Téli Tesztek 16

A játék:

"Egy kis játékot hirdetek(nincs tétje): Ki talált valami hibát a történetben?:D Vissza olvasva megkeresni nem ér! :D ( De ha vissza is olvasod, említsd meg, hogy vissza olvastad :D )

Réka neked pszt ;) :D (kivételesen bírd ki XD ) "

A megoldása: Mikor már ti olvastátok nem volt benne hiba. Azaz: Nincs benne hiba. (mármint olyan értelemben, hogy nem volt mit megtalálni) :D Erre senki nem gondolt. :D
Mikor felkerült volt benne, de Réka már jelezte bétázásnál: Bence egy pillanatra megtanult angolul. :D ( értette mit mond Petra angolul. ) Azóta korrigáltam már. :p

Na szemétség tudom, de komi határt fogok mondani: 7 komi és friss.
Ezt átlagosan elszoktátok érni.
A következő rész már Ausztrália 1!!! :D
Hétvégén futam!!

Este, miután Petra és a két törpe elment, nagyon nyugodt volt minden. Furcsán nyugodt. Sétáltunk Crissel egy kicsit, ami annyira megnyugtató érzés volt, főleg a kiakadásom után. Külön örültem, hogy nem hozta fel azt a verset, és nem is akart róla beszélgetni. Az valószínűleg nem ment volna.

Még az este beszéltem Mike-kal telefonon, hogy rendezzék úgy a dolgokat, hogy én csak Barcelonában csatlakozom, és cserébe vállalom helyette az Ausztráliai bepakolást. Mázlimra idén is menni akart még a szüleihez előtte, így könnyen belement.

Egészen kedd estig Crisnél voltam, ami plusz egy napot jelentett kettesben. Furcsa volt négy nap után elbúcsúzni, és elrepülni Barcelonába a tesztre.

Ahogy beléptem a barcelonai motorhome hátsó részében elhelyezkedő alvórészbe, többen utánam fütyültek, vagy hümmögtek. Nem igazán értettem, betudtam levegőváltozásnak, egészen addig, míg be nem léptem a három sráccal közös szobába.

- Nézd, megjött a szerelmes tubicánk - vigyorgott George.

- Milyen volt egy portugál csődörrel tölteni a hosszú, hosszú napokat? - vigyorgott Mike is rám. Maxra néztem rondán, de ő csak felemelte a kezét.

- Ti miről is beszéltek? - kérdeztem mogorván.

- Erről, édesem - dobott oda Mike két újságot is. Mindkettő címlapján Cris és én voltunk. Leültem az ágyamra, mert a lábaim tuti nem tartottak volna meg. Fellapoztam az újságot, és egy csomó kép volt benne, amikor a játszótéren voltunk, vagy mikor ketten sétáltunk.

- Vigyáznod kéne, hol találkozgatsz vele - mondta már komolyabban Mike. Döbbenten néztem rá. - Maxxal lefordíttattuk az egész cikket. Nem tudják, ki vagy, és a képek sem annyira tiszták, hogy valaki, aki nem lát minden nap, felismerjen.

- A pletykás szerelők tuti.. - kezdtem, de Max leintett.

- Ben befenyítette őket, hogy hallgassanak, mert ha kitudódik, akkor tudja, hogy ők a felelősek. - Kifújtam a levegőt, aztán eszembe jutott anya. Ő tuti levágja majd egyből, bár Anit ismerve az lesz az első otthon, hogy beszámol, kinél is volt jó pár napot.

Nyögve dőltem végig az ágyon.

- Mesélj - piszkált meg Mike a lelógó kezével.

- Mit? Hogy milyen az ágyba? - néztem fel rá.

- Boldog vagy vele? - kérdezte komoly arccal.

- Szerinted? - mutattam fel az újságokat. Elégedett arccal dőlt hátra. Felkeltem, és kimentem a folyosóra. Írtam egy SMS-t Crisnek, hogy melyik újságokat nézze meg és elmentem fürdeni.

**

A négy napot most végigdolgoztuk, mert felváltva gyakoroltuk a boksz kiállást, bárki is volt a pilótáink közül a pályán.

Szombat délután volt már, mikor Sebastian rosszul érkezett meg, és nekem az első szárny eltrafálta a sípcsontom. Túl közel állt meg, így nem tudtam rendesen megemelni elől a kocsit, ugyan sikerült, de felemeltem a kezem, hogy a kocsi hátuljánál álló Mike tudja, hogy nem stabil az autó. Míg a többiek a gumikkal voltak elfoglalva, a fájós lábammal meglöktem a szárnyat, de nem mozdult meg, tehát nem engedett el az illesztés.

Mikor Ben megfordította a nyalókát, kirántottam a kocsi alól az emelőt, és azzal a lendülettel fordulatból arrébb táncoltam. Ahogy kiment Sebastian egy újabb körre, belekapaszkodtam a mellettem álló Joe-ba.

- Támogass be, kérlek - hajtottam fel a plexit a bukómon.

- Mi lett a lábaddal? - kérdezte, míg betámogatott a boksz hátuljába a pakoló pulthoz, ahova fel tudtam ülni. - Hátramész a home-ba?

- Nem, vissza van még 4 csere, nem? - néztem rá. Bólintott. - Simán végigcsinálom.

- Rendben - mosolygott rám bíztatóan.

Összeszorított foggal csináltam végig a maradék 4 cserét, de utána leültem, és nem nagyon akartam felkelni onnan.

Mikor lejárt a teszt és Sebastiant visszatolták, ahogy kiszállt, az első az volt, hogy odajött hozzám.

- Nagyon fáj? - nézett rám aggódva. - Nem akartalak bántani.

- Tudom, hogy nem direkt volt - mosolyogtam rá.

- Mutasd - bökött a lábamra.

- Hagyd a francba, nem akarom látni. Ha látod, sokkal jobban fáj. - magyaráztam. Végig kint maradt és segített a pakolásba, hogy minél kevesebbet kelljen mászkálnom. Látszott, hogy nagyon bántja.

- Sebastian! - fogtam meg az alkarját. - Menj vissza a hotelbe pihenni - próbáltam nem parancsoló hangot megütni.

- Nem vagyok fáradt - rázta a fejét. Az arcvonásai másról árulkodtak.

- Menj, vagy kénytelen leszek szólni valakinek, hogy parancsoljon vissza - sóhajtottam. Pár pillanatig nézett rám nagy, bánatos szemekkel, de végül lehajolt és adott két puszit, majd mikor elment mellettem, megsimította a hátam.

- Te is menj pihenni, megcsinálom. - nézett rám Max.

- Semmi bajom - ráztam a fejem. - Picit bicegek, de ennyi. -Hitetlenkedve nézett rám, de makacs voltam, és ezt ő is tudta.

Este 10 fele mentünk vissza a motorhome-ba, ahol még elkapott Karin, hogy egyek, de utána végre célba vehettem a fürdőt.

Mire odabicegtem, már üres volt. Mindenki aludt, elég lassan ettem, mivel Karinnal dumáltam.

Leszedtem nehezen a feldagadt lábszáramról az overállt, és az alsó ruházatot, és csak akkor szembesültem, hogy kétszer akkora lett, és lüktetve fáj. Egy elég nagy seb volt a vörös feldagadás közepén, de a vér már szépen rászáradt. Bicegve álltam be a zuhany alá, és csendben tűrtem, hogy csípje a víz a lábamon lévő sebet. Meleg víz már nem nagyon volt, így elég gyorsan megfürödtem. Halkan mentem be a szobába, mert már mindenki aludt. Megnéztem a telefonom, és 4 sms-t is kaptam, mindet Cristől.

„ Láttam az újságokat, nagyon zavarnak? Még nem tudják, ki vagy. Ezért ugye nem fogsz elmenekülni mellőlem? CR„

„ Gondolom, dolgozol még mindig. Holnap eljössz hozzám még? Kijöhetnél velem a Hercules elleni meccsre. A cikk után, gondolom nem, de azért megkérdeztem. =)”

„ Nem merek neked semmi igazán romantikusat írni…. CR „

Elmosolyodtam. Unatkozott, vagy mi? Nem mer romantikust írni? Elgondolkodtam, hogy mit reagálnék valami nyálas szövegre. Nem tudtam megmondani. Nem voltam biztos magamban, és az érzéseimet, is bizonytalanná akartam tenni.

„ Valamit szeretnék ma éjjel súgni neked. Szeretném, hogy érezd, nagyon rossz nélküled. Szeretném, ha ma éjjel összebújnánk, s fülembe súgnád: Adj egy őrült éjszakát. ”

Halkan felnevettem. Csak nem bírta, hogy valamit írjon. Befészkelődtem a takaróm alá, és neki kezdtem a válaszolgatásnak. Nem volt még annyira késő, hogy morogjon, ha felkeltem.

„ Elmehetek, még vasárnap, de bevállaltam a műszakot hétfőn, szóval a korai géppel haza is kell mennem. Meccs? Casillassal? :p Mehetünk.. De megvédesz, ha szét akarnak szedni. :D „

Ledőltem, és próbáltam minél jobban megfogalmazni neki valamit viszonzásképpen.

„ Forró csókom küldöm ajkadra, érzed, hogy fekszem a karodban? Lágyan csókolom a tested egyre, egyre lejjebb. A többit szerintem már sejted. :p ”

A telefonnal a hasamon aludtam el nyakig betakarózva. Annyira fáradt voltam, hogy a lábam nem is éreztem.

**

Reggel nagyon korán keltünk, hogy elhagyjuk a home-ot, amit aznap szednek majd szét.

Iszonyúan fájt a lábam, járni alig bírtam, így leginkább lassan bicegtem, vagy támogattak a srácok. Nehezen öltöztem fel, de már nagyon örültem, mikor a gépen ültem. Most én egyedül mentem Madridba, mert volt közvetlen járat Angliába a csapatnak. Mielőtt felszálltam a gépre, írtam egy SMS-t Crisnek, hogy most indulok. Még a kapuból hátranéztem, és Sebastian elgondolkodva nézett utánam. Próbáltam figyelmen kívül hagyni és felszálltam a Madridba tartó gépre.

Már a gépen írtam meg az újabb SMS-em.

„ Akarom a tested, hogy testemhez érjen. Akarom a kezed, hogy végigsimítsa testem. Akarom a szád, hogy hevesen csókot adjon. És akarlak téged, hogy magamban érezhesselek. ;):p„

Úgy döntöttem, húzom az agyát, nem hagyom a véletlenre a napom alakulását. Szinte egyből jött a válasz.

„ Na csak szállj le arról a gépről… :D „

Vigyorogva fogalmaztam meg a következő, kicsit mocskos sms-em.

„ Már nem bírom sokáig, újra akarlak érezni, a testünket meg nem fékezni. Élvezni akarlak úgy, ahogy még soha. Veled a legjobb, de ezt már biztos mondtam, vagy tán sikítottam. :D„

„ Te boszorkány, hagyd abba, mert megőrülök. :D „

„ Remélem az esti meccsen kívül semmit nem terveztél mára. :D :p Rosszalkodós kedvemben vagyok.”

Annyira nem voltam felspannolva, mint ahogy azt előadtam, de táncolni akartam a türelmén, és fokozni a vágyát.

Az utolsó sms-emre már nem válaszolt, amit annak vettem, hogy kiakadt.

Mikor leszállt a gépem Madridban, lebicegtem nehézkesen, és nem is számítottam rá, hogy az aulában fog várni. Kimentem a forgalmas reptér elé, és tárcsáztam, de kinyomta. Pár perc múlva pedig begördült elém a királykék Audi.

- Annyira szép ez a kocsi! - ültem be sóhajtva, mintha egyáltalán nem az idegein táncoltam volna pár sms-sel.

- Tudod, hogy nagyon szemét húzásaid vannak? - kérdezte morogva.

- Morcos vagy? - kérdeztem rá.

- Kanos - morogta. Nevetni kezdtem és alig bírtam abbahagyni.

Nem nagyon szólt hozzám, még szinte rám se nézett, amitől nekem most még jobb kedvem lett, mert pontosan láttam, mennyire szűk a nacija ott elől.

Ahogy kiszálltam nehézkesen a kocsiból, egyből ott volt előttem, és hevesen megcsókolt. Belecsimpaszkodtam a nyakába, hogy addig se támaszkodjak a fájós lábamra, és viszonoztam a hevességét.

- Nem kéne bejutni házba legalább? - kérdeztem picit lihegve a csókcsatától. Most már én is eléggé be voltam indulva. Megmarkolta a fenekem és felemelt. A csípője köré kulcsoltam a lábam, amitől még jobban fájni kezdett, ahol bevágtam, de már nem nagyon érdekelt más, csak Cris.

Még mindig rajtam feküdt meztelenül, mikor a fejem mellett felkönyökölt, és komolyan rám nézett.

- Mi történt a lábaddal? - kérdezett rá.

- Te ezt mikor vetted észre? Miért is a lábamra figyelsz? - kérdeztem vigyorogva. Most, hogy szóba hozta, megint éreztem a fájdalmat.

- Miért terelsz? - kérdezett vissza.

- Nem terelek - nevettem. - Az egyik kiálláspróbán összekoppant a sípcsontom a kocsi első szárnyával. Szerencsére nem lett baja a szárnynak.

- Jobban félted a szárnyat, mint a saját lábad? - döbbent meg. Ez kicsit zavarba hozott.

- Ezt nem nagyon tudom elmagyarázni egy focistának - mondtam végül.

- Miért? Azt hiszed, olyan buta vagyok, hogy nem értem meg, csak mert focista vagyok? - lemászott rólam, a vád és a sértődöttség a hangjában csengett.

- Nem így értettem - ráztam a fejem. - Neked mindened a tested, hiszen ha nem vagy formában, akkor nem remekelsz. Ha nem remekelsz, a csapatod kikap, mert van egy gyenge láncszem. - Felültem és a fájós vádlim masszíroztam. Teljesen begörcsölt. - De a mi esetünkben nem mi vagyunk a lényeg. Az autó számára mi vagyunk a kondi gépek - próbáltam érzékeltetni, hogy megértse. Nem azért, mert hülyének gondoltam, hanem mert teljesen máshogy látja ezt. - Mi felkészítjük a kocsit, és ilyenkor a hogylétünknél is fontosabb, hogy tökéletes autót adjunk a pilótánknak.

- Tehát ha ezt fociba lefordítom, akkor azt akarod elmagyarázni, hogy mikor én voltam az, akire épített mindenki, még betegen is játszottam, mert számítottak rám? - bólintottam.

- Igen, valami olyasmi - elgondolkodva néztem a lábam. Cris leült velem szembe, az ölébe húzott egy párnát és ráfektette a lábfejem. Elkezdte óvatosan végigmasszírozni a talpam és a vádlim.

- Oké, mondj fel a Realnál, felveszlek masszőrnek - dőltem hátra a puha párnákra. Annyira jó érzés volt, ahogy a lábam masszírozta, hogy legszívesebben egész nap élvezném.

- Ezt remélem nem gondoltad komolyan - nevetett.

- Hát, nem - mosolyogtam én is. - Én nem bírnám ott hagyni a Red Bullt, te pedig a Realt, ha jól gondolom. - elgondolkodva bólintott.

- Játszol a Lyon ellen? - faggattam. - Pár szerelő beszélt arról a meccsről. Nagyon megoszlanak a véleményék, hogy ki fog nyerni.

- Itthon játszunk. Nyernünk kell - vonta meg a vállát. - Hozok a lábadra jeget - és már kelt is fel. Csalódottan vettem tudomásul, hogy abbahagyta a masszázst.

- Nem kell, hagyd - szóltam utána, de hajthatatlan volt. Végül is nem bántam, mert meztelenül sétált ki a szobából, így végigstírölhettem.

Mikor visszajött, egy törülközőbe csavart valamit hozott, amit óvatosan a fájós részre tett.

- Nem kéne megnéznie egy dokinak? - kérdezte, bár a szemében láttam, tudja a választ.

- Nem. - Felültem az ágyon és közelebb csúsztam hozzá. - Mikor is kell elindulni a meccsre?

- Majd 7 óra felé - vigyorodott el.

- Akkor még sok-sok időnk van - vigyorogtam rá.

- Most picit hagyd, hogy a jég levigye a duzzanatot a lábadról, mert nagyon fog fájni. - mondta hatalmas vigyorral. Közvetlen elé csúsztam és belecsókoltam a nyakába, ami tudtam, hogy érzékeny pontja. Végighúztam óvatosan a körmöm a széles hátán, mire éreztem, hogy borzongás fut végig a focistán, és felsóhajtott, ami engem még jobban spannolt.

- Rólam jó tudni, hogy szexmániás vagyok - súgtam a fülébe. - Ha egyszer belekóstolok, akkor még akarok. - A mondat végére már az ölében ültem vele szemben.

- Jó ha tudod, hogy ez igaz rám is - súgta vissza és egy csókot lehelt a fülem mögé.

**

7 órás indulás helyett fél 8-kor indultunk, ami vicces volt, mert nem miattam indultunk később. Én egy óra alatt letusoltam és összeszedtem magam, hogy ki is nézzek valahogy. Cris volt, aki másfél órára eltűnt a fürdőben meg a szekrényében. Én meg ültem az ágyán, és nevettem, ahogyan mászkál, és percenként vált ruhát.

- Elárulod, minek ennyi zselé a hajadra, ha úgyis összekócolom? - érdeklődtem kislányos mosollyal.

- Majd ha hazaértünk, összekócolhatod - nevetett.

Őszintén megvallva, csak akkor esett le mire vállalkoztam, mikor odaértünk a stadionhoz és megláttam a rengeteg embert. Cris egy belső parkolóba ment, így nem a nagy kapuk egyikén mentünk be, hanem valami belső folyosókon, és aminek örültem, hogy volt lift és nem kellett fájós lábbal lépcsőznöm a VIP részig.

- Ennyi volt az inkognitóm - sóhajtottam.

- Hát itt mellettem tuti mutatni fognak. - Átölelte a derekam és úgy mentünk tovább, picit támogatott is.

- Csodás - morogtam.

- Hazamenjünk? - nézett rám. - Vagy lemenjünk valahova bentre, hogy ne lássanak?

- Nem kell - sóhajtottam. - Veled nem lehet bujkálni sokáig, és egyébként is. Mit érdekel engem, ki mit mond? - vigyorodtam el. Valami baj van a fejemmel. Mindig is szerettem háttérben lenni. Igazából most sem a rivaldafényre vágyom, hanem arra, hogy azt csináljam, ami tetszik.

Egész meccs alatt jókat derültem, mert Cris mindent kommentált, és pár érdekes infót is elmondott, például, hogy félidőben az öltözőben nem nagyon beszélgetnek, csak átöltöznek, pihennek egy kicsit, nyújtanak és jönnek is vissza. Úgy örült a góloknak, mint egy kis ovis, amikor előre hozzák a karácsonyt. Jókat vigyorogtam. Érdekelt a meccs, de sokkal jobban lekötötte a figyelmem Cris mimikája és beszólogatásai, így az események nagy részét tőle tudtam meg, és egyébként is messze voltunk az én meglátásom szerint attól, hogy felismerjem a játékosokat, míg ő simán megmondta, éppen kinél van a labda, így külön kommentátorom is volt.

Egészen addig volt jó kedvem, míg nem magamat láttam Cris mellett ülni a kivetítőn. Egyből elfordítottam a fejem és a hajam kezdtem el igazgatni. Igaz, valószínűleg már teljesen mindegy volt. Cris mosolyogva húzott magához és így az ölelésével rejtett el.

- Nyugalom - súgta nyugtató hangon a fülembe. - Senki nem fogja megtudni, ki az én titkos szerelmem. - Én egyből felkaptam a fejem az elszólásra, de ő úgy tűnt, észre se vette. Egy puszit nyomott az arcomra és visszafordult a meccshez. Az én fejemben pedig vészharangok kondultak. Az eszem menekülést súgott, a szívem pedig maradást, és nagyot dobbant a „titkos szerelmem” megnevezőre. Nem tudtam eldönteni, mit csináljak. Cris mintha tudat alatt érezte volna, hogy vacillálok, megfogta a kezem, és összefonta az ujjainkat. Simogatni kezdte a hüvelykujjával a kézfejem.

Mire bármit is dönthettem volna, vége lett a meccsnek és 2-0ra megverte a Real Madrid a Herculest.

Mielőtt eljöttünk volna persze ő gyorsan lement az öltözőbe gratulálni, én addig kisomfordáltam a kocsihoz.

Nagy volt a kísértés, hogy turkálni kezdjek a kocsiban.

- A barátnője vagyok! - akadtam ki végül saját magamra. - Előlem ne titkoljon semmit! - tettem hozzá morogva.

Legalapvetőbb dolog volt, hogy kinyitottam a kesztyűtartót. Hát a döbbenet az arcomra ugrott egyből. Tele volt kotonnal. Pislogtam párat és inkább visszacsuktam. Inkább nem kutatok. Nem biztos, hogy fel vagyok készülve arra, amit találok. Mielőtt újra eluralkodott volna rajtam a kíváncsiság, már Cris is megjelent.

Egészen a villáig bennem volt, hogy megjegyzem, de csak akkor tettem meg, mikor az udvarra állt éppen be.

- Miért van tele a kocsid kotonnal? - szegeztem neki a kérdést, mielőtt kiszálltunk volna.

- Kutattál? - kérdezte vigyorogva.

- Ha azt mondom, magától nyílt ki a kesztyűtartó, elhiszed? - kérdeztem vissza.

- Nem! - Hangosan hahotázott. Nagyon bírtam, mikor nevet, annyira viccesen műveli.

- Diszkrétebben is kezelhetnéd, hogy kinevetsz - jegyeztem meg vigyorogva.

- Nem azon nevetek - rázta a fejét. - Illetve részben - gondolkodott el jelképesen a könnyeit törölgetve.

- Elárulnád akkor, min? - érdeklődtem. Teljesen szembe fordultam vele.

- Szimplán arról van szó, hogyha hozom magammal ki a lakásból, oda dobom be. - mutatott a kesztyűtartó felé. - Ha bulizni megyek, vagy valami, mindig jó párat hozok, és nagy része van, mikor itt marad. - Megvonta a lazán a vállát. - Tőlem elhasználhatjuk mindet - vigyorodott el kajánul.

- Én holnap dolgozok, szóval alvás lesz - néztem rá kislányos mosollyal.

- Ha így mosolyogsz, pont az nem lesz - nevetett. Kiszálltam a kocsiból és elindultam a villa felé. Legnagyobb megdöbbenésemre felkapcsolódott bent a villany. Értetlenül néztem Crisre, aki elnézett a villa oldala mellett és felsóhajtott.

- Ne akadj ki, oké? - nézett a szemembe.

- Rosszul indul - sóhajtottam. Átölelte a derekam, és úgy terelt be a házba. Nagyon nem akartam bemenni. Ha Cris fél, hogy kiakadok, ki is fogok.

Az előtérben egy nő állt. A mosolya igazán mű volt, és éppen a tükörbe rendezgette a haját, mikor beléptünk. Rémlett már valahonnan a vicsora.

- Cristianooooo! - ölelte meg Crist egyből. Én arrébb léptem, és próbáltam minél jobban az arcommal kifejezni, mennyire nem díjazom, hogy egy ilyen műnő lóg éppen Cris nyakában. Az én pasim nyakában!

- Irina - tolta el magától a nőt. Már tudtam, honnan ismerős. Mikor először itt voltam, akkor is itt volt. - Te mit keresel itt?

- Itt van dolgom Madridban, és gondoltam, meglátogatlak - magyarázta borzalmas akcentussal, és még affektált is. Nem szoktam előítéletes lenni, de már első percben, mikor láttam, már akkor is megvolt róla a véleményem, de akkor legalább még tartotta magát. Most már biztos voltam benne, hogy bulvár maca.

- Nem állíthatsz be ide csak úgy, mikor kedved tartja - vágta a fejéhez Cris. Ott hagyta Irinát, és ahogy elment mellettem, megfogta a kezem és húzott maga után a konyhába.

- Á, megint valami csábítás? - nézett végig rajtam a nő.

- Ő Barby, már találkoztatok - mondta neki. - És nem hódítás. Ő a barátnőm.

- Azt hittem, az embernek csak egy barátnője lehet. Tudtommal én vagyok az - kihúzta magát, így még jobban látszott, mennyire műk a mellei. A mondatba pedig többször is megbotlott a nyelve.

- Szívecske, ne dobálózz itt ilyen komoly mondatokkal, mert beletörik a végén a nyelved - gúnyolódtam. - Menj inkább vissza Oroszországba.

- Látod, még te is ismersz - nézett végig megint rajtam cseppet sem elismerően. - Az egész világ ismer, és egy senki magyaráz nekem?

- Inkább vagyok egy senki, mint egy olyan nő, mint te - vágtam rá. - És nem ismerlek, de süt az angollal való próbálkozásodból, hogy orosz vagy.

- Mit fog szólni a média? - nézett megbotránkozva Crisre, mint akinek most esik le, hogy Cris mellettem állt ki, és engem minősített barátnőnek, nem őt. - Egy ilyennel csalsz meg! - nézett végig rajtam ismételten. Kezdtem unni, hogy kóstolgat. Fáradt voltam, fájt a lábam, és még ez is itt van.

- Hagyjátok abba a marakodást - sóhajtott Cris. - Nem érdekel, mit hisz a sajtó és mit nem.

- Szóval igaz? - néztem Crisre. - Érdekből azért vele is együtt vagy? - pillantottam Irinára. - Vagy nem pusztán érdekből - látszott a portugál arcán, hogy valami hasonló kérdésre számított.

- Ha megengeded, elmagyarázom, de akkor hallgass is végig. - mondta nyugodtan.

- Nincs mit magyarázni. Te csak második lehetsz itt - vicsorgott rám Irina. Crisre néztem, aki éppen Irinát nézte.

Abban a percben lett elegem. Kisétáltam a konyhából át a hálóba. Hatalmas mázlimra ki sem pakoltam a bőröndből, mikor ideértem. Azt a pár cuccom is beleszórtam, ami elől volt, és kifelé indultam a bejárati ajtóhoz.
- Barby, ne! - jött ki Cris a konyhából. - Kérlek, hallgass végig, oké?

- Volt rá időd, hogy elmagyarázd rendesen a dolgot, és esetleg legalább azt megkérdezd, nekem hogy esik a helyzet - mondtam. Kicsit el voltam keseredve, de nem mutattam. Cris arcán viszont láttam a félelmet és a fájdalmat.

- Én.. - kezdett bele. A szemébe néztem. - De én… - vártam a folytatást, de nem fejezte be.

- Óóó, mész is? - jött ki Irina is.

- Irina, menj az egyik vendégszobába! - vetette oda Cris.

- Csak nem megzavarok valamit? - kérdezte pofátlan hangnemben. Elengedtem a bőröndöm, és elé léptem. Rám nézett, én pedig a következő pillanatban már a haját téptem. Erősen belemarkoltam és oldalra húztam a fejét.

- Te csak egy bulvár maca vagy, aki bedugta magát a hírnévbe. Annyit sem törődsz azzal, aki felkarolt téged a porból, hogy tiszteletet mutass felé, és ne ugass bele az életébe, de legalábbis a kapcsolataiba - sziszegtem az arcába. Kezdett megrémülni. Próbáltam észnél maradni, de nagyon kivágja nálam az ilyen a biztosítékot. - Cristiano megérdemelné tőled a tiszteletet. Már magával azzal is, hogy azzal nem viselkedünk így, akit egy kicsit is tartunk valamire. Legszívesebben iszonyatosan szájba vágnálak, de nem adom meg azt az örömet, hogy valami bajod legyen és futhass a sajtóhoz! - A félelem teljesen beköltözött a vonásaiba. Próbálta kirángatni a haját a kezemből. - Tisztelet, te bulvár kurva! Tisztelet! - ellöktem magamtól, és csak akkor vettem észre, hogy Cris végig a csuklóm fogta, meg ne kopasszam Irinát.

Megfogtam a bőröndöm és míg Crisen a döbbenet uralkodott, kibicegtem a házból.

Már a gyepen sétáltam, mikor kinyílt az ajtó, és Cris utánam rohant.

- Barby, várj! - kapta el a karom. Lenéztem a kezére. Próbáltam nagyon szigorúan és gonoszan nézni a hatalmas barna szemeibe, de nem igazán ment, vagy nem érdekelte. - Szeretlek - mondta ki a szemembe nézve.

- Ettől még nem fogok semmit sem másképp gondolni, és nem vetem a nyakadba magam - próbáltam közönyös lenni, de nagyon nem működött a dolog. Cris reményvesztetten engedte el a kezem és lehajtotta picit a fejét, én pedig tovább indultam. A lábam nagyon fájt.

Nem messze a kaputól álltam meg és fordultam vissza. Cris még mindig ugyan ott állt. Az agyam pörgött, és csak az után esett le, mit is mondtam, hogy a szavak elhagyták az ajkaim.

- Én is szeretlek.