2011 Red Bull Racing VB
2011 Sebastian Vettel VB
2011 Csillogó Árnyék Év
FELKERÜLT A 47. BEFEJEZŐ FEJEZET és 397 KOMMENTÁRT ÉRT MEG AZ OLDAL!

2011. augusztus 25., csütörtök

Német és Magyar 1

Köszönöm mindenkinek a türelmet,és el szeretném mondani, hogy az előző két fejezetben az érdekesség az volt, hogy Réka ( Lucy) alkotásai voltak. =)
Itt a friss, és most már próbálom rendszeresíteni őket újra! =)


Megnyomtam a csengőt, és vártam, hogy valaki végre ajtót nyisson.

Már gondolkodtam, hogy ismét csengetek, mikor egy nő kitárta az ajtót. Konyhai kötény volt rajta.

- Jó napot, miben segíthetek? – kérdezte kevesen.

- Szép napot. Sebastiant keresem – magyaráztam.

- Az anyukája vagyok. Milyen ügyben keresi? – faggatott. Tudtam, hogy ki ő, én már láttam, ő viszont ezek szerint nem is figyel ránk. Újabb szomorú bizonyítéka, hogy a szerelőkre senki sem figyel igazán.

- A Red Bull Racing – Renault egyik szerelője vagyok – magyaráztam és kezet nyújtottam. – Barbara Németh. Munkaügyben keresem Sebastiant, és sajnos ki kell csábítanom a pályára.

- Szólok neki – engedett be. Átmentem a rostán, úgy tűnik.

Ahogy beléptem a házba, már értettem, miért szeret Sebastian haza járni. Barátságos, családias hangulatot sugároztak a falak.

Heike felkiabált az emeletre Sebastian után, aki szinte egyből rohant is lefelé a lépcsőn.

- Lassan, még a végén leesel, és a Főnök szétszed mérgében – vigyorogtam rá.

- Barby! – kapásból kaptam két puszit. Meglepve néztem rá. Az orrom egyből tele volt az illatával. – Mi járatban? Téged küldtek értem?

- Pontosan, szóval siess, lassan késésből indulunk – bólintottam. Sebastian bólintott és már sietett is vissza az emeletre.

- Figyelne rá? – jött vissza mellém az anyukája.

- Jaj, kérem ne! – ráztam meg a fejem. – Egész hétvégén dolgozok, nem tudok törődni Sebastian lelki világával, márpedig ha megkér, muszáj leszek.

- Ne izgulj – mosolyodott el. – Csak arra kérlek, hogy hagyd kibeszélni a baját, ha el szeretné mondani.

- Bármelyikünkhöz mehet, ezt tudja – vontam meg a vállam. Nem szerettem az ilyen beszélgetéseket.

- Nekem nem mond semmit, pedig látszik, hogy maga alatt van – magyarázta tovább.

- Én nem fogom faggatni – ráztam a fejem. – A versenymérnök és az edző dolga, hogy a versenyző a megfelelő mentális állapotban legyen.

- Csak munkatársa vagy a fiamnak? - kérdezte. – Vagy barátja is?

Hallgattam. Utáltam, ha a lelkemre akarnak hatni. És azt még jobban utáltam, hogy legszívesebben azt válaszoltam volna, hogy inkább lennék a barátnője.

Heike végig engem nézett válaszért, de én makacsul a lépcsőt bámultam. Ciki vagy sem, de megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, mikor a pilóta lefelé indult.

- Mehetünk – lépett az ajtóhoz. – Szia, anya! – visszasietett és nyomott egy puszit az anyukája arcára, és utána kitárta az ajtót és előre engedett.

- Anyukád úgy érzi, bajod van, és lelkileg megpiszkált, hogy én legyek a lelkiző partnered – meséltem el neki egyből, ahogy beültem a volán mögé. Rám nézett.

- Te fogsz vezetni? – kérdezte.

- Igen, szállj be – bólintottam.

- Nem vezethetnék inkább én? – húzta a száját.

- Sebastian, szállj be – néztem rá morcosan. Sóhajtva ült be. Elgondolkodtam, hogy nevessek, vagy megsértődjek, amikor egyből be is kapcsolta a biztonsági övet.

Végül úgy döntöttem, nem veszek róla tudomást.

Beindítottam a motort, és elindultam. A szemem sarkából láttam, hogy többször is mondani szeretett volna valamit, de az autópályáig hallgatott.

- Ha kicsivel később váltasz, jobban kipörög a motor, és nagyobb lesz a teljesítmény – hadarta el. Ránéztem. – Bocs.

- Vettel – morogtam. – Tudom, hogy mi és mi nem jó egy motornak.

- Bocsánat –sóhajtotta. – Vezetek én szívesen.

- Inkább szedd össze magad, mire a pályára érünk. Tényleg szarul nézel ki – jegyeztem meg.

- Kösz a bókot – morogta.

Tényleg látszott rajta, hogy valami baja van. Nem nagyon mosolygott, és a szeme alatt karikák voltak.

Csendben voltunk egészen a pályáig. Kiszálltam a kocsiból, és a saját cuccaimmal voltam elfoglalva, így furán néztem Sebastianra, mikor ki se szállt a kocsiból.

Megfordultam, és a parkoló tele volt a sajtóval. Nem vették észre, hogy Sebastian ül a lesötétített kocsiban, legalábbis nem úgy tűnt.

- Kameramentes övezetet szeretnél, igaz? – ültem vissza a kocsiba. Rám emelte a kék szemeit, és bólintott.

- Meg anya- menteset – tette hozzá.

- Nem akarod, hogy faggassanak – értettem meg. Megint bólintott.

- Gyere, mosolyogj, és nagyon gyorsan kameramentes helyre viszlek – mosolyogtam rá. Felsóhajtott. – Kell bármi cuccod a bőröndből?

- Nem hinném – mondta. Fáradtnak tűnt. Lelkileg és testileg is. Nem szerencsés.

- Akkor gyere. Majd később kijövök a cuccaimért - kiszálltam, és fél szemmel az újságírókat figyeltem. Páran rám nézek, de a többséget nem annyira érdekeltem.

Sebastian pár pillanat múlva szállt csak ki. A hátára vette a táskáját, és felém indult, megkerülve a kocsit.

Úgy éreztem magam, ahogy megindultam a kapu felé, mintha egy kisfiút védelmeznék a rossz emberektől. Felvettem a törtető testtartásom, és járásom. Elég kevesen vannak, akik így megállítanak.

Sebastian felzárkózott mellém. Legszívesebben megfogtam volna a kezét, hogy jól megszorítva tudassam vele: vigyázok rá.

Több kérdést is egyből neki szegeztek. Rásandítottam. Mosolygott, de a szemében továbbra is a fáradtság volt az úr.

Amint éreztem, hogy lassít, még közelebb léptem hozzá, és könyökkel megböktem. Rám nézett, én pedig előre szegeztem a tekintetem. Vette a lapot, és nem állt meg. Az én tempómban értük el az ellenőrző kapukat. Lehúztam a kártyám, és előre löktem a forgó akadályt.

Amint elértük a Red Bull home- ot, még gyorsabban szedtem a lábam, és csak akkor álltam meg, mikor már a fotocellás ajtó surrogva becsukódott mögöttünk.

- Add ide a táskád – nyújtottam a kezem. Levette a hátáról és a kezembe adta. – Menj megbeszélésre. A 7-es szobában vagyok a hétvégén. Ha vége van a megbeszélésnek, nézz be, kérlek – bólintott és már ment is az irodák felé. Fejcsóválva mentem át a pilóta szobákhoz. Tommi bent ült és éppen valamit öntögetett egy vizespalackba.

- Szia, Sebastian megbeszélésen van, és ha ott végez, elküldöm aludni, nagyon rosszul néz ki – szóltam a finnek.

- Elviszem majd a hotelbe – bólintott.

- Ne vidd ki innen – ráztam a fejem. - Valami baja van, és tele van a sajtóval a parkoló, meg az első rész.

- Akkor majd késő este viszem vissza – mosolyodott el.

- Rendben – viszonoztam a mosolyt. Odaadtam neki a kocsikulcsot, hogy majd ki tudják szedni Sebastian cuccait, és átmentem a szobába. Még csak Max ágyán voltak ott a holmik. Ő volt az egyik kísérő a héten. A többiek még a gyárban voltak. Én is csak azért voltam itt ilyen korán, mert Tommi megkért, hogy hozzam el Sebastiant.

Szépen bevetettem az ágyam, és kicsit leültem.

Annyira szívesen felhívtam volna Cristianót. Hiányzott az érvelése, a megnyugtatásai. Hiányzott a lénye.

Egy fél óráig nézegettem Cristiano telefonszámát, mikor kopogtak az ajtón, és Sebastian lépett be. Ha lehetséges, még zordabb volt az arca. Már a minimális életkedv is eltűnt róla.

- Pihenj kicsit le. Itt hozzád sem szól majd senki – keltem fel.

- Van valami dolgod? – kérdezte már az ágyon ülve. A cipőjét oda rendezte szépen az ágy mellé. A kezeit nézte, rám még véletlen sem nézett.

- Igazából semmi – válaszoltam. Reméltem, hogy maradásra bír. Látszott az arcán, hogy viaskodik magával.

- Nem akarok egyedül maradni – nézett végre rám. Leültem Max ágyára vele szemben, és az éjjeli szekrényről felemeltem az ágy tulajdonosa által olvasott regényt. Még én ajánlottam neki tavaly évközben.

Becsúsztam a falhoz, és a felhúzott lábaimra fektettem a könyvet.

- Én veled maradok – néztem bele a kék szemekbe. Válasz nélkül dőlt végig az ágyamon. Felsóhajtott és az oldalára fordulva engem kezdett nézni. Nem várakozóan, hogy mondjak bármit is, hanem elgondolkodva. Találomra nyitottam ki a regényt, és úgy tettem mintha olvasnék. Minden pillanatban megharcoltam a szívemmel, ami Sebastian mellé vágyott.

Csak akkor néztem rá, mikor lassú és egyenletes lett a szuszogása. Ráterítettem egy plédet, letettem a könyvet és átmentem a home- ba enni.

Egy óra múlva mentem vissza, de Sebastian ugyanabban a pózban aludt. Mike lábujjhegyen lépdelt a szobába, és a fürdéshez szükséges cuccait szedte össze.

- Gyere tusolni, mert reggel Max és George pakolnak – magyarázta. Bólintottam. Ha George felkel, arra mi is felkelünk.

Én is összeszedtem a holmimat és halkan kimentünk a szobából.

Direkt sokáig pepecseltem a fürdőben, hátha addigra felébred a pilóta, és le tudok feküdni aludni, de mikor visszamentem a szobába, a fal felé fordulva aludt ugyanúgy. George és Max is már valahol Álomföldön voltak. Mike még a fekhelyem fölötti ágyon laptopozott.

- Mellém fekszel, vagy odabújsz a szöszihez? – vigyorgott. – Megjegyzem, én rugdosok éjjel.

- Inkább akkor maradok a saját ágyamnál – forgattam meg a szemem. Valaki már betakarta a rendes takarómmal a pilótát. Viszont az ágyam mellett ott volt még egy rendes takaró. Max továbbra is úgy tűnik, hogy vigyáz rám.

Óvatosan ültem le az ágy szélére, és a pilóta mellé gyűrtem a takarót, ami rajta volt. Elfeküdtem és én is betakaróztam. Lenyomtam a kislámpát, és teljes lett a sötétség. Én is a fal felé fordultam, és egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy odabújok a hátához. De el is vetettem az ötletet. Hogy nézne ki reggel, ha összebújva ébrednénk?

Félelomban mégis engedtem a kísértésnek és hozzásimultam az izmos hátához. Megmoccant, és belesimult az ölelésembe.

**

Reggel arra ébredtem, hogy csipog az óra. George morcosan csapott oda, amitől az óra lefordult a kisasztalkáról. Max sóhajtva kelt fel. Nem nyitottam ki a szemem, harcoltam. Nem akartam még felkelni. Olyan jó meleg volt a párna alatt, és annyira nyugtató andalító illat.

Felpattantak a szemeim. Egy jó nagy adag szőke hajjal néztem farkas szemet.

Sebastian az éjjel megfordult, én pedig most a mellkasának bújva találtam magam, teljesen a nyakába bújva.

Óvatosan felemeltem a fejem. A szemei csukva voltak. Megpróbáltam lefejteni a kezeit a derekamról, de az éjjel összeragadt a bőrünk. Éreztem, ahogy mozgolódni kezd mellettem, így letettem a fejem a párnára, és lehunytam a szemem. Az ébredés pillanatában megfeszült, majd pár pillanat múlva kedvesen közelebb bújt hozzám. Egy két másodperc múlva pedig ismét aludt.

Nem szoktam tudni ilyenkor már visszaaludni, de most sikerült.

Csak a saját órám csipogása ébresztett fel. Kifordultam az öleléséből, és lenyomtam az órát. Mikor visszafordultam, már egy laposakat pislogó, kék szempár nézett vissza rám.

- Mennem kell készülődni és dolgozni – magyaráztam neki halkan.

- És miért magyarázkodsz? – mosolyodott el. – Én furakodtam be az ágyadba éjjelre.

- Nem tudom, hogy miért magyarázkodom – válaszoltam. Felültem az ágyban, és erősen beleütöttem a fölöttem lévő matracba, ami könnyedén megemelkedett. – Mike már kint van – konstatáltam. – Mennem kell – néztem az alvótársamra.

- Hát menj – mosolygott rám. Nem akartam felkelni. Nem akartam, hogy ki kelljen másznom mellőle. – Köszönöm, hogy befogadtál éjjelre. Jobban érzem magam. Sokkal.

- Jöhetsz, amikor csak szeretnél – vontam vállat. Felkeltem, és gyorsan kirángattam egy overált a cuccaim közül, meg fehérneműt és zoknit.

Átsiettem a fürdőbe, és gyorsan átöltöztem. Mire visszaértem, az ágyam már üres volt.

Kint leültem a pulthoz és a kávém kortyolgattam, mikor Lia leült mellém.

Ránéztem, de most nem volt kedvem vitázni.

- Mit tettem, hogy már hozzám se szólsz? – érdeklődött.

- Nem minden forog körülötted – sóhajtottam fel.

- Baj van Barbara? – nézett rám kicsit aggódva.

- Nem vagyunk olyan viszonyban, hogy csacsogjak neked az életemről – morogtam oda.

- Pasi van a dologban? – faggatott.

- Szállj le rólam – indultam meg inkább a boksz felé.

Nem volt kedvem beszélgetni, vagy bármit is csinálni. Nem bírtam koncentrálni. Olyan nyugodt reggelem volt!

**

Estére egyre jobban magamba fordultam, mivel tudtam, hogy újra egyedül kell aludnom.

Így ment egészen péntekig, mikor reggel a kocsi átvételnél segítettem, és sikerült otthagyni a kezem, mikor Oliver visszapattintotta az oldallemezt. Három ujjamról letépődött a bőr, és egy körmöm ott is maradt.

A pályadoki lehordott, és munkatilalmat rendelt el nekem. Annyira dühös voltam addigra a világra és magamra, hogy még aznap este gépre ültem és Londonig morogtam mindenkivel, aki csak hozzám szólt.

Nem tudtam volna megfogalmazni, mi a bajom, de ideges voltam. Nagyon.

Bezárkóztam a lakásomba, és a következő hét szerdáig ki se dugtam az orrom.

Akkor is csak azért, mert valaki már ököllel ütötte az ajtómat.

Max nyugodt arcával találtam magam szemben, mikor kitártam dühöngve a lakásajtót.

- Tűnj pakolni, és jössz velem Magyarországra – utasított.

- Nem megyek - vágtam rá.

- Akkor búcsúzhatsz az állásodtól is – vont vállat. Igazából ki se pakoltam egyik bőröndömből sem, így csak összeszedtem magam, és morogva hagytam, hogy felpakoljon a Magyarországba tartó gépre.

Egész héten csak tébláboltam a home-ban és a boxban. Nem hiszem, hogy nem volt olyan ott dolgozó, akinek ne mentem volna az agyára.

Végül az angol és német futam után itt sem tudtunk győzni, így még idegesebb kezdtem lenni, a közhangulat miatt.

Vasárnap éjjel a buliban robbant ki belőlem a dühöm teljesen, de egyáltalán nem úgy, ahogy hittem.


Mit tett szerintetek Barby? =D

2011. augusztus 19., péntek

Brit 1


 Borzalmasan elnézést kérek a friss folytonos csúszása miatt. Önző módon viselkedtem mostanában, ezért nem került fel sose a friss. Nem Gooffy hibája, kizárólag az enyém. Kérlek, ne őt büntessétek érte, ő időben leadta a cuccot, én voltam a lusta dög. Remélem nem maradtak el miattam Gooff olvasói, és még maradt kedvetek kommentárok megírására, amikben hevesen követelhetitek bétai leváltásomat. És ne felejtsétek el: pénteken négy órakor tali a Hősök terén! Mindenkit, aki be tud ugrani, szeretettel várunk, bár szeretnénk előrejelzést, hogy kik lesznek jelen. Mi ott leszünk, és akkor nyilvánosan is megkövezhettek engem, szóval ne hagyjátok ki! :) ( a szánó-bánó konfliktusos)


-Hogy de miért pont Webber…- morogtam az orrom alatt, az időmérő hivatalos végeredményét nézegetve. Harminckettő tetves ezred. Csupán ennyi volt a különbség Mark és Seb között, és tudtam, hogy a német jobb rajtokat szokott venni az ausztrálnál, de mégis idegesített Webber önelégült feje, ahogy vigyorgott az interjúk alatt. Nem bírtam a pasast. Bárki más lehet Seb előtt, csak ne ő! Hamilton, vagy az egyik Ferrari, mindegy…
Az ujjamat lejjebb futtattam a papíron, és meg is találtam a keresett nevet a negyedik helynél. Elhúztam a számat. Megint a poros része a pályának, bár ha esik az eső, úgyse számít. Ami jobban idegesített az a csapaton belüli különbség volt, kis híján négy tized. Ismertem Felipét, és tudtam, hogy a legjobban a saját önbizalma tudja gátolni a jó teljesítmény elérésében, amit ma én egy szinttel mélyebbre ástam a hülye viselkedésemmel. Hiába, soha nem tudtam normálisan viselkedni, ha az az ökör egy légtérben tartózkodott velem.
- Megyek és bocsánatot kérek- döntöttem el azonnal, és gyors léptekkel elindultam kifelé a boxból, hogy még időm se legyen meggondolni magam.
- Lia!
Magamban káromkodva, de gyorsan mosolyba rendezett arcvonásokkal fordultam meg. Guillaume sietett felém egy paksamétával a kezében, amiket olyan óvón ölelt magához, hogy muszáj volt megeresztenem egy rövid röhögést. Szinte az összes mérnök ilyen görcsös ragaszkodással tartotta a szeretett telemetria meg egyéb adatait a kezében, sőt, láttam már olyat is,aki végigsimítva nevetett rá a papírokra. Tisztára mint én és a régi játékmackóm. Vajon én is így festek kívülről? Kizárt, én általában idegennek érzem az ilyen dolgokat a kezemben. Kábé mintha egy bombát tartanék a karomban…
- Mondjad, Guill - szakítottam ki magam a hülye gondolataimból, és kinyújtottam a kezem a cuccokért. Tudtam, hogy úgyis nekem hozza.
- Várj- vette át a bal kezébe a pakkot, és kihalászott a zsebéből valamit, amit a papírok helyett azonnal a kezembe is nyomott.
- Ilyen súlyos a helyzet? Megvesztegetési cukortartalom?- húztam fel a szemöldökömet. Egy ribizlis müzliszelet volt az. Gyanakodva néztem az édességre,majd rá. Ismert már annyira, hogy pontosan tudja: jobb hangulatot tud nálam teremteni az édes dolgokkal. - Na halljam, mi nem lesz ínyemre? Előre szólok,hogy ha át akartok tenni Mark csapatába, akkor inkább a munkakapcsolatunk megszakítását kérem!
Felnevetett, amitől az ismerős kis rándulást éreztem a gyomromban. A franciák mosolyra húzódó szája ördögi egy dolog, még a legrondább francia fiú is két másodperc alatt elkapja a szívedet egy mosollyal, ami teljesen olyan, mintha kizárólag neked lenne csak tartogatva. Ez tuti valami genetikai dolog, és előbb elsajátítják, mint a járást. Gyűlöltem ezt, de nem tudtam nem vigyorogni azon, ahogy Guill is nevetett.
- Rossz hozzáállás- fedett meg az ujjaival,amikor abbahagyta. – Egy profi mérnök bárkivel együtt tud dolgozni, akivel összehozza a sors.
- Szerencse, hogy még nem vagyok profi gép- morogtam, mire hihetetlenül rondán nézett.
- Ne halljam ezt többet, oké?- mondta komoly tekintettel. - Azért vagy itt, mert a profiknál is profibb versenymérnök akarsz lenni a királykategóriában, mert versenyeket akarsz nyerni és világbajnoki címeket a pilótáiddal, nem?
- De- sóhajtottam. Végül is tényleg ezért vagyok itt. - De jobb szeretném ezt egy olyan pilótával, akit szeretek is.
- Ilyen itt nincs, Lia- rázta a fejét. - Ki kell zárnod a rajongási faktort, nem szurkolni vagy itt, érted?
Belenéztem a szemeibe. Főleg komolyságot és türelmetlenséget láttam benne, egy kis dühvel és némi aggódással. Kedveltem Rockyt, az itt dolgozók közül vele volt a legjobb a kapcsolatom, és mivel alá osztottak be mérnöktanoncnak, neki kellett odafigyelnie rám. Kábé ő lett a munkaügyi dadám, és ő ezt maximális lelkiismeretességgel teljesítette is. Sok beszélgetéssel próbálta fokozatosan kiűzni a hangulataimat a munkámból, hogy csak a koncentráció és profizmus maradjon meg bennem a munkám során. Nem volt egyszerű dolga, sose szerettem kibeszélni magam, és sok-sok megbeszélésünk végződött ajtócsapkodással. Csodáltam, hogy egyáltalán még itt lehetek. Vettel fejével is ő beszélt végül, az ő segítségével kezdett elfogadni a csapat.
-Értem, Főnök!- szalutáltam neki. - Profi vagyok! Szóval, miért is a lefizetési csoki?
Nézett még egy pillanatig, majd csak megcsóválta a fejét és odanyomta nekem végre az irathalmot. Komolyan, egy komplett esőerdő volt a két kezemben. Szegény Timon és Pumba Sebastian Vettel adatai miatt lettek hajléktalanok.
-Kicsit több átnéznivalót kapsz most holnapra- kezdte.
Kicsit?! Szerintem még a gyár havi ellátására szánt összeg kiszámítása is nálam volt.
- Amiket én szoktam nézni, azok is a tieid. Minden. Ki kell agyalnod egy pontos taktikát a mai nap és a holnapi előrejelzés alapján, most a segítségem nélkül- kezdett el vigyorogni, nekem pedig lassan elkezdett forogni az agyam, és leesni az állam.
- Vagyis- mondtam lassan- ez azt jelenti, hogy…
- Azt!- nevetett rám, és összeborzolta a hajam- Christian belement, a tiéd a holnapi verseny! Persze ott fogok állni a hátad mögött, de az irányítás a tiéd, kislány!
Ijedten nyöszörögve rogytam le a boxutca szerelősávjába, és az ölembe ejtettem a papírokat,hogy két kézzel tudjam feltépni a csokim papírját. Mohón haraptam bele, hogy lenyugtasson az életmentő cukortartalom.
- Tudtam én, hogy kell a sokk enyhítésére- röhögött ki Rocky, de nem törődtem vele. Tiszta kábult lettem a rémület, meglepetés, büszkeség és öröm egyvelegétől. Sietve haraptam még egyet, hogy kierőszakoljam a kiegyensúlyozottságot.
- Ez túl korai- nyögtem halkan a csokin keresztül. - Guill, én nem állok készen egyáltalán!
- Miért is?- ült le mellém nyugodtan. Ideges lettem. Csak ne legyen ilyen higgadt, amikor én totál szét vagyok esve!
- Soroljam? A csapat utál, élükön Barbarával, Seb nem bízik bennem igazán, és amúgy is! A szabadedzésen is béna voltam, még te is mondtad, hogy rossz voltam, és…
- Állj, állj!- tartotta fel a kezét. - Egy szóval nem mondtam, hogy béna és rossz voltál!
Ledöbbenve néztem rá. Tisztán emlékeztem arra, hogy félrehívott és alapos fejmosást adott nekem.
- Leszidtál, azt mondtad, hogy Sebnek nem kell ennyi felesleges információ,mert már nem kezdő,akinek mindent a szájába kell rágni, plusz azt mondtad, hogy még mindig túl érzelmes vagyok ehhez, hogy jobban ki kell zárnom magamból az érzéseket,és hogy…
- Lia!- ütött finoman tarkón, mielőtt belelovalltam volna magam. Csak pislogtam. - Ez nem szidás!
- Francokat nem, Guill!
- De nem az! Csak adtam még néhány tanácsot, amiket meg kéne fogadnod, ennyi! Ez nem jelenti azt, hogy nem vagy ígéretes tanonc, és azt sem jelenti, hogy ügyetlen vagy. Csak, mint minden kezdőnek, neked is tanulnod kell még, rá kell érezned a pilótával való kommunikációra, a dolgok szelektálására, a pontos ritmusra.
- Aki tehetséges,az érzi ezeket- meredtem a csokimra. – Annak nincs szüksége a tanácsra. Nem akarom Sebastian versenyét elrontani.
- Hülyeség- nevetett. - Zárd el magadban ezt az önsajnáltató kislányt, Tammer. Holnap versenyed lesz, és addig még sok dolgod van- kelt fel a földről. - Talán mégiscsak kénytelen leszek én csinálni- morfondírozott hangosan,engem szemlélve-, tényleg nem bírod ezt el,kevés vagy ehhez. Maradj csak segítő, annak tökéletes vagy.
Ez kitisztította a fejem,és egyből elöntött a düh.
- Megcsinálom!- mondtam mérgesen. - Te csak ne becsülj le engem! Nem vagyok egy hülye, sajnálnivaló liba!
- Tudom!- vigyorodott el elégedetten, én pedig rájöttem, hogy csak szívatott. Azt akarta elérni, hogy megrázzam magam. - Már csak neked kéne erre rájönnöd igazán.
Dühösen néztem rá, de aztán nem bírtam elfojtani a vigyorgást. Most fogtam csak fel igazán, hogy mi is történt velem.
- Taktikád kell kiagyalnom- mondtam Guillnek, aki ezért megint kiröhögött.
- Zseni vagy! Nemhiába választottak téged- gúnyolódott.
- Fogd be- virultam. Még mindig nevetve indult vissza a boxba.
- Tudod- szólt még át a válla fölött-, jobban hasonlítotok Barbyval, mint gondolnád.
Megállt az utolsó falat a számban. Nem értettem, hogy Guill mire gondol, én semmilyen hasonlóságot nem láttam magunk között. Talán a vitakedvet, de ennyiben ki is merült ez a dolog. Elhessegettem ezt a problémát, felmarkoltam a papírjaimat és vigyorogva ugráltam be a home-ba, a nekem fenntartott szobába. Persze minden utamba kerülő ember hülyének nézett, de kit érdekel? Levágtam magam a priccsemre, és előkotortam a telefonom.
-Gyerünk, vedd fel- motyogtam. Túl hosszú ideig volt tárcsahang.
- Remélem fontos- hallottam meg a morgós tájszólását.
-Stevie!- üvöltöttem bele izgatottan a telefonba.
- Basszus, tényleg fontos lehetett- nevetett egyből. - Mi történt, kislány?
- Megcsináltam, Stevie! Holnap én fogom levezényelni Seb versenyét!
- Tudtam én!- szinte láttam, ahogy szokásosan a levegőbe bokszol. Én is kacagtam, mint egy hülye.- És már odadörgölted bizonyos orrok alá?
- Azt majd holnap verseny után, ha nem csesztem el- határoztam el. - Viszont ma még esedékes egy bocsánatkérés. Megbántottam Felipét.
- Olyanra te genetikailag képtelen vagy- hitetlenkedett, mire elmeséltem a reggel történteket. - Na jó, tényleg oda kell rugdosnod magad a Ferrari home-hoz. Tűnjél most azonnal, ne velem pofázz! Szia!
- Várj már!- kiáltottam, amikor le akart rázni. - Ne nézz hülyének. Mi van Alonsóval?
Mély csönd. Aztán hallottam, ahogy sóhajt.
-Mi lenne?- szűrte az összeszorított fogain keresztül. Megráztam a fejem.
- Nevetségesek vagytok,mind a ketten.
- Nem a te dolgod- mondta mogorván. - Koncentrálj inkább a versenyedre.
- Te is a dolgom vagy, Stevie- mondtam csöndesen. Szó nélkül rakta le a telefont.
Elraktam a papírjaimat, majd elindultam a Ferrari home-hoz. Furcsa volt kívül várakozni, megszoktam, hogy mindig bemehetek.
- Matteo!- szóltam oda megkönnyebbülten, öt perc várakozás után az ajtón kilépő olasznak, aki megtorpant, és összeszűkült szemmel nézett rám.
- Mit szeretnél, Tammer?- kérdezte hidegen, ámde tökéletes udvariassággal. Lehorgasztottam a fejem.
- Mióta szólítasz a vezetéknevemen?- kérdeztem halkan.
- Mit szeretnél?- ismételte meg a kérdést. Felsóhajtottam, és felvettem én is a pókerarcom. Nehogy már tudja, hogy milyen rosszul esik ez az egész…
- Kihívnád nekem Felipét?- kérdeztem a szenvtelen hangomon, majdhogynem érdektelenül.
- Pilóta megbeszélésen van- indult tovább. - Különben sincs semmi beszélnivalótok már szerintem.
Dühösen néztem a távolodó edző hátát. Hát ezt megkaptam, morogtam magamban. Nem volt kedvem tovább várakozni ott, és kapni még néhány adag hasonló megszólalást, viszont kiengesztelés nélkül sem mehettem el. Elgondolkozva kezdtem el kutatni a zsebeimben papír meg ceruza után, de csak a rúzsom akadt a kezembe, ami fogalmam sincs, hogy mit kereshetett a zsebemben. Elvigyorodtam. Ha ezen nem fog röhögni, akkor semmin, gondoltam, és gyorsan írni kezdtem a tiszta üvegre.

***

-Hű basszus!- húztam fel a sötétítőt vasárnap reggel. Zuhogott az eső a pályán, engem pedig elöntött ennek láttán a pánik.
- Nyugi- hűtöttem le magam. - Minden eshetőségre felkészültél.
Visszafordulva szemügyre vettem a szobát. Vissza se mentem a hotelba, inkább bent maradtam a home-ban, hogy ne zavarjon senki se. A szétdobált csokipapírok és cukroszacskók közepén a padlón szépen összerendezve hevert a taktika a mai napra. Tényleg minden eshetőségre készen álltam, a fő taktikám ugyan vizesről felszáradó körülményekre volt alapozva, de azért csináltam taktikát száraz pályára, esős időre, száraz verseny közepén eleredő esőre, arra az esetre, ha Seb megelőzi Webbert, arra az esetre,ha Seb nem tud elmenni Webber mellett, ha lerajtolják, ha nekimennek,ha… a fejemben csak úgy zúgott mindenféle helyzet. Guill tuti megint leszúr majd, amiért nem mertem megint szelektálni. De legalább nem fog váratlan helyzet érni, és ez fontosabb volt. Nem akartam Seb versenyét elrontani az amatőrségemmel.
- Szia Tina!- köszöntem a már hajnalban aktívan tevékenykedő lánynak. Épp a szerelők reggelijét állította össze.
- Szia, a szokásosat?- kérdezte, és már nyúlt is volna a keze a halom müzliszeletem közé. Általában csak ezt bírtam legyűrni, de ma még ez is túl kevés édesség volt.
- Kaphatnék inkább egy olyan meggyes krémest?- mutattam rá a felturbózott extrasüteményre. Csak bólintott, és már lökte is oda nekem, egy pohár narancslével a kezében.
- Kösz!- mondtam, de válasz nélkül fordult vissza a kajákhoz. Pontosan tudta, hogy mindjárt megrohamozzák a szerelők a helyet kávéért és kajáért. Reggel legalább még normálisan tudtak enni. Leültem az egyik asztalhoz, és vártam. Kábé tíz perc múlva el is kezdtek betántorogni Webber és Seb szerelői vegyesen.
- Helló, főnökasszony!- jött oda kávéval a kezében Max, a vigyorgó Mike és a laposakat pislogó és fintorgó Barby kíséretében.
- ’reggelt- morogta oda nekem.
- Sziasztok - mosolyogtam, és elkezdtem enni a krémest. – Szóval már mondta Guill.
- Ha már te nem rohantál hozzánk a nagy újsággal- mondta Barby egykedvűen. Nem nézett ki jól, volt valami a szemében, ami nagyon nem tetszett. Teljesen zárkózott volt a pillantása.
- Izgulsz?- ütögetett vállon Mike.
Az nem kifejezés.
- Miért izgulnék?- nevettem rá, elővéve minden nem létező nemtörődömségemet.- Fel vagyok készülve az eshetőségekre, jó az autó, világbajnok a pilótánk, gyorsak a szerelőink, mi kell még?- tártam szét vidáman a kezeimet.
- Profi versenymérnök- dünnyögte Barby.
- Guill neked nem elég profi?- néztem rá. - Végig fog felügyelni, nem hagyja, hogy bármit is elszúrjak.
- És te erre alapozol? Megnyugtató hozzáállás- morogta.
Touché.
- Csak a negatív-passzív énedet próbáltam megnyugtatni, primadonna- válaszoltam jókedvet tettetve. - Más hátsó szándékom nem volt.
- Belekalkuláltad a szabálymódosítást a taktikáidba?- ült le mellém Rocky, pont jókor. Azt hiszem, Barby most akart elföldelni.
- Becsapós kérdés? Guill, kérlek, ennyire azért nem vagyok kezdő- vigyorogtam.
- Muszáj volt letesztelni- hajtotta le a kávéját. - Gyere, nemsokára pilóta megbeszélés, addig megmutatod, hogy miket is alkottál.
- Qui, mon general!- szalutáltam, egy intéssel elköszöntem a többiektől, és követtem Guillt.
- Nem is játszod meg olyan rosszul magad- súgta menet közben. - Még én is majdnem elhittem, hogy nem vagy teljesen betojva.
- Fogd be- ütöttem a vállába.
Nevetve mentünk be a tárgyalóba.
***

Átdugtam a fülesemet az övemen lógó kis hordozható adóba, a papírokat markolva, remegő térdekkel ugrottam át a pitwall egyik résén, és Seb felé vettem az irányt,aki épp most lépett ki az autóból. Reméltem, hogy olyan borzalmas magabiztosságot sugárzok,mint amilyet akartam. Bíznia kell bennem, és nem bízhat egy berezelős versenymérnökben.
-Milyen a pálya? Inter?- kérdeztem, amikor levette a bukóját.
- Elég vizes még a pálya, csak a célegyenes van felszáradóban - bólintott. – A slick szerintem még kockázatos.
- Szerintem is- bólintottam, majd felnéztem az égre. - Olyan tizenakárhány kör, és felszárad,de most még csak a falnak mennél.
- Még lehet, hogy esik is rá- nézett fel ő is.
- Nem valószínű- ráztam a fejem. – Ezek az angol bárányfelhők. Csak ijesztgetnek.
- Biztos vagy benne?- nézett rám a sötétkék szemeivel kétkedően. Utáltam a kék szemű embereket.
- Hazai futamom- eresztettem meg egy mosolyt. - Nem tévedek.
Halvány vigyorra húzta ő is a száját, majd bólintott. Meglepett, hogy bízik az ítéletemben, és adott egy kis magabiztosságot. Pár mondatban emlékeztettem még a taktikára, majd hagytam koncentrálni,és elindultam vissza a helyemre.
- Tisztára hülye vagy- hallottam magam mögül az ismerős hangot. Megtorpantam és visszafordultam. Felipe mosolygott mögöttem halványan. Már látszott a szokásos koncentráció a szemében.
- Haragszol még?- kérdeztem. Nem kéne kibillentenem az egyensúlyából,igaz,az nekünk csak jó lenne, hiszen Seb mögül indul. De ennyire profi még nem vagyok.
- Egy komplett kiengesztelő festmény várt tegnap a motorhome üvegén- nevetett, amitől megkönnyebbültem. - Ezek után senki se tudna haragudni.
- Sajnálom.
- Hagyjuk a témát- rántotta meg a vállát. – Hallom megcsináltad, és megkaptad ezt a versenyt.
- Ja. Be is vagyok szarva miatta- jól esett, hogy neki nem kellett a magabiztosat adnom. Persze erre ő is kiröhögött.
- Én mindig mondtam, hogy jó leszel. Bár sose olyan jó, mint az enyém- nézett hátra büszkén a versenymérnökére, aki éppen közeledett. A francba.
- Igen- húztam el a számat-, hallom már ezt egy ideje.
Most rajta volt a sor, hogy bocsánatkérően nézzen.
-Semmi gond!- emeltem fel a kezem. - Fifty-fifty. Így a fair.
Elnevettük magunkat, és pont ekkorra ért oda ő is.
- Felipe, menned kéne beöltözni- szólt, rám szegezve a pillantását. Én pedig nem bírtam kiragadni magam a tekintetéből.
- Megyek- bólintott Felipe, és megbökte a karom. - Aztán csak taktikázd el!
- Műszaki hibákban gazdag versenyt- vettem erőt magamon, és ránéztem. - Vezess óvatosan!
Intett egyet, és már ott sem volt. Nagy erőfeszítések árán én is megindultam befelé.
- Korai ez még- hallottam magam mellől a mély hangot. A fenébe is, tudtam, hogy a rövidebb úton kellett volna mennem.
- Ez csak természetes, Rob - válaszoltam hideg közönyt tettetve. - Neked sosem fogok készen állni erre.
- Ezt sose mondtam.
- Számtalanszor mondtad.
Hallgatásba burkolózva mentünk egy darabig.
- Igazam is volt- szólalt meg. - Még nem állsz készen.
- Kár, hogy ezt már nem te döntöd el.
- Tényleg kár- értett egyet velem, amitől egyből felment az agyvizem, de lenyeltem a mérgem, és csak szótlanul mentem tovább. Szerencsére elértük a Ferrari pitwall részét.
- Látom fejlődtél önuralom terén- jegyezte meg. - Még csak nem is látszik, hogy dühös vagy.
- Guill ügyes. Ő meg tudott tanítani a helyes módszerre- minek is tagadjam le, pontosan tudott minden rezdülésemről. Mindig is utáltam ezt benne, előle sose tudtam elrejteni magam. De ő sem előlem. Fájt neki a megjegyzés.
- Talán ha nem lettél volna alkalmatlan akkoriban- vetette oda.
- Talán ha adtál volna időt!- csattantam fel, és továbbindultam a saját helyem felé. A francba ezzel az emberrel!
- Várj!- ragadta meg gyengéden, de határozottan a karomat, és visszafordított.
- Feltűnés a nyilvánosság közepén?- gúnyolódtam a kezére nézve. Ott csillogott rajta a gyűrűje. - Irtózol ettől, Rob!
Egyből elengedte a karom, és körbenézett. Sose lett volna képes botrányt okozni, nehogy a csapatot vegyék elő miatta. Ezt kihasználva gyorsan odasiettem Guill székére, és átcsatlakozás közben próbáltam visszanyerni a koncentrációmat. Nem fogja elérni, hogy elrontsam életem első versenyét.
-Enyhe északi szél, a pálya az egyes kanyar bejáratától már csurom víz, igyekezz elkerülni az ideális ívet. Mindenki interen - daráltam le az emlékeztető információkat. - Kuplung, gáz, fék- mondtam Guill szokásos mantráját.
A felvezető körön már szinte széttörtem a kezemben tartott tollat. Tommi jött oda mögém, és kicsit megnyomkodott a nyakam tövénél,mire egyből ellazultam.
- Szeretlek - pislogtam rá hálásan, mire levágott elém egy üveg vizet.
- Figyelni fogom, hogy iszod- e- figyelmeztetett.
Nem feleltem, a mezőnyt néztem a képernyőn,akik épp visszaértek a rajtrácsra. Felment bennem az adrenalin, ahogy a lámpát figyeltem.
-Ez az!- ütöttem a levegőbe, amikor Seb lerajtolta Webbert.
- Szép volt- nyomtam be a rádióm, amikor elérte a harmadik szektort. - Mögötted Webber, Alonso, Button, Massa. Hamilton a hetedik. Alonso rajta van Webberen, próbálj ellépni, amíg egymással vannak elfoglalva.
A harmadik körre már három másodperc volt az előnyünk, és kezdett felengedni bennem a feszültség.
-Még két- három kör, és jöhet a slick- hallottam Schumacher rádiózását az ötödik körben.
- Sebastian, hány kör kell még a slickig?- kérdeztem.
- Még kell olyan öt- hat kör- válaszolta. A számat rágtam. A pálya jó láthatóan száradt fel.
- Használható a DRS- szóltam azért rá a fülére, noha tudtam, hogy ő is látja.
- Hamilton hogy lett az ötödik? –kérdezett vissza. Magamban szitkozódtam.
- Sebastian, a versenyre koncentrálj! Ne nézd a kivetítőket, értetted?
- Értem- válaszolta derűsen. Direkt élvezte, hogy rám hozza a frászt.
Sziszegve néztem, ahogy Schumacher nekimegy Kobayashinak, majd bejön a bokszba. Amikor elhaladt előttem láttam, hogy slicket tettek föl neki, bár a pálya egy része még nagyon vizes volt. Két körrel később Button is kijött slickért.
-Schumacher a leggyorsabb a pályán. A következő körben boksz- mondtam Sebnek.
Hibátlan kerékcsere volt, felemelt ujjal mutattam is a szerelőknek, mire Barby gúnyosan pukedlizett egyet. Nevetve fordultam vissza.
-Hát gratulálok- morogtam, mikor Kobayashi és Maldonado majdnem összeütközött a boxutcában.
- Ezért stop and go-t? – képedtem el, amikor Schumacher és Maldonado is kapott egy-egy büntetést. Mekkora hülye a mai testület…
- Kérek egy sorrendet!- mondta Seb.
- Mögötted Webber, öt- hat másodperc lemaradásával Hamilton, Alonso, Button, Massa. - soroltam.
- Tied a leggyorsabb kör- mondtam a tizenkilencedik körben, jelezve neki, hogy nem kell jobban nyomnia. Közben Alonso és Hamilton komoly csatát vívott a harmadik helyért.
- Sebastian, következő körben boksz- szóltam nyolc körrel később.
- Nem szeretnék olyat látni, mint Di Restánál- szóltam rádión a szerelőknek. - Időben legyen kéznél az a lágy keverék.
- Nyugi, klimaxos főnökasszony, már szorongatjuk a gumijaidat - nevetett Ben. - A megfelelő pillanatban fel is tesszük őket oda, ahová valók.
Elröhögve mutattam a feltartott hüvelykujjamat a szintén jókedvű szerelők felé. Imádtam a bandát.
Még mindig vigyorogva néztem,ahogy Seb bejön a bokszba. Gyorsan lehervadt a vigyor az arcomról, amikor nem tudták felrakni a bal hátsó kerekét, és elöntött a pánik. Borzalmasan sok időt vesztettünk a boxban. Vadul számolni kezdtem.
- Sorrendet kérek, ki van előttem?- kérdezte idegesen Seb.
- Alonso és Hamilton van előtted- vettem elő a legmegnyugtatóbb hangomat. - Sebastian, nyugodj meg, a következő kerékcserénél később jössz, mint Alonso, így visszamehetsz az élre.
Szerencsére visszanyerte a koncentrációját, és Hamilton után eredt. Két körrel később Hamilton már egyértelműen fogta Sebet.
- Feltart Hamilton!- panaszkodott ő is.
- A régi célegyenesben próbálkozz az előzéssel- javasoltam neki, de ott sem bírt vele.
- Oké, Sebastian, boksz, boksz, boksz- szóltam rá. A legjobb megoldás az, hogy ha kihozom inkább mögüle, mert így csak időt veszít. Reméltem jól gondolom. Fellélegeztem, a kerékcsere után megfutotta a leggyorsabb kört, és Hamilton mögé jött vissza.
- Button kiállt a versenyből- közöltem, mikor Button a rosszul rögzített kerékkel leállt a boxkijáratnál.
- Hamiltonnak üzemanyagot kell spórolnia, úgyhogy tőle nem kell félni. Fogd vissza, Seb- mondtam óvatosan.
- Fenét- szűrte a fogain keresztül.
- Fogd vissza!- emeltem meg kicsit a hangom. - Nem tudod elkapni Alonsót, túl messze vagy. Kíméld a motort.
- Mennyi a távolság?- kérdezte csak azért is.
- Sebastian! Tekerd lejjebb a motort, és fogd vissza!- nagy önuralom kellett ahhoz, hogy ne sikítsam ezt.
És visszafogta. Köpni- nyelni nem tudtam örömömben, hogy hallgat rám. Az utolsó előtti körben viszont Webbet emiatt nagyon ráment Sebre.
-Webber egy másodpercen belül. Óvatosan, Seb- szóltam neki idegesen, majd kihajoltam, és borzalmasan csúnyán néztem Ciaronra. - Ajánlom, hogy vigyázzon Sebre, vagy még nagyobb gödröt csinálok az arcára!
Nyugodtan nézett vissza rám.
-Ez verseny, Lia- mondta a basszushangján.
Úgy fújtattam, mint egy asztmás macska.
-Nyugalom- nézett ránk Christian.- Mark, tartsd a távolságot!- szólt rádión az ausztrálnak.
Diadalmasan elvigyorodtam Ciaron arcát látván. Alonso nyerte a futamot Seb és Webber előtt végül. Az ausztrál arckifejezése miatt mosolyogtam ugyan, de nem örültem.
-Gratulálok- nyújtotta oda nekem a kezét Christian a dobogó felé menet. Döbbenten néztem a kinyújtott jobbra.
- Mihez? Hiszen elszúrtam- motyogtam.
- Tökéletes taktika volt, jó döntésekkel- mosolygott. – A szerencse vette el a győzelmet.
- Tudnom kellett volna abszolválni a szerencsét- csóváltam a fejem csalódottan. Christian felnevetett.
- Szép munka volt- erősítette meg, és otthagyott. Rögtön utána Rocky is odajött,és lefolytattam vele is ezt a beszélgetést. Nem voltam elégedett magammal, hiszen benne volt a győzelem a teljesítményünkben.
Nem vártam meg a pezsgőzést, gyorsan a boxba siettem, hogy felhívjam a lányomat. Meglepetésemre Barbyt is ott találtam, épp pakolt.
-Nem maradtál pezsgőzni?- kérdeztem.
- Nyilván- ült le egy csavarkulcsot félrelökve, és rámnézett.
- Elcseszted- közölte azt, amit én is éreztem.- Csak másodikak lettünk.
- Elcsesztem- hagytam rá. Jól esett,hogy nem dicsér érdemtelenül,mint a többiek. – Én is, de ti jobban.
- Ja- húzta félmosolyra a száját- Mindketten szarok vagyunk.
- Az biztos- engedtem meg egy kis vigyort magamnak én is.
- De nem baj- rántotta meg a vállát. - Vigasztal, hogy még mindig én vagyok a csinosabb.
- Álmaidban- nevettem, és felmarkoltam a telefonomat.
A tárcsahangot hallva jutott eszembe Guill mondata: Jobban hasonlítotok Barbyval, mint hinnéd.
Vigyorogva szóltam bele a telefonba.

Folytatólagos kérdés: tényleg nem láttok semmi furát ebben és az előző fejezetben? :P





2011. augusztus 16., kedd

Közérdekű

Sziasztok!

Bocsánat, hogy folyton csúszik a friss, remélem azért nem pártoltok el ettől az oldaltól! =) Ez sajnos egy ilyen hónap Rékának is meg nekem is...

Fent vagyok egész héten Pesten, így úgy gondoltam, hogy időszerű egy blogtalit beiktatni. =) Nagyon szívesen ismernélek meg titeket!

Pénteken (19.) délután 4-kor (hogy ne legyen már olyan nagyon tűző a nap) a Hősök terén váron mindenkit sok-sok szeretettel és izgalommal. =) Remélem ha pár órára is, de el tudtok szabadulni otthonról, és benéztek. =)

Várok a talira mindenkit, aki csak szeretne-és tud- jönni! =)

És kérek mindenkit körübelül jelezze, hogy tud-e jönni és jön-e, hogy kb hány embert várjak =)


2011. augusztus 5., péntek

If you want blood...you've got it.

Akartok-e tenni egy kis kitérőt? :)
Nem?
Akkor is teszünk. :D
Egyszer régen,mikor egy copfos kislány a szobájában ülve nézett két kedvenc focistájáról egy videót, a vidi zenéjét hallván ördögi novellaötlete támadt- annak ellenére,hogy írói tehetséggel mocskosul nem áldotta meg a sors( jó is egy ilyen béta,igaz? xD). Tehát a kislány megragadta ujjait, belemártotta a billentyűzetbe,és bepötyögött lendületből egy félkész szösszenetet. Megmutatta egyik kedvenc fanficírójának, aki tűrhetőnek nyilvánította, és megkérdezte, felrakja-e valahova. Nem-nem, mondta határozottan a kislány, ebben túlságosan kiadjuk magunkat, túlságosan is sokkolódna a közönség, és nem mellesleg a fic írásmódja is pocsék.
Ámde mivel szemét,szar hangulatban vagyok most,és szükségem van valamilyen undorító,feszültséglevezető cselekedetre,ezért felrakom. Előre is elnézést kérek érte! Ne szűnjetek meg Gooff olvasói lenni emiatt a kis malőr miatt, a felelősség teljesen az enyém! Ő csak egy szereplő benne...:)
Figyelmeztetés: Aki nem rokonszenvez a SLASH témájú művekkel, vagy azt se tudja,mi az a SLASH, azt kérve kérem,ne álljon neki!! ÉS TIZENNYOLC ÉVEN ALULIAK SZÁMÁRA NEM AJÁNLOTT!
Eseng bocsánatotokért: a konfliktusos



- Te..atya...ég!- lihegte Lucy,miközben az oldalát szorongatva dőlt neki a falnak. Gooffy a földön elterülve nézett fel rá.
- Azt hittem,egy tesi érettségis többet bír.- Lefitymáló hanghordozásán sokat rontott az asztmaszerű fújtatás,no meg az önmagán végrehajtott szívmasszázs.
- Zo' Bá nem számíthatott arra,hogy egy kétajtós szekrény elől kell sprintelnem hétszázon,áttörendő ajtókkal és lépcsőkkel megspékelve!- rúgta le gyengéden Luc a hiperventilláló egyén veséjét,mire az felnyögött.- Manipulatív dög,csak tudnám,miért hallgattam megint rád!
-  Mert te is tudod,hogy mindez megérte- nyögte a lány, miközben az imént lefocizott szervét próbálta fájdalommentes létre ösztökélni. A másik mogorván horkantott.
-Még rohadtul nem érte meg a kitiltásom a stadionból,Gooff! Rohadtul nem.
-De meg fogja- tápászkodott fel Gooffy.- Amikor ott állunk majd a fél,esetleg teljesen meztelen focisták előtt, hálaimát rebegve fogsz kezet csókolni nekem.
- Ugye belekalkuláltad azt,hogy még legalább két ilyen maratont kell levágnunk szívroham nélkül, nem beszélve az öltözőbe való bejutásról és maradásról,és arról,hogy mindezt most már megerősített biztonsági rendszeren keresztül kell kiviteleznünk?- Még be sem fejezte a mondatot,már landolt egy tasli a tarkóján.
- Az istenit, Luc, hogy a fenébe lehetsz ma ennyire negatív,mikor máskor még a Lyon-Real meccsen is képes vagy azt hinni,hogy van esélyetek??
- Anyád!- dünnyögte sértetten Lucy, ámbár mindeközben hathatott rá az "ösztönzés", ugyanis nagy sóhajjal elvált az igen segítőkész falrésztől,és megtornásztatta tagjait.- Oké,folytassuk. Remélem Özilt fogod először meglátni félmeztelenül.
- Fúj!- tette szájára a kezét Gooffy, öklendezést imitálva.- Ilyen csúnyát rég nem kívántak nekem.
A lány csupán csak egy gyilkos tekintettel honorálta társa beszólását,majd résnyire kinyitotta az ajtót,hogy ellenőrizze,tiszta-e a levegő.
- Oké,azt hiszem,mehetünk. De szerintem vegyük le a cipőnket,hogy ne csapjunk zajt- rángatta le magáról bokacsizmáját.
- Felesleges erre kérned, ugyanis a magassarkúmat még az első lépcsőn való leszánkázásunkkor elhagytam.Pedig a kedvencem volt- siránkozott a topándíva.
- Úgy kell neked,a francnak jössz betöréskor körömcipőben, észlény!
- Szerinted hogy érném fel Ramost, kislétrával?
- Csak csípőmagasságba kell felérned,onnantól majd csak megrogyasztod a lábát- húzogatta pajzánul Lucy a szemöldökét.- Ha érted,mire gondolok.
- Kuss- vigyorgott vissza Gooffy,elképzelve a jelenetet.Rajtam nem fog múlni,El Lobo,rajtam nem.- Indíts már!
Luc a biztonság kedvéért még egyszer körbenézett, majd cipőit kezében lóbálva osont tova a folyosón,Gooffyval egyetemben. Egy jobbos,egy bal kanyar,egy elágazás,melynél egyenesen mentek tovább a Gooff kezében tartott térkép alapján ( "Google-ről másoltam,cseszd meg,kizárt,hogy rossz legyen!"),majd hosszan mentek egyenesen,majd megint jobbra,keresztbe,egyenesen,erre-arra,össze-vissza,szanaszét, jobb kanyar, bal kanyar,két biztonsági...

...

KÉT BIZTONSÁGI.

-Utállak- biggyedt le panaszosan Lucy ajka, majd egy meggyőzőnek szánt, ám inkább rémültre sikerült fogpasztamosoly és két, biztonsági-gyilkosnak induló,eredménytelen csizmadobás után futásnak eredtek.

                                                                           ***

- Na, a többiek elmentek már?- kukkantott ki Ramos a fürdőkabinjából.- Torres hol van?
- Még úton. És Xabi még odakint van- parádézott ki Ronaldo is a víz alól.
- Na és aztán? Ő tutira bevehető lenne még a buliba. Megvan hozzá az..öhm... adottsága.
Te egy érzéketlen segg vagy,Lobo!- vágta hozzá Casillas a törülközőjét.- Most hagyta ott Gerrardot azzal,hogy ideszerződött. A vak is látja, hogy mostanában nincs semmihez se hangulata.
- Hozzám ne lenne neki!- vigyorgott a hátvéd.- Au!- fogta a szemét,miután további törülközők becsapódása következett,egy bosszús Özil-horkantással fűszerezve.- Hé, babe, tudod, hogy csak a tiéd vagyok!-emelte fel a kezét védekezően,majd rákacsintott a középpályásra.
- Kretén- morogta Özil elpirulva,lehajtott fejjel. Ramos tovább vigyorgott.
- Majd meglátjuk- mondta,majd egy gatyát gyorsan felkapva kisietett a zuhanyzóból.- Hey,La Barba...!
- Campesinos- dünnyögte egyszerre Casillas és Ronaldo.

                                                                             ***

- Eszméletlen,milyen jók vagyunk!- hahotázott Gooffy futás közben.- Hallottad, hogy káromkodtak,mikor bezártam őket?
- Őszintén szólva, nem tudom,ki lehetett olyan hülye, hogy bennhagyta a kulcsot- kocogott röhögve Gooff mellet Lucy.- Látszik,hogy biztosak abban, hogy ide már nem tud rajongó belógni.
- Alábecsültek minket- mondta fitymálóan Gooffy, megállva egy saroknál, hogy kilessen.- Nem Keszthely-Pákozd-biztos a rendszer.
- Vagy csak szimplán nem számítottak a perverz-slasher jellemvonásod "Mindent,vagy semmit!"-kitartására, darling.
- Ismerd be, hogy ROHADT JÓ terv volt,te konfliktusfüggő-smedlista.
- Majd ha látom a has-és mellizmokat,blanco. Majd akkor.
- Nem kell sokáig várnod- vigyorgott továbbhaladva Gooffy.- A francba...

Lucynak kérdezni se volt ideje, már egy újabb kis terembe lökve találta magát,és mielőtt felháborodhatott volna a bánásmódon,meghallotta a toszigálás okát: valaki jött a folyosón. Gooff a szája elé tette az ujját: egy szót se! Nem vagyok hülye!- tátogta vissza neki Lucy,majd odament Gooffy mellé,hogy ő is kinézhessen, ám amit látott,az elérte, hogy némasági fogadalmát durván eldobva nyikkanjon egy hangosat.
- Gooff,ez Mou...- eddig jutott csak,mivel Gooffy észnél lévő reflexeinek köszönhetően gyorsan betapasztotta Lucy száját a kezeivel.Lucy azonban tovább hadonászott,jelezve ezzel, hogy ki akar menni, és le akarja támadni a királyi gárda edzőkiválóságát.
- Te ökör!- suttogta Gooffy mérgesen- Szerinted nem rakatna ki minket azonnal? Fékezd magad, vagy nem látod Xabi Alonso mellszőrzetét!
Lucyhoz a tébolyult fanatizmus függönyén keresztül csak három szó jutott el: nem látod,és Xabi. S mivel ennek a három szónak a kapcsolata nála felért a keresztényeknél csak "Apokalipszisnek" becézett fogalommal, megadóan tűrte, hogy Gooffy lefogja,és adjon neki két diszkrét, kijózanító pofont,míg José Mourinho odébbáll.
- Hülye ferraris- szitkozódott a ficírók gyöngye,miközben kivonszolta delíriumos állapotban lévő társát,és továbblökte a folyosón.- Legközelebb balra, te apakomplexusos szerencsétlen.
- Szeretnéd, szívem,hogy a legközelebbi frissedbe beleírjak egy hősszerelmes Fernando Alonsót bétázás címén? Ha tovább szívózol,megteszem.
-Nem fogod, hacsak nem akarsz kék halált a gépedre- vigyorgott gonoszul az infó-orientált (értsd: kocka!) leányzó.
- Te köcsög,mocsadék! Nem is! Köcsedék!
Gooffy csak legyintett,és balra fordult, hogy megtorpanva,halk nyöszörgés közepette meglássa a mennyország kapuját,rajta a felirattal: ÖLTÖZŐ. Lucy melléérve hasonlóan reagált a kiírást olvasva.
- Gooff...én ÚGY SZERETLEK.- A máskor oly beszédes Real-fanatista most egy szót sem tudott reagálni,a golflabdaméretű gombóc miatt a torkában. Életében kétszer,ha zavarban volt,de most mégis! Zavart volt és ideges.
- Luc- állt be társa háta mögé.- Te mész be elsőnek.
- Persze, hogy én legyek az,akit kidobnak,te meg az,akit nem vesznek észre,és csendben besurranhat!
- Pontosan. Vamos!
- Félős- röhögte ki Lucy, majd egy "úgyis minden mindegy" alapon, nagy elánnal benyitott.Ám bármilyen elvetemültek is voltak, arról a képről csak álmodni mertek,ami odabent várta őket.

                                                                          ***


Jóságos.
Szent.
BUBBANAT.

-Gooff- lehelte- Mondd, hogy te is látod, és nem fogok felébredni reggel az ágyamban arra, hogy ez meg sem történt!
- Luc- kezdte Gooffy kiszáradt szájjal- miután ennek vége,ölj meg és temess el efelé az öltöző felé fordítva.
- Ha ezt leírjuk valamelyik blogon otthon,minket megölnek- susogta Lucy- Ez egy valóságos SLASH-pornó.

Gooffy nem válaszolt, csak tátott szájjal meredt a mindennapinak közel sem mondható látványra.Félmeztelen és meztelen férfitestek összefonódva,halkabb és hangosabb sóhajok,kéjes nyögések, erotikus érintések futkároztak szanaszét a szobában, fejkapkodásra, nyöszörgésre, és önmaguk legyezésére késztetve a két meghalni készülő lányt.  

Istenem,csak hadd nézzem őket örökre,és én boldog leszek, gondolta Lucy ép eszének megmaradt kis szeglete, miközben szeme a szenvedélyesen csókolózó Casillas-Ronaldo párosra tapadt. Gooffynak természetesen teljesen más dolgok forogtak a fejében.
- Hé,te mit csinálsz?- kapta el a meginduló blanco-slasher karját Lucy.
-Mégis mit gondolsz?- nyögte Gooffy.- Beszállok!
- Hülye vagy?- kapott halkan hétfrászt Lucy.- Amint észrevesznek minket,abbahagyják!
- Ronaldót nem állít meg két csaj,sőt! Inkább felállít- csillogott Gooffy szeme.
- Figyelj,- próbálkozott észérvekkel a kevésbé elvetemült fan- te komolyan el akarod rontani ezt a csodás képet?Nem úgy értettem- fojtotta el Gooffy felháborodását-,nem a te adottságaidra utaltam ezzel. De komolyan,nézz rájuk! Izmok,férfiak,tesztoszteron mindenütt! Komolyan be akarod szennyezni ezt az egészet a feminim testeddel,a női érintéseiddel? Komolyan elrontanád ezt a slasher-mennyországot,mondd?

Gooffy úgy nézett Lucyra,mintha legalábbis azt mondta volna,hogy Mark Webber maga a férfias tökéletesség és erő szimbóluma.
- Tudod,Luc-kezdte lassan.- Néha elgondolkodom azon,hogy te valóban biszex lánynak születtél-e,nem pedig meleg férfinak.- Majd hátra se nézve,céltudatosan indult meg a spanyol-portugál duó felé. Lucy megkövülten nézte egy darabig,majd megadóan hajtotta le a fejét. Gooff...
A lány ugyanis azonnal a tettek mezejére lépett. Casillas épp végighúzta nyelvét az izmos hasfalon, mikor Gooffy odaért, s nagyot nyelve markolt bele a kapus fenekébe,összeszedve minden bátorságát,mert tudta, hogy a művelet számos ujjának törését okozhatja.
Sérülés végül nem esett,ám Casillas az akció hatására felnyögött, s erőteljesen harapott bele Ronaldo nyakába,mire az felszisszent,s kinyitotta szemét,egyenesen Gooffy tekintetébe fúrva pillantását,mire az megdermedt.
A lány látni vélte a vágytól elsötétült szemekben saját sorsát: innen ugyan nem menekülsz!
Nem is akarok,mosolyodott el perverzen az áldozat. Nem én...

                                                                            ***

Eközben Lucy toporogva, a száját rágva hezitált, miközben szeme ide-oda járt, párosról párosra, néha megakadva Gooffyék pirulásra késztető triumvirátusán. A francba!-gondolta idegesen.- Csak feleannyi bátorságom és önbizalmam lenne, már rég ott lennék az egyik kupacban! Önnön tépelődéséből egy általa jól ismert és imádott hang zökkentette ki, minek hatására azonnal a forrás felé kapta fejét. Xabi Alonso Lucy számára érthetetlen nyelven mondott valamit az őt ölelni próbáló Ramosnak,aki értetlenül kérdezett vissza,mire Xabi csak megrázta a fejét,és eltolta magától Sergiót. Stevie-hasított bele Lucy szívébe a felismerés- Stevie miatt nem megy neki még. Bár lehet,hogy csak az alany rossz,hiszen Ramossal nekem se menne... Erős késztetést érzett arra,hogy két határozott lépéssel a Senor előtt teremjen, vigasztalás és egy-két aljas érintés céljából,s már meg is indult, ám attól,amit ekkor látott,egy pillanatra a szíve is megállt, sőt még levegőt is elfelejtett venni felháborodásában.

A hoppon maradt Ramos ugyanis,vállát megrándítván és halkan káromkodva viharzott oda az egymással igencsak elfoglalt Özil-Torres duóhoz,majd miután egy rántással leválasztotta a Pool nagyreményű csatárát a Real középpályásáról, saját maga vette kezelésbe a németet.
Ilyen nincs- gondolta kétségbeesetten Lucy-,a legrosszabb rémálmaim egyikét váltják épp valóra.-Nagyjából ekkor kezdte el keresni elveszett hangját,hogy barátnőjének figyelmét is felhívja erre a csúfságra,azonban mikor többszöri próbálkozása is sikertelen volt,egyszerűen csak odamasírozott a kéjhajhász trióhoz, s megrángatta a ruháját rejtélyes módon elhagyó, élvezetekben gazdag társa karját.
-Mmmm..??- nyögte bele nem éppen összeszedett kérdését Gooffy a spanyol kapus szájába. Lucy abban sem volt biztos,hogy a sóhajtás neki szólt-e,sőt,szerinte barátnője még a jelenlétét se vette észre. Nem vethette ezt a szemére,hiszen ha ő lenne a meztelen Cristiano Ronaldo és Iker Casillas közé begyógyulva,neki is nehezére esne a világos gondolkozás. Lucy ezért nemes egyszerűséggel megpróbálta lerángatni Ronaldót barátnőjéről,ami eleve halott vállalkozás volt,tekintve,hogy a férfi neve szerepel a szinonimaszótárban az "izmos" kifejezés mellett. Próbálkozásával annyit ért csak el,hogy felhívta magára Ronaldo figyelmét,s a következő pillanatban máris a portugál karjában találta magát,száján a férfi szájával.
Istenem,ne vigy engem kísértésbe!-kapaszkodott bele az izmos vállakba Luc.- Már ott vagyok.

A novella befejezetlen. A befejezést ne is akarjátok tudni. :D