Végighúztam a kezem az összerakott kocsin a gyárban. Gyönyörű volt. Áhítattal néztem a csillogó fényezést, és a csodálatos küllemét. Teljesen megbabonázott.
- Hány évig fog még mindig megbabonázni minket szerinted? - kérdezte Mike. Ma ketten ügyeltünk. - Milyen lesz a csodálat nélkül dolgozni itt? - nézett körbe.
- Én itt hagyom a Forma 1-et ha már nem tud magával ragadni - mondtam elgondolkodva. - Kiégettnek érezném magam, ha már nem varázsolna el.
- Vagy csak elég tapasztalatod lenne - vetette fel. Felült az egyik csempézett derékmagasságú falra és onnan nézte a kocsit.
- Az F1-hez sosincs elég tapasztalatod - néztem egy pillanatra rá.
- Igaz - bólintott.
Felültem én is a másik oldali falra és néztem a kocsit.
- Néha jó megállni - mondtam csendesen.
- És csak nézni ezt a csodát - bólintott. Olyan áhítattal nézte a kocsit, mintha a kislánya lenne. Hasonlóképpen éreztem én is.
Jó pár percig ültünk csendben, így nagyon fülsértő volt a terem másik végéből a roppanás.
Nagyot ugrottam és oda kaptam a fejem. Semmit nem láttam, ami furcsa lenne. Visszafordultam Mikehoz aki még mindig a vele szemben lévő nagy falat pásztázta a szemével.
- Valami nem oké - ráncolta a homlokát és felkelt. Leugrottam, és szembe fordultam én is a nagy tartó fallal.
- Mire gondolsz? - kérdeztem.
- Mi roppant? - kérdezett vissza.
- Nem tudom - csóváltam meg a fejem. Megindultam a fal felé, ahol polcok voltak egyik oldalt, másik oldalt pedig a főkapcsoló. A gyár teljes áramhálózata és internet lánca ide vezetett.
Mikor közel értünk még mindig valami fura volt, de nem tudtam megfogalmazni mi.
- Talán a polc roppant meg - mutatott rá Mike.
- Ez üvegtörés volt inkább, mint a polc vasszármazékos roppanása - szemügyre vettem a nagy dobozt, ami a kapcsolókat rejtette. Megfogtam Mike kezét mikor hozzá akart nyúlni.
- Nem tanultad még meg, hogy az áram alatt lévő fémnek épp olyan kinézete van, mint a nem áram alatt lévőnek? - néztem rá. Kirángattam az overálom zsebéből a gumikesztyűket és abban nyúltam a nagy vas dobozhoz. Kinyitottam, és egyből láttam mi nem oké. Az egyik porcelán eltört tehát az egyik részen magas volt a feszültség, és levágta az áramot.
- Ez melyik emelet? - böktem rá. Mike oda lépett a tervrajzhoz.
- Az irodák emelete - mutatta a folyosót az ujjával.
- Levágta a biztosítékot - csóváltam a fejem. - Pedig nem lehetnek bent sokan.
- Biztos valami meghibásodott - vont vállat. A kimenő elektorom kábelen végigvezettem a szemem, de semmi furát nem láttam rajta.
Még a doboz előtt álltunk mikor még egy porcelán összetört a kis biztosítékban, és még egyet levágott.
- És ez? - néztem Mikera.
- Ez a szimulátor - mondta furcsán.
- Ma ki van beosztva oda? - néztem rá.
- Nem tudom - vont vállat. - egy biztos: Nagyon ideges éppen.
Oda mentem a telefonhoz a mi a bejárat mellett volt felszerelve, és hívtam a szimulátor szobát, de senki nem vette fel pedig kétszer is próbáltam.
- Nincs ott senki - ráztam a fejem.
Mielőtt komolyabb eszmefuttatásba kezdtem volna. Hangos és fülsértő hangon bekapcsolt a tűzjelző a gyárban.
- Mi a jó..? - néztem össze Mikekal.
- Elektorom tűz - néztem a biztosítékokra. Ököllel vágtam bele a jelzőbe, ami a gépen dolgozóknak fogja jelezni, hogy pillanatokon belül leáll a gyár áramellátása. Mikor még egy csipogó hang neki kezdett, vártam egy teljes percet az órámat nézve és mikor mozdultam Mike segített az összes kapcsolót lenyomni. Rohamléptekbe mentünk a kocsikhoz és teljes testsúllyal tolni kezdtük őket a tűzbiztos kamra felé, ahol a helyük volt éjjelre is. Sebastian kocsiját toltuk éppen befelé, mikor roppant még egyet az a valami a falon, pedig minden biztosítékot lenyomtunk, majd fehér füsttel égni kezdett az egyik üvegszál melletti csatlakozó.
- Picsába - hallottam meg Mike hangját. Ahogy bekerült a második kocsi is nagyon gyorsan pakolni kezdtünk mindent be melléjük. Az elemekkel kezdtük, amik külön lettek legyártva. Közben a füst már terjedni kezdett a szerelőgödörbe. Mikor bekerültek a laptopok a kocsik mellé a csavarkulcsokért sietve két bukót is felkaptam a polcról. Az egyiket oda Dobtam Mikenak. A bukóinkon volt minimális légszűrő, így tovább tudtunk lent maradni. Mike ment oda az elektromos tűzet jelző kapcsolóhoz, és lenyomta a kis kart. Iszonyú hangos vinnyogásba kezdett a jelző.
Az igazi gond ott indult, mikor több minden is égni kezdett. A bukón át is folyogató csípős szaggal égett a tömítés, ami a polcokon volt.
Hallottam, hogy Mike hangosan szitkozódni kezd. Belebújtam az overálomba rendesen és teljesen felhúztam. Egyből iszonyú melegem lett, de ez volt a legkisebb bajom. Rohamléptekben pakoltuk a felszerelést.
Mikor kinyílt az ajtó, már eleve nem örültem, hiszen biztos, hogy valaki olyan jön be, aki vagy pattogni kezd, vagy hősködni próbál.
- Tűnjetek már ki innen! - ordított Tina.
- Mindjárt! - kiabáltam vissza. - Te tűnj innen! Megfolyt ez a füst.
- Ahogy titeket is! - ordított. Beljebb próbált jönni, de az ajtóhoz közelebb álló Mike elkapta a kezét és kipróbálta tuszkolni.
Ennyi elég is volt, hogy a figyelmem lankadjon, és ne vegyem észre a leboruló polcot. Izzó vas és égő füstölő gumi és mindenféle borult a nyakamba. Ordítottam, ahogy a torkomon kifért. Olyan forró volt, hogy épp ésszel nem bírtam felfogni. Az overáll a közvetlen érintkezéstől megvédett, de teljesen éreztem. A következő pillanatban pedig már a polc szerkezete is dőlni kezdett, nekem pedig nem volt elég időm, hogy odébb másszak. A törölgető rongyok, amik a kezemben voltak pár alkatrésszel együtt lángra kaptak. Az izzó vas pedig először a súlyával akasztotta meg a tüdőmben a levegőt, majd az izzás és a lángolás egyszerre ölelt körül. Ordítottam, és próbáltam lelökni magamról a polc szerkezetét, de nem bírtam. Csenge voltam a fájdalomtól. A kesztyűm teljesen átforrósodott, és éreztem, ahogy az overálom alatti tűzálló felső is feladja. Az izzó vas a húsomat kezdte éget. A könnyeim ömleni kezdtek, és próbáltam lelökni magamról miközben belélegeztem a csípős és tűzforró levegőt.
Hallottam Mike ordibálását, és már másokét is, de már nem voltam teljesen eszméletemnél. Még egyszer megpróbáltam lelökni magamról az izzó vasat, ami már a mellem alatti bőrt égette, de nem ment. Megfordult velem a világ, és eltűnt a fájdalom érzet. Hallottam még hangokat, ahogy ropog a tűz, ahogy ordibálnak emberek, de már csak a tűz vörösét láttam a bukó alól és még egyszer belélegeztem a csípős izzó levegőt és éreztem, ahogy minden eltűnik körülöttem.
Mikor magamhoz tértem már egy kórházban voltam. Egy ágy mellett álltam és néztem egy kormos arcot, amit éppen valaki egy vizes kendővel törölt le.
Ránéztem arra a valakire és Petra könny csíkos arcát láttam. A fekete szemfestéke már végigfolyt az arcán. Körbe fordultam a szobában és Cris a kezébe temetkezve ült egy fotelben. A vállai rázkódtak. Némán zokogott. Ott volt Max és az ő arcán is fájdalom volt. Kintről kiabálás hallatszódott, majd kivágódott az ajtó. Sebastian, mint egy dúvad úgy rontott be a szobába. Végig trappolt és megmarkolta az ágyon fekvő lábfejét. Megrázta, de az ő könnyei is a szemében csillogtak.
- Hé! Kelj fel! Gyerünk! - ordította. Max oda ment hozzá és a belépő Guillel együtt nyomták le a Cris melletti székbe. Odamentem a két férfihoz és meg akartam simogatni először Cris kezét, de a kezem átesett az övén. Próbáltam Sebastianhoz hozzáérni, de átsiklott a kezem a vállán. Döbbenten néztem a kezeimre, amik nekem nagyon is valóságosak voltak.
Felrémlett a tűz, a mérhetetlen fájdalom. Rettegve néztem az ágyban fekvőre. Petra már letörölte a kormot, és így tisztán láthattam a saját arcom. Döbbenten érintettem meg a sajátom majd újra az ágyban fekvőre néztem.
- Nem.. - suttogtam. - Ne, kérlek ne… - beharaptam a számat, és próbáltam nem kibukni, de aztán rájöttem, hogy ők nem látnak!
A döbbenet a lelkemet maró fájdalommal együtt túl nehéz volt. Lerogytam a földre és megdöbbenten, szinte megbabonázva néztem a hófehér ágyat.
Én feküdtem benne, és nem lélegeztem. Nem csináltam semmit. Jeges vízként ért a felismerés. Csak akkor jutott el az agyamig. Akkor dolgoztam fel az információt: Meghaltam.
Íme az én beteges viccem, nektek. Persze nem zárnám ki a lehetőséget, hogy ez egy későbbi fejezet/fejezet rész.
Április Bolondja Május Szamara! =D
Utáltok?XD
