Téli Tesztek 11

Íme a friss. =) Zsaninak így megkésve is Nagyon Boldog Születésnap itt is!! =) És Könyves Rékánknak pedig előre is Boldog születésnapot! =)

Fenn áll továbbra is, hogy minél több komi annál gyorsabban próbálok fejezetet hozni. A idény elkezdésével nem lesz benne ennyi foci, meg Ronaldo :D ( Anti fanok megnyugtatására)

Nyeltem egyet, és próbáltam kimondani a dolgokat.

- Én félek szeretni. Félek kötődni - Cris egyből leült vissza az ágyra. - Én felveszem a nyúlcipőt, ha valakihez kötődni kezdek. - Lehunytam egy pillanatra a szemem, és hagytam, hogy a szívem irányítson. Oda bújtam Crishez, aki mosolyogva ölelt szorosan a mellkasához. - Félek boldog lenni, mert olyankor mindig jön valami, vagy valaki és tönkreteszi az egészet. Legtöbbször ez pont én magam vagyok. - Felsóhajtottam.

- Bármit elmondhatsz, rendben? - kicsit eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen. - Még akár azt is, ha beleszeretsz másba.

- Félek beengedni téged a falaim mögé - suttogtam a nyakába, mikor visszahúzott.

- Miért? - simogatta a vállam.

- Mert te vagy Cristiano Ronaldo! - ültem fel és néztem a szemébe. - Nagy nőcsábász. A nők a lábad előtt hevernek. Mit akarnál pont tőlem? Körülötted nyüzsög rengeteg modell, színésznő, gyönyörű nők!

- Elegem van a sajtóból - vont vállat. - Nem kifelé akarom élni az életem. Elegem van, hogy rendre a média tesz tönkre mindent körülöttem. - Megsimogatta az arcom. - Te nem vagy nagyravágyó, biztosan merem állítani, hogy nem a nevem miatt engedsz be magadhoz és neked nem érdeked, hogy a címlapokon pózolj. - belesimultam a tenyerébe. - Mindez mellett nem vagy tipikus nő, mégis természetesen szép vagy. Van egy szenvedélyes, vad kisugárzásod, amit néha egy ártatlan lepellel fedsz. Ez megőrjít - vallotta be nevetve.

Előre dőltem, és megcsókoltam. Még nem bíztam benne teljesen . Nem voltam naiv liba. De lényegesebben közelebb engedtem magamhoz.

Egészen késő estig meséltünk mindketten a gyerekkorunkról. Furcsa volt őt elképzelni visszahúzódó kisfiúnak, akitől rendszeresen elvették a labdáját a suliban. Viszont amilyen nagy átéléssel mesélte a meccseit, amiket kisgyerekként játszottak mezítláb az utcán, szinte már láttam magam előtt kissrácként. Mesélt az első lisszaboni csapatáról, és hogy mennyire nehezen illeszkedett be. Elmondta, hogy mikor Angliába került a MU-hoz, csak akkor kezdett el ilyen lenni igazán, mint amilyen most. Mesélt a családjáról is, látszott, mennyire imádja őket, és mennyire rosszul érintette az apukája halála pár éve. Úgy éreztem, teljesen megnyílt nekem, és ez furcsán jó érzés volt.

- Eddig én beszéltem - dőlt hátra és belekortyolt a vizébe. - Te jössz. Biztos vagyok benne, hogy egy kisangyal voltál.

- Igazából egy kisördög - nevettem. - Már akkor is fiús voltam. Apával sokat fociztunk, fára másztunk, túráztunk. Mindig tele voltam sebekkel. Ha nem verekedés okán, akkor a csetlésem-botlásom miatt. Folyton a szám szakadt fel - vigyorogtam. - Vagy a nyelvem haraptam el. Be nem állt a szám. Mindig volt mindenre egy kérdésem legalább. - Cris vidáman felnevetett. - Aztán rossz társaságba keveredtem, és volt bajom a rendőrséggel is középsuliban. Csak az érettségire sikerült kimásznom a balhékból. Már akkor imádtam a Forma 1-et és a kocsikat, de eszembe se jutott, hogy itt kötök ki. - Elrévedve gondoltam vissza azokra az évekre. - Jött az egyetem, én pedig kezdtem megkomolyodni. Pasik jöttek-mentek az életemben, én pedig végig erős maradtam. - Megtámaszkodtam a hátam mögött, és úgy meséltem tovább. - Az egyetem után elindultam világot látni. Pár hónapot dolgoztam pincérnőként Londonban, majd Madridban is, bár a másik végében, mint ahol te laksz. Ez a két város volt a nagy álom. - Felsóhajtottam. - Ott ismertem meg Danit és Maxot. Max az egyik szerelő társam, és egész jóban lettem vele. - Elmosolyodtam az emlékre. - Pont egy teszt következett, én pedig elmentem Maxszal Barcelonába. Csodálatos érzés volt ott lenni. - nosztalgiáztam. Cris csendesen mosolyogva hallgatott. - Már nem is tudom, hogy volt pontosan, de valakinek meséltem a diplomámról, ami gépjármű technológiából van, és van egy szerelői része is az egésznek - magyaráztam Crisnek. - Bekerültem a fogaskerékbe, és elküldtek pár GP2-es versenyre, majd egy évet eltöltöttem úgy a csapatnál, hogy tulajdonképpen tanonc voltam. Mikor ez biztossá vált, akkor költöztem ide - mutattam körbe. - Nem telt más lakásra, de azóta sem bánom, mert szeretek itt elbújni a versenyhétvégék és a gyárbeli pörgés után. Remek szomszédjaim vannak, szóval nem lehet panaszom.

- Azt mondtad van egy húgod - jegyezte meg. - De te már itt éltél mikor megszületett, nem?

- De igen- bólintottam. - Pont ezért jut rá olyan kevés időm - szomorodtam el.

- Most van pihenő időd, miért nem hozod ki magadhoz, vagy mész haza? - mosolyodott el.

- Eszembe jutott ám nekem is - gondolkodtam el. - Majd beszélek anyával.

Megfogta a bokám és lejjebb húzott az ágyon. Így fölém tudott támaszkodni. Szinte teljesen rajtam feküdt, de a súlyát azt a fejem mellett támaszkodva tartotta meg. Belenéztem a barna szemekbe, és vártam, hogy megcsókoljon, de csak nézett rám. Végül nálam szakadt el a cérna és feljebb emeltem a fejem, hogy elérjem az ajkait. Egyből hatalmas hévvel vette birtokba a számat.

Akira érdeklődve ugrott fel mellénk az ágyra. Mivel egyikünk sem akart tudomást venni róla először megnyalta a kezem ami Cris hátán volt, majd a fölöttem támaszkodó férfi arcát. Cris erre persze nevetve fordult le rólam, de mivel az ágy szélén feküdtünk, nagyot koppant a földön.

- Jól vagy? - néztem rá. Próbáltam nem kapásból hangosan felnevetni, de már fulladoztam a visszafojtott hahotától. Mikor megláttam az ágy mellett feküdni, kitört belőlem a nevetés.

- Jól vagyok - nevetett ő is. - Estem már nagyobbat.

- Reméltem, hogy nem játszod el a nagy halált. - vigyorogtam rá. Leraktam a lábam, ami így éppen a hasán volt. - Mit szólnál hozzá, ha rád lépnék? - piszkáltam.

- Elkapnálak - vágta rá. Vigyorogva nehezedtem rá arra a lábamra, ami a hason volt, időt adva neki, hogy megfeszítse. Mikor éreztem a meztelen talpam alatt a megfeszült izmokat, egyszerűen felálltam az ágyról és mielőtt elkaphatta volna a bokám, tovább léptem és rohantam kifelé. Egy dologgal nem számoltam: Cris iszonyat gyorsan tud reagálni és futni. Még ki se értem a nappaliba, mikor elkapta a derekam és a következő pillanatban már a vállán voltam, mint egy sózsák. Nevetve ütöttem a széles hátát, kétszer még a fenekére is rácsaptam, de nem rakott le. Kivitt a nappaliba és ott dobott csak le a kanapéra. Nagyot zökkentem, de nem bírtam abba hagyni a nevetést. Csak Akira szűkölésére és ajtó kaparására néztem fel. Sóhajtva kaptam fel a fotelból a gatyámat.

- Leviszem Akirát. Jössz vagy maradsz? - néztem Crisre.

- Megyek - kelt fel a földről, ahova előzőleg ledobta magát.

- Nem félsz, hogy felismernek egy ilyen környéken? - vontam fel a szemöldököm mikor már az ajtóban álltam kabátban, cipőmben. A sapkát a fejembe húztam és felpislogtam Crisre.

- Gondolom, amikor időm lesz, úgyis jövök - vont vállat. - Csak nem ismernek meg - ő is fejébe húzta a sapkáját, amit a kabátja zsebéből varázsolt elő.

- Nagyon megszokott erre az Armani gatya meg D&G kabát - jegyeztem meg. Rám nézett.

- Most vegyem fel a Madridos melegítőm? - bökött az ajtó melletti táskára. Mondjuk azt nem figyeltem, hogy táskástól jött, bár ez egyértelmű lehetett volna, hiszen Franciaországból egyből ide jött.

- Tökéletes vagy így - paskoltam meg a karját és kiléptem a házból. Ha holnap címlapon leszek, ki fogok borulni.

**

Estig jól elhülyültünk együtt. Rávettem, hogy egyen velem pizzát, bár végigmorogta az evést,merthogy mennyire hízlal. Én csak csendben jegyeztem meg, hogy nagyrészt, ha itthon vagyok, pizzát eszek. Kiakasztanak ezek a sportolók. Sebastian is kb ezt a hisztit nyomta le. Bár a kis kölyök arcához nagyon passzolt, de Crisnek, bármennyit is csinálja, nem áll jól a hiszti.

- Megadom a lehetőséget, hogy kirakj a lakásodból - könyökölt a konyhapultra, mivel éppen teát főztem. Értetlenkedve ránéztem. - Azt mondtad, hogy neked nem működik csak úgy az együtt alvás. Legalábbis ha józan vagy.

- Ja - értettem meg a dolgot. - Ha nem fogyasztod ki a meleg vizet előlem, és nem löksz le éjjel az ágyról, akkor maradhatsz - vontam vállat. - De akkor neked elég korán kell kelned, hogy beérj edzésre.

- Megy úgy gép, hogy visszaérjek - válaszolta. - Direkt megérdeklődtem. Foglaltam rá jegyet is - vigyorgott. - De ha késik a gép, akkor nagyon nagy bajban leszek - nevetett. - Nem jössz el velem Madridba?

- Nem - adtam neki egy puszit és elé raktam a bögre teát. Letelepedtem a kanapéra és vártam, hogy ő is odavánszorogjon. - Felhívom holnap anyát, és lehet hazanézek, vagy elhozom ki ide a húgom pár napra. Valamikor mostanában van a születésnapja - ráncoltam a szemöldököm.

- Őt is kihozhatod Madridba, biztos élvezné. Annyira hideg sincs. A fiam biztos örülne egy kis társaságnak - élénkült fel. - Szólok Anyunak, és ott marad, segít figyelni rájuk.

- Ne sértődj meg, de még nem akarok Anyukáddal találkozni - ráztam meg a fejem.

- Oké - vont vállat és mellém telepedett.

Az egész nap boldogan, vidáman telt. Nem tudom, hogy hozhatta ezt ki belőlem Cris, de nem gondoltam semmire. Nem vártam, mikor fordul a kocka és kerülök megint padlóra. Optimista lettem, és teljesen elégedettnek éreztem magam mellette. Nem érdekelt a kócos hajam, sem a smink hiánya, mert úgy nézett rám, mintha tökéletes lennék. Soha életemben nem tapasztaltam ezt senki mellett. Igazi nőnek éreztem magam. Cris igazi nőt formált belőlem, pusztán a jelenlétével.

Este, mikor már a tökéletes mellkason feküdtem, csak akkor gondolkodtam el igazán, hogy ez szürreálisan jó. Az élet nem lehet ilyen. Közel álltam hozzá, hogy felrázzam a focistát és elküldjem a lakásomból. De rájöttem, hogy régebben Sebastiannak igaza volt: a saját boldogságom útjában állok. Nem hagyom, hogy körbevegyen a boldogság, mert már előre gondolkodom és félek a következményektől. Eszembe jutott az is, hogy felkelek és megvágom a kezem, vagy valamim, hogy meglegyen a fájdalom, még ha fizikai is. Valahogy hiányzott. Hülyeség az egész, de mintha minden fájdalom eltűnt volna a lelkemből. Nem éreztem a vágyódást Dani után, vagy bármi mást. Nem voltam dühös, csalódott. Semmi. De üres sem voltam. Tele voltam boldog, vidám érzésekkel. Ez számomra kicsit ijesztő volt. Mint mikor beköltözöl egy hatalmas palotába, ami csak a tiéd, mert az emberek bántottak a falakon kívül, és rohansz, mindent fel akarsz deríteni, de egy idő után hiányzik valami. Az emberek. A fájdalom.

Fejcsóválva feküdtem vissza Cris mellkasára, de kiesett, hogy mikor ültem fel. Hagytam, hogy a boldogság és a biztonságérzet körbeöleljen, mint Cris karja, és úgy aludjak el. Talán évek óta nem volt ilyen velem. Vagy talán soha.

**

Reggel Cris telefonjára keltem fel. Kinyomta az ébresztőt, és próbált kimászni alólam. Azt hitte, alszom még mindig. Belecsimpaszkodtam csukott szemmel és nem hagytam kikelni. Annyira kényelmes volt.

- Hé! Nem is alszol - nevetett, mikor leesett neki, hogy álmomba csak nem csimpaszkodom a nyakába.

- De. Te is aludj - ásítottam egyet.

- Megy a gépem - próbált szabadulni, de végül nevetve adta fel.

- Még csak reggel 6 van - néztem álmosan az órára.

- Igen, és 9-re Madridban kell lennem - sóhajtott színpadiasan. Élvezte, hogy nem akarom elengedni. - Sőt! 9-re már edzőcuccban a Valdebebas füvén.

- Aj - morogtam, de elengedtem. Kaptam egy puszit és már besétált a fürdőbe. Remek rálátásom volt így a széles, meztelen hátára és a fenekére, amit sajnos boxer takart. - Ugye kisétálsz edzésként a reptérre? - kiabáltam be neki a fürdőbe. Én még mindig az ágyon feküdtem.

- Az innen 4 kilométer - szólt vissza. - Ne izgulj, taxizom - jött vissza. A haját belőtte.

- Nem akarsz kevesebb zselét használni? - érdeklődtem. - Annyival édesebb vagy kócos hajjal - vigyorogtam, még mindig az ágyban fekve.

- Majd ha te rászoksz a folyamatos magassarkúra és riszálásra járás közben, akkor ígérem, nem zselézek hajat - vigyorgott.

- Na jó, nem jó alku - ültem fel. - De rászokok, ha futsz egy kört a madridi stadionban egy kört magassarkúban, vagy meztelenül - néztem ártatlanul. Éppen a gatyáját vette, de megállt a mozdulatban és rám nézett.

- Bernabeu - mondta. Értetlenül néztem rá. - Nem mindegy. Madridban két nagy stadion van. A Santiago Bernabeu a mi stadionunk.

- Oké, ne oktass ki - vágtam hozzá egy párnát. - Én se kezdem el magyarázni, hogy mit, hogyan van a csapatom - felvont szemöldökkel nézett rám. - Csönd. Ne mondj semmit - mutattam rá. Lerúgtam a takaróm, és magamra rángattam a gatyámat.

- Mégis csak elviszel? - nézett rám vigyorogva. - Bár inkább vezetnék én. - Nagy, boci szemekkel nézett, de ez engem soha nem hatott meg igazán.

- A taxis is megengedi, hogy vezess? - kérdeztem. Lemondóan rázta meg a fejét. - Nem kell féltened a csülkeid, nem lesz semmi bajod mellettem a kocsiban. - Megpaskoltam a kezét, ahogy elmentem mellette.

Én 10 perc alatt kész voltam, míg Crisre jó 20 percet vártam.

- Mondd csak, a csapattársaid hogy bírják veled? - érdekelődtem. - Nem vertek meg még azért, mert ennyit pepecselsz?

- Mindig előbb kelek - vont vállat. - Meccs után meg nem kell megvárniuk.

Inkább nem reagáltam. Akirára raktam a nyakörvét, amit bent mindig leveszek róla, mert képes egyszer megfojtani magát, és hárman mentünk le a garázsba. Cris teljesen fitt volt már. Én eléggé kimosottnak éreztem magam, de boldogan kimosottnak.

- Most mondom, ha belemagyarázol a vezetésembe, kiborulok. - figyelmeztettem mielőtt beültünk volna a kocsiba. Jót vigyorogtam, mert ahogy beült, be is csatolta az övet. - Neked nem kéne bátrabbnak lenned? - érdeklődtem.

- Élve, egyben akarok a gépre kerülni - vigyorgott. Csak piszkálásból csinálta. Ásítozva vezettem a reptérig.

- Jó edzést - kacsintottam rá. Vigyorogva rántott közelebb magához és megcsókolt. - Utálok búcsúzkodni - toltam el magamtól, de mosolyogva visszahúzott és ismét megcsókolt. Készségesen csókoltam vissza. Végül vigyorogva nyomott még egy puszit a számra és megsimizte Akira fejét, majd kiszállt. Intett és besietett a reptér épületébe. Orrig sál takarta és a szemébe húzta a sapkáját, de aki látta már menni, simán kiszúrhatta. Akira előre mászott mellém, és így indultunk vissza haza.

Az udvarban kiengedtem Akirát, hogy amíg én beállok a garázsba, futkározzon.

Okos kutya volt, és jól volt idomítva, mert ahogy elindultam a lépcsőház felé, mellém kocogott, és jött fel velem vissza a lakásba.

Bementem a hálóba és végig akartam dőlni az ágyon, hogy tovább aludhassak, de szépen összehajtva valami volt a párnámon. Ledobtam magam a kényelmes fekvőhelyre, felemeltem az anyagot, és pár pillanat után esett csak le, mit tartok a kezemben.

Megfordítottam, és mosolyogva csóváltam meg a fejem a Real Madridos mezen, aminek a hátán lévő felirat azt hirdette, hogy ez bizony Cris meze. Rajta volt a BL jelzés, így kétségem sem volt, hogy a Lyon elleni győztes mezt tartom a kezemben. Felhúzott szemöldökkel szagoltam meg, de finom illata volt. Fogadni mertem volna, hogy befújta a méregdrága parfümjével. Arra számítottam, hogy a másik a hozzápasszoló naci lesz, de mikor arrébb dobtam láttam, meg hogy nem csak a nadrág volt még ott. Egy világoszöld mez is ott volt. Egyből izgatottság lett úrrá rajtam. Kiterítettem és megfordítottam.

- Ezt nem hiszem el - suttogtam döbbenten. Ránéztem az órára. Még a gépen volt. Felemeltem a zöld mezt és csak bámultam. Pillanatok alatt lett belőlem egy rajongó kislány, és a mezzel a kezembe kezdtem el sikongatva ugrálni az ágyon. Iszonyúan boldog voltam!

Mikor kb már kiérhetett Cris a reptérről, egyből hívtam.

- Hihetetlen vagy - szóltam bele, ahogy hallottam, hogy felvette. - Köszönöööööm!- ujjongtam.

- Fogadok, hogy nem az én mezemnek örülsz ennyire - nevetett.

- Annak is! - nevettem el magam. - De hogy szereztél nekem Iker Casillastól mezt? - még mindig alig bírtam elhinni, de közben már ujjongtam.

- Egy csapatban játszom vele - nevetett. - Szóltam neki, hogy adja nekem, mert van egy nagy rajongója, akit ismerek. Mikor elmeséltem neki, hogy veled futott össze az ajtómban, és hogy tőle sokkal izgatottabb leszel, mint tőlem, vigyorogva adta oda.

- Nem tudom hogy megköszönni - nevettem. Nem bírtam abba hagyni az örömködést.

- Köszönd úgy meg, hogy eljössz hozzám pár napra. Akár a húgoddal együtt. Csak gyere - tudtam, hogy Crisesen vigyorog.

- Beszélek a főnökömmel, meg anyával, és meglátom - vigyorogtam. Persze ő ezt igennek vette.

- Helyes. Le kell tennem, mert mindjárt ott vagyok. Még pont időben. - A hangja megkönnyebbült volt. Érdekelt volna, mit csinál vele az edző, ha késik, de nem kérdeztem meg.

- Köszönöm Cris - még mindig vigyorogtam. Próbáltam minél több szeretettel és hálával a hangomban mondani ezt a két szót.

- Én köszönöm, hogy ott lehettem. - A hangján érződött a mosoly.

- A jó kis kupis panellakásomban - jegyeztem meg epésen.

- Nekem tetszett - nevetett. - Olyan kis otthonos, kényelmes volt.

- Örülök - mosolyodtam el. Elköszöntünk és pedig vidáman dőltem végig az ágyon a két mezzel a kezemben és magamra húztam a takarót. Akira is besettenkedett hozzám, és befeküdt mellém pihenni.

Alig bírtam elaludni, annyira boldog és vidám voltam.