Téli Tesztek 15

Mondhatni eddig bírtam. =D

Egy csodálatos barátnőnek és egy fantasztikus barátnőnek/bétának, és persze az én örök optimista Nővéremnek köszönhetően újra itt vagyok. =)

Nincs jobb érzés annál, mint mikor tudod, hogy van kire számítanod.

Na és persze, hatalmas köszöntek a kedves szavakért! =)

Hozzábújtam Crishez, és domborítottam kicsit, hogy kiropogjon a hátam.

- Soha nem tudom, mi az, amit megtehetek és mi az, amivel már megriasztalak és visszabújsz a bástyáid mögé - vallotta be. Érdekes, hogy az emberek sötétben sokkal őszintébbek.

- Néha magam sem tudom. - Kiscicásan az oldalának bújtam. - Most ez így jó.

- De ha felhoznám, hogy talán többet lehetnénk együtt, felkelnél és rám vágnád a hálóajtót, igaz? - kérdezte.

- Csak elmagyaráznám, hogy munkám van, és ez megakadályoz abban, hogy többet legyek itt. És ez ugyancsak vonatkozik rád. - Nem keltem fel. Kezdett beletanulni, hogyan tudjon meg dolgokat velem kapcsolatban.

- Számíthatok rá, hogy még kevesebbet látnak, ha elindul a szezon? - faggatott.

- Olyankor hazamenni se nagyon van időm - magyaráztam. - Ha kéthetente van a futam, a köztes hétből 3-4 napot dolgozok.

- Tényleg, hogyan lesznek a napjaid? - faggatózott tovább.

- Hát... - gondolkodtam el. - Most például péntek szombat fogok dolgozni az ausztrál futam előtt. Bepakolunk. Vasárnap késő délután indulunk Ausztráliába, ahova 20 óra az út. - Elgondolkodtam, hogy fog-e valami változni, de nem tudtam róla. - A hétfőt meg szoktuk kapni pihenőnek, hogy a klímához és az időeltolódáshoz hozzászokjunk, a kedd is erre van. Szerdán összerakjuk a boxot, és már helyi idő szerint este 7-kor végezni szoktunk. Csütörtökön a kocsit is összerakjuk, és az FIA szabály szerint leadjuk. Ott átvizsgálják. Csütörtöki nap még laza. Pénteken nagyon korán kelünk. Átvesszük a kocsit, és felkészítjük az első szabadedzésre. Egész nap szabadedzések vannak, mintha tesztnap lenne, bár itt már inkább arra a futamra készülünk. Elég későn szoktunk végezni, ha Sebastian összetöri a kocsit, akkor van, mikor nem is nagyon alszunk. - Észre se vettem, mikor ültem fel az ágyban. Cris mosolyogva nézett. - Szombaton megint korán kelés, szabadedzés, majd 1 másfél órás szünet, ha nincs baja a kocsinak. Utána jön az időmérő edzés, ami nagyon fontos. Igazán csak akkor van dolgunk, ha megsérül a kocsi. Időmérő edzés végeztével le kell adni a kocsit egyből, erre vannak embereink, akik erre figyelnek. Ilyekor már nincs munkánk, ha nem tört össze a kocsi, mert nem nagyon lehet hozzá nyúlni már. Vasárnap viszonylag normális időben kelhetünk, átvesszük a kocsit, és tulajdonképpen várjuk a versenyt. Verseny alatt az a pár boxkiállás a feladatunk. Bár elég nehéz, mert villámgyorsnak kell lenni. Verseny után mérlegelésen van az autó, addig a nem szükséges holmikat mi már pakoljuk el. Mikor megkapjuk a kocsit, szétszedjük és mindent ellenőrzünk, és listát vezetünk, melyik alkatrész mennyit bír még. Még vasárnap estig elpakolunk. Ha győztünk, akkor megyünk bulizni utána, ha nem, akkor alszunk és hétfőn jövünk haza a gyárba. - Visszadőltem Cris mellé, és hozzábújtam. - Egy másik csapat dolga kipakolni a gyárban, a hétfő, kedd, szerda, csütörtök, ha nem futam hét, nekünk mindig szabad. Aztán kezdődik elölről.

- És ha egymás után jönnek a futamok? - kérdezte.

- Akkor nincs szabad - vontam vállat. - Akkor mi haza sem jövünk, hanem egyből a következő helyszínre megyünk. De általában megoldják úgy, hogy legyen szünet.

- Tehát csak pár nap pihenőd van - sóhajtott. Bólintottam, ami a mellkasán fekve művészet volt. Én az ajtónak feküdtem háttal, így csak azt vettem észre, hogy Cris mosolyogva figyel valamit. Odafordultam és a húgom a macijával éppen beosont a szobába.

- Gyere Törpe - emeltem meg a takarót magam mellett. Oda szaladt, és felmászott az ágyra. Azt hittem, oda bújik hozzám, de átmászott a lábamon és közénk ült le. Cris meglepetten mosolyodott el.

- Kéjdezd megy tője, hajakszik-e! - nézett rám a maciját ölelve.

- Haragszol, ha befekszik közénk? - kérdeztem mosolyogva Cristől. Nem válaszolt, helyette megemelte a takarót kettőnk között, és betakarta a kiscsajszit.

Úgy bújt Crishez, mintha mindig is ismerte volna. Eszembe jutott, hogy ez talán Crisben is végérvényesen elindítja az apai ösztönt, és nem hagyja, hogy a fia így nőjön fel.

**

Fogalmam sem volt, Cris mit tervez másnapra, de mikor mindenkire rászólt, hogy öltözzön fel városnézésre, én már húztam a számat.

- Semmi kedvem veled lenni a címlapon! - kaptam el a kezét, mikor éppen a gardróbjában válogatott.

- Nem leszel - mosolygott. - Ha csak nem csinálsz nagy felhajtást - vigyorgott.

- Hova megyünk? - fontam össze a karjaimat a mellem előtt.

- Titok - kacsintott.

- Utálom a titkokat - néztem rá morcosan.

- Akkor meglepetés - vont lazán vállat.

- Azokat is - morogtam.

- Rosszabb vagy, mint a húgod - sóhajtott mosolyogva. Ezen még meg is sértődtem, és hisztisen öltöztem fel. Nem tudom, mi ütött belém, de annyira tudni akartam, hogy hova megyünk. Szerettem tisztában lenni a dolgokkal, most mégis Cris irányított.

Duzzogva ültem be a kocsiba, és próbáltam valami ismerőset felfedezni az elsuhanó esős tájban, de semmi ismerős nem volt benne. Cris arcán pedig percről percre nagyobb lett a vigyor.

Egy hatalmas épület alagsorába fordult be. A sorompónál lecsipogtatta a kártyáját, és továbbment. Nagyon dühített, hogy fogalmam sincs, hol vagyunk.

- Még most is duzzogsz? - nézett rám, mikor már megállt.

- Igen - morogtam. Nevetve szállt ki. Ez a pasi kinevet engem! Csak még jobban behisztiztem. Kinevetett! Végül a kíváncsiság csodákra képes, így kiszálltam és Bence kezét fogva mentem Cris után, aki a húgomat vitte, meg a táskáját.

Petra mellettem lépdelt, és úgy tűnt ő is próbálja beazonosítani a helyet. Pont annyi sikerrel, mint én.

- Mondd már meg, hol vagyunk! - sziszegtem oda Crisnek, de ő csak hátrafordult és ránk vigyorgott.

- Én kirúgom a lábát, te meg jól megtaposod - súgtam oda Petrának. Mindketten nevetni kezdtünk.

- Kétlem, hogy olyan könnyű lenne leszerelni - súgta vissza.

- Azért reménykedhetek - vontam vállat.

Közben beértünk egy folyosószakaszra, ahol vitrinek voltak. Közelebb mentem és nézegetni kezdtem.

Kapuskesztyűk, labdák, mezek.

- 2002 BL győzelem - olvastam fel hangosan az egyik cetlit. Képek, és mindenféle volt abban a vitrinben. - Ronaldo, mondd már meg, hol vagyunk! - siettem utána.

- Valdebebas-parkban - nézett rám. Megálltam ott, ahol voltam.

- Hol? - kérdeztem vissza. - Megőrültél? Én most megyek vissza. A kocsiban megvárlak. - Hátraarcot csináltam, de a folyosóról több folyosó is nyílt, és fogalmam sem volt, honnan jöttünk.

- Ne hisztizz! - szólt rám vigyorogva. - Tudtam, hogy beijedsz, ezért nem mondtam meg.

- Nem ijedtem be - morogtam oda. Igazából de. Egy picit féltem, hogy mi a francot is keresünk itt. Mert ha összefutunk a csapattal, én elájulok, vagy ugrálva ujjongok. Ami elég ciki.

Bence arcán épp azt láttam, ami az enyémen is lehetett. Petra felvette a kissrácot, és vidám vigyorral odament Cris mellé.

- Mi is ez pontosan, hogy Barbi ennyire begazolt? - érdeklődött.

- Nem gazoltam be - mentem oda én is morogva. Cris rám vigyorgott. Az arcáról egy valamit tudtam leolvasni: Hihetetlenül jól szórakozik… Rajtam.

- Valdebebas - mondta Petrának. - A Real Madrid edzőközpontja. Ami azt illeti, pár éve még a legnagyobb, legjobban felszerelt központ volt. Most már nem tudom, de az első háromban biztos benne van.

- És a csapattal is találkozunk? - ujjongott Petra.

- Ma edzésnap van - bólintott. - Elég valószínű. - Rám sandított és vigyorgott. Annyira szívesen vágtam volna szájba. - Egyébként az egyik csapattársamnak hoztam valamit, azért vagyunk itt. Meg azért, mert Bence nagy foci fan. És ha már alkalom van rá, ez egy hatalmas álma sok mindenkinek - mutatott körbe. Bence totálisan meg volt szeppenve. Petra lerakta Bencét, Cris pedig egyből megfogta a kissrác kezét, és Petra kezébe adta a kishúgom. Simán meg tudtam volna lépni, de nem tudtam, merre induljak, és eltévedni nem akartam, így sóhajtva mentem utánuk. Cris mindig hátrapillantgatott rám, néha nyújtotta a kezét, hogy fogjam meg, de maradtam hátul. Morcos voltam, és tökéletes látvány volt Cris mögött sétálni. Nagyon rendben volt a pasi.

Mikor egy lépcsőn lefelé indultunk, és az ’Öltöző’ felirat mellett elmentünk, már kicsit remegett a kezem, meg a gyomrom.

Találkozni fogok a kedvenc kapusommal. Bár már találkoztam vele elméletileg Cris ajtajában, de akkor nem is figyeltem oda.

Cris megállt egy ajtó előtt, és rám nézett.

- Még mindig morcos vagy? - érdeklődte.

- Igen - morogtam vissza. Vigyorogva ment be az ajtón, amire a csapat neve volt kiírva. Utolsónak léptem be, morogva az orrom alatt, hogy rajtam szórakozik.

Egy folyosóra értünk ki, ahonnan több ajtó is nyílt, de mi elindultunk a folyosón, egészen egy kétszárnyas ajtóig, ahonnan mindenféle zaj szűrődött ki. Az egyik szárnya nyitva volt, Cris megállt előtte. Megvárt minket, és miután felvette Bencét a kezébe, csak utána ment be. Vonakodva követtem a magabiztos Petrát. Mielőtt átléptem volna az ajtón, még magamra öltöttem én is magabiztosságom utolsó szikráit, és mosolyogva mentem utánuk.

Egy hatalmas teremben voltunk, ahol egy csomó fehér felsős ember mászkált. Bizonyára itt bent tartották az edzést, mert kint esett az eső.

Hírtelen nem is tudtam, mit nézzek. Végül Crist követtem a szememmel, aki oda ment az egyik fehér felsőshöz és magyarázott neki valamit. Egy idősebb férfi volt. Mikor mosolyogva ránk nézett, egyből eszembe jutott, hogy tuti azt magyarázza, mit keresünk itt. A férfi mosolyogva mondott valamit a megszeppent Bencének, de biztosra vettem, hogy szegény gyerek nem érti, mit mondanak neki, így odalépdeltem, és megálltam Cris mellett.

- Jó napot - köszöntem. Reméltem, tud angolul. - Barbara Németh. Ennek a titkolózós, lökött focistának a... - egy pillanatra Crisre néztem.

- Barátnője - fejezte be Cris helyettem a mondatot. Rámosolyogtam. Szóval akkor együtt vagyunk.

- Jó napot - mosolygott rám és elfogadta a felé nyújtott kezem. - José Mourinho, az összes lökött Real focista edzője. - Elnevettem magam. Cris meg morgott valamit spanyolul, vagy portugálul. Nekem az a két nyelv nagyon összefolyt.

- Üljetek le, nem sokára vége az edzésnek - mutatott a padok felé. Csak páran üldögéltek ott. Ugrottam egyet, mikor odakiabált pár focistának, akik Petra mellett álltak, és a húgommal voltak elfoglalva. Azt nem értettem, mit, de bizonyára visszaküldte őket edzeni, mert mind visszafutott a többiekhez.

- Hogy van a lábad? - kérdezte Crist.

- Már nem fáj a mindennapokban - magyarázta. - Szerdán már edzek.

- És az orvos is így gondolja? - az arca elárulta az edzőnek, hogy nem annyira biztos Cris szavában.

- Hétvége előtt még így gondolta - vonta meg a vállát. - A Lyon ellen mindenképpen játszom.

- Azt majd még eldöntjük - emelte fel a kezét az edző. Cris olyan fejet vágott, mint egy kisfiú, akitől megtagadják a kedvenc csokiját.

Leültünk a padokra és néztük az edzést. Ani átmászott az ölembe, és mesélni kezdte, hogy mennyire körberajongták. Mosolyogva hallgattam, miközben az edzést néztem. Eléggé lekötötte a figyelmem a kapuban álló kapus, akinek éppen rugdalták meg dobálták a labdát, így észre se vettem, hogy egyenesen felém repül egy labda. Csak akkor eszméltem, mikor Cris elkapta Ani hátát és engem előre lökött, így pont fölöttem repült el a labda, és hatalmasat csattant a falon.

Döbbenten néztem fel, hogy ki rúgta. Özil a terem másik végéből felemelte a kezét, bocsánatkérésképpen. Ramos pedig, aki nem messze tőlünk állt, mondott valamit, de nagyon nem értettem, mit magyaráz, mert spanyolul tette. Cris mondott neki valamit, mire Ramos vigyorogni kezdett. Cris felé fordultam, hogy fordítson, de addigra Ramos közelebb lépett.

- Bocsánat, nem értem be a labdát - mondta már iszonyú akcentussal angolul, széles mosollyal.

- Semmi gond. Nem lett bajunk - mosolyogtam vissza.

- Te kislányod? - bökött Anira.

- Dehogy - nevettem. - A húgom. - Bólintott, intett és már rohant is a labda után.

- Vadbarmok - morogta Petra mellettem. - Majdnem eltaláltak.

- Nem direkt volt, és mindketten bocsánatot kértek - néztem rá, de ő morgott tovább.

- Mi bajod a csapattársaimmal? - hajolt előre Cris.

- Semmi. Az összes focista őrült - fújtatott Petra. Cris felvonta a szemöldökét, én pedig próbáltam nem kuncogni. Az már nagyon a személyem ellenes tett lett volna.

- Én is focista vagyok - mondta Cris.

- Tényleg? - játszotta a meglepettet Petra. - Te is őrült vagy. Barby a csajod! Egy Forma 1-es szerelővel jársz! Barbyval! Csak őrült lehetsz ha focizol. - Ránéztem. Az utolsó mondatot magyarul morogta már. Kitört belőle a nevetés. - Viccelek - tárta szét a kezét.

- Nem vicces! - mondta Bence. - Én is focista akarok lenni!

- Ény is ény is! - mondta Ani egyből.

- A női focisták nem annyira ismertek - néztem a húgomra. - Te inkább legyél az egyik felesége - kacsintottam rá.

- Te iiiis! - mutatott rám. Az mentette meg a húgomat, hogy Cris nem tudott magyarul.

Talán egy fél órát ülhettünk ott, mikor vége lett az edzésnek. Az első, aki odajött hozzánk egy barna bőrű, nálam nem sokkal magasabb férfi volt, hatalmas göndör hajjal. Próbáltam végiggondolni, ki lehet, de fogalmam sem volt róla sajnos.

- Marcelo Vieira da Silva - mutatkozott be egyből. Brazil. A nevéből és az akcentusából ítélve. - Hívj nyugodtan Marcelonak.

- Barbara Németh - mosolyogtam rá. - Barby. - Bemutatkozott Petrának is, sőt még Cris mellett áldogáló Bencéhez is leguggolt, és komoly arccal bemutatkozott, hogy utána egy hatalmas huncut mosoly jelenjen meg az arcán.

- Nem is tudtam, hogy te két ilyen gyönyörű nőt is ismersz - heccelte angolul Crist. - Sőt hármat - mosolygott megszeppent húgomra.

- Na csak vigyázz, nehogy szóljak Clarisse drágának - vigyorgott rá Cris. Clarisse lehet Marcelo párja, megforgatta a szemeit a focista.

- Te egyidős lehetsz kishölgy, az én fiammal - próbálta felvenni Anival a szemkontaktust, de a húgom odahúzta az arca elé a hajam, így takarva el magát Marcelo elől.

- Hát ha a fiad 2 év körüli, akkor igen. - Bólogatni kezdett, de totál lefoglalta a húgom piszkálása. Megbökte a kis kezét, mire Ani azt is eldugta.

- Húú nagyon bújunk Anyuhoz - Cris egyből nevetni kezdett. Ma már a második ember, aki azt hiszi, Ani anyukája vagyok.

- Én csak a nővére vagyok - sóhajtottam. - A kishölgy magyar, és anyut otthon hagyta, szerencsére. - Cris érdeklődve nézett rám, Marcelo meg vigyorgott.

- Akkor meg se próbálom, hogy te lennél az anyukája - nézett Petrára. Leguggolt Bencéhez. - Te is ilyen félős vagy, vagy te vagy olyan bátor, hogy rám nézz? - Bence szegény persze nem értette, mit akarnak tőle. Felnézett rám, én pedig fordítottam neki. Cris gatyájába kapaszkodva nézett Marcelora, aki bohóckodni kezdett neki, így a nagyobbik Törpe nevetni kezdett. Erre persze már Ani is felfigyelt.

Egy másik focista is oda jött a nevetésre és valamit mondott Marcelonak aki hatalmas vigyorral válaszolt.

Cris ránk nézett és halkan oda súgta.

- Azt kérdezte, hogy csapja-e nektek a szelet. - Mosolyogva csóváltam meg a fejem. Jobban megnézve nagyon emlékeztetett a srác az egyik pilótára. Egész pontosan a svájci Buemire.

- Angel di Maria - nézett ránk. Megint bemutatkoztunk. Én megszoktam, hogy milliószor elmondjam a nevem, de látszott Petrán, hogy kezdi zavarni a dolog.

Mielőtt még valamit mondhattak volna, Cris integetni kezdett valakinek. Ránéztem a portugálra és egyből keresni kezdtem, kinek inthetett. Valami magyaráztak Petrának, de nem figyeltem oda, mert Iker Casillas indult meg felénk. Gyilkos tekintettel néztem Crisre. Ha beéget, nagyon megbánja. Azt hittem, hogy spanyolul szólal meg, mikor odaér, de helyette hatalmas mosollyal angolul kezdett el beszélni. Méghozzá hozzám!

- Szia, úgy rémlik, mi már találkoztunk. - Egy nagyon picit megremegtek a lábaim, de figyelmeztettem magam, hogy nem játszhatok rajongó tinit. Itt az esély, hogy pár szót váltsak a világ legjobb kapusával, nem szúrhatom el!

- Elég másnapos voltam, de igen - mosolyogtam rá. Viszonozta, nekem pedig bukfencezett egyet a gyomrom. Ismét figyelmeztetnem kellett magam, hogy ne égessem le magam.

- Úgy tűnik, már tudjuk, ki a kedvence a csapatból - jegyezte meg Marcelo, aki még mindig Bence előtt térdelt, és egész eddig a kissráccal volt elfoglalva, néha pedig vágta az arcokat Aninak. Most rám, majd Ikerre nézett.

- Ne bolondozz - szólt rá Iker nevetve. - Nem vetted észre, hogy a naaagy Ronaldoval érkezett? - nevetve mondta, és még Cris is nevetett rajta. És is elvigyorodtam.

- Nem jelenti azt, hogy én is vagyok a kedvence. - Legszívesebben bokán rúgtam volna a mellettem álló portugált, de valószínűleg itt meglincselnek érte.

- Mi a népgyűlés tárgya? - jött oda vigyorogva Ramos is.

- Éppen Cris új barátnőjének vérét szívjuk. - mondta Di Maria lazán. Végignéztem a focistákon.

- Az enyémet ugyan nem fogjátok - elvigyorodtam. - Az időm 90%-át rengeteg pasi közt töltöm. Hozzászoktam az ugratásokhoz.

- Pasik között? - csillant fel Marcelo szeme. - Pasikkal dolgozol? - Kicsit meglöktem a még mindig guggoló focistát, aki erre eldőlt.

- Neked nem kéne tudnod lökődés ellenére is talpon maradni? - kérdeztem vigyorogva. Mindenki nevetett, Marcelon viszont láttam, hogy még csúnya viccnek leszek a főszereplője.

- Tegyéj je - súgta a fülembe Ani. Kérdő tekintettem raktam le a kis tipegőire, és egyből szaladni kezdett a műfüvön. Mindenki egy percre őt nézte. - Fodocskázzunk! - kiáltotta.

- Azt akarja, hogy fogócskázzatok vele - nevettem.

- Így edzés után? - kérdezett vissza Iker. - Na, kinek van ereje fogócskázni? - nézett a csapattársaira. Mindenki nagyon fájdalmas arcot vágott. Cris volt, aki megindult a kislány felé, de Ramos gyorsabb volt és rohanni kezdett Ani után, aki nevetve próbált gyorsan elszaladni onnan, de ő kis topánkában volt, Ramos pedig stoplis cipőben, és a húgom még totyogva futott, szóval esélye sem volt a gyors focistával szemben. Ramos felkapta és megforgatta.

- Megvagy - közölte vele nevetve.

- Bajbii!! - kiabálta nevetve Ani.- Mencs meeeeg!

- Hozd vissza kérlek - kiabáltam Sergionak, aki visszasétált a húgommal. Először át akartam venni a rosszaságot, de Iker megelőzött és kivette Ramos kezéből. A húgom picit megszeppent, de megfogta Iker kesztyűjét, amit a hóna alatt tartott, hogy mindkét keze szabad legyen.

- Netem adod? - nézett Ikerre.

- Azt kérdezi, hogy neki adod-e, de oda ne add neki! - nevettem el magam. - Neked még nagyobb szükséged lesz rá.

- Van még pár - vont vállat és a kislány kezébe adta a kesztyűket.

- Kösziii! - Adott egy nagy puszit Iker arcára, ami nagy botránkozást váltott ki, mert mindegyik focista akart egy puszit.

Közben pedig már kifelé mentünk a hatalmas teremből. Marcelonak végül sikerült feloldania Bencét is, aki nagyokat nevetve és ujjongva fogadott mindent.

Jókat mosolyogtam Petrán, akinek láthatólag nagyon tetszett az egyik focista, mert nagyon nézte egyiküket, csak mivel előttünk mentek, így nem tudtam beazonosítani, melyiküket nézi.

- Kit nézel ennyire? - kérdeztem halkan magyarul.

- A két gyereket tartom szemmel - vágta rá. Ugyanis a két törpe a focistákkal ment elől, és Cris is.

- Ne hazudj! - Felsóhajtott.

- Teljesen mindegy - rázta meg a fejét, és azt kezdte el nézni, hova lép. - Ők híresek, tehetségesek, és dúsgazdagok. Százszor szebbet is talál magának, mint én.

- Petra, éppen az egyik ott elől értem harcol. Nem értem miért, de így van - mondtam neki Cris hátát nézve. Ani közben Marcelo haját piszkálta, aki nevetve tűrte. Bence pedig nagyon komolyan ment a sok kigyúrt pasi között.

- Neked miért ne jöhetne össze? - Felhorkantott a kérdésemre.

- Mert sokkal szebb vagy, mint én - vágta rá. Megráztam a fejem.

- Te vagy a szebb. Én nem törődik a kinézetemmel annyit - vontam vállat. - Ne vágj ennyire komoly arcot, és nem lesz baj. Szóval ki az?

- Sergio - bökött a spanyol felé.

- Többieknek felesége van és gyereke - bólintottam.

- Ikernek is? - nézett rám.

- Azt hiszem, nem - ráztam a fejem.

- Tetszik neked? - faggatott. Terelni akart magáról.

- Nem tetszik, csak ő nekem nagyon régóta egy olyan ember volt, aki elérhetetlen, és én iszonyúan szeretem, és remek kapus - magyaráztam.

- És Crist szereted? - ránéztem Petrára, majd Cris hátára.

- Nem tudom - sóhajtottam. - Olyan dolgokat hoz ki belőlem, amit eddig senki. Nem mellesleg elfeledteti velem Danit teljesen. - Elhúztam a számat. - Azt hiszem, jó úton haladok a szerelem felé, aminek nem örülök.

- Mert? - értetlenkedett.

- Mert egy nagyon jó pasi, és híres. - Én ezzel megmagyarázottnak éreztem a dolgot, de Petra kitartóan nézett rám. - Nők milliói hevernek a lábai előtt. Egy kapcsolat akkor igazi, ha végig tudok vele sétálni az utcán, kézen fogva. De ha kimegyek vele az utcára, akár csak egy pillanatra is, az jut eszembe, hogy másnap a címlapokon leszek.

- De hiszen körbe vesznek a fotósok, meg a TV-snek minden munkanapodon! - értetlenkedett.

- De nem rám kíváncsiak. Sebastiant fotózzák, vagy a kocsit - megvontam a vállam. - Ez más.

- Nem más. Nehogy már érdekeljen, ki mit gondol! - fújtatott egyet. - Túlkomplikálod.

- Te is - morogtam oda.

- Nekem nincs mit túlkomplikálni - rázta a fejét.

Marcelo eljött velünk a játszótérre, miután elhagytuk az edzőközpontot.

Cris, Bence és a mókamester Marcelo fociztak, míg én Anit löködtem a hintába. Petra a padon ült és elgondolkodva nézte a 3 fiút.

- Min gondolkodsz? - faggattam.

- Azon, hogy átköltözök ide, Spanyolországba - nézett rám. - Annyival jobb a légkör, és sokkal jobb idő is van.

- És a munkád? - vontam fel a szemöldököm.

- Biztos, hogy itt is vannak ügyvédirodák - vonta meg a vállát.

- Jogos - biccentettem.

- Hölgyeim, örültem, hogy megismerhettelek titeket - jött oda Marcelo. - De most mennem kell. Remélem, még találkozunk. - Ránk villantotta a huncut mosolyát. Ani kapott egy nagy puszit, Bencével nagy komoly arccal kezdett fogott. Cristől is elköszönt és lelépett.

- Menjünk mi is - néztem az órámra. Cris bólintott és a láthatóan fáradt Bencét felvette. Kiszedtem Anit a hintából és kimentünk a kocsihoz.

Mire becsatoltuk a két törpét, és elindultunk, már aludtak.

Mikor vissza értünk a villához, Cris óvatosan bevitte Bencét, Petra pedig Anit vitte lefektetni. Én meg vittem a csomagokat.

- Add meg Ramos telefonszámát - néztem Crisre, mikor leült mellém a konyhába. Petra még Anit takargatta a szobák egyikében.

- Minek az neked? - ráncolta a homlokát. - Nem vagyok elég? - játszotta a szomorút.

- Néha még sok is vagy - nevetettem. - De Petrának bejön a csapattársad, és legalább annyit szeretnék elérni, hogy kapjon egy igent, vagy nemet.

- Én úgy tudom, Ramosnak barátnője van - ölelt át Cris.

- Nem azt kérem, rendezd el, hogy összejöjjenek - sóhajtottam.

- Jobb ötletem van, minthogy én adjam meg a számát - vigyorodott el. - Gyere! - Megfogta a kezem és kirángatott az udvarra. Odamentünk a sövényhez és Cris átlesett a szomszédba. - Ez a ház - bökött a szomszéd villára - Ramosé, és itt áll a kocsija, szóval gondolom, itthon van.

- Jó tudni, hogy szomszédok vagytok - csóváltam a fejem. Megvonta a vállát. - Mit tervezel? - kérdeztem. Vigyorogva tűnt el egy percre, majd egy labdával a kezében jött vissza.

- Ez nagyon átlátszó, és tipikus - jegyeztem meg.

- Gyakran előforduló eset focista háztájon - vigyorgott. Lerakta a labdát, és hátra lépett párat. Terpeszbe állt, lehunyta egy percre a szemét, mintha felidézne valamit, és nekifutásból, teljes erővel elrúgta a labdát. Hallani lehetett, ahogy hatalmasat csobban a labda.

- Ez az! - ujjongott halkan Cris. - Kerti medence - vigyorgott rám. Intett és maga előtt terelve eltűntünk a kerítéstől.

Pár perc múlva csengettek.

- Petra kérlek menj ki, hiányos nagyon az öltözetem. - szólt ki Cris a hálójából, ahova elbújtunk.

- Ez annyira gyerekes - ráztam a fejem nevetve.

- Shh! - tette az ujját a portugál a szám elé. Várt egy kicsit, majd ledobta a pólóját nekem meg beleborzolt a hajamba, amin kicsit megbotránkoztam, de már rángatott is ki a hálóból. A hajam rendezgetve láttam meg az ajtóban álló Ramost.

- Béna - dobta oda a labdát Crisnek fejcsóválva.

- Kösz - biccentett Cris. - Bejössz?

- Nem, már megyek is - rázta a fejét. Észrevettem, hogy a telefonját akkor süllyesztette vissza a zsebébe. - Ciao!

- Hello - köszöntem, és belebújtam Cris kezébe, hogy ne lássák, hogy elröhögöm magam.

A nap folyamán leginkább bent voltunk és mindenféle mesét néztünk, mivel kint nem volt annyira jó idő, bár az eső nem esett már.

**

Reggel egyedül ébredtem az ágyban. Ma este mennek haza a Törpék Petrával.

Álmosan mentem ki a konyhába, de mikor hallottam, hogy Petra és Cris beszélget, inkább beálltam hallgatózásra.

- ..szóval elég nehéz gyerekkora volt. - mondta Petra.

- Tehát Ani csak a féltestvére? - kérdezte Cris szomorú hangon. Petra nem válaszolt, bizonyára bólintott. Elég mérges lettem, hogy csak így kiad Crisnek. Ez nagyon nem tetszett.

- Nem fogom megérteni, hogy voltak képesek kitagadni - sóhajtotta a portugál. Szóval Petra elmesélte neki. - Ártatlan volt, a szülei miért nem hiszik el?

- Nem tudom - válaszolta Petra. Tehát elmesélte a rendőrségi ügyem is. Csodálatos. Petra, ezért még megnyúzlak…

- Nem csodálom ezek után, hogy nem akar hazamenni, és ilyen zárkózott - Cris hangja nagyon szomorú volt. Engem senki ne sajnáljon.

Bementem a hálóba, és felöltöztem utcai ruhába. Összepakoltam a cuccaimat. A két törpe holmija már be volt csomagolva, így azokat is vittem magammal a bejárati ajtóhoz. Most azonnal eltűnök innen szépen.

- Mit csinálsz? - jött ki a konyhából Cris. Gondolom meghallotta, hogy mocorogok.

- Hazamegyek - vágtam rá. Elindultam a gyerkőcök szobája felé, de elkapta a kezem.

- Mert? - szegezte nekem a kérdést.

- Fogságban vagyok, hogy nem mehetek akkor haza, amikor akarok? - kérdeztem vissza. A szívem vérzett, a lelkemen az örökös sebről letéptem a vart.

- Nem vagy fogságban, mindössze érdekel, miért mész. - Látszott rajta, hogy megbántottam. Legalább könnyebben továbblép. Ez így túl meseszerű.

- Köszönd Petrának - vetettem oda és kihúztam a kezem az övéből.

- Mit csináltam? - jött ki ő is már a konyhából.

- Az a bajod, hogy mesélt kicsit a múltadról? - esett le Crisnek. - Azért menekülsz, mert megtudtam, miért vagy ilyen?

- Nekem nem kell senki sajnálata! - ordítottam. Nem tudom, miért emeltem fel a hangom, de menekülni akartam.

- És honnan veszed, hogy sajnállak? - dőlt a falnak. - Épp eléggé borzalmas gyerekkorom volt nekem is. És nekem sem kell senki sajnálata.

- Hagyj elmenni - suttogtam neki. - Ez túl mesés, ez túl boldog - nem beszéltem már hangosan.

- Ne menekülj a boldogság elől - kért szelíden. - Ha menekülsz, mindig rossz lesz, és bele fogsz őrülni. Belebolondulsz az életbe.

- Kérlek! - Beharaptam a számat, és már küzdöttem a könnyeimmel. Túlságosan vérzett a szívem, amire saját magam ejtettem vágást.

- Menj, ha menni akarsz - mondta szomorúan és bement a hálóba. Percekig csak álltam a szobák folyosóján, és a földet néztem. Iszonyúan szégyelltem magam. Halkan bekopogtam a hálóba és választ nem várva beléptem. Cris az ágyon ült, az ablakkal szemben. Felmásztam mögé az ágyra és átöleltem a derekát. Az arcom a széles hátára szorítottam. Felsóhajtott és a kezét az enyémre simította.

- Te vagy az első, kinek hinni tudtam. Te vagy az első, kinek nem hazudtam. - Nem gondoltam végig a verset, ami eszembe jutott, csak mondtam gépiesen. - Te vagy az első, kit szívből szeretek. Te vagy az első, kit sohasem feledek!

Egy kis játékot hirdetek(nincs tétje): Ki talált valami hibát a történetben?:D Vissza olvasva megkeresni nem ér! :D ( De ha vissza is olvasod, említsd meg, hogy vissza olvastad :D )

Réka neked pszt ;) :D (kivételesen bírd ki XD )