Téli Tesztek 16

A játék:

"Egy kis játékot hirdetek(nincs tétje): Ki talált valami hibát a történetben?:D Vissza olvasva megkeresni nem ér! :D ( De ha vissza is olvasod, említsd meg, hogy vissza olvastad :D )

Réka neked pszt ;) :D (kivételesen bírd ki XD ) "

A megoldása: Mikor már ti olvastátok nem volt benne hiba. Azaz: Nincs benne hiba. (mármint olyan értelemben, hogy nem volt mit megtalálni) :D Erre senki nem gondolt. :D
Mikor felkerült volt benne, de Réka már jelezte bétázásnál: Bence egy pillanatra megtanult angolul. :D ( értette mit mond Petra angolul. ) Azóta korrigáltam már. :p

Na szemétség tudom, de komi határt fogok mondani: 7 komi és friss.
Ezt átlagosan elszoktátok érni.
A következő rész már Ausztrália 1!!! :D
Hétvégén futam!!

Este, miután Petra és a két törpe elment, nagyon nyugodt volt minden. Furcsán nyugodt. Sétáltunk Crissel egy kicsit, ami annyira megnyugtató érzés volt, főleg a kiakadásom után. Külön örültem, hogy nem hozta fel azt a verset, és nem is akart róla beszélgetni. Az valószínűleg nem ment volna.

Még az este beszéltem Mike-kal telefonon, hogy rendezzék úgy a dolgokat, hogy én csak Barcelonában csatlakozom, és cserébe vállalom helyette az Ausztráliai bepakolást. Mázlimra idén is menni akart még a szüleihez előtte, így könnyen belement.

Egészen kedd estig Crisnél voltam, ami plusz egy napot jelentett kettesben. Furcsa volt négy nap után elbúcsúzni, és elrepülni Barcelonába a tesztre.

Ahogy beléptem a barcelonai motorhome hátsó részében elhelyezkedő alvórészbe, többen utánam fütyültek, vagy hümmögtek. Nem igazán értettem, betudtam levegőváltozásnak, egészen addig, míg be nem léptem a három sráccal közös szobába.

- Nézd, megjött a szerelmes tubicánk - vigyorgott George.

- Milyen volt egy portugál csődörrel tölteni a hosszú, hosszú napokat? - vigyorgott Mike is rám. Maxra néztem rondán, de ő csak felemelte a kezét.

- Ti miről is beszéltek? - kérdeztem mogorván.

- Erről, édesem - dobott oda Mike két újságot is. Mindkettő címlapján Cris és én voltunk. Leültem az ágyamra, mert a lábaim tuti nem tartottak volna meg. Fellapoztam az újságot, és egy csomó kép volt benne, amikor a játszótéren voltunk, vagy mikor ketten sétáltunk.

- Vigyáznod kéne, hol találkozgatsz vele - mondta már komolyabban Mike. Döbbenten néztem rá. - Maxxal lefordíttattuk az egész cikket. Nem tudják, ki vagy, és a képek sem annyira tiszták, hogy valaki, aki nem lát minden nap, felismerjen.

- A pletykás szerelők tuti.. - kezdtem, de Max leintett.

- Ben befenyítette őket, hogy hallgassanak, mert ha kitudódik, akkor tudja, hogy ők a felelősek. - Kifújtam a levegőt, aztán eszembe jutott anya. Ő tuti levágja majd egyből, bár Anit ismerve az lesz az első otthon, hogy beszámol, kinél is volt jó pár napot.

Nyögve dőltem végig az ágyon.

- Mesélj - piszkált meg Mike a lelógó kezével.

- Mit? Hogy milyen az ágyba? - néztem fel rá.

- Boldog vagy vele? - kérdezte komoly arccal.

- Szerinted? - mutattam fel az újságokat. Elégedett arccal dőlt hátra. Felkeltem, és kimentem a folyosóra. Írtam egy SMS-t Crisnek, hogy melyik újságokat nézze meg és elmentem fürdeni.

**

A négy napot most végigdolgoztuk, mert felváltva gyakoroltuk a boksz kiállást, bárki is volt a pilótáink közül a pályán.

Szombat délután volt már, mikor Sebastian rosszul érkezett meg, és nekem az első szárny eltrafálta a sípcsontom. Túl közel állt meg, így nem tudtam rendesen megemelni elől a kocsit, ugyan sikerült, de felemeltem a kezem, hogy a kocsi hátuljánál álló Mike tudja, hogy nem stabil az autó. Míg a többiek a gumikkal voltak elfoglalva, a fájós lábammal meglöktem a szárnyat, de nem mozdult meg, tehát nem engedett el az illesztés.

Mikor Ben megfordította a nyalókát, kirántottam a kocsi alól az emelőt, és azzal a lendülettel fordulatból arrébb táncoltam. Ahogy kiment Sebastian egy újabb körre, belekapaszkodtam a mellettem álló Joe-ba.

- Támogass be, kérlek - hajtottam fel a plexit a bukómon.

- Mi lett a lábaddal? - kérdezte, míg betámogatott a boksz hátuljába a pakoló pulthoz, ahova fel tudtam ülni. - Hátramész a home-ba?

- Nem, vissza van még 4 csere, nem? - néztem rá. Bólintott. - Simán végigcsinálom.

- Rendben - mosolygott rám bíztatóan.

Összeszorított foggal csináltam végig a maradék 4 cserét, de utána leültem, és nem nagyon akartam felkelni onnan.

Mikor lejárt a teszt és Sebastiant visszatolták, ahogy kiszállt, az első az volt, hogy odajött hozzám.

- Nagyon fáj? - nézett rám aggódva. - Nem akartalak bántani.

- Tudom, hogy nem direkt volt - mosolyogtam rá.

- Mutasd - bökött a lábamra.

- Hagyd a francba, nem akarom látni. Ha látod, sokkal jobban fáj. - magyaráztam. Végig kint maradt és segített a pakolásba, hogy minél kevesebbet kelljen mászkálnom. Látszott, hogy nagyon bántja.

- Sebastian! - fogtam meg az alkarját. - Menj vissza a hotelbe pihenni - próbáltam nem parancsoló hangot megütni.

- Nem vagyok fáradt - rázta a fejét. Az arcvonásai másról árulkodtak.

- Menj, vagy kénytelen leszek szólni valakinek, hogy parancsoljon vissza - sóhajtottam. Pár pillanatig nézett rám nagy, bánatos szemekkel, de végül lehajolt és adott két puszit, majd mikor elment mellettem, megsimította a hátam.

- Te is menj pihenni, megcsinálom. - nézett rám Max.

- Semmi bajom - ráztam a fejem. - Picit bicegek, de ennyi. -Hitetlenkedve nézett rám, de makacs voltam, és ezt ő is tudta.

Este 10 fele mentünk vissza a motorhome-ba, ahol még elkapott Karin, hogy egyek, de utána végre célba vehettem a fürdőt.

Mire odabicegtem, már üres volt. Mindenki aludt, elég lassan ettem, mivel Karinnal dumáltam.

Leszedtem nehezen a feldagadt lábszáramról az overállt, és az alsó ruházatot, és csak akkor szembesültem, hogy kétszer akkora lett, és lüktetve fáj. Egy elég nagy seb volt a vörös feldagadás közepén, de a vér már szépen rászáradt. Bicegve álltam be a zuhany alá, és csendben tűrtem, hogy csípje a víz a lábamon lévő sebet. Meleg víz már nem nagyon volt, így elég gyorsan megfürödtem. Halkan mentem be a szobába, mert már mindenki aludt. Megnéztem a telefonom, és 4 sms-t is kaptam, mindet Cristől.

„ Láttam az újságokat, nagyon zavarnak? Még nem tudják, ki vagy. Ezért ugye nem fogsz elmenekülni mellőlem? CR„

„ Gondolom, dolgozol még mindig. Holnap eljössz hozzám még? Kijöhetnél velem a Hercules elleni meccsre. A cikk után, gondolom nem, de azért megkérdeztem. =)”

„ Nem merek neked semmi igazán romantikusat írni…. CR „

Elmosolyodtam. Unatkozott, vagy mi? Nem mer romantikust írni? Elgondolkodtam, hogy mit reagálnék valami nyálas szövegre. Nem tudtam megmondani. Nem voltam biztos magamban, és az érzéseimet, is bizonytalanná akartam tenni.

„ Valamit szeretnék ma éjjel súgni neked. Szeretném, hogy érezd, nagyon rossz nélküled. Szeretném, ha ma éjjel összebújnánk, s fülembe súgnád: Adj egy őrült éjszakát. ”

Halkan felnevettem. Csak nem bírta, hogy valamit írjon. Befészkelődtem a takaróm alá, és neki kezdtem a válaszolgatásnak. Nem volt még annyira késő, hogy morogjon, ha felkeltem.

„ Elmehetek, még vasárnap, de bevállaltam a műszakot hétfőn, szóval a korai géppel haza is kell mennem. Meccs? Casillassal? :p Mehetünk.. De megvédesz, ha szét akarnak szedni. :D „

Ledőltem, és próbáltam minél jobban megfogalmazni neki valamit viszonzásképpen.

„ Forró csókom küldöm ajkadra, érzed, hogy fekszem a karodban? Lágyan csókolom a tested egyre, egyre lejjebb. A többit szerintem már sejted. :p ”

A telefonnal a hasamon aludtam el nyakig betakarózva. Annyira fáradt voltam, hogy a lábam nem is éreztem.

**

Reggel nagyon korán keltünk, hogy elhagyjuk a home-ot, amit aznap szednek majd szét.

Iszonyúan fájt a lábam, járni alig bírtam, így leginkább lassan bicegtem, vagy támogattak a srácok. Nehezen öltöztem fel, de már nagyon örültem, mikor a gépen ültem. Most én egyedül mentem Madridba, mert volt közvetlen járat Angliába a csapatnak. Mielőtt felszálltam a gépre, írtam egy SMS-t Crisnek, hogy most indulok. Még a kapuból hátranéztem, és Sebastian elgondolkodva nézett utánam. Próbáltam figyelmen kívül hagyni és felszálltam a Madridba tartó gépre.

Már a gépen írtam meg az újabb SMS-em.

„ Akarom a tested, hogy testemhez érjen. Akarom a kezed, hogy végigsimítsa testem. Akarom a szád, hogy hevesen csókot adjon. És akarlak téged, hogy magamban érezhesselek. ;):p„

Úgy döntöttem, húzom az agyát, nem hagyom a véletlenre a napom alakulását. Szinte egyből jött a válasz.

„ Na csak szállj le arról a gépről… :D „

Vigyorogva fogalmaztam meg a következő, kicsit mocskos sms-em.

„ Már nem bírom sokáig, újra akarlak érezni, a testünket meg nem fékezni. Élvezni akarlak úgy, ahogy még soha. Veled a legjobb, de ezt már biztos mondtam, vagy tán sikítottam. :D„

„ Te boszorkány, hagyd abba, mert megőrülök. :D „

„ Remélem az esti meccsen kívül semmit nem terveztél mára. :D :p Rosszalkodós kedvemben vagyok.”

Annyira nem voltam felspannolva, mint ahogy azt előadtam, de táncolni akartam a türelmén, és fokozni a vágyát.

Az utolsó sms-emre már nem válaszolt, amit annak vettem, hogy kiakadt.

Mikor leszállt a gépem Madridban, lebicegtem nehézkesen, és nem is számítottam rá, hogy az aulában fog várni. Kimentem a forgalmas reptér elé, és tárcsáztam, de kinyomta. Pár perc múlva pedig begördült elém a királykék Audi.

- Annyira szép ez a kocsi! - ültem be sóhajtva, mintha egyáltalán nem az idegein táncoltam volna pár sms-sel.

- Tudod, hogy nagyon szemét húzásaid vannak? - kérdezte morogva.

- Morcos vagy? - kérdeztem rá.

- Kanos - morogta. Nevetni kezdtem és alig bírtam abbahagyni.

Nem nagyon szólt hozzám, még szinte rám se nézett, amitől nekem most még jobb kedvem lett, mert pontosan láttam, mennyire szűk a nacija ott elől.

Ahogy kiszálltam nehézkesen a kocsiból, egyből ott volt előttem, és hevesen megcsókolt. Belecsimpaszkodtam a nyakába, hogy addig se támaszkodjak a fájós lábamra, és viszonoztam a hevességét.

- Nem kéne bejutni házba legalább? - kérdeztem picit lihegve a csókcsatától. Most már én is eléggé be voltam indulva. Megmarkolta a fenekem és felemelt. A csípője köré kulcsoltam a lábam, amitől még jobban fájni kezdett, ahol bevágtam, de már nem nagyon érdekelt más, csak Cris.

Még mindig rajtam feküdt meztelenül, mikor a fejem mellett felkönyökölt, és komolyan rám nézett.

- Mi történt a lábaddal? - kérdezett rá.

- Te ezt mikor vetted észre? Miért is a lábamra figyelsz? - kérdeztem vigyorogva. Most, hogy szóba hozta, megint éreztem a fájdalmat.

- Miért terelsz? - kérdezett vissza.

- Nem terelek - nevettem. - Az egyik kiálláspróbán összekoppant a sípcsontom a kocsi első szárnyával. Szerencsére nem lett baja a szárnynak.

- Jobban félted a szárnyat, mint a saját lábad? - döbbent meg. Ez kicsit zavarba hozott.

- Ezt nem nagyon tudom elmagyarázni egy focistának - mondtam végül.

- Miért? Azt hiszed, olyan buta vagyok, hogy nem értem meg, csak mert focista vagyok? - lemászott rólam, a vád és a sértődöttség a hangjában csengett.

- Nem így értettem - ráztam a fejem. - Neked mindened a tested, hiszen ha nem vagy formában, akkor nem remekelsz. Ha nem remekelsz, a csapatod kikap, mert van egy gyenge láncszem. - Felültem és a fájós vádlim masszíroztam. Teljesen begörcsölt. - De a mi esetünkben nem mi vagyunk a lényeg. Az autó számára mi vagyunk a kondi gépek - próbáltam érzékeltetni, hogy megértse. Nem azért, mert hülyének gondoltam, hanem mert teljesen máshogy látja ezt. - Mi felkészítjük a kocsit, és ilyenkor a hogylétünknél is fontosabb, hogy tökéletes autót adjunk a pilótánknak.

- Tehát ha ezt fociba lefordítom, akkor azt akarod elmagyarázni, hogy mikor én voltam az, akire épített mindenki, még betegen is játszottam, mert számítottak rám? - bólintottam.

- Igen, valami olyasmi - elgondolkodva néztem a lábam. Cris leült velem szembe, az ölébe húzott egy párnát és ráfektette a lábfejem. Elkezdte óvatosan végigmasszírozni a talpam és a vádlim.

- Oké, mondj fel a Realnál, felveszlek masszőrnek - dőltem hátra a puha párnákra. Annyira jó érzés volt, ahogy a lábam masszírozta, hogy legszívesebben egész nap élvezném.

- Ezt remélem nem gondoltad komolyan - nevetett.

- Hát, nem - mosolyogtam én is. - Én nem bírnám ott hagyni a Red Bullt, te pedig a Realt, ha jól gondolom. - elgondolkodva bólintott.

- Játszol a Lyon ellen? - faggattam. - Pár szerelő beszélt arról a meccsről. Nagyon megoszlanak a véleményék, hogy ki fog nyerni.

- Itthon játszunk. Nyernünk kell - vonta meg a vállát. - Hozok a lábadra jeget - és már kelt is fel. Csalódottan vettem tudomásul, hogy abbahagyta a masszázst.

- Nem kell, hagyd - szóltam utána, de hajthatatlan volt. Végül is nem bántam, mert meztelenül sétált ki a szobából, így végigstírölhettem.

Mikor visszajött, egy törülközőbe csavart valamit hozott, amit óvatosan a fájós részre tett.

- Nem kéne megnéznie egy dokinak? - kérdezte, bár a szemében láttam, tudja a választ.

- Nem. - Felültem az ágyon és közelebb csúsztam hozzá. - Mikor is kell elindulni a meccsre?

- Majd 7 óra felé - vigyorodott el.

- Akkor még sok-sok időnk van - vigyorogtam rá.

- Most picit hagyd, hogy a jég levigye a duzzanatot a lábadról, mert nagyon fog fájni. - mondta hatalmas vigyorral. Közvetlen elé csúsztam és belecsókoltam a nyakába, ami tudtam, hogy érzékeny pontja. Végighúztam óvatosan a körmöm a széles hátán, mire éreztem, hogy borzongás fut végig a focistán, és felsóhajtott, ami engem még jobban spannolt.

- Rólam jó tudni, hogy szexmániás vagyok - súgtam a fülébe. - Ha egyszer belekóstolok, akkor még akarok. - A mondat végére már az ölében ültem vele szemben.

- Jó ha tudod, hogy ez igaz rám is - súgta vissza és egy csókot lehelt a fülem mögé.

**

7 órás indulás helyett fél 8-kor indultunk, ami vicces volt, mert nem miattam indultunk később. Én egy óra alatt letusoltam és összeszedtem magam, hogy ki is nézzek valahogy. Cris volt, aki másfél órára eltűnt a fürdőben meg a szekrényében. Én meg ültem az ágyán, és nevettem, ahogyan mászkál, és percenként vált ruhát.

- Elárulod, minek ennyi zselé a hajadra, ha úgyis összekócolom? - érdeklődtem kislányos mosollyal.

- Majd ha hazaértünk, összekócolhatod - nevetett.

Őszintén megvallva, csak akkor esett le mire vállalkoztam, mikor odaértünk a stadionhoz és megláttam a rengeteg embert. Cris egy belső parkolóba ment, így nem a nagy kapuk egyikén mentünk be, hanem valami belső folyosókon, és aminek örültem, hogy volt lift és nem kellett fájós lábbal lépcsőznöm a VIP részig.

- Ennyi volt az inkognitóm - sóhajtottam.

- Hát itt mellettem tuti mutatni fognak. - Átölelte a derekam és úgy mentünk tovább, picit támogatott is.

- Csodás - morogtam.

- Hazamenjünk? - nézett rám. - Vagy lemenjünk valahova bentre, hogy ne lássanak?

- Nem kell - sóhajtottam. - Veled nem lehet bujkálni sokáig, és egyébként is. Mit érdekel engem, ki mit mond? - vigyorodtam el. Valami baj van a fejemmel. Mindig is szerettem háttérben lenni. Igazából most sem a rivaldafényre vágyom, hanem arra, hogy azt csináljam, ami tetszik.

Egész meccs alatt jókat derültem, mert Cris mindent kommentált, és pár érdekes infót is elmondott, például, hogy félidőben az öltözőben nem nagyon beszélgetnek, csak átöltöznek, pihennek egy kicsit, nyújtanak és jönnek is vissza. Úgy örült a góloknak, mint egy kis ovis, amikor előre hozzák a karácsonyt. Jókat vigyorogtam. Érdekelt a meccs, de sokkal jobban lekötötte a figyelmem Cris mimikája és beszólogatásai, így az események nagy részét tőle tudtam meg, és egyébként is messze voltunk az én meglátásom szerint attól, hogy felismerjem a játékosokat, míg ő simán megmondta, éppen kinél van a labda, így külön kommentátorom is volt.

Egészen addig volt jó kedvem, míg nem magamat láttam Cris mellett ülni a kivetítőn. Egyből elfordítottam a fejem és a hajam kezdtem el igazgatni. Igaz, valószínűleg már teljesen mindegy volt. Cris mosolyogva húzott magához és így az ölelésével rejtett el.

- Nyugalom - súgta nyugtató hangon a fülembe. - Senki nem fogja megtudni, ki az én titkos szerelmem. - Én egyből felkaptam a fejem az elszólásra, de ő úgy tűnt, észre se vette. Egy puszit nyomott az arcomra és visszafordult a meccshez. Az én fejemben pedig vészharangok kondultak. Az eszem menekülést súgott, a szívem pedig maradást, és nagyot dobbant a „titkos szerelmem” megnevezőre. Nem tudtam eldönteni, mit csináljak. Cris mintha tudat alatt érezte volna, hogy vacillálok, megfogta a kezem, és összefonta az ujjainkat. Simogatni kezdte a hüvelykujjával a kézfejem.

Mire bármit is dönthettem volna, vége lett a meccsnek és 2-0ra megverte a Real Madrid a Herculest.

Mielőtt eljöttünk volna persze ő gyorsan lement az öltözőbe gratulálni, én addig kisomfordáltam a kocsihoz.

Nagy volt a kísértés, hogy turkálni kezdjek a kocsiban.

- A barátnője vagyok! - akadtam ki végül saját magamra. - Előlem ne titkoljon semmit! - tettem hozzá morogva.

Legalapvetőbb dolog volt, hogy kinyitottam a kesztyűtartót. Hát a döbbenet az arcomra ugrott egyből. Tele volt kotonnal. Pislogtam párat és inkább visszacsuktam. Inkább nem kutatok. Nem biztos, hogy fel vagyok készülve arra, amit találok. Mielőtt újra eluralkodott volna rajtam a kíváncsiság, már Cris is megjelent.

Egészen a villáig bennem volt, hogy megjegyzem, de csak akkor tettem meg, mikor az udvarra állt éppen be.

- Miért van tele a kocsid kotonnal? - szegeztem neki a kérdést, mielőtt kiszálltunk volna.

- Kutattál? - kérdezte vigyorogva.

- Ha azt mondom, magától nyílt ki a kesztyűtartó, elhiszed? - kérdeztem vissza.

- Nem! - Hangosan hahotázott. Nagyon bírtam, mikor nevet, annyira viccesen műveli.

- Diszkrétebben is kezelhetnéd, hogy kinevetsz - jegyeztem meg vigyorogva.

- Nem azon nevetek - rázta a fejét. - Illetve részben - gondolkodott el jelképesen a könnyeit törölgetve.

- Elárulnád akkor, min? - érdeklődtem. Teljesen szembe fordultam vele.

- Szimplán arról van szó, hogyha hozom magammal ki a lakásból, oda dobom be. - mutatott a kesztyűtartó felé. - Ha bulizni megyek, vagy valami, mindig jó párat hozok, és nagy része van, mikor itt marad. - Megvonta a lazán a vállát. - Tőlem elhasználhatjuk mindet - vigyorodott el kajánul.

- Én holnap dolgozok, szóval alvás lesz - néztem rá kislányos mosollyal.

- Ha így mosolyogsz, pont az nem lesz - nevetett. Kiszálltam a kocsiból és elindultam a villa felé. Legnagyobb megdöbbenésemre felkapcsolódott bent a villany. Értetlenül néztem Crisre, aki elnézett a villa oldala mellett és felsóhajtott.

- Ne akadj ki, oké? - nézett a szemembe.

- Rosszul indul - sóhajtottam. Átölelte a derekam, és úgy terelt be a házba. Nagyon nem akartam bemenni. Ha Cris fél, hogy kiakadok, ki is fogok.

Az előtérben egy nő állt. A mosolya igazán mű volt, és éppen a tükörbe rendezgette a haját, mikor beléptünk. Rémlett már valahonnan a vicsora.

- Cristianooooo! - ölelte meg Crist egyből. Én arrébb léptem, és próbáltam minél jobban az arcommal kifejezni, mennyire nem díjazom, hogy egy ilyen műnő lóg éppen Cris nyakában. Az én pasim nyakában!

- Irina - tolta el magától a nőt. Már tudtam, honnan ismerős. Mikor először itt voltam, akkor is itt volt. - Te mit keresel itt?

- Itt van dolgom Madridban, és gondoltam, meglátogatlak - magyarázta borzalmas akcentussal, és még affektált is. Nem szoktam előítéletes lenni, de már első percben, mikor láttam, már akkor is megvolt róla a véleményem, de akkor legalább még tartotta magát. Most már biztos voltam benne, hogy bulvár maca.

- Nem állíthatsz be ide csak úgy, mikor kedved tartja - vágta a fejéhez Cris. Ott hagyta Irinát, és ahogy elment mellettem, megfogta a kezem és húzott maga után a konyhába.

- Á, megint valami csábítás? - nézett végig rajtam a nő.

- Ő Barby, már találkoztatok - mondta neki. - És nem hódítás. Ő a barátnőm.

- Azt hittem, az embernek csak egy barátnője lehet. Tudtommal én vagyok az - kihúzta magát, így még jobban látszott, mennyire műk a mellei. A mondatba pedig többször is megbotlott a nyelve.

- Szívecske, ne dobálózz itt ilyen komoly mondatokkal, mert beletörik a végén a nyelved - gúnyolódtam. - Menj inkább vissza Oroszországba.

- Látod, még te is ismersz - nézett végig megint rajtam cseppet sem elismerően. - Az egész világ ismer, és egy senki magyaráz nekem?

- Inkább vagyok egy senki, mint egy olyan nő, mint te - vágtam rá. - És nem ismerlek, de süt az angollal való próbálkozásodból, hogy orosz vagy.

- Mit fog szólni a média? - nézett megbotránkozva Crisre, mint akinek most esik le, hogy Cris mellettem állt ki, és engem minősített barátnőnek, nem őt. - Egy ilyennel csalsz meg! - nézett végig rajtam ismételten. Kezdtem unni, hogy kóstolgat. Fáradt voltam, fájt a lábam, és még ez is itt van.

- Hagyjátok abba a marakodást - sóhajtott Cris. - Nem érdekel, mit hisz a sajtó és mit nem.

- Szóval igaz? - néztem Crisre. - Érdekből azért vele is együtt vagy? - pillantottam Irinára. - Vagy nem pusztán érdekből - látszott a portugál arcán, hogy valami hasonló kérdésre számított.

- Ha megengeded, elmagyarázom, de akkor hallgass is végig. - mondta nyugodtan.

- Nincs mit magyarázni. Te csak második lehetsz itt - vicsorgott rám Irina. Crisre néztem, aki éppen Irinát nézte.

Abban a percben lett elegem. Kisétáltam a konyhából át a hálóba. Hatalmas mázlimra ki sem pakoltam a bőröndből, mikor ideértem. Azt a pár cuccom is beleszórtam, ami elől volt, és kifelé indultam a bejárati ajtóhoz.
- Barby, ne! - jött ki Cris a konyhából. - Kérlek, hallgass végig, oké?

- Volt rá időd, hogy elmagyarázd rendesen a dolgot, és esetleg legalább azt megkérdezd, nekem hogy esik a helyzet - mondtam. Kicsit el voltam keseredve, de nem mutattam. Cris arcán viszont láttam a félelmet és a fájdalmat.

- Én.. - kezdett bele. A szemébe néztem. - De én… - vártam a folytatást, de nem fejezte be.

- Óóó, mész is? - jött ki Irina is.

- Irina, menj az egyik vendégszobába! - vetette oda Cris.

- Csak nem megzavarok valamit? - kérdezte pofátlan hangnemben. Elengedtem a bőröndöm, és elé léptem. Rám nézett, én pedig a következő pillanatban már a haját téptem. Erősen belemarkoltam és oldalra húztam a fejét.

- Te csak egy bulvár maca vagy, aki bedugta magát a hírnévbe. Annyit sem törődsz azzal, aki felkarolt téged a porból, hogy tiszteletet mutass felé, és ne ugass bele az életébe, de legalábbis a kapcsolataiba - sziszegtem az arcába. Kezdett megrémülni. Próbáltam észnél maradni, de nagyon kivágja nálam az ilyen a biztosítékot. - Cristiano megérdemelné tőled a tiszteletet. Már magával azzal is, hogy azzal nem viselkedünk így, akit egy kicsit is tartunk valamire. Legszívesebben iszonyatosan szájba vágnálak, de nem adom meg azt az örömet, hogy valami bajod legyen és futhass a sajtóhoz! - A félelem teljesen beköltözött a vonásaiba. Próbálta kirángatni a haját a kezemből. - Tisztelet, te bulvár kurva! Tisztelet! - ellöktem magamtól, és csak akkor vettem észre, hogy Cris végig a csuklóm fogta, meg ne kopasszam Irinát.

Megfogtam a bőröndöm és míg Crisen a döbbenet uralkodott, kibicegtem a házból.

Már a gyepen sétáltam, mikor kinyílt az ajtó, és Cris utánam rohant.

- Barby, várj! - kapta el a karom. Lenéztem a kezére. Próbáltam nagyon szigorúan és gonoszan nézni a hatalmas barna szemeibe, de nem igazán ment, vagy nem érdekelte. - Szeretlek - mondta ki a szemembe nézve.

- Ettől még nem fogok semmit sem másképp gondolni, és nem vetem a nyakadba magam - próbáltam közönyös lenni, de nagyon nem működött a dolog. Cris reményvesztetten engedte el a kezem és lehajtotta picit a fejét, én pedig tovább indultam. A lábam nagyon fájt.

Nem messze a kaputól álltam meg és fordultam vissza. Cris még mindig ugyan ott állt. Az agyam pörgött, és csak az után esett le, mit is mondtam, hogy a szavak elhagyták az ajkaim.

- Én is szeretlek.

Téli Tesztek 15

Mondhatni eddig bírtam. =D

Egy csodálatos barátnőnek és egy fantasztikus barátnőnek/bétának, és persze az én örök optimista Nővéremnek köszönhetően újra itt vagyok. =)

Nincs jobb érzés annál, mint mikor tudod, hogy van kire számítanod.

Na és persze, hatalmas köszöntek a kedves szavakért! =)

Hozzábújtam Crishez, és domborítottam kicsit, hogy kiropogjon a hátam.

- Soha nem tudom, mi az, amit megtehetek és mi az, amivel már megriasztalak és visszabújsz a bástyáid mögé - vallotta be. Érdekes, hogy az emberek sötétben sokkal őszintébbek.

- Néha magam sem tudom. - Kiscicásan az oldalának bújtam. - Most ez így jó.

- De ha felhoznám, hogy talán többet lehetnénk együtt, felkelnél és rám vágnád a hálóajtót, igaz? - kérdezte.

- Csak elmagyaráznám, hogy munkám van, és ez megakadályoz abban, hogy többet legyek itt. És ez ugyancsak vonatkozik rád. - Nem keltem fel. Kezdett beletanulni, hogyan tudjon meg dolgokat velem kapcsolatban.

- Számíthatok rá, hogy még kevesebbet látnak, ha elindul a szezon? - faggatott.

- Olyankor hazamenni se nagyon van időm - magyaráztam. - Ha kéthetente van a futam, a köztes hétből 3-4 napot dolgozok.

- Tényleg, hogyan lesznek a napjaid? - faggatózott tovább.

- Hát... - gondolkodtam el. - Most például péntek szombat fogok dolgozni az ausztrál futam előtt. Bepakolunk. Vasárnap késő délután indulunk Ausztráliába, ahova 20 óra az út. - Elgondolkodtam, hogy fog-e valami változni, de nem tudtam róla. - A hétfőt meg szoktuk kapni pihenőnek, hogy a klímához és az időeltolódáshoz hozzászokjunk, a kedd is erre van. Szerdán összerakjuk a boxot, és már helyi idő szerint este 7-kor végezni szoktunk. Csütörtökön a kocsit is összerakjuk, és az FIA szabály szerint leadjuk. Ott átvizsgálják. Csütörtöki nap még laza. Pénteken nagyon korán kelünk. Átvesszük a kocsit, és felkészítjük az első szabadedzésre. Egész nap szabadedzések vannak, mintha tesztnap lenne, bár itt már inkább arra a futamra készülünk. Elég későn szoktunk végezni, ha Sebastian összetöri a kocsit, akkor van, mikor nem is nagyon alszunk. - Észre se vettem, mikor ültem fel az ágyban. Cris mosolyogva nézett. - Szombaton megint korán kelés, szabadedzés, majd 1 másfél órás szünet, ha nincs baja a kocsinak. Utána jön az időmérő edzés, ami nagyon fontos. Igazán csak akkor van dolgunk, ha megsérül a kocsi. Időmérő edzés végeztével le kell adni a kocsit egyből, erre vannak embereink, akik erre figyelnek. Ilyekor már nincs munkánk, ha nem tört össze a kocsi, mert nem nagyon lehet hozzá nyúlni már. Vasárnap viszonylag normális időben kelhetünk, átvesszük a kocsit, és tulajdonképpen várjuk a versenyt. Verseny alatt az a pár boxkiállás a feladatunk. Bár elég nehéz, mert villámgyorsnak kell lenni. Verseny után mérlegelésen van az autó, addig a nem szükséges holmikat mi már pakoljuk el. Mikor megkapjuk a kocsit, szétszedjük és mindent ellenőrzünk, és listát vezetünk, melyik alkatrész mennyit bír még. Még vasárnap estig elpakolunk. Ha győztünk, akkor megyünk bulizni utána, ha nem, akkor alszunk és hétfőn jövünk haza a gyárba. - Visszadőltem Cris mellé, és hozzábújtam. - Egy másik csapat dolga kipakolni a gyárban, a hétfő, kedd, szerda, csütörtök, ha nem futam hét, nekünk mindig szabad. Aztán kezdődik elölről.

- És ha egymás után jönnek a futamok? - kérdezte.

- Akkor nincs szabad - vontam vállat. - Akkor mi haza sem jövünk, hanem egyből a következő helyszínre megyünk. De általában megoldják úgy, hogy legyen szünet.

- Tehát csak pár nap pihenőd van - sóhajtott. Bólintottam, ami a mellkasán fekve művészet volt. Én az ajtónak feküdtem háttal, így csak azt vettem észre, hogy Cris mosolyogva figyel valamit. Odafordultam és a húgom a macijával éppen beosont a szobába.

- Gyere Törpe - emeltem meg a takarót magam mellett. Oda szaladt, és felmászott az ágyra. Azt hittem, oda bújik hozzám, de átmászott a lábamon és közénk ült le. Cris meglepetten mosolyodott el.

- Kéjdezd megy tője, hajakszik-e! - nézett rám a maciját ölelve.

- Haragszol, ha befekszik közénk? - kérdeztem mosolyogva Cristől. Nem válaszolt, helyette megemelte a takarót kettőnk között, és betakarta a kiscsajszit.

Úgy bújt Crishez, mintha mindig is ismerte volna. Eszembe jutott, hogy ez talán Crisben is végérvényesen elindítja az apai ösztönt, és nem hagyja, hogy a fia így nőjön fel.

**

Fogalmam sem volt, Cris mit tervez másnapra, de mikor mindenkire rászólt, hogy öltözzön fel városnézésre, én már húztam a számat.

- Semmi kedvem veled lenni a címlapon! - kaptam el a kezét, mikor éppen a gardróbjában válogatott.

- Nem leszel - mosolygott. - Ha csak nem csinálsz nagy felhajtást - vigyorgott.

- Hova megyünk? - fontam össze a karjaimat a mellem előtt.

- Titok - kacsintott.

- Utálom a titkokat - néztem rá morcosan.

- Akkor meglepetés - vont lazán vállat.

- Azokat is - morogtam.

- Rosszabb vagy, mint a húgod - sóhajtott mosolyogva. Ezen még meg is sértődtem, és hisztisen öltöztem fel. Nem tudom, mi ütött belém, de annyira tudni akartam, hogy hova megyünk. Szerettem tisztában lenni a dolgokkal, most mégis Cris irányított.

Duzzogva ültem be a kocsiba, és próbáltam valami ismerőset felfedezni az elsuhanó esős tájban, de semmi ismerős nem volt benne. Cris arcán pedig percről percre nagyobb lett a vigyor.

Egy hatalmas épület alagsorába fordult be. A sorompónál lecsipogtatta a kártyáját, és továbbment. Nagyon dühített, hogy fogalmam sincs, hol vagyunk.

- Még most is duzzogsz? - nézett rám, mikor már megállt.

- Igen - morogtam. Nevetve szállt ki. Ez a pasi kinevet engem! Csak még jobban behisztiztem. Kinevetett! Végül a kíváncsiság csodákra képes, így kiszálltam és Bence kezét fogva mentem Cris után, aki a húgomat vitte, meg a táskáját.

Petra mellettem lépdelt, és úgy tűnt ő is próbálja beazonosítani a helyet. Pont annyi sikerrel, mint én.

- Mondd már meg, hol vagyunk! - sziszegtem oda Crisnek, de ő csak hátrafordult és ránk vigyorgott.

- Én kirúgom a lábát, te meg jól megtaposod - súgtam oda Petrának. Mindketten nevetni kezdtünk.

- Kétlem, hogy olyan könnyű lenne leszerelni - súgta vissza.

- Azért reménykedhetek - vontam vállat.

Közben beértünk egy folyosószakaszra, ahol vitrinek voltak. Közelebb mentem és nézegetni kezdtem.

Kapuskesztyűk, labdák, mezek.

- 2002 BL győzelem - olvastam fel hangosan az egyik cetlit. Képek, és mindenféle volt abban a vitrinben. - Ronaldo, mondd már meg, hol vagyunk! - siettem utána.

- Valdebebas-parkban - nézett rám. Megálltam ott, ahol voltam.

- Hol? - kérdeztem vissza. - Megőrültél? Én most megyek vissza. A kocsiban megvárlak. - Hátraarcot csináltam, de a folyosóról több folyosó is nyílt, és fogalmam sem volt, honnan jöttünk.

- Ne hisztizz! - szólt rám vigyorogva. - Tudtam, hogy beijedsz, ezért nem mondtam meg.

- Nem ijedtem be - morogtam oda. Igazából de. Egy picit féltem, hogy mi a francot is keresünk itt. Mert ha összefutunk a csapattal, én elájulok, vagy ugrálva ujjongok. Ami elég ciki.

Bence arcán épp azt láttam, ami az enyémen is lehetett. Petra felvette a kissrácot, és vidám vigyorral odament Cris mellé.

- Mi is ez pontosan, hogy Barbi ennyire begazolt? - érdeklődött.

- Nem gazoltam be - mentem oda én is morogva. Cris rám vigyorgott. Az arcáról egy valamit tudtam leolvasni: Hihetetlenül jól szórakozik… Rajtam.

- Valdebebas - mondta Petrának. - A Real Madrid edzőközpontja. Ami azt illeti, pár éve még a legnagyobb, legjobban felszerelt központ volt. Most már nem tudom, de az első háromban biztos benne van.

- És a csapattal is találkozunk? - ujjongott Petra.

- Ma edzésnap van - bólintott. - Elég valószínű. - Rám sandított és vigyorgott. Annyira szívesen vágtam volna szájba. - Egyébként az egyik csapattársamnak hoztam valamit, azért vagyunk itt. Meg azért, mert Bence nagy foci fan. És ha már alkalom van rá, ez egy hatalmas álma sok mindenkinek - mutatott körbe. Bence totálisan meg volt szeppenve. Petra lerakta Bencét, Cris pedig egyből megfogta a kissrác kezét, és Petra kezébe adta a kishúgom. Simán meg tudtam volna lépni, de nem tudtam, merre induljak, és eltévedni nem akartam, így sóhajtva mentem utánuk. Cris mindig hátrapillantgatott rám, néha nyújtotta a kezét, hogy fogjam meg, de maradtam hátul. Morcos voltam, és tökéletes látvány volt Cris mögött sétálni. Nagyon rendben volt a pasi.

Mikor egy lépcsőn lefelé indultunk, és az ’Öltöző’ felirat mellett elmentünk, már kicsit remegett a kezem, meg a gyomrom.

Találkozni fogok a kedvenc kapusommal. Bár már találkoztam vele elméletileg Cris ajtajában, de akkor nem is figyeltem oda.

Cris megállt egy ajtó előtt, és rám nézett.

- Még mindig morcos vagy? - érdeklődte.

- Igen - morogtam vissza. Vigyorogva ment be az ajtón, amire a csapat neve volt kiírva. Utolsónak léptem be, morogva az orrom alatt, hogy rajtam szórakozik.

Egy folyosóra értünk ki, ahonnan több ajtó is nyílt, de mi elindultunk a folyosón, egészen egy kétszárnyas ajtóig, ahonnan mindenféle zaj szűrődött ki. Az egyik szárnya nyitva volt, Cris megállt előtte. Megvárt minket, és miután felvette Bencét a kezébe, csak utána ment be. Vonakodva követtem a magabiztos Petrát. Mielőtt átléptem volna az ajtón, még magamra öltöttem én is magabiztosságom utolsó szikráit, és mosolyogva mentem utánuk.

Egy hatalmas teremben voltunk, ahol egy csomó fehér felsős ember mászkált. Bizonyára itt bent tartották az edzést, mert kint esett az eső.

Hírtelen nem is tudtam, mit nézzek. Végül Crist követtem a szememmel, aki oda ment az egyik fehér felsőshöz és magyarázott neki valamit. Egy idősebb férfi volt. Mikor mosolyogva ránk nézett, egyből eszembe jutott, hogy tuti azt magyarázza, mit keresünk itt. A férfi mosolyogva mondott valamit a megszeppent Bencének, de biztosra vettem, hogy szegény gyerek nem érti, mit mondanak neki, így odalépdeltem, és megálltam Cris mellett.

- Jó napot - köszöntem. Reméltem, tud angolul. - Barbara Németh. Ennek a titkolózós, lökött focistának a... - egy pillanatra Crisre néztem.

- Barátnője - fejezte be Cris helyettem a mondatot. Rámosolyogtam. Szóval akkor együtt vagyunk.

- Jó napot - mosolygott rám és elfogadta a felé nyújtott kezem. - José Mourinho, az összes lökött Real focista edzője. - Elnevettem magam. Cris meg morgott valamit spanyolul, vagy portugálul. Nekem az a két nyelv nagyon összefolyt.

- Üljetek le, nem sokára vége az edzésnek - mutatott a padok felé. Csak páran üldögéltek ott. Ugrottam egyet, mikor odakiabált pár focistának, akik Petra mellett álltak, és a húgommal voltak elfoglalva. Azt nem értettem, mit, de bizonyára visszaküldte őket edzeni, mert mind visszafutott a többiekhez.

- Hogy van a lábad? - kérdezte Crist.

- Már nem fáj a mindennapokban - magyarázta. - Szerdán már edzek.

- És az orvos is így gondolja? - az arca elárulta az edzőnek, hogy nem annyira biztos Cris szavában.

- Hétvége előtt még így gondolta - vonta meg a vállát. - A Lyon ellen mindenképpen játszom.

- Azt majd még eldöntjük - emelte fel a kezét az edző. Cris olyan fejet vágott, mint egy kisfiú, akitől megtagadják a kedvenc csokiját.

Leültünk a padokra és néztük az edzést. Ani átmászott az ölembe, és mesélni kezdte, hogy mennyire körberajongták. Mosolyogva hallgattam, miközben az edzést néztem. Eléggé lekötötte a figyelmem a kapuban álló kapus, akinek éppen rugdalták meg dobálták a labdát, így észre se vettem, hogy egyenesen felém repül egy labda. Csak akkor eszméltem, mikor Cris elkapta Ani hátát és engem előre lökött, így pont fölöttem repült el a labda, és hatalmasat csattant a falon.

Döbbenten néztem fel, hogy ki rúgta. Özil a terem másik végéből felemelte a kezét, bocsánatkérésképpen. Ramos pedig, aki nem messze tőlünk állt, mondott valamit, de nagyon nem értettem, mit magyaráz, mert spanyolul tette. Cris mondott neki valamit, mire Ramos vigyorogni kezdett. Cris felé fordultam, hogy fordítson, de addigra Ramos közelebb lépett.

- Bocsánat, nem értem be a labdát - mondta már iszonyú akcentussal angolul, széles mosollyal.

- Semmi gond. Nem lett bajunk - mosolyogtam vissza.

- Te kislányod? - bökött Anira.

- Dehogy - nevettem. - A húgom. - Bólintott, intett és már rohant is a labda után.

- Vadbarmok - morogta Petra mellettem. - Majdnem eltaláltak.

- Nem direkt volt, és mindketten bocsánatot kértek - néztem rá, de ő morgott tovább.

- Mi bajod a csapattársaimmal? - hajolt előre Cris.

- Semmi. Az összes focista őrült - fújtatott Petra. Cris felvonta a szemöldökét, én pedig próbáltam nem kuncogni. Az már nagyon a személyem ellenes tett lett volna.

- Én is focista vagyok - mondta Cris.

- Tényleg? - játszotta a meglepettet Petra. - Te is őrült vagy. Barby a csajod! Egy Forma 1-es szerelővel jársz! Barbyval! Csak őrült lehetsz ha focizol. - Ránéztem. Az utolsó mondatot magyarul morogta már. Kitört belőle a nevetés. - Viccelek - tárta szét a kezét.

- Nem vicces! - mondta Bence. - Én is focista akarok lenni!

- Ény is ény is! - mondta Ani egyből.

- A női focisták nem annyira ismertek - néztem a húgomra. - Te inkább legyél az egyik felesége - kacsintottam rá.

- Te iiiis! - mutatott rám. Az mentette meg a húgomat, hogy Cris nem tudott magyarul.

Talán egy fél órát ülhettünk ott, mikor vége lett az edzésnek. Az első, aki odajött hozzánk egy barna bőrű, nálam nem sokkal magasabb férfi volt, hatalmas göndör hajjal. Próbáltam végiggondolni, ki lehet, de fogalmam sem volt róla sajnos.

- Marcelo Vieira da Silva - mutatkozott be egyből. Brazil. A nevéből és az akcentusából ítélve. - Hívj nyugodtan Marcelonak.

- Barbara Németh - mosolyogtam rá. - Barby. - Bemutatkozott Petrának is, sőt még Cris mellett áldogáló Bencéhez is leguggolt, és komoly arccal bemutatkozott, hogy utána egy hatalmas huncut mosoly jelenjen meg az arcán.

- Nem is tudtam, hogy te két ilyen gyönyörű nőt is ismersz - heccelte angolul Crist. - Sőt hármat - mosolygott megszeppent húgomra.

- Na csak vigyázz, nehogy szóljak Clarisse drágának - vigyorgott rá Cris. Clarisse lehet Marcelo párja, megforgatta a szemeit a focista.

- Te egyidős lehetsz kishölgy, az én fiammal - próbálta felvenni Anival a szemkontaktust, de a húgom odahúzta az arca elé a hajam, így takarva el magát Marcelo elől.

- Hát ha a fiad 2 év körüli, akkor igen. - Bólogatni kezdett, de totál lefoglalta a húgom piszkálása. Megbökte a kis kezét, mire Ani azt is eldugta.

- Húú nagyon bújunk Anyuhoz - Cris egyből nevetni kezdett. Ma már a második ember, aki azt hiszi, Ani anyukája vagyok.

- Én csak a nővére vagyok - sóhajtottam. - A kishölgy magyar, és anyut otthon hagyta, szerencsére. - Cris érdeklődve nézett rám, Marcelo meg vigyorgott.

- Akkor meg se próbálom, hogy te lennél az anyukája - nézett Petrára. Leguggolt Bencéhez. - Te is ilyen félős vagy, vagy te vagy olyan bátor, hogy rám nézz? - Bence szegény persze nem értette, mit akarnak tőle. Felnézett rám, én pedig fordítottam neki. Cris gatyájába kapaszkodva nézett Marcelora, aki bohóckodni kezdett neki, így a nagyobbik Törpe nevetni kezdett. Erre persze már Ani is felfigyelt.

Egy másik focista is oda jött a nevetésre és valamit mondott Marcelonak aki hatalmas vigyorral válaszolt.

Cris ránk nézett és halkan oda súgta.

- Azt kérdezte, hogy csapja-e nektek a szelet. - Mosolyogva csóváltam meg a fejem. Jobban megnézve nagyon emlékeztetett a srác az egyik pilótára. Egész pontosan a svájci Buemire.

- Angel di Maria - nézett ránk. Megint bemutatkoztunk. Én megszoktam, hogy milliószor elmondjam a nevem, de látszott Petrán, hogy kezdi zavarni a dolog.

Mielőtt még valamit mondhattak volna, Cris integetni kezdett valakinek. Ránéztem a portugálra és egyből keresni kezdtem, kinek inthetett. Valami magyaráztak Petrának, de nem figyeltem oda, mert Iker Casillas indult meg felénk. Gyilkos tekintettel néztem Crisre. Ha beéget, nagyon megbánja. Azt hittem, hogy spanyolul szólal meg, mikor odaér, de helyette hatalmas mosollyal angolul kezdett el beszélni. Méghozzá hozzám!

- Szia, úgy rémlik, mi már találkoztunk. - Egy nagyon picit megremegtek a lábaim, de figyelmeztettem magam, hogy nem játszhatok rajongó tinit. Itt az esély, hogy pár szót váltsak a világ legjobb kapusával, nem szúrhatom el!

- Elég másnapos voltam, de igen - mosolyogtam rá. Viszonozta, nekem pedig bukfencezett egyet a gyomrom. Ismét figyelmeztetnem kellett magam, hogy ne égessem le magam.

- Úgy tűnik, már tudjuk, ki a kedvence a csapatból - jegyezte meg Marcelo, aki még mindig Bence előtt térdelt, és egész eddig a kissráccal volt elfoglalva, néha pedig vágta az arcokat Aninak. Most rám, majd Ikerre nézett.

- Ne bolondozz - szólt rá Iker nevetve. - Nem vetted észre, hogy a naaagy Ronaldoval érkezett? - nevetve mondta, és még Cris is nevetett rajta. És is elvigyorodtam.

- Nem jelenti azt, hogy én is vagyok a kedvence. - Legszívesebben bokán rúgtam volna a mellettem álló portugált, de valószínűleg itt meglincselnek érte.

- Mi a népgyűlés tárgya? - jött oda vigyorogva Ramos is.

- Éppen Cris új barátnőjének vérét szívjuk. - mondta Di Maria lazán. Végignéztem a focistákon.

- Az enyémet ugyan nem fogjátok - elvigyorodtam. - Az időm 90%-át rengeteg pasi közt töltöm. Hozzászoktam az ugratásokhoz.

- Pasik között? - csillant fel Marcelo szeme. - Pasikkal dolgozol? - Kicsit meglöktem a még mindig guggoló focistát, aki erre eldőlt.

- Neked nem kéne tudnod lökődés ellenére is talpon maradni? - kérdeztem vigyorogva. Mindenki nevetett, Marcelon viszont láttam, hogy még csúnya viccnek leszek a főszereplője.

- Tegyéj je - súgta a fülembe Ani. Kérdő tekintettem raktam le a kis tipegőire, és egyből szaladni kezdett a műfüvön. Mindenki egy percre őt nézte. - Fodocskázzunk! - kiáltotta.

- Azt akarja, hogy fogócskázzatok vele - nevettem.

- Így edzés után? - kérdezett vissza Iker. - Na, kinek van ereje fogócskázni? - nézett a csapattársaira. Mindenki nagyon fájdalmas arcot vágott. Cris volt, aki megindult a kislány felé, de Ramos gyorsabb volt és rohanni kezdett Ani után, aki nevetve próbált gyorsan elszaladni onnan, de ő kis topánkában volt, Ramos pedig stoplis cipőben, és a húgom még totyogva futott, szóval esélye sem volt a gyors focistával szemben. Ramos felkapta és megforgatta.

- Megvagy - közölte vele nevetve.

- Bajbii!! - kiabálta nevetve Ani.- Mencs meeeeg!

- Hozd vissza kérlek - kiabáltam Sergionak, aki visszasétált a húgommal. Először át akartam venni a rosszaságot, de Iker megelőzött és kivette Ramos kezéből. A húgom picit megszeppent, de megfogta Iker kesztyűjét, amit a hóna alatt tartott, hogy mindkét keze szabad legyen.

- Netem adod? - nézett Ikerre.

- Azt kérdezi, hogy neki adod-e, de oda ne add neki! - nevettem el magam. - Neked még nagyobb szükséged lesz rá.

- Van még pár - vont vállat és a kislány kezébe adta a kesztyűket.

- Kösziii! - Adott egy nagy puszit Iker arcára, ami nagy botránkozást váltott ki, mert mindegyik focista akart egy puszit.

Közben pedig már kifelé mentünk a hatalmas teremből. Marcelonak végül sikerült feloldania Bencét is, aki nagyokat nevetve és ujjongva fogadott mindent.

Jókat mosolyogtam Petrán, akinek láthatólag nagyon tetszett az egyik focista, mert nagyon nézte egyiküket, csak mivel előttünk mentek, így nem tudtam beazonosítani, melyiküket nézi.

- Kit nézel ennyire? - kérdeztem halkan magyarul.

- A két gyereket tartom szemmel - vágta rá. Ugyanis a két törpe a focistákkal ment elől, és Cris is.

- Ne hazudj! - Felsóhajtott.

- Teljesen mindegy - rázta meg a fejét, és azt kezdte el nézni, hova lép. - Ők híresek, tehetségesek, és dúsgazdagok. Százszor szebbet is talál magának, mint én.

- Petra, éppen az egyik ott elől értem harcol. Nem értem miért, de így van - mondtam neki Cris hátát nézve. Ani közben Marcelo haját piszkálta, aki nevetve tűrte. Bence pedig nagyon komolyan ment a sok kigyúrt pasi között.

- Neked miért ne jöhetne össze? - Felhorkantott a kérdésemre.

- Mert sokkal szebb vagy, mint én - vágta rá. Megráztam a fejem.

- Te vagy a szebb. Én nem törődik a kinézetemmel annyit - vontam vállat. - Ne vágj ennyire komoly arcot, és nem lesz baj. Szóval ki az?

- Sergio - bökött a spanyol felé.

- Többieknek felesége van és gyereke - bólintottam.

- Ikernek is? - nézett rám.

- Azt hiszem, nem - ráztam a fejem.

- Tetszik neked? - faggatott. Terelni akart magáról.

- Nem tetszik, csak ő nekem nagyon régóta egy olyan ember volt, aki elérhetetlen, és én iszonyúan szeretem, és remek kapus - magyaráztam.

- És Crist szereted? - ránéztem Petrára, majd Cris hátára.

- Nem tudom - sóhajtottam. - Olyan dolgokat hoz ki belőlem, amit eddig senki. Nem mellesleg elfeledteti velem Danit teljesen. - Elhúztam a számat. - Azt hiszem, jó úton haladok a szerelem felé, aminek nem örülök.

- Mert? - értetlenkedett.

- Mert egy nagyon jó pasi, és híres. - Én ezzel megmagyarázottnak éreztem a dolgot, de Petra kitartóan nézett rám. - Nők milliói hevernek a lábai előtt. Egy kapcsolat akkor igazi, ha végig tudok vele sétálni az utcán, kézen fogva. De ha kimegyek vele az utcára, akár csak egy pillanatra is, az jut eszembe, hogy másnap a címlapokon leszek.

- De hiszen körbe vesznek a fotósok, meg a TV-snek minden munkanapodon! - értetlenkedett.

- De nem rám kíváncsiak. Sebastiant fotózzák, vagy a kocsit - megvontam a vállam. - Ez más.

- Nem más. Nehogy már érdekeljen, ki mit gondol! - fújtatott egyet. - Túlkomplikálod.

- Te is - morogtam oda.

- Nekem nincs mit túlkomplikálni - rázta a fejét.

Marcelo eljött velünk a játszótérre, miután elhagytuk az edzőközpontot.

Cris, Bence és a mókamester Marcelo fociztak, míg én Anit löködtem a hintába. Petra a padon ült és elgondolkodva nézte a 3 fiút.

- Min gondolkodsz? - faggattam.

- Azon, hogy átköltözök ide, Spanyolországba - nézett rám. - Annyival jobb a légkör, és sokkal jobb idő is van.

- És a munkád? - vontam fel a szemöldököm.

- Biztos, hogy itt is vannak ügyvédirodák - vonta meg a vállát.

- Jogos - biccentettem.

- Hölgyeim, örültem, hogy megismerhettelek titeket - jött oda Marcelo. - De most mennem kell. Remélem, még találkozunk. - Ránk villantotta a huncut mosolyát. Ani kapott egy nagy puszit, Bencével nagy komoly arccal kezdett fogott. Cristől is elköszönt és lelépett.

- Menjünk mi is - néztem az órámra. Cris bólintott és a láthatóan fáradt Bencét felvette. Kiszedtem Anit a hintából és kimentünk a kocsihoz.

Mire becsatoltuk a két törpét, és elindultunk, már aludtak.

Mikor vissza értünk a villához, Cris óvatosan bevitte Bencét, Petra pedig Anit vitte lefektetni. Én meg vittem a csomagokat.

- Add meg Ramos telefonszámát - néztem Crisre, mikor leült mellém a konyhába. Petra még Anit takargatta a szobák egyikében.

- Minek az neked? - ráncolta a homlokát. - Nem vagyok elég? - játszotta a szomorút.

- Néha még sok is vagy - nevetettem. - De Petrának bejön a csapattársad, és legalább annyit szeretnék elérni, hogy kapjon egy igent, vagy nemet.

- Én úgy tudom, Ramosnak barátnője van - ölelt át Cris.

- Nem azt kérem, rendezd el, hogy összejöjjenek - sóhajtottam.

- Jobb ötletem van, minthogy én adjam meg a számát - vigyorodott el. - Gyere! - Megfogta a kezem és kirángatott az udvarra. Odamentünk a sövényhez és Cris átlesett a szomszédba. - Ez a ház - bökött a szomszéd villára - Ramosé, és itt áll a kocsija, szóval gondolom, itthon van.

- Jó tudni, hogy szomszédok vagytok - csóváltam a fejem. Megvonta a vállát. - Mit tervezel? - kérdeztem. Vigyorogva tűnt el egy percre, majd egy labdával a kezében jött vissza.

- Ez nagyon átlátszó, és tipikus - jegyeztem meg.

- Gyakran előforduló eset focista háztájon - vigyorgott. Lerakta a labdát, és hátra lépett párat. Terpeszbe állt, lehunyta egy percre a szemét, mintha felidézne valamit, és nekifutásból, teljes erővel elrúgta a labdát. Hallani lehetett, ahogy hatalmasat csobban a labda.

- Ez az! - ujjongott halkan Cris. - Kerti medence - vigyorgott rám. Intett és maga előtt terelve eltűntünk a kerítéstől.

Pár perc múlva csengettek.

- Petra kérlek menj ki, hiányos nagyon az öltözetem. - szólt ki Cris a hálójából, ahova elbújtunk.

- Ez annyira gyerekes - ráztam a fejem nevetve.

- Shh! - tette az ujját a portugál a szám elé. Várt egy kicsit, majd ledobta a pólóját nekem meg beleborzolt a hajamba, amin kicsit megbotránkoztam, de már rángatott is ki a hálóból. A hajam rendezgetve láttam meg az ajtóban álló Ramost.

- Béna - dobta oda a labdát Crisnek fejcsóválva.

- Kösz - biccentett Cris. - Bejössz?

- Nem, már megyek is - rázta a fejét. Észrevettem, hogy a telefonját akkor süllyesztette vissza a zsebébe. - Ciao!

- Hello - köszöntem, és belebújtam Cris kezébe, hogy ne lássák, hogy elröhögöm magam.

A nap folyamán leginkább bent voltunk és mindenféle mesét néztünk, mivel kint nem volt annyira jó idő, bár az eső nem esett már.

**

Reggel egyedül ébredtem az ágyban. Ma este mennek haza a Törpék Petrával.

Álmosan mentem ki a konyhába, de mikor hallottam, hogy Petra és Cris beszélget, inkább beálltam hallgatózásra.

- ..szóval elég nehéz gyerekkora volt. - mondta Petra.

- Tehát Ani csak a féltestvére? - kérdezte Cris szomorú hangon. Petra nem válaszolt, bizonyára bólintott. Elég mérges lettem, hogy csak így kiad Crisnek. Ez nagyon nem tetszett.

- Nem fogom megérteni, hogy voltak képesek kitagadni - sóhajtotta a portugál. Szóval Petra elmesélte neki. - Ártatlan volt, a szülei miért nem hiszik el?

- Nem tudom - válaszolta Petra. Tehát elmesélte a rendőrségi ügyem is. Csodálatos. Petra, ezért még megnyúzlak…

- Nem csodálom ezek után, hogy nem akar hazamenni, és ilyen zárkózott - Cris hangja nagyon szomorú volt. Engem senki ne sajnáljon.

Bementem a hálóba, és felöltöztem utcai ruhába. Összepakoltam a cuccaimat. A két törpe holmija már be volt csomagolva, így azokat is vittem magammal a bejárati ajtóhoz. Most azonnal eltűnök innen szépen.

- Mit csinálsz? - jött ki a konyhából Cris. Gondolom meghallotta, hogy mocorogok.

- Hazamegyek - vágtam rá. Elindultam a gyerkőcök szobája felé, de elkapta a kezem.

- Mert? - szegezte nekem a kérdést.

- Fogságban vagyok, hogy nem mehetek akkor haza, amikor akarok? - kérdeztem vissza. A szívem vérzett, a lelkemen az örökös sebről letéptem a vart.

- Nem vagy fogságban, mindössze érdekel, miért mész. - Látszott rajta, hogy megbántottam. Legalább könnyebben továbblép. Ez így túl meseszerű.

- Köszönd Petrának - vetettem oda és kihúztam a kezem az övéből.

- Mit csináltam? - jött ki ő is már a konyhából.

- Az a bajod, hogy mesélt kicsit a múltadról? - esett le Crisnek. - Azért menekülsz, mert megtudtam, miért vagy ilyen?

- Nekem nem kell senki sajnálata! - ordítottam. Nem tudom, miért emeltem fel a hangom, de menekülni akartam.

- És honnan veszed, hogy sajnállak? - dőlt a falnak. - Épp eléggé borzalmas gyerekkorom volt nekem is. És nekem sem kell senki sajnálata.

- Hagyj elmenni - suttogtam neki. - Ez túl mesés, ez túl boldog - nem beszéltem már hangosan.

- Ne menekülj a boldogság elől - kért szelíden. - Ha menekülsz, mindig rossz lesz, és bele fogsz őrülni. Belebolondulsz az életbe.

- Kérlek! - Beharaptam a számat, és már küzdöttem a könnyeimmel. Túlságosan vérzett a szívem, amire saját magam ejtettem vágást.

- Menj, ha menni akarsz - mondta szomorúan és bement a hálóba. Percekig csak álltam a szobák folyosóján, és a földet néztem. Iszonyúan szégyelltem magam. Halkan bekopogtam a hálóba és választ nem várva beléptem. Cris az ágyon ült, az ablakkal szemben. Felmásztam mögé az ágyra és átöleltem a derekát. Az arcom a széles hátára szorítottam. Felsóhajtott és a kezét az enyémre simította.

- Te vagy az első, kinek hinni tudtam. Te vagy az első, kinek nem hazudtam. - Nem gondoltam végig a verset, ami eszembe jutott, csak mondtam gépiesen. - Te vagy az első, kit szívből szeretek. Te vagy az első, kit sohasem feledek!

Egy kis játékot hirdetek(nincs tétje): Ki talált valami hibát a történetben?:D Vissza olvasva megkeresni nem ér! :D ( De ha vissza is olvasod, említsd meg, hogy vissza olvastad :D )

Réka neked pszt ;) :D (kivételesen bírd ki XD )