belépett.

- Nem - mosolygott. – Gondoltam megkérdezem, hogy mit ennél ebédre.

- Ebéd? – kérdeztem vissza. – Mindegy – vontam meg a vállam. Meglepett, hogy megkérdezte.

- Azt mind elhoztad? – nézett az ágyra. Bólintottam. – Ezeket a ruhákat mind arra vetted, hogy bulizni menj bennük? – ismét bólintottam.

- Te miben jössz? – érdeklődtem meg.  

- A fehér gatyámban, és egy kék felsőben – válaszolta. Biztosan tudta miben jön. Felsóhajtottam. – És te?

- Még kitalálom – vontam vállat és tovább pakolásztam ki az ágyra a ruháimat.

Fürdés, hajszárítás, smink, frizura, körmök, ruha és gyorsan összepakoltam a kistáskám.  Még utoljára belenéztem a tükörbe, és lementem a földszintre megnézni, hogy mikor indulunk.

- Kész vagy? – nézett rám Hannah. – Nagyon… dögös – bármiben fogadtam volna, hogy kurvásat mondott volna, ha a cukisága engedné.

Persze, hogy a férfira kellett várni. Sebastian csak 10 perc múlva jött le az emeletről. Belőtt hajjal, kék ingben (ami passzolt Hannahoz, és a szemeit nagyon kiemelte) és egy farmerban. Nagyon jól nézett ki.

A barátnője pedig, ahogy mondta, fehér gatyában, és kék, tök átlagos kismamás felsőben volt. Smink nem sok volt rajta. Olyan kis édes volt. Mint egy kislány. 

Én totál elütöttem tőle. Egy fűző volt rajtam felsőként, és egy rövidujjú boleró. És egy hozzápasszoló laza szoknya, ami a térdem felett ért.

 Sebastian mosolyogva nézett végig rajtam. Ezt annak vettem, hogy a szülinaposnak tetszik a szerelésem. A hajam göndör volt, és nagy része fel volt tűzve.

Beleléptem a magassarkúmba, és tőlem indulhattunk.

Kimi háza hatalmas volt.  Már szólt a zene. Ahogy megálltunk, hatalmas mosollyal jött ki elénk a házigazda. Nem felejtettem még el a fogadást. Bár nem lett volna bajom vele, ha ő nyeri meg.

Lábjegyzetként hadd jegyezzem meg, hogy a szülinapos bejegyzésnek és jókívánságaitoknak köszönhetően ( amiért tolmácsolnám Gooff köszönetét nektek:) nagyjából tudjuk már, hogy kik azok, akik NEM szoktak komizni... :D Már ráálltunk az IP- címükre, ne lepődjenek meg, ha betör hozzájuk egy baltás gyilkos. :D (just jokeing ;)

Kanada - Európa 1

Hát itt a fejezet!! =)

Eltaxiztam Crishez, és már lazán besétáltam. A ház csendes volt, csak a hálóból szólt halkabban a zene.

Beléptem Cris szobájába, és elmosolyodtam, ahogy láttam, hogy a nyaralásra pakol.

- Szia – sétáltam oda felé, és megöleltem. Visszaölelt, de el is tolt magától.

- Szeretném, ha visszamennél Angliába – mondta a ruháit pakolászva.

- Miért? – kérdeztem vissza. Földbe gyökerezett a lábam. Mit tettem vajon ezúttal?

- Azt szeretném, ha befejeznénk ezt a kapcsolatot – nézett rám. Ezt ő már eldöntötte. A lábaim nem bírtak volna már sokáig el. Leültem az ágyára.

- Mit akarsz ezzel elérni? – kérdeztem. Le voltam sokkolva.

- Szerintem egyértelmű – nézett a válla fölött rám.

- Szerintem nem – vágtam rá.

- Nem engem szeretsz – fordult vissza a gardróbjához. – Több időt töltesz vele, többet beszélgettek. Ha velem vagy, akkor is máshol jársz gondolatban.

- Kiről beszélsz? – játszottam az értetlent.

- Vettelről – húzta el a száját. – Még a Danival való találkozásod sem mondtad el nekem. Ő biztos tud róla. – Lehajtottam a fejem, hiszen igaza volt. Nem mertem Crisnek Danit elmondani, Sebastiannak viszont igen.

- Cristiano – sóhajtottam fel. – Sajnálom – nyögtem ki.

- Nem te döntöd el, hogy kit szeress – vont vállat. Laza akart lenni, de annyira már ismertem, hogy tudjam, fáj neki a dolog.

- Téged is szeretlek – suttogtam. Oda jött elém.

- Tehát szereted – sóhajtott fel. – Lehet, hogy szeretsz, de nem osztozom azon, ami az enyém. Vele főleg nem.

- Nem akarlak elveszteni – csordult ki egy könnycsepp a szememből. Éreztem, ahogy a lelkem megkeményedik. Mintha végleg bezárkózott volna egy fal mögé és még én sem tudtam, mit érzek igazán.

- El fogsz – ült le mellém. – Remélem nem várod el, hogy barátok legyünk ezek után.

- Miért most? – kérdeztem ránézve.

- Mert nem bírom veled – vallotta be. – Nem bírom tovább kezelni a pesszimizmusod.

Annyi mindent szerettem volna a fejéhez vágni, de nem tudtam semmit felhozni. Az emlékek és minden érzés eltűnt bennem. Mintha valaki kiradírozta volna őket belőlem.

Felkeltem, és kikerülve otthagytam. Felvettem a vállamra az utazóm, és kimentem a házból. Nem fájt az elvesztése. Nem volt semmi érzelem.

Annyira a gondolataimba merültem, hogy már otthon feküdtem a kanapén egy bús Akirával a földön fekve, mikor magamhoz tértem. Először nem értettem mi rántott vissza a földre. Aztán észleltem a telefonom csörgését.

- Szia! – köszönt bele vidáman Sebastian. – A szülinapomat Kimi egy nagy bulival akarja megünnepelni. Reméltem, hogy el tudsz jönni.

- Szia – szólaltam meg rekedten. Nagyot dobbant a szívem, de az érzésem még mindig sehol sem voltak. – Ha mondasz egy helyet és időpontot, szívesen elmegyek.

- Július másodikán valamikor délelőtt érkezz, és azt tudod, hogy hol lakom. Majd megyünk innen Kimihez – magyarázta vidáman. Elmosolyodtam a lelkesedésén.

- Rendben, de addig még úgyis találkozunk – jegyeztem meg. Valencia jön. Pont egy spanyol pálya. Csodálatos. Most először fordult elő velem, hogyha a következő futamra gondoltam, nem zsongtam be. Nem akartam elmenni. Nem akartam Spanyolországban lenni.

- Persze, persze – mondta szórakozottan.

- Mi a jókedved oka? – faggattam.

- Jön Hannah egy hétre – újságolta. Elhúztam a számat.

- Hát jó pihenést – reagáltam le. – Mennem kell, ne haragudj, millió dolgom van itthon.

- Bocs, ha feltartottalak – szabadkozott egyből.

- Rád mindig rádérek – ahogy kimondtam, már bántam.

- Én pedig rád, Hugica! – nevetett. Nem tetszett, hogy a húgának titulált. Két okból sem.

- Idősebb vagyok nálad, Sebastian – morogtam. – Neked még csak most jön a tejfogad – piszkáltam.

- Nővérem már van. Kettő is – morogta. – Hagylak, nem tartalak fel.

- Jól van. Szia! – megvártam, míg ő is elköszön, és kinyomtam a telefont, majd ledobtam az asztalra és visszafeküdtem a kanapéra.

**

Kedden reggel bementem a gyárba, mellettem pont elsuhant Mike. Mire utána szóltam volna, már a lépcsőn rohant felfelé.

Lementem a szerelőgödörbe, ahol nagyban folyt még a kipakolás.

- Hát te? – nézett rám Ben.

- Jöttem megnézni mi van, és jelentkezni, hogy jövök a héten melózni, ha kell – vontam vállat. Furán nézett kicsit rám, de nem tett megjegyzést.

- Szerdán, csütörtökön és pénteken zárva lesz a gyár főépülete – magyarázta. – Tehát szabis lesz az összes főépületben dolgozó.

- Hogy-hogy? – vontam össze a szemöldököm.

- Rágcsáló- és bogárírtás lesz – forgatta meg a szemét. – Valamelyik irodában találkoztak egy csótánnyal, és a karbantartók szerint egerek is vannak. Így Horner kötelező szabadnapot adott.

- Oké – mondtam semlegesen. Semmi nem bírt kibillenteni a semmilyen hangulatomból. – Segítsek kipakolni?

- Vedd át – adta a kezembe a papírt. Általában én szoktam a leltárt írni, míg a többiek kipakolnak, de mostanság átvette tőlem Ben, mert inkább szabadnapot adott mindig, hogy Crissel lehessek.

A srácok elég furán néztek rám, mikor meglátták, hogy én vagyok ott és nem Ben, de szerencsémre senki nem tett megjegyzést.

Legalább 3 órája lehettem ott, mikor Sebastian bejött a kétszárnyú ajtón.

- Lezárták a szimulátort! – jött oda hozzám panaszkodva.

- Neked nem otthon kéne lenned, pihenni és Hannah- t kényeztetni? – érdeklődtem.

- Neked nem nyaralni kéne Ronaldóval? – kérdezett vissza. Felhúztam az egyik szemöldököm és visszafordultam a lapomhoz.

- Ezt megbeszéltük – bólintott. Nem volt igazán jó kedve. Inkább tűnt morcosnak és kicsit talán hisztisnek, mivel minden bemászkáló szerelőnek elpanaszkodta, hogy nem tud szimulátorozni.

- Nem akarsz inkább hazamenni? – vetettem fel, mikor már kezdett idegesíteni.

- Nem – vágta rá.

- Összevesztél az otthoniakkal? – faggattam. Rám nézett a kék szemeivel.

- És te miért is nem vagy Madridban? – egyből ráérzett, hogy tud eltéríteni.

- Megbeszéltük – mondtam ezúttal én.

- Még szimulátorozni se tudok – morgott. – Legalább adjatok itt munkát – nézett rám.

- Odacsoszogsz szépen a falhoz, leveszed azt a nagy dobozt, és szétválogathatod a csavarokat – mondta neki Max, aki bent állt az ajtóban. Várta, hogy a többiek hozzák a cuccokat, amiket egyből az elzáróba pakoltak.

- És erre miért van szükség? – érdeklődött a német értetlenül.

- Azért, hogy messze legyél tőlem, és ne halljam, hogy 23 éves létedre óvodás kislányként nyávogsz –vágta Sebastian fejéhez.

- Nem is kell szétválogatni, igaz? – nézett rám, mikor Max bement a kamrába.

- Nem hát! – vigyorodtam el.

- Max kicsit mintha ingerlékeny lenne – jegyezte meg halkan.

- Tudod mit, Sebastian? – néztem rá. – Száguldásra vágysz?

- Igen! – vágta rá.

- Menj szépen akkor fel a szobádba, készülj össze úgy, hogy máshol éjszakázol és 3 nap múlva este érsz vissza – magyaráztam neki a pillanatnyi ötletem.

- Nincs kedvem menni sehova – húzta a száját.

- Csak csináld, megjön a kedved, hidd el – löktem meg az ajtó felé. – Fél óra múlva végzek, a bejáratnál várj meg.

- De hova megyünk? – tárta szét a kezét.

- Nem tudom – vontam vállat. – Pakolj fürdőgatyát is!

- Kocsival megyünk? – kérdezett még rá. Elvigyorodtam. Felnevetett és már ki is ment az ajtón.

Ahogy végeztem, már siettem is kifelé. Sebastian a kocsimnak dőlve várt.

- Ülj be – nyitottam ki és már be is dobtam magam.

- Tényleg nem tudod hova megyünk? – kérdezte.

- Most hozzám – fordultam rá a gyárból kivezető útra. – Összeszedek én is valamennyi cuccot, és kiderül.

- Oké, ott ragadni sehol sem fogunk – dőlt hátra.

- Honnan veszed? – néztem rá.

- Pénz lesz nálam, és egy telefon, és jön a felmentő sereg – vigyorgott.

- Kire gondolsz? – ráncoltam a homlokom.

- Kimi, Tommi… - vigyorgott.

- Tomminak szóltál, hogy eltűnsz? – jutott eszembe a finn.

- Hogyne – bólintott.

Felsiettem a házba, és átvittem Akirát a szomszéd nőnek, hogy figyeljen rá. Összeszedtem egy rakat váltás fehérneműt, pár nyári ruhát, és pár pólót, meg két gatyát. Oda dobtam az egyik motoros felszerelésem Sebastiannak.

- Öltözz – vigyorogtam rá. – Bukót szépen itt fent felveszed, és le nem veszed, bárki kér rá.

- Ezért Christian elevenen megnyúzna – vigyorgott. Tetszett neki, hogy tilosba jár.

- Engem meg gondolkodás nélkül kirúgnának – vontam vállat. Lerángattam magamról a gatyámat, és leültem a fotel karfájára, hogy felvegyem a szűk motoros gatyám. Ahogy felkeltem, és felhúztam rajta a cipzárt, Sebastianra néztem, aki totál vörösen nézett engem. Találkozott a pillantásunk. Én elnevetettem magam, ő pedig még jobban elvörösödött. Lekaptam a pólóm is már csak azért is előtte, és átvettem egy atlétát, hogy arra vegyem rá a motoros kabátom.

- Sebastian, öltöznél? – érdeklődtem tőle vigyorogva.

- Neked mióta ekkorák a melleid? – kérdezte, de ahogy végigmondta rájött, mi csúszott ki a száján és már a füle is vörösödött.

- Mindig is ekkorák voltak, csak az overáll alatt le vannak nyomva – válaszoltam a kérdésére. Leültem a fotelbe, és néztem, ahogy kioldja az övét.

- Mit csinálsz? – nézett rám.

- Te végig nézted, ahogy átöltözöm, akkor én is végig nézem a te öltözködésed – vontam vállat vigyorogva. Tetszett, hogy ennyire zavarban van.

Nem kifogásolta, bár látszott, hogy szégyellős.

Ahogy lekerült róla a gatya, nem látványosan, de végignéztem rajta. A combján az izmok látszódtak, ahogy hajlongott a másik gatyáért. A boxerén át tökéletesen látszódott, hogy merevedése van. Próbáltam nem látványosan nyelni egyet. Ahogy megfordult a másik gatyáért, megnézhettem magamnak a fenekét is. Teljesen korrekt volt. Elgondolkodtam, hogy milyen lehet belemarkolni.

Majdnem sajnálkozva felnyögtem, mikor felkerült rá a motoros gatya, ami sajnos pasi gatya volt, így elég bő.

Jött a következő merénylet az idegeim ellen, levette a pólóját. Egyből hasonlítgatni kezdtem Cristianóhoz. Rájöttem, hogy míg a portugálnak kemény, már-már kényelmetlen és túlzó izmai voltak, addig a német pilótának lágyabb vonású hasa és mellkasa volt. Annyira szívesen végighúztam volna rajta a kezem, hogy milyen lehet a tapintása a fehér bőrének.

Mikor felkerült rá a felső, megint nyeltem egyet, hogy a kiszáradt torkom ellenére legyen hangom.

- Menjünk - keltem fel. Odadobtam Sebastiannak a hátizsákom. – Pakolj bele, ha tudsz.

Én addig bezárom a lakást.

Nem tudom, hogy csinálta, de bele tudott mindent pakolni a hátizsákba.

- Indultál már úgy el, hogy nem tudtad hol kötsz ki?- faggattam.

- Nem – rázta a fejét.

- Bukó, kesztyű – adtam a kezébe. – Nincs rád szabva, de talán túléled, Bajnok – piszkáltam.

- Neked is van személyre szabott bukód – jegyezte meg.

- Az más - vontam vállat.

Visszavettem még egy kicsit a bukót a kezéből, és belekötöttem a mikrofont is.

- De jól jön ilyenkor a Forma 1-es szerelőtudás – vigyorgott.

- Ha van MP-d itt, akkor itt a zsinórja a fülesnek – emeltem meg a fekete madzagot.

- És ha nem ilyen dugós? – érdeklődött. Már lent álltunk a garázsomba. Kinyitottam az egyik szekrényt, és az egyik vasdobozból dobtam oda neki átalakítót.

- Köszi – biccentett egyet. Gyorsan a saját bukómba is bekötöttem a rádiót, és rádugtam a saját lejátszóm.

Odamentem Sebastianhoz, és lehúztam a motoros kabát cipzárját. Meglepetten nézett rám. Leguggoltam előtte, és a mikrofon csatlakozójához hozzákapcsoltam egy gombot. Kisollóval kivágtam a kabát bélését, és áthúztam a zsebrészbe a gombot és akkor már a lejátszót is.

- Nem kelnél onnan fel, kérlek? – Felnéztem a kék szemekbe. A bukó már a fején volt. Akkor esett le, hogy milyen pózban vagyok. Nevetve álltam fel.

- Bocs – ráztam meg a fejem. Gyorsan megcsináltam magamnak is a kapcsolót, utána Sebastianhoz fordultam.

- Na szóval – vettem egy nagy levegőt. – Van mikrofon a bukódban, mint a Forma 1-esben. A zaj valószínűleg nem lesz annyira szűrve, de érteni fogjuk egymást, ha hangosabban beszélsz és nem motyogsz. Nem vagyok Rocky, aki megért, ha motyogsz – vigyorogtam. Jó kedvem volt a motorozás gondolatától, és talán attól, hogy Sebastian is itt van velem.

- Zenétől nem foglak hallani – kötekedett.

- Egyszerre a kettő nem működik – ráztam a fejem. – Vagy ez, vagy az. A rádió megszakítja a zenét.

- Ne kötekedjek egy szakértővel, mi? – kérdezte nevetve. Bólintottam, és felvettem én is a bukót.

Felültem a motorra, és megvártam, míg a német is felkászálódik mögém.

- Mondj egy útirányt! – mondtam neki már rádión.

- Passz – válaszolta.

- Akkor menjünk jobbra – fordultam rá az autópályára.

**

Csak akkor indultam meg az egyik motel felé, mikor már sötét volt, és Sebastian is megjegyezte, hogy szívesen pihenne.

Megálltam a bejáratnál, és levettem a bukóm.

- Te ne vedd le. Majd a szobában – figyelmeztettem. – Nem kell felismernie senkinek. Maradj itt.

- Nehogy már egy nő fizessen! – jött utánam.

- Jó, holnap meghívsz fagyizni! – forgattam a szemem.

- Tudok jobbat – láttam a szemén, hogy vigyorog. – Menjünk a kikötőbe, és hajózzunk ki.

- Eszednél légy, szerinted egyik percről a másikra adnak csak úgy nekünk egy kisebb hajót? – tártam szét a kezem. – Azt előre foglalózni kell.

- Most hol vagyunk? – nézett körbe. – Átjöttünk az szigetről az biztos – nézett körbe.

- Évry-ben vagyunk – válaszoltam. - Valahol Párizs alatt.

- Igen? – nézett rám döbbenten. – Hány órát jöttünk? – szedte elő a telefonját.

- Este hét fele indultunk – gondoltam vissza. Fájt minden tagom.

- Hajnali fél három van – nevette el magát. – Ez hihetetlen.

- Úgy tűnik igaz – nevettem. – Bár egy órával beljebb vagyunk időzónában már, azt hiszem – gondolkodtam el. – A Francia Nagydíj rendesen van közvetítve.

- Ez… hihetetlen. - hápogta még mindig.

- Na jól van, Bajnok, gyere és aludjunk – indultam meg megint a recepció felé.

- Várj – szólt utánam. – Menjünk holnap reggel Monacóba.

- Mert? – kérdeztem vissza.

- És akkor hagyom, hogy most te fizess – A kék szemek csillogtak. Valamit kitalált.

- Oké – vontam vállat. Nem faggatóztam, most jól esett a spontán döntéssorozat.

Bementem és kivettem egy kétágyas szobát. Szerencsére nem voltunk egy rossz szappanoperában, így volt dögivel szoba, nem csak egy franciaágyas.

- Gyere, Főnök, pihenjünk – mentem oda hozzá, mivel a motor mellett hagytam, hogy figyeljen rá. Odatoltam a motort a szoba ajtajához, és ott támasztottam le.

Bementem a szobába és vigyorogva néztem végig.

- Gondolom találkoztál már nagyobb luxussal is – néztem a pilótára. Azt hittem egy szájhúzást vagy valamit látok tőle, de egyből ledobta a bukót, és végigdőlt az ágyon.

- Fáj a combom meg a fenekem – nyögte.

- Ezt ne hangoztasd, mert azt hiszik, hogy letértél a hetero életvitelről – nevettem. Bevonultam a fürdőbe és gyorsan letusoltam.

A meleg víztől teljesen bekábultam. Kicsoszogtam törülközőben a szobába és végigdőltem az ágyon. Az sem érdekelt, hogy doh szaga volt az ágyneműnek. Magamra húztam a takarót, és az utolsó emlékem, hogy Sebastian ledobja a dzsekit és bemegy a fürdőbe.

**

- Te nem vagy normális! – néztem Sebastianra hitetlenkedve. Monacóban a tengerparton álltunk, és most én voltam döbbent, míg a pilóta csak vigyorgott. Egy fekete hajó mellett álltunk, és Kimi lazán sapiban és napszemüvegben vigyorgott ránk a fedélzetről.

- Ilyen a mesében sincs – nevettem el magam.

- Na mennyi eszem van – vigyorgott Sebastian.

- Maradjunk annyiban, hogy volt egy jó ötleted – vigyorgott Kimi. Én nevettem, Sebastian már kevésbé.

- Hááát…tudod Sebastian, minden álmom volt egy jóképű, gazdag pasi, aki ért a kocsikhoz, van esze – soroltam. – És még yachtja is van – vigyorogtam.

- Ez nem jött be, nem hittem, hogy rólam beszélsz – nevetett a német.

- Ki mondta, hogy azt akartam, hogy azt hidd? – néztem rá. – Kimi, a motorom fel tudjuk vinni? Nem akarom itt hagyni.

- Megoldjuk – legyintett.

- Péntek délután Angliában kell lennem – fűztem hozzá már a minibár mellett ülve.

- Jó lesz az szombat estének – legyintett Sebastian. – Majd beszélek Christiannal.

- Hidd el, kislány, elleszel velünk – vigyorgott rám Kimi. – Nem a focista pasiddal kéne lenned?

- Úgy döntöttem a pilóták jobbak - nevettem. Kimi helyeslően biccentett.

- Ti most egymással kezdegettek? – érdeklődött Sebastian.

- Nyugi, Kimi meglesz ma este, utána a tied vagyok – vicceltem. Sebastian nevetett, Kimi pedig csak mosolygott.

- Nem kapsz meg – néztem komolyan a finnre. - Feleséged van!

- Minden bizonnyal – vigyorgott el. – Nem kaplak meg? – kérdezett vissza. – Fogadjunk, hogy még a nyári szünetig kikötsz az ágyamban.

- Fogadjunk – bólintottam.

- Ha nyerek, abban a percben megszabhatom a teljesítendő feltételt – mondta némi gondolkodás után.

- Rendben, de ha én nyerek, a nyári szünetben három alkalommal megszabhatok neked valamit – gondolkodtam én is el. Már tudtam is mi lesz az a három.

- Akkor legyen nekem is három – bólintott.

- Sebastian, te vagy a tanú, hogy fogadtunk – nézett a németre.

- Oké –vont vállat. – Nekem nem mondjátok el, mit kéne a másiknak csinálni?

- Én biztos, hogy nem - vigyorogtam.

- Ez legyen meglepetés – húzta el az ajkát félmosolyra a finn.

Mi a tippetek Kimi és Barby mit találtak ki a másiknak( Kiminél főleg azaz egy, amire gondolt elsőnek)? Kimi ágyába kerül Barby?