Monaco 1

Hard Zsaninak boldog névnapot!!! =D

"Olyan cuki vagy, hogy belehalok"

Vasárnap késő estig dolgoztunk, hogy a boxtól elkezdve mindent lebontsunk. Segítettünk mindenkinek, míg a mérnökök már a gyárban pihentek. Cris végig kint maradt velünk, Tinát szórakoztatta, és neki segített pakolni. Nem aggódtam, tudtam, hogy Tina feleség, és Cris nem az esete.

Mikor már kész volt a boksz és a home-nak is hűlt helye volt, bulizás helyett mindent kamionra pakoltunk, és a sofőrök „kedves” morgását hallgatva mi is összeraktuk minden cuccunkat és a kamionokban végezte a bőröndök hada is.

Mivel Izlandon a vulkán kezd bekavarni, nem kockáztatunk semmit, és mi a kamionokkal együtt megyünk Monacóba, valaki meg Angliába, hogy az onnan induló kamionokkal érkezzen vissza.

- Nagyon unatkoztál a hétvégén? – öleltem meg Crist, mikor már kész voltunk mindennel.

- Egyáltalán nem – mosolygott. – Megismertem legalább a világod.

- Monaco után találkozunk – adtam neki egy puszit. – Köszönöm, hogy itt maradtál ilyen sokáig.

- Én élveztem – vigyorgott.

- És köszönöm a bulit és a motort is – bújtam vissza a mellkasához.

- Hősszerelmes hölgyike, indulni kéne! – kiabált oda Max. Ő volt most itt a fejes, mivel Ben a főnökkel és Newey-val visszament a gyárba.

- Várjál már! – kiabáltam vissza. – 20 perc senkit nem vág földhöz.

- Nem tartalak fel – nevetett Cris.

- Egybe haza tudsz érni? – kérdetem. Mosolyogva bólintott.

- A hajnali géppel elmegyek és majd Hugót ugrasztom, hogy jöjjön értem – vigyorgott.

- Rendben – bólintottam. Még hagytam, hogy hosszan megcsókoljon, majd a kezét fogva kikísértem a paddockból, ahol a kocsi már várt rá. Beült, intett és már ott sem volt.

Visszamentem a kamionokhoz, és meglepve láttam, hogy Sebastian egy vastag pulcsiban, kapucnival a fején, nagyon álmos arccal ott álldogál Mike és Max mellett.

- Hát te? – mentem oda hozzájuk.

- Megyek veletek – vont vállat. – Apát haza tudtam még küldeni Németországba, de az én angliai gépem már törölték.

- Hova fér be? – néztem Maxra. Megvonta a vállát.

- Mike jön velem, mert horkol, és Sebastian megy vele. Tudtok aludni az úton – magyarázta. Ránéztem a második apámként tisztelt férfire.

- Sebastian, mi a kocsikkal együtt megyünk – böktem a kamionra.

- Nekem ezek egyformák – rázta a fejét. Mindhárman elnevettük magunkat.

- Innen az ötödik – magyaráztam neki. – Tomas a sofőr. Még egyeztetek a srácokkal és indulhatunk – céloztam neki, hogy menjen. Bólintott és odacsoszogott a kamionhoz.

- Max mit akarsz ezzel? – támadtam le.

- Itt volt Dani – mondta kertelés nélkül. – Te meg bujdostál a boxban, és még Ronaldót is kicsit kerülted. Sebastiant viszont nem. És én nem vagyok vak. Ismerlek. Rakd be mellé a popsid szépen, és ne hazudj legalább magadnak – osztott kicsit le, és ott hagyott. Én csak tátogtam a döbbenettől. Mike-ra néztem.

- Ne nézz, igaza van – vont vállat, és ő is otthagyott. Morcosan mentem oda a kamionhoz.

- Húzzunk innen – néztem Tomasra. Bólintott, és beszállt. Én ültem be középre, Sebastian pedig az ajtóhoz.

- Nem vagyok ám valami jó utas – magyarázta Tomasnak.

- A feleségemnél csak jobb lehetsz – viccelte el a dolgot. Rámosolyogtam.

- A jó pilóta szépen alszik – mondtam Sebastiannak. – Mert ha engem piszkál, könnyen a raktérben találja magát, és aludhat az alkatrészek és a kocsi mellett. – Nem engedhettem volna neki, hogy oda bemenjen, de a fenyegetés bevált. Beledugta a fülébe a fülest, és épphogy kiértünk a pálya közeléből, ő már aludt.

- Hogy-hogy velünk jön? – kérdezte Tomas.

- Törölték állítólag a gépét – vontam vállat. – Azt nem tudom, hogy Tommit hogy rázta le.

- Jön ő is, a mögöttünk lévő kamionnal – adta meg a magyarázatot.

Én is gyorsan elaludtam. 3-4 óránként megálltunk mindig valahol, de a legtöbbre fel sem ébredtem.

13 óra autókázás után érkeztünk meg Monacóba. Hétfő délután volt, és egyből mindenki ment is aludni.

Igazából megérte az autókázás, mert Sebastiannak olyan nyomott volt az arca, hogy öröm volt nézni.

Monacóban mi is hotelben alszunk, így gyorsan elkértem a recepcióról a kulcsokat, és végig is dőltem az ágyon. Hiába aludtam a kocsiban, nem igazán voltam kipihent.

**

Kedden késő estig a boxot pakoltuk össze és este a kocsinak is nekiálltunk. Éppen az emelőt akartam beállítani a kocsi elé, mikor szúrás éreztem a tenyeremben. Egyből elkaptam a kezem, és a méhecske akkor esett le. A fullánk még a kezemben volt.

- Valaki! – néztem végig a szerelőkön, akik a saját dolgukkal voltak elfoglalva. – Valaki menjen kálciumért az orvosiba nagyon gyorsan! – Elsőnek Ben nézett rám. Remegve szedtem ki a fullánkot a tenyeremből.

- Mi volt az? – ráncolta a szemöldökét.

- Méhecske – nyögtem. – Allergiás vagyok rá. Szerezzetek kálciumot! – néztem rá. Kicsit kétségbe estem. Ha sürgősen nem kapok kálciumot, nem fogok levegőt kapni.

Leültem a boksz oldalánál a műszerfalhoz, és a csuklómnál szorítottam a kezem. Lüktetett a tenyerem, és égett. Egyre nehezebben kaptam levegőt. A hallásom eltompult, és a fejem lüktetni kezdett. Már ziháltam, hogy minimális levegő jusson a szervezetembe. Aztán éreztem, hogy valaki felrángatja a bal kezemen az overállt és még a tű bökését is éreztem. Óráknak tűnt, míg hatni kezdett a kálcium, pedig talán csak pillanatok voltak, hiszen a szívemhez közel kaptam meg.

A paddock orvosa guggolt mellettem.

- Szeretném, ha bejönne a központba – mondta nekem, mikor látta, hogy már magamnál vagyok. A kezem továbbra is iszonyúan fájt.

- Még vissza van pár óra, mire kész a kocsi, utána megyek – válaszoltam.

- Most jöjjön – rázta a fejét.

- Majd azt én eldöntöm – vágtam rá.

- Menj – szólt bele Ben. – Szólok a helyettesednek, hogy jelenése van – és már fel is kelt, és eltűnt a paddock átjáró felé.

- Menjünk –morogtam oda a dokinak.

A központban hipó- és kórházszag volt. Nem szerettem az ilyet. Kivizsgált a doki, és bekente a kezem, kaptam rá csinos kötést is.

Mire elengedett, addigra már a többiek is a home-ban voltak.

Mindenkit megnyugtattam, hogy túlélem, de a doki megtiltotta a munkát egy ideig. Morcosan mentem át a hotelbe aludni, a kezem fájt, viszketett és égett egyszerre. Nem volt jó érzés, pláne, hogy a jobb kezem, és még kétszer nagyobb is volt, mint eredetileg.

Legnagyobb baj az volt, hogy másnap reggel lázasan, fejfájósan ébredtem. A méhecske mérge dolgozott a szervezetemben. Nem nagyon örültem neki.

**

A csütörtöki szabadedzést a boxban üldögélve néztem végig, miután megkaptam Sebastiantól és a Főnöktől is, hogy mennyire béna vagyok, és jobban is vigyázhatnék magamra nő létemre.

Crisnek mikor elmondtam, csak sóhajtott egyet, és tudomásul vette. Ő tudta, hogy nem vagyok képes vigyázni magamra. Azt viszont nehezen nyelte le, hogy nem voltam hajlandó elmenni Monacóból, pedig dolgozni nem dolgozhattam.

Pénteken mindenki pihent. Így több ideje volt a szerelőknek engem kiparodizálni.

Épp morcosan dobtam le magam a hotel büféjéb,e mikor egy velem egymagas, világosbarna hajú nő belépett Rockyval a kajáldába.

- Na az a szuka meg ki? – kérdeztem Mike-ot, aki velem szemben ült.

- Fogalmam sincs, de nyalogatnám – nevetett.

- Kuss és egyél inkább – morogtam. – Amilyen felsőbbrendűnek hiszi magát, tuti valami fejes ágyasa.

- Rocky csalná Giselle-t? – kérdezte Mike.

- Mostanában fog megszületni a második gyerekük, kétlem, hogy megcsalná, és így a csapat előtt – ráztam a fejem.

- Richardnak nincs felesége – jegyezte meg.

- De van barátnője – ráztam a fejem. – Tina pletykálta még pár hete, hogy valami nagyon gazdag bigét tart.

- Akkor nem tudom – rázta a fejét.

Nyugodtan leültek az egyik asztalhoz, én pedig próbáltam nem azon merengeni, ki a fene az a nő.

Mikor Sebastian besétált az étkezőbe, egyből felénk vette az irányt.

- Mi a helyzet? Kezed? – nézett rám.

- Semmi baja, nem értem, hogy miért nem melózhatok – morogtam. – Ki az a nő? Neked azért illene tudni.

- Ti vagytok a szerelők, akik mindenkit ismernek, és még nem tudod ki Lia? – nézett rám meglepetten.

- Lia? – kérdeztem vissza. A pilóta bólintott.

- Jó nő – merengett Mike.

- Ne álmodj róla – rázta a fejét vigyorogva Seb. – Ben bepróbálkozott már nála első nap – nevetett hátradőlve. – Úgy koptatta le, hogy csak néztünk.

- Mike, nincs esélyed – nevettem én is, pedig nem volt jó kedvem. Lekoptatta Bent? Vagy nagyon tartja magát, vagy nagyobb halra vadászik. – Fogadok sajtós.

- Nem – vigyorgott a német. – Mérnök.

- Pfúúúj – húzta el a száját Mike. – Már nem is olyan izgató.

- Nem bírod, ha egy nő okosabb, mint te? – kérdezte kíváncsian Sebastian.

- Nem bírom, ha egy nő főnökösdit játszik, és azt hiszi, ő az Isten, mert tud összeadni meg szorozni – vágott pofákat Mike.

- Neked bejön? – szegeztem a kérdést Sebastiannak.

- Nekem ott van Hannah – válaszolta.

- Nem ezt kérdeztem – vágtam rá.

- Én hűséges vagyok – vont vállat Sebastian. – Ha bejönne se mozdulnék rá.

- És ha ő mozdul rád? – faggattam.

- Most még Liáról beszélünk, vagy már az esélyeid méred fel? – vágott közbe Mike. Ránéztem, ő pedig egy ideig állta a tekintetem, de aztán felkelt és szörnyülködő arccal összeszedte a cuccát.

- Remélem élve látunk még – szólt oda Mike-nak Sebastian vigyorogva.

- Ne vigyorogj – morogtam neki oda. – Menj Liácskához, nagyon nézelődik errefelé – mondtam lekicsinylően és én is távoztam. Felmentem inkább a szobámba.

Végigdőltem az ágyon, és persze, hogy akkor szólalt meg a telefonom.

Nem ismertem a számot, így felvettem. Hiba volt.

- Barbara Németh – szóltam bele.

- Itt pedig Dani – jött a válasz. Egyből felültem az ágyba és magam elé bámultam. – Ott vagy, vagy már le is raktad?

- Miért hívtál fel? – kérdeztem halkan. Imádtam a hangját régebben, most mindenét utáltam.

- Reméltem, hogy tudunk találkozni valamikor – magyarázta. – Sok mindent szeretnék elmagyarázni.

- Nem találkozom többet veled – vágtam rá. Féltem összefutni vele. A Spanyol Nagydíjon többször is láttam, és többször is próbált megszólítani, de nem hagytam magam.

- Talán Ronaldo megtiltotta, hogy bárkivel is beszélgess? – kérdezte gúnyosan.

- Nem tiltotta meg, képzeld – vetettem oda. – Van ennyi eszem.

- Fél órát kérek tőled, amikor Madridban jársz. Csak 30 perc – váltott kérlelő hangra.

- Nem –vágtam rá.

- Barby, te félsz tőlem? – kérdezett rá.

- Nem! – dohogtam. – Rendben, hétfőn kettőkor a szokásos hotelben.

- Várlak, és köszönöm – és már le is rakta.

Néztem pár percig a telefonom, ahol Cris volt a háttér, és már tudtam, hogy nagy hibát követtem el.

Hasra vetettem magam, és belesikítottam a párnába. Mint egy hisztis kislány dobáltam magam, és ütöttem az ágyat.

- Hülye, hülye, hülye! – szidtam magam.

**

Szombaton a szabadedzést a home-ból néztem végig, de az időmérőre már átmentem a boxba.

Perez bukása mindenkit megijesztett, de nem lett belőle komolyabb baja szerencsére, így az időmérő folytatódott, amit persze Sebastian nyert ismét.

Vidáman ment interjúkat adni, én pedig bent a boxban feküdtem az asztalon, és még mindig magam ócsároltam, hogy belementem a találkába.

- Mi bajod? – dobta le magát Max velem szembe.

- Semmi – morogtam.

- Barby, baj van? – simizte meg a hátam Sebastian. Felpislogtam rá.

- Nincs- fektettem vissza a fejem a kezemre.

- Akkor mi ez a depresszió? – kérdezett rá Max.

- Semmi – morogtam.

- Biztos minden rendben? – ütötte a vasat a pilóta.

- Igen – morogtam. Legszívesebben feltrappoltam volna a szobámba, de Sebastian keze még mindig a hátam simogatta, és jól esett, így maradtam.

- Ha baj lenne, elmondanád? – hajolt közelebb a német.

- Nem – suttogtam. Nagyon közel hajolt, éreztem a friss tusfürdőillatot. Percekkel ezelőtt zuhanyozhatott. Erre viszont a fantáziám pörögni kezdett, és már láttam is magam előtt Sebastiant, ahogy meztelenül áll a tus alatt, és folyik végig rajta a víz. Nyeltem egyet és felugrottam inkább. A pilóta meglepetten nézett rám a kék szemeivel.

- Semmi bajom, oké? – nyomatékosítottam, és ott hagytam őket, hogy visszatrappoljak a hotelbe.

Baj az volt. Mégpedig az, hogy a világ állítólagos legjobb pasija az enyém, csak az enyém, én mégis a szöszke, kék szemű pilótára vágytam.

Szerintetek mi lesz a szerepe Liának? =D

Spanyol 1

Nagy csúszással itt a friss. Nem Barby szemszög. Zsani kitartás!! =D

A hét gyorsan elment, sokat beszélgettem Tinával, aki a Red Bull motorhome-ban volt a pultos. Leginkább a barátjáról és Crisről kérdezgetett, mivel babát terveznek.

- Neked vannak terveid? – faggatott. Bíztam a nőben, hiszen már mennyi mindent elmondhatott volna a médiának, amiket itt hall.

- Igazán nagy terveim még nincsenek. Négy hónap után nincs még min gondolkodni hosszú távon – vontam meg a vállam. – És van egy fiam, akire gondolnom kell.

- És Barby sem könnyű eset – nézett rám együttérzőn.

- Kezdem abba a hitbe ringatni magam, hogy tudom kezelni – mosolyogtam rá.

Közben pár szerelő bejött az ajtón és odafordultam, hátha Barby is áttalál a boxból.

- Ebédidő van – mondta Tina. – De ne légy biztos benne, hogy átjönnek. Akik bejöttek, azok mind Webber szerelői.

- Értem – sóhajtottam és visszafordultam hozzá.

- Miért nem nézel szét Barcelonában? – kérdezte hirtelen. Felvont szemöldökkel néztem rá.

- Bocs, hülye kérdés – nevetett. – Még mindig nem nagyon értem ezt a háborúskodás- dolgot.

- Ez a körzet nem vallja magát spanyolnak. Kikérik maguknak, hogy ők katalánok – magyaráztam. – És hát a Real Madrid és a Barcelona ősi riválisok, mint itt a Ferrari és a McLaren. Csak kicsit jobban.

- Nézd, ki jött – biccentett a fejével a bejárat felé. Barby éppen akkor lépett be. Éppen a kesztyűit tömte a zsebébe, és nagyon magyarázott a mellette sétáló szerelőnek.

- De szerintem akkor is teljesen mértékben kiszúrás, amit a vezetőség művel - hallottam meg a mondandója végét.

- Mi kiszúrás? – kérdezett egyből vissza Tina. Ránk mosolygott, bár a mosolya nem volt őszinte. Valami történt.

- Semmi, csak arról beszélgettünk, hogy mi folyik a Ferrarinál. Az előbb futottunk össze Robbal, aki sutba vágta az angol úriemberségét, és tajtékzott a dühtől – magyarázta. – Nem mondott semmit, de biztos nem azért volt annyira ideges, mert belerúgott a lépcsőbe.

- Ki az a Rob? – kérdeztem vissza.

- Felipe Massa versenymérnöke – válaszolta meg kérdésemet a szerelősrác. A következő kérdésem az lett volna, hogy és ő ki a franc, de Barby odabújt hozzám és a nyakamba temette az arcát.

- Ennyire felzaklatott a ferraris ügy? – kérdeztem halkan.

- Dehogy, a Ferrari egy ellenfelet így kivon nekünk a képből – lehelte a nyakamba. Végigfutott a gerincemen egy jóleső érzés.

- Mi történt? – faggattam, de ellépett tőlem, adott egy puszit, és felült az egyik székre.

- Nincs most túl sok időm – magyarázta. – Nem jó Sebastian kocsijában az elektronika. Valami nem oké, és nem tudjuk, hol van a hiba.

- Rendbe tudjátok rakni szombatra? – kérdezte aggodalmasan Tina.

- Míg nem tudjuk, hol a hiba nem, mert muszáj tesztelnie is – mondta lemondóan.

Ennyi is volt. Egyből elterelte a témát.

Megebédeltek, és már ment is vissza a boxba.

Én pedig tovább beszélgettem Tinával, és már a laptopom is kihoztam, hogy ne unatkozzak.

Néha páran odamerészkedtek, és kértek egy-egy aláírást vagy közös képet.

Aggódtam Barby miatt, mert valami baja volt, az látszott.

Megvártam, míg este visszaért, és elköszöntem tőle és a többektől is. Másnap egy jótékonysági meccsünk volt Murcia válogatottjával, így mennem kellett.

Egész úton az járt a fejemben, mi baja lehet Barbynak, de semmi ötletem nem volt. A hét elején annyira vidám volt, és alig várta, hogy vége legyen a futamnak, és kimotorozhasson Monacóba.

Lévén, hogy meccs volt, nem láttam az időmérőt, csak azt hallottam, hogy Webber lett az első, és Vettel csak a második helyről rajtol.

Még szombat este visszarepültem Barcelonába.

Barbyt a boxban találtam meg. Még páran dolgoztak, de mikor odaértem, Barby lepasszolta a dolgát Bennek, és átjött velem a home- ba.

- Elmondod, mi a baj? – faggattam.

- Inkább mesélj, milyen volt a meccs? – észrevettem, hogy valamerre nagyon néz. Arrafelé néztem, és nem értettem, mit látott.

Inkább meséltem, így kicsit elterelve talán a gondolatait.

**

Vasárnap később kelt mindenki, így nagyjából már én is ki tudtam magam aludni, bár meccs után szeretek sokáig aludni, itt nem sok esély volt rá.

Már mindenki a kocsi körül volt, mikor átmentem a boxba. Persze egyből minden fotós kiszúrt, és már tudtam, hogy nem fogom könnyen megúszni a dolgot.

Pár pasi addig nézelődött felém, meg integettek és mutogattak, hogy hagytam magam, és kimentem a piros vonalon kívülre. Már a legelső napon megmondta Barby, hogyha nyugalmat akarok, ne hagyjam el ezt a piros vonalat.

Ott állt a vonal belső felén a kocsi előtt és meglepve nézett rám, mikor odasétáltam a TV- sekhez, akik integettek.

- Jó napot, a német RTL munkatársai vagyunk – magyarázta. Nem is figyeltem igazán rá, mert Barby arcán mosolyogtam.

- Feltehetünk élő adásban pár kérdést? – kérdezte meg végül a pasi.

- Persze – bólintottam.

- Ezek szerint igazak a híresztelések, hogy az egyik Red Bullos dolgozó a barátnője? – kérdezte egyből meg. Nem bírtam megállni a hatalmas vigyorom. Barby feje felénk rebbent, de nem nézett oda.

- Érdekes, hogy ezt kérdezi – kezdtem bele. – Teljesen abban a hitben voltam, hogy már rég tudja az egész világ, ki a barátnőm. – Élveztem, hogy a riporterek nincsenek tisztában azzal, hogy két lépésre áll tőlem az a nő, akiről beszélünk, és épp hegyezi a fülét, hogy mindent halljon.

- Melyik pilótának szorít? – kérdezte egy kisebb meglepetés után.

- Sebastian Vettelnek – válaszoltam vigyorogva.

- Mivel maga ugyebár a Spanyol Bajnokságban játszik, azt gondolná az ember, hogy sokkal inkább favorizálja a spanyol pilótákat.

- A csapatom tényleg spanyol, de én magam portugál vagyok. Míg nincs portugál pilóta, addig azt hiszem Vettel élvezi a támogatásom – válaszoltam. Nagyon tetszett a helyzet.

- A jövő heti BL döntőn ott leszel? Melyik csapatnak fogsz drukkolni? – faggatott.

- A szívem az MU felé húz – vigyorogtam.

- A paddockban pár kivétellel minden pilóta a Barcelonára tette a voksát – magyarázta. – Még Vettel is.

- Nem érint mélyen az eset – válaszoltam. – Ha a Real Madridra is lehetett volna voksolni, akkor érintene, így nem. Mindenkinek megvan a saját álláspontja.

Még kérdezett egy- két dolgot, de már csak megszokásból válaszolgattam, közben a napszemüvegem alatt már Barbyt néztem a szemem sarkából, ahogy vigyorog.

Mikor elköszöntem a német TV-sektől, elmentem Barby mellett.

- A sajtó ezek szerint még mindig találgat – jegyeztem meg neki. – Vagy csak nem hisznek a spanyol lapoknak.

- Vagy csak a német RTL nem készült fel belőled – jegyezte meg vigyorogva.

Rákacsintottam és visszamentem a boksz hátuljába.

Már egy ősz hajú férfi is ott álldogált. Látszott rajta, hogy már most izgul.

- ’Napot – nézett rám.

- Szép lesz, ha nyer Vettel – válaszoltam egyből. Ha nem nyer, Barby tuti mérges lesz, és ma van a születésnapja.

- Remélem nyer – bólogatott. Az akcentusa nagyon öziles volt. Ránéztem, és pont annyira volt idegesítő kék szeme, mint Vettelnek.

- Maga az apukája? – kérdeztem rá. Bólintott egyet. – Akkor legalább lesz mellettem valaki, aki tudja, hogy mi van – vigyorogtam.

- Valamennyire – biccentett ismét.

Mikor beindították az autót, már értettem, miért nyomta Barby a kezembe reggel a füldugót. Iszonyú hangos volt. Gyorsan beletömtem a fülembe, és máris elviselhető lett a zaj. Mikor kiment a kocsi, Barby odajött hozzánk.

- Látom összeismerkedtél Norberttel –mosolygott az idős férfira. – Ha gondolod, te is kijöhetsz a pályára – jegyezte meg. Felkapott pár dolgot és kifelé indult.

- Jössz? – nézett rám, ezek szerint, Norbert.

- Megyek –indultam meg. Még több kamera, még több fotós.

Kint hatalmas volt a tömeg. A BBC riporterei gyorsan megtaláltak.

Elmondták majdnem ugyanazt, mint a német RTL-esek, csak gyorsabban hadarva angolul, én beleegyeztem és már nekem is szegezték az első kérdést.

- A Red Bullos szerelő barátnője miatt van kint, vagy valami más okból? – na, ők már tudták, ki a barátnőm. Magamban jót nevettem a dolgon.

- Leginkább miatta, de a Red Bull csapat vendége vagyok – válaszoltam.

- Úgy tűnik, ide akkor több csapat is hívott vendéget – mondta az egyik a másiknak. Ők ugyanis hárman voltak.

- Miért, kik vannak még itt? – kérdeztem. Azt hittem egy barcelonást hívott ki valamelyik csapat.

- A Ferrari vendége például Dani Martín, bizonyára ismered – nézett rám kérdőn. Már tudtam, mi baja volt egész hétvégén Barbynak. Bizonyára ő ezt már előbb tudta.

- Egy híres spanyol banda énekese – bólintottam. Ezek után gyorsan megpróbáltam lelépni tőlük, és célba vettem Barbyt.

A kocsi elejénél állt, a tömeget nézte.

- Itt van Martín, ez a bajod, igaz? – kérdeztem tőle. Rám nézett és láttam a szemében, hogy igazam van.

- Ne haragudj, hogy nem mondtam el – húzta el a száját. – Azt hittem, mára már nem lesz itt. Fellépésük volt.

- Nem haragszom – ráztam a fejem. – Megkeresett?

- Nincs most erre időm, Cris – sóhajtotta. – Menj vissza a boxba. Két percen belül nem lehetsz már a rajtrácson.

Hitetlenkedve néztem rá. Tehát megkereste. Talán meg is csalt vele. Visszamentem a boxba és vártam, hogy történjen valami izgalmas. Próbáltam nem arra gondolni, mi lehetett, míg nem voltam itt. Bíztam Barbyban, de tudtam mennyire kikészítette anno Martín. Én szedtem fel a padlóról, és nem akartam még egyszer ott látni.

A rajtra mindenki visszarohant a boxba, és hatalmas lett a tömeg bent. Vettel csak a második helyről rajtolt, a csapattársa indult előröl. Barby előröl integetett nekem, hogy menjek oda. Átmentem a tömegen, Barby pedig egyből elkapta a kezem, és olyan erősen kezdte el szorongatni, hogy már vártam az ujjperc csontjaim roppanását.

A rajt pillanata előtt teljes lett a csend. Csak a kocsikat lehetett hallani. Barby szabályosan remegett, és előre- hátra hintázott, ahogy teljesen rátapadt a többiekkel együtt a képernyőre. Elmosolyodtam, mikor Vettel bement a csapattársa mellé, és mindenki vett egy nagy levegőt. Döbbent és meglepett kiáltások hallatszottak a boxban, ahogy Alonso mindkét Red Bull mellett elment.

Alonso, Vettel, Webber volt a sorrend a kör végén, amikor mindenki megnyugodott kissé, és leült. Én visszamentem hátra, és onnan figyeltem a futamot és csapatot.

Jókat mosolyogtam a spanyol közönség lelkesedésén, arról nem is beszélve, mennyire vicces volt látni, ahogy egy csomó ember egyszerre reagál.

Kigyulladt egy piros fény a boxban, és a szerelők mind szinte egyszerre rohantak ki.

- Remélem jól sikerül a boxkiállás – mondta a mellettem álldogáló Norbert. Felvont szemöldökkel néztem rá. – A szerelők nagy jelenése. Minél gyorsabban el kell végezniük a kerékcserét.

Akkor értettem meg igazán, mikor láttam, hogy megáll a szerelők gyűrűjében a kocsi. Látszott, hogy mindenkinek begyakorolt mozdulatai vannak. Teljesen meg volt koreografálva minden. Az én véleményem szerint tökéletes kiállás volt, de a szerelők kicsit csalódottan ültek vissza. Barby hátát szuggeráltam, hátha odanéz, és elmagyarázza, mi a gondjuk ezzel a kiállással, de helyette Norbert kezdett bele. Talán értetlen arcot vágtam volna?

- 3.7 másodperc lett a kiállás – mutatott a képernyőre. – Biztos más időhatárt szabott meg nekik a versenymérnök.

Egész futam alatt az idősebb Vettel magyarázta nekem a miérteket, és ahogy láttam, neki tetszett, hogy magyarázhat. Az összes szerelő végigizgulta a versenyt.

Párszor kirohantak kereket cserélni, és azt is megtudtam ezzel kapcsolatban, hogy vagy az utolsó percben tudják meg, hogy boxkiállás lesz, vagy csak nem mutatják, hogy kiállás jön, mert így nem tud egyből reagálni rá senki.

A futam alatt megbizonyosodhattam róla, mennyire fontos ezeknek az embereknek ez az egész sport. Az életüket adnák érte.

Hatalmas hangzavar lett, mikor Vettel átment a kockás zászló alatt. Minden ott dolgozó vidáman ordított, ünnepelt.

A falnál volt Barby a többi szerelővel, én pedig inkább hátra indultam, a motorhome- ba. Nem voltam már oda való.

**--

Elégedetten néztem Sebastiant a dobogón. Újra ő nyert, így a csapat és a saját esélyeit is növelte a címvédéshez.

A díjátadó után visszaindultam a boxunkba. Közben többen megállítottak gratulálni. Ahogy beértem a boxba, Adrian mellém csapódott és együtt mentünk át a home-ba. A büfé résznél már várt rám valaki. Intettem neki az irodám felé, és Adriannal a sarkamban besétáltam a saját felségterületemre.

- Hallgatom mi volt a véleménye a futamról és a csapatról – ültem le az asztalom mögé. Még mindig bennem volt a győzelmi mámor.

- Talán az egyik legcsaládiasabb csapat, és remek munkát végez mindenki – magyarázta. Az arcán nem sok érzelem látszott, csak egy tartózkodó műmosoly. – Most már szívesen aláírok ehhez a csapathoz – tette hozzá.

- Minden kételye szertefoszlott, Ms. Tammer? – kérdeztem.

- Igen, Mr. Horner – vigyorodott el.

- A mai nap még a Red Bull vendége. Mulasson! – mosolyogtam rá. Biccentett és kiment. Adrian kérdőn nézett rám.

- Szerinted hány mérnök fog felmondani, ha ez a nő munkába áll? – kérdezte mosolyogva.

- Remélem egy sem – sóhajtottam fel.

Török-Spanyol 2

 Hali! Gooffy nem tudta aktivizálni magát,mert még mindig az osztálykirándulás bűnös hatása alatt áll, krónikusan belustult,s ezért nem tudta rávenni ujjait a billentyűk/egér bősz nyomogatására,elősegítvén ezzel a felrakást.:D De szeretettel küldi nektek a frisst,plusz elintézett egy Seb-győzelmet kárpótlásul nektek a késés miatt. :D Sok-sok szaloncukrot,és jó olvasást: a konfliktusos

Reggel visszamentem Madridba, mivel Cris megkért, hogy menjek be hozzá, mielőtt Barcelonában kötök ki.

Elém jött a reptérre, és végigvigyorogta az utat.

- Neked mitől van ilyen jó kedved? – faggattam még a kocsiban. – Elvettek pár meccset a Barcelonától? Eltiltották a fél keretüket?

- Sajnos nem – nevetett fel jókedvűen. Nem értettem, mi van vele. Majd kicsattant a vidámságtól.

- Hát akkor? – faggattam. – A fiad kicselezett? – nevettem már én is a képtelenségen, a kissrác még menni alig tudott.

- Próbálkozik, de még nem olyan ügyes – nevetett. Hitetlenkedve néztem rá, de a jókedve rám is átragadt.

Beállt a ház mellé, és még az ajtót is kinyitotta nekem.

- Most már nagyon tudni akarom, mi a jókedved oka – néztem rá összehúzott szemekkel.

- Baj az, hogy jó kedvem van? –kérdezte.

- Dehogy! – nevettem. Nem bírtam már én sem nevetés nélkül.

Egyből a kertbe vezetett, ahol hosszú asztal volt, és jó páran ott ültek.

Döbbenten néztem végig a bagázson.

- Boldog szülinapot! – nevetett Cris. Többen is utána harsogták a mondatot.

- De hát csak vasárnap lesz! – döbbentem meg.

- Pont futam lesz, és utána egyből Monacóba mentek. Úgy gondoltam, így több idő marad ünnepelni és józanodni – magyarázta.

Ott voltak a szerelőtársaim, Ramos, Petra és Casillas, a kezében a húgommal. Hátrébb, Marcelo mellett Bence álldogált.

Hitetlenkedve néztem Crisre.

- Ezt hogy szervezted meg? – kérdeztem tőle, és hagytam, hogy mindenki megölelgessen, és a húgom a nyakamba csimpaszkodjon. 

- Mire nem jó a hírnév? – vonta meg a vállát nevetve. – Addig erősködtem, míg meg nem kaptam a gyártól Ben telefonszámát – bökött az említett felé. – Ő összehívta az ottani barátaidat. Sergiónak megvolt Petra száma, ő pedig elrendezte, hogy jöjjenek a gyerekek is.

- Hányadik szülinapot is ünneplünk? – kérdezte Iker kíváncsian.

- Huszadikat! – kiabálta Mike nevetve mellettem.

- Így van, egy nő soha nem több húsznál! – bólogatott Iker.

Még mindig nem tértem teljesen magamhoz, mikor Dolores kisétált a házból egy hatalmas tortával a kezében. Egy Forma 1-es autó figura volt rajta és az egészet kék bevonat fedte. 

- Ez… húúú – néztem nagy szemekkel Doloresre.

Nagyon sokáig csak ültem és hitetlenkedve néztem a társaságra, míg ők a tortát majszolták. Az én ölemben Ani ült és én etettem, mikor nem figyeltem Cris vagy a másik oldalamon ülő Iker tartott oda neki egy-egy falatot a sajátjukból. Cris kisfia a másik oldalon ült Bence mellett egy etetőszékben és Dolores etette, Ben és Mike pedig felváltva nevettették a két fiút.

- El fogsz hízni – néztem Anira, aki éppen Iker villájáról fogadta el a potyafalatot. Teli szájjal rám vigyorgott.

- Gyere, szeretném odaadni az ajándékod – emelte fel Cris az ölemből Anit és Petra kezébe nyomta, aki Cris másik oldalán ült végig.

- Cristiano, nekem nem kell semmi! – ellenkeztem, mikor felrángatott a székemből. – Nekem ez már tökéletes ajándék mindannyiótoktól.

- Tetszeni fog, hidd el – fűzte hozzá Ben.

Cris a ház elé rángatott, ahol a garázs van, és a többiek is jöttek utánunk. Előre féltem. Biztos voltam benne, hogy valami méregdrága dolgot kapok.

- Nem kellett volna semennyit se költened rám! – hisztiztem picit. – Azta! – tátottam el a számat ma már másodszorra, mikor a garázsajtó felnyílt. Nem akartam hinni a szememnek.

- Ducati? – meresztettem a szemem. Egy álomszép motor állt a garázsban.

- Ducati 1198 R Corse – mondta Mike mellettem. Cris az én arcom figyelte.

- Ajánlom, hogy a tiéd legyen, mert ez egy 42000 eurós motor! – motyogtam. Nem bírtam levenni a szemem a motorról. Imádtam a Kawasakimat, de ehhez a motorhoz fel sem érhetett.

- Ez a tiéd – válaszolta. – Ajándék, nem illik visszautasítani.

- Cristiano, ez egy nagyon nagy ajándék! – nyögtem. – Én ezt nem fogadhatom el!

- Dehogynem – vigyorgott rám.

- Nem, Ronaldo, ez méregdrága ajándék! – ráztam a fejem. Megfogta a kezem és odahúzott a motor mellé. Kinyitotta az ujjaimat és a bőrülésre fektette a kezem.

- Csodaszép – suttogtam.

- Tudod mit? – kérdezte. – Menj vele egy kört, és ha még akkor is azt mondod, hogy nem fogadod el, holnap visszavitetem – ajánlott kompromisszumot.

- Te nagyon hülye – öleltem meg szorosan. – Honnan tudtad, hogy ez életem motorja?

- Nem tudtam – vont vállat és hagyta, hogy megszorongassam. – De van egy- két csapattársam, akik nagyon odavannak a motorokért, és ők mondták, hogy a legtöbb gyorsasági motoros nagy álma egy ilyen motor.

- Még mindig nem fogadhatom el – motyogtam a mellkasába. – Nagyon sokba került.

- Tudom, hogy falra mászol az anyagiaktól, de ez nekem semmi – vigyorgott.

- Nyugtasson, hogy saját magát meg meglepte egy Ferrari 458 Itáliával – kotyogott közbe Ramos.

- Te az ellenség autóját vezeted? – kérdezte Ben vigyorogva.

- Én ennek az árát azzal megkeresem, ha elmegyek edzésre – súgta a fülembe. – Kérlek, fogadd el, látom az arcodon mennyire tetszik. Jó látni, hogy boldog vagy.

- Az nem kifejezés – mondtam. – Eljössz velem rajta egy körre? – kérdeztem tőle ellépve és végigsimítottam a motoron.

- Angliában még megfogtak a korlátozások, és a motor végsebessége – vigyorgott. – Nem hiszem, hogy fel szeretnék ülni mögéd itt Spanyolországban erre a motorra – utasította el az ajánlatot.

- Nem bízol bennem? – kérdeztem vissza.

- De bízom. Magamban nem bízom, hogy nem félnék-e – nevetett.  – Kocsiban nincs bajom a sebességgel.

- Ha kitartasz emellett az álláspontod mellett, súgd meg, melyik csapattársad is adta az ötletet erre a motorra? – kérdeztem, de közbe már Ramoson volt a tekintetem.

- Sergio van oda értük – nevetett.

- Nem mehetek, a szemét csapatkapitány nem engedi – nevetett. Iker szúrósan nézett rá.

- Tényleg nem örülnék, ha bármelyikük is felülne rá – sóhajtott fel Iker.

- Mike, beáldozod magad? – kérdeztem a motorőrült szerelőtől. Egyből bólogatni kezdett.

- Biztos nem szeretnél jönni velem? – kérdeztem Crist. – Annyira szép ez a motor.

- Menjetek csak – nyomott egy puszit a számra és a motor mellől a kezembe adott egy bukót. A másikat pedig Mike felé nyújtotta. Leszedtem a támasztóról, és meglepett a súlya. Egy pillanatra meginogtam vele, de Cris egyből elkapta a motort.

- Oké, a Kawám könnyebb – nevettem. – Nem lesz itt gond – vigyorogtam Crisre, mikor aggódva pillantott rám.

Felültem az udvarban a járműre és beindítottam a motort.

- Most lesz orgazmusom! – nevettem, mikor meghallottam a hangját. Fejembe húztam a bukót és megvártam, hogy Mike felüljön mögém.

Váltottam, meghúztam a gázt, és a motor megindult. Az adrenalin meglódult a véremben, és szinte extázisba kerültem.

Szabadnak éreztem magam és gond nélkülinek a motoron. Felmentem az autópályára, mivel ott nem volt annyira felső határa a sebességnek. Egyre gyorsabban mentünk, és már a motor végsebességét is sikerült elérni, mikor oldalra húztam, és lefelé indultam az autópályáról. Épp annyira lassítottam a szerpentines úton, hogy be tudjak minden kanyart venni, majd átmentem a hídon, hogy átkerüljünk az autópálya visszavezető szakaszára.

Élvezetem, hogy a szél süvít mellettem, és éreztem, ahogy Mike egyre görcsösebben kapaszkodik belém. Visszafelé is elértem a végsebességet, ahol a motort már leszabályozott. Mikor felfordultam az autópályára, túl gyorsan vettem a kanyart és egy pillanatra megbillent a motor, de gyorsan visszahúztam, és nem estünk el. Mike idegesen bökte meg az oldalam.

- Csak nem megijedtél? – kérdeztem a bukó alatt vigyorogva.

Mikor visszaértünk a villához és leszálltam, annyira remegett a lában, hogy Cris fogta meg erősen a derekam, hogy el ne essek.

- Jól vagy? – kérdezte aggódva.

- Túl sok az adrenalin a véremben – nevettem el magam.  Mike leült a fűbe és hanyatt dőlt.

- Ez őrült! Nem normális! – hebegte. – Hány lóerős?

- 180, ha jól emlékszem – vigyorgott Cris.

- Ne hisztizz, 200 volt a max, amivel mentünk! – szóltam rá. – Egy ilyen motor 170km/h-val megy.

- Még mindig vigyem vissza? – kérdezte Cris vigyorogva.

 - Nem hagyom, hogy elvidd – simítottam végig a motoron. – De többen ne vegyél nekem semmit!

- Igenis! – nevetett.

Mindenki mindenkivel kijött szerencsére és jól elbeszélgettünk.  Kaptam még egy két dolgot, de leginkább példa értékűt, mert senki nem merte Crisen kívül megkockáztatni, hogy valami drágát vegyen nekem.

Csak indulás előtt jutott eszembe, hogy a hétvégén volt az utolsó meccsük.

- Hogy ment a meccs? – kérdeztem Cristől, mikor már mindenki készülődött az induláshoz. Cris is jönni fog velünk ki a pályára. Ezt ő döntötte el meg Ben, én meg csak rábólintottam.

- 8-1 re nyertünk – vigyorgott. – Negyven, mások szerint negyvenegy góllal fejeztem be az idényt. A Madrid meg 102-vel.

- Nagyon ügyes vagy – öleltem meg. – Akkor te vagy a gólkirály? – kérdeztem, ő pedig hatalmas, büszke mosollyal bólintott. Az előzőnél is szorosabban megöleltem.

- Büszke vagyok rád – nyomtam egy puszit a szájára.

Késő este érkeztünk meg. Nem mentünk ki a pályára, inkább még a hotelben aludtunk. Én ruhástul dőltem végig az ágyon, és egyből elnyomott az álom.

Már csak arra ébredtem fel, hogy Max hív.

- Mi az ilyen korán? – kérdeztem csukott szemmel.

- Reggel 7 óra van, és 9-ig jó lenne, ha bepakolnál a home-ba, ha itt akarsz a héten aludni – válaszolta picit morcosan.

- Téged is keltettek? – kérdeztem.

- Aha – ásította. – Ha már ott vagy, a pilótánkat is felzaklathatod. Semmi kedvem hozzá, hogy még ő is nekem morogjon. Elég, ha fél szerelőgárda engem szid. 

- És mit is mondjak neki? – kérdeztem.

- 9-kor megbeszélése van. Rendkívülit hívtak össze. Rockyért még csak most megyek a reptérre – horkantotta. – Ennyire rendkívüli. Még a versenymérnök se tudott róla.

- Szuper – morogtam.  – Bent találkozunk – nyomtam ki a telefont. Oldalra fordultam és megböködtem Crist.

- Héé, focisták gyöngye, ideje kelni, menni kell a pályára – addig piszkáltam, míg fel nem nézett.

- Én még alszok – hisztizett.

- Azt mondtad, kelsz és fekszel velem együtt, így látod, milyen nekem egy futamhét – idéztem őt. – Akkor kelj fel, és szedd össze magad, míg én felébresztem a másik csodát ebben a hülye hotelben – keltem fel morogva.

- Mármint? – nézett rám.

- Sebastiant – motyogtam és a tegnapi ruhámban csoszogtam át a 240-es szobához.

Először csak kedvesen kopogtam, de semmi. Meguntam és ütni kezdtem az ajtót. Nem kellett sokat várnom, hogy egy nagyon álmos és extra kócos, félmeztelen Sebastian álljon az ajtóban.

- Jó reggelt – vigyorogtam rá. – 9-kor rendkívüli megbeszélés a pályán – és már ott is hagytam. Mikor kinyitottam a saját szobánk ajtaját, ő még mindig az ajtóban állt és engem nézett.

- Van másfél órád összeszedni magad és kiérni – szóltam még oda neki. Álmos fejjel vágta be az ajtaját. Fogadni merek, hogy visszafekszik aludni.

Cris éppen a hajával szenvedett, mikor bevonultam fürdeni.

- Mit szólnál hozzá, ha egyszer eldugnám a zseléd? – kérdeztem csak úgy mellékesen.

- Előszedném a hajhabom – vágta rá.

- És ha minden ilyened eldugnám? – faggattam.

- Nem mennék sehova – válaszolta.

- És ha éppen meccsed lenne? – ütöttem a vasat.

- Felcsörgetném Sergiót, aki a szomszédban lakik és kérnék tőle – nevetett.

- Esélytelen ledumálni róla – sóhajtottam.

- Tessék? – kérdezett vissza.

- Semmi – vágtam rá.

Mielőtt kiindultunk volna a pályára, bekopogtam Sebastianhoz, biztos, ami biztos alapon. Törülközővel a derekán, felzselézett hajjal nyitott ajtót.

- Te is kezded a felzselézett haj dolgot? – kérdeztem vigyorogva.

- Nem tetszik? – kérdezett vissza.

- De, jól áll – bólintottam. – Siess ki a pályára – és ott is hagytam.

Jót vigyorogtam, mikor a csapat tagjai meglátták Crist a home-ban. Főleg Sebastian arca volt érdekes. Nem igazán tudtam eldönteni, mit gondol, bár gyorsan le kellett lépnie megbeszélésre, Rocky már így is szinte ordított vele, hogy szedje már a lábát.

Jól indul a hét…

**

Úgy lett megbeszélve, hogy Cris mellettem fog aludni, ha bírja a dolgot. Jót mosolyogtam, mikor megmutattam neki a pályát, és mindenre rácsodálkozott. Mint egy ötéves.

Este vacsi után pedig mikor jött a lefekvés, kezdtem aggódni, hogy nem nagyon fog tudni aludni. De elég gyorsan el is szállt ez az aggodalmam, mikor befeküdt a fal mellé és szinte egyből aludt is.

Utána esett le, hogy mennyit szállodáznak, és meg kellett tanulnia bárhol gyorsan és mélyen aludnia.

Bebújtam mellé, és addig végig Sebastian arca járt a fejemben, míg Cris át nem ölelt. Nagyon gyorsan elaludtam.

Szerdán kitakarítottuk a boxot, és szétválogattuk a dolgokat, amik kelleni fognak és ami csak pótfelszerelés, mert azok mentek vissza a kamionra.

Csütörtökön összeraktuk reggel a boxot, és a kocsinak is nekiálltunk. Azt hittem, hogy Cris innentől unatkozni fog, de mivel Spanyolországban voltunk, és hiába, Barcelonában jó sokan körbe rajongták, és a hostess csajokkal is elvolt, így ebédszünetben megkértem Tinát és Karint, hogy figyeljenek rá, mielőtt valakivel összefekszik.

Este derült ki, hogy a félelmem alaptalan volt, mivel végig Tinát és Karint nevetette.

A boxba nem nagyon jöhetett ki, ez előírás volt, csütörtökön és pénteken legalábbis.

Sebastian viszont az egész csütörtököt kint töltötte velünk, kivéve mikor pályabejáráson volt.

Pénteken estefele, mikor mentem vissza a home-ba, döbbenten álltam meg a paddockban. De megráztam a fejem, és besétáltam a Red Bull home-ba.

Csak rosszul láttam… csak képzelődtem… 

Kérdés: Na vajon milyen totál-brutál elképesztőséget látott Barby a paddockban? Lehet tippelgetni. :D