Ronda mód túlságosan is lekötött a nagy karácsonyi hajcihő, és elfeledkeztem arról,hogy istentelenül boldog karácsonyt kívánjak Nektek! Köszönök minden egyes kimondott, papírra vetett véleményt, biztatást, szidást, konfiktust, nevetgélést, örömforrást! Kaptok is valamit, Réka ki akart próbálni valamit, billentyűzetre vetette magát,és ez lett belőle... ha tetszik, azt mondja lesz folytatása.
BOLDOG KARÁCSONYT!
Gooffy
Ui.: Remélem mindenkinek dobott valami Forma 1-es dolgot a Jézuska(Télapó, Jehova, Buddha, kinek ki szokott... :D)
Nézőpont kérdése
- - Szóval te leszel az új csapattársam- szorította meg Semvilla kezét Seb, miközben örömtelenül rámosolygott. A kék szemekből csak úgy sütött a fájdalom a saját szavaitól. Pontosan tudtam, hogy Amelia helyett most Virágot látja maga előtt, azt, ahogy neki mondta ugyanezt a mondatot két évvel ezelőtt. Csendesen temettem bele az arcomat Aaron kicsi hajába, hogy beszívva a babaillatot elriasszam a sírást. Hiányzott nekem is az a hülye liba.
- - Bizony! – mosolygott rá a spanyol. – Majd igyekszem felérni hozzád, ó, Kétszeres Világbajnok!- hunyorgott rá tréfásan, mire Sebi sem tudott elfojtani egy igazi mosolyt. Ritkán látni ilyet az arcán mostanában.
Közben elkezdtek beszállingózni a szerelők is a megbeszélésre, élükön Mike-kal és Barbyval, akik épp egymás hajába kentek bele valamit. Azonnal betöltötte a nevetésük a tárgyalót.
- - Nem normálisak- csóválta a fejét Seb is nevetve, majd odament hozzájuk, és gyengéden összeütötte a két ökör fejét. Barby a homlokát dörzsölve, szikrázó szemekkel fordult meg,és már épp nyitotta volna a száját, amikor a német nevetve átkarolta. Akkor inkább csöndben maradt, és belesimult az ölelésbe.
- - Na kiderült mát, hogy ki az új pilótánk?- vigyorgott fel Sebre Barby.
- - Sőt, be is mutatom neked- kormányozta Seb Amelia felé. Barbynak azonnal leolvadt a vigyor az arcáról, amint meglátta a spanyol pilótát, aki hasonlóképp reagált. Egy percig néma csöndben fürkészték egymást.
- - El is felejtettem, hogy munkatársak leszünk- szólalt meg végül hidegen Semvilla.
- - Juppi- morogta Barby gyilkos tekintettel, mire Amelia elvigyorodott:
- - Még szerencse, hogy nem az én csapatomban vagy. Nekem legalább nem lesz elrontva a kerékcserém- tette karba a kezét gúnyosan.
- Azt hittem egy pillanatig, hogy Barby nekimegy a csajnak, de végül csak elhúzta a száját.
- - Cris köszöni szépen, jól van!- vigyorgott, mire Amelia elsápadt.
- - Barbyka, gyere csak velem…- avatkoztam közbe, mielőtt leütik egymást, és elvonszoltam a szöszi szerelőt. – Mi van veled?- kérdeztem suttogva az idegtől remegő lányt.- Honnan ismered?
- - Egy spanyol liba- köpte a szavakat.- Ramossal el, és vele van együtt, de nyilvánvaló, hogy odavan Crisért.
- - És ez zavar- vontam le a következtetést, majd megfordulva jól végigmértem Ameliát. – Kedvesnek tűnt pedig.
- -Csak teszi magát- morogta Barby. Elnevettem magam.
- - Barbara, szerintem csak zavar téged, hogy túl sok lány van a csapatban már. – Tudtam, hogy miről beszélek, már az én konkurenciámat is zavarónak találta. Én is az övét. Rám nézett és elmosolyodott.
- - Van benne valami- hagyta rám.Kedveltem Barbyt. Még tavaly került be a szerelők közé, és amint idén találkozott Sebbel, azonnal megláttam a vadászösztönt, a tetszést a szemében. Könnyű volt kiszúrni, volt benne tapasztalatom. De azt is észrevettem, hogy mindent megtesz azért, hogy ez titokban maradjon, így nem szóltam. Sebnek pedig borzalmasan jól esett a társasága, mivel a lány cseppet sem volt olyan, mint Virág. Magas volt, szőke, és Virággal ellentétben érdekelte a foci. Sőt, nemhogy érdekelte, benne is volt a világban, hiszen Ronaldóval kavart. Még egy plusz ellentét. Virág rá se nézett volna, egyből rámondta volna, hogy bájgúnár. S mivel Barby mellett Seb teljesen ki tudott kapcsolni Virág- ügyileg, egész télen át a szerelőkkel lógott. Sokat segítettek neki, hogy kihúzzák a gödörből.
Seb Virág halála után ugyanis teljesen magába fordult. Azonnali hatállyal felbontotta a szerződését a Ferrarival, eldobta az összes telefonját, és bezárkózott. Senkit, még Kimit meg Tommit sem tűrte meg maga mellett, ült a Virággal közös házukban, és Aaront szorongatta.
Két hét után untam ezt meg. A két finn segítségével rátörtem az ajtót, kiragadtam a kezéből Aaront, és szó szerint felüvöltöttem a padlóról. Sosem a türelmemről és az érzékenységemről voltam híres, de akkor különösen alpári voltam. Nem érdekelt, hogy fáj minden egyes szó, amit mondok neki. Nem érdekeltek a könnyei. Azt akartam, hogy rázza meg magát a szavaim miatt, legyen dühös, zökkenjen ki ebből a félholt állapotból. Nem akartam, hogy Virág után még egy embert megöljön a Forma 1.
- - Szüksége van rád!- emeltem meg egy kicsit a kezemben lévő, szöszke kisfiút. – Nem egy depresszív emberre, aki gépiesen ellátja a teendőit, hanem egy apára! Fogd már fel, hogy két szülő szerepét kell betöltened!
- - Mást se csinálok, csak vele vagyok- mondta csendesen, és kinyújtotta a kezét Aaronért. Szörnyen nézett ki, a szemei püffedtek voltak a sírástól. Sose gondoltam volna, hogy azokba a mindig nevető, kék szemekbe ennyi könny fér.
- - Nem, Sebastian- ráztam meg a fejem. – Aaron most szépen velem jön, amíg össze nem szeded magad. Nálam lesz pár napot.
- - Nem viszed el a gyereket- sötétedett el a pillantása egyből. Végre, valami kis harag. Felsóhajtottam. Ez egy kemény menet lesz.
- - De, Sebastian. A fiad nem arra való, hogy egész nap szorongasd, mint egy fájdalomcsillapító plüssmackót.
- - Tudod is te, hogy milyen egy gyereket nevelni!- emelte fel a hangját. – Még egy komoly kapcsolatod sem volt az életben, az önző életstílusodba a szeretetnek még a fogalma sincs belekalkulálva!
- - Tanultam Virágtól!- vágtam vissza, és láttam, hogy a névre azonnal összerezzen. – Pontosan tudom, hogy miket csinált annak érdekében, hogy Aaron csak a szép dolgokat és a nevetést tapasztalhassa! - ez fájt neki, csak úgy sütött a szeméből a bűntudat. Nem érdekelt, össze kellett kaparnom a földről, bármilyen módszerrel. Akár tisztességtelennel is. – Lehet, hogy én önző vagyok, de legalább nem sértem meg Virág emlékét.
Hallottam, ahogy Tommi felszisszen mögöttem. Pontosan tudtam, hogy ez a mondat az instabil Sebastian Vettelnél minimum egy kiadós ordítást ér. Ha szerencsés vagyok. Így hát csöppet sem lepődtem meg, mikor felpattant, és dühödten elindult felém, csak Aaront tettem le gyorsan a földre. Virág kikaparná a szemem, ha baja esne. Én még kibírok egy- két pofont.
- - Nyugalom, Seb- fogta meg a karját Kimi, miközben Tommi az enyémet fogva húzott maga mögé. A gentleman, gondoltam grimaszolva,majd kihúztam a kezem az övéből és csak azért is eléálltam. Felhúzott szemöldökkel nézte a gúnyos arckifejezésemet.
- - Tudom, Jean D’Arc, egyenjogú vagy a férfiakkal, és nincs szükséged védelemre- sóhajtott. - De ez most mégis mire volt jó?
- - Csak az igazat mondtam- szakadtam el a világos szemeitől, és Sebire függesztettem a pillantásom. Kimi arca kőmerev volt, úgy figyelt.
- - Csak az emlékének élek!- ordította nekem, és megpróbált kiszabadulni Kimi szorításából.
- - De így nem szabad, Seb!- Figyelmen kívül hagyva Kimi figyelmeztető pillantását odasétáltam, és a kezembe akartam fogni Seb arcát, de ő elrántotta a fejét. Hagytam. – Te ismered a legjobban Virágot. Pontosan tudod, hogy gyűlöli, nem bírja elviselni, ha egy szerettének az ő hibájából fájdalmai vannak. Tovább kell lépned, Seb. Te is tudod. Erősnek kell lenned.
Láttam a szemében az elfogadást. Tudta ő is, hogy igazam van. Hogy nem csinálhatja ezt Virággal. Még most se volt képes fájdalmat okozni neki.
- - De én nem vagyok erős- suttogta összetörten, miközben szinte már csak Kimi tartotta meg a súlyát. – Engem csak ő tett erőssé. Ő terelt mindig megfelelő irányba.
- - Hát tegye ezt most is!- tártam szét a kezem.- Nem azt akarom Seb, hogy megtagadd a halottadat. Hogy ne gyászold. - A halottad szónál eleredtek a könnyei. Az enyémek is. – Ez elkerülhetetlen egy darabig. De amíg élt Virág, amikor bármikor rágondoltál, akkor a szomorúság jelent meg előtted? – megrázta a fejét, és megjelent az ajkán egy csepp mosoly. Valószínűleg az első, amióta Virág meghalt Suzukában.- Virág emléke nem lehet fájdalmas és sötét, csak fényes és ragyogó. Örömteli! Kikaparná a szemedet, ha szomorú lennél miatta, érted? Egy csavarkulccsal kezdené ütni a fejedet- nevettem sírósan, ahogy elképzeltem, és a könnyeimen keresztül láttam Seb keserű vigyorát is. Tudtam, hogy nyertem, így elkezdtem összepakolni Aaron holmijait, miközben Tommi és Kimi közrefogták Sebit, és csendesen beszéltek neki. Mikor kész voltam, odavittem Aaront Sebhez, hogy elköszönjön tőle. Megpuszilta a szöszke fürtöket, és megölelgette. Rám nézett, majd odaadta a babát Tomminak, és nagy meglepetésemre engem kapott a karjai közé.
- - Jól eltanultad tőle a stílusát- suttogta bele a hajamba. - Ügyes meggyőzés.
Elnevettem magam.
- - Nem voltam biztos benne, hogy jól át tudom adni- szorongattam meg jól. Beletemette az arcát a hajamba.
- - Nincs célom, Virág- mormogta bele a nyakamba, nekem meg majd’ leállt a szívem a megszólítás hallatán. – Már nem motivál semmi, mert nem vagy itt. Mit csináljak?
Hirtelen szólni sem tudtam. Hiszen egy Virág- féle bölcs tanácsot várt tőlem. Hogyne ijedtem volna meg? Pedig tudtam a választ. Sőt, tudtam, hogy hogy mondjam meg neki. Megcsókoltam az arcát, és a fülébe súgtam magyarul:
- - Nyolc címet ígértél nekem, Bajnokom. Még csak kettő van.
- - Egyébként állítólag kapunk még egy csajt- zökkentett ki Barby a gondolataimból. - Ben már találkozott vele, és csak annyit tudott hozzáfűzni, amikor rákérdeztem, hogy basszus.
- - Igen?- fintorogtam. Ennyi nő már nekem is sok. – Nem is tudtam.
- - Milyen sajtós vagy te?- ugratott, mire játékosan pofán vágtam. Közben bejött Horner, Newey, Marko, és az összes fejes, úgyhogy mi is leültünk.
- - Akkor először is beszéljünk a személyi változásokról- kezdte Christian. – Remélem mindenki megismerkedett Amelia Semvillával, aki két évre írt alá hozzánk.
Láttam, ahogy Barby a fogát csikorgatta a tapsolás közben. Alig tudtam visszanyelni a nevetésemet.
- - És mint sokan tudjátok, Guillaume Rocquelin- nek tavaly megszületett a kisfia. Elgondolkodott, és úgy döntött, hogy visszavonul, mint versenymérnök, és ezentúl a gyárban, fejlesztőmérnökként fog dolgozni.
Halk morajlás és döbbenet futott végig a termen. A mellettem ülő Seben is láttam a meglepődést, és egyből hátra is fordult Guillhez. Tehát neki se mondta Rocky.
- - A brazil nagydíj után kezdtünk el helyettest keresni Rocquelin úr posztjára- folytatta Horner, miközben neki és a többieknek is Sebastianra villant a tekintete, aki megfeszült mellettem. A brazil nagydíj volt az, amit Seb kihagyott Virág halála miatt. Megszorítottam a kezét kicsit, mire szomorkásan rám mosolygott. – Guillaume is segített, ő is válogatott a jelöltek között, és hosszú idő után találtunk egy remek szakembert, remek ajánlásokkal.
Nem értettem, miért kerítenek ennek ekkora feneket. Kíváncsi voltam, hogy melyik fejes rokona az illető, hogy ilyen látványosan körülrajongja Christian. Vagy csak túl szkeptikus vagyok, és tényleg egy zseni az illető.
- - Szeretném előre leszögezni, hogy végleges a döntésem- nézett körbe Christian, majd Seben állapodott meg a pillantása. – Sebastian, tőled sem fogadok el reklamációt. Még ha a kezdetben fenntartásaid is lesznek.
- - Bízom a döntésedben, Christian- bólintott. Horner fürkészőn nézett Sebre, majd folytatta:
- - Tényleg a legjobbat választottuk ki, Sebastian, és remélem nem lesz abból semmi fennakadás, hogy egy hölgynek az utasításait kell követned. - Seb felnevetett.
- - Női szerelő, női csapattársak, hölgy sajtós- sorolta nevetve, az utolsónál rám grimaszolva. – Nem értelek, Christian, ezek után szerinted probléma lehet nekem még egy nő? – csóválta vigyorogva a fejét. Magam mellől hallottam, ahogy Ben mély levegőt vesz, Horner meg egyre csak nézte a németet, majd felsóhajtott:
- - Rocky, behívnád a hölgyet?- Rocky csendesen bólintott, és kisietett a tárgyalóteremből.
Összevontam a szemöldököm. Christian ismerte Sebet, pontosan tudta, hogy nincsenek előítéletei a munkatársaival szemben, szereti mindenkinek megadni az esélyt, mindenkiben igyekszik meglátni a jót, és mindenkivel jól kijön, ergo azért vett fel ilyen szájbarágós stílust, mert tényleg úgy érzi, hogy problémák lehetnek. Aggódón pislogtam Hornerre, majd Sebre, aki szintén értetlenül nézett vissza rám.
- - Te tudod, hogy mi ez az egész, igaz? – hajoltam csöndesen Ben felé, aki bólintott.
- - Nem lesz egy könnyű menet- sóhajtott.
- - De mégis, mi a fene…- kezdtem volna tovább faggatni, amikor nyílt az ajtó, és én gyorsan felegyenesedtem. Minek kérdezősködjek, azonnal megtudom, hogy mi a probléma a csajjal. Azért nem álltam meg, hogy ne szorítsam meg egy kicsit Seb kezét.
Elöl jött Guill, aggódó pillantását Sebire szegezve. Megint eltöprengtem egy pillanatig, hogy mi a fene baj lehet, de azonnal megértettem. Szerintem még a szám is tátva maradt szégyenszemre.
Rockyt egy alapvetően alacsony, magassarkúban határozottan lépkedő nő követte. Szigorú kosztümöt viselt, a szőke haját kontyba csavarta, és az egész lényéből csak úgy sütött a magabiztosság. Ide- oda járatta a pillantását, mindent és mindenkit alaposan felmért magának. Végigfutott a hátamon a hideg, olyan dejá vu érzésem lett ennek a bevonulásnak a láttán. Elakadt a lélegzetem, amikor hirtelen összetalálkozott a pillantásunk, és én belebámultam az ismerősen idegen, mogyoróbarna szemekbe. Hihetetlenül erős nézése volt, pár pillanat után muszáj volt lesütnöm a szemem. Ekkor éreztem csak meg, hogy Sebastian szinte elszorítja a kezem, és mélyeket lélegzik. Ránéztem és a gyomrom összeszorult. Hihetetlen méretű fájdalom torzította el az arcát, és képtelen volt levenni a szemét a nőről, aki addigra odaért elénk, és szintén Sebastianra szegezte a pillantását. A teremben néma csönd volt.
- - Szóval te vagy a híres Sebastian Vettel- szólt mosolyogva.
Sebastian remegni kezdett, és még erősebben szorította a kezemet. Egy az egyben ezzel a mondattal nyitott két éve…
- - Virág Norton - nyújtotta a kezét a nő Seb felé. – Én fogok neked ezentúl dirigálni.
Szédülni kezdtem, és halványan érzékeltem, hogy Sebastian Vettel kitépi a kezemből Aaront, és kiviharzik a teremből.
Kérdés: kinek a szemszögéből...? :D
