Ausztrália 2

Jó gyorsan meg lett a 8 komi. =D ( A.J. és szigorú vagyok, egynek számollak XD DE így is megvan )
A következő fejezet kérdéses, de még a héten hozom! =)
Persze minél több komit írtok -és minél hosszabbat- annál nagyobb a motivációm :p
Érdekelne a véleményetek a futammal kapcsolatban. ( És mindegy hogy kinek drukkoltok! :) )
( Érdekesség: Tavaly pontosan ugyan ezen a napon tettem fel a Miss Norton Ausztrália verseny fejezetét. =D I Miss U... )

Szombat reggel megint korán keltünk, de ideje volt hozzászokni. Felöltöztem, és kimentem a büfé hátsó részébe. Karin teljesen álmos és nyomott arccal feküdt az egyik asztalon és a kávéját kevergette.

- Még csak Ausztráliában vagyunk - hecceltem. - Még próbáld a látszatát fenntartani, hogy bírod.

- Neked hogy megy, hogy fitt vagy? - akadt fent. - Te akkor is fitt szoktál lenni egy kávé után, ha le se fekszetek szinte.

- Bepörget, hogy mindjárt oda állhatok amellé a csodás gép mellé, és nemsokára verseny - vontam vállat. Átmentem a konyhába és szereztem magamnak egy nagy adag jégkrémet.

- Idén is mindig jégkrémet fogsz enni reggel? - nézett rám Tina, aki éppen a tálcáinkat pakolta le.

- Miért szakítanám meg ezt a csodás szokást? - vigyorogtam rá. Leültem Karinnal szembe az asztalhoz és figyeltem, ahogy sokadszorra sem sikerült bekötni a hosszú szőke haját.

- Segítsek? - kérdeztem jégkrémmel teli szájjal.

- Nem kell. - morogta. Mikor újra rám nézett kinyitottam neki a számat. - Lehetnél egy kicsit nőiesebb - morogta.

- Én tök nőies vagyok! - vigyorogtam. - Ennyi pasi között főleg!

- Én akkor úrihölgy vagyok - sóhajtott.

- Nem, te csak másfajta nő vagy. - Felkeltem és kivittem a konyhába a fél literes bögrét, amit teleszedtem jégkrémmel.

Még megreggeliztem, és utána célba vettem a boxot, ahol már elég sok szerelő kint volt. Mindent átnéztünk, és az első csengőszóra kinyitottuk a boxot. Még tartott az átnézés, de már fent volt a kasztni szerencsére. Senkit ne érdekeljen, mi van a kasztnink alatt. Minnél tovább tart nekik másolni, annál jobb.

Mikor teljesen összerakták a többiek az autót, még áttöröltük, hogy ne legyen ujjlenyomatos vagy piszkos, és már csak Sebastianra vártunk.

- Tekerjétek fel a motort rendes fordultra, és itt van a mai taktika - jött be Ben és Guill. Felemeltük a kocsit, és a motorfelelősök belepiszkáltak a motorba, hogy a pilóta tudja maxra rakni.

Átnéztem a listát, végig volt vezetve, mikor hány kört megy majd, és milyen gumin. Belehajtogattam a zsebembe, és vártam, hogy Sebastian megérkezzen.

Mikor Tommi kíséretében belépett, egy pillanatra mind ránéztünk. Jó kedve volt, ahogy mindenkinek. Persze a "mindenki" alól a morcos mérnökök mindig kivételek.

Odaálltam a kocsi mellé, és hagytam, hogy Sebastian balról beszálljon.

- Érdekes évünk lesz, ha mindig te kötsz majd be - nézett rám vidáman. Torzítva hallottam a hangját a bukó miatt.

- Szólhatok egy ronda, szőrös pasinak is - vigyorogtam rá, mire megrázta a fejét, hogy nem szükséges. Most nem szívóztam vele, gyorsam bekötöttem, és már mentem is a kocsi elejéhez. Letettük a kocsit Mike-kal, és beálltam a falhoz, hogy elférjen majd.

**

A harmadik szabadedzés gyorsan lement, és mi nyertük meg. A többi csapat bizakodott, de mi már nagyjából tudtuk, hogy nem fognak tudni beérni minket, szóval vidáman vártuk az időmérőt, ami gyorsan el is jött.

Elég korán kint voltunk a boxban a kocsi körül. Mindenki izgult. Bekötöttem Sebastiant, majd vártam, hogy elinduljon az időmérő, és megkapjuk a jelet.

- Eső nem várható - hallottam Guill hangját a fülesemben. A gyomrom remegett, de a kezem meg se rezdült az emelőn támaszkodva. - Mindig csak pár kört megyünk. 2-3 gyors köröd lesz minden etapban - magyarázta tovább Guill Sebastiannak, amit én már láttam a lapon.

A Q1-ben 7 perccel a kezdet után engedtük ki Sebastiant, és néztük a monitoron a szektoridőket.

Egyelőre az volt a parancs, hogy ne használja ki teljesen a kocsit, nem kell lelőni a legjobb időnket.

Kétszer ment ki a Q1 alatt, de igazán nagy időket nem ment. Szünetben Guill odaguggolt mellé, és valamit magyarázott neki, de a hangzavartól nem hallottam meg igazából, az én szemszögemből mindegy is volt, hiszen ami nekem fontos lehet, azt a rádióba fogják mondani, akár a nyilvánoson, akár a belső hálózaton.

A Q2-ben sem izgultunk még igazán, mert biztosra vettük, hogy ott leszünk a Q3-ban. Mindössze azon aggódtunk, nehogy elromoljon a kocsi, vagy Sebastian kicsússzon.

Viszont mikor zöldre váltott a lámpa a Q3 kezdetét jelezve, már komoly pillangóraj volt a gyomromban.

A vége felé engedtük ki Sebastiant, és mindannyian rátapadtunk a képernyőre. Mikor mutatni kezdték a pilótánkat, pont akkor hibázott egy kicsit. Visszafojtott lélegzettel néztem, ahogy pörög az óra, ami az idejét méri. Néma csend lett egy pillanatra a boxban, mikor megláttuk az 1:23.529-es időt Sebastian neve mellett. A következő, amire eszméltem, hogy valaki megölelt, és kezek veregetik meg a vállam. Mindenki mindenkinek gratulált, és sokan meg- megölelgettek. Nem is figyeltem oda a rádióra, mert a nyakamban lógott már a füles.

- Ne bízzuk el magunkat - ölelt meg Ben. - Idén úgy tűnik, nem fog annyit számítani a pole.

- De azért örülhetünk, nem? - vigyorogtam rá. Nem éreztem azt a megkönnyebbült örömöt, amit tavaly a pole-nál. Én magam is tudtam, hogy előnyből indulunk, de a holnapi taktika sorsdöntő lesz. Na most pörögjenek a mérnök agyak!

**

Vasárnap még az óraátállítás is bekavart a szervezetemnek, így picit álmosabb voltam a kelleténél, de két pohár kávé után már vállalható volt a dolog annyira, hogy kicsoszogjak a boxba.

- Valami női megérzés? - kérdezte Guill, ahogy elmentem volna mellette.

- Olyan nincs, hogy megáll a kocsi - vigyorogtam rá. - Azt mi nem hagyjuk. A többi rajtad, rajtatok áll.

- Akkor nyerünk - kacsintott. Mindenki jókedvvel, de gyomorideggel kezdett neki az előkészületeknek. Mikor Sebastian lejött a pilóta parádé előtt, Norbert is jött vele. Nem is tudtam, hogy itt van az apukája.

- Rég láttunk - fogott kezet vele Mike. Én is adtam neki két puszit.

- Remélem, most nem leszel rosszul. - mosolyogtam rá. Elnevette magát, Sebastian pedig egy pillanatra mérgesen villantotta a kék szemeit az apukájára.

- Ha rosszul leszel, eltiltalak a kijöveteltől! - fenyegette meg.

- Nyugalom, Sebastian - tettem a kezem a vállára. - Még én is rosszul voltam az utolsó körökben. - Elvigyorodott.

- Ilyenkor örülök, hogy minden ilyen infót elhallgattak előlem - vigyorgott, mint a vadalma.

- Mert van egy jó versenymérnököd - paskolta meg a hátát Guill, aki közben Bennel beszélgetett.

- Aki természetesen roppant szerény - vágott vissza a pilóta.

- Mit szerénykedjek, ha VB-k vagyunk? - vigyorgott Guill.

- El ne szállj, apucika - vigyorogtam rá, célozva, hogy a télen megszületett a kisfia. - Mikor hozod el a cukiságot?

- Ha rajtam múlik, jönne mindig - nevetett. - De az anyja túl házsártos. Mert a hangos autók, meg nem is törődnék velük.

- Mondd meg nekik bátran, hogy majd mi szórakoztatjuk őket - mondta az odaérkező Max.

- Csak ne ígérgess ilyeneket, mert még mindig dolgozni jöttök ide, nem bulizni! - jegyezte meg Christian, aki szintén akkor ért oda.

- De hát az élet egy nagy buli! - vigyorgott Mike.

- Remélem, ilyen jó kedvetek lesz a futam után is - csóválta a fejét a Főnök.

- Ha csak ez a kölyök nem követ el egy orbitális hibát, nem lesz gond, Főnök! - vágta hátba a német pilótát Mike.

- Tünés dolgozni! - csóválta a fejét Horner nevetve.

- Na oszolj van, emberek - váltott komolyra Guill is, de nem bírta és elvigyorodott, mikor Mike szalutált neki.

- Micsoda savanyú népség! - nézett a mérnökök felé, akik nagyon komoly arccal beszéltek valamit.

- Inkább gyere és segíts - intettem neki. Sebastian közben intett nekünk és ment a pilótaparádéra. Norbert viszont ott maradt.

- Csak így magunk közt, nem akarsz inkább felmenni a páholyba? - mentem oda hozzá. - Nem zavarsz itt, meg semmi ilyesmi, de ha megint rosszul leszel, ők el tudnak látni, míg mi bepánilkolunk, hogy a boxunkban hal meg a pilótánk apukája.

- Nem leszek rosszul - nevetett. Szegényt szerintem azóta is mindenki ezzel piszkálja. A véghajrába a tavalyi utolsó futamon rosszul lett, és visszaküldtük a hotelbe, de ott nem bírta a dolgot és inkább visszajött. A gyomromban pici lepkék százai voltak, de vidáman köszöntöttem ezt az érzést. Akkor kezdtem el érezni, mennyire hosszú volt ez a szünet, és mennyire elszoktam ettől.

Átmentem a home-ba mikor minden előkészület megvolt és megnéztem a telefonom.

„ Felkelek majd és megnézem a futamot. Hajrá ;) CR”

Mosolyogva válaszoltam neki.

„ Szurkolj, hogy ne csesszük el a boxkiállást, mert sok múlhat rajta… Ja és hogy ne álljon meg a technika… :S Bár idén megbízhatóbb a kocsi. =) Kinky Kylie GO! =D „

Még gyorsan elmentünk ebédelni, a futam előtt, és másfél órával a kezdés előtt már újra a boxban voltunk.

Már mindenki mindenfélét csinált, csak ne kelljen egy helyben álldogálni és várni. Mi Mike- kal a McLarenes mérnököt parodizáltuk, aki a PITWALL-on szerencsétlenkedett.

Persze, mikor a kamerákat bekapcsolták, és kezdetét vette a közvetítés, a boxban mindenki haptákba vágta magát és nagyon komoly arccal készült már a futamra.

Mikor legközelebb Sebastiant láttam, már overállba volt és éppen a bukóját vette. Beálltam az ülés mellé, és kihajtottam a biztonsági övet, hogy be tudjon ülni rendesen.

Odajött hozzám, de már rám se nézett. Már benne volt a futamra való koncentrálásban. Ilyenkor nem szólunk már mi sem hozzá, csak Guill, de még ő is igen óvatosan.

Becsatoltam minden szemétkedés nélkül. Meghúztam a biztonsági övének vállpántjait, majd megrángattam picit, hogy tart-e. Mikor jónak minősítettem, elléptem a kocsitól.

- Pilóta biztonságosan az ülésben - nyomtam meg a fülesen lévő gombot. Mi csak a belső hálózaton kommunikáltunk, és ez is leginkább a versenyekre volt igaz.

- Vettem - válaszolt Ben. Mind a négy gumifelelős jelentett, mi pedig csendben hallgattuk végig Guill időjárás jelentését, majd elléptem a kocsi elől és kiengedtük Sebastiant.

Ahogy elhagyta a boxot, megindultunk a rajtrács felé. Én csak az emelőt vittem magammal, egész pontosan toltam magam előtt.

Mire felért a célegyenesbe, mi már ott álltunk az első helynél, és egyből felemeltünk a kocsit, hogy a gumimelegítők felkerüljenek. Innentől kezdve én a tömeget néztem, és hallgattam a belső rádióforgalmat, hogy kik mit beszélnek, és próbáltam felmérni, ki okozhat nekünk ma gondot. Az összes többi szerelő felém pillantgatott néha-néha. Mivel Ben ilyenkor a boxban volt vagy Guill mellett, így ilyenkor én voltam az, aki osztotta az észt.

Láttam, hogy többen is már pakolnak, és Guill már vissza is indult. Oda mentem Sebastianhoz, aki a kocsi mellett állt. Nem szóltam rá, hogy szálljon be. Vártam, hogy saját maga megtegye ezt. Mikor beült, én egyből bekötöttem, és a rádió és a vízcsövét is csatlakoztattam. Ellenőriztem mindent, hogy jó-e, majd visszamentem a helyemre.

- Gyertek le - hallottam meg Ben hangját, aki már a boxban volt. Bólintottam, ha valaki nem hallotta volna a rádiót, és amint lekerültek a paplanok leraktam a kocsit. Egy pillanatra még összeakadt a tekintetem Sebastianéval. Biccentettem neki és rámosolyogtam, mire viszonozta a biccentést. Odaszaladtam a többiekhez a fűre az emelővel a kezemben, és vártam, hogy elinduljon a felvezető kör.

A kocsik megrándultak és felbőgtek a motorok. Végigborsózott a hátam, ahogy mellettem nem olyan messze mentek el a bivalyerős gépek.

Mikor az utolsó autó is elment a felvezető körre, a szerelők és mérnökök tömege rohanni kezdett a boxok felé. Ez már jól begyakorolt volt, mint egy nagy tömegjelenet egy színdarabnál. Én egyszerűen átmásztam a falon, nem szórakoztam a kapunál, mivel ott úgyis a gumisok meg azok mennek előre, akik géppel mászkálnak. Mike átadta a két emelőt, majd ő is átmászott. Együtt rohantunk be a Red Bull boxba. Beálltam a Főnök és Ben közé és figyeltem, ahogy mindenki visszaér a boxba, a kocsik pedig elérnek a rajtrácsra.

A gyomromban már nem csak pillangók, de görcs is volt. Mellettem Horner rugózott és szerintem próbált nem elájulni, ahogy az arcát néztem. Ben a kezét tördelte, én pedig a számat rágtam. Borzalmas szokás, és csak a Forma 1 képes ezt ennyire kihozni belőlem. A tavalyi szezonzárón már vérzett a szám, annyira szétrágtam.

Mikor felvillantak szépen sorban a piros lámpák közel voltam az ájuláshoz. Ahogy elaludtak a piros lámpák, felbőgtek a motorok és megindult a mezőny.

- Gyerünk, gyerünk, gyerünk! - hallottam Hornert. Elmosolyodtam, már ismertem a hülye szokásait, ilyenkor ő is csak egy a sok millió szurkoló közül. Mikor Sebastian simán elfordult és jól le is hagyta egyből Hamiltont, a mi boxunkban mindenki fellélegzett egy kicsit. Webber boxában még izgultak, és Horner is még rugózott, rátapadva a képernyőre, de minket már annyira nem izgatott, hogy Webber mit csinál. Annyira azért nem volt nagy a csapategység, hogy még érte is aggódjunk.

Ahogy lenyugodtak a kedélyek a két Red Bull körül, Horner átment a helyére, mi pedig hoztuk a kis székeinket, és szépen leültünk. Eddig nekünk sima volt a dolog.

- Hihetetlen! - kommentálta Mike a Massa védekezést. Button szeretett volna elmenni Massa mellett körökön át, de hihetetlen módon maga mögött tartotta a brazil. Az én bukóm az ölemben pihent, mivel nyomta a hajam miatta a fejemet. De mikor körökkel később meghallottam a csapatrádióban, hogy Sebastian a gumikkal bajlódik, felvettem a tűzálló maszkot, és a bukót is a fejembe húztam. Bekötöttem az állam alatt és mire kész lettem, már kaptuk is a jelet, hogy boxkiállás lesz.

- 3.7 alatt meg kéne csinálni a boxkiállást, hogy biztosra menjünk - hallottam Guill hangját.

- 3.7 - ismételtem meg magamnak.

Beálltam a fehér vonaltól pár centire, és vártuk, hogy Sebastian megérkezzen.

Mikor a boxban észrevettem a Red Bullt, a pulzusom nagyon megugrott. Kitámasztottam a lábammal, és ahogy befordult a kocsi a helyére, egyből alálöktem az emelőt, teljesen egyszerre Mike-kal. Ahogy fordult a nyalóka Ben kezében, ki is rántottam alóla és azzal a lendülettel jobbra ki is fordultam, hogy elférjen tőlem a kocsi.

- 3.4. Gratulálok! - hallottam Guill hangját. Elvigyorodtam a bukó alatt és lepacsiztam Mike- kal és Bennel.

A vérem még mindig iszonyú ütemben lüktetett az ereimben.

Visszaültünk a boxba és néztük tovább a futamot. Izgulni csak azért izgultam, hogy a technika meg ne adja magát, abba biztos voltam, hogy Sebastian nem fog fejben szétesni.

A második kiállásnál már nem volt rajtunk akkora nyomás, hiszen már elég szép előnyünk volt. 3.7 alatt lett meg a kiállás. Ahogy leültem, szédülni kezdtem a sok adrenalintól, ami a véremben volt. Hátra dőltem és próbáltam megnyugtatni a szervezetem. Nem volt több tervezett boxkiállás.

- Na Petrov versus Alonso - ült felé izgatottan Mike. - Na vajon 2011-ben meg tudja-e előzni egy kétszeres Világbajnok a kezdő Petrovot?

- Ne legyél bunkó - szólt rá Max.

- És ha Alonsonak drukkolok? - nézett rá Mike.

- Akkor tűnj a boxunkból - nevettem. Gyengéden oldalba vágott.

Ahogy jött a futam vége, úgy nőtt a feszültség a boxunkban. Webber nem igazán volt dobogó közelben. Úgy nézett ki, hogy Sebastian, Hamilton és Petrov lesz a dobogón, de ahhoz még egyben be kell érniük. Átlestem a másik oldali boxba és láttam, hogy a szerelők nagyon aggodalmas arccal nézik a TV-t és a szektorokat.

- Valami van Webber kocsijával - jegyeztem meg.

- A mienkkel ne legyen semmi - kelt fel Ben. Sebastian elment az utolsó körre. Mind felkeltünk és a TV előtt állva drukkoltunk, hogy minden rendben legyen.

Mikor az utolsó kanyarba fordult be szinte egyszerre indultunk meg rohanva a boksz falhoz. Még igazán senki nem mert örülni, csak mikor megláttuk a kockászászló alatt Sebastiant, de akkor egyszerre kezdtünk el ordibálni, és félig kint lógtunk a falon.

- Győztünk, győztünk! - skandálta Mike és megölelt. Ott a Red Bull fejesek mellett ugráltunk és éljeneztünk. Tommi is csatlakozott, miután behúzta a táblát.

A feszültség, ami eddig a gyomrom szorította, távozott a testemből. Jó évkezdés, jó és megbízható kocsi, és egy kiváló pilóta. Nem kell több!

- Megvédjük a címet! - ujjongott Ben is. Szorosan megöleltem és egyik siettünk a dobogóhoz, hogy ünnepelhessük a pilótánkat.

Ordibáltunk és éljeneztünk, mikor beparkolt és kiszállt Sebastian, majd kicsit visszafogtuk magunkat, míg ki nem lépett a dobogóra, akkor viszont olyan hangorkán lett, hogy a saját hangom nem hallottam.

A himnuszokat csendben végig álltuk, de már ott volt egy hatalmas buli ígérete a levegőben. Sebastian végig mutogatott nekünk, mi meg neki. Rám kacsintott, amin nevettem egy jót.

Hihetetlen érzés volt így a VB után ismét nyerni, bár ahhoz nem volt hasonlítható öröm.

- Na, ki támogatja haza a regnáló Bajnokot? - kérdezte Ben, mikor Sebastian sokadszorra is beleivott a pezsgőbe.

- Meg kéne tanítani inni rendesen. - nevetett Mike.

- Még kölyök - vigyorogtam.

Az interjúk alatt mindenki gratulált mindenkinek, és vártuk, hogy a kocsit visszahozzák mérlegelésről, na és persze, hogy a Bajnokunk visszaérjen.