Itt a fejezet, de bétát nem látott. Valószínűleg sok vessző, és elírás lesz benne, előre is elnézést, nem húzom tovább. =) A friss a jövőhét közepéig jön, megeshet ugyan ilyen nyersen (nem bétázva)
Felültem az ágyban, és az elmúlt
napok jutottak eszembe. A szobában viszont semmi nem utalt rá, hogy tényleg
valóság volt. Nem volt ott a bőröndje, nem volt egy cucca sem az enyémek
mellett.
Lerúgtam a takaróm, és kifelé
indultam. Belestem a fürdőbe ami üres volt.
A konyhába találtam rá, ahogy
rántottát csinál és közben a híreket nézi a TV-ben.
- Miért nem alszol? – bújtam az
oldalának. Az illatával telt meg az orrom, az agyam, minden sejtem.
- Fél óra múlva indul a gépem –
mosolygott. – Te kiléptél, de attól még futamok vannak – simogatta hátra a
hajam.
- Vége is a nyári szünetnek? –
szomorodtam el.
- Igen – bólintott és kipakolta egy
tányérra a tojást. – Kérsz?
- Nem reggelizem – ráztam a fejem.
- Azért megpróbáltam – vigyorgott.
Leült a kanapéra, és rám nézett várakozóan, hogy vajon hisztizek-e.
- Győzni mész – ültem le mellé.
- Mint mindig – vigyorgott.
- Nem – ráztam a fejem. – Vagyis de –
zavarodtam össze, amin nevetni kezdett. – Na, azt akarom kibökni, hogy idén
nagyon sok energiával versenyzel, és az elmúlt pár futamon úgy tűnt, hogy ebből
vesztettél. A balszerencse is megtalált.
- Elégedett voltam az életemmel –
bólogatott. – Most is az vagyok – tömött vigyorogva egy újabb falatot a
szájába.
- Elmenjek veled a futamra? –
kérdeztem mosolyogva. Megrázta a fejét.
- Miattam ne gyere oda – magyarázta a
kérdő tekintetemre. – Ha visszajössz dolgozni az más.
- Szóval barátnő titulusban még
véletlen se menjek a pálya közelébe? – vontam össze a szemöldököm.
- Igen – bólintott.
- Mert? – fontam össze a kezem a
mellem előtt.
- Hannah sem parádézott ott. Nekem az
ott a munkahelyem. Szerencsém van, mert a hobbim a munkám, de akkor sem értek
egyet azzal, hogy a barátnőmnek ott kéne parádéznia – magyarázta.
- Azt hittem kifejezetten Hannáht nem
viselted volna el magad mellett – csóváltam a fejem. – És ha visszamegyek
dolgozni miben lesz más a dolog?
- Őszintén, mennyi időd lesz amit rám
tudsz fordítani? – nézett rám mosolyogva.
- Nem sok – bólintottam, hogy értem
mire gondol.
- Gyere vissza dolgozni – nyomott egy
puszit a számra, és az üres tányért a mosogatóba tette.
- Dehogy megyek – morogtam.
Ránéztem a kezemre, amin most épp nem
volt kötés. Ahonnan lejött a bőr már rózsaszín volt, kontrasztot alkotva a
lebarnult bőrömmel. Az a pár körmöm ami megmaradt már fekete volt, és láthatóan
nőtt alatta az új. Ahol pedig nem volt köröm, ott már szépen alakult az új,
friss köröm.
- A kezed miatt nem jössz vissza? –
kérdezte.
- Nem okozott már örömöt a munkám –
motyogtam. – Nem voltam lelkes, már inkább volt munka, mint hobbi.
- Most is így érzel? – kérdezte a
pulton támaszkodva.
- Nem tudom hogy érzek – válaszoltam
őszintén.
- Nekem mennem kell – szomorodott el.
– De majd találkozunk – jött oda hozzám.
- Figyelni foglak, vigyázz - böktem a
TV felé.
- Rendben – nevetett. Megölelt és
megcsókolt. Szorosan a mellkasához bújtam, és annyira nem akartam elengedni.
- Nyerj mindenkit el a pályán –
léptem el tőle.
- Ez csak természetes – nevetett.
Megfogta a bőröndjét és ott hagyott.
Hetek óta maradtam először magamra
több órán át.
Mikor Sebastian mellettem volt, nem
éreztem, hogy bármi hiányozna az életemből. Olyan kerek egész volt.
Nem az a típusú kapcsolat, mint
Cristiano mellett. Minden félét megbeszéltünk.
akarva akaratlanul hasonlítgattam a
két pasit, pedig ég és föld volt a kettő. Cristiano a tökéletes női ideál,
már-már kényelmetlenül kidolgozott testel, de elég nagy szívvel. Sebastian
ezzel szemben egy kölyök volt még mindig. Finom vonásai voltak, nem olyan
darabos és kontrasztos, mint Cristianonak. A szíve és a szeretete pedig
határtalan volt. Kevés ember nem fér bele a szeretetébe.
Délutánig elvoltam. Pakoltam,
kutyáztam, zenét hallgattam. Estére már magányosnak éreztem magam. Valami
hiányzott.
Felhívtam Sebastiant, és arra a pár
percre rendbe is lettem.
Egész éjjel a plafont néztem, és
elmélkedtem. Nem tudtam aludni.
Másnap egész nap szenvedtem. Az
unalomtól estére már a falat kapartam.
Hívott majdnem az egész szerelő
gárda, hogy hogyan vagyok, és igaz-e a hír, hogy kiléptem. Egyikőjük sem
lepődött meg, hogy összejöttünk Sebastiannal. Mike inkább visszakérdezett, hogy
eddig nem voltunk együtt?
A szabadedzésekből és az időmérőből
is csak a Red Bull boxmunkája maradt meg a fejemben.
Vasárnap bementem a gyárba, és az ott
maradt ügyeletes szerelőkkel néztem a futamot. Sokkal jobban éreztem utána
magam, bár fele futamot nem láttam, mert beszélgettünk.
A dolog akkor esett le mikor az Olasz
Nagydíj hetében beszéltem Cristianoval.
- Unatkozom – nyöszörögtem már
sokadszorra.
- Menj dolgozni – sóhajtotta.
- Keresni kéne valami melót –
sóhajtottam. – Nem leszek így jóba a számlákkal sem.
- Milyen melót tudnál magadnak
elképzelni? – faggatott.
- Nem tudom- nyöszörögtem.
- Idegesítő ahogy szenvedsz – fújt egyet.
- De mi a francot csináljak!?
- Mássz szépen be a gyárba, és
könyörögj a régi munkádért – nevetett.
- Futam hét van, már senki sincs a
gyárban – morogtam.
- Akkor ülj gépre, és menj Monzába –
sóhajtott. – Rosszabb vagy mint a fiam. Teljesen értetlen vagy.
- Nem vagyok értetlen!
- Meghisztis – nevetett.
- Baszd meg Ronaldo! – morogtam.
- Megesett párszor – röhögött. Olyan
Cristianosan. Idegesített, hogy rajtam nevet.
- Neked nem lesz valami meccsed, vagy
nem kéne edzened, vagy ilyesmi? – morgolódtam.
- Este van ám itt is – jegyezte meg.
- Nem érdekel! Menj úszni, elhízol! –
hiába minden erőfeszítésem, nevetett. Teli torokból. Iszonyú idegesítő volt. –
Inkább felhívom az ultra cuki pasim, aki ultra kedves.
- És ultra tuti kis kocsit vezet–
utánozta a hangom.
- Idegesítő vagy – sóhajtottam.
- Most mééér’ mondoood? – nyávogott,
továbbra is engem utánozva.
- Ne nyávoooogj – hisztiztem.
- Te meg ne növeszd a segged otthon!
– vágott vissza.
- Nekem fenekem van, nem seggem! Én
úrihölgy vagyok! – és megint nevetett. Én pedig mérgemben kinyomtam a telefont.
Játszon más idegeivel.
**
Másnap már Monzában voltam. Ben arca
volt a legdühítőbb mikor meglátott.
- Nem bírsz elszakadni – súgta. –
Imádsz minket! Betegesen imádsz itt lenni.
- Te vagy a beteges – válaszoltam és
ledobtam magam a vele szemben lévő székbe. – Lehet veled beszélni, vagy menjek
másik csapathoz tárgyalni?
- Rád mindig vevő vagyok – nevetett.
Mi van a pasikkal? Nem tavasz jön, nehogy már megőrüljön mind!
Két óra múlva szabadultam Bentől, bár
közel sem azt értem el amit szerettem volna. Szinte biztos voltam benne, hogy
ezzel a melóval büntet kicsit. Ugyanis papírmunkát kaptam. Lia mellett.
Ha nincs bennem egy kis felnőttel
tartás sikítva toporzékoltam volna.
De legalább kint lehetek a futamon.
Szerettem Monzát.
Bekopogtam Liához, és előadtam neki a
dolgot.
- Tökéletes – vigyorgott. – Remélem
tudod, hogy nekem csak 100% felett lehet megfelelni.
- Akar neked a franc megfelelni! –
morogtam.
- Ha én elégedett vagyok veled
gyorsan átjutsz rajtam – vigyorgott. Próbáltam nem pofákat vágni.
- Menj vissza a gyárba, és ott
William Smith majd mindent elmagyaráz mi is lesz a pontos dolgod – közölte.
Dünnyögve hagytam ott Liát. De büszke
voltam magamra, hogy nem vertem be az orrát, és nem vágtam valamit hozzá.
Gyorsan a munkaközepében találtam
magam a gyárban. Kiderült, hogy teljes jegyzőkönyvet kell leadnom minden futam
után a szerelők munkájáról, így azt jelentette, hogy végig velük lehetek.
Jelentést pedig nem egyszer adtam már le, mikor ügyeletes voltam. Az első kezdő
évemben is körülbelül ezt kellett csinálnom, hogy szokjam a csapatot.
**
Szingapúr előtti hétvégén szokásosan
nekem kellett a bepakolást figyelni, és legnagyobb örömömre Sebastian is korán
kiszeretett volna utazni, így még egyedül sem kellett mennem.
- Nagyon furcsa vagy ebben a cuccban
– jegyezte meg, mikor szerdán kosztümben látott. – De tetszik – vigyorgott.
- Hát még nekem milyen furcsa –
morogtam. Még nem nagyon szoktam hozzá, bár a Red Bullos ing nagyon tetszett és
a melleim is jobban érezték magukat ebben a cuccban, mint az overállban.
De azért az mégis kényelmesebb volt.
Főleg, hogy napvégére már
legszívesebben sírtam volna a sportcipőm után, de nem szóltam egy szót sem. Ha
Lia simán bírja akkor én is simán bírni fogom. Nem hagyom magam lepipálni.