Téli tesztek 9

Hali! Virág pillanatnyilag akadályoztatva van, így nem tudja ő felrakni a frisst. Mondjuk úgy, hogy nincs netközelben. :D Nagyon köszönjük a sok komit, ennek eredményeképpen kapjátok ilyen gyorsan a frisst. Szóval továbbra is csak ilyen serényen! A konfliktusos voltam.:)

Végigcsúsztam a zuhanyzó csempézett falán. A testemen a fáradság uralkodott, és remegtem a hidegvíztől, ami a zuhanyrózsából hullott rám. Dani a hálóban aludt. Mocskosnak éreztem magam. Már nem voltam boldog. Már tudtam, mit tettem, tudtam, hogy csak úgy odaadtam neki újra magam. Egy hülye liba voltam. Dühösen csaptam a vizes csempére. Utáltam magam, és utáltam őt is.
Utáltam az egész világot. El akartam tűnni. Fájdalommentesen eltűnni. Azt akartam, hogy nyeljen el a csempe, nyomom se maradjon.
"- Felejtsetek, nem is voltam. Egy ismeretlent leltek holtan. A Földön csak álmomban voltam" - suttogtam a rég olvasott vers végét. Lehunytam a szemem és a hideg vízsugár felé fordítottam. Pár perc után felkeltem a csempébe támaszkodva. Sajnos lélekben még mindig lent feküdtem, de le akartam lépni mielőtt Dani felébred. Utáltam. Gyűlöltem.
Végigdörgöltem a testem egy puha törülközővel és össze-összekoccanó fogakkal tárcsáztam Max számát. Kicsöngött egyszer… kétszer… sokszor, de nem vette fel. Újra próbáltam, de megint csak a hangposta kapcsolt be. Kezdtem kiborulni. Nem bírtam tartani magam. Nem ment, hogy így éljek. Nem ment!
Leültem a mosdóval szemben a földre és a telefonom nézegettem. Vártam, hogy Max visszahívjon. Jó pár percig ültem ott, de semmi. Felkeltem és felöltöztem nehézkesen, mivel iszonyúan remegtem.
Már jó perce ültem ruhától a földön mikor rezegni kezdett a kezembe a telefonom. Bambán néztem rá. Még nem tértem vissza az elrévedésből teljesen.
Cristiano hívott. Egy hét után sem adta fel. Pár pillanatig néztem a villogó képernyőt, végül felvettem.
- Szia - szóltam bele halkan. Mazochista lettem volna? Előfordulhat.
- Barbara? - kérdezte döbbenten. - Te jó ég! Miért nem vetted fel eddig? Ennyire nem akarsz tudni rólam?
- Sok - suttogtam. - Nekem sok, hogy szeretőt játsszak.
- Ha csak egyszer felvetted volna, vagy válaszolsz egy üzenetemre, vagy csak elolvasol egyet is, tudnád mi a helyzet - mondta szemrehányóan. Visszanyeltem a könnyeim. Nem voltam túl jó idegi állapotban. - Irina csak a média felé a barátnőm. Tehetséges modellnek gondoltam, így én segítettem neki, ő nekem - magyarázta. - Az én nevemmel híres lett, rólam pedig leszálltak az újságírók. Néha megjelenünk együtt valahol, de ennyi az egész. - Felsóhajtott. - Barby, itt vagy?
- Itt vagyok - nyögtem ki nehezen. Ez már tényleg sok volt. Egyszerűen azt éreztem megtelt a pohár. - Csak… csak..
- Csak mi? - kérdezett vissza. - Nem hiszel nekem igaz? - kérdezte lemondóan.
- Hiszek neked - sóhajtottam. - Nem erről van szó.
- Hát akkor miről? - kérdezett vissza.
- Sok lett az életből - suttogtam pár pillanat gondolkodás után.
- Ne csinálj marhaságot! - vágta rá egyből. - Barbara, ne csinálj semmi hülyeséget! Kérlek szépen, ne!
- Nem leszek öngyilkos! - horkantottam fel a feltételezésre. - Csak sok. Nem bírok tovább játszani.
- Játszani? - döbbent meg.
- Az én életszeméletem szerint az élet egy játék - magyaráztam. - Reggel felrakod a maszkod, és csak este lefekvés után rakod félre pár órára. Ezért gondolom úgy, hogy együtt aludni valakivel nagy dolog - magyaráztam. - Persze a buli utáni hajnalok kivételt képeznek.
- Értem már, miért nem akartál akkor velem tölteni egy éjszakát - hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Barby? - kopogott be Dani az ajtón. A félelem a tüdőmbe szorította egy pillanatra a levegőt.
- Ki van nálad? - kérdezte kíváncsian Cristiano.
- Nem otthon vagyok - suttogtam.
- Hát? - faggatott automatikusan halkabb hangon.
- Madridban - sóhajtottam. - Egy hotelben. Éppen túl vagyok életem legrosszabb döntésén - vallottam be.
- Barbara! - ütötte már az ajtót Dani.
- Pillanat! - Szóltam ki neki. Próbáltam normális hangot megütni.
- Madridban? - döbbent meg Cristiano. - De mit.. Nem akarom inkább tudni - viaskodott magával. - Azt hiszem, lerakom.
- Várj! - tartottam szóval. - Máshogy van, mint gondolod. Ne játszd azt, amit én, kérlek! Én rohadtul nem akarok itt lenni - nyögtem ki halkan. Féltem kimenni a fürdőből.
- Hol vagy? Madridon belül - sóhajtott. Elmondtam neki a hotel nevét. Ismét sóhajtott. - Elmenjek érted?
- Ne. Nem akarom, hogy értem ugrálj - ráztam a fejem. Dani már a kilincset rázta.
- Gyere már ki! Mit művelsz bent? - dörömbölt.
- 20 perc és ott vagyok, rendben? Megcsörgetlek, és gyere le. - Nem akartam pont vele találkozni most.
- Cristiano ne... - nem hagyta befejezni.
- Cris, és már indulok is - kinyomta a telefont. Utáltam, mikor ezt csinálják. De sokkal jobban utáltam azt, aki az ajtó másik oldalán van. Képes volt ezt tenni velem, pedig tudta, hogy szeretem. Végül mély levegőt vettem, felkeltem, és kitártam az ajtót.
- Békén hagyhatsz - vetettem oda. A lelkemen vérezni kezdett újra a seb.
- Mi bajod? - ráncolta a szemöldökét.
- Te vagy a bajom - vetettem oda. Megfogtam a kabátom, beleléptem a cipőmbe, és megindultam a táskámmal a kezembe kifelé.
- Nem maradsz? - kérdezte szexin mosolyogva. Csak egy boxer volt rajta. Komoly önuralom kellett, hogy ne remegjek még mindig a hidegtől, és talán valami mástól. De még ennél is több erő kellett, hogy ne dobjak le mindent és omoljak a karjaiba. Közelebb lépett, én pedig, mielőtt feladja az akaratom a harcot, kiléptem a folyosóra, és becsuktam magam mögött az ajtót. Egy pillanatra sem álltam meg. Minél messzebb akartam lenni Danitól. Nem értettem, Max miért nem veszi fel a telefont, és nem értettem, hogy hagyhatott ide jönnöm.
Jó pár perce lent toporogtam a hotel előtt, mikor meghallottam a mély dorombolós hangot. Eltéveszthetetlen Audi motor hangja volt. Arra néztem és a már látott mélykék Audi RS5 lassított le mellettem. A lelkiállapotomból kifolyólag most mindenre érzékeny voltam. Sóhajtva néztem végig a gyönyörű kocsin. Sokáig bámészkodhattam, mert kinyílt az anyósülés felőli ajtó és Cristiano hajolt át.
- Beszállsz? - Bólintottam és egy utolsó pillantás után beültem.
- Gyönyörű ez az autó - végignéztem a műszerfalon. Ez már bőven a luxus kocsi kategória volt.
- Mi ez az egész, Barby? - kérdezte Cristiano, mintha nem is hallotta volna a dicséretemet. Talán tényleg nem is figyelt rá.
- Nem kellett volna értem jönnöd - sóhajtottam fel.
- Jó, jó.. - dobolt a kormányon. - Ugorjunk és áruld el nekem, hogy miért nem vetted fel a telefont? És most miért? És mit kerestél itt? Bántott valaki?
- Azért nem vettem fel, mert úgy éreztem, játszol velem te is - vallottam be. Mit takargassam? Éppen most mentett meg Danitól, és egy újabb borzalmas hibától. Bár abban nem voltam biztos, hogy az nem hiba-e, hogy éppen Ronaldóval dumálgatok az életemről.
- Én is játszok veled? - kérdezett vissza, a mondat elejét megnyomva. - Miért még ki? - pillantott rám.
- Egy kedves spanyol, aki szeretőnek használt végig - meséltem sóhajtva. Kibámultam az ablakon és figyeltem a gyorsan elsuhanó tájat. Megnyugtatott a motor dorombolása. - Végig csak álltatott. Én persze beleszerettem.
- Ma vele találkoztál? - érdeklődött színtelen hangon.
- Igen - suttogtam. Rásandítottam, de az arcáról semmit nem lehetett leolvasni, pedig ebben jó voltam.
- Bántott? - folytatta a vallatást. Mert annak éreztem.
- Testileg nem - megint csak sóhajtottam és kinéztem az ablakon. - Azt hiszem, azóta is vágytam rá, és szerettem. De ma végleg megutáltam. Soha nem szerettem, ha játszanak a nőkkel, főleg azt nem, ha velem. - A düh szép lassan kúszott fel a mellkasomban. Inkább legyek dühös, mint kiboruljak. Az ráér majd otthon, a csöndes kis lakásomban.
- Na most akkor ki játszik kivel? - vigyorgott rám. Próbált felvidítani.
- Ez más - ráztam a fejem. - Tudod, két éjszaka - mutattam az ujjammal a kettest. Próbáltam magamra erőszakolni a jobb kedvet.
- Ennyi? Neked ennyi? Két alkalom? - kérdezte komolyan.
- Nem lehetne, hogy ezt ne feszegessük? - húztam el a számat. - Most ne. Nem érzem magam lelkileg olyan stabilnak, hogy ezen gondolkodjak.
- Én türelmes ember vagyok - vont vállat. Elvigyorodtam. Ritkán láttam Őt játszani, de minden volt elmondható róla, csak a türelmes nem. Először meg akartam tartani magamnak a dolgot, végül úgy döntöttem, hogy viccesen megjegyzem.
- Nem szoktál túl türelmesnek tűnni a pályán. - Elvigyorodtam, és vártam a választ.
- A magánéletben az vagyok - mondta komolyan, majd egy elrévedős mosoly jelent meg az arcán, aminek annyira nem örültem, mivel éppen 100 km/órával mentünk Madridon át. - Meccs közben dühít, ha nem sikerül gólt lőnöm. Feszült leszek tőle. Főleg, hogy a csapat régebben teljesen tőlem várta úgymond el a gólszerzést. Rám építettek. Ez elég feszültté tud tenni.
- Nekem mondod? - morogtam. Kinéztem a tájra, majd vissza Cristianóra. - Ha csak egy picivel erősebben teszem le a kocsit, vagy valamit nem tökéletesen csinálok, egy egész verseny rámegy.
- Mindkettőnknél fontos a pontosság. És még így is rengeteg minden van, amin múlik - mondta, mikor már lassabban mentünk egyik csendes utcából a másikba.
- Ki mondta, hogy hajlandó vagyok eljönni hozzád? - piszkáltam.
- Nincs választásod. - vont vállat vigyorogva.
- Nem alszok itt - szögeztem le.
- Én Franciaországban alszom - mosolygott rám. - Nem is marasztaltalak volna.
- Mit keresel te ott? - ráncoltam a szemöldököm.
- Holnap a Lyon ellen játszunk - nevetett.
- Áucs - nevettem. - Hányszor is kapott ki a csapat tőlük?
- Idén nem fogunk - mondta magabiztosan. Közben befordult a kapun. Kiszállt és vitte magával a táskámat is, amit hátra dobtam be. - Idén nem kapunk ki Lyonban. Itthon pedig még idén nem vesztettünk.
- Ezt a magabiztosságot.. - nevettem. - Ilyenkor döbbenek rá, mennyire nincs időm már a focival foglalkozni - csóváltam meg a fejem. - Azt se tudom, kik játszanak nálatok, vagy bármelyik másik csapatban.
- Tudok névsort mutatni - vigyorgott. Lenyomta a bejárati ajtó kilincsét, és belépett. Tehát volt itt valaki, hiszen be se volt zárva. Már előre paráztam, hiszen azt mondta, az anyukája is van, mikor itt van.
- Lehet megnézem a meccset, és akkor tudni fogom - mosolyogtam rá, míg kiléptem a cipőmből. A kabátom nem vettem le, mert így is picit fáztam, valószínűleg csontig fagyhattam.
- Nézd, - viszonozta a mosolyt, míg felakasztotta a kabátját. - én csak örülök neki. Kabátod nem rakod le? - bökött felém.
- Most így jó - húztam összébb magam.
- Pedig nincs itt bent hideg - nézett a hőmérőre az előtérben.
- Őőő.. - levettem a sapkám, ami már kezdett átázni, a vizes hajamtól. - Igazából legalább fél óráig a jéghideg víz alatt álltam.
- Mit csináltál? - kérdezte döbbenten. Valószínűleg jó nagy adag szidás jött volna, de egy nő sétált ki a hálók felől. Mindketten felé fordultunk. Az első szó, ami eszembe jutott róla, az, hogy vonul. Nem sétált. Vonult. Mint egy királynő. Rossz pont. Egy feszülős naciban volt és egy testre simuló felsőben. A haját dobálta. Olyan volt, mintha ő lenne a ház úrnője. Még egy rossz pont. Utáltam, ha valaki így viselkedik.
- Szia! - nyújtotta a kezét felém. - Irina Shayk.
- Barbara Németh - fogadtam el a felém nyújtott kezet. Sejthettem volna, hogy ő Irina. Első benyomásnak tökéletesen borzalmas. Affektált, és iszonyú akcentussal beszélt. Unszimpatikus volt, és Cristiano bulvár kurvája. Erre a gondolatra elmosolyodtam. Még esélyt sem adtam neki, hogy meggyőzzön az ellenkezőjéről, máris kurvának tituláltam. Valószínűleg sok bennem az előítélet. Főleg az ilyen nők felé.
- Tudom - mosolygott.
- Alszik? - nézett Cristiano a nőre, aki bólintott.
- Elég nehéz meggyőzni, hogy maradjon fekve - húzta a száját.
- Olyankor kéne felvenni, és úgy elaltatni - vonta fel a szemöldökét Cristiano. Irina pár percig farkasszemet nézett vele, majd hátat fordított nekünk és bement, a konyhába.
- Továbbra is furcsán érzem magam ebben a házban - súgtam oda Cristianónak. - Főleg, hogy ő is itt van! - böktem a konyha felé.
- Azt hittem, menekülőre fogod, ahogy meglátod - vallotta be vigyorogva.
- És hova meneküljek? A szomszédhoz? - viccelődtem.
- Ott is focista lakik - elmélkedett Cristiano. - A csapattársam - sandított rám.
- Casillas? - húztam az agyát.
- Nem - morogta. - Ramos.
- Ó! - csillant fel a szemem. - Tudod, ő is spanyol válogatottas - látványosan megnyaltam a számat.
- Tudom - morogta. Csak miután morogva Irina után ment, esett le, hogy mennyivel könnyebb mellette tartanom magam. Eltereli a figyelmem.
Először utánuk akartam menni, de meggondoltam magam. Oda mentem ebben a nagy és számomra ijesztően puccos lakásban, ahol otthon érzem magam. A kicsi szobájába. Halkan mentem be, de ahogy láttam, nem lett volna szükség a csendességemre. A kis Ronaldo a kiságy közepén ült és éppen a feje felett lévő lelógó valamit akarta megfogni. Elég messze volt tőle.
- Szia - mosolyogtam rá. Oda mászott a kiságy széléhez és a rácsba kapaszkodva állt fel. Elég instabil volt, az biztos. - Azt hiszem, meg kéne barátkoznunk - mentem oda hozzá, de nem vettem ki. - Nem is értesz angolul - húztam el a számat.
- Még nagyon fiatal. Beszélj hozzá nyugodtan angolul - jött be Cristiano. - Legalább azt is megtanulja - nem vette ki a fiát az ágyból. Fura volt belegondolni, hogy neki van egy kisfia.
- Ígéred, hogyha innen elengedlek, hallani fogok felőled? - kérdezte csendesen. - Hívsz, vagy valami.
- Ígérem - néztem rá. Nem tudtam róla ebben a percben elképzelni, hogy bántana. Nem olyan volt, mint Dani. Közel sem. - Mikor kell indulnod?
- Még van időm bőven - nézett az órájára. - Este 6-kor kell oda érnem a találkahelyre. Te innen hova? Hazamész?
- Törölték a bahreini tesztet és futamot, így fogalmam sincs - vontam vállat. - Valószínűleg vissza Angliába, az egyik esti géppel.
- Menj, tusolj le, vagy feküdj be egy adag forró vízbe - intett a fejével. - Nem egészséges, amit csinálsz.
- Mondja pont az az ember, aki zuhogó esőben, fagyban képes órákat futkosni egy labda után - piszkáltam.
- Pont az replikázik, aki télen tesztelni jár, és iszonyú sokat dolgozik? Aki a legnagyobb esőben, és szélben is ott van? - megvontam a vállam.
- Az más. Én fedett helyen vagyok kilencven százalékban - most ő vonta meg a vállát.
- Gyere megmutatom a fürdőt - mellém lépett és adott a kisfia fejére egy puszit. Mondott neki valamit Portugálul, mire a kissrác sértődötten ült vissza. Okos gyereknek tűnt, és nagyon csendes volt. Egyszer sem gagyogott bele, míg beszélgettünk. Ingetettem az ajtóból neki, amit nagy vigyorral viszonzott. Emlékeztetett a húgomra, akit nagyon régen láttam utoljára.
Hagytam, hogy Cristiano a derekamon pihentetett kézzel terelgessen a hatalmas villában. Ahogy beléptünk a hálóba, egyből felismertem a helyet.
- Egy élmény volt itt felébredni - jegyeztem meg. - Egy szuszogó takaró csomóval magam mellett - piszkáltam.
- Elég nehéz felkelteni - nevetett. - De azért megpróbálhattad volna - csóválta a fejét. Mindent megmutatott a fürdőben, hogy hol van, és még a vizet is megengedte nekem a hatalmas kádban. Kíváncsi voltam, hogy maradni akar-e, de mikor jó fürdést kívánt és becsukta maga mögött az ajtót, nem maradt kétségem. Nem akar csatlakozni.
Saját magamat is megleptem, hogy egy ilyen nap után ezt csalódottan veszem tudomásul. Ledobáltam a cuccaimat, és közben arról győzködtem magam, hogy érthető, és evidens. Én hülye, mit hittem? Neki ott van Irina. Egyrészt, mit akarna egy ilyen senkitől, mint én, másrészt miért is akarok megint egy kétes dologba belemenni?
Hihetetlen, hogy pont ma aláztak enyhén szólva meg, és már arra vágyom, hogy csatlakozzon hozzám a hatalmas, több személyes kádba.
Sóhajtva merültem el a vízben. Nagyon jól esett minden porcikámnak a meleg víz. Mintha most olvadna le rólam Dani érintése. A meleg víz kellemesen elbódított. Lehunytam a szemem, és kis híján el is aludtam, de az ajtó nyitódása felébresztett. Riadtan ültem fel a vízbe, és takartam automatikusan magam.
- Bocsánat - mosolyodott el a mozdulatra Cristiano. - Kopogtam, csak nem válaszoltál - szabadkozott. - Szólj, ha menjek ki. Egyáltalán nem sértődöm meg.
- És ha nem mondom, akkor mit csinálsz? - kérdeztem kíváncsian. Úgy tűnt, arra számított, hogy elküldöm. Elvigyorodott, és ledobta a pólóját. Teljesen elnémított a látvány, pedig nem elsőre látom. Az izmai meg-megfeszültek, ahogy kilépett a nadrágjából is. Oda jött a kád mellé egy szál boxerben. Beharaptam az alsó ajkam. Utáltam, hogy ilyen vagyok. Nem bírok nemet mondani. Végighúztam a vizes ujjam az izmos combján, mire egy Ronaldós félmosolyt kaptam válaszul.
Nem akartam arra gondolni, hogy ő is simán átejthet. Semmire sem akartam gondolni. Dani érintései végleg eltűntek a testemről, ahogy Cristiano ölelt magához.

Téli Tesztek 8

Ezt a fejezetet első sorban Rékának a bétámnak ajánlom. Köszönök neked minden percet. Köszönöm, hogy ennyire beleéled magad a dolgodban. Köszönöm az építő kritikáidat és ötleteidet.

Másodsorban Móninak. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ismerhetek egy ilyen Remek Írót mint Te! :)

Hatalmas hálával tartozom az összes komizónak, akik írtak nekem! Továbbra is minél több komit kapok annál gyorsabban hozom a frisset. :)

Hétfőn 1 óra magasságában szálltam ki a kocsiból Max mellől. Ragaszkodott hozzá, hogy elhozzon, és ha hívom, értem is jön. Idegesített a dolog, mert úgy kezelt, mint egy kislányt, de nem szóltam érte. Kivételesen megtartottam magamnak a véleményem.

Megnyomtam a kaputelefonon a gombot, mire szinte egyből berregni kezdett a kapu, és kinyílt. Mire átértem az udvaron Cristiano már az ajtóban állt.

- Már vártalak - mosolygott. Egy egyszerű fehér póló volt rajta, ami feszült kicsit az izmain, és egy feszülősebb, fekete gatya. A gyengém volt a fekete-fehér egy pasin.

- Ez micsoda közhely - vigyorodtam el. - Félelmetesen nagy ez a ház - sóhajtottam fel. - Mit lehet itt csinálni? Elvesznék benne. Ja, már megtörtént - nevettem. Közben hagytam magam beljebb tessékelni. Kiléptem a cipőmből és még azt is lenyeltem, hogy lesegítette a kabátom. Ma nagyon elnéző kedvemben vagyok.

- Bulizni - mosolyodott el. - Nem sokat vagyok itthon. Ha igen, akkor általában vannak nálam.

- Az én egész lakásom akkora, mint ez a nappali - mutattam körbe, mikor beléptünk a hatalmas nappaliba. Elgondolkodva néztem körbe, hova rakhatnám a táskám. Nem éreztem magam ide valónak. Végül a kanapéra raktam le a mindenki által aláírt táskámat, amiről már messziről látszott a "2010 Világbajnok"- felirat.

- Én szeretek itt lakni - vont vállat végül.

- Nem is mondtam, hogy rossz hely lenne - néztem rá. - Csak én elveszettnek érzem magam egy ekkora házba. És cseppet sem ide valónak - mondtam ki végül. Cristiano arcán egy kedves mosoly jelent meg. Vajon betanult, vagy őszinte? Fél perc alatt rájöttem, hogy ez egy őszinte mosoly. Sok műmosollyal volt dolgom.

- Érezd magad otthon. - mutatott körbe.

- De itt minden olyan... - kerestem a jó szót -...steril. - nyögtem ki. - Félek, hogy valamit nem a helyére rakok vissza, vagy nem is tudom. Áh, ennek semmi értelme - nevettem el magam. Cristiano is csatlakozott hozzám.

- Pedig nem - csóválta a fejét. Előszedtem a táskámból a pulcsiját és a kezébe adtam.

- Vigyáztam rá - büszke fejet vághattam, mert elnevette magát.

- Most olyan vagy, mint egy elveszett kislány - jegyezte meg.

- Úgy is érzem magam - húztam el a számat és bizalmatlanul megint körbenéztem. Nem voltak otthonosak számomra az ilyen helyek, és kész.

- Ne tedd - közelebb lépett. Arra számítottam, hogy megcsókol, de helyette csak egy puszit kaptam az arcomra. Csalódottan fújtam egyet. Csak Cristiano vigyorából esett le, hogy teljesen kiszolgáltattam magam.

- Te manipulálsz engem! - néztem rá bosszúsan. - Én szoktam másokat manipulálni! Hagyd abba! - megböktem a mellkasát mire közel húzott magához, és hatalmas szenvedéllyel csókolt meg. Felrémlettek Max szavai: jobb volna vigyáznom. Utáltam, hogy a józan eszem megint kezdtem eldobni egy pasi miatt.

- Na jó, én csak a pulcsid hoztam vissza - toltam el magamtól. - Ha másra számítottál, bocs - vigyorogtam rá. Lebiggyesztette az ajkát egy pillanatra.

- Hát jó, de engedd meg, hogy normális házigazda legyek. - sóhajtott. Nem tetszett a dolog. Tuti forral valamit. - Éhes, szomjas? - indult el kifelé a nappaliból. Inkább mentem utána. Fenébe a pincsi effektussal, ne hagyjon magamra egy ekkora házban! Csak évek múlva találnának meg, ha elveszek.

Átmentünk egy konyhába, ami nem hazudtolta meg a ház méreteit. Egy kisebb konyhai személyzet simán elfért volna.

- Valamit szívesen innék - ültem fel egy bárszék magasságú székre.

- Mit? - kérdezett vissza.

- Mi van? - néztem vissza rá. Kitárta a két ajtós hűtőt és már tudtam a választ. Minden van. Ahogy láttam az innivalókat, felét fel se ismertem. Tényleg kezdett elegem lenni ebből a helyből. Hátborzongató volt. Gyönyörű és nagyon drága volt minden, de már hátborzongató volt a méreteivel és a tisztaságával.

- Válassz - vigyorgott.

- Akkor mondok olyat, ami tuti nincs. - vigyorodtam el. - Red Bullt szeretnék. - Nem láttam a hűtőben, így magabiztosan vigyorogtam, egészen addig, míg egy alsóbb szekrényt ki nem nyitott és vissza nem vigyorgott.

- Ki akarsz rajtam fogni? - nevetett.

- Jó, vizet kérek - csóváltam meg lemondóan a fejem.

- Milyet? - kérdezetett vissza pukkadozva. Leszálltam a székről és megindultam kifelé.

- Szia. Hazamentem - nevetve fogta meg a kezem.

- Bocsánat, de nem bírtam kihagyni - szabadkozott.

- Legyél már egy kicsit kevésbé tökéletes, könyörgöm - sóhajtottam fel.

- Szóval szerinted tökéletes vagyok - vigyorgott.

- Utálom a tökéletes embereket - mosolyogtam édesen vissza. Leolvadt végre a vigyor az arcáról.

- Rendben, ez fájt - csóválta meg a fejét mosolyogva. Megforgattam a szemeimet. Nem igazán volt időm bármit is mondani, mert gyereksírást hallottam, valahonnan a házból.

- Ez mi? - néztem Cristianora döbbenten.

- Mondjuk gyereksírás? - Elment mellettem, én pedig követtem. Érdekelt a dolog.

- Erre én is rájöttem, de hogy kerül ide egy gyerek? - Közben bement egy szobába. Egyből otthon éreztem magam. Szanaszét volt minden játék és tipikus baba illat volt. Egy fél éves forma kisfiú kapaszkodott a kiságy rácsába és keservesen sírt.

Cristiano kivette és rázogatni kezdte, meg valamit kedves hangon magyarázott neki. Talán portugálul, talán fogalmam sincs.

- Kié ez a kisfiú? - kérdeztem az ajtóban állva. Féltem a választól. Inkább vissza akartam vonni a kérdést.

- Az enyém - félve nézett rám. Valószínűleg nem így akart beavatni, ha be akart egyáltalán. Méghogy a tudatlanság nem boldogít...

- És ki az anya? - tettem fel a következő kérdésemet. Közben a kissrác elcsendesedett és már engem bámult.

- Lényegtelen - vont vállat Cristiano. - Nem tartjuk vele a kapcsolatot, lemondott a gyerekről.

- Bizonyára sok anyai ösztön szorult belé - morogtam.

- Nem hagytam neki sok választást - nyomott egy puszit a kissrác fejére és rám sandított. - Menekülni szeretnél?

- Gondolkodom rajta - vallottam be. Szerettem a gyerekeket, semmi bajom nem volt velük. De azért mégis... Végül sóhajtottam egyet. - Egyedül neveled, a foci mellett?

- Dehogy - nevetett fel röviden. - Anya szokott vele lenni, de most elkapott valami nyavalyát, és otthon van Portugáliában. Holnap mi is megyünk oda.

- Te anyukáddal élsz? - néztem rá nagy szemekkel.

- Félig - meddig igen - bólintott pár pillanat gondolkodás után.

- Ez kicsit fura - vontam össze a szemöldököm.

- Szeretem a családom - nézett rám bosszúsan.

- Nem azt mondtam, hogy baj - csóváltam a fejem. - Én is szeretem a családom. Valahol mélyen - nevettem. - De én mondjuk már nagyon szerettem volna felnőni. Igaz időm sincsen rájuk - közelebb léptem és ránéztem a kissrácra. - Szia. Fogalmam sincs érted-e amit mondok. Barby vagyok - piszkáltam meg a rövid tincseit.

- Hát angolul nem fog megérteni még - nevetett Cris. Mondott valamit gondolom portugálul a kisfiúnak, aki cukin rám vigyorgott. Csak a nevem értettem az egészből. Felém nyújtotta a kis kacsóit én pedig átvettem. Egyből belekapaszkodott a vállamba és nyomott egy nagy puszit az arcomra. Rámosolyogtam.

- Ő is Cristiano - jegyezte meg egy fél mosollyal az arcán.

- Valamit nem értek, ha már a titkoknál tartunk. - néztem rá szúrósan. - Hogy-hogy a nagy Ronaldonak nincs barátnője? - közben már a kisgyerekre figyeltem nagy részt, aki a hajam piszkálta éppen. - Vagy van, és velem csak úgy elvagy? - a végét csak úgyból mondtam, de mikor nem válaszolt ránéztem. Mindenhova nézett csak rám nem. - Cáfolj meg, kérlek, cáfolj meg - ha megint átejtenek azt már nem nyelem le könnyen. Nem szólt egy szót sem. Csendben leraktam a kisfiút a kiságyba és hátra arcot csináltam. Nagyjából emlékeztem még merre jöttünk szerencsére. Felkaptam a táskám és már az ajtóban voltam, hogy vegyem a cipőm, mikor Cristiano utolért.

- Várj, ezt hadd magyarázzam el - nem hagytam, hogy magyarázkodjon, vagy bármi.

- Nem érdekel - ráztam meg a fejem. - Két alkalommal együtt voltunk, most visszahoztam a pulcsid. Ennyi. Miért magyarázkodnál? Magyarázkodj a barátnődnek, akit megcsaltál - a hangom nyugodtan és lazán csengett. De közben már az dübörgött a fejemben, hogy megint belefutottam egy olyan pasiba, aki csak kihasznál. Aki csak szeretőnek szán engem.

- Barbara, várj már! Két percet kérek, hogy elmagyarázzam! Csak kettőt! - Beleléptem a cipőmbe, és lekaptam a kabátom a fogasról.

- De Cris, nekem fölösleges magyarázkodnod - mosolyogtam rá. Reméltem őszintének hat a mosolyom. - Cuki a kisfiad! - böktem meg a kissrác orrát és kinyitottam az ajtót. Csak állt az ajtóban és bosszús-szomorú arcot vágott. Ismertem már ezt. Én ugyan nem hunyászkodom többet meg. A kaput könnyen ki tudtam nyitni belülről. Csak kint az utcán bújtam bele a kabátomba. Hívtam Maxot, aki szerencsére nem faggatott.

Megint sétálni kezdtem az utcán, míg vártam. Utáltam ezt a házat. Utáltam a pasikat. Elegem volt. Teljesen elegem.

Mikor Max megállt mellettem, egyből beszálltam.

- Hogy-hogy ilyen gyorsan hívtál is? - ráncolta a szemöldökét.

- Csak a pulcsiját adtam vissza - vontam vállat. - Mondtam, hogy csak ezért jövök.

- Barby... - nézett rám egy pirosnál.

- Max, tényleg! - csattantam fel. - Nem kell többet belelátni - sóhajtva biccentett. - Megint csak én láttam bele többet - dünnyögtem magyarul.

Pár órát elvoltunk valahol Madridban, Max egyik barátjánál, aki nagyon kedves volt. Nekem minden perc szenvedés volt, mert mindenhol Real Madrid logós dolgok voltak, és hatalmas poszterek.

Mikor végre felszállt a gépünk, beledugtam a fülembe a zenelejátszóm, és lehalkítottam a telefonom. Cristiano többször is hívott. Egyszer sem vettem fel. Az SMS-eket egyből töröltem olvasatlanul.

- Utálom Angliát - morogtam mikor a hideg szél átfújt a ruhámon. - Utálom Spanyolországot. Utálom a pasikat - fakadtam ki, már hazafele tartva. Egyedül ültem a taxiba. Nem hagytam, hogy Max tovább atyáskodjon felettem.

- Boldog Valentin-napot, Hölgyem - mosolygott rám a taxis mikor kiszálltam.

- Utálom a Valentin-napot - morogtam oda neki. Meglepetten nézett rám. Kifizettem a taxit és felmentem a lakásomba. Végigdőltem a kanapén és néztem a plafonon lévő repedéseket. Mennyivel barátságosabb kuckó volt ez, mint az a nagy ház!

**

Kedden úgy volt, hogy mindenki fél műszakban dolgozik, de Max pont arra a napra tudta megfűzni a volt feleségét, hogy láthassa a kislányát, így én elvállaltam az ő műszakját is, és egész nap bent voltam.

Este, mikor haza mentem a szomszéd idős nő egyből kopogott is nálam.

- Délután hoztak neked egy nagy csokor virágot - tartotta a hatalmas csokor fehér rózsát. - És itt a kártya is - nyújtotta át. Kivettem a kártyát a kezéből és szétnyitottam.

„ Vedd fel a telefont! Ne légy gyerekes., kérlek! CR”

- Tartsa csak meg a virágot - mosolyogtam rá. - Ön ki tudja élvezni, én itthon se leszek.

- De hát neked küldték - döbbent meg. Angolok...

- De milyen jól mutatna azon a kis asztalkán a nappali sarkában önnél! - bíztattam. - Én csak vízbe raknám, és holnap megyek is el itthonról.

- Hát, rendben - beleszagolt. - Nagyon finom illatuk van - mosolygott.

- Az egész lakásban ilyen finom illat lesz! - mosolyogtam vissza rá nehézkesen. Vidám vitte be magához vissza a virágot. Bevágtam az ajtót, kettétéptem a kártyát és kidobtam a kukába.

- Nem érdekelsz - mondtam a néma lakásnak. Kétszer hívott az este folyamán. Mérgemben már kikapcsoltam a telefonom.

Letusoltam és befeküdtem aludni. Nagyon nehezen tudtam elaludni, de még álmomban is kísértett, így már 7-kor talpon voltam. Átmentem Anitához, hogy megnézzem, Akira hogy van.

A kutyus boldogan fogadott. Teljesen végig nyalogatta a kezem és az arcom. Délig ott voltam, csak utána mentem haza.

Bepakoltam a cuccaimat a mosásba és leültem a nappaliba. Ötkor megy a gép Barcelonába. Egészen az indulásig mostam, pakoltam és szellőztettem.

Mikor már minden rendben volt, és mindent tisztán illatozott, bezártam a lakást, és magam után lerángattam a bőröndöm.

**

Teljesen beleolvadtam a mindennapokba. Csütörtökön, péntek, szombat, végig rengeteg dolgunk volt. Ha nem teszteltünk, akkor pakoltunk, hogy minden felszerelés a helyén legyen. Ami nem kellett az üres napokon, már kamionokba és konténerekbe pakoltuk. A telefonom valahol a táskámban volt csütörtök óta. Senki mondanivalója nem érdekelt.

Vasárnap végleg lezártuk az összes kamiont és konténert, és minden cucc mehetett vissza a főhadiszállásra. Este lefekvés előtt néztem végig a nem fogadott hívásaimat és törölgettem ki Cristiano SMS-eit. Az volt az érdekes, hogy Dani is küldött kettőt. Találkozni akart, ha már Spanyolban vagyok.

- Max, holnap ne várjatok. Maradok hétfőn még itt - szóltam oda.

- Miért? - kérdezett vissza.

- Dani... - sóhajtottam.

- Ki vagyok én, hogy a mazochista hajlamaid útjába álljak? - kérdezte színpadiasan.

- Miért nem vagy meglepett? - húztam fel a szemöldököm. Rosszat sejtettem.

- Talán beszéltem vele - húzta be a nyakát.

- Talán? - kérdeztem vészjóslóan.

- Biztos - beljebb ült az ágyon, hogy ne érjem el egyből.

- Max mégis, hogy képzelted? - emeltem meg a hangom. Az ágyam mellett álltam, így Mike könnyű szerrel vágott fejbe.

- Csöndesen. Valaki aludna - szólt rám.

- Ezt még megbánod - sziszegtem oda Maxnak és dühösen végigterültem az ágyamon, és magamra rántottam a takaróm. Nagyon ideges voltam. Miért avatkozik bele? Miért beszélt vele? Mit mondott? Dani, hogy reagált? Talán tényleg szeretett? Még mindig szeretet? Vissza akar kapni? Fejbe vágtam saját magam. Ennyire hülye én se lehetek.

**

Abban a hotelben volt a találkozó, ahova régebben is jártunk. Én hülye, izgultam nagyon. Remegő kézzel igazgattam a hajam. Minden visszatükröződő felületen ellenőriztem a sminkem. Próbáltam kontrolálni magam, de nem ment. Olyan voltam, mint egy kiscsaj az első randiján.

Mikor megláttam, a szívem iszonyú ütemben kezdett verni, és azt hittem a lábaim feladják. Már messziről mosolygott, mikor meglátott. Megölelt és adott az arcomra egy puszit. A fellegekben jártam. A gyomromban kis izék repkedtek.

- Jó újra látni. Örülök neked - nézett végig rajtam. - Felszedtél pár kilót, de jól nézel ki - mosolygott. Visszamosolyogtam. Tényleg volt rajtam jó pár kiló felesleg.

- Én is örülök - mosolyogtam. Felindultunk a hotel szobába. Mintha a lépcső felett lebegtem volna. Boldog voltam. A régmúltra emlékeztetett.

Előre engedett az ajtónál. Beléptem a szobába és még körül nézni sem volt időm máris a keze a fenekemen volt. Megfordultam és egyből birtoklón magához húzott. Szólni akartam, de megcsókolt. A csókjától megremegtem.

- Úgy hiányzott ez - vigyorgott a csókba. Elmosolyodtam. Neki döntött a falnak és követelőzően simogatta a mellem, és a combom. Felötlött a fejembe Cristiano mennyivel óvatosabban, kedvesebben érintett. Ellöktem magamtól Danit és vigyorogva lépdeltem el mellette. Játszani akartam vele.

- Ne húzd az agyam - szólt rám.

- Miért ne? - kacérkodtam.

- Mert ne - magához rántott és szenvedélyesen megcsókolt. Mennyire vágytam arra, hogy újra öleljen és csókoljon! Egy hang a fejemben sikított, hogy lökjem el magamtól és tűnjek el innen minél előbb, de szívem maradni akart bármi is jöjjön. Érvezni akarta a pillanatot, mikor újra magához ölel és csókol. A szívemre hallgattam. Maradtam, és hagytam, hogy a nyakam csókolja és harapdálja.

Téli Tesztek 7

Innentől kezdve, hogy ösztönözzelek titeket a komizásra, minél több komit kapok, annál gyorsabban jön a friss. =)Tudom, hogy kicsit szemétség, de remélem ennyi szemétkedést megengedtek:p ( Még nem adok komi határt)

- Nem ismertél meg se a buliba, se utána reggel - támaszkodott fel a könyökére. Betakartam magam mellig. Megszokott mozdulat volt. Valahogy zavarba hozott, ha a meztelen testemen legeltetik a szemüket a pasik.

- Ismerős voltál - magyaráztam neki. - Tetszik így a hajad széttúrva a rakat zselé nélkül - piszkáltam meg a rövid tincseit. Túl voltunk nem is egy vad szexen. Nappali, zuhanyzó, és most az ágyban feküdtünk.

- De engem világszerte megismernek - értetlenkedett.

- Kicsit EGO-ista vagy, nem gondolod? - mosolyogtam. Úgy éreztem magam, mint egy jól lakott ovis.

- Ezt nem EGOból mondom - zárta meg a fejét. Látszott az arcán, hogy meg akarja velem értetni a gondolatait. - Bulvársajtóból és a sport részlegből is én folyok sokszor. Bakik, mellényúlások, győzelmek. Érted, hogy értem? - elsőre is értettem, de most olyan volt, mint egy meg nem értett kisfiú. Furcsa volt ez a váltás. A macsóból vad szerető, abból pedig egy kedves, érzékeny pasi. Most pedig mint egy kisfiú az iskolában, aki a tanár néninek magyarázza, hogy jól számolt, csak más utat választott.

- Értem, hogyan érted - mosolyogtam.

- Mit mosolyogsz? - vonta össze a szemöldökét.

- Most olyan más vagy - megborzoltam a haját és nevetve konstatáltam, hogy a nyakamba csókol. Most ott nagyon csikis volt. Mocorogtam egy sort mire elengedett. - Olyan, mint egy nagy álmokat hajszolt kisfiú.

- Te meg vagy a mamám? - vigyorgott ismét mellettem könyökölve.

- Neeeem - mosolyogtam. - Én egy vagyok a feltörekvő hódításaidból.

- Nem hallom a hangodban a lenézést, sem a vádló élt - értetlenkedett. - Az összes nő ezen fennakadna.

- De én nem vagyok az összes - mosolyogtam. - Tudod. Én szedtelek fel téged!

- Nem is emlékszel arra az estére! - bökött meg. Elnevettem magam.

- Az ilyen macsós pasikat mindig lekoptatom, ha csak én nem akarom őket - magyaráztam.

- Szóval fel lettem szedve - nevetett. - Tetszik a dolog. - Csak nevetni tudtam. - Szóval, hogy-hogy nem ismertél fel? Vagy ennyire jó színész vagy?

- Nem követem figyelemmel annyira a focit, hogy mindenkit ismerjek - magyaráztam. - Én a spanyol válogatottat imádom. Bármi van, nekik drukkolok. Másokat nem nagyon ismerek fel - ahogy ezt végigmondtam, beugrott valami. - Casillas - suttogtam.

- Most ezen, többszörösen megsértődhetnék - jegyezte meg vigyorogva. - Nem szereted a portugálokat - számolta az okokat, az ujját. - Nem emlékeztél rám, pedig azért a spanyol bajnokságban játszom. És itt fekszem melletted meztelenül, te pedig Ikert emlegeted. - Vidám volt, nem sértődött. Felültem az ágyban. Lecsúszott rólam a takaró.

- Nem, nem érted! Mikor kijöttem a házadból - magyaráztam - , beleszaladtam valakibe! A kedvenc kapusom ott állt előttem, és nem ismertem meg! - homlokon csaptam magam. - Ezt a cikit - visszadőltem az ágyba és a kezembe temettem az arcom.

- Szóval az ciki, hogy őt nem ismerted meg. De az nem, hogy engem se? - érdeklődött.

- Te ezt nem érted - nyöszörögtem a kezeim közül. Lefejtette az ujjaimat az arcomról és fölém hajolt.

- Magyarázd el - kért szelíden.

- Miatta kezdtem el focit nézni, mikor időm engedi - magyaráztam. - Az EB-n láttam védeni, és úgymond beleszerettem - felhúzta a szemöldökét. - Nem szerelemmel - löktem meg nevetve. - Emberileg iszonyatosan tisztelem. Arról nem is beszélve, hogy a Világ legjobb kapusa. Imádom. Ennyi.

- Hihetetlen vagy - nevetett. - Szóval te a kapusokra buksz - heccelt.

- Nem bukom rájuk - löktem meg nevetve. Hanyatt dőlt az ágyon és úgy nevetett. Annyira viccesen, hogy engem is magával ragadott a hahotázás.

- Lassan mennem kell - néztem meg a telefonomon az időt. - El kell érnem az utolsó gépet Jerezbe.

- Maradj itt velem - felém fordult, majd a vállam felé támaszkodott le. Félig felettem feküdt. - Maradjunk itt éjszakára.

- Cristiano, én Spanyolországba dolgozni jöttem - mondtam elutasítóan.

- Cris - javított ki.

- Cris.. én nem hiszem… - kezdtem bele, de az enyémre nyomta az ajkait.

- Azt mondtad, hogy csak szombaton melózol. - húzódott el milliméterekre a számtól. - Reggel nekem edzésem lesz. Szombaton is, és este ráadásul csapattal leszek. Reggeli géppel elmész Jerezbe.

- Ez számomra túllép egy határt - suttogtam.

- Milyen határt? - mosolyodott el.

- Szép és jó, hogy összefeküdtünk többször is - magyaráztam. - De ha együtt alszok veled csak úgy, az túllépi a határt számomra. Az nekem már nem csak pár vad óra.

- Ez baj lenne? - érdeklődött komoly arccal. Lehunytam egy pillanatra a szemem. Nem volt egyszerű reálisan gondolkodni mikor centikről bámulod az igéző barna szemeit, és a meztelen testével félig rajtad fekszik.

- Hagyj elmennem. - kértem könyörgően. - Azt hittem neked is csak a szexig ér ez az egész. - meglöktem kicsit a mellkasát, amire eltávolodott valamennyire tőlem, így ki tudtam mászni alóla.

- Ez szex. - ült fel az ágyban. - De miért ne aludhatnánk itt? Miért ne szexelhetnénk egész éjszaka? - dühöt éreztem a hangjában. Még a jobbik eset.

- Ne csináld ezt, Cristiano! - néztem rá, míg a melltartóm vettem fel. Magamra rángattam a gatyám és már nyúltam is a pólóm után.

- Mit ne csináljak? - tárta szét a kezét. - Te látsz bele ebbe az egészbe sok minden mást!

- Nem látok bele. Pont ezért nem akarok éjszakára maradni! - vágtam rá. Kimentem a nappaliba és felkaptam a pulcsim, ami az ó pólója alatt volt. Egy pillanatig beletemettem az arcom. Utáltam, hogy imádom a mosolyát, a szemeit és az illatát. Míg felvettem a pulcsim oda mentem az ablakhoz, ami mögött már sötéten rémlett fel a táj. Kint csöpögött az eső, és eléggé fújt a szél. Elhúztam a szám, mivel csak egy pulcsiba jöttem, a bőröndöm pedig már Jerezben vár. Megnéztem az időt. Még volt 2 órám az utolsó gépig, de nem akartam tovább itt maradni. Összefogtam a hajam és már a cipőmet vettem mikor Cristiano kijött a szobából a farmerjében.

- Vedd fel - nyújtotta felém a pulcsiját ami sokkal vastagabb volt,mint az én pulcsim.

- Dehogy veszem. Én túlélem a betegséget, de mi lesz a Real Madrid nagy focistájával, ha elkap valami nyavalyát? - epésen mondtam és dühösen. Azt akartam, hogy ideges legyen, hogy haragudjon. Sokkal könnyebb lenne itthagyni, mint így. Megcsóválta a fejét. Odajött és tartotta nekem a pulcsiját, hogy bújjak bele. Makacsul néztem vissza rá. Bosszúsan szusszantott egyet és óvatosan felöltöztetett. Jó meleg volt a pulcsi és körbelengett az illata.

- Rengeteg meccset játszottam végig zuhogó esőbe, nagy szélbe komolyabb megfázás nélkül. - Elmosolyodott. - És a kocsim lent áll a parkolóban. Míg beszállok és otthon kiszállok, nem fogok megfázni.

- Köszönöm. - néztem fel rá. Egy fejjel magasabb volt. Mosolyogva bólintott. Egy pillanatig toporogtam, hogy most hogy búcsúzzam. Láthatta a tanácstalanságom, mert megölelt és adott egy puszit a számra.

- Vigyázz magadra - mosolygott.

- Ez olyan nyálaaas - vicceltem el a dolgot. Vigyorgott egy sort ő is rajta. Kinyitottam az ajtót, de mielőtt kiléptem volna ránéztem.

- Megnézed a meccsünket? - kérdezte.

- Csak ha nyertek - kacsintottam rá.

- Igen is! - nevetett. Megfogta az ajtót én pedig kimentem rajta. Végigsétáltam a folyosón, végig azt mondogattam magamban, hogy ne nézzek hátra. Csak az néz hátra, aki sajnálja azt, amit ott hagyott. A liftnél már nem bírtam tovább és visszanéztem. Cristiano az ajtónak dőlve nézett utánam. Intettem. Visszaintett, én pedig beszálltam a liftbe. Mikor becsukódott mögöttem a lift nehéz ajtaja, már meg bántam, hogy nem maradtam, de nem mentem vissza. Hívattam a recepcióssal egy taxit, és míg vártam végigpörgettem a napomat. Jól éreztem magam a portugállal, és ez kicsit ijesztő volt.

**

Már csak a gépen ülve jutott eszembe aznap először Dani. Eddig nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rá. Talán Ronaldo el tudná velem feledtetni.

- Hülye - csóváltam meg a fejem. Cristiano Ronaldóról beszélünk! A nagy kurafiról. Megkapott többször is. Jövő hétre azt se fogja tudni, hogy élek.

Utáltam magam, hogy ennyire gyorsan elkezdek kötődni a partnereimhez. Ezért volt az a szabályom, hogy soha nem fekszem le senkivel kétszer. Elég idegesítő, hogy már a saját szabályaimat is áthágom.

De a fenébe is, sajnáltam, hogy eljöttem!

Egész úton az zakatolt az agyamba, hogy tovább kell lépnem. Dani soha nem szeretett.

Gyorsan odaértem a hotelhoz, ahol a csapat megszállt. A szobámban már Max bejelentkezett nekem, hogy nehogy bajom legyen a távolmaradásból. A cuccaim már a szobámban voltak. Egy nagy lakosztályt kaptunk négyen.

Már mindenki aludt, mikor elmentem tusolni. Gyorsan ágyba kerültem, de csak forgolódtam egész éjjel, hiába voltam hullafáradt. Bosszúsan keltem fel hajnalban és kimentem a közös nappaliba. A kanapéra raktam Cristiano pulcsiját. Felemeltem és azzal együtt ültem le a kanapé végébe. Először csak nézegettem a valószínűleg méregdrága pulcsit. Kezdett fájni a fejem az alvás hiánytól. Lehajtottam a fejem a kanapé háttámlájára és az orromhoz emeltem a pulcsit. Talán 2 órát lehetett rajtam, de teljesen éreztem rajta Cristiano parfümét. Lehunytam a szemem. Szinte éreztem még az érintését, és a csókjait. Teljesen elbódított az illat és az érzés... mintha mellettem lenne.

A pulcsijával a kezembe mentem vissza a szobámba. Befeküdtem a hófehér takaró alá, és magamhoz öleltem a pulcsit. Belefúrtam az arcom és pár pillanat múlva aludtam.

**

- Barbaraaaaaaaaa!! - rontott be Mike. - Barby, Barby!! - nyöszörögve húztam a fejemre a takarót. Odajött és ugrálni kezdett mellettem az ágyon. - Angyalooom, kelj feeeel!!

- Hagyj lógva - rúgtam egyet a lába felé, hátha elzakózik, de csak azért értem el, hogy én estem le az ágyról, mivel a szélén feküdtem.

- MIKEEE!! - ordítottam. - Takarodj a szobámból!

- Hé ez kié? - emelte fel Cristiano pulcsiját.

- Add vissza! - kaptam utána.

- Barby pasival volt! Barbynál pasi pulcsi van! - ment ki boldogan kiabálva. A másik két srác kint ült a nappaliban, éppen kávéztak. Érdeklődve néztek rám, mikor Mike után rohantam.

- Te mocsok, csak kapjalak el. Nem úszod meg - morogtam az orrom alatt. - Mikyyy!! - mentem édesen mosolyogva közelebb.

- Kié a pulcsi? - kérdezte George.

- Semmi közötök hozzá - sziszegtem. Utáltam ezt a napot.

- Mondd el és visszakapod - lengette meg.

- Add vissza, vagy a golyóidnál fogva kötlek fel! - dühöngtem.

- Aucs - vágott fájdalmas arcot.

- Én visszaadnám. Talán megúszod pár nap duzzogással - jegyezte meg Max. Rávillantottam a szemeimet. - Csak segíteni akartam - vont vállat.

- Kié? - faggatott továbbra is Mike. Összefontam a kezem és iszonyú dühösen néztem rá. Végül odadobta nekem a pulcsit. - Kié? - kiabált utánam mikor lendületesen bevágtam magam mögött a szobaajtómat.

- Rohadék - morogtam. Megnéztem a telefonom, pontban dél volt. Nem volt hívásom, se SMS-em.

Morcosan öltöztem fel és mentem ki a fiúkhoz.

Egész nap kártyáztunk, és a pályán is jártunk, kipakoltuk a boxot és a cuccokat. Este átpakoltunk a paddockba a hotelből, hogy reggel ne kelljen korábban kelnünk. Már éppen lefekvéshez készülődtünk, mikor megszólalt a telefonom. Gyorsan a vállamra terítettem egy pokrócot és a vizes hajamra húztam a sapkámat, mivel a folyosón nincs fűtés.

Ahogy kiléptem a szobaajtón, már fel is vettem.

- Szia Cristiano - köszöntem.

- Szia, és Cris! - szólt bele nevetve.

- Bocs, meg kell szokjam - nevettem el magam én is. - Ha megadod a címed, elküldöm a pulcsid. Remélem, nem fáztál meg.

- Nem fáztam meg. Mondjuk én arra gondoltam, hogy hétfőn már úgysem dolgozol, szóval eljöhetnél hozzám - épp bele akartam szólni, de nem hagyta. - Persze a pulcsim miatt.

- Még meggondolom - vigyorogtam. Közben odaértem a folyosó végére és kinéztem az ablakon. Kint már sötétségbe borult a paddock. Megfordultam és kifelé indultam a motorhomeból.

- És mit csináltál ma? - kérdezte pár pillanat csend után.

- Tényleg erről akarsz csacsogni? Ki mit csinált ma? - kérdeztem nevetve. Kicsit hihetetlen volt az egész. Dani is ezt csinálta mindig. Esténként felhívott. Megráztam a fejem. Nem akartam rá gondolni.

- Miért ne? - kérdezett vissza. - Én például egész nap szinte edzettem. Délig a csapattal, utána páran átjöttek és lementünk erősíteni.

- Azokkal a srácokkal én is erősítenék - jegyeztem meg nevetve. Betűrtem minden kilógó tincset a sapkám alá, mivel vizes volt a hajam, és nem akartam, hogy megfázzon. A melegítő, amibe voltam, nem volt túl meleg, de így pokróccal sétálva nem fáztam. Jól esett a hűs levegő a fejemnek.

- Casillas nem volt itt - jegyezte meg nevetve.

- Jaj, hagyd már ezt abba - pirultam el kicsit, de nagy szerencsémre nem láthatta. - Ugye nem mondtad el neki? - kérdeztem döbbenten. Közben átértem a paddock és a boksz átkötő folyosóján és már a boxutcában sétáltam.

- Nem mondtam el neki, nyugalom. - nevetett. - Mit csinálsz? - kérdezte érdeklődve.

- Éppen a jerezi boxutcában sétálok. - meséltem. - Egy tréning gatyában, pulcsiban, egy pokróccal a vállamon és egy vastag, cuki sapkában - a végére már nevetettem.

- Megnézném - hallani lehetett a hangján, hogy mosolyog.

- Miért te mit csinálsz? - kérdeztem vissza.

- Fekszek az ágyamba és nézem a plafont - nevetett.

- Én abba az ágyban elvesznék egyedül - jegyeztem meg. - Sőt a házban már kicsit elvesztem - mindketten nevettünk.

- Ha megvártad volna, míg felkelek, vagy felkeltesz, kikísértelek volna. Sőt, még el is vittelek volna, ha szépen kérsz - mondta nevetve.

- Így alakult - vontam meg a vállam. Csak utána jöttem rá, hogy nem látja.

- Holnap te is korán kelsz, igaz? - faggatott tovább. Annyival másabb volt most, mint ahogy az újságok beállítják.

- Igen, elég korán kelek. Talán elég lesz hatkor felkelni - közben már a boksz végénél álldogáló árnyat néztem. Nem csak nekem jutott eszembe kijönni - Remélem legalábbis.

- Akkor te sokkal kevesebbet fogsz aludni - hümmögött. - Én 8-kor kelek.

- És biztos vagyok benne, hogy később is fogok lefeküdni, mint te - nevetettem el magam. - Főleg, hogy már takarodótok lesz.

- Nincs takarodónk - nevetett.

- Pedig azt gondoltam volna, hogy azért mentek minden meccs előtt hotelbe, hogy megszabhassák a takarodót - nevettem.

- Hát 11-kor már kussba kell lenni, az tuti - nevetett. - Talán a csapat összeszokása miatt van, meg azért, hogy betartassák a meccs előtti szex tilalmat.

- Ez eszembe se jutott - vallottam meg vigyorogva. Közben oda értem a boksz végéhez álldogálóhoz. Elsétáltam mellette, de ránéztem. Tudtam, hogy csak itt dolgozó lehet, hiszen nagyon szigorúan őrzik a környéket. Egy kék szempár pillantott vissza rám. Intettem neki, ő pedig visszaintett. A sötétbe burkolózott pályát nézte.

- Lassan le kéne tennem, hogy fel tudjunk kelni - jegyezte meg Cristiano.

- Én még sétálok egyet, majd utána alszok. De neked szép álmokat - mosolyogva álltam meg, nem messze a másik bámészkodótól.

- Majd neked is - nevetett fel röviden. Valami tuti eszébe jutott, de nem akartam már rákérdezni. - Szia!

- Szia - megvártam, míg ő kinyomja, hiszen ő hívott. Ránéztem a telefonom órájára. Fél 11 volt. Visszasétáltam, és megálltam a másik álldogáló mellett.

- Neked nem a hotelben kéne lenned? - kérdeztem egyszerűen.

- Már két órája elindultam oda - válaszolta.

- Azóta itt állsz? - lepődtem meg.

- Tulajdonképpen igen - bólintott egy kis gondolkodás után.

- Rob, magadra hagyjalak? - nem a férfit néztem, hanem a pályát. Nappal is csodaszép volt, de ez volt az a látvány, amit csak a belsősök ismerhettek. A csendes, sötétség leple alatt alvó pálya.

- Nem kell. Menjünk vissza - megfordult és elindult. Utána mentem.

- Szeretnél rólad beszélni? - kérdeztem óvatosan. Nem voltunk jó spanok vagy bármi. Ismertük egymást, látásból és párszor már váltottunk egy-két szót.

- Nincs miről beszélnem - rázta meg a fejét. - Csak magával ragadott a látvány. Annyira csöndes ilyenkor - nézett végig a zárt boxokon. - Ilyenkor rendesen tudok gondolkodni. Csak a teszten járt az agyam.

- Azt is elmondhatod - piszkáltam vigyorogva. Rám nézett és mosolyogva megcsóválta a fejét.

- Pont az ellenfélnek meséljek erről? - tette fel a költői kérdést. - Kivel beszéltél, ha szabad a kérdés?

- Egy pasival - sóhajtottam. - Ez bonyolult - ráztam meg morcosan a fejem.

- Végig mosolyogtál - jegyezte meg. - Lehet, hogy csak te bonyolítod - ránéztem, de ő a paddockot nézte, ahova vissza értünk.

- Nő vagyok. Amit lehet, azt bonyolítom - erre felnevetett.

- Milyen igaz - bólintott. - Hát, jó éjt - állt meg a Red Bull home-ja előtt.

- Jó éjt - mosolyogtam rá. Viszonozta, én pedig besétáltam a hátsó ajtóhoz. Beütöttem a kódom és átmentem a szállásokhoz.

Már néma csend volt minden folyosón. A szobában ketten egyenletesen szuszogtak. Max viszont az ágyában ült és olvasott egy zseblámpa mellett.

- Kivel beszéltél? - kérdezte kedvesen.

- Cristiano Ronaldoval - mondtam félvállról.

- Hogy kivel? - kérdezett vissza döbbenten.

- Jól hallottad - mosolyogtam rá. Levettem a sapkámat, lerúgtam a cipőmet és befeküdtem a meleg ágyikómba. Csak a takaró alatt vettem le a pulcsimat.

- Vele találkoztál csütörtökön, igaz? - faggatott. Bólintottam. - És akkor ővé a pulcsi is - megint bólintottam. - Hogy ismerted meg? - tárta szét a kezét.

- Volt egy egyéjszakás kalandunk - vigyorogtam.

- Mikor Madrid leggazdagabb környékére mentem érted - rakta össze a kirakóst. Bólintottam. Orrig felhúztam magamra a vastag takarót és egyből elkapott a fáradtság érzése.

- Vigyázz vele - mondta még Max.

- Nem olyan, mint Ő - néztem Maxra. Kétkedve nézett vissza. - Nem olyan - suttogtam csak magamnak már. A gyanú végleg beköltözött a lelkembe. Eddig is ott volt, de nem ennyire.

**

Másnap korán keltünk és máris munkába álltunk. Egész nap 200-on pörögtünk, folyamatosan volt valami dolgunk. Mikor éppen nem szereltünk, a mérnökök néztek minket csicskának, és a boksz meg a home között ingáztunk. Az ebédszünet kimaradt, mivel valami nem volt oké a kocsi stabilitásával. A hasam már másfél órával a kitűzött szünet előtt elkezdett korogni, de nem vettem róla tudomást. Nem bírtam reggelit enni, mivel még mindig nyomasztó érzésem volt. Nem tudtam volna megmondani miért.

- Ha kell, elviszem a balhét, de legalább ezt egyétek meg - jött vissza Sebastian Tommival, és négy telepakolt tálcával szendvicseket hoztak. Meglepve néztünk rá.

- Sebastian ez nem így működik - mondta Max. Mindenki szemezett a szendvicsekkel, de tiszta olaj voltam, még én is. Éppen két kézzel a motor alatti olaj csövet fogtam, míg a kocsi alatt fekvő Joe és Felix cserélték az egyik részét. Sebastian lemondó sóhajjal pakolta le a tálcát a kezéből a szerelő pultra, majd elpakolta a saját cuccait a polcról és oda rakták le a tálcákat. Döbbenten néztem rá.

- Ne nézz így - vigyorgott rám. Jó kedve volt, mivel a kék szemeiben vidámság csillogott.

- Barby, lécci - állt meg mellettem Ben, aki éppen az egyik légbeömlő nyíláshoz szeretett volna hozzá férni.

- Pff, most ez komoly? - néztem rá. Bólintott. - Mike, lépj fel az állványra - néztem a kocsi elején dolgozóra. Ahogy emelte a lábát, én is léptem, hogy egyszerre terheljük meg az állványt. Nagyjából így eloszlott a súly. Egyik lábbal álltam az állványon másikat meg próbáltam annyira eltartani, hogy Ben gond nélkül oda férjen. Így elég rendesen sikerült bepucsítanom Sebastiannak.

- Nagyon gyorsan tűnj el mögülem. - lestem hátra a vállam felett. Vigyorogva lépett arrébb.

- Pedig tetszett a látvány - vigyorgott, mint a vadalma. - Nézegetném még egy darabig.

- Vigyázz, kivel kekeckedsz - szólt rá George vigyorogva. - Ő felel az ülésedért, és a bekötésedért is. Nem szemétkednék - rákacsintottam George-ra úgy, hogy azt Sebastian ne lássa.

Közben megszólalt a szünet végét jelző sípszó is. Egy jó fél óra után mászhattam le onnan. Lerángattam a gumikesztyűimet, és a kukába vágtam őket. Teljesen elgémberedve raktam le a kocsit a kisemelőre. Megvártam, míg Sebastian bemászik az ülésbe, és oda hajoltam, hogy becsatoljam.

- George jól mondta. - vigyorogtam rá. - Velem ne szívózz. - kacsintottam rá. Kihúztam a combjainál az övet, és úgy hajoltam, hogy senki ne lássa, mit csinálok. Végighúztam a kezem a férfiasságánál. Rám villantak a tengerkék szemek. Az arcába vigyorogtam, majd összeraktam a központi agyát a biztonsági övnek. Mikor teljesen sikerült összeerőltetni, meghúztam a vállánál a pántokat és leléptem. Visszaálltam a kocsi orrához, és szemtelenül álltam a pillantását. Mikor kinyitották a boxot felvettem a normál kesztyűimet, és már úgy raktam le a kocsit. Leléptem az útjából, de a kék szemek szúrós pillantását még mindig magamon éreztem. Jó kedvvel mentem oda a tálcákhoz. Leraktam a kesztyűimet, és elvettem két szendvicset, majd leültem a pultra enni.

Egész nap ez volt az egyetlen szilárd kaja, amit ettem. Jó kis fogyókúra volt ez a munka, az biztos.

Még összepakoló félben voltunk, mikor rezgett a telefonom. Ilyenkor estére már nálunk szoktak lenni a telefonok. Jóval munkaidőn túl voltunk már.

- Szia - vettem fel Cristianonak. - Felix azt ide - szóltam oda a srácnak, aki éppen a kormányt szedte ki. Előttem volt pont a tartója. Hátra fésültem a hajamat, mivel már szinte teljesen szétjött a reggeli fonat. A vállamra döntött fejjel tartottam a telefont.

- Szia, zavarok? - kérdezte kíváncsian.

- Nem, bár még dolgozok - magyaráztam. - De három perc és készen vagyok. Egyébként, ha zavarnál, fel se veszem. - hátranéztem, és a szemekkel Mike-ot kerestem.

- Mike, a beömlőt vállalod helyettem? - kérdeztem. Cristiano csendesen várta, hogy ráfigyeljek.

- Kivel beszélsz? - hangzott a kérdés.

- Egy cuki pasival - tudtam, hogy ezt még visszahallom Cristianotól is, és a többi sráctól is, de így Mike vigyorogva bólintott. - Ben, lelépnék - néztem a főnökre.

- Isten veled - intett vigyorogva. - Üzenjük a cuki pasidnak, hogy szívesen megismerjük.

- Álmaidban - válaszoltam neki. Hallottam, hogy Cristiano felnevet. - Csáó! - bevágtam a kukába a kesztyűm, mivel tiszta olaj volt és kifelé indultam. - Bocsi, figyelek már rád - fogtam meg kézzel a telefont.

- Szóval cuki pasi? - kérdezte kajánkodva.

- Hazudni kellett valamit, hogy elengedjenek. - nevettem. Közben átértem az átkötőn, és már a paddockban voltam.

- Hazudni? - kérdezett vissza. Csak nevettem a felháborodáson a hangjában.

- Szia Tina - intettem a felszolgáló lánynak. - Felix még a boxban - adtam meg az infót, ahogy nyitotta a száját. Mosolyogva bólintott.

- Mindenkit ismersz? - kérdezte nevetve.

- Az itt dolgozók 90%-át tuti - vigyorogtam. Intettem pár ferraris szerelőnek, akik éppen a home-jukból jöttek kifelé.

- Elgondolkodtató, hogy kimegyek egy futamra majd - hümmögött.

- Mint VIP vendég? - kérdeztem vissza.

- Gondolom - nevetett.

- Az jó, akkor engem maximum csak látni fogsz egy plexin át. - nevetettem. - Ha az én csapatomhoz jössz.

- Igazából azt se tudom kinek vagy a szerelője - vallotta be.

- Sebastian Vettel, természetesen - mondtam büszkén. - Mi vagyunk a bajnokcsapat.

- Gratulálok hozzá - nevetett. - Mivel se portugál pilóta, se portugál csapat nincs, ezért majd talán drukkolok nektek.

- Én továbbra is a Spanyol válogatottnak drukkolok - nevettem.

- Elég, ha Real Madridnak drukkolsz - nevetett ő is.

- Megbeszélhető, bár jövő héten Barcelonában leszek - nevettem.

- Megint Spanyolba jöttök? - lepődött meg. - Csúcs - egyből vidám lett a hangja.

- Barbara, nem mész át, míg nem ettél. - kiabált utánam Karin.

- Még nem is vacsiztál? - lépődött meg Cristiano.

- Ami azt illeti ma egész nap két kis szendvicset ettem - Karin utállak - jegyeztem meg neki, mikor leültem a pultra. - Legalább tusolni hadd menjek át.

- Persze, hogy utána aludj egyből. Evés van - elém rakott egy jól megpakolt tányért.

- Gáz, ha közben eszem? - kérdeztem Cristianot.

- Egyáltalán nem - mosolygott.

Míg ettem addig Cristiano mesélt a napjáról, utána én is meséltem neki. Jó volt valakinek panaszkodni a hülye mérnökökről. Sok sikert kívántam a meccshez, és már a fürdőben állva raktam le a telefont. Gyorsan letusoltam, és mentem is aludni. Már 11 óra volt, mire elaludtam.

**

A másnap sem volt könnyebb. Egész nap rohangáltunk, és szereltünk. Estélytelen volt, hogy lássam a meccset, bár én ezt tudtam, de Cristianonak azt füllentettem még előző este, hogy talán látom.

A meccs végeztével már hazafele tartva hívott fel, hogy nagy nehezen nyertek. Megbeszéltük, hogy másnap délután 1 körül érek oda hozzá, hogy visszaadjam a pulcsiját, bár szerintem mindketten tudtuk, hogy nem csak erről van szó.

Sebastian is jött velünk Madridba, hiszen Jerezből nincs járat Angliába. Mikor megtudta, hogy én itt elköszönök, és csak később megyek velük, aggodalmaskodni kezdett. Ezzel szemben a többiektől hallgathattam, hogy pasizok. Max azért itt maradt velem Madridban, ő is aggódott értem, bár azt mondta, hogy csak a régi barátaival ül be valahova sörözni. Ő úgy számolt, hogy csak kedden megyünk vissza a gyárba. Én pedig úgy, hogy már hétfő este. Kedd estig kimenőnk volt, szerencsére.