Téli Tesztek 12

Továbbra is: Minél több Komi annál hamarabban friss. :D

Délután tárcsáztam anyát. A 20 perces sopánkodás után, hogy soha nem hívom, végre szóhoz jutottam:

- Anya, arra gondoltam, hogy nemsokára itt van Ani születésnapja, és most szabis vagyok, és pár napra kihoznám. Mikor utoljára beszéltünk, akkor nagyon kis lelkesen jönni akart, Bencével együtt - magyaráztam. Kíváncsi voltam, anya elengedi-e. Elméletileg bízott bennem. Gyakorlatilag mindjárt kiderül.

- De legyen veletek egy felnőtt is! - vágta rá.

- Anyaaaa - nyüszögtem. - Elmúltam 25. Ne dühíts fel.

- Nekem te mindig kislány maradsz - vágta rá.

- Most mondjam, hogy te meg egy banya, aki rózsaszín akart mindig rám adni? - vágtam vissza.

- Oké, mehet, de csak Petráékkal - sóhajtozott. - Pár óra múlva indulnak vissza Londonba, elviszik Anit biztos.

- Akkor már Bence is jöhetne - jegyeztem meg. - Ha már Petrával jönnek. - Petra az unokatesóm volt. Félig- meddig a nővérem, mert anya imádta, mivel vele kiélhette kisebb korunkban a kislányos- vásárolgató dolgait. Én már 4 évesen üvöltöttem, ha vásárolni vitt ruhaboltba. Élelmiszerboltba szerettem járni, mert mindig kisírtam jó sok csokit. - Mit jelent a pár óra? - kezdtem el gyanakodni.

- 6-7 óra múlva ott vannak - mondta édesen.

- Most melyik? - kérdeztem morcosan vissza. - Haj Anyu, ezt megbeszélem inkább Petrával.

- Mikor kapom vissza a kicsi lányom? - érdeklődött.

- Ha ellopják, soha - mondtam nyugodtan. Anyám egyből hápogni kezdett.

- Vigyázz rá! Még csak most lesz 2 éves! - Kettő?

- Nem 1? - kérdeztem vissza. Én egyről tudtam.

- Nem Drágám, az tavaly volt - nevetett Anya. Oké, nem gond, hogy fogalmam sincs, mennyi idős a húgom.

- Jó, na akkor beszélek Petrával - le akartam tenni, hátha eszébe se jut, hogy hazamenjek, de nem volt mázlim.

- De nem értem, miért nem jössz inkább te haza - sóhajtozott megint.

- Anya, az a lényeg ebben, hogy a húgi ide jön világot látni - magyaráztam. Nagyon nem volt kedvem haza menni, hogy hallgassam a dolgokat.

Végül sikerült anyát lerázni, és felhívni Petrát. Beleegyezett, hogy kihozza őket, és elmondta, hogy hajnali 5-re ér be a gépük Londonba. Örült, mert régen találkoztunk, én már kevésbé, mert az 5 órás gép Londonba nekem extra korai kelést jelentett, mert másfél óra volt az út Londonba kocsival. Írtam egy listát, mit kéne venni, kiraktam a pultra és összepakoltam gyorsan, bár Cris érkezésekor nagyrészt rendet raktam.

Írtam Crisnek egy sms-t, hogy jön a hugicám meg Bence, aki az unokatestvérem elméletileg, de Anyuék nevelik, mert az apja nem tudni, ki, a nagynéném pedig még a szülés után nem sokkal meghalt.

Mikor rend volt, lefeküdtem aludni, hogy valamennyit tudjak pihenni. Anya túl könnyen belement a dologba. Valamiben sántikált. Az tuti, hogy ő nem jön. Már nem is hívom, mert nem fog gépre ülni.

Viszonylag gyorsan elaludtam, még mindig nagyon vidám voltam a mez, pontosabban a mezek miatt.

**

Hajnalban a telefonom csörgésére ébredtem. George hívott.

- Mit akarsz? - kérdeztem ásítva.

- Mike szerelmi bánatra ivott, és kicsit elázott. Én is ittam rendesen. Értünk tudnál jönni? - akadozott picit a nyelve és a háttérzaj is nagy volt.

- Miért engem hívtok? - érdeklődtem. Max szokott a bulisofőr lenni.

- Max Spanyolországban van, Ben a feleségével van valahol. Ki mást? - értetlenkedett.

- Hol vagytok? - sóhajtottam.

- A szokásos helyen - válaszolta. Az innen 20 perc volt kocsival.

- 40 perc és ott vagyok. - Nem hagytam tiltakozni, kinyomtam a telefont.

Letusoltam, felöltöztem és levittem Akirát. Csak utána indultam el. Haza már nem lesz időm jönni.

- Vigyázz a lakásra - néztem Akirára még az ajtóból. Vakkantott egyet, én pedig lesiettem a garázsba.

Ahogy odaértem a szórakozóhely elé, szinte egyből kiszúrtam őket.

- Imádunk - ült be mellém George, Mike pedig bemászott hátra.

- Jaja - motyogta.

- Ugye nem fogod összehányni a kocsim? - néztem hátra. Megcsóválta a fejét. - Ajánlom is - mosolyodtam el.

Hazafurikáztam a fiúkat, és csak utána indultam meg London felé. Kis híján felhívtam Crist, hogy szórakoztasson az úton, de rájöttem, hogy ő most bizonyára szívesebben alszik.

Hajnalban szerettem is vezetni, meg nem is. Nem volt forgalom, ez nagy pozitívum volt, de ilyenkor mindig álmos voltam, szóval ilyen szempontból nem tetszett a dolog.

Londonban persze már most jártak a kocsik. Eleinte furcsa volt a közeledés, de azért elég gyorsan sikerült hozzászoknom, bár addig néha ordibáltam, és a rendőrséggel is volt összetűzésem emiatt.

Fél órával előbb értem a reptérhez, minthogy a gépük landolt volna. Nem mentem be ennyivel korábban, hanem a telefonommal kezdtem szórakozni. Azon gondolkodtam, hogy Cris vajon felébred-e az sms-re. Aztán eszembe jutott, hogy azt mondta, nem ébred csak úgy fel. Simán kiosontam mellette, így írtam neki.

„ Remélem, nem keltelek fel, de unatkozom. Jön a húgom meg az unokatestvérem hozzám, és az ő gépük landolását várom. Álmos vagyok. =( Barby„

A zsebembe süllyesztettem a telefont, és kiszálltam. Lezártam a kocsit és bementem a reptér épületébe. Csak egy dzseki volt rajtam, meg egy póló, így elég hideg volt kint, de talán az is rátett, hogy fáradtan jobban érzi az ember.

Ledobtam magam az egyik székbe a váróban, és figyeltem, ahogy a kijelző szerint jönnek, mennek az emberek. Mikor Magyarországot írta ki következő érkező járatnak és percek kérdése volt csak a leszállás, felkeltem és a kapuhoz mentem.

Láttam a nagy ablakból, ahogy landol a gép, majd mindenki leszáll. Ilyen messziségből nem láttam, leszálltak-e azok, akiket én várok, de minden bizonnyal igen.

Pár perc után megláttam a gyér tömegben Petrát, ahogy a vállán lógó táskát igazgatja könyökkel, míg mindkét kezét egy-egy törpe fogja. Ahogy Ani meglátott elengedte Petra kezét és rohanni kezdett felém. Felkaptam és megforgattam a kislányt.

- Sziaaa! - elhalmozott puszikkal és egyből mesélni kezdett izgatottan. - Nadon koján keljtünk, és nadon hosszan repüjtünk, de nadon jóóóó volt - újságolta vidáman.

- Reméltem, hogy tetszeni fog - adtam neki én is egy puszit. Közben már Bence is odasietett hozzám és leguggoltam őt is megölelni - Rég láttalak titeket, Törpék - borzoltam meg Bence haját.

- Mi csomószor látunk téged - mesélte Bence is.

- Szia, te kis világjáró - ért oda már Petra is. Lepacsiztunk és megölelt, óvatosan, hiszen Ani még mindig a kezemben volt.

- Szia - mosolyogtam rá. - Velünk tartasz ebben a pár napban, vagy mész haza? - kérdeztem meg. Idefele felmerült bennem, hogy Petra miért is nem jön velünk?

- Ha előtte elviszel haza a cuccaimért, akkor mehetek - vont vállat. - Mit szólnátok, ha én is veletek lennék ebben a pár napban?

- Okééé! - ujjongott Ani. Bence vidáman bólogatott. Ő már 6 éves volt, annyira nem lelkesült mindenért, mint Ani. Visszafogottabb volt jóval.

- Hé, halkabban! - nevettem el magam. Sokan megbámultak minket. Anival a kezemben és Bence kezét fogva mentem oda a csomagokért. Petra szedte le őket, mikor a harmadik bőröndöt szedte le, már kezdtem egyre jobban megdöbbeni. Anya azért gondolt arra is, amire én nem. Gyerekülésekre. Még azt is elhozatta Petrával. Még leemelt egy nagyobb sport táskát Petra és rám nézett.

- Az a 3 a két gyerkőccel együtt jár - mutatott rájuk. - Ez az enyém - vette a vállára a sporttáskát.

- Uramatyám - sóhajtottam fel. - Anya belelendült.

- Bizony - nevetett. - Mondjuk örült, hogy pont most akarod elhozni őket otthonról, mert most lesz a házassági évfordulójuk, és el akartak valahova menni. Így simán el tudnak.

- Ezért ment bele olyan könnyen - hümmögtem. Magamhoz ragadtam az egyik gurulós bőrönd fogantyúját és a másik kezemmel Bence kezét szorongatva indultam meg kifelé a kocsihoz. Ani a nyakamba csimpaszkodva csacsogott és a fáradtság legkisebb jelét sem mutatta, bár ismertem már annyira, hogy amint elindulunk, el fog aludni. Akrobatákat megszégyenítő mozdulatokkal pakoltam be a bőröndöket a csomagtartóba, majd a két gyerekülést a hátsó ülésekhez rögzítettem és belekötöttük a két törpét, majd mi is beültünk előre.

Miére elértünk a Forty Ave utcába, ahol Petra háza volt, már benne voltunk a reggelben, így Londonban már komoly forgalom volt. Dugóba még szerencsére nem kerültünk. Míg Petra bent pakolászott, én a Wembley stadiont néztem. A hatalmas építmény alig egy fél kilométerre volt tőlünk és kitűnt a többi ház közül. Itt lesz a BL döntő megrendezve. Talán majd el kéne jönni. Eszembe jutott, hogy majd ha a Real Madrid játszik a döntőben, el is jönnék. Persze, ha nem éppen futamhelyszínen leszek, mint tavaly.

Reggel 7 fele indultunk hazafelé. Még egy másfél óra és otthon vagyunk Milton Keynes utcáin. A két gyerkőc gyorsan elaludt, és Petra is hamar bekómált a kocsikázástól. Kicsit átálltam én is monoton vezetésbe. Mázlimra remekül ment a London- Milton útvonal.

Már 8 óra is volt, mikor csörögni kezdett a telefonom. Petra egyből felébredt rá és Bence is felnyitogatta egy pillanatig a szemeit. Elmosolyodtam, mikor láttam, hogy Cris hív.

- Ezek szerint nem én kelettelek fel - vettem fel. Belelestem a visszapillantóba, de Bence és Ani is aludt. Petra is visszakényelmesedett, bár tudtam, hogy ő fülel. Perfekt volt angolból, így érthette is, mit beszélek.

- Nem - nevetett Cris. - Edzésre megyek nem sokára. Már akkor tuti ott vannak a rokonaid - jegyezte meg. - Üdvözlöm őket.

- Majd átadom - Ásítottam egyet. - Unokanővérem is velünk tartott, mert vele is régen voltam.

- Továbbra is fenntartom, hogy gyertek el hozzám. Hozd őket el, biztos élveznék Madridot - közben pakolászhatott, mert hallottam, ahogy néha meg-megrezdül valami fémes.

- Nem teljesen vagyok benne biztos, hogy akarok-e a nyakadon lógni, és csak úgy kivihetem-e a húgom és az unokatesóm Madridba - magyaráztam. Petra egyből felnézett és felült érdeklődve.

- Madrid? - kérdezte suttogta. Bólintottam ő pedig hevesen bólogatni kezdett.

- Van, aki melletted szavaz - jegyeztem meg Crisnek nevetve. - Unokanővérem nagyon bólogat.

- Na, ha ő mellettem szavaz az nekem csak jó. Itt nincs olyan hideg, mint Angliában, és még a meccsre is ki tudnátok jönni, amit a Málaga ellen játszunk, itthon.

- Még meggondolom. - zártam le a dolgokat.

- Bajbii! - nyitotta ki a zöld szemeit Ani hátul. - Kivel beszéjsz? - előre dőlt amennyire tudott és álmosan engem nézett a visszapillantóban.

- Egy fiúval - mosolyogtam rá. Cris kuncogni kezdett a vonal másik végén. Mi a fene? Kuncog egy pasi? Nem is értheti, mit beszélek.

- És ő férjed jesz? - vonta össze a szemöldökét.

- Nem - vágtam rá. - Nekem nem lesz férjem.

- Fordítasz nekem? - érdeklődte.

- Ne is álmodj róla - morogtam oda Crisnek. - Lerakom, készülődj.

- Igenis! - nevetett. Elköszöntünk és kinyomtam a telefont.

- Na ki jön be velem a boltba? - álltam meg a szupermarket előtt. Mindenki álmosan nézett rám. - Aki bejön, az kap valami finom csokit.

- Én, Én! - rángatta egyből Ani az övét.

- Én is, én is! - Bence nehézkesen ki tudta kapcsolni. Petra mosolyogva szállt ki. Én is kiszálltam és kiszedtem Anit az üléséből. Én a húgom kezét fogtam, míg Petra Bencéjét.

Bent a bevásárlókocsiba persze Ani egyből bele kéretőzdött Bence pedig felállt rá. Rám meg maradt a két gyerekkel teleaggatott kocsi tologatása. Petra kezébe nyomtam a listát és hagytam, hogy ő pakoljon bele mindent a bevásárló kocsiba.

- Na, ki milyen csokit szeretne? - fékeztem le az édesség résznél. Bence egyből leugrott Ani pedig Petra segítségével kimászott a kocsiból. Mindketten rohanni kezdtek, hogy a legnagyobb, legfinomabb csokit találják meg.

- Na, szerinted hányfélét hoznak ide? - kérdezte Petra.

- Fejenként tuti 4-5 féle csokit - mosolyodtam el. A mosolyomból hamar vigyor lett mikor a szőke német pilótát láttam meg befordulni a sorba. Megmosolyogta a két törpét, ahogy vitáznak, melyik csoki lehet finomabb. Csak utána vett minket észre.

- Hé! - jött oda mosolyogva és egy ölelés után adott két puszit. - Sebastian - nyújtott kezet Petrának. A Vettel lemaradt, de valószínűleg már csípőből nem mondta inkább a teljes nevét. Tök mindegy volt, Petra nagyon is ismerte a Forma 1-et.

- Sejtettem - vigyorgott Sebastianra. - Petra Németh - fogadta el a felé nyújtott kezet. Eléggé zavarba jött mikor Sebastian nem megrázta azt, hanem az ajkához emelte és csókolt lehelt rá.

- Na mi járatban Szöszi? - faggattam, míg a két törpén tartottam a szemem. - Azt hittem otthon leszel.

- Lassan erre az lesz a feleletem, hogy definiáld az otthon fogalmat. - vigyorodott el. - Veletek vannak? - bökött a két tökmagra.

- Igen. A kiscsaj a húgom Anemona, de Aninak hívja mindenki - magyaráztam. - A kissrác meg az unokaöcsénk, Bence.

- Anemona? - kérdezett vissza. Megvontam a vállam.

- Én adtam neki a nevet, szóval ne kritizáld, mert véletlen erélyesebben zökkensz majd le egyszer a kocsiddal együtt, és az nagyon fájni fog, hidd el - mosolyogtam rá édesen.

- Nem akartam kritizálni - vigyorgott a törpéket nézve. - Tetszik, de honnan jött?

- Mikor megszületett, rondán ki voltam ütve - a ’miértnemlepődömmeg’ arckifejezése miatt beleboxoltam a mellkasába. - És van egy dal, aminek a címe Fekete Anemona. És azt hallgattam aznap. És szerintem passzol hozzá - vontam meg végül a vállam. - Bence, ne kóricálj el - szóltam a kissrácra. Még mindig a csokik közt válogattak.

- Nem értik az angolt? - érdeklődött.

- Hát nem nagyon - ráztam a fejem. Közben oda jöttek hozzánk, és ami csak belefért a kezükbe, hozták oda. - Ha ennyi mindent megesztek, elrontjátok a gyomrotokat - figyelmeztettem őket.

- Ne légy butus! - nézett rám Ani. Felemeltem a kiscsajt és hagytam, hogy mindent beleszórjon a kocsiba. Bence is odajött és mivel neki is bólintottam, ő is mindent belepakolt. Csődbe visznek, de legalább tanulságos esténk lesz.

- Na itt hagyunk, Szöszike, mert megyünk haza. Reményeim szerint álmos a banda annyira, hogy tudjak aludni pár órát még - nevettem.

- Ne hívj Szöszinek - ráncolta a homlokát.

- Deee - nevettem. Adtam neki egy puszit és ott hagytam őket. Petrával még váltottak pár szót majd ő is jött utánunk. Ani fontoskodva totyogott mellettem, Bence pedig büszkén sétált.

**

Mikor hazaértünk, feltereltem a népet a kis lakásomba, ahol a két kölyök egyből otthonosan mozgott, pedig soha nem jártak még itt. Petra már egyszer volt itt.

- Na, a vendégszoba Petráé - mutattam az ajtóra. - Ti pedig majd valakivel alszotok.

- Én vejed! - ölelte meg a lábam Ani.

- Én szívesen alszom Petrával - jegyezte meg Bence nyugodtan. Adtam egy puszit a fejére és felültettem a bárszékre a konyha pultnál. Anit meg se próbáltam leválasztani Akiráról. Teljesen beleszerelmesedett fél perc alatt a kutyusba.

Petrával együtt főztünk ebédet. Gyorsan kész lett és szerencsére evés után mindkét törpe szeme lecsukódott. Petra bevitte a vendégszobába a kissrácot, én pedig Anit vittem be magammal, mondjuk én hugicával együtt dőltem le az ágyba.

- Lefekszel pihenni te is? - lesett be halkan Petra.

- Igen. Érezd magad otthon nyugodtan - motyogtam neki. Bólintott és becsukta a háló ajtaját. Ani már nyugodtan szuszogott, mikor én magamra húztam a takarót és őt is betakartam.