Borzalmasan elnézést kérek a friss folytonos csúszása miatt. Önző módon viselkedtem mostanában, ezért nem került fel sose a friss. Nem Gooffy hibája, kizárólag az enyém. Kérlek, ne őt büntessétek érte, ő időben leadta a cuccot, én voltam a lusta dög. Remélem nem maradtak el miattam Gooff olvasói, és még maradt kedvetek kommentárok megírására, amikben hevesen követelhetitek bétai leváltásomat. És ne felejtsétek el: pénteken négy órakor tali a Hősök terén! Mindenkit, aki be tud ugrani, szeretettel várunk, bár szeretnénk előrejelzést, hogy kik lesznek jelen. Mi ott leszünk, és akkor nyilvánosan is megkövezhettek engem, szóval ne hagyjátok ki! :) ( a szánó-bánó konfliktusos)
-Hogy de miért pont Webber…- morogtam az orrom alatt, az időmérő hivatalos végeredményét nézegetve. Harminckettő tetves ezred. Csupán ennyi volt a különbség Mark és Seb között, és tudtam, hogy a német jobb rajtokat szokott venni az ausztrálnál, de mégis idegesített Webber önelégült feje, ahogy vigyorgott az interjúk alatt. Nem bírtam a pasast. Bárki más lehet Seb előtt, csak ne ő! Hamilton, vagy az egyik Ferrari, mindegy…
Az ujjamat lejjebb futtattam a papíron, és meg is találtam a keresett nevet a negyedik helynél. Elhúztam a számat. Megint a poros része a pályának, bár ha esik az eső, úgyse számít. Ami jobban idegesített az a csapaton belüli különbség volt, kis híján négy tized. Ismertem Felipét, és tudtam, hogy a legjobban a saját önbizalma tudja gátolni a jó teljesítmény elérésében, amit ma én egy szinttel mélyebbre ástam a hülye viselkedésemmel. Hiába, soha nem tudtam normálisan viselkedni, ha az az ökör egy légtérben tartózkodott velem.
- Megyek és bocsánatot kérek- döntöttem el azonnal, és gyors léptekkel elindultam kifelé a boxból, hogy még időm se legyen meggondolni magam.
- Lia!
Magamban káromkodva, de gyorsan mosolyba rendezett arcvonásokkal fordultam meg. Guillaume sietett felém egy paksamétával a kezében, amiket olyan óvón ölelt magához, hogy muszáj volt megeresztenem egy rövid röhögést. Szinte az összes mérnök ilyen görcsös ragaszkodással tartotta a szeretett telemetria meg egyéb adatait a kezében, sőt, láttam már olyat is,aki végigsimítva nevetett rá a papírokra. Tisztára mint én és a régi játékmackóm. Vajon én is így festek kívülről? Kizárt, én általában idegennek érzem az ilyen dolgokat a kezemben. Kábé mintha egy bombát tartanék a karomban…
- Mondjad, Guill - szakítottam ki magam a hülye gondolataimból, és kinyújtottam a kezem a cuccokért. Tudtam, hogy úgyis nekem hozza.
- Várj- vette át a bal kezébe a pakkot, és kihalászott a zsebéből valamit, amit a papírok helyett azonnal a kezembe is nyomott.
- Ilyen súlyos a helyzet? Megvesztegetési cukortartalom?- húztam fel a szemöldökömet. Egy ribizlis müzliszelet volt az. Gyanakodva néztem az édességre,majd rá. Ismert már annyira, hogy pontosan tudja: jobb hangulatot tud nálam teremteni az édes dolgokkal. - Na halljam, mi nem lesz ínyemre? Előre szólok,hogy ha át akartok tenni Mark csapatába, akkor inkább a munkakapcsolatunk megszakítását kérem!
Felnevetett, amitől az ismerős kis rándulást éreztem a gyomromban. A franciák mosolyra húzódó szája ördögi egy dolog, még a legrondább francia fiú is két másodperc alatt elkapja a szívedet egy mosollyal, ami teljesen olyan, mintha kizárólag neked lenne csak tartogatva. Ez tuti valami genetikai dolog, és előbb elsajátítják, mint a járást. Gyűlöltem ezt, de nem tudtam nem vigyorogni azon, ahogy Guill is nevetett.
- Rossz hozzáállás- fedett meg az ujjaival,amikor abbahagyta. – Egy profi mérnök bárkivel együtt tud dolgozni, akivel összehozza a sors.
- Szerencse, hogy még nem vagyok profi gép- morogtam, mire hihetetlenül rondán nézett.
- Ne halljam ezt többet, oké?- mondta komoly tekintettel. - Azért vagy itt, mert a profiknál is profibb versenymérnök akarsz lenni a királykategóriában, mert versenyeket akarsz nyerni és világbajnoki címeket a pilótáiddal, nem?
- De- sóhajtottam. Végül is tényleg ezért vagyok itt. - De jobb szeretném ezt egy olyan pilótával, akit szeretek is.
- Ilyen itt nincs, Lia- rázta a fejét. - Ki kell zárnod a rajongási faktort, nem szurkolni vagy itt, érted?
Belenéztem a szemeibe. Főleg komolyságot és türelmetlenséget láttam benne, egy kis dühvel és némi aggódással. Kedveltem Rockyt, az itt dolgozók közül vele volt a legjobb a kapcsolatom, és mivel alá osztottak be mérnöktanoncnak, neki kellett odafigyelnie rám. Kábé ő lett a munkaügyi dadám, és ő ezt maximális lelkiismeretességgel teljesítette is. Sok beszélgetéssel próbálta fokozatosan kiűzni a hangulataimat a munkámból, hogy csak a koncentráció és profizmus maradjon meg bennem a munkám során. Nem volt egyszerű dolga, sose szerettem kibeszélni magam, és sok-sok megbeszélésünk végződött ajtócsapkodással. Csodáltam, hogy egyáltalán még itt lehetek. Vettel fejével is ő beszélt végül, az ő segítségével kezdett elfogadni a csapat.
-Értem, Főnök!- szalutáltam neki. - Profi vagyok! Szóval, miért is a lefizetési csoki?
Nézett még egy pillanatig, majd csak megcsóválta a fejét és odanyomta nekem végre az irathalmot. Komolyan, egy komplett esőerdő volt a két kezemben. Szegény Timon és Pumba Sebastian Vettel adatai miatt lettek hajléktalanok.
-Kicsit több átnéznivalót kapsz most holnapra- kezdte.
Kicsit?! Szerintem még a gyár havi ellátására szánt összeg kiszámítása is nálam volt.
- Amiket én szoktam nézni, azok is a tieid. Minden. Ki kell agyalnod egy pontos taktikát a mai nap és a holnapi előrejelzés alapján, most a segítségem nélkül- kezdett el vigyorogni, nekem pedig lassan elkezdett forogni az agyam, és leesni az állam.
- Vagyis- mondtam lassan- ez azt jelenti, hogy…
- Azt!- nevetett rám, és összeborzolta a hajam- Christian belement, a tiéd a holnapi verseny! Persze ott fogok állni a hátad mögött, de az irányítás a tiéd, kislány!
Ijedten nyöszörögve rogytam le a boxutca szerelősávjába, és az ölembe ejtettem a papírokat,hogy két kézzel tudjam feltépni a csokim papírját. Mohón haraptam bele, hogy lenyugtasson az életmentő cukortartalom.
- Tudtam én, hogy kell a sokk enyhítésére- röhögött ki Rocky, de nem törődtem vele. Tiszta kábult lettem a rémület, meglepetés, büszkeség és öröm egyvelegétől. Sietve haraptam még egyet, hogy kierőszakoljam a kiegyensúlyozottságot.
- Ez túl korai- nyögtem halkan a csokin keresztül. - Guill, én nem állok készen egyáltalán!
- Miért is?- ült le mellém nyugodtan. Ideges lettem. Csak ne legyen ilyen higgadt, amikor én totál szét vagyok esve!
- Soroljam? A csapat utál, élükön Barbarával, Seb nem bízik bennem igazán, és amúgy is! A szabadedzésen is béna voltam, még te is mondtad, hogy rossz voltam, és…
- Állj, állj!- tartotta fel a kezét. - Egy szóval nem mondtam, hogy béna és rossz voltál!
Ledöbbenve néztem rá. Tisztán emlékeztem arra, hogy félrehívott és alapos fejmosást adott nekem.
- Leszidtál, azt mondtad, hogy Sebnek nem kell ennyi felesleges információ,mert már nem kezdő,akinek mindent a szájába kell rágni, plusz azt mondtad, hogy még mindig túl érzelmes vagyok ehhez, hogy jobban ki kell zárnom magamból az érzéseket,és hogy…
- Lia!- ütött finoman tarkón, mielőtt belelovalltam volna magam. Csak pislogtam. - Ez nem szidás!
- Francokat nem, Guill!
- De nem az! Csak adtam még néhány tanácsot, amiket meg kéne fogadnod, ennyi! Ez nem jelenti azt, hogy nem vagy ígéretes tanonc, és azt sem jelenti, hogy ügyetlen vagy. Csak, mint minden kezdőnek, neked is tanulnod kell még, rá kell érezned a pilótával való kommunikációra, a dolgok szelektálására, a pontos ritmusra.
- Aki tehetséges,az érzi ezeket- meredtem a csokimra. – Annak nincs szüksége a tanácsra. Nem akarom Sebastian versenyét elrontani.
- Hülyeség- nevetett. - Zárd el magadban ezt az önsajnáltató kislányt, Tammer. Holnap versenyed lesz, és addig még sok dolgod van- kelt fel a földről. - Talán mégiscsak kénytelen leszek én csinálni- morfondírozott hangosan,engem szemlélve-, tényleg nem bírod ezt el,kevés vagy ehhez. Maradj csak segítő, annak tökéletes vagy.
Ez kitisztította a fejem,és egyből elöntött a düh.
- Megcsinálom!- mondtam mérgesen. - Te csak ne becsülj le engem! Nem vagyok egy hülye, sajnálnivaló liba!
- Tudom!- vigyorodott el elégedetten, én pedig rájöttem, hogy csak szívatott. Azt akarta elérni, hogy megrázzam magam. - Már csak neked kéne erre rájönnöd igazán.
Dühösen néztem rá, de aztán nem bírtam elfojtani a vigyorgást. Most fogtam csak fel igazán, hogy mi is történt velem.
- Taktikád kell kiagyalnom- mondtam Guillnek, aki ezért megint kiröhögött.
- Zseni vagy! Nemhiába választottak téged- gúnyolódott.
- Fogd be- virultam. Még mindig nevetve indult vissza a boxba.
- Tudod- szólt még át a válla fölött-, jobban hasonlítotok Barbyval, mint gondolnád.
Megállt az utolsó falat a számban. Nem értettem, hogy Guill mire gondol, én semmilyen hasonlóságot nem láttam magunk között. Talán a vitakedvet, de ennyiben ki is merült ez a dolog. Elhessegettem ezt a problémát, felmarkoltam a papírjaimat és vigyorogva ugráltam be a home-ba, a nekem fenntartott szobába. Persze minden utamba kerülő ember hülyének nézett, de kit érdekel? Levágtam magam a priccsemre, és előkotortam a telefonom.
-Gyerünk, vedd fel- motyogtam. Túl hosszú ideig volt tárcsahang.
- Remélem fontos- hallottam meg a morgós tájszólását.
-Stevie!- üvöltöttem bele izgatottan a telefonba.
- Basszus, tényleg fontos lehetett- nevetett egyből. - Mi történt, kislány?
- Megcsináltam, Stevie! Holnap én fogom levezényelni Seb versenyét!
- Tudtam én!- szinte láttam, ahogy szokásosan a levegőbe bokszol. Én is kacagtam, mint egy hülye.- És már odadörgölted bizonyos orrok alá?
- Azt majd holnap verseny után, ha nem csesztem el- határoztam el. - Viszont ma még esedékes egy bocsánatkérés. Megbántottam Felipét.
- Olyanra te genetikailag képtelen vagy- hitetlenkedett, mire elmeséltem a reggel történteket. - Na jó, tényleg oda kell rugdosnod magad a Ferrari home-hoz. Tűnjél most azonnal, ne velem pofázz! Szia!
- Várj már!- kiáltottam, amikor le akart rázni. - Ne nézz hülyének. Mi van Alonsóval?
Mély csönd. Aztán hallottam, ahogy sóhajt.
-Mi lenne?- szűrte az összeszorított fogain keresztül. Megráztam a fejem.
- Nevetségesek vagytok,mind a ketten.
- Nem a te dolgod- mondta mogorván. - Koncentrálj inkább a versenyedre.
- Te is a dolgom vagy, Stevie- mondtam csöndesen. Szó nélkül rakta le a telefont.
Elraktam a papírjaimat, majd elindultam a Ferrari home-hoz. Furcsa volt kívül várakozni, megszoktam, hogy mindig bemehetek.
- Matteo!- szóltam oda megkönnyebbülten, öt perc várakozás után az ajtón kilépő olasznak, aki megtorpant, és összeszűkült szemmel nézett rám.
- Mit szeretnél, Tammer?- kérdezte hidegen, ámde tökéletes udvariassággal. Lehorgasztottam a fejem.
- Mióta szólítasz a vezetéknevemen?- kérdeztem halkan.
- Mit szeretnél?- ismételte meg a kérdést. Felsóhajtottam, és felvettem én is a pókerarcom. Nehogy már tudja, hogy milyen rosszul esik ez az egész…
- Kihívnád nekem Felipét?- kérdeztem a szenvtelen hangomon, majdhogynem érdektelenül.
- Pilóta megbeszélésen van- indult tovább. - Különben sincs semmi beszélnivalótok már szerintem.
Dühösen néztem a távolodó edző hátát. Hát ezt megkaptam, morogtam magamban. Nem volt kedvem tovább várakozni ott, és kapni még néhány adag hasonló megszólalást, viszont kiengesztelés nélkül sem mehettem el. Elgondolkozva kezdtem el kutatni a zsebeimben papír meg ceruza után, de csak a rúzsom akadt a kezembe, ami fogalmam sincs, hogy mit kereshetett a zsebemben. Elvigyorodtam. Ha ezen nem fog röhögni, akkor semmin, gondoltam, és gyorsan írni kezdtem a tiszta üvegre.
***
-Hű basszus!- húztam fel a sötétítőt vasárnap reggel. Zuhogott az eső a pályán, engem pedig elöntött ennek láttán a pánik.
- Nyugi- hűtöttem le magam. - Minden eshetőségre felkészültél.
Visszafordulva szemügyre vettem a szobát. Vissza se mentem a hotelba, inkább bent maradtam a home-ban, hogy ne zavarjon senki se. A szétdobált csokipapírok és cukroszacskók közepén a padlón szépen összerendezve hevert a taktika a mai napra. Tényleg minden eshetőségre készen álltam, a fő taktikám ugyan vizesről felszáradó körülményekre volt alapozva, de azért csináltam taktikát száraz pályára, esős időre, száraz verseny közepén eleredő esőre, arra az esetre, ha Seb megelőzi Webbert, arra az esetre,ha Seb nem tud elmenni Webber mellett, ha lerajtolják, ha nekimennek,ha… a fejemben csak úgy zúgott mindenféle helyzet. Guill tuti megint leszúr majd, amiért nem mertem megint szelektálni. De legalább nem fog váratlan helyzet érni, és ez fontosabb volt. Nem akartam Seb versenyét elrontani az amatőrségemmel.
- Szia Tina!- köszöntem a már hajnalban aktívan tevékenykedő lánynak. Épp a szerelők reggelijét állította össze.
- Szia, a szokásosat?- kérdezte, és már nyúlt is volna a keze a halom müzliszeletem közé. Általában csak ezt bírtam legyűrni, de ma még ez is túl kevés édesség volt.
- Kaphatnék inkább egy olyan meggyes krémest?- mutattam rá a felturbózott extrasüteményre. Csak bólintott, és már lökte is oda nekem, egy pohár narancslével a kezében.
- Kösz!- mondtam, de válasz nélkül fordult vissza a kajákhoz. Pontosan tudta, hogy mindjárt megrohamozzák a szerelők a helyet kávéért és kajáért. Reggel legalább még normálisan tudtak enni. Leültem az egyik asztalhoz, és vártam. Kábé tíz perc múlva el is kezdtek betántorogni Webber és Seb szerelői vegyesen.
- Helló, főnökasszony!- jött oda kávéval a kezében Max, a vigyorgó Mike és a laposakat pislogó és fintorgó Barby kíséretében.
- ’reggelt- morogta oda nekem.
- Sziasztok - mosolyogtam, és elkezdtem enni a krémest. – Szóval már mondta Guill.
- Ha már te nem rohantál hozzánk a nagy újsággal- mondta Barby egykedvűen. Nem nézett ki jól, volt valami a szemében, ami nagyon nem tetszett. Teljesen zárkózott volt a pillantása.
- Izgulsz?- ütögetett vállon Mike.
Az nem kifejezés.
- Miért izgulnék?- nevettem rá, elővéve minden nem létező nemtörődömségemet.- Fel vagyok készülve az eshetőségekre, jó az autó, világbajnok a pilótánk, gyorsak a szerelőink, mi kell még?- tártam szét vidáman a kezeimet.
- Profi versenymérnök- dünnyögte Barby.
- Guill neked nem elég profi?- néztem rá. - Végig fog felügyelni, nem hagyja, hogy bármit is elszúrjak.
- És te erre alapozol? Megnyugtató hozzáállás- morogta.
Touché.
- Csak a negatív-passzív énedet próbáltam megnyugtatni, primadonna- válaszoltam jókedvet tettetve. - Más hátsó szándékom nem volt.
- Belekalkuláltad a szabálymódosítást a taktikáidba?- ült le mellém Rocky, pont jókor. Azt hiszem, Barby most akart elföldelni.
- Becsapós kérdés? Guill, kérlek, ennyire azért nem vagyok kezdő- vigyorogtam.
- Muszáj volt letesztelni- hajtotta le a kávéját. - Gyere, nemsokára pilóta megbeszélés, addig megmutatod, hogy miket is alkottál.
- Qui, mon general!- szalutáltam, egy intéssel elköszöntem a többiektől, és követtem Guillt.
- Nem is játszod meg olyan rosszul magad- súgta menet közben. - Még én is majdnem elhittem, hogy nem vagy teljesen betojva.
- Fogd be- ütöttem a vállába.
Nevetve mentünk be a tárgyalóba.
***
Átdugtam a fülesemet az övemen lógó kis hordozható adóba, a papírokat markolva, remegő térdekkel ugrottam át a pitwall egyik résén, és Seb felé vettem az irányt,aki épp most lépett ki az autóból. Reméltem, hogy olyan borzalmas magabiztosságot sugárzok,mint amilyet akartam. Bíznia kell bennem, és nem bízhat egy berezelős versenymérnökben.
-Milyen a pálya? Inter?- kérdeztem, amikor levette a bukóját.
- Elég vizes még a pálya, csak a célegyenes van felszáradóban - bólintott. – A slick szerintem még kockázatos.
- Szerintem is- bólintottam, majd felnéztem az égre. - Olyan tizenakárhány kör, és felszárad,de most még csak a falnak mennél.
- Még lehet, hogy esik is rá- nézett fel ő is.
- Nem valószínű- ráztam a fejem. – Ezek az angol bárányfelhők. Csak ijesztgetnek.
- Biztos vagy benne?- nézett rám a sötétkék szemeivel kétkedően. Utáltam a kék szemű embereket.
- Hazai futamom- eresztettem meg egy mosolyt. - Nem tévedek.
Halvány vigyorra húzta ő is a száját, majd bólintott. Meglepett, hogy bízik az ítéletemben, és adott egy kis magabiztosságot. Pár mondatban emlékeztettem még a taktikára, majd hagytam koncentrálni,és elindultam vissza a helyemre.
- Tisztára hülye vagy- hallottam magam mögül az ismerős hangot. Megtorpantam és visszafordultam. Felipe mosolygott mögöttem halványan. Már látszott a szokásos koncentráció a szemében.
- Haragszol még?- kérdeztem. Nem kéne kibillentenem az egyensúlyából,igaz,az nekünk csak jó lenne, hiszen Seb mögül indul. De ennyire profi még nem vagyok.
- Egy komplett kiengesztelő festmény várt tegnap a motorhome üvegén- nevetett, amitől megkönnyebbültem. - Ezek után senki se tudna haragudni.
- Sajnálom.
- Hagyjuk a témát- rántotta meg a vállát. – Hallom megcsináltad, és megkaptad ezt a versenyt.
- Ja. Be is vagyok szarva miatta- jól esett, hogy neki nem kellett a magabiztosat adnom. Persze erre ő is kiröhögött.
- Én mindig mondtam, hogy jó leszel. Bár sose olyan jó, mint az enyém- nézett hátra büszkén a versenymérnökére, aki éppen közeledett. A francba.
- Igen- húztam el a számat-, hallom már ezt egy ideje.
Most rajta volt a sor, hogy bocsánatkérően nézzen.
-Semmi gond!- emeltem fel a kezem. - Fifty-fifty. Így a fair.
Elnevettük magunkat, és pont ekkorra ért oda ő is.
- Felipe, menned kéne beöltözni- szólt, rám szegezve a pillantását. Én pedig nem bírtam kiragadni magam a tekintetéből.
- Megyek- bólintott Felipe, és megbökte a karom. - Aztán csak taktikázd el!
- Műszaki hibákban gazdag versenyt- vettem erőt magamon, és ránéztem. - Vezess óvatosan!
Intett egyet, és már ott sem volt. Nagy erőfeszítések árán én is megindultam befelé.
- Korai ez még- hallottam magam mellől a mély hangot. A fenébe is, tudtam, hogy a rövidebb úton kellett volna mennem.
- Ez csak természetes, Rob - válaszoltam hideg közönyt tettetve. - Neked sosem fogok készen állni erre.
- Ezt sose mondtam.
- Számtalanszor mondtad.
Hallgatásba burkolózva mentünk egy darabig.
- Igazam is volt- szólalt meg. - Még nem állsz készen.
- Kár, hogy ezt már nem te döntöd el.
- Tényleg kár- értett egyet velem, amitől egyből felment az agyvizem, de lenyeltem a mérgem, és csak szótlanul mentem tovább. Szerencsére elértük a Ferrari pitwall részét.
- Látom fejlődtél önuralom terén- jegyezte meg. - Még csak nem is látszik, hogy dühös vagy.
- Guill ügyes. Ő meg tudott tanítani a helyes módszerre- minek is tagadjam le, pontosan tudott minden rezdülésemről. Mindig is utáltam ezt benne, előle sose tudtam elrejteni magam. De ő sem előlem. Fájt neki a megjegyzés.
- Talán ha nem lettél volna alkalmatlan akkoriban- vetette oda.
- Talán ha adtál volna időt!- csattantam fel, és továbbindultam a saját helyem felé. A francba ezzel az emberrel!
- Várj!- ragadta meg gyengéden, de határozottan a karomat, és visszafordított.
- Feltűnés a nyilvánosság közepén?- gúnyolódtam a kezére nézve. Ott csillogott rajta a gyűrűje. - Irtózol ettől, Rob!
Egyből elengedte a karom, és körbenézett. Sose lett volna képes botrányt okozni, nehogy a csapatot vegyék elő miatta. Ezt kihasználva gyorsan odasiettem Guill székére, és átcsatlakozás közben próbáltam visszanyerni a koncentrációmat. Nem fogja elérni, hogy elrontsam életem első versenyét.
-Enyhe északi szél, a pálya az egyes kanyar bejáratától már csurom víz, igyekezz elkerülni az ideális ívet. Mindenki interen - daráltam le az emlékeztető információkat. - Kuplung, gáz, fék- mondtam Guill szokásos mantráját.
A felvezető körön már szinte széttörtem a kezemben tartott tollat. Tommi jött oda mögém, és kicsit megnyomkodott a nyakam tövénél,mire egyből ellazultam.
- Szeretlek - pislogtam rá hálásan, mire levágott elém egy üveg vizet.
- Figyelni fogom, hogy iszod- e- figyelmeztetett.
Nem feleltem, a mezőnyt néztem a képernyőn,akik épp visszaértek a rajtrácsra. Felment bennem az adrenalin, ahogy a lámpát figyeltem.
-Ez az!- ütöttem a levegőbe, amikor Seb lerajtolta Webbert.
- Szép volt- nyomtam be a rádióm, amikor elérte a harmadik szektort. - Mögötted Webber, Alonso, Button, Massa. Hamilton a hetedik. Alonso rajta van Webberen, próbálj ellépni, amíg egymással vannak elfoglalva.
A harmadik körre már három másodperc volt az előnyünk, és kezdett felengedni bennem a feszültség.
-Még két- három kör, és jöhet a slick- hallottam Schumacher rádiózását az ötödik körben.
- Sebastian, hány kör kell még a slickig?- kérdeztem.
- Még kell olyan öt- hat kör- válaszolta. A számat rágtam. A pálya jó láthatóan száradt fel.
- Használható a DRS- szóltam azért rá a fülére, noha tudtam, hogy ő is látja.
- Hamilton hogy lett az ötödik? –kérdezett vissza. Magamban szitkozódtam.
- Sebastian, a versenyre koncentrálj! Ne nézd a kivetítőket, értetted?
- Értem- válaszolta derűsen. Direkt élvezte, hogy rám hozza a frászt.
Sziszegve néztem, ahogy Schumacher nekimegy Kobayashinak, majd bejön a bokszba. Amikor elhaladt előttem láttam, hogy slicket tettek föl neki, bár a pálya egy része még nagyon vizes volt. Két körrel később Button is kijött slickért.
-Schumacher a leggyorsabb a pályán. A következő körben boksz- mondtam Sebnek.
Hibátlan kerékcsere volt, felemelt ujjal mutattam is a szerelőknek, mire Barby gúnyosan pukedlizett egyet. Nevetve fordultam vissza.
-Hát gratulálok- morogtam, mikor Kobayashi és Maldonado majdnem összeütközött a boxutcában.
- Ezért stop and go-t? – képedtem el, amikor Schumacher és Maldonado is kapott egy-egy büntetést. Mekkora hülye a mai testület…
- Kérek egy sorrendet!- mondta Seb.
- Mögötted Webber, öt- hat másodperc lemaradásával Hamilton, Alonso, Button, Massa. - soroltam.
- Tied a leggyorsabb kör- mondtam a tizenkilencedik körben, jelezve neki, hogy nem kell jobban nyomnia. Közben Alonso és Hamilton komoly csatát vívott a harmadik helyért.
- Sebastian, következő körben boksz- szóltam nyolc körrel később.
- Nem szeretnék olyat látni, mint Di Restánál- szóltam rádión a szerelőknek. - Időben legyen kéznél az a lágy keverék.
- Nyugi, klimaxos főnökasszony, már szorongatjuk a gumijaidat - nevetett Ben. - A megfelelő pillanatban fel is tesszük őket oda, ahová valók.
Elröhögve mutattam a feltartott hüvelykujjamat a szintén jókedvű szerelők felé. Imádtam a bandát.
Még mindig vigyorogva néztem,ahogy Seb bejön a bokszba. Gyorsan lehervadt a vigyor az arcomról, amikor nem tudták felrakni a bal hátsó kerekét, és elöntött a pánik. Borzalmasan sok időt vesztettünk a boxban. Vadul számolni kezdtem.
- Sorrendet kérek, ki van előttem?- kérdezte idegesen Seb.
- Alonso és Hamilton van előtted- vettem elő a legmegnyugtatóbb hangomat. - Sebastian, nyugodj meg, a következő kerékcserénél később jössz, mint Alonso, így visszamehetsz az élre.
Szerencsére visszanyerte a koncentrációját, és Hamilton után eredt. Két körrel később Hamilton már egyértelműen fogta Sebet.
- Feltart Hamilton!- panaszkodott ő is.
- A régi célegyenesben próbálkozz az előzéssel- javasoltam neki, de ott sem bírt vele.
- Oké, Sebastian, boksz, boksz, boksz- szóltam rá. A legjobb megoldás az, hogy ha kihozom inkább mögüle, mert így csak időt veszít. Reméltem jól gondolom. Fellélegeztem, a kerékcsere után megfutotta a leggyorsabb kört, és Hamilton mögé jött vissza.
- Button kiállt a versenyből- közöltem, mikor Button a rosszul rögzített kerékkel leállt a boxkijáratnál.
- Hamiltonnak üzemanyagot kell spórolnia, úgyhogy tőle nem kell félni. Fogd vissza, Seb- mondtam óvatosan.
- Fenét- szűrte a fogain keresztül.
- Fogd vissza!- emeltem meg kicsit a hangom. - Nem tudod elkapni Alonsót, túl messze vagy. Kíméld a motort.
- Mennyi a távolság?- kérdezte csak azért is.
- Sebastian! Tekerd lejjebb a motort, és fogd vissza!- nagy önuralom kellett ahhoz, hogy ne sikítsam ezt.
És visszafogta. Köpni- nyelni nem tudtam örömömben, hogy hallgat rám. Az utolsó előtti körben viszont Webbet emiatt nagyon ráment Sebre.
-Webber egy másodpercen belül. Óvatosan, Seb- szóltam neki idegesen, majd kihajoltam, és borzalmasan csúnyán néztem Ciaronra. - Ajánlom, hogy vigyázzon Sebre, vagy még nagyobb gödröt csinálok az arcára!
Nyugodtan nézett vissza rám.
-Ez verseny, Lia- mondta a basszushangján.
Úgy fújtattam, mint egy asztmás macska.
-Nyugalom- nézett ránk Christian.- Mark, tartsd a távolságot!- szólt rádión az ausztrálnak.
Diadalmasan elvigyorodtam Ciaron arcát látván. Alonso nyerte a futamot Seb és Webber előtt végül. Az ausztrál arckifejezése miatt mosolyogtam ugyan, de nem örültem.
-Gratulálok- nyújtotta oda nekem a kezét Christian a dobogó felé menet. Döbbenten néztem a kinyújtott jobbra.
- Mihez? Hiszen elszúrtam- motyogtam.
- Tökéletes taktika volt, jó döntésekkel- mosolygott. – A szerencse vette el a győzelmet.
- Tudnom kellett volna abszolválni a szerencsét- csóváltam a fejem csalódottan. Christian felnevetett.
- Szép munka volt- erősítette meg, és otthagyott. Rögtön utána Rocky is odajött,és lefolytattam vele is ezt a beszélgetést. Nem voltam elégedett magammal, hiszen benne volt a győzelem a teljesítményünkben.
Nem vártam meg a pezsgőzést, gyorsan a boxba siettem, hogy felhívjam a lányomat. Meglepetésemre Barbyt is ott találtam, épp pakolt.
-Nem maradtál pezsgőzni?- kérdeztem.
- Nyilván- ült le egy csavarkulcsot félrelökve, és rámnézett.
- Elcseszted- közölte azt, amit én is éreztem.- Csak másodikak lettünk.
- Elcsesztem- hagytam rá. Jól esett,hogy nem dicsér érdemtelenül,mint a többiek. – Én is, de ti jobban.
- Ja- húzta félmosolyra a száját- Mindketten szarok vagyunk.
- Az biztos- engedtem meg egy kis vigyort magamnak én is.
- De nem baj- rántotta meg a vállát. - Vigasztal, hogy még mindig én vagyok a csinosabb.
- Álmaidban- nevettem, és felmarkoltam a telefonomat.
A tárcsahangot hallva jutott eszembe Guill mondata: Jobban hasonlítotok Barbyval, mint hinnéd.
Vigyorogva szóltam bele a telefonba.
Folytatólagos kérdés: tényleg nem láttok semmi furát ebben és az előző fejezetben? :P
