Ausztrália 2

Jó gyorsan meg lett a 8 komi. =D ( A.J. és szigorú vagyok, egynek számollak XD DE így is megvan )
A következő fejezet kérdéses, de még a héten hozom! =)
Persze minél több komit írtok -és minél hosszabbat- annál nagyobb a motivációm :p
Érdekelne a véleményetek a futammal kapcsolatban. ( És mindegy hogy kinek drukkoltok! :) )
( Érdekesség: Tavaly pontosan ugyan ezen a napon tettem fel a Miss Norton Ausztrália verseny fejezetét. =D I Miss U... )

Szombat reggel megint korán keltünk, de ideje volt hozzászokni. Felöltöztem, és kimentem a büfé hátsó részébe. Karin teljesen álmos és nyomott arccal feküdt az egyik asztalon és a kávéját kevergette.

- Még csak Ausztráliában vagyunk - hecceltem. - Még próbáld a látszatát fenntartani, hogy bírod.

- Neked hogy megy, hogy fitt vagy? - akadt fent. - Te akkor is fitt szoktál lenni egy kávé után, ha le se fekszetek szinte.

- Bepörget, hogy mindjárt oda állhatok amellé a csodás gép mellé, és nemsokára verseny - vontam vállat. Átmentem a konyhába és szereztem magamnak egy nagy adag jégkrémet.

- Idén is mindig jégkrémet fogsz enni reggel? - nézett rám Tina, aki éppen a tálcáinkat pakolta le.

- Miért szakítanám meg ezt a csodás szokást? - vigyorogtam rá. Leültem Karinnal szembe az asztalhoz és figyeltem, ahogy sokadszorra sem sikerült bekötni a hosszú szőke haját.

- Segítsek? - kérdeztem jégkrémmel teli szájjal.

- Nem kell. - morogta. Mikor újra rám nézett kinyitottam neki a számat. - Lehetnél egy kicsit nőiesebb - morogta.

- Én tök nőies vagyok! - vigyorogtam. - Ennyi pasi között főleg!

- Én akkor úrihölgy vagyok - sóhajtott.

- Nem, te csak másfajta nő vagy. - Felkeltem és kivittem a konyhába a fél literes bögrét, amit teleszedtem jégkrémmel.

Még megreggeliztem, és utána célba vettem a boxot, ahol már elég sok szerelő kint volt. Mindent átnéztünk, és az első csengőszóra kinyitottuk a boxot. Még tartott az átnézés, de már fent volt a kasztni szerencsére. Senkit ne érdekeljen, mi van a kasztnink alatt. Minnél tovább tart nekik másolni, annál jobb.

Mikor teljesen összerakták a többiek az autót, még áttöröltük, hogy ne legyen ujjlenyomatos vagy piszkos, és már csak Sebastianra vártunk.

- Tekerjétek fel a motort rendes fordultra, és itt van a mai taktika - jött be Ben és Guill. Felemeltük a kocsit, és a motorfelelősök belepiszkáltak a motorba, hogy a pilóta tudja maxra rakni.

Átnéztem a listát, végig volt vezetve, mikor hány kört megy majd, és milyen gumin. Belehajtogattam a zsebembe, és vártam, hogy Sebastian megérkezzen.

Mikor Tommi kíséretében belépett, egy pillanatra mind ránéztünk. Jó kedve volt, ahogy mindenkinek. Persze a "mindenki" alól a morcos mérnökök mindig kivételek.

Odaálltam a kocsi mellé, és hagytam, hogy Sebastian balról beszálljon.

- Érdekes évünk lesz, ha mindig te kötsz majd be - nézett rám vidáman. Torzítva hallottam a hangját a bukó miatt.

- Szólhatok egy ronda, szőrös pasinak is - vigyorogtam rá, mire megrázta a fejét, hogy nem szükséges. Most nem szívóztam vele, gyorsam bekötöttem, és már mentem is a kocsi elejéhez. Letettük a kocsit Mike-kal, és beálltam a falhoz, hogy elférjen majd.

**

A harmadik szabadedzés gyorsan lement, és mi nyertük meg. A többi csapat bizakodott, de mi már nagyjából tudtuk, hogy nem fognak tudni beérni minket, szóval vidáman vártuk az időmérőt, ami gyorsan el is jött.

Elég korán kint voltunk a boxban a kocsi körül. Mindenki izgult. Bekötöttem Sebastiant, majd vártam, hogy elinduljon az időmérő, és megkapjuk a jelet.

- Eső nem várható - hallottam Guill hangját a fülesemben. A gyomrom remegett, de a kezem meg se rezdült az emelőn támaszkodva. - Mindig csak pár kört megyünk. 2-3 gyors köröd lesz minden etapban - magyarázta tovább Guill Sebastiannak, amit én már láttam a lapon.

A Q1-ben 7 perccel a kezdet után engedtük ki Sebastiant, és néztük a monitoron a szektoridőket.

Egyelőre az volt a parancs, hogy ne használja ki teljesen a kocsit, nem kell lelőni a legjobb időnket.

Kétszer ment ki a Q1 alatt, de igazán nagy időket nem ment. Szünetben Guill odaguggolt mellé, és valamit magyarázott neki, de a hangzavartól nem hallottam meg igazából, az én szemszögemből mindegy is volt, hiszen ami nekem fontos lehet, azt a rádióba fogják mondani, akár a nyilvánoson, akár a belső hálózaton.

A Q2-ben sem izgultunk még igazán, mert biztosra vettük, hogy ott leszünk a Q3-ban. Mindössze azon aggódtunk, nehogy elromoljon a kocsi, vagy Sebastian kicsússzon.

Viszont mikor zöldre váltott a lámpa a Q3 kezdetét jelezve, már komoly pillangóraj volt a gyomromban.

A vége felé engedtük ki Sebastiant, és mindannyian rátapadtunk a képernyőre. Mikor mutatni kezdték a pilótánkat, pont akkor hibázott egy kicsit. Visszafojtott lélegzettel néztem, ahogy pörög az óra, ami az idejét méri. Néma csend lett egy pillanatra a boxban, mikor megláttuk az 1:23.529-es időt Sebastian neve mellett. A következő, amire eszméltem, hogy valaki megölelt, és kezek veregetik meg a vállam. Mindenki mindenkinek gratulált, és sokan meg- megölelgettek. Nem is figyeltem oda a rádióra, mert a nyakamban lógott már a füles.

- Ne bízzuk el magunkat - ölelt meg Ben. - Idén úgy tűnik, nem fog annyit számítani a pole.

- De azért örülhetünk, nem? - vigyorogtam rá. Nem éreztem azt a megkönnyebbült örömöt, amit tavaly a pole-nál. Én magam is tudtam, hogy előnyből indulunk, de a holnapi taktika sorsdöntő lesz. Na most pörögjenek a mérnök agyak!

**

Vasárnap még az óraátállítás is bekavart a szervezetemnek, így picit álmosabb voltam a kelleténél, de két pohár kávé után már vállalható volt a dolog annyira, hogy kicsoszogjak a boxba.

- Valami női megérzés? - kérdezte Guill, ahogy elmentem volna mellette.

- Olyan nincs, hogy megáll a kocsi - vigyorogtam rá. - Azt mi nem hagyjuk. A többi rajtad, rajtatok áll.

- Akkor nyerünk - kacsintott. Mindenki jókedvvel, de gyomorideggel kezdett neki az előkészületeknek. Mikor Sebastian lejött a pilóta parádé előtt, Norbert is jött vele. Nem is tudtam, hogy itt van az apukája.

- Rég láttunk - fogott kezet vele Mike. Én is adtam neki két puszit.

- Remélem, most nem leszel rosszul. - mosolyogtam rá. Elnevette magát, Sebastian pedig egy pillanatra mérgesen villantotta a kék szemeit az apukájára.

- Ha rosszul leszel, eltiltalak a kijöveteltől! - fenyegette meg.

- Nyugalom, Sebastian - tettem a kezem a vállára. - Még én is rosszul voltam az utolsó körökben. - Elvigyorodott.

- Ilyenkor örülök, hogy minden ilyen infót elhallgattak előlem - vigyorgott, mint a vadalma.

- Mert van egy jó versenymérnököd - paskolta meg a hátát Guill, aki közben Bennel beszélgetett.

- Aki természetesen roppant szerény - vágott vissza a pilóta.

- Mit szerénykedjek, ha VB-k vagyunk? - vigyorgott Guill.

- El ne szállj, apucika - vigyorogtam rá, célozva, hogy a télen megszületett a kisfia. - Mikor hozod el a cukiságot?

- Ha rajtam múlik, jönne mindig - nevetett. - De az anyja túl házsártos. Mert a hangos autók, meg nem is törődnék velük.

- Mondd meg nekik bátran, hogy majd mi szórakoztatjuk őket - mondta az odaérkező Max.

- Csak ne ígérgess ilyeneket, mert még mindig dolgozni jöttök ide, nem bulizni! - jegyezte meg Christian, aki szintén akkor ért oda.

- De hát az élet egy nagy buli! - vigyorgott Mike.

- Remélem, ilyen jó kedvetek lesz a futam után is - csóválta a fejét a Főnök.

- Ha csak ez a kölyök nem követ el egy orbitális hibát, nem lesz gond, Főnök! - vágta hátba a német pilótát Mike.

- Tünés dolgozni! - csóválta a fejét Horner nevetve.

- Na oszolj van, emberek - váltott komolyra Guill is, de nem bírta és elvigyorodott, mikor Mike szalutált neki.

- Micsoda savanyú népség! - nézett a mérnökök felé, akik nagyon komoly arccal beszéltek valamit.

- Inkább gyere és segíts - intettem neki. Sebastian közben intett nekünk és ment a pilótaparádéra. Norbert viszont ott maradt.

- Csak így magunk közt, nem akarsz inkább felmenni a páholyba? - mentem oda hozzá. - Nem zavarsz itt, meg semmi ilyesmi, de ha megint rosszul leszel, ők el tudnak látni, míg mi bepánilkolunk, hogy a boxunkban hal meg a pilótánk apukája.

- Nem leszek rosszul - nevetett. Szegényt szerintem azóta is mindenki ezzel piszkálja. A véghajrába a tavalyi utolsó futamon rosszul lett, és visszaküldtük a hotelbe, de ott nem bírta a dolgot és inkább visszajött. A gyomromban pici lepkék százai voltak, de vidáman köszöntöttem ezt az érzést. Akkor kezdtem el érezni, mennyire hosszú volt ez a szünet, és mennyire elszoktam ettől.

Átmentem a home-ba mikor minden előkészület megvolt és megnéztem a telefonom.

„ Felkelek majd és megnézem a futamot. Hajrá ;) CR”

Mosolyogva válaszoltam neki.

„ Szurkolj, hogy ne csesszük el a boxkiállást, mert sok múlhat rajta… Ja és hogy ne álljon meg a technika… :S Bár idén megbízhatóbb a kocsi. =) Kinky Kylie GO! =D „

Még gyorsan elmentünk ebédelni, a futam előtt, és másfél órával a kezdés előtt már újra a boxban voltunk.

Már mindenki mindenfélét csinált, csak ne kelljen egy helyben álldogálni és várni. Mi Mike- kal a McLarenes mérnököt parodizáltuk, aki a PITWALL-on szerencsétlenkedett.

Persze, mikor a kamerákat bekapcsolták, és kezdetét vette a közvetítés, a boxban mindenki haptákba vágta magát és nagyon komoly arccal készült már a futamra.

Mikor legközelebb Sebastiant láttam, már overállba volt és éppen a bukóját vette. Beálltam az ülés mellé, és kihajtottam a biztonsági övet, hogy be tudjon ülni rendesen.

Odajött hozzám, de már rám se nézett. Már benne volt a futamra való koncentrálásban. Ilyenkor nem szólunk már mi sem hozzá, csak Guill, de még ő is igen óvatosan.

Becsatoltam minden szemétkedés nélkül. Meghúztam a biztonsági övének vállpántjait, majd megrángattam picit, hogy tart-e. Mikor jónak minősítettem, elléptem a kocsitól.

- Pilóta biztonságosan az ülésben - nyomtam meg a fülesen lévő gombot. Mi csak a belső hálózaton kommunikáltunk, és ez is leginkább a versenyekre volt igaz.

- Vettem - válaszolt Ben. Mind a négy gumifelelős jelentett, mi pedig csendben hallgattuk végig Guill időjárás jelentését, majd elléptem a kocsi elől és kiengedtük Sebastiant.

Ahogy elhagyta a boxot, megindultunk a rajtrács felé. Én csak az emelőt vittem magammal, egész pontosan toltam magam előtt.

Mire felért a célegyenesbe, mi már ott álltunk az első helynél, és egyből felemeltünk a kocsit, hogy a gumimelegítők felkerüljenek. Innentől kezdve én a tömeget néztem, és hallgattam a belső rádióforgalmat, hogy kik mit beszélnek, és próbáltam felmérni, ki okozhat nekünk ma gondot. Az összes többi szerelő felém pillantgatott néha-néha. Mivel Ben ilyenkor a boxban volt vagy Guill mellett, így ilyenkor én voltam az, aki osztotta az észt.

Láttam, hogy többen is már pakolnak, és Guill már vissza is indult. Oda mentem Sebastianhoz, aki a kocsi mellett állt. Nem szóltam rá, hogy szálljon be. Vártam, hogy saját maga megtegye ezt. Mikor beült, én egyből bekötöttem, és a rádió és a vízcsövét is csatlakoztattam. Ellenőriztem mindent, hogy jó-e, majd visszamentem a helyemre.

- Gyertek le - hallottam meg Ben hangját, aki már a boxban volt. Bólintottam, ha valaki nem hallotta volna a rádiót, és amint lekerültek a paplanok leraktam a kocsit. Egy pillanatra még összeakadt a tekintetem Sebastianéval. Biccentettem neki és rámosolyogtam, mire viszonozta a biccentést. Odaszaladtam a többiekhez a fűre az emelővel a kezemben, és vártam, hogy elinduljon a felvezető kör.

A kocsik megrándultak és felbőgtek a motorok. Végigborsózott a hátam, ahogy mellettem nem olyan messze mentek el a bivalyerős gépek.

Mikor az utolsó autó is elment a felvezető körre, a szerelők és mérnökök tömege rohanni kezdett a boxok felé. Ez már jól begyakorolt volt, mint egy nagy tömegjelenet egy színdarabnál. Én egyszerűen átmásztam a falon, nem szórakoztam a kapunál, mivel ott úgyis a gumisok meg azok mennek előre, akik géppel mászkálnak. Mike átadta a két emelőt, majd ő is átmászott. Együtt rohantunk be a Red Bull boxba. Beálltam a Főnök és Ben közé és figyeltem, ahogy mindenki visszaér a boxba, a kocsik pedig elérnek a rajtrácsra.

A gyomromban már nem csak pillangók, de görcs is volt. Mellettem Horner rugózott és szerintem próbált nem elájulni, ahogy az arcát néztem. Ben a kezét tördelte, én pedig a számat rágtam. Borzalmas szokás, és csak a Forma 1 képes ezt ennyire kihozni belőlem. A tavalyi szezonzárón már vérzett a szám, annyira szétrágtam.

Mikor felvillantak szépen sorban a piros lámpák közel voltam az ájuláshoz. Ahogy elaludtak a piros lámpák, felbőgtek a motorok és megindult a mezőny.

- Gyerünk, gyerünk, gyerünk! - hallottam Hornert. Elmosolyodtam, már ismertem a hülye szokásait, ilyenkor ő is csak egy a sok millió szurkoló közül. Mikor Sebastian simán elfordult és jól le is hagyta egyből Hamiltont, a mi boxunkban mindenki fellélegzett egy kicsit. Webber boxában még izgultak, és Horner is még rugózott, rátapadva a képernyőre, de minket már annyira nem izgatott, hogy Webber mit csinál. Annyira azért nem volt nagy a csapategység, hogy még érte is aggódjunk.

Ahogy lenyugodtak a kedélyek a két Red Bull körül, Horner átment a helyére, mi pedig hoztuk a kis székeinket, és szépen leültünk. Eddig nekünk sima volt a dolog.

- Hihetetlen! - kommentálta Mike a Massa védekezést. Button szeretett volna elmenni Massa mellett körökön át, de hihetetlen módon maga mögött tartotta a brazil. Az én bukóm az ölemben pihent, mivel nyomta a hajam miatta a fejemet. De mikor körökkel később meghallottam a csapatrádióban, hogy Sebastian a gumikkal bajlódik, felvettem a tűzálló maszkot, és a bukót is a fejembe húztam. Bekötöttem az állam alatt és mire kész lettem, már kaptuk is a jelet, hogy boxkiállás lesz.

- 3.7 alatt meg kéne csinálni a boxkiállást, hogy biztosra menjünk - hallottam Guill hangját.

- 3.7 - ismételtem meg magamnak.

Beálltam a fehér vonaltól pár centire, és vártuk, hogy Sebastian megérkezzen.

Mikor a boxban észrevettem a Red Bullt, a pulzusom nagyon megugrott. Kitámasztottam a lábammal, és ahogy befordult a kocsi a helyére, egyből alálöktem az emelőt, teljesen egyszerre Mike-kal. Ahogy fordult a nyalóka Ben kezében, ki is rántottam alóla és azzal a lendülettel jobbra ki is fordultam, hogy elférjen tőlem a kocsi.

- 3.4. Gratulálok! - hallottam Guill hangját. Elvigyorodtam a bukó alatt és lepacsiztam Mike- kal és Bennel.

A vérem még mindig iszonyú ütemben lüktetett az ereimben.

Visszaültünk a boxba és néztük tovább a futamot. Izgulni csak azért izgultam, hogy a technika meg ne adja magát, abba biztos voltam, hogy Sebastian nem fog fejben szétesni.

A második kiállásnál már nem volt rajtunk akkora nyomás, hiszen már elég szép előnyünk volt. 3.7 alatt lett meg a kiállás. Ahogy leültem, szédülni kezdtem a sok adrenalintól, ami a véremben volt. Hátra dőltem és próbáltam megnyugtatni a szervezetem. Nem volt több tervezett boxkiállás.

- Na Petrov versus Alonso - ült felé izgatottan Mike. - Na vajon 2011-ben meg tudja-e előzni egy kétszeres Világbajnok a kezdő Petrovot?

- Ne legyél bunkó - szólt rá Max.

- És ha Alonsonak drukkolok? - nézett rá Mike.

- Akkor tűnj a boxunkból - nevettem. Gyengéden oldalba vágott.

Ahogy jött a futam vége, úgy nőtt a feszültség a boxunkban. Webber nem igazán volt dobogó közelben. Úgy nézett ki, hogy Sebastian, Hamilton és Petrov lesz a dobogón, de ahhoz még egyben be kell érniük. Átlestem a másik oldali boxba és láttam, hogy a szerelők nagyon aggodalmas arccal nézik a TV-t és a szektorokat.

- Valami van Webber kocsijával - jegyeztem meg.

- A mienkkel ne legyen semmi - kelt fel Ben. Sebastian elment az utolsó körre. Mind felkeltünk és a TV előtt állva drukkoltunk, hogy minden rendben legyen.

Mikor az utolsó kanyarba fordult be szinte egyszerre indultunk meg rohanva a boksz falhoz. Még igazán senki nem mert örülni, csak mikor megláttuk a kockászászló alatt Sebastiant, de akkor egyszerre kezdtünk el ordibálni, és félig kint lógtunk a falon.

- Győztünk, győztünk! - skandálta Mike és megölelt. Ott a Red Bull fejesek mellett ugráltunk és éljeneztünk. Tommi is csatlakozott, miután behúzta a táblát.

A feszültség, ami eddig a gyomrom szorította, távozott a testemből. Jó évkezdés, jó és megbízható kocsi, és egy kiváló pilóta. Nem kell több!

- Megvédjük a címet! - ujjongott Ben is. Szorosan megöleltem és egyik siettünk a dobogóhoz, hogy ünnepelhessük a pilótánkat.

Ordibáltunk és éljeneztünk, mikor beparkolt és kiszállt Sebastian, majd kicsit visszafogtuk magunkat, míg ki nem lépett a dobogóra, akkor viszont olyan hangorkán lett, hogy a saját hangom nem hallottam.

A himnuszokat csendben végig álltuk, de már ott volt egy hatalmas buli ígérete a levegőben. Sebastian végig mutogatott nekünk, mi meg neki. Rám kacsintott, amin nevettem egy jót.

Hihetetlen érzés volt így a VB után ismét nyerni, bár ahhoz nem volt hasonlítható öröm.

- Na, ki támogatja haza a regnáló Bajnokot? - kérdezte Ben, mikor Sebastian sokadszorra is beleivott a pezsgőbe.

- Meg kéne tanítani inni rendesen. - nevetett Mike.

- Még kölyök - vigyorogtam.

Az interjúk alatt mindenki gratulált mindenkinek, és vártuk, hogy a kocsit visszahozzák mérlegelésről, na és persze, hogy a Bajnokunk visszaérjen.

Ausztrália 1

Bocsánat a késésért, mindketten kicsit elfoglaltak voltunk. =D A friss készen van! Most tényleg ahogy meg lesz a 8 komi egyből felrakom. És egy embert csak egyszer számolok! =D

Rékámtól pedig bocsánat, hogy zsörtölődöm, nyűgös vagyok, és folyton rágom a fülét! :D KFN!!

Az estét végül Crisnél töltöttem, és Irina száműzve lett a ház másik végébe, az egyik vendégszobába. Azt hiszem elértem, hogy féljen tőlem. Hétfőn Cris vitt ki a reptérre, onnan pedig ő ment már edzeni, hiszen játszani akart a Lyon ellen.

Angliában szeles, hűvös idő volt, de nem panaszkodtam, hiszen ahogy hazaértem, csak lepakolni volt időm, tusolni, átöltözni és már mehettem is a gyárba.

Egész nap kipakoltunk, ami nekem rémálom volt, hiszen sokat kellett mászkálnom a fájós lábammal. Végül Ben előbb is küldött haza, hogy pihenjek.

A keddem, szerdám nyugisan, otthon ülve ment el. Megnéztem a Lyon elleni visszavágót, ahol a Real elég nagy fölénnyel nyert.

Akira is velem volt ebben a két napban, aminek örültem, hiszen nagyon szerettem a kiskutyám. Ő is aludt velem vagy éppen, ha hasizmoztam vagy a lábam tornáztattam, hogy be ne álljanak az izmok, mindig mellém telepedett és nézte, mit csinálok.

Gyorsan eltelt a szabadnap, és csütörtökön már mindenki ment dolgozni.

Hatalmas konténerekbe pakoltuk a felszerelést és a szükséges dolgokat. Mivel a lábam még mindig fájt, így én álltam a konténerbe és húzogattam ki a dolgokat, amik bekerültek.

Jól mutatja, mennyi cucc kell egy versenyre, hogy 18 oldalas lista volt nálam. De ez csak a kocsival és a boxokkal kapcsolatos dolgok voltak.

Péntek éjjel tizenegy felé sikerült mindent bepakolni és az utolsó konténer is elindult a reptér felé, ahol gépre rakják, és majd vár ránk, illetve a motorhome- összeszerelő brigádra Ausztráliában.

Szombaton pihentünk, és vasárnap reggel indult a gépünk Ausztráliába.

- Hát elkezdődik - dobtam le magam Mike és Sebastian közé a gépen. Most a pilótánk is velünk jött.

- El - vigyorgott a német. - Alig várom már.

- Ausztrália - gondolkodtam el. - A kezdést én is várom, de Ausztráliában mindig kicsit káosz van.

- Addig nem bánom a káoszt, míg mi nyerünk - magyarázott bele Mike.

- Egyet értek - bólogatott Sebastian.

- Remélem nem esős versennyel indítunk - sóhajtottam.

- Majd alakul - mondta nagy bölcsen a pilóta. Rámosolyogtam, ő pedig viszonozta.

Úgy éreztem magam, mint egy kiskölyök, aki alig várja, hogy végre karácsony legyen, és megnézhesse, mi várja a fa alatt. Lehet, hogy a Sebastianból áradó hasonló érzés ragadott engem is magával, vagy egyébként is ezt éreztem volna, nem tudom. Minden esetre húsz órán át elviselni Mike és Sebastian viccelődéseit katasztrófa lett volna, így félúton átültem Max mellé, aki Rockyval kártyázott. Bedugtam a fülembe az MP3-am és aludtam.

Mikor felkeltem, addigra már mehettem is vissza a helyemre, mert megkezdtük a leszállást.

- Persze, miért is ne szívózzanak velünk - morogtam az ausztrál repülőtéren, ahol tüzetesen átkutattak minket, még a bőröndöket is kipakolták.

- Nincs ezeknek jobb dolguk? - morogta Mike is. Mikor túljutottunk a határellenőrzéseken, egyből a hotelbe mentünk aludni, hiába aludta mindenki végig legalább a fél utat, 9 óra időeltolódás nagyon sok.

**

Hajnalban arra ébredtem, hogy csörög a telefonom.

- Igen? - vettem fel álmosan. Meg se néztem, ki hív.

- Szia, felkeltettelek? - hallottam Cris meglepett hangját.

- Hát normális emberek kedden, hajnali egykor alszanak - motyogtam álmosan.

- Ausztrália - nyögte. - Bocs, megfeledkeztem arról, hogy kint vagy. Itt délután négy óra van és még csak hétfő. Minden rendben?

- Persze, holnap rakjuk össze a boxot - meséltem, már valamivel éberebben. - Még a hotelben alszok, és a lábam is már sokkal jobb. Veled mi van? Lábad?

- Ki kell hagynom 2-3 hetet - sóhajtotta. Még a vasárnapi meccsen ment megint szét a lába, vagy még jobban. Elég fájdalmas arccal sántikált le a pályáról a második félidőben.

- Tehát nem játszol a válogatott meccseken? - kérdeztem.

- Nem, és 1-2 Real meccsen sem, de a BL-ben már szeretnék nagyon. - magyarázta.

- Hát remélem addigra helyrejössz. Majd ha haza értem pár napot, ha pont úgy van időd, tölthetnénk együtt - hümmögött egy sort a vonal másik végén.

- De most én megyek hozzád. Ki szeretnék menni egy MU- meccsre. - Izgatott lett egyből a hangja.

- Oké - nevettem fel röviden. - Ne haragudj, de lerakom, nagyon fáradt vagyok. Majd hívlak, vagy hívj.

- Rendben. - Hallottam a hangján, hogy mosolyog és ettől jobb kedvem lett. Elköszöntünk és kinyomtam a telefont. Odadobtam az éjjeli szekrényre és aludtam tovább.

Kedden már kimentünk a pályára körbenézni, szerdán pedig összeraktuk a boxot. Cris a hajnali ébresztés után otthon az egyik óráját valószínűleg beállította ausztrál idő szerint, mert onnantól kezdve úgy hívott, hogy mindig ébren voltam. Egyszer én kelltettem fel szegényt, pont edzés napon, de az teljesen véletlen volt.

Mikor eljött a csütörtök, csak akkor éreztem azt a gyomrot összeszorító, mégis pillangós érzést, hogy futam lesz. Végre elindul a szezon!

Átpakoltam a többi szerelővel a home-ba a cuccainkat, és kimentünk a boxba, már csapatruhában.

- Van valamim, ami még tökéletesebbé teszi ezt a hétvége kezdetet - jött be a boxba Ben. Érdeklődve fordultunk oda hozzá. Két kishangfalat és a zenelejátszóját hozta.

Vigyorogva dugta be, majd pötyögött egy kicsit, és megszólalt a "We no speak americano", ami nekünk egy volt a VB-cím dalával, hiszen tavaly minden futamon agyon játszották.

- Mai napig nem értem, miért ez a szám - nevetett Mike, de mindenki arcán egy hatalmas mosoly jelent meg. Táncikálva szereltük össze a kocsit, és mikor Sebastian is lejött hozzánk, nagy vigyorral dőlt a box falának.

- Kedvenc számotok lett? - kérdezte vigyorogva.

- Nem, engem igazából úgy Kanada óta idegesít - nevettem. - De most jó párszor végighallgatni. Remélem, idén találnak más számot.

- Majd kiderül - nézett fel Felix. - Ha nem, akkor óvást nyújtunk be az FIA-nak, hogy olasz számot játszanak már két éve - vigyorgott.

- Te mindenért óvást akarsz benyújtani - jegyeztem meg. Többen nevettek rajta. Felix mindig az FIA-hoz akart menni, míg Mike mindent saját kézzel akart elintézni George-dzsal együtt. Hamilton szabálytalankodását is ők akarták pár jól irányzott pofonnal vagy öklössel elrendezni. Mondjuk, mikor Webbert akartál elkapni, elsők között csatlakoztam hozzájuk.

Csütörtök késő délután elmentem sétálgatni a városba, de elég gyorsan a tenger mellett kötöttem ki. Leültem egy padra és néztem a vizet. A nagy semmi közepén van ez a kis földrész. Furcsa érzés, mégis jó volt ott üldögélni egészen addig, míg egy tenyér nagyságú pók el nem kezdett felém szaladni a padon. Visítva ugrottam fel és csak akkor vettem észre, hogy több is lehet ott, ahonnan az a rondaság jött, mert 4-5 pók mászkált a padon. Végigfutott a gerincemen a hideg. Elborzadtam, hogy én azon a padon ültem. Léptem egyet hátra, és a cipőm orrán egy nagyon ronda, nagyon nagy póktársuk csücsült. Azzal a lendülettel cipőstől rúgtam le a pókot a lábamról, és sikítva rohantam arrébb.

Megráztam magam, és próbáltam nem kiborulni. Jöjjön bármi, csak pókokat ne!

Remegő kézzel szedtem elő a telefonom, és tárcsáztam Maxot.

- MAX! - visítottam bele a telefonba, mikor felvette. - Pókok! - hisztiztem.

- Csapd le - mondta unottan kicsit.

- De nagy! És bazi ronda! - hisztiztem. - És sokan vannak! Ezek kinéztek maguknak! - hisztériáztam és szépen kiléptem a másik cipőmből is, hogy fegyverként használjam.

- Hol vagy? - kérdezte sóhajtva.

- Nem érdekel, hol vagyok - hisztiztem tovább. - Gyere értem! - visítottam mikor a pók oda ért hozzám, a homokba. Addig hátráltam, míg el nem merültem bokáig az óceán vizében. - Tanulj meg úszni, kis rohadék! - vetettem oda a póknak.

- Víz? A parton vagy? - faggatott. - Mondd már meg, hol vagy! - akadt ki.

- Gyere érteeeem! - visítottam mikor a pók egészen a vízig jött. - Te meg dögölj már meg! - néztem vádlón az állatra. - Valahol a tavalyi bulis helyünk mögött vagyok - próbáltam elmagyarázni merre talál meg. Egyből le is rakta.

- Na mi van, öcsi? - néztem a kis dögre. - Ússz ide, ha van merszed, de esküszöm, akkor addig ütlek, míg még a nyomod is eltűnik a homokban! - Kicsit vicces lehetett, hogy a vízben állok, és egy póknak magyarázok.

Addig álltam ott, míg Max oda nem jött, és arrébb nem hessegette a pókokat egy bottal.

- Mielőtt eljöttünk, szóltam, hogy a parfümöd itt hanyagold, rémlik valami? - adta vissza a cipőm.

- Őszintén szólva, nem - ráztam a fejem.

- Pedig direkt szóltam, hogy annak az édeskés, nektarinszerű izének az illata vonzani fogja az itteni pókokat és egyéb más fajokat is.

Visszamentünk a home-ba és az első dolgom volt kivágni a kukába a parfümöm, majd elmentem tusolni. Hisztisen feküdtem le este 8-kor aludni. Crissel beszéltem már aznap, így tudtam, hogy nem fog este, éjjel hívni. Így is kezdtem aggódni a telefonszámlám miatt. Bár kezdtem rájönni, hogy nem véletlen játssza Cris azt, hogyha hívom, nem veszi fel, és pár perc múlva hív vissza.

Igazából Cris egy mocsok. Úgy vezet az orromnál fogva, mint macit a méz.

**

Pénteken már kora reggel keltünk, egészen pontosan hatkor.

Felültem az ágyamban és két kézzel felnyomtam a felettem lévő ágy matracát a két léc között. Ez nekem jó nyújtózkodás volt, Mike pedig így tuti felébred. George halkan morgott valamit a felkelésről, én pedig az ágyam végében pihenő bőröndből a fáslit, melltartót, bugyit és az alsó ruházatot halásztam elő. A takaró alatt lerángattam magamról az alvós gatyámat és felvettem a bugyim, majd az alsó ruházat gatyáját is. Felkeltem és a fáslit Max felé nyújtottam. Átcseréltem a pólóm alatt gyorsan a melltartóm, és ledobtam az ágyra az alvós felsőt. Max mellém lépett és szorosan körbetekerte a mellem a fáslival, így kevésbé zavart és nem is fordult ki a melltartóból. Felvettem a testre simuló tűzálló felsőt, és betűrtem a gatyába. Felvettem a zoknim, amit kénytelen voltam a bokám fölöttig felhúzni, hogy bele tudjam gyűrni a gatya szárát. Csak utána ültem vissza az ágyra, hogy a hajam hátra fonjam jó szorosan. Kifestettem a szempilláimat vízálló festékkel és újból felkeltem a fekvőhelyemről, hogy az overálom is felvegyem. Beleléptem és a gumis boka részét gondosan elrendeztem, majd a cipőmet is felhúztam, ami tökéletesen passzolt rám, hiszen mindenkinek személyre szólóan volt cipő készítve.

A derekamnál megkötöttem az overáll kezeivel magamon és fogkefével kiindultam.

Megmostam az arcom, hogy teljesen felébredjek a fürdőbe, és fogat mostam. Visszavittem a szobába a fogkefém, és a zsebembe gyűrtem egy csomag rágót meg zsebkendőt. A nyakamba akasztottam a fehérarany nyakláncom, amin egy kereszt függött a monogramommal.

Fél 7-kor mentünk ki a kajáldába, de most csak hátul ültünk le. A felszolgálók és a konyhások akkor pakoltak még csak kifelé. Ők is hatkor keltek.

- Jó reggelt! - jött be egy kis kocsit maga előtt tolva Karin, mosolyogva.

- Neked is - vettem le a nevemmel ellátott tálcát, és leültem az egyik asztalhoz. Tina már felszolgáló ruhában leült velem szembe enni.

- Felix nem normális. Gyereket akar, érted!? - morogta.

- Reggel van Tina, ebédszünetben megdumáljuk, oké? - Ásítottam egyet.

- Rendben - bólintott. Mindenki néma csendben evett. A gyomrom görcsben volt, de tudtam enni. Már megtanultam begörcsölt gyomorral enni, ugyanis estem már össze futam közben, mert egész hétvégén nem ettem egy falatot sem.

Evés után Joe- val mentem át a boxba. Már rendesen volt rajtam az overáll, és a boksz belső felében a kispolcokról levettem a saját kesztyűim, fejvédőm, és bukóm, majd vissza is tettem és csak a kesztyűt vittem magammal. Még ráér az a fránya bukó. Átvették a srácok a kocsit, és felkészítettük a szabadedzésre. Egy kicsit aggódtam a KERS- rendszer miatt, de eddig úgy tűnt, felesleges az aggodalom. Leellenőriztem mindent, amit nekem kellett, és mire végeztem, már Sebastian is ott volt, és 15 perc volt vissza a szabadedzés kezdetéig.

- Tudom már a kocsi nevét! - jött oda büszkén. - Kinky Kylie lesz.

- Kinky Kylie - ízlelgettem. - Oké - vontam vállat. Hátramentem a raktárba és előszedtem a kis táblát. Átmentem az irodákhoz, és kinyomtattam a Kinky Kylie nevet. Visszaérve a boxba bekentem a kis táblácskát ragasztóval és rásimítottam a papírt. Oda tartottam a hűtőfúvókák elé, és bekapcsoltam az egyiket. Fél perc alatt rászáradt. Felragasztottam a digitális kijelző fölé a kocsiba, és ránéztem Sebastianra.

- Megfelel? - Elégedetten bólintott. Rámosolyogtam, ő pedig pici félmosolyra húzta a száját. Elmentem a bukómért és a tűzálló fejvédőmért. Megkezdődött a szabadedzés.

**

Mikor mindenki ebédszünetre indult, mi még a kocsi körül pakolásztunk és a kocsit készítettük elő a második szabadedzésre, csak utána mentünk mi is át enni.

- Na, most hallgatlak - ültem le Tina elé.

- Felix gyereket akar - mondta.

- Te szeretnél? - kérdeztem. Picit elgondolkodott és bólinotott.

- De nem férne bele az életvitelünkbe, és alig lenne otthon! - sopánkodott.

- Én úgy hallottam, hogy féltávnál valakit felhoznak a gyári gárdából közénk - mondtam. - Nem tartom kizártnak, hogy Felix már meglebegtette a felmondását Bennek. Egyik nap Barcelonába Ben elég ideges volt és azt pletykálják, hogy valaki elmegy tőlünk.

- Barcelonában kezdte el mondogatni - hümmögött.

- Ha gyereket akartok, vállaljátok be - vigyorogtam rá. - Szép kismama lennél.

- Gondolod? - pirult el.

- Tudom - nevettem rá és otthagytam. Hátra mentem enni a többiekhez.

Mielőtt visszamentem volna a kocsihoz, átmentem a szobába, hogy megnézzem keresett-e telefonon valaki, bár Cris még nagyban alszik, mert ott még hajnal van. Egy sms mégis várt.

„ Én most fekszem le, te meg már felkeltél, gondolom. Itt most van éjjel 11. Jó munkát. Vigyázz magadra! Majd megnézem, mi lett az eredmény. =) Hívj, ha végeztél! CR”

Mosolyogva dobtam le az ágyamra a telefonom, és mentem vissza dolgozni.

Egyik szabadedzésen sem nyertünk, de a szükséges adataink megvoltak a mérnökök szerint. És ha az isteni és tévedhetetlen mérnökök azt mondják, minden megvan, akkor minden megvan.

A második szabadedzés után Christian jött be hozzánk a boxba.

- Remélem idén is annyira jó munkát végeztek, mint tavaly - nézett végig rajtunk. - Bízom bennetek. - Erre már nekem is mosolyognom kellett.

- A mérnökökkel vigyázzon Főnök, évről évre egyre aljasabbak, és nagyképűbbek - szólt neki oda Mike. Christian vigyorogva nézett rá. Azért a tavalyi év komoly nyomokat hagyott az arcán. Pár évet öregedett a VB évében, az biztos.

- Mindig vigyázok velük - válaszolta Mike- nak és átment a home-ba.

Még összepakoltunk, lezártuk a boxot és mi is aludni mentünk.

Vacsi, fürdés, és lefekvés előtt felhívtam Crist, akit pont edzésről rángattam ki a hívásommal.

- Annyira nem fontos ám a szabadedzésen, hogy ki hányadik - magyaráztam neki.

- Tudom, hogy a verseny a lényeg, de jó érzés a szabadedzéseket is megnyerni, nem? - kérdezte vidáman.

- De - mosolyodtam el. - Hogy megy az edzés? Hogy van a lábad?

- Egyre jobban. - A hangja fáradt volt, tuti kora reggel óta edz. - És a te lábad?

- Nincs baja - vontam vállat, bár nem láthatta. - Még fáj, de már a járással nincs bajom.

Még beszélgettünk egy kicsit, majd pici pillangókkal a gyomromban feküdtem le aludni. Holnap már időmérő.

Téli Tesztek 16

A játék:

"Egy kis játékot hirdetek(nincs tétje): Ki talált valami hibát a történetben?:D Vissza olvasva megkeresni nem ér! :D ( De ha vissza is olvasod, említsd meg, hogy vissza olvastad :D )

Réka neked pszt ;) :D (kivételesen bírd ki XD ) "

A megoldása: Mikor már ti olvastátok nem volt benne hiba. Azaz: Nincs benne hiba. (mármint olyan értelemben, hogy nem volt mit megtalálni) :D Erre senki nem gondolt. :D
Mikor felkerült volt benne, de Réka már jelezte bétázásnál: Bence egy pillanatra megtanult angolul. :D ( értette mit mond Petra angolul. ) Azóta korrigáltam már. :p

Na szemétség tudom, de komi határt fogok mondani: 7 komi és friss.
Ezt átlagosan elszoktátok érni.
A következő rész már Ausztrália 1!!! :D
Hétvégén futam!!

Este, miután Petra és a két törpe elment, nagyon nyugodt volt minden. Furcsán nyugodt. Sétáltunk Crissel egy kicsit, ami annyira megnyugtató érzés volt, főleg a kiakadásom után. Külön örültem, hogy nem hozta fel azt a verset, és nem is akart róla beszélgetni. Az valószínűleg nem ment volna.

Még az este beszéltem Mike-kal telefonon, hogy rendezzék úgy a dolgokat, hogy én csak Barcelonában csatlakozom, és cserébe vállalom helyette az Ausztráliai bepakolást. Mázlimra idén is menni akart még a szüleihez előtte, így könnyen belement.

Egészen kedd estig Crisnél voltam, ami plusz egy napot jelentett kettesben. Furcsa volt négy nap után elbúcsúzni, és elrepülni Barcelonába a tesztre.

Ahogy beléptem a barcelonai motorhome hátsó részében elhelyezkedő alvórészbe, többen utánam fütyültek, vagy hümmögtek. Nem igazán értettem, betudtam levegőváltozásnak, egészen addig, míg be nem léptem a három sráccal közös szobába.

- Nézd, megjött a szerelmes tubicánk - vigyorgott George.

- Milyen volt egy portugál csődörrel tölteni a hosszú, hosszú napokat? - vigyorgott Mike is rám. Maxra néztem rondán, de ő csak felemelte a kezét.

- Ti miről is beszéltek? - kérdeztem mogorván.

- Erről, édesem - dobott oda Mike két újságot is. Mindkettő címlapján Cris és én voltunk. Leültem az ágyamra, mert a lábaim tuti nem tartottak volna meg. Fellapoztam az újságot, és egy csomó kép volt benne, amikor a játszótéren voltunk, vagy mikor ketten sétáltunk.

- Vigyáznod kéne, hol találkozgatsz vele - mondta már komolyabban Mike. Döbbenten néztem rá. - Maxxal lefordíttattuk az egész cikket. Nem tudják, ki vagy, és a képek sem annyira tiszták, hogy valaki, aki nem lát minden nap, felismerjen.

- A pletykás szerelők tuti.. - kezdtem, de Max leintett.

- Ben befenyítette őket, hogy hallgassanak, mert ha kitudódik, akkor tudja, hogy ők a felelősek. - Kifújtam a levegőt, aztán eszembe jutott anya. Ő tuti levágja majd egyből, bár Anit ismerve az lesz az első otthon, hogy beszámol, kinél is volt jó pár napot.

Nyögve dőltem végig az ágyon.

- Mesélj - piszkált meg Mike a lelógó kezével.

- Mit? Hogy milyen az ágyba? - néztem fel rá.

- Boldog vagy vele? - kérdezte komoly arccal.

- Szerinted? - mutattam fel az újságokat. Elégedett arccal dőlt hátra. Felkeltem, és kimentem a folyosóra. Írtam egy SMS-t Crisnek, hogy melyik újságokat nézze meg és elmentem fürdeni.

**

A négy napot most végigdolgoztuk, mert felváltva gyakoroltuk a boksz kiállást, bárki is volt a pilótáink közül a pályán.

Szombat délután volt már, mikor Sebastian rosszul érkezett meg, és nekem az első szárny eltrafálta a sípcsontom. Túl közel állt meg, így nem tudtam rendesen megemelni elől a kocsit, ugyan sikerült, de felemeltem a kezem, hogy a kocsi hátuljánál álló Mike tudja, hogy nem stabil az autó. Míg a többiek a gumikkal voltak elfoglalva, a fájós lábammal meglöktem a szárnyat, de nem mozdult meg, tehát nem engedett el az illesztés.

Mikor Ben megfordította a nyalókát, kirántottam a kocsi alól az emelőt, és azzal a lendülettel fordulatból arrébb táncoltam. Ahogy kiment Sebastian egy újabb körre, belekapaszkodtam a mellettem álló Joe-ba.

- Támogass be, kérlek - hajtottam fel a plexit a bukómon.

- Mi lett a lábaddal? - kérdezte, míg betámogatott a boksz hátuljába a pakoló pulthoz, ahova fel tudtam ülni. - Hátramész a home-ba?

- Nem, vissza van még 4 csere, nem? - néztem rá. Bólintott. - Simán végigcsinálom.

- Rendben - mosolygott rám bíztatóan.

Összeszorított foggal csináltam végig a maradék 4 cserét, de utána leültem, és nem nagyon akartam felkelni onnan.

Mikor lejárt a teszt és Sebastiant visszatolták, ahogy kiszállt, az első az volt, hogy odajött hozzám.

- Nagyon fáj? - nézett rám aggódva. - Nem akartalak bántani.

- Tudom, hogy nem direkt volt - mosolyogtam rá.

- Mutasd - bökött a lábamra.

- Hagyd a francba, nem akarom látni. Ha látod, sokkal jobban fáj. - magyaráztam. Végig kint maradt és segített a pakolásba, hogy minél kevesebbet kelljen mászkálnom. Látszott, hogy nagyon bántja.

- Sebastian! - fogtam meg az alkarját. - Menj vissza a hotelbe pihenni - próbáltam nem parancsoló hangot megütni.

- Nem vagyok fáradt - rázta a fejét. Az arcvonásai másról árulkodtak.

- Menj, vagy kénytelen leszek szólni valakinek, hogy parancsoljon vissza - sóhajtottam. Pár pillanatig nézett rám nagy, bánatos szemekkel, de végül lehajolt és adott két puszit, majd mikor elment mellettem, megsimította a hátam.

- Te is menj pihenni, megcsinálom. - nézett rám Max.

- Semmi bajom - ráztam a fejem. - Picit bicegek, de ennyi. -Hitetlenkedve nézett rám, de makacs voltam, és ezt ő is tudta.

Este 10 fele mentünk vissza a motorhome-ba, ahol még elkapott Karin, hogy egyek, de utána végre célba vehettem a fürdőt.

Mire odabicegtem, már üres volt. Mindenki aludt, elég lassan ettem, mivel Karinnal dumáltam.

Leszedtem nehezen a feldagadt lábszáramról az overállt, és az alsó ruházatot, és csak akkor szembesültem, hogy kétszer akkora lett, és lüktetve fáj. Egy elég nagy seb volt a vörös feldagadás közepén, de a vér már szépen rászáradt. Bicegve álltam be a zuhany alá, és csendben tűrtem, hogy csípje a víz a lábamon lévő sebet. Meleg víz már nem nagyon volt, így elég gyorsan megfürödtem. Halkan mentem be a szobába, mert már mindenki aludt. Megnéztem a telefonom, és 4 sms-t is kaptam, mindet Cristől.

„ Láttam az újságokat, nagyon zavarnak? Még nem tudják, ki vagy. Ezért ugye nem fogsz elmenekülni mellőlem? CR„

„ Gondolom, dolgozol még mindig. Holnap eljössz hozzám még? Kijöhetnél velem a Hercules elleni meccsre. A cikk után, gondolom nem, de azért megkérdeztem. =)”

„ Nem merek neked semmi igazán romantikusat írni…. CR „

Elmosolyodtam. Unatkozott, vagy mi? Nem mer romantikust írni? Elgondolkodtam, hogy mit reagálnék valami nyálas szövegre. Nem tudtam megmondani. Nem voltam biztos magamban, és az érzéseimet, is bizonytalanná akartam tenni.

„ Valamit szeretnék ma éjjel súgni neked. Szeretném, hogy érezd, nagyon rossz nélküled. Szeretném, ha ma éjjel összebújnánk, s fülembe súgnád: Adj egy őrült éjszakát. ”

Halkan felnevettem. Csak nem bírta, hogy valamit írjon. Befészkelődtem a takaróm alá, és neki kezdtem a válaszolgatásnak. Nem volt még annyira késő, hogy morogjon, ha felkeltem.

„ Elmehetek, még vasárnap, de bevállaltam a műszakot hétfőn, szóval a korai géppel haza is kell mennem. Meccs? Casillassal? :p Mehetünk.. De megvédesz, ha szét akarnak szedni. :D „

Ledőltem, és próbáltam minél jobban megfogalmazni neki valamit viszonzásképpen.

„ Forró csókom küldöm ajkadra, érzed, hogy fekszem a karodban? Lágyan csókolom a tested egyre, egyre lejjebb. A többit szerintem már sejted. :p ”

A telefonnal a hasamon aludtam el nyakig betakarózva. Annyira fáradt voltam, hogy a lábam nem is éreztem.

**

Reggel nagyon korán keltünk, hogy elhagyjuk a home-ot, amit aznap szednek majd szét.

Iszonyúan fájt a lábam, járni alig bírtam, így leginkább lassan bicegtem, vagy támogattak a srácok. Nehezen öltöztem fel, de már nagyon örültem, mikor a gépen ültem. Most én egyedül mentem Madridba, mert volt közvetlen járat Angliába a csapatnak. Mielőtt felszálltam a gépre, írtam egy SMS-t Crisnek, hogy most indulok. Még a kapuból hátranéztem, és Sebastian elgondolkodva nézett utánam. Próbáltam figyelmen kívül hagyni és felszálltam a Madridba tartó gépre.

Már a gépen írtam meg az újabb SMS-em.

„ Akarom a tested, hogy testemhez érjen. Akarom a kezed, hogy végigsimítsa testem. Akarom a szád, hogy hevesen csókot adjon. És akarlak téged, hogy magamban érezhesselek. ;):p„

Úgy döntöttem, húzom az agyát, nem hagyom a véletlenre a napom alakulását. Szinte egyből jött a válasz.

„ Na csak szállj le arról a gépről… :D „

Vigyorogva fogalmaztam meg a következő, kicsit mocskos sms-em.

„ Már nem bírom sokáig, újra akarlak érezni, a testünket meg nem fékezni. Élvezni akarlak úgy, ahogy még soha. Veled a legjobb, de ezt már biztos mondtam, vagy tán sikítottam. :D„

„ Te boszorkány, hagyd abba, mert megőrülök. :D „

„ Remélem az esti meccsen kívül semmit nem terveztél mára. :D :p Rosszalkodós kedvemben vagyok.”

Annyira nem voltam felspannolva, mint ahogy azt előadtam, de táncolni akartam a türelmén, és fokozni a vágyát.

Az utolsó sms-emre már nem válaszolt, amit annak vettem, hogy kiakadt.

Mikor leszállt a gépem Madridban, lebicegtem nehézkesen, és nem is számítottam rá, hogy az aulában fog várni. Kimentem a forgalmas reptér elé, és tárcsáztam, de kinyomta. Pár perc múlva pedig begördült elém a királykék Audi.

- Annyira szép ez a kocsi! - ültem be sóhajtva, mintha egyáltalán nem az idegein táncoltam volna pár sms-sel.

- Tudod, hogy nagyon szemét húzásaid vannak? - kérdezte morogva.

- Morcos vagy? - kérdeztem rá.

- Kanos - morogta. Nevetni kezdtem és alig bírtam abbahagyni.

Nem nagyon szólt hozzám, még szinte rám se nézett, amitől nekem most még jobb kedvem lett, mert pontosan láttam, mennyire szűk a nacija ott elől.

Ahogy kiszálltam nehézkesen a kocsiból, egyből ott volt előttem, és hevesen megcsókolt. Belecsimpaszkodtam a nyakába, hogy addig se támaszkodjak a fájós lábamra, és viszonoztam a hevességét.

- Nem kéne bejutni házba legalább? - kérdeztem picit lihegve a csókcsatától. Most már én is eléggé be voltam indulva. Megmarkolta a fenekem és felemelt. A csípője köré kulcsoltam a lábam, amitől még jobban fájni kezdett, ahol bevágtam, de már nem nagyon érdekelt más, csak Cris.

Még mindig rajtam feküdt meztelenül, mikor a fejem mellett felkönyökölt, és komolyan rám nézett.

- Mi történt a lábaddal? - kérdezett rá.

- Te ezt mikor vetted észre? Miért is a lábamra figyelsz? - kérdeztem vigyorogva. Most, hogy szóba hozta, megint éreztem a fájdalmat.

- Miért terelsz? - kérdezett vissza.

- Nem terelek - nevettem. - Az egyik kiálláspróbán összekoppant a sípcsontom a kocsi első szárnyával. Szerencsére nem lett baja a szárnynak.

- Jobban félted a szárnyat, mint a saját lábad? - döbbent meg. Ez kicsit zavarba hozott.

- Ezt nem nagyon tudom elmagyarázni egy focistának - mondtam végül.

- Miért? Azt hiszed, olyan buta vagyok, hogy nem értem meg, csak mert focista vagyok? - lemászott rólam, a vád és a sértődöttség a hangjában csengett.

- Nem így értettem - ráztam a fejem. - Neked mindened a tested, hiszen ha nem vagy formában, akkor nem remekelsz. Ha nem remekelsz, a csapatod kikap, mert van egy gyenge láncszem. - Felültem és a fájós vádlim masszíroztam. Teljesen begörcsölt. - De a mi esetünkben nem mi vagyunk a lényeg. Az autó számára mi vagyunk a kondi gépek - próbáltam érzékeltetni, hogy megértse. Nem azért, mert hülyének gondoltam, hanem mert teljesen máshogy látja ezt. - Mi felkészítjük a kocsit, és ilyenkor a hogylétünknél is fontosabb, hogy tökéletes autót adjunk a pilótánknak.

- Tehát ha ezt fociba lefordítom, akkor azt akarod elmagyarázni, hogy mikor én voltam az, akire épített mindenki, még betegen is játszottam, mert számítottak rám? - bólintottam.

- Igen, valami olyasmi - elgondolkodva néztem a lábam. Cris leült velem szembe, az ölébe húzott egy párnát és ráfektette a lábfejem. Elkezdte óvatosan végigmasszírozni a talpam és a vádlim.

- Oké, mondj fel a Realnál, felveszlek masszőrnek - dőltem hátra a puha párnákra. Annyira jó érzés volt, ahogy a lábam masszírozta, hogy legszívesebben egész nap élvezném.

- Ezt remélem nem gondoltad komolyan - nevetett.

- Hát, nem - mosolyogtam én is. - Én nem bírnám ott hagyni a Red Bullt, te pedig a Realt, ha jól gondolom. - elgondolkodva bólintott.

- Játszol a Lyon ellen? - faggattam. - Pár szerelő beszélt arról a meccsről. Nagyon megoszlanak a véleményék, hogy ki fog nyerni.

- Itthon játszunk. Nyernünk kell - vonta meg a vállát. - Hozok a lábadra jeget - és már kelt is fel. Csalódottan vettem tudomásul, hogy abbahagyta a masszázst.

- Nem kell, hagyd - szóltam utána, de hajthatatlan volt. Végül is nem bántam, mert meztelenül sétált ki a szobából, így végigstírölhettem.

Mikor visszajött, egy törülközőbe csavart valamit hozott, amit óvatosan a fájós részre tett.

- Nem kéne megnéznie egy dokinak? - kérdezte, bár a szemében láttam, tudja a választ.

- Nem. - Felültem az ágyon és közelebb csúsztam hozzá. - Mikor is kell elindulni a meccsre?

- Majd 7 óra felé - vigyorodott el.

- Akkor még sok-sok időnk van - vigyorogtam rá.

- Most picit hagyd, hogy a jég levigye a duzzanatot a lábadról, mert nagyon fog fájni. - mondta hatalmas vigyorral. Közvetlen elé csúsztam és belecsókoltam a nyakába, ami tudtam, hogy érzékeny pontja. Végighúztam óvatosan a körmöm a széles hátán, mire éreztem, hogy borzongás fut végig a focistán, és felsóhajtott, ami engem még jobban spannolt.

- Rólam jó tudni, hogy szexmániás vagyok - súgtam a fülébe. - Ha egyszer belekóstolok, akkor még akarok. - A mondat végére már az ölében ültem vele szemben.

- Jó ha tudod, hogy ez igaz rám is - súgta vissza és egy csókot lehelt a fülem mögé.

**

7 órás indulás helyett fél 8-kor indultunk, ami vicces volt, mert nem miattam indultunk később. Én egy óra alatt letusoltam és összeszedtem magam, hogy ki is nézzek valahogy. Cris volt, aki másfél órára eltűnt a fürdőben meg a szekrényében. Én meg ültem az ágyán, és nevettem, ahogyan mászkál, és percenként vált ruhát.

- Elárulod, minek ennyi zselé a hajadra, ha úgyis összekócolom? - érdeklődtem kislányos mosollyal.

- Majd ha hazaértünk, összekócolhatod - nevetett.

Őszintén megvallva, csak akkor esett le mire vállalkoztam, mikor odaértünk a stadionhoz és megláttam a rengeteg embert. Cris egy belső parkolóba ment, így nem a nagy kapuk egyikén mentünk be, hanem valami belső folyosókon, és aminek örültem, hogy volt lift és nem kellett fájós lábbal lépcsőznöm a VIP részig.

- Ennyi volt az inkognitóm - sóhajtottam.

- Hát itt mellettem tuti mutatni fognak. - Átölelte a derekam és úgy mentünk tovább, picit támogatott is.

- Csodás - morogtam.

- Hazamenjünk? - nézett rám. - Vagy lemenjünk valahova bentre, hogy ne lássanak?

- Nem kell - sóhajtottam. - Veled nem lehet bujkálni sokáig, és egyébként is. Mit érdekel engem, ki mit mond? - vigyorodtam el. Valami baj van a fejemmel. Mindig is szerettem háttérben lenni. Igazából most sem a rivaldafényre vágyom, hanem arra, hogy azt csináljam, ami tetszik.

Egész meccs alatt jókat derültem, mert Cris mindent kommentált, és pár érdekes infót is elmondott, például, hogy félidőben az öltözőben nem nagyon beszélgetnek, csak átöltöznek, pihennek egy kicsit, nyújtanak és jönnek is vissza. Úgy örült a góloknak, mint egy kis ovis, amikor előre hozzák a karácsonyt. Jókat vigyorogtam. Érdekelt a meccs, de sokkal jobban lekötötte a figyelmem Cris mimikája és beszólogatásai, így az események nagy részét tőle tudtam meg, és egyébként is messze voltunk az én meglátásom szerint attól, hogy felismerjem a játékosokat, míg ő simán megmondta, éppen kinél van a labda, így külön kommentátorom is volt.

Egészen addig volt jó kedvem, míg nem magamat láttam Cris mellett ülni a kivetítőn. Egyből elfordítottam a fejem és a hajam kezdtem el igazgatni. Igaz, valószínűleg már teljesen mindegy volt. Cris mosolyogva húzott magához és így az ölelésével rejtett el.

- Nyugalom - súgta nyugtató hangon a fülembe. - Senki nem fogja megtudni, ki az én titkos szerelmem. - Én egyből felkaptam a fejem az elszólásra, de ő úgy tűnt, észre se vette. Egy puszit nyomott az arcomra és visszafordult a meccshez. Az én fejemben pedig vészharangok kondultak. Az eszem menekülést súgott, a szívem pedig maradást, és nagyot dobbant a „titkos szerelmem” megnevezőre. Nem tudtam eldönteni, mit csináljak. Cris mintha tudat alatt érezte volna, hogy vacillálok, megfogta a kezem, és összefonta az ujjainkat. Simogatni kezdte a hüvelykujjával a kézfejem.

Mire bármit is dönthettem volna, vége lett a meccsnek és 2-0ra megverte a Real Madrid a Herculest.

Mielőtt eljöttünk volna persze ő gyorsan lement az öltözőbe gratulálni, én addig kisomfordáltam a kocsihoz.

Nagy volt a kísértés, hogy turkálni kezdjek a kocsiban.

- A barátnője vagyok! - akadtam ki végül saját magamra. - Előlem ne titkoljon semmit! - tettem hozzá morogva.

Legalapvetőbb dolog volt, hogy kinyitottam a kesztyűtartót. Hát a döbbenet az arcomra ugrott egyből. Tele volt kotonnal. Pislogtam párat és inkább visszacsuktam. Inkább nem kutatok. Nem biztos, hogy fel vagyok készülve arra, amit találok. Mielőtt újra eluralkodott volna rajtam a kíváncsiság, már Cris is megjelent.

Egészen a villáig bennem volt, hogy megjegyzem, de csak akkor tettem meg, mikor az udvarra állt éppen be.

- Miért van tele a kocsid kotonnal? - szegeztem neki a kérdést, mielőtt kiszálltunk volna.

- Kutattál? - kérdezte vigyorogva.

- Ha azt mondom, magától nyílt ki a kesztyűtartó, elhiszed? - kérdeztem vissza.

- Nem! - Hangosan hahotázott. Nagyon bírtam, mikor nevet, annyira viccesen műveli.

- Diszkrétebben is kezelhetnéd, hogy kinevetsz - jegyeztem meg vigyorogva.

- Nem azon nevetek - rázta a fejét. - Illetve részben - gondolkodott el jelképesen a könnyeit törölgetve.

- Elárulnád akkor, min? - érdeklődtem. Teljesen szembe fordultam vele.

- Szimplán arról van szó, hogyha hozom magammal ki a lakásból, oda dobom be. - mutatott a kesztyűtartó felé. - Ha bulizni megyek, vagy valami, mindig jó párat hozok, és nagy része van, mikor itt marad. - Megvonta a lazán a vállát. - Tőlem elhasználhatjuk mindet - vigyorodott el kajánul.

- Én holnap dolgozok, szóval alvás lesz - néztem rá kislányos mosollyal.

- Ha így mosolyogsz, pont az nem lesz - nevetett. Kiszálltam a kocsiból és elindultam a villa felé. Legnagyobb megdöbbenésemre felkapcsolódott bent a villany. Értetlenül néztem Crisre, aki elnézett a villa oldala mellett és felsóhajtott.

- Ne akadj ki, oké? - nézett a szemembe.

- Rosszul indul - sóhajtottam. Átölelte a derekam, és úgy terelt be a házba. Nagyon nem akartam bemenni. Ha Cris fél, hogy kiakadok, ki is fogok.

Az előtérben egy nő állt. A mosolya igazán mű volt, és éppen a tükörbe rendezgette a haját, mikor beléptünk. Rémlett már valahonnan a vicsora.

- Cristianooooo! - ölelte meg Crist egyből. Én arrébb léptem, és próbáltam minél jobban az arcommal kifejezni, mennyire nem díjazom, hogy egy ilyen műnő lóg éppen Cris nyakában. Az én pasim nyakában!

- Irina - tolta el magától a nőt. Már tudtam, honnan ismerős. Mikor először itt voltam, akkor is itt volt. - Te mit keresel itt?

- Itt van dolgom Madridban, és gondoltam, meglátogatlak - magyarázta borzalmas akcentussal, és még affektált is. Nem szoktam előítéletes lenni, de már első percben, mikor láttam, már akkor is megvolt róla a véleményem, de akkor legalább még tartotta magát. Most már biztos voltam benne, hogy bulvár maca.

- Nem állíthatsz be ide csak úgy, mikor kedved tartja - vágta a fejéhez Cris. Ott hagyta Irinát, és ahogy elment mellettem, megfogta a kezem és húzott maga után a konyhába.

- Á, megint valami csábítás? - nézett végig rajtam a nő.

- Ő Barby, már találkoztatok - mondta neki. - És nem hódítás. Ő a barátnőm.

- Azt hittem, az embernek csak egy barátnője lehet. Tudtommal én vagyok az - kihúzta magát, így még jobban látszott, mennyire műk a mellei. A mondatba pedig többször is megbotlott a nyelve.

- Szívecske, ne dobálózz itt ilyen komoly mondatokkal, mert beletörik a végén a nyelved - gúnyolódtam. - Menj inkább vissza Oroszországba.

- Látod, még te is ismersz - nézett végig megint rajtam cseppet sem elismerően. - Az egész világ ismer, és egy senki magyaráz nekem?

- Inkább vagyok egy senki, mint egy olyan nő, mint te - vágtam rá. - És nem ismerlek, de süt az angollal való próbálkozásodból, hogy orosz vagy.

- Mit fog szólni a média? - nézett megbotránkozva Crisre, mint akinek most esik le, hogy Cris mellettem állt ki, és engem minősített barátnőnek, nem őt. - Egy ilyennel csalsz meg! - nézett végig rajtam ismételten. Kezdtem unni, hogy kóstolgat. Fáradt voltam, fájt a lábam, és még ez is itt van.

- Hagyjátok abba a marakodást - sóhajtott Cris. - Nem érdekel, mit hisz a sajtó és mit nem.

- Szóval igaz? - néztem Crisre. - Érdekből azért vele is együtt vagy? - pillantottam Irinára. - Vagy nem pusztán érdekből - látszott a portugál arcán, hogy valami hasonló kérdésre számított.

- Ha megengeded, elmagyarázom, de akkor hallgass is végig. - mondta nyugodtan.

- Nincs mit magyarázni. Te csak második lehetsz itt - vicsorgott rám Irina. Crisre néztem, aki éppen Irinát nézte.

Abban a percben lett elegem. Kisétáltam a konyhából át a hálóba. Hatalmas mázlimra ki sem pakoltam a bőröndből, mikor ideértem. Azt a pár cuccom is beleszórtam, ami elől volt, és kifelé indultam a bejárati ajtóhoz.
- Barby, ne! - jött ki Cris a konyhából. - Kérlek, hallgass végig, oké?

- Volt rá időd, hogy elmagyarázd rendesen a dolgot, és esetleg legalább azt megkérdezd, nekem hogy esik a helyzet - mondtam. Kicsit el voltam keseredve, de nem mutattam. Cris arcán viszont láttam a félelmet és a fájdalmat.

- Én.. - kezdett bele. A szemébe néztem. - De én… - vártam a folytatást, de nem fejezte be.

- Óóó, mész is? - jött ki Irina is.

- Irina, menj az egyik vendégszobába! - vetette oda Cris.

- Csak nem megzavarok valamit? - kérdezte pofátlan hangnemben. Elengedtem a bőröndöm, és elé léptem. Rám nézett, én pedig a következő pillanatban már a haját téptem. Erősen belemarkoltam és oldalra húztam a fejét.

- Te csak egy bulvár maca vagy, aki bedugta magát a hírnévbe. Annyit sem törődsz azzal, aki felkarolt téged a porból, hogy tiszteletet mutass felé, és ne ugass bele az életébe, de legalábbis a kapcsolataiba - sziszegtem az arcába. Kezdett megrémülni. Próbáltam észnél maradni, de nagyon kivágja nálam az ilyen a biztosítékot. - Cristiano megérdemelné tőled a tiszteletet. Már magával azzal is, hogy azzal nem viselkedünk így, akit egy kicsit is tartunk valamire. Legszívesebben iszonyatosan szájba vágnálak, de nem adom meg azt az örömet, hogy valami bajod legyen és futhass a sajtóhoz! - A félelem teljesen beköltözött a vonásaiba. Próbálta kirángatni a haját a kezemből. - Tisztelet, te bulvár kurva! Tisztelet! - ellöktem magamtól, és csak akkor vettem észre, hogy Cris végig a csuklóm fogta, meg ne kopasszam Irinát.

Megfogtam a bőröndöm és míg Crisen a döbbenet uralkodott, kibicegtem a házból.

Már a gyepen sétáltam, mikor kinyílt az ajtó, és Cris utánam rohant.

- Barby, várj! - kapta el a karom. Lenéztem a kezére. Próbáltam nagyon szigorúan és gonoszan nézni a hatalmas barna szemeibe, de nem igazán ment, vagy nem érdekelte. - Szeretlek - mondta ki a szemembe nézve.

- Ettől még nem fogok semmit sem másképp gondolni, és nem vetem a nyakadba magam - próbáltam közönyös lenni, de nagyon nem működött a dolog. Cris reményvesztetten engedte el a kezem és lehajtotta picit a fejét, én pedig tovább indultam. A lábam nagyon fájt.

Nem messze a kaputól álltam meg és fordultam vissza. Cris még mindig ugyan ott állt. Az agyam pörgött, és csak az után esett le, mit is mondtam, hogy a szavak elhagyták az ajkaim.

- Én is szeretlek.