Török-Spanyol 2

 Hali! Gooffy nem tudta aktivizálni magát,mert még mindig az osztálykirándulás bűnös hatása alatt áll, krónikusan belustult,s ezért nem tudta rávenni ujjait a billentyűk/egér bősz nyomogatására,elősegítvén ezzel a felrakást.:D De szeretettel küldi nektek a frisst,plusz elintézett egy Seb-győzelmet kárpótlásul nektek a késés miatt. :D Sok-sok szaloncukrot,és jó olvasást: a konfliktusos

Reggel visszamentem Madridba, mivel Cris megkért, hogy menjek be hozzá, mielőtt Barcelonában kötök ki.

Elém jött a reptérre, és végigvigyorogta az utat.

- Neked mitől van ilyen jó kedved? – faggattam még a kocsiban. – Elvettek pár meccset a Barcelonától? Eltiltották a fél keretüket?

- Sajnos nem – nevetett fel jókedvűen. Nem értettem, mi van vele. Majd kicsattant a vidámságtól.

- Hát akkor? – faggattam. – A fiad kicselezett? – nevettem már én is a képtelenségen, a kissrác még menni alig tudott.

- Próbálkozik, de még nem olyan ügyes – nevetett. Hitetlenkedve néztem rá, de a jókedve rám is átragadt.

Beállt a ház mellé, és még az ajtót is kinyitotta nekem.

- Most már nagyon tudni akarom, mi a jókedved oka – néztem rá összehúzott szemekkel.

- Baj az, hogy jó kedvem van? –kérdezte.

- Dehogy! – nevettem. Nem bírtam már én sem nevetés nélkül.

Egyből a kertbe vezetett, ahol hosszú asztal volt, és jó páran ott ültek.

Döbbenten néztem végig a bagázson.

- Boldog szülinapot! – nevetett Cris. Többen is utána harsogták a mondatot.

- De hát csak vasárnap lesz! – döbbentem meg.

- Pont futam lesz, és utána egyből Monacóba mentek. Úgy gondoltam, így több idő marad ünnepelni és józanodni – magyarázta.

Ott voltak a szerelőtársaim, Ramos, Petra és Casillas, a kezében a húgommal. Hátrébb, Marcelo mellett Bence álldogált.

Hitetlenkedve néztem Crisre.

- Ezt hogy szervezted meg? – kérdeztem tőle, és hagytam, hogy mindenki megölelgessen, és a húgom a nyakamba csimpaszkodjon. 

- Mire nem jó a hírnév? – vonta meg a vállát nevetve. – Addig erősködtem, míg meg nem kaptam a gyártól Ben telefonszámát – bökött az említett felé. – Ő összehívta az ottani barátaidat. Sergiónak megvolt Petra száma, ő pedig elrendezte, hogy jöjjenek a gyerekek is.

- Hányadik szülinapot is ünneplünk? – kérdezte Iker kíváncsian.

- Huszadikat! – kiabálta Mike nevetve mellettem.

- Így van, egy nő soha nem több húsznál! – bólogatott Iker.

Még mindig nem tértem teljesen magamhoz, mikor Dolores kisétált a házból egy hatalmas tortával a kezében. Egy Forma 1-es autó figura volt rajta és az egészet kék bevonat fedte. 

- Ez… húúú – néztem nagy szemekkel Doloresre.

Nagyon sokáig csak ültem és hitetlenkedve néztem a társaságra, míg ők a tortát majszolták. Az én ölemben Ani ült és én etettem, mikor nem figyeltem Cris vagy a másik oldalamon ülő Iker tartott oda neki egy-egy falatot a sajátjukból. Cris kisfia a másik oldalon ült Bence mellett egy etetőszékben és Dolores etette, Ben és Mike pedig felváltva nevettették a két fiút.

- El fogsz hízni – néztem Anira, aki éppen Iker villájáról fogadta el a potyafalatot. Teli szájjal rám vigyorgott.

- Gyere, szeretném odaadni az ajándékod – emelte fel Cris az ölemből Anit és Petra kezébe nyomta, aki Cris másik oldalán ült végig.

- Cristiano, nekem nem kell semmi! – ellenkeztem, mikor felrángatott a székemből. – Nekem ez már tökéletes ajándék mindannyiótoktól.

- Tetszeni fog, hidd el – fűzte hozzá Ben.

Cris a ház elé rángatott, ahol a garázs van, és a többiek is jöttek utánunk. Előre féltem. Biztos voltam benne, hogy valami méregdrága dolgot kapok.

- Nem kellett volna semennyit se költened rám! – hisztiztem picit. – Azta! – tátottam el a számat ma már másodszorra, mikor a garázsajtó felnyílt. Nem akartam hinni a szememnek.

- Ducati? – meresztettem a szemem. Egy álomszép motor állt a garázsban.

- Ducati 1198 R Corse – mondta Mike mellettem. Cris az én arcom figyelte.

- Ajánlom, hogy a tiéd legyen, mert ez egy 42000 eurós motor! – motyogtam. Nem bírtam levenni a szemem a motorról. Imádtam a Kawasakimat, de ehhez a motorhoz fel sem érhetett.

- Ez a tiéd – válaszolta. – Ajándék, nem illik visszautasítani.

- Cristiano, ez egy nagyon nagy ajándék! – nyögtem. – Én ezt nem fogadhatom el!

- Dehogynem – vigyorgott rám.

- Nem, Ronaldo, ez méregdrága ajándék! – ráztam a fejem. Megfogta a kezem és odahúzott a motor mellé. Kinyitotta az ujjaimat és a bőrülésre fektette a kezem.

- Csodaszép – suttogtam.

- Tudod mit? – kérdezte. – Menj vele egy kört, és ha még akkor is azt mondod, hogy nem fogadod el, holnap visszavitetem – ajánlott kompromisszumot.

- Te nagyon hülye – öleltem meg szorosan. – Honnan tudtad, hogy ez életem motorja?

- Nem tudtam – vont vállat és hagyta, hogy megszorongassam. – De van egy- két csapattársam, akik nagyon odavannak a motorokért, és ők mondták, hogy a legtöbb gyorsasági motoros nagy álma egy ilyen motor.

- Még mindig nem fogadhatom el – motyogtam a mellkasába. – Nagyon sokba került.

- Tudom, hogy falra mászol az anyagiaktól, de ez nekem semmi – vigyorgott.

- Nyugtasson, hogy saját magát meg meglepte egy Ferrari 458 Itáliával – kotyogott közbe Ramos.

- Te az ellenség autóját vezeted? – kérdezte Ben vigyorogva.

- Én ennek az árát azzal megkeresem, ha elmegyek edzésre – súgta a fülembe. – Kérlek, fogadd el, látom az arcodon mennyire tetszik. Jó látni, hogy boldog vagy.

- Az nem kifejezés – mondtam. – Eljössz velem rajta egy körre? – kérdeztem tőle ellépve és végigsimítottam a motoron.

- Angliában még megfogtak a korlátozások, és a motor végsebessége – vigyorgott. – Nem hiszem, hogy fel szeretnék ülni mögéd itt Spanyolországban erre a motorra – utasította el az ajánlatot.

- Nem bízol bennem? – kérdeztem vissza.

- De bízom. Magamban nem bízom, hogy nem félnék-e – nevetett.  – Kocsiban nincs bajom a sebességgel.

- Ha kitartasz emellett az álláspontod mellett, súgd meg, melyik csapattársad is adta az ötletet erre a motorra? – kérdeztem, de közbe már Ramoson volt a tekintetem.

- Sergio van oda értük – nevetett.

- Nem mehetek, a szemét csapatkapitány nem engedi – nevetett. Iker szúrósan nézett rá.

- Tényleg nem örülnék, ha bármelyikük is felülne rá – sóhajtott fel Iker.

- Mike, beáldozod magad? – kérdeztem a motorőrült szerelőtől. Egyből bólogatni kezdett.

- Biztos nem szeretnél jönni velem? – kérdeztem Crist. – Annyira szép ez a motor.

- Menjetek csak – nyomott egy puszit a számra és a motor mellől a kezembe adott egy bukót. A másikat pedig Mike felé nyújtotta. Leszedtem a támasztóról, és meglepett a súlya. Egy pillanatra meginogtam vele, de Cris egyből elkapta a motort.

- Oké, a Kawám könnyebb – nevettem. – Nem lesz itt gond – vigyorogtam Crisre, mikor aggódva pillantott rám.

Felültem az udvarban a járműre és beindítottam a motort.

- Most lesz orgazmusom! – nevettem, mikor meghallottam a hangját. Fejembe húztam a bukót és megvártam, hogy Mike felüljön mögém.

Váltottam, meghúztam a gázt, és a motor megindult. Az adrenalin meglódult a véremben, és szinte extázisba kerültem.

Szabadnak éreztem magam és gond nélkülinek a motoron. Felmentem az autópályára, mivel ott nem volt annyira felső határa a sebességnek. Egyre gyorsabban mentünk, és már a motor végsebességét is sikerült elérni, mikor oldalra húztam, és lefelé indultam az autópályáról. Épp annyira lassítottam a szerpentines úton, hogy be tudjak minden kanyart venni, majd átmentem a hídon, hogy átkerüljünk az autópálya visszavezető szakaszára.

Élvezetem, hogy a szél süvít mellettem, és éreztem, ahogy Mike egyre görcsösebben kapaszkodik belém. Visszafelé is elértem a végsebességet, ahol a motort már leszabályozott. Mikor felfordultam az autópályára, túl gyorsan vettem a kanyart és egy pillanatra megbillent a motor, de gyorsan visszahúztam, és nem estünk el. Mike idegesen bökte meg az oldalam.

- Csak nem megijedtél? – kérdeztem a bukó alatt vigyorogva.

Mikor visszaértünk a villához és leszálltam, annyira remegett a lában, hogy Cris fogta meg erősen a derekam, hogy el ne essek.

- Jól vagy? – kérdezte aggódva.

- Túl sok az adrenalin a véremben – nevettem el magam.  Mike leült a fűbe és hanyatt dőlt.

- Ez őrült! Nem normális! – hebegte. – Hány lóerős?

- 180, ha jól emlékszem – vigyorgott Cris.

- Ne hisztizz, 200 volt a max, amivel mentünk! – szóltam rá. – Egy ilyen motor 170km/h-val megy.

- Még mindig vigyem vissza? – kérdezte Cris vigyorogva.

 - Nem hagyom, hogy elvidd – simítottam végig a motoron. – De többen ne vegyél nekem semmit!

- Igenis! – nevetett.

Mindenki mindenkivel kijött szerencsére és jól elbeszélgettünk.  Kaptam még egy két dolgot, de leginkább példa értékűt, mert senki nem merte Crisen kívül megkockáztatni, hogy valami drágát vegyen nekem.

Csak indulás előtt jutott eszembe, hogy a hétvégén volt az utolsó meccsük.

- Hogy ment a meccs? – kérdeztem Cristől, mikor már mindenki készülődött az induláshoz. Cris is jönni fog velünk ki a pályára. Ezt ő döntötte el meg Ben, én meg csak rábólintottam.

- 8-1 re nyertünk – vigyorgott. – Negyven, mások szerint negyvenegy góllal fejeztem be az idényt. A Madrid meg 102-vel.

- Nagyon ügyes vagy – öleltem meg. – Akkor te vagy a gólkirály? – kérdeztem, ő pedig hatalmas, büszke mosollyal bólintott. Az előzőnél is szorosabban megöleltem.

- Büszke vagyok rád – nyomtam egy puszit a szájára.

Késő este érkeztünk meg. Nem mentünk ki a pályára, inkább még a hotelben aludtunk. Én ruhástul dőltem végig az ágyon, és egyből elnyomott az álom.

Már csak arra ébredtem fel, hogy Max hív.

- Mi az ilyen korán? – kérdeztem csukott szemmel.

- Reggel 7 óra van, és 9-ig jó lenne, ha bepakolnál a home-ba, ha itt akarsz a héten aludni – válaszolta picit morcosan.

- Téged is keltettek? – kérdeztem.

- Aha – ásította. – Ha már ott vagy, a pilótánkat is felzaklathatod. Semmi kedvem hozzá, hogy még ő is nekem morogjon. Elég, ha fél szerelőgárda engem szid. 

- És mit is mondjak neki? – kérdeztem.

- 9-kor megbeszélése van. Rendkívülit hívtak össze. Rockyért még csak most megyek a reptérre – horkantotta. – Ennyire rendkívüli. Még a versenymérnök se tudott róla.

- Szuper – morogtam.  – Bent találkozunk – nyomtam ki a telefont. Oldalra fordultam és megböködtem Crist.

- Héé, focisták gyöngye, ideje kelni, menni kell a pályára – addig piszkáltam, míg fel nem nézett.

- Én még alszok – hisztizett.

- Azt mondtad, kelsz és fekszel velem együtt, így látod, milyen nekem egy futamhét – idéztem őt. – Akkor kelj fel, és szedd össze magad, míg én felébresztem a másik csodát ebben a hülye hotelben – keltem fel morogva.

- Mármint? – nézett rám.

- Sebastiant – motyogtam és a tegnapi ruhámban csoszogtam át a 240-es szobához.

Először csak kedvesen kopogtam, de semmi. Meguntam és ütni kezdtem az ajtót. Nem kellett sokat várnom, hogy egy nagyon álmos és extra kócos, félmeztelen Sebastian álljon az ajtóban.

- Jó reggelt – vigyorogtam rá. – 9-kor rendkívüli megbeszélés a pályán – és már ott is hagytam. Mikor kinyitottam a saját szobánk ajtaját, ő még mindig az ajtóban állt és engem nézett.

- Van másfél órád összeszedni magad és kiérni – szóltam még oda neki. Álmos fejjel vágta be az ajtaját. Fogadni merek, hogy visszafekszik aludni.

Cris éppen a hajával szenvedett, mikor bevonultam fürdeni.

- Mit szólnál hozzá, ha egyszer eldugnám a zseléd? – kérdeztem csak úgy mellékesen.

- Előszedném a hajhabom – vágta rá.

- És ha minden ilyened eldugnám? – faggattam.

- Nem mennék sehova – válaszolta.

- És ha éppen meccsed lenne? – ütöttem a vasat.

- Felcsörgetném Sergiót, aki a szomszédban lakik és kérnék tőle – nevetett.

- Esélytelen ledumálni róla – sóhajtottam.

- Tessék? – kérdezett vissza.

- Semmi – vágtam rá.

Mielőtt kiindultunk volna a pályára, bekopogtam Sebastianhoz, biztos, ami biztos alapon. Törülközővel a derekán, felzselézett hajjal nyitott ajtót.

- Te is kezded a felzselézett haj dolgot? – kérdeztem vigyorogva.

- Nem tetszik? – kérdezett vissza.

- De, jól áll – bólintottam. – Siess ki a pályára – és ott is hagytam.

Jót vigyorogtam, mikor a csapat tagjai meglátták Crist a home-ban. Főleg Sebastian arca volt érdekes. Nem igazán tudtam eldönteni, mit gondol, bár gyorsan le kellett lépnie megbeszélésre, Rocky már így is szinte ordított vele, hogy szedje már a lábát.

Jól indul a hét…

**

Úgy lett megbeszélve, hogy Cris mellettem fog aludni, ha bírja a dolgot. Jót mosolyogtam, mikor megmutattam neki a pályát, és mindenre rácsodálkozott. Mint egy ötéves.

Este vacsi után pedig mikor jött a lefekvés, kezdtem aggódni, hogy nem nagyon fog tudni aludni. De elég gyorsan el is szállt ez az aggodalmam, mikor befeküdt a fal mellé és szinte egyből aludt is.

Utána esett le, hogy mennyit szállodáznak, és meg kellett tanulnia bárhol gyorsan és mélyen aludnia.

Bebújtam mellé, és addig végig Sebastian arca járt a fejemben, míg Cris át nem ölelt. Nagyon gyorsan elaludtam.

Szerdán kitakarítottuk a boxot, és szétválogattuk a dolgokat, amik kelleni fognak és ami csak pótfelszerelés, mert azok mentek vissza a kamionra.

Csütörtökön összeraktuk reggel a boxot, és a kocsinak is nekiálltunk. Azt hittem, hogy Cris innentől unatkozni fog, de mivel Spanyolországban voltunk, és hiába, Barcelonában jó sokan körbe rajongták, és a hostess csajokkal is elvolt, így ebédszünetben megkértem Tinát és Karint, hogy figyeljenek rá, mielőtt valakivel összefekszik.

Este derült ki, hogy a félelmem alaptalan volt, mivel végig Tinát és Karint nevetette.

A boxba nem nagyon jöhetett ki, ez előírás volt, csütörtökön és pénteken legalábbis.

Sebastian viszont az egész csütörtököt kint töltötte velünk, kivéve mikor pályabejáráson volt.

Pénteken estefele, mikor mentem vissza a home-ba, döbbenten álltam meg a paddockban. De megráztam a fejem, és besétáltam a Red Bull home-ba.

Csak rosszul láttam… csak képzelődtem… 

Kérdés: Na vajon milyen totál-brutál elképesztőséget látott Barby a paddockban? Lehet tippelgetni. :D

Török- Spanyol 1

Hatalmas köszönet illeti Rékát, aki iszonyú nagy türelemmel fordul az irányomba, és eltűri a firkászi hisztijeimet! =)
A fejezet végén pedig vár rátok egy kérdés ;)

Reggel nagyon zaklatottan és fáradtan ébredtem. Egyedül feküdtem a hatalmas franciaágyban és egy pillanatra pánikba estem, hogy Cris teljesen magamra hagyott, de kint meghallottam Akira ugatását az udvarról, így már nem is voltam annyira egyedül. Fáradtan keltem fel, és a fürdőben belenéztem a tükörbe.

A hajam teljesen kócos volt, és nagyon bután elfeküdtem. A vízálló sminkem még a futamról bírta a strapát, bár az arcomon nyomot hagyott a párna, és a szemem alatt enyhe karikák voltak.

Letusoltam, és magamra rángattam egy szabadidőgatyát, és kiszedtem egy ujjatlan trikót Cris szekrényéből. Kicsit kihúztam a szemem, és összefogtam a vizes hajam. Nem voltam még mindig teljesen vállalható állapotban, de azért már kinéztem valahogy.

Kiléptem a hálószobából, és a kicsi Cris a másik szobában rákezdett a reggeli sírására. Egyből odavettem az irányt, és kiszedtem a kiságyából.

- Jó reggelt, fiatalúr – mosolyogtam rá. Hatalmas babamosollyal viszonozta a gyér próbálkozásom.

Valamit gügyögött, de még ha értelmes is volt, biztos nem angolul tette, így nem tudtam, mit szeretne. Mikor az ajtó felé kezdett nyújtózkodni akkor értettem meg, hogy ki szeretne menni a szobájából. A kezemben a Törpével mentem ki először a nappaliba, de ott senki nem volt. Átmentem a konyhába, de csak egy cetli volt a pulton meg a gáz mellett pár fazék.

„ Anyát és a többieket megkértem, hogy látogassanak haza Portugáliába pár napra. Anya főzött neked, mielőtt elindultak volna. A fiam itt marad velünk, talán segít neked helyrejönni! =) Egy körül érkezem. CR”

Ránéztem az órára, és fél 12 volt.

- Apád egyedül hagyott velem – néztem a vidám kisfiúra. – De azért látom a Mami rendbe rakott, mielőtt itt hagyott volna – néztem végig a kisfiún. Kantáros gatya volt rajta meg egy zöld póló. Még zokni is volt a lábán.

- Gyere, megnézzük Akirát – indultam kifelé. Reméltem legalább negyedét érti abból, amit mondok neki. Fogalmam sem volt, mennyit értenek a gyerekek. Azt se tudtam, mikor tanulnak meg járni vagy beszélni.

Igazából azt sem tudtam, hogy ez a picúr tud-e járni már. Bizonytalanul láttam már lépkedni, de az nem ugyanaz. Szerintem legalábbis.

Kimentem a kiskölyökkel a kezemben a kertbe, ahol Akira egyből odafutott hozzánk, és körbeszaglászott, hogy a hideg orrát utána a kezemnek nyomja.

- Jobb helyed van itt, mint abban a pici lakásban, igaz? – kérdeztem tőle szomorkásan. – Míg Cris megengedi, hogy itt legyél, maradhatsz, nem zárlak vissza oda – simiztem meg a fejét. Leguggoltam hozzá, és a pici Cristiano addig ficánkolt, míg le nem tettem. Belekapaszkodott a combomba és úgy álldogált. Egy idő után pedig a popsijára huppant rá.

Talán fél órája lehettünk kint, mikor megszólalt a kapucsengő. Akira egyből odarohant. Felvettem a kissrácot, és előre sétáltam.

Csak egy fehér Audit láttam. Nem Cris volt, ez már biztos.

Mire a kapuhoz értem, kinyílt a kocsi ajtaja, és én megtorpantam. A gyomrom bukfencezett egyet.

- Hola – jött oda a kapuhoz a kocsi tulajdonosa. – Te vagy Barby, ugye? – kérdezte, nem teljesen helyes angollal, de legalább tudott mondani valamit. Az első, ami a fejemen átfutott, hogy hozzám beszél.

Csak bólintani voltam képes. Cris fia bizonyára egyből megismerte az apukája csapattársát, így nyújtózkodni kezdett felé.

- Cristiano itthon van már? – próbálkozott tovább az angollal, és mosolyogva várta, hogy szóhoz tudjak jutni a saját megdöbbenésem után.

Nyeltem egyet, és vettem egy mély levegőt.

- Még nincs itthon, úgy tudtam, edzésen van. – Most esett le, hogy ha ő itt van, akkor Crisnek is végeznie kellett volna.

- Esetleg nem tudod mikor ér vissza? – kérdezte mosolyogva.

- Esetleg tudom – tértem végre észhez. – Azt írta nekem cetlin, hogy egy körül ér haza.

- Esetleg megvárhatom bent? – kérdezte. Elvigyorodtam.

- Esetleg – bólintottam. – Kinyitom a kaput. De be kell hozzá mennem, mert a kódot nem tudom – magyaráztam. Bólintott és visszaszállt a kocsijába. Bementem a házba, és beengedtem a kapun. Behajtott oldalra a kocsimegállóra, és befelé indult.

- Öcskös, felfogod, hogy Iker Casillas van itt, és nekem remegnek a lábaim picit? – kérdeztem a kisfiútól, aki édesen vigyorgott rám. – Nem, te nem osztod a dolgot – morogtam. A tegnapi bajaimat teljesen el is felejtettem.

Ahhoz képest, hogy mennyire remegett a térdem, remekül elbeszélgettem Ikerrel,bár sokszor nem értettük, mit mond a másik, ilyenkor viszont jókat nevettünk.

Mikor hallottam, hogy egy kocsi gördül be a ház mellé, és pár perc után Cris jött be, elé siettem, hogy szóljak neki, hogy itt a csapattársa, de az arcán lévő hatalmas mosolyból tudtam, hogy tisztában van a vendég jelenlétével. Csak utána esett le, hogy bizonyára látta a kocsit, és felismerte.

Kaptam egy röpke csókot, és bement kezet fogni a csapatkapitánnyal. Egyből spanyolul kezdtek el beszélni, amiből egy szót sem értettem, és ha kezdőként tudnék is valamit a nyelvből, nem értettem volna, annyira hadartak.

Inkább átmentem a konyhába a kisfiúval, és kerestem neki a hűtőben valami ennivalót.

**

A hét egy része már a hátunk mögött volt, és jól éreztem magam Crisnél.

Szerdán éppen pihentem délután Cris mellkasán, mikor megszólalt a telefonom.

- A Red Bull gyárból keresnek – nézett rá a kijelzőre Cris. Kivettem a kezéből a telefont, és felvettem.

- Barbara – szóltam bele, mivel nem tudtam, melyik részlegről hívnak.

- Üdv, Christian Horner vagyok. – Meglepetten pislogtam párat.

- Miben segíthetek, Főnök? – ültem fel az ágyon. Cris érdeklődve nézett rám.

- A hétvégén az A1-Ringen lesz show, és ezzel akarjuk a helyet újra fellendíteni, meg a Forma 1-be is újra bevonni – magyarázta. – Régi kocsik, rallye autók, sportkocsik, motorok. Minden emberünkre szükség lenne, aki elérhető, és ért a kocsikhoz vagy a motorokhoz. Olyanok kellenek, akik a Forma 1-en túl látnak, és más szinteken is képzettek, és rugalmasak.

- Értem – fűztem hozzá. Már tudtam, mit akar, de megvártam míg kimondja. Nagyon izgatott lettem egyből. Cris egyre érdeklődőbb arcot vágott, és már velem szemben ült.

- Benjamin véleményét is kikértem az ő keze alá tartozó szerelőkről, és szeretnélek meghívni erre a rendezvényre. Helmut Marko, Adrian Newey , Sebastian és én is részt veszünk, mint pilóták – magyarázta. – Azt szeretném, ha olyan emberek néznék át a kocsit, amibe beülünk, akikben bízhatok. – Egyből rá akartam vágni, hogy ott leszek, de Crisnek azt ígértem, hogy csak vasárnap hajnalban hagyom magára.

- De ha mindenki megy, kik maradnak a gyárban? – kérdeztem.

- Igen, itt van az első bökkenő – ismerte be. – Még a hétvége előtt össze kéne menetre készen pakolni, és csak utána indulni Ausztriába, hogy onnan egyből Barcelona legyen a cél az ott dolgozóknak.

- Tehát már holnap be kéne menni? – kérdeztem és közben Crist néztem.

- Holnap még nem szükséges. Benjamin úgy számolta, hogyha minden utazó szerelő is bejön, akkor pénteken reggel elég felvenni a műszakot – magyarázta tovább.

Crisre néztem. Picit oldalra döntötte a fejét, úgy várta a válaszom.

- Egyből választ kell, hogy adjak? – kérdeztem végül a csapatfőnöktől.

- Természetesen elég ha még a mai nap folyamán döntesz – nyugtatott meg. – Benjaminnak vagy nekem egy sms is elég, hogy számíthatunk-e rád.

- Rendben, még ma jelentkezem – nyugtáztam. Elköszöntünk és kinyomtam a telefont.

- Miről is van szó? – kérdezte mosolyogva a portugál. Látta mennyire feldobódtam.

- Az A1-ring Ausztriában bemutatót szervez, illetve ha jól sejtem, sokkal inkább a Red Bull szervezi, hogy legyen hazai futama majd 1-2 év múlva a Forma 1-ben – kezdtem el magyarázni. – Régi Forma 1-es autók, sportkocsik, rallye autók, motorok… Minden lesz ott. Menni kéne a boxba, mint ellenőrző és javító. Négyen is indulnak a csapatunkból. Ezért örülne a csapatfőnök, ha mi lennénk ott.

- És mi tartott vissza, hogy egyből rávágd az igent? – kérdezte vigyorogva. Szerintem nagyon gyerekes arcot vághattam.

- Igazából te – vallottam be. – Azt mondtam, itt leszek a hétvégi meccseden is. Ez lesz az utolsó meccsetek a bajnokságban – tártam szét a kezem.

- Emiatt ne aggódj – vont vállat. – Ma eldől, hogy lehetünk-e még bajnokok vagy sem. Igazán fontos csak akkor lesz az a meccs. De ha fontos lesz bajnokság szempontjából, sajnálnám, ha nem vagy ott.

- Megvárom az eredményt, és ha még van esélyetek, nem megyek sehova – döntöttem. Próbáltam már nem önző lenni és csak magamra gondolni.

- Ezt viszont nem hagyhatom – rázta a fejét.

- Csakhogy nem kérdeztelek téged róla – vigyorodtam el.

Reméltem, hogy erősködik, hogy hívjam vissza a gyárat és mindenképpen menjek, de csak megcsókolt és hálásan nézett rám. Tényleg fontos volt neki, hogy ott legyek.

Az esti meccset kint néztük a családdal a nappaliban. Úgy izgulta mindenki végig, mintha a Real maga játszott volna. Csak mosolyogtam, és mélyen hallgattam. Pontosan tudtam, mit éreznek, hiszen tavaly én magam is átéltem ezt az érzést. Mikor te mindent megteszel, és már nem rajtad múlik a dolog. Csak a szerencséért imádkozhatsz.

Nekünk tavaly volt szerencsénk, idén a Realnak nem. Cris csalódottan és nagyon idegesen vetette bele magát a fotelbe, ami előtt végig állt, és ordibált. Oda mentem hozzá és az ölébe ültem. Szorosan hozzábújtam, és próbáltam egy kicsit megvigasztalni.

- Sajnálom – suttogtam neki. – Jövőre úgy elpáholjátok a Barcát, hogy a világ is csak pislog majd.

- Ez most nem segít – morogta.

- Tudom, hogy most nem – bólintottam. – Remek csapatotok van, és nagyon jó edzőtök. Már összeszoktatok. Jövőre meglesz.

- Francot se tudsz te erről – morogta.

Felkeltem az öléből és elmentem letusolni. Tudtam, hogy ideges, és azért mondja, azért is tartottam meg magamnak a véleményem erről. Meg nem volt kedvem vitázni a családja előtt. De mikor bejött utánam a fürdőjébe, nem bírtam tovább.

- 2009-ben remek volt a csapat. Nagyon összedolgoztunk. Éjjel nappal dolgoztunk a kocsin, és ezt értsd szó szerint. Péntekről szombatra az évad közepétől egyszer sem aludtunk, mert inkább még kétszer szétszedtük a kocsit és átnéztük. Végül bajnok lett egy olyan csapat, akik múlt évben még sereghajtók voltak, csak eladták az egészet. Minden erőnkkel küzdöttünk, és a végsőkig küzdöttünk és harcoltunk. Mégsem lettünk bajnokok – mondtam szomorúan. – A hibák miatt, amiket elkövettünk az évben. – Láttam, hogy közbe akar szólni, de nem hagytam. – 2010-ben megint rosszul indult a szezon, de úgy álltunk oda, hogy megmutatjuk mindenkinek. Az előző évet tanulópénznek vettük. Ahogy haladtunk előre, egyre kevesebb ember bízott abban, hogy mi bajnokok lehetünk, de mi bíztunk. Év végén csütörtöktől vasárnapig nem aludt a csapat, mert mindig volt valami munka. Háborúban álltunk a Red Bullon belül a másik csapattal. Nem volt meg az egység, semmi! Brazíliában a Red Bull mégis bajnok lett! Nem ünnepelhettünk sokat, mert jött a végjátszma. Az utolsó futam. Nem hittek bennünk, mi indultunk a legkisebb eséllyel. Azon a hétvégén senki nem beszélt senkivel. – Furcsa volt visszagondolni a néma csendre – Tabu téma volt szinte minden, amiről beszélni szoktunk. És a végén mégis mi lettünk az egyéni és a csapat VB-k is. Ezt az évet pedig csodásan kezdtük. Van önbizalmunk már.

- Ne haragudj, hogy azt mondtam – nézett rám elveszetten. – De én nem bírok veszteni.

- Én sem bírok veszteni, de muszáj tovább lépni, és várni, hogy jövőre megmutasd, tanultál a hibákból – kiléptem a zuhany alól és megöleltem. – Tiétek a Királyi Kupa. Ti vagytok a Királyi Gárda!

- De a BL-t és a Bajnokit elbuktuk – morgolódott.

- Ha megnyugtat, a BL meccsen most még én is az MU-nak fogok drukkolni – mosolyogtam rá. Tudta, hogy a csapat ezért szétszedne, ha ezt tudnák, mert ott mindenki nagyon Arsenal és Chelsea fanatikus. Picit elmosolyodott.

Tisztában voltam vele, hogy nem volt sokkal jobban, de legalább megpróbáltam. Majd a csapatban közösen túllépnek ezen.

- Itt maradjak a hétvégére? – kérdeztem tőle. Imádkoztam, hogy azt mondja, ne maradjak. Menni szerettem volna, nagyon!

- Menj – erőltetett egy mosolyt az arcára. – Érezd magad jól.

Így gyorsan írtam egy sms-t Bennek, és mikor másnap este felszálltam a repülőre, bűntudatom volt, hogy itt hagyom, mégis mentem.

Mindenem volt az autósport és vártam, hogy újra lássam Sebastiant, bár még mindig nem tudtam, mi van igazából.

Mikor Angliában leszállt a gépem, már nem is tűnt olyan jó ötletnek, hiszen pont előle menekültem Crishez. Mégis bementem a gyárba.

Ott tudtam meg, hogy Sebastiannal maximum majd Ausztriában találkozom csak.

Élveztem a srácok hülyeségeit és próbáltam semmire sem gondolni, csak a marhaságokra és a munkára összpontosítani.

**

A hétvége folyamán teljesen kikapcsoltam magam. Az volt a feladtunk, hogy felkészítsük a kocsit arra, hogy a pilóták tudják használni.

Nagyon sokat szórakoztunk, és elég sok hülyeségben benne volt Sebastian is. Így került Horner bukója alá egy gumi pók, vagy a szemtelen pilótánk cipőjébe műanyag egér.

Kint volt Fabian is, Sebastian kisöccse, aki még a bátyjánál is több őrületben volt benne. Bár a bátyus egy idő után megunta, hogy az öccsével rendeztetjük el, hogy őt valahogy átverjük, így Fabian elég gyorsan Norbert felügyelete alá került.

Nap végén Sebastian odaállt elém, és a kölyökvigyorával kezdett bele a mondanivalójába.

- Adok bukót, ha elvihetlek egy körre. – A körülöttünk állókból kitört a nevetés. Elvigyorodtam.

- Drágám, veled bármikor elmegyek egy körre – válaszoltam kétértelműen vissza.

- Csak Ronaldo meg ne tudja – vigyorgott Mike.

- Mike, ne legyél ennyire szexmániás, mi csak arról beszélünk, hogy a pályán körbevihetem-e – szidta meg vigyorogva Sebastian Mike-ot.

A fejembe akarta húzni a bukóját, de nem hagytam.

- Nem vagyok egy félős nő – vettem ki a kezéből a bukót és leraktam a pultra. – Gyere inkább és mutasd meg, mennyire vagy gyors.

- Lehet tényleg szexmániás vagyok, de ti nagyon kétértelműen beszéltek – fűzte hozzá Mike. Elnevettem magam.

- Ebből szex lesz – kommentálta George is. Nevetve ültem be a sportkocsiba, és szépen becsatoltam magam.

Ahogy beült Sebastian, szinte egyből indultunk is.

- Remélem nem fogsz nekem itt sikítozni – piszkált.

- Szerinted ha be merek állni a Red Bull elé, akkor mekkora félelemérzet lehet bennem? – néztem rá.

- Nem sok – értett egyet. Ahogy kiértünk a boxból rátaposott a gázra, és éreztem, ahogy a tüdőm picit összenyomja a sebesség. Élveztem, ahogy nagyon nagy sebességgel vesszük a kanyarokat, és vicces volt, ahogy néha megdobta a kocsit a rázókő.

Ahogy lent a pályán végeztünk, megkezdődött a buli, amiről nem is tudtam, de végigtomboltuk az éjszakát. Kicsit úgy éreztem magam, mint az első pár versenyem után.

Milyen kép alakult ki bennetek Barbyról? ( Belsőleg gondolom leginkább)

Török 1

Már a hétvégén is megvolt a fejezet, de nem raktam fel, mert kicsit sértve éreztem magam, hogy nem igazán ír senki komit... De úgy döntöttem, hogy nem szúrok ki senkivel, és felrakom! =) Jól esnének a komik..

Egész héten megfeszített tempóban dolgoztunk, mert ketten hárman is megbetegedtek, és a többieknek kellett vinni az ő dolgaikat is.

A pénteki szabadedzés volt a héten a mélypont. Mikor megláttuk, hogy az első szabadedzésen Sebastian hogy odavágja a kocsit, már tudni lehetett, hogy ebből nem lesz alvás aznap este.

Ahogy visszajött a kocsi, nekiálltunk szétszedni, hogy mindent ellenőrizzünk, mi sérülhetett. Az már biztos volt, hogy a 2. szabadedzést mi kihagyjuk.

Kénytelen volt pár ember Angliában gépre ülni és jó pár alkatrészt elhozni nekünk, ugyanis volt olyan sérülése a kocsinak, amihez nem volt megfelelő eszközünk, hogy javítsuk, így cserélni kellett, de nem volt abból az alkatrészből a pályán.

Este 8 fele volt egy fél órás szünetünk, hogy el tudjunk menni vacsorázni. Sebastian egyből odaült mellénk.

- Hát te mit csinálsz még itt? - kérdeztem tőle.

- Kint alszok a pályán - vonta meg a vállát.

- Mert? - kérdeztem vissza.

- Mert én csesztem el, és miattam éjszakáztok. Nem tudnék nyugodtan aludni a hotelben, míg ti kint dolgoztok.

- Márpedig aludni fogsz - vágta rá Tommi.

- Alszok, de itt kint - bólintott Sebastian.

- És hol? - kérdezte Tommi úgy mellékesen.

- Ha ennyire kint akarsz aludni, aludj az én ágyamban. Én nem fogok ezen az éjjelen aludni, és az legalább kényelmes - Tommi húzta a száját, de tudta ő is, hogyha Sebastian valamit eldönt, az úgy lesz.

- Köszönöm - mosolygott rám.

- De akkor gyere, megmutatom, mert mindjárt mennem kell vissza. - Betömtem a számba az utolsó falatot, és megindultam a szobánk felé.

A telefonom zsebre tettem, ami az ágyra volt csak dobva.

- Itt aludhatsz - böktem az ágyamra. Leszedtem az utazóm az ágy végéből, és betoltam az ágy alá. - Nem hinném, hogy mászkálás lenne, de javaslom a füldugót, mert Webber szerelői biztos, hogy lassan visszajönnek, és 10-ig nem nagyon lesz csend.

- Rendben - nézett körbe. - Köszönöm - mosolygott rám.

- De csak azért, mert cuki a hajad - kacsintottam rá, és kifelé indultam. - Zuhanyzó a folyosó végén.

Átmentem a boxba, és tovább segítettem, ahol tudtam. Mindenki próbált gyorsan haladni, de igazán kapkodni nem lehetett, hiszen akkor elég könnyű nem észrevenni valamit. Minden csavart, minden fémlapocskát ellenőrizni kellett.

Reggel 6-kor sikerült eljutni addig, hogy a kocsiról már csak a kasztni hiányzott. Felerősítették az oldalborítást, és felkerült a motorborító lemez is. A végén pakolták vissza az orrkúpot az első szárnnyal.

Visszamentünk a motorhome-ba, és Tina és Karin egyből pakolta ki a névre szóló papírpoharakat, amikben kávé volt.

Egész éjszaka felváltva voltak fent, és hordták ki nekünk a kávét és az energiaitalt.

Fáradtan mentem be a szobába. Mike halkan kotorászott a táskájában. Még éjjel szóltam nekik Sebastianról, hogy ne lepődjenek meg.

Leültem középen a földre, és kihúztam a bőröndöm az ágy alól. A szöszke pilóta orrig felhúzott takaró alatt aludt. Elmosolyodtam, mikor láttam a füldugót a fülébe.

Volt tegnap egy kisebb ijedtség, mikor úgy tűnt Sebastiannak agyrázkódása van, de csak a feje fájt a baleset miatt, azzal pedig meg tudott birkózni.

Mike is és én is szinte teljesen sötétben, telefonnal világítva szedtük elő a tusoláshoz szükséges cuccunkat. Csak mikor kifelé indultam, akkor vettem észre, hogy Tommi Max ágyában alszik. Elmosolyodtam, mert belőle is szinte csak a kócos szőke haja látszódott ki.

Átmentem a zuhanyzóba, de mielőtt még beálltam volna a víz alá, megnéztem a telefonom, kik kerestek. Cris hívott háromszor, és küldött 2 SMS-t is.

„ Miért nem veszed fel? Valamiért haragszol??Nem keltettél fel. Leléptél köszönés nélkül… ejnye! =) C.R.”

„ Most esett le, hogy Vettel összetörte a kocsit. Gondolom dolgozol még mindig =( Remélem azért tudsz majd pihenni! C.R.)”

Picit elmosolyodtam, hogy egyből azt hitte, hogy haragszom.

Beálltam a forró vízsugár alá, és nagyon jól esett a fáradt, elgémberedett izmaimnak, ahogy végigperzselte a testem.

Zuhanyzás után gyorsan írtam egy sms-t Crisnek, hogy most végeztem nemrég a melóval, már megyek is vissza.

Megreggeliztem, és ittam még egy pohár kávét.

A harmadik szabadedzésen próbált a csapat minél több adatot gyűjteni, és rendesen beállítani a kocsit.

Nem tudom, hogy sikerült nekik, de úgy beállították az autót, hogy nem volt vetélytársunk az időmérőn. A Q3-ban Sebastian ment egy kört, ami iszonyú gyors volt, Webbert is 4 tizeddel verte, és ahogy visszatoltuk a boxba, ki is szállt a kocsiból.

Velünk izgulta végig az időmérő végét. Az elsők között gratuláltam neki, mikor megint miénk lett a POLE.

Este, amint tehettük, mindannyian elmentünk aludni.

Ahogy befeküdtem az ágyamba, megéreztem Sebastian illatát. Meglepően gyorsan aludtam el.

**

A futam előtt sokat beszélgettem Sebastiannal, főleg ebéd alatt.

Mindenki izgult kicsit a rajtig, de mikor Sebastian jól elrajtolt, és egyből előnyre tett szert, kicsit lenyugodtak a kedélyek.

Nagyon fáradt voltam, így jól esett az ücsörgés a verseny alatt. Hatalmas előzések voltak a mezőnyben, de minden ilyesmi elkerülte Sebastiant. Négy kerékcserét kellett végül megcsinálnunk, egyikben sem volt semmi baki, és a futamot is végig uraltuk. Sokkal gyorsabbak voltunk mindenkinél.

A végén Sebastian, Webber és Alonso állhatott fel a dobogóra.

Úgy éreztem, hogy nagyon gyorsan elment ez a futam, és már azon kaptam magam, hogy pakoljuk össze a boxot. Mikor minden kötelezettségével végzett, Sebastian leült hozzánk a boxba, és végigbeszélgette velünk azt a pár órát, míg összepakoltunk.

- Lelkiismeret furdalásod van, hogy összetörted a kocsit? - kérdeztem tőle, mikor már a pályán sétáltunk, ugyanis elhívott, hogy járjuk körbe a sötét pályát.

- Kicsit - bólintott.

- De szép győzelmet arattál cserébe - mosolyogtam rá.

- Csak nektek köszönhetem, hogy helyre tudtátok hozni a kocsit, és ilyen tökéletesre sikerült - válaszolta. Én még mindig az overálomban voltam, míg ő már utcai ruhában, bár még szponzori pólóba.

- Hogy vagytok Hannah-val? - érdeklődtem.

- Már az utolsó heteivel küzd az egyetemen - vont vállat. - Leginkább telefonon beszélünk. Ritkán tudunk találkozni. Ti megvagytok?

- Mi is elég keveset tudunk találkozni, bár Cris minden szabad percét képes lenne velem tölteni, ha kell két órára képes lenne átjönni Angliába miattam. De van egy fia, szóval nem vagyok önző - magyaráztam. - Azért erről jelentősen többet olvashatsz az újságokban, mint a ti szerelmetekről.

- Én örülök, hogy nincs velünk tele az újság - összébb húzta magát, már látszott, hogy fázik.

- Én is örülnék egy kis nyuginak, de jól kifogtam - nevettem fel fanyarul.

-A lényeg, hogy a tűz és a szerelem meglegyen - mondta nagyon bölcsen. Bólintottam. Sebastian nekem mindig egy kölyök volt, akiről nem igazán tudtam elképzelni, milyen lehet négy fal között a szerelmével. Valahogy annyira titkolta a magánéletét, hogy még mi, akik szinte minden nap találkoznak és beszélnek vele, sem igazán tudtuk elképzelni.

- Azt tervezem, hogy megkérem a kezét - újságolta. Meglepve néztem rá. Pont most gondoltam arra, hogy mennyire védi a magánéletét, és erre egy ilyet mond el nekem.

- Nem vagy fiatal ehhez az egészhez? - kérdeztem. Furcsán nyomott a mellkasom a gondolatra, hogy Hannah a menyasszonya legyen.

- 5, lassan 6 éve együtt vagyunk, pár megszakítással - tette hozzá epésen. Erre megint felkaptam a fejem.

- Nem félsz, hogy futok a sajtóhoz ezekkel a hírekkel? - kérdeztem. Egyből megrázta a fejét.

- Épp annyira utálod a sajtót, mint sokszor én - adta meg a magyarázatot. - Pont te nem fogsz köpni a sajtónak.

- Ebben igazad van - bólintottam lassan.

Közben körbeértünk a pályán.

- Menjünk vissza, neked már a bulin kéne lenned, és ne tagadd, mert látom, hogy fázol - indultam be a boxokhoz.

- Tényleg, te miért nem vagy a buliban? - kérdezte.

- Nincs most kedvem hozzá. Annyi alkoholt megittam ebben a hónapban, hogy még a gondolatától is émelygek - árultam el neki.

- Mégis eljöttél abba a buliba a Barbában - világított rá a tényre.

- Mike kötelezett rá, hogy menjek - morogtam.

- Tényleg, a pasid mit szólt a hajadhoz? - kérdezte kíváncsian.

- Tetszett neki - vontam vállat. - Azt mondta, hogy így még szexibb vagyok - vigyorodtam el.

- És mit szólsz az én hajamhoz? - vigyorgott rám.

- Nagyon cuki - nevettem. - Még gyerekesebb fejed van tőle - piszkáltam.

- Hé! Beszél az, aki körül a pasik nem bírnak nyugton lenni, mert olyan szexuális kisugárzása van! - nevetett. Közben kinyitottam a Red Bull boxot és felhúztam kicsit a boxutca felé néző ajtót, hogy be tudjunk menni.

- Itt nagyon sötét van - jegyezte meg Sebastian. - Semmit nem látok - panaszkodta.

- Add a kezed - nyújtottam felé a kezem. Lehúztam az ajtót, ahogy megfogta a kezem, és ráfordítottam a zárat. Tényleg teljes volt a sötétség. Magam elé képzeltem az üres boxot, a felszerelésmentes külső részt. Így szerencsére gyorsan átjutottunk a kocsinak fenntartott részen.

- Itt már bajban leszek én is - jegyeztem meg, ahogy átértünk a mérnöki részre. Jó pár fordulós folyosó volt itt, és minden futamon máshogy állt.

- Sikíts, ha falnak mész - mondta nevetve Sebastian.

- Vicces, de én félek a sötétben - morogtam vissza.

Éreztem, ahogy elengedi a kezem és a vállam karolja át. Megint éreztem az illatát, mint az ágyban.

Így sétáltunk át az átjáróban, ahol szintén sötét volt már.

Csak a paddockban vette le a kezét a vállaimról, és nyugodtan sétált tovább mellettem. Én viszont picit megzavarodtam.

- Olyan, mintha a kishúgomra vigyáznék - mondta vigyorogva. - Pedig te vagy az idősebb.

- Öcsi, pszt! - kacsintottam rá, mikor sikerült felvennem a mosolygós álarcom. Furcsa volt, de nem esett jól, hogy kishúgi kategóriába sorol.

- Eljössz velem a buliba? - kérdezte, mikor a motorhome-hoz értünk.

- Nem, lepihenek, mert reggel a korai géppel megyek haza - magyaráztam.

Elhúzta a száját, de végül bólintott, és elköszönt. Bemenekültem a szobába. Elmentem tusolni és míg folyt rám a forró víz, döntöttem el, hogy egy percig sem akarok itt maradni.

Visszamentem köntösben a szobába, és összepakoltam a cuccaimat. Írtam egy cetlit a srácoknak, hogy a hajnali géppel haza mentem, és míg kiértem a pályáról, foglaltam jegyet a 3 óra múlva induló madridi járatra.

Már csak a gépen jutott eszembe, hogy fel se hívtam Crist, van-e valami programja. Ahogy leszállt a gép, fogtam taxit, és a villához menet kezdtem el a taxist faggatni.

- Nem tudja véletlen, hogy mikor játszik legközelebb a Real Madrid? - kérdeztem tőle angolul, de értetlenül ráncolta a szemöldökét. Valamit visszakérdezett spanyolul, de nem értettem.

- Real Madrid Primera División - mondtam lassan, tagoltan. Reméltem, hogy a bajnokság nevéből és a csapatnévből leesik neki, mit akarok.

Egyből elkezdett magyarázni.

Reménytelen volt a helyzet. Csak remélni tudtam, hogy semmi olyan meccs nincs és otthon van.

Ahogy odaértem a kapu elé, tudatosult bennem, hogy még mindig nem hívtam fel Crist, hogy itt vagyok. Aggódtam, hogy itt van-e egyáltalán, mert ha a hotelben van, és a meccs előtti éjszaka van, még ki is kaphat, ha felhívom.

Végül Hugót hívtam fel. Csengetni nem akartam, márcsak az alig egyéves kisgyerek miatt sem.

Hugónak elmagyaráztam, hogy itt vagyok, és miért nem Crist hívtam. Mint kiderült, itthon van, hiszen szombaton játszottak, és csak kedden lesz a következő meccs, vagy szerdán, nem tudta pontosan megmondani hirtelen. Már a fejem vertem volna a falba, hogy még csak nem is írtam Crisnek a meccsel kapcsolatban, és nem is néztem meg.

Hugo beengedett a kapun és a bejárati ajtón is, majd egyből ment is vissza aludni. Én pedig szépen beosontam Cris szobájába. Az ajtó mellett hagytam a bőröndöm, és ledobáltam a ruháim nagy részét, csak fehérnemű volt rajtam. Egyszerűen befeküdtem mellé, és a hátához bújtam.

Fel is riadt, és rám pislogott.

- Barby? - kérdezte suttogva, rekedtesen.

- Ugye nem baj, hogy ide menekültem magam elől? - kérdeztem halkan. Egyből megfordult, és szorosan magához ölelt.

- Soha nem baj, ha idejössz - suttogta a fülembe. Belefúrtam a fejem a vállába, és mélyen beszívtam az illatát. Ez nem valami drága parfüm illata volt, a testének, a lényének az illata. Minden embernek van egyfajta illata, minden pacsuli nélkül. Elkezdte a hátam simogatni, de ezzel saját magát is elaltatta, ugyanis pár perc után már mélyen aludt. Én még egy ideig nem tudtam aludni, pedig hulla fáradt voltam, és már hajnalodott.

Végül valamikor elnyomott az álom Cris karjaiban.