Téli tesztek 9

Hali! Virág pillanatnyilag akadályoztatva van, így nem tudja ő felrakni a frisst. Mondjuk úgy, hogy nincs netközelben. :D Nagyon köszönjük a sok komit, ennek eredményeképpen kapjátok ilyen gyorsan a frisst. Szóval továbbra is csak ilyen serényen! A konfliktusos voltam.:)

Végigcsúsztam a zuhanyzó csempézett falán. A testemen a fáradság uralkodott, és remegtem a hidegvíztől, ami a zuhanyrózsából hullott rám. Dani a hálóban aludt. Mocskosnak éreztem magam. Már nem voltam boldog. Már tudtam, mit tettem, tudtam, hogy csak úgy odaadtam neki újra magam. Egy hülye liba voltam. Dühösen csaptam a vizes csempére. Utáltam magam, és utáltam őt is.
Utáltam az egész világot. El akartam tűnni. Fájdalommentesen eltűnni. Azt akartam, hogy nyeljen el a csempe, nyomom se maradjon.
"- Felejtsetek, nem is voltam. Egy ismeretlent leltek holtan. A Földön csak álmomban voltam" - suttogtam a rég olvasott vers végét. Lehunytam a szemem és a hideg vízsugár felé fordítottam. Pár perc után felkeltem a csempébe támaszkodva. Sajnos lélekben még mindig lent feküdtem, de le akartam lépni mielőtt Dani felébred. Utáltam. Gyűlöltem.
Végigdörgöltem a testem egy puha törülközővel és össze-összekoccanó fogakkal tárcsáztam Max számát. Kicsöngött egyszer… kétszer… sokszor, de nem vette fel. Újra próbáltam, de megint csak a hangposta kapcsolt be. Kezdtem kiborulni. Nem bírtam tartani magam. Nem ment, hogy így éljek. Nem ment!
Leültem a mosdóval szemben a földre és a telefonom nézegettem. Vártam, hogy Max visszahívjon. Jó pár percig ültem ott, de semmi. Felkeltem és felöltöztem nehézkesen, mivel iszonyúan remegtem.
Már jó perce ültem ruhától a földön mikor rezegni kezdett a kezembe a telefonom. Bambán néztem rá. Még nem tértem vissza az elrévedésből teljesen.
Cristiano hívott. Egy hét után sem adta fel. Pár pillanatig néztem a villogó képernyőt, végül felvettem.
- Szia - szóltam bele halkan. Mazochista lettem volna? Előfordulhat.
- Barbara? - kérdezte döbbenten. - Te jó ég! Miért nem vetted fel eddig? Ennyire nem akarsz tudni rólam?
- Sok - suttogtam. - Nekem sok, hogy szeretőt játsszak.
- Ha csak egyszer felvetted volna, vagy válaszolsz egy üzenetemre, vagy csak elolvasol egyet is, tudnád mi a helyzet - mondta szemrehányóan. Visszanyeltem a könnyeim. Nem voltam túl jó idegi állapotban. - Irina csak a média felé a barátnőm. Tehetséges modellnek gondoltam, így én segítettem neki, ő nekem - magyarázta. - Az én nevemmel híres lett, rólam pedig leszálltak az újságírók. Néha megjelenünk együtt valahol, de ennyi az egész. - Felsóhajtott. - Barby, itt vagy?
- Itt vagyok - nyögtem ki nehezen. Ez már tényleg sok volt. Egyszerűen azt éreztem megtelt a pohár. - Csak… csak..
- Csak mi? - kérdezett vissza. - Nem hiszel nekem igaz? - kérdezte lemondóan.
- Hiszek neked - sóhajtottam. - Nem erről van szó.
- Hát akkor miről? - kérdezett vissza.
- Sok lett az életből - suttogtam pár pillanat gondolkodás után.
- Ne csinálj marhaságot! - vágta rá egyből. - Barbara, ne csinálj semmi hülyeséget! Kérlek szépen, ne!
- Nem leszek öngyilkos! - horkantottam fel a feltételezésre. - Csak sok. Nem bírok tovább játszani.
- Játszani? - döbbent meg.
- Az én életszeméletem szerint az élet egy játék - magyaráztam. - Reggel felrakod a maszkod, és csak este lefekvés után rakod félre pár órára. Ezért gondolom úgy, hogy együtt aludni valakivel nagy dolog - magyaráztam. - Persze a buli utáni hajnalok kivételt képeznek.
- Értem már, miért nem akartál akkor velem tölteni egy éjszakát - hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Barby? - kopogott be Dani az ajtón. A félelem a tüdőmbe szorította egy pillanatra a levegőt.
- Ki van nálad? - kérdezte kíváncsian Cristiano.
- Nem otthon vagyok - suttogtam.
- Hát? - faggatott automatikusan halkabb hangon.
- Madridban - sóhajtottam. - Egy hotelben. Éppen túl vagyok életem legrosszabb döntésén - vallottam be.
- Barbara! - ütötte már az ajtót Dani.
- Pillanat! - Szóltam ki neki. Próbáltam normális hangot megütni.
- Madridban? - döbbent meg Cristiano. - De mit.. Nem akarom inkább tudni - viaskodott magával. - Azt hiszem, lerakom.
- Várj! - tartottam szóval. - Máshogy van, mint gondolod. Ne játszd azt, amit én, kérlek! Én rohadtul nem akarok itt lenni - nyögtem ki halkan. Féltem kimenni a fürdőből.
- Hol vagy? Madridon belül - sóhajtott. Elmondtam neki a hotel nevét. Ismét sóhajtott. - Elmenjek érted?
- Ne. Nem akarom, hogy értem ugrálj - ráztam a fejem. Dani már a kilincset rázta.
- Gyere már ki! Mit művelsz bent? - dörömbölt.
- 20 perc és ott vagyok, rendben? Megcsörgetlek, és gyere le. - Nem akartam pont vele találkozni most.
- Cristiano ne... - nem hagyta befejezni.
- Cris, és már indulok is - kinyomta a telefont. Utáltam, mikor ezt csinálják. De sokkal jobban utáltam azt, aki az ajtó másik oldalán van. Képes volt ezt tenni velem, pedig tudta, hogy szeretem. Végül mély levegőt vettem, felkeltem, és kitártam az ajtót.
- Békén hagyhatsz - vetettem oda. A lelkemen vérezni kezdett újra a seb.
- Mi bajod? - ráncolta a szemöldökét.
- Te vagy a bajom - vetettem oda. Megfogtam a kabátom, beleléptem a cipőmbe, és megindultam a táskámmal a kezembe kifelé.
- Nem maradsz? - kérdezte szexin mosolyogva. Csak egy boxer volt rajta. Komoly önuralom kellett, hogy ne remegjek még mindig a hidegtől, és talán valami mástól. De még ennél is több erő kellett, hogy ne dobjak le mindent és omoljak a karjaiba. Közelebb lépett, én pedig, mielőtt feladja az akaratom a harcot, kiléptem a folyosóra, és becsuktam magam mögött az ajtót. Egy pillanatra sem álltam meg. Minél messzebb akartam lenni Danitól. Nem értettem, Max miért nem veszi fel a telefont, és nem értettem, hogy hagyhatott ide jönnöm.
Jó pár perce lent toporogtam a hotel előtt, mikor meghallottam a mély dorombolós hangot. Eltéveszthetetlen Audi motor hangja volt. Arra néztem és a már látott mélykék Audi RS5 lassított le mellettem. A lelkiállapotomból kifolyólag most mindenre érzékeny voltam. Sóhajtva néztem végig a gyönyörű kocsin. Sokáig bámészkodhattam, mert kinyílt az anyósülés felőli ajtó és Cristiano hajolt át.
- Beszállsz? - Bólintottam és egy utolsó pillantás után beültem.
- Gyönyörű ez az autó - végignéztem a műszerfalon. Ez már bőven a luxus kocsi kategória volt.
- Mi ez az egész, Barby? - kérdezte Cristiano, mintha nem is hallotta volna a dicséretemet. Talán tényleg nem is figyelt rá.
- Nem kellett volna értem jönnöd - sóhajtottam fel.
- Jó, jó.. - dobolt a kormányon. - Ugorjunk és áruld el nekem, hogy miért nem vetted fel a telefont? És most miért? És mit kerestél itt? Bántott valaki?
- Azért nem vettem fel, mert úgy éreztem, játszol velem te is - vallottam be. Mit takargassam? Éppen most mentett meg Danitól, és egy újabb borzalmas hibától. Bár abban nem voltam biztos, hogy az nem hiba-e, hogy éppen Ronaldóval dumálgatok az életemről.
- Én is játszok veled? - kérdezett vissza, a mondat elejét megnyomva. - Miért még ki? - pillantott rám.
- Egy kedves spanyol, aki szeretőnek használt végig - meséltem sóhajtva. Kibámultam az ablakon és figyeltem a gyorsan elsuhanó tájat. Megnyugtatott a motor dorombolása. - Végig csak álltatott. Én persze beleszerettem.
- Ma vele találkoztál? - érdeklődött színtelen hangon.
- Igen - suttogtam. Rásandítottam, de az arcáról semmit nem lehetett leolvasni, pedig ebben jó voltam.
- Bántott? - folytatta a vallatást. Mert annak éreztem.
- Testileg nem - megint csak sóhajtottam és kinéztem az ablakon. - Azt hiszem, azóta is vágytam rá, és szerettem. De ma végleg megutáltam. Soha nem szerettem, ha játszanak a nőkkel, főleg azt nem, ha velem. - A düh szép lassan kúszott fel a mellkasomban. Inkább legyek dühös, mint kiboruljak. Az ráér majd otthon, a csöndes kis lakásomban.
- Na most akkor ki játszik kivel? - vigyorgott rám. Próbált felvidítani.
- Ez más - ráztam a fejem. - Tudod, két éjszaka - mutattam az ujjammal a kettest. Próbáltam magamra erőszakolni a jobb kedvet.
- Ennyi? Neked ennyi? Két alkalom? - kérdezte komolyan.
- Nem lehetne, hogy ezt ne feszegessük? - húztam el a számat. - Most ne. Nem érzem magam lelkileg olyan stabilnak, hogy ezen gondolkodjak.
- Én türelmes ember vagyok - vont vállat. Elvigyorodtam. Ritkán láttam Őt játszani, de minden volt elmondható róla, csak a türelmes nem. Először meg akartam tartani magamnak a dolgot, végül úgy döntöttem, hogy viccesen megjegyzem.
- Nem szoktál túl türelmesnek tűnni a pályán. - Elvigyorodtam, és vártam a választ.
- A magánéletben az vagyok - mondta komolyan, majd egy elrévedős mosoly jelent meg az arcán, aminek annyira nem örültem, mivel éppen 100 km/órával mentünk Madridon át. - Meccs közben dühít, ha nem sikerül gólt lőnöm. Feszült leszek tőle. Főleg, hogy a csapat régebben teljesen tőlem várta úgymond el a gólszerzést. Rám építettek. Ez elég feszültté tud tenni.
- Nekem mondod? - morogtam. Kinéztem a tájra, majd vissza Cristianóra. - Ha csak egy picivel erősebben teszem le a kocsit, vagy valamit nem tökéletesen csinálok, egy egész verseny rámegy.
- Mindkettőnknél fontos a pontosság. És még így is rengeteg minden van, amin múlik - mondta, mikor már lassabban mentünk egyik csendes utcából a másikba.
- Ki mondta, hogy hajlandó vagyok eljönni hozzád? - piszkáltam.
- Nincs választásod. - vont vállat vigyorogva.
- Nem alszok itt - szögeztem le.
- Én Franciaországban alszom - mosolygott rám. - Nem is marasztaltalak volna.
- Mit keresel te ott? - ráncoltam a szemöldököm.
- Holnap a Lyon ellen játszunk - nevetett.
- Áucs - nevettem. - Hányszor is kapott ki a csapat tőlük?
- Idén nem fogunk - mondta magabiztosan. Közben befordult a kapun. Kiszállt és vitte magával a táskámat is, amit hátra dobtam be. - Idén nem kapunk ki Lyonban. Itthon pedig még idén nem vesztettünk.
- Ezt a magabiztosságot.. - nevettem. - Ilyenkor döbbenek rá, mennyire nincs időm már a focival foglalkozni - csóváltam meg a fejem. - Azt se tudom, kik játszanak nálatok, vagy bármelyik másik csapatban.
- Tudok névsort mutatni - vigyorgott. Lenyomta a bejárati ajtó kilincsét, és belépett. Tehát volt itt valaki, hiszen be se volt zárva. Már előre paráztam, hiszen azt mondta, az anyukája is van, mikor itt van.
- Lehet megnézem a meccset, és akkor tudni fogom - mosolyogtam rá, míg kiléptem a cipőmből. A kabátom nem vettem le, mert így is picit fáztam, valószínűleg csontig fagyhattam.
- Nézd, - viszonozta a mosolyt, míg felakasztotta a kabátját. - én csak örülök neki. Kabátod nem rakod le? - bökött felém.
- Most így jó - húztam összébb magam.
- Pedig nincs itt bent hideg - nézett a hőmérőre az előtérben.
- Őőő.. - levettem a sapkám, ami már kezdett átázni, a vizes hajamtól. - Igazából legalább fél óráig a jéghideg víz alatt álltam.
- Mit csináltál? - kérdezte döbbenten. Valószínűleg jó nagy adag szidás jött volna, de egy nő sétált ki a hálók felől. Mindketten felé fordultunk. Az első szó, ami eszembe jutott róla, az, hogy vonul. Nem sétált. Vonult. Mint egy királynő. Rossz pont. Egy feszülős naciban volt és egy testre simuló felsőben. A haját dobálta. Olyan volt, mintha ő lenne a ház úrnője. Még egy rossz pont. Utáltam, ha valaki így viselkedik.
- Szia! - nyújtotta a kezét felém. - Irina Shayk.
- Barbara Németh - fogadtam el a felém nyújtott kezet. Sejthettem volna, hogy ő Irina. Első benyomásnak tökéletesen borzalmas. Affektált, és iszonyú akcentussal beszélt. Unszimpatikus volt, és Cristiano bulvár kurvája. Erre a gondolatra elmosolyodtam. Még esélyt sem adtam neki, hogy meggyőzzön az ellenkezőjéről, máris kurvának tituláltam. Valószínűleg sok bennem az előítélet. Főleg az ilyen nők felé.
- Tudom - mosolygott.
- Alszik? - nézett Cristiano a nőre, aki bólintott.
- Elég nehéz meggyőzni, hogy maradjon fekve - húzta a száját.
- Olyankor kéne felvenni, és úgy elaltatni - vonta fel a szemöldökét Cristiano. Irina pár percig farkasszemet nézett vele, majd hátat fordított nekünk és bement, a konyhába.
- Továbbra is furcsán érzem magam ebben a házban - súgtam oda Cristianónak. - Főleg, hogy ő is itt van! - böktem a konyha felé.
- Azt hittem, menekülőre fogod, ahogy meglátod - vallotta be vigyorogva.
- És hova meneküljek? A szomszédhoz? - viccelődtem.
- Ott is focista lakik - elmélkedett Cristiano. - A csapattársam - sandított rám.
- Casillas? - húztam az agyát.
- Nem - morogta. - Ramos.
- Ó! - csillant fel a szemem. - Tudod, ő is spanyol válogatottas - látványosan megnyaltam a számat.
- Tudom - morogta. Csak miután morogva Irina után ment, esett le, hogy mennyivel könnyebb mellette tartanom magam. Eltereli a figyelmem.
Először utánuk akartam menni, de meggondoltam magam. Oda mentem ebben a nagy és számomra ijesztően puccos lakásban, ahol otthon érzem magam. A kicsi szobájába. Halkan mentem be, de ahogy láttam, nem lett volna szükség a csendességemre. A kis Ronaldo a kiságy közepén ült és éppen a feje felett lévő lelógó valamit akarta megfogni. Elég messze volt tőle.
- Szia - mosolyogtam rá. Oda mászott a kiságy széléhez és a rácsba kapaszkodva állt fel. Elég instabil volt, az biztos. - Azt hiszem, meg kéne barátkoznunk - mentem oda hozzá, de nem vettem ki. - Nem is értesz angolul - húztam el a számat.
- Még nagyon fiatal. Beszélj hozzá nyugodtan angolul - jött be Cristiano. - Legalább azt is megtanulja - nem vette ki a fiát az ágyból. Fura volt belegondolni, hogy neki van egy kisfia.
- Ígéred, hogyha innen elengedlek, hallani fogok felőled? - kérdezte csendesen. - Hívsz, vagy valami.
- Ígérem - néztem rá. Nem tudtam róla ebben a percben elképzelni, hogy bántana. Nem olyan volt, mint Dani. Közel sem. - Mikor kell indulnod?
- Még van időm bőven - nézett az órájára. - Este 6-kor kell oda érnem a találkahelyre. Te innen hova? Hazamész?
- Törölték a bahreini tesztet és futamot, így fogalmam sincs - vontam vállat. - Valószínűleg vissza Angliába, az egyik esti géppel.
- Menj, tusolj le, vagy feküdj be egy adag forró vízbe - intett a fejével. - Nem egészséges, amit csinálsz.
- Mondja pont az az ember, aki zuhogó esőben, fagyban képes órákat futkosni egy labda után - piszkáltam.
- Pont az replikázik, aki télen tesztelni jár, és iszonyú sokat dolgozik? Aki a legnagyobb esőben, és szélben is ott van? - megvontam a vállam.
- Az más. Én fedett helyen vagyok kilencven százalékban - most ő vonta meg a vállát.
- Gyere megmutatom a fürdőt - mellém lépett és adott a kisfia fejére egy puszit. Mondott neki valamit Portugálul, mire a kissrác sértődötten ült vissza. Okos gyereknek tűnt, és nagyon csendes volt. Egyszer sem gagyogott bele, míg beszélgettünk. Ingetettem az ajtóból neki, amit nagy vigyorral viszonzott. Emlékeztetett a húgomra, akit nagyon régen láttam utoljára.
Hagytam, hogy Cristiano a derekamon pihentetett kézzel terelgessen a hatalmas villában. Ahogy beléptünk a hálóba, egyből felismertem a helyet.
- Egy élmény volt itt felébredni - jegyeztem meg. - Egy szuszogó takaró csomóval magam mellett - piszkáltam.
- Elég nehéz felkelteni - nevetett. - De azért megpróbálhattad volna - csóválta a fejét. Mindent megmutatott a fürdőben, hogy hol van, és még a vizet is megengedte nekem a hatalmas kádban. Kíváncsi voltam, hogy maradni akar-e, de mikor jó fürdést kívánt és becsukta maga mögött az ajtót, nem maradt kétségem. Nem akar csatlakozni.
Saját magamat is megleptem, hogy egy ilyen nap után ezt csalódottan veszem tudomásul. Ledobáltam a cuccaimat, és közben arról győzködtem magam, hogy érthető, és evidens. Én hülye, mit hittem? Neki ott van Irina. Egyrészt, mit akarna egy ilyen senkitől, mint én, másrészt miért is akarok megint egy kétes dologba belemenni?
Hihetetlen, hogy pont ma aláztak enyhén szólva meg, és már arra vágyom, hogy csatlakozzon hozzám a hatalmas, több személyes kádba.
Sóhajtva merültem el a vízben. Nagyon jól esett minden porcikámnak a meleg víz. Mintha most olvadna le rólam Dani érintése. A meleg víz kellemesen elbódított. Lehunytam a szemem, és kis híján el is aludtam, de az ajtó nyitódása felébresztett. Riadtan ültem fel a vízbe, és takartam automatikusan magam.
- Bocsánat - mosolyodott el a mozdulatra Cristiano. - Kopogtam, csak nem válaszoltál - szabadkozott. - Szólj, ha menjek ki. Egyáltalán nem sértődöm meg.
- És ha nem mondom, akkor mit csinálsz? - kérdeztem kíváncsian. Úgy tűnt, arra számított, hogy elküldöm. Elvigyorodott, és ledobta a pólóját. Teljesen elnémított a látvány, pedig nem elsőre látom. Az izmai meg-megfeszültek, ahogy kilépett a nadrágjából is. Oda jött a kád mellé egy szál boxerben. Beharaptam az alsó ajkam. Utáltam, hogy ilyen vagyok. Nem bírok nemet mondani. Végighúztam a vizes ujjam az izmos combján, mire egy Ronaldós félmosolyt kaptam válaszul.
Nem akartam arra gondolni, hogy ő is simán átejthet. Semmire sem akartam gondolni. Dani érintései végleg eltűntek a testemről, ahogy Cristiano ölelt magához.