Itt a friss.
Köszönöm mindenkinek a kitartást! Remélem mindenki Ringen élvezi az életet =D
Le vagyok kicsit maradva, de összeszedem magam nemsokára és beérjük a jelent =D
Reggel úgy éreztem magam, mint akin átment az úthenger. Kétszer!
Felkeltem és köntösben lebotladoztam a lépcsőn. Lent Sebastian és Hannah ültek a kanapén. Sebastian apró mosollyal hallgatta, hogy Hannah mit magyaráz, míg a nő kezét simogatta szórakozottan. Legyen inkább három úthenger.
A pilóta egy lágy csókkal fojtotta a csajba a szót.
Egyezzünk meg négyben.
Én pontosan azzal a lendülettel mentem be a konyhába. Kimi teljes kóma állapotában támasztotta a fejét egy bögre fölött az asztalnál.
- Még mindig nyalják-falják egymást? – kérdezte tőlem, ahogy meglátott.
- Ja – morogtam. – Kiszolgálhatom magam?
- A tegnap este után még kérdezni is fölösleges – vigyorgott rám. Még nem volt meg a mosolyában az a bugyiletolós hatás. Még reggel volt neki is.
- Legalább nem horkolsz – ásítottam. Öntöttem magamnak egy nagy bögre kávét, és egy hajtásra ittam meg. Utána már jól voltam, nem igazán voltam már álmos. Csak fáradt.
- Ilyen gyorsan felébredsz ilyen kevés alvás után? – lepődött meg.
- Szerelő vagyok –vontam vállat. – Nem szoktunk sokat aludni.
Szólni akartam Sebastiannak, hogy öltözök, és én célba venném Angliát, így átmentem vissza a nappaliba.
- Mit művelsz más lányával? – mordultam rá.
- Pont te kötekedsz? – nézett rám Hannah. Hoppá, hol a cuki arckifejezés.
- Ki a franc szólt hozzád? – mordultam rá. Nem jó. Nagyon! Azt hiszem ez egy idegbeteg nap lesz.
- Szeretném, ha elmennél. Senkinek sincs kedve a sérült lelkedhez és ahhoz, hogy a nyavalygásod hallgassuk, meg lássuk a nagyzoló csaj- éned – affektálta.
- Nocsak. Nem is vagy te annyira kurvamód idegesítő – vigyorodtam el.
- Azt hiszed nagylány vagy, mert csúnyán beszélsz? – kérdezte. Ideges volt.
- Azt hiszed valaki is elhiszi, hogy ilyen kis cuki vagy? – vigyorogtam a képébe. Megszállt a vitázás nyugalma. Na, ilyenkor hagynak békén azok, akik ismernek. De ez a csaj nem ismer.
- Azt hiszed valaki is elhiszi, hogy nem vagy oda meg vissza Sebastianért? – vágta a fejemhez. Mi van, a homlokomra van írva? – Álmodni se merj róla, hogy egy ilyen rüfkével, mint te, összeáll.
- Utánad tényleg nem reménykedem – sóhajtottam fel. – Nehéz lenne hozzászokni a minőségi nőhöz – nagyon egoistán hangzott, de a csaj egy pillanatra köpni-nyelni nem tudott.
- Barby, ne lovald bele magad! – szólt rám Sebastian. Már látott vitázni.
- Én nem vitázom – mosolyogtam rá. – Miss Cukiság hiszi, hogy ő a nagylány.
- Miért, talán te vagy a Teremtő, hogy ekkora az arcod? – szólt megint be.
- Mivel én csak magamban hiszek, ezért igen. Én vagyok a mindenható – vigyorogtam. – De inkább Redbullizmusom van –vontam meg a vállam. Sebastian rám vigyorgott.
- Nem vagy hívő ember? – kérdezett rá. Úgy tűnik itt leragadt.
- Mindenkinek hinnie kell valamiben – bólintottam. – Én azt hiszem, hogy inkább iszom még egyet.
- Nem szép, ha egy nő alkoholista – nézett végig rajtam undorodva.
- Két dolog, csillagom – mosolyogtam rá negédesen. – Egy: egy pasinál épp olyan ronda, ne légy szexista, kettő: pont az misézik, aki tegnap még az ördöggel is paktált?
- Mi van? – nézett rám a nagy cuki szemeivel. Egyszer kiböködöm valami szép formással neki mindkettőt.
- Arra céloz, hogy ittál tegnap este – magyarázta meg Sebastian.
- Az már nem vicc, amit magyarázni kell, vagy szőke az, akinek mondják – néztem jelentőségteljesen végig a nagyon szőke nőn.
- Mekkora egy ribanc vagy! – lépett felém. Olyan fenyegető volt! Főleg, hogy az orromig ért, és látványosan gyengébb volt mint én.
- Júúúj! – mutattam rá. – Csúnyán beszéltél!
Itt tört ki Kimiből a nevetés, aki ezek szerint végighallgatta az egészet. Sebastian szája is megrándult, de nem nevetett. Szép lett volna, ha most kiröhögi a barátnőjét.
Hannah hisztije révén gyorsan visszaindultunk Sebastianoz, így szedhettem a sátorfám, és a következő géppel mentem is haza.
Nem akartam most egy darabig látni Sebastiant. Hannah meg nem volt akkora szám, hogy az életbe bármikor máskor látni akarjam. Életben, fotón, horror filmben. Bár ha ő a sikítva menekülő nő, rávehető lennék a megnézésére.
***
Nem pihenhettem sokat otthon, ügyeletes voltam a silverstone-i bepakolásnál, majd indultunk is. Milton Keynes- től nem volt messze a pálya, így a többi dolgozó is kisbuszokba préselte be magát, kivéve persze a fejeseket. Megkönnyebbültem, hogy nem kellett Sebastiannal utaznom végre. Nem igazán viseltem volna most el a közelségét, a gyárban is úgy intéztem a dolgaimat, hogy ne kelljen összefutnom vele.
-Barbyyy…- pislogott rám az előttem lévő ülésről Mike.
- Mi van?- néztem fel gyanakodva. Ha így néz és ilyen hangon szól,akkor jobb,ha vigyázok.
-Bocsi!- nézett még szebben.
-Mi van már?!- akadtam ki picit. Nem voltam olyan állapotban, hogy ezt most értsem. - Miért?
-Ezért!- dobott az ölembe valami kis, szőrös izét. Két pillanat kellett ahhoz,hogy rájöjjek, mi az.
-ÁÁÁ!- sikítottam szinte ultrahangon, és reflexből elhajítottam azt a nyamvadt tarantulát előre, majd biztos,ami biztos alapon feljebb másztam az ülésemen a fenti csomagtartóba kapaszkodva. A pók egyenesen a zenét hallgató és telemetriát tanulmányozó Lia tarkójának csapódott, aki szikrázó szemekkel fordult meg, és mérte fel a helyzetet.
-Ez csak játék, te szerencsétlen- mondta lekicsinylőn, és visszadobta, egyenesen a képembe. Mike és Ben dőltek a röhögéstől, miközben én engedtem a fejtámla szorításán, és elöntötte az agyam a lila köd. A csaj nagyon nem jó kedvemben talált meg a lenéző stílusával. Előrecsörtettem a székek között.
- Király- vigyorgott Mike. - Csajbunyó!
- Kussolj!- förmedtem rá visszafordulva, majd odavágtattam Liához,és kitéptem a fülesét.
- Anyád!- ejtette el a papírjait, majd felpattant és dühösen meredt rám.- Ezt ne csináld még egyszer, vagy lecsaplak, mint egy legyet!
- Te meg vegyél vissza a stílusodból, kis törtető ribanc!- üvöltöttem a képébe.- Te egy kis senki vagy itt, velem te nem lehetsz lekezelő!- Csak gúnyosan mosolygott. Egyre jobban idegesített.
- Angyalom, nem fogod tudni sokáig arra verni magad, hogy régóta vagy itt. Csak idő kérdése- hajolt le,hogy összeszedje a papírjait. Elkaptam a karját és felrántottam.
- Mondok neked valamit- sziszegtem közvetlen közelről az arcába. - Nem otthon vagy. Hidd el, itt nem akarsz kikezdeni velem.
- Tény. Nem akarok- rántotta ki a karját. – Az nem az én hibám, hogy mindent támadásnak fogsz fel, és rajtam vezeted le a feszültséget, amit keltenek benned- folytatta halkabban, a szemembe nézve. - Oldd meg a problémáidat, vagy verd a szobád falába a fejed, nem érdekel. De ha tovább folytatod ezt velem, akkor mérnökként az első ember leszel a listámon, akivel kicseszek!
- Már ha eljutsz odáig, hogy teljes értékű felettesem legyél,amit kétlek- köptem oda neki a szavakat. Vállat vont, majd visszadugta a fülesét.
- Hiába próbálsz ezzel idegesíteni- mosolygott rám. - Kénytelen leszel máson levezetni a feszkót, ugyanis én itt befejeztem- mondta, és kinézett az ablakon.
Vettem egy mély levegőt, és visszamentem a helyemre. Tényleg szívesen vettem volna, ha ezen felkapja a vizet. A vitákat mindig is tudtam uralni.
- Kapcsold már ki, te hülye!- morogtam oda Mike- nak, aki a telefonjával akarta felvenni a bunyót.
- Mégse lesz semmi- biggyesztette le az ajkait bánatosan.
Mint egy kisgyerek, akitől elvették a plüssmackót. Ezen muszáj volt nevetnem.
***
(xxx szemszög)
-Bocsi a zavarásért, csak… csinálhatnánk egy közös képet?
Fáradtan pislogtam a kocsiablakon behajoló lányra. Hogyne, mássz is be mindjárt, ha már kivetődtél a furgon elé, ennyi már igazán nem oszt, nem szoroz.
- Ühüm. – Megpróbáltam összekaparni valami mosolyfélét, ha már az életét kockáztatta egy képért. Veszélyes egy dolog a fanatizmus, gondoltam, miközben a kislány beállította magát egy megfelelő pózba mellém.
- Köszi! Jó lesz? – nyomta oda a szemembe a gépet. Mintha látnám a káprázástól, amit a vakuja idézett elő. Mintha érdekelne. Mintha.
- Tökéletes. De ha megbocsátasz, sietünk- a kávémért, szóval hátrálj az ablakból, szivi.
- Oh, persze, bocsánat!- tett hátra néhány lépést, miközben le se vette a szemét rólam. Hiába, klasszikus szépség vagyok így kora reggel. Főleg ha rajongók is zaklatnak.
- Hrmpf- morogtam bele a kormányba, miközben felmutattam a kártyámat a kapunál.
- Parancsolsz? – kedélyeskedett mellettem gyöngymérnököm nyújtózkodva. Vicces. Nem szóltam semmit, inkább a parkolásra koncentráltam. Vezetni még éberen is gyötrelem volt nekem, hát még koffeinmentesen... egy rajongóval a hátam mögött.
- Nemhogy örülnél a hírnévnek- találta ki a gondolataimat mögöttem Jo. Felhorkantam.
-Minek? Hogy rávetődnek a szélvédőmre pirkadatkor?!
- A reflektorfénynek!- szállt ki mellőlem Giuliano, dobva felém egy csókot. Idióta.
- Keresnem kéne végre egy értelmes mérnököt- indultam el dünnyögve a paddock felé. A KÁVÉ FELÉ, szaporáztam meg a gondolatra a lépteimet, ám Giul elkapta a karom, maga felé fordított, és pofátlanul közelről a szemembe bámult.
- Látom, véreres a szemed. Tudom, letámadott egy rajongó, nem ittál kávét, még vezetned is kellett az ivása előtt, sőt, most betolakodtam a személyes teredbe. De NYUGI!- rázott meg erősen. - Lelkesedj!- azzal vigyorogva csipogtatta le a kártyáját a paddockbejáratnál. Az ismerős akciótól ledöbbenve követtem.
- Te nem tudod elérni ugyanazt a hatást- vetettem oda.
- Talán ciciket kéne növesztenem- pillantott le a pólójára töprengve.
- Ezek után pláne fenntartom, hogy nem kellene olaszokat alkalmaznunk. - Felnevetett.
- A savanyú, vérszegény angolok közé kell a szín, kérlek! Bele se merek gondolni, hogy mit tennétek ti a sportunkkal.
- Igaz, a latin szétszórtságotokból fakadó hibák nélkül tényleg kevésbe lenne izgalmas az egész- bólintottam felé előzékenyen, mire rám villant a tekintete. Fájt neki a megjegyzés, tudtam jól, de most csak azt akartam, hogy békén hagyjon, amíg elérek valamilyen kiszolgálóegységig. Bármelyik megfelel, amelyik elém rak egy dupla feketét. Két home- ra szűkítettem a lehetségesek listáját: a Red Bulléra és a saját egységünkre. A többiekkel ellentétben a Red Bull szívesen lát minden odatévedőt, míg például a Force Indiához be sem jutok. Nevetséges. Ennyit arról,hogy az egész egy nagy család. Talán a Red Bull home- jába se kéne bemennem, mert azonnal rám ugrana az egész stáb. De sokkal közelebb van, mint a miénk, és nekem kávé KELL! Nyomós érv volt az ipari kémkedés vádjának elviselése mellett, így hát céltudatosan megindultam a büféjük felé.
- Ha az átszerződésedet mész tárgyalni, akkor felmondok! Ha meg kémkedni, akkor csak ügyesen, és ne feledd: ne hagyj nyomot!
Mosolyogva fordultam meg a hang hallatán. Felipe nagy vigyorral fogott épp kezet a lemaradt szerelőkkel és Giulianóval, majd üdvözlésképpen megemelt felém egy papírpoharat, mire isteni illat csapta meg az orromat. Ennek hatására két nagy lépéssel átszeltem a kettőnk között lévő távolságot, elragadtam a poharat és egy húzásra megittam a tartalmát.
-És ha ez az enyém volt?- tettetett sértődést Felipe, de nem érdekelt. Lehunytam a szemem és vártam a koffein jótékony hatását.
- Mondtam már, hogy jobban szeretlek, mint bármelyik testvéremet? – kérdeztem még mindig becsukott szemmel.
- Tekintve, hogy nincsen testvéred- nevetett. – És ne nekem köszönd. Giul írt egy sms- t a kocsiból, hogy ha nem akarom, hogy köszönés helyett fejbevágj, akkor jöjjek elétek egy nagy adag feketével, mert még vezettél is kávéivás előtt, plusz megtámadott egy kislány a bejáratnál, tehát brutális hangulatban vagy.
- A tahó nem lenne elég kifejező- bólogatott nagy bölcsen Giuliano.
A kedélyem a kávé szétterjedésével egyenesen arányosan javult, ezért bűntudatosan néztem rá.
-Haver, én…
- Ugyan már, Főnök!- tartotta föl a kezeit Giul.- Én voltam a hülye, hogy koffeinbevitel előtt ingereltelek. Két év alatt megtanulhattam volna, hogy kész életveszély- húzta el a száját.
Ezzel nem segített a szar érzésemen.
-Bunkó voltam- sóhajtottam. - Nem mentség arra, amit mondtam, sajnálom!- Giul megrázta a fejét.
- Tudom, hogy csak le akartál rázni és nem gondoltad komolyan, el van felejtve, Főnök!- legyintett nagyvonalúan.
- Megint tévedsz, Salvi!- csendült fel egy hang Giul háta mögött.- A főnököd csak kávéivás előtt mer egyenesen beszélni, egyébként lefoglalja az úriember imidzsének formálása. – Giuliano megfordult, én pedig csak néztem a háta mögül előtűnő, gúnyosan mosolygó nőt. Nem tudtam megszólalni.
- Áá, Miss Tammer!- húzta fel szemöldökét Giuliano nagy vigyorral. – Öröm a maga sértegetésére kezdeni a napot. Nem akarnád inkább a hozzád tartozó csapatot hangolni az önfeledt lelkesedéseddel ahelyett, hogy minket molesztálnál?
- Oda tartok, édes- nyomta meg az utolsó szót a lány. - , de előbb el kell hogy molesztáljalak titeket a bejárattól, ugyanis elállja az egótok!
- Ahh!- kapott színpadiasan a szívéhez Giul, miközben én elfojtottam egy mosolyt. Szerettem a dumáját. – Csibém, csak egy szénsavas energiaitalt gyártó cég vagytok! Mi olyan csapatnál vagyunk, aminek múltja van, és mindig ott volt a legjobbak között.
- Tökéletes megfogalmazás- vigyorgott fölényesen Tammer.- Múltja van, de jelene nincs. Ott volt, de már nincs. Az energiaitalt gyártó cég szétrúgja a seggét! Ezen gondolkodj el ahelyett, hogy a múltra vernéd magad. Na pá!- intett gúnyosan, és elindult befelé.
- Csak két szó: fújt diffúzor! Ja bocsánat, hogy az már nincs?- kiáltott Jo a lány után, mire az megfordult.
- Csupán két szó: Scuderia Santander- vigyorgott, és egy ujját felmutatva továbbment. Felipére néztem. Az arca kőmerev volt, csakúgy, mint a többi csapattagnak. Tudta, hogy ez érzékeny pont nekünk. Szerencsémre én is tudtam, hogy mi az övé.
- Milyen kár- szólaltam meg hangosan, mire megtorpant. -, hogy te ölnél azért, hogy visszakerülhess ebbe jelenjenincs- csapatba, hogy harcolj az energiaitalgyártó cég ellen, aminek semmi köze nincs az autósporthoz.
Touché, gondoltam magabiztosan, ahogy láttam a mély lélegzetvételét. Szinte hallottam, ahogy csikorgatja a fogát.
-Hiszed- vetette oda vissza sem fordulva.
- Tudom- vigyorodtam el diadalittasan-, hiszen tőled idéztem!
Giul és a szerelők kacarászva mentek tovább, én pedig elégedetten néztem, ahogy a lány kitépi a kártyáját a táskájából és szinte hozzávágja a csipogóhoz. Higgadtnak kéne maradnia, csóváltam a fejem. Még mindig felhúzza magát az idegesítéseken és célozgatásokon…
-Jössz, vagy még bámulod egy kis ideig azt a fotocellát? – szakított ki Felipe a gondolataim közül. Ránéztem. Az arcán együttérző mosoly ült.
- Sajnálom- böktem ki, mire kérdőn nézett rám. - Azt a kis megjegyzést a Santanderről…
- Ezért kérsz TE bocsánatot?- nevetett szomorúan, miközben elindultunk. Tudtam, hogy haragszik rá.
- Nem téged akart megbántani, tudod, hogy imád téged. Nekem akart odaszúrni, csak nem gondolt bele, hogy…
- Hé!- röhögött. – Most sértett téged kétszer is vérig, nem kéne várnod egy kicsit azzal, hogy védelmezd? Jézusom, haver, menthetetlenül úriember vagy! Persze kivéve kávéivás előtt.- Keserűen elmosolyodtam.
- Igaza volt, mint mindig- mondta komolyan rám nézve. Most rajtam volt a sor, hogy értetlenkedve nézzek.- Kora reggel, kómásan mered csak kereken kimondani, mindenféle tompítás nélkül azt, amit gondolsz. – Csak néztem rá. - Tudod, hogy igaza van.- Vállat vontam, mire felsóhajtott, és a vállamba boxolt.- Na, igyekezzünk, mert lekéssük a technikai megbeszélést.
- Azt a megrázkódtatást nem tudnám elviselni- húztam el a számat, mire Felipe nevetve lökött meg a piros home felé.
***
-Valaki ideges- nyammogta tele szájjal Max. Felemeltem a fejem a kávémból,és még épp láttam Liát elviharzani.
- Most ez nem igazán tud izgatni- morogtam, és lehajtottam a kávét. – A szabálymódosítás valahogy jobban izgat.
-Holnap a szabadedzés elejére berendelték a csapatok fejeseit a felügyelők irodájába- ült le mellén Ben. - Minden csapattól kell egy technikai képviselő, a csapatfőnökök megjelenése pedig erősen ajánlott.
- Hornert amúgy se lehetne hat lóval se visszatartani- mondta Mike. - Ki lesz a technikai delegált?
- Gondolom Newey - válaszoltam Ben helyett.- Más nem nagyon tudna úgy érvelni a kiskapui mellett- vigyorogtam.
- Jogos- nevetett Max nyújtózkodva. – Menjünk, mert a végén Sebastian kénytelen lesz egy szál pilótafülkével kievezni az első szabadedzésre!
- A francba ezzel az idővel- morogtam már a beöltözésnél. Tudtam, hogy később még tuti esni fog,és balhé lesz belőle.
- Megmondtam- jelentettem ki félhangosan,amikor Kobayashi csúnyán összetörte az autóját. Seb alatt is csúszkált a Red Bull, reménykedtünk, hogy ő nem fogja odavágni. Kellettek a szigorítások miatt a tesztkilométerek, nem kellett volna kihagynunk a második edzést.
- Sebastian, óvatosabban a kocsival, nem jönne jól a P2 kihagyása- hallottam a rádióban Lia hangját egy nagyobb megcsúszásnál. Guill átadta neki az irányítást erre az edzésre, hadd szokja a légkört, ennél az adásnál viszont a fejét rázta. Nem is csodáltam, nekem sem tetszett a mondat második része. Seb nem egy taknyos kezdő.
- Csak egyszer hadd üssem meg- morogtam magamban.
Az edzést végül Webber nyerte, Seb a tizenharmadik lett.
-Na, hogy tetszik az új mérnököd?- veregette hátba Mike. Seb vállat vont.
- Még tanulnia kell. Néha komoly 2007-es dejá vum van- vigyorgott. – Akkor figyelmeztettek ilyen dolgokra állandóan.
- Hát most tanul- nézett Lia felé Max, akinek Guill magyarázott éppen nagyban.
- Milyen elnéző vagy vele- jegyeztem meg vigyorogva. – A műmellek lágyítják a szívedet.
- Most, hogy mondod…- nézte meg Liát nevetve.- Amúgy meg valahol el kell kezdenie.
- Rocky tuti nem volt ilyen béna és idegesítő- néztem én is a csajra.
- Ezt sosem tudjuk meg- vigyorgott még mindig Lia fenekét nézve a német.
- Te, nincs barátnőd?- csettintettem egyet az arca előtt.
- Ünneprontó- vette le végre róla a szemét még mindig mosolyogva. Inkább a többiek után mentem az autóhoz, és készültünk a második edzésre.
-Izgalmas- mondtam Mike- nak. A szakadó eső miatt szinte minden pilóta bent csücsült a boxában már egy fél órája.
- Nem értékeled Jaime köreit eléggé- vigyorgott Ben. A spanyol volt kint egy ideje egyedül a pályán.
- Jobban értékelném csak a srácot, ruha nélkül az ágyamban- nevetgéltem. - A körei nekem lényegtelenek.
Tíz perc múlva kicsit elállt az eső, így a mezőny nagy része kiment gyors kört futni a maradék húsz percre.
-Massa az első?- nézte a képernyőt Lia mosolyogva.
-Láthatod- néztem összehúzott szemmel a leintést vigyorogva figyelő csajt. - Seb csak a tizennyolcadik.
- Ez csak szabadedzés. Biztos csak mást próbálgattunk, mint ők- vont vállat, még mindig vidáman nézve Massát.
- Aham. Seb csak a tizennyolcadik.
- Tudom, az előbb mondtad, és láttam is- értetlenkedett Lia. – Minek mondod el megint?
- Ezzel csak azt akartam sugallni,hogy talán nem kéne így örülnöd egy ferraris szabadedzés- győzelemnek. – Nyomban komorabb képet vágott, és Guill elé sietett, felmarkolva egy csomó papírt.
***
– Chris és Adrian szétverte már az irodát?- kérdeztem Bent.
A csapatok megbeszéléséről elég idegesen jöttek vissza és elmondták, hogy a szigorítások maradnak. Azóta bezárkóztak Horner irodájába.
-Még nem hallottam semmi zajt- vigyorgott a kérdezett. – Tina próbált nekik bevinni kaját, de kiküldték, hogy most ne.
- Kíváncsi vagyok, milyen érvrendszert építenek fel- csóváltam a fejem, majd folytattam az elektronika bütykölését.
Horner és Adrian végül a harmadik szabadedzés előtt néhány perccel foglalta el a helyét a pitwallon komoly arccal.
-Na végre- fújtam ki a levegőt megkönnyebbülten egy órával később. Seb megnyerte az edzést, igaz, épphogy csak megelőzte Alonsót.
- Izgalmas időmérő lesz- dörzsölte a tenyerét Mike.
- Jobban örülnék azért egy sima, unalmas Seb pole- nak- húztam el a számat.
- Unalmas biztos nem lesz, a végére esőt mondanak- rakta le elénk Lia az előrejelzést.
Mi a változás a fejezetben? =D Ki tudja összeszedni mi a fura benne?
