Téli Tesztek 14

Reggel meglehetősen morcos voltam. Cris büntetését terveztem. Nagyon haragudtam rá, mert csak úgy kifizette a repjegyeket. Petra meg egész reggel rajtam vigyorgott, hogy milyen házsártos vagyok, inkább örülnék. Erre nagyon allergiás voltam. Utáltam, ha helyettem fizettek. A régi beidegződéseket nehezen vetkőzi le az ember.

A két törpe nagyon élvezte a dolgot, ezt mondjuk tudhattam volna előre. Ani rátapadt a repülő ablakára és nézte a felhőket, Bence meg Petrával kártyázott. Én inkább nem néztem ki az ablakon, akkor lehet rosszul is lettem volna.

Mikor leszálltunk, bennem nagyon munkálni kezdett, hogy mindhármukért én vagyok a felelős, hiszen tulajdonképpen miattam vagyunk itt, és én vagyok az egyetlen, aki már járt is azért Madridban. Picit pánikoltam is, hogy egy ismeretlen országban, elég ismeretlen városban valamelyikük elveszik.

- Ha Cris nem vár már ránk, megverem - morogtam az orrom alatt, mikor kisétáltunk a kapun. Ani Petra kezében volt, én pedig Bence kezét szorongattam.

- Megnézzük azt a játékboltot? - mutatott az egyik bolt felé. Tele volt pakolva plüssökkel.

- Most nem. - Már csak az kéne, hogy eltűnjenek a szemem elől.

Leszedtük a bőröndöket, és kifelé indultunk.

Őszintén, ha nem köszön rám Cris, simán elmegyek mellette. A sapka a szemöldökéig le volt húzva és a kabátjába temetkezett.

- Csáó - mosolygott rám, majd végignézett mindenkin. Bence megszeppenten bújt közelebb hozzám. Petra viszont nagyon talpra esetten egyből közelebb lépett, és elengedte a bőröndöt, hogy kezet nyújtson.

- Petra Németh. - Cris felemelte a fejét, és így látható lett a félmosolya. - De hívj Petrának nyugodtan.

- Cristiano Ronaldo - viszonozta a gesztust Cris. - De hívj nyugodtan Crisnek.

- Oké - mosolygott rá Petra. Ani is kilesett Petra nyakából, ugyanis oda bújt el. Kezdett abba a korba lépni, amikor elsőre az idegenekkel bizalmatlan volt. Én csöndben vártam, hogy a húgom mit szól Crishez. A portugál kedvesen rámosolygott, és már meg is volt a bizalom Aniban. Visszavigyorgott és picit el is pirult. Nocsak.

- Az a kis törpe a húgom Anemona, Ani - magyaráztam Crisnek. - Ő pedig Bence - néztem le a kis srácra, aki még mindig szorosan a lábam mellett állt.

- Szeretsz focizni? - guggolt le hozzá Cris. Bence segélykérően nézett rám. Egyből fordítottam neki, ő pedig bólogatni kezdett. Megtudtam valami újat. - Majd focizol velem? - most már egyből fordítottam. Bence ismét csak bólogatni mert. Cris bíztatóan mosolygott rá.

A kocsi felé lépdelve azon gondolkodtam, hogy mindenki ennyire szereti a környezetemben a kisgyerekeket, vagy csak az én rokonaim ennyire édesek?

Persze Crisről és Sebastianról tudtam, hogy imádják a kicsiket. De ez akkor is kicsit fura volt nekem.

Bencét anyáskodva becsatoltam a gyerekülésbe, hogy biztosan jól legyen becsatolva. Cris nem feledkezett meg a gyerekülésekről, mint én.

Petra a másik oldalt Anit csatolta be, majd ő maga bemászott középre, és jelentőségteljesen rám nézett. Esélyt sem kaptam, hogy ne Cris mellé kelljen beülnöm. Sóhajtva szálltam be az anyósülésre.

- Nagyon haragszol? - nézett rám bocsánatkérően.

- Én ezt sértőnek érzem - magyaráztam vállat vonva.

- Legközelebb tiszteletben tartom - ígérte.

- Miért, lesz legközelebb? - kérdeztem egyből vissza.

- Remélem - vigyorodott el.

Kibámultam az ablakon, és a madridi forgatag vett minket körül. Szombat lévén mindenki ment valamerre kikapcsolódni.

Az első pár percben még lehetett Ani csacsogását hallani, de gyorsan elaludtak mindketten, Petra pedig csendesen nézelődött.

- Remélem nem unszolás miatt jöttél, hanem mert szerettél volna - jegyezte meg Cris. Már a külvárosban jártunk.

- Végülis szerettem volna jönni, de még nem döntöttem el, hogy jó ötlet volt-e - jegyeztem meg, és ráöltöttem a nyelvem. Meglepve pislogott rám, majd vigyorogva viszonozta.

Viszonylag gyorsan odaértünk a házához, ami inkább volt egy nagy villa.

- Most szólok, hatalmas felfordulást fog csinálni ez a két Törpe - figyelmeztettem, mikor kiszálltam már az udvarban. Bence továbbra is mellettem somfordált, nagyon közel, Ani viszont rohangálni kezdett.

- El ne ess! - szólt utána Petra. Éppen elrohant volna Cris mellett, de a focista egy kézzel könnyen elkapta a derekát és felemelte.

- Sia - nézett rá Ani megilletődve kicsit. Cris nyomott egy puszit az arcára, és Anival a kezében vett ki két táskát a csomagtartóból. Az én sporttáskám pántját simán a vállára dobta és még egy bőröndök kiemelt és úgy sétált előre.

- Oké, ez már nagyon hihetetlen kondi - súgta oda Petra.

- Focista - csóváltam a fejem. - 90 percet végig rohangál. Én nem csodálkozom semmin.

- Ott a pont - mosolyodott el. A maradék két bőröndöt Petra hozta, mert Bence nem nagyon akart normális tempóban menni, így felvettem.

- Te félsz, vagy meg vagy illetődve? - kérdeztem tőle halkan.

- Ő Ronaldo! - súgta vissza. - A világ legjobb focistája!

- Ezt meg ne mond neki - sóhajtottam fel színpadiasan. Az unokaöcsém Ronaldo fan. Ezt talán jobb lett volna előre tudni.

Mikor beléptünk a villába, csak Ani kacagását lehetett hallani.

- Azta - nézett körbe Petra.

- Érezzétek otthon magatokat - jött oda Cris, és felakasztotta Ani kabátját a fogasra. Ami nagyon meglepett, hogy oda hajolt hozzám és lehelet finom csókot nyomott a számra.

- Gyere, mutatok valamit - tartotta a kezét Bence felé, aki először megszeppenve nézett rám, de mikor letettem, hajlandó volt megfogni Cris kezét.

Én már rutinosan egyből a konyhába mentem. Már nem volt annyira ismeretlen a hely, így ténylegesen tudtam otthonosabban mozogni.

**

Az ebédet Cris úgy rendelte, ugyanis nem hagyta, hogy mi főzzünk. Lehet a konyháját féltette. Vagy a nagy tisztaságot.

- Nem értem, miért nincs itt a fiad - csóváltam a fejem. Kint voltunk a hatalmas udvaron és éppen azt néztük, hogy Ani és Bence hogyan magyarázzák Petrának, mit is kéne csinálnia, mert beállították kapusnak. Bence nagyon felpörgött, hogy Crissel focizhat, Ani meg bármit szívesen csinált, csak jó piszkos lehessen, és figyeljenek rá.

- Anyu hazavitte Portugáliába - vonta meg a vállát. - Te mondtad, hogy nem akarsz még vele találkozni.

- De a fiad mit vétett, hogy távapukája van? - kérdeztem. Nagyon morcosan nézett rám.

- Én nem ijedek meg tőled - fontam össze a mellem előtt a kezeimet. - Azt hittem itt lesz. Olyan kis husi.

- Husi? - kérdezett vissza meglepetten.

- Nem tudom megmagyarázni - vontam most meg én a vállam. - Még nem koptak le rólam a régi szavak, szokások - vigyorogtam.

- Én nem bánom - vigyorodott el ő is. Adott egy puszit, és ment kisegíteni szegény Petrát, akin látszott, hogy már teljesen bezavarodott.

- Focizol te is velünk? - jött oda hozzám Bence.

- Nélkülem nem lenne meg a csapat. - kacsintottam rá. - Leszel velem egy csapatban?

- Csak ha elverjük őket - bökött Cris és Ani párosa felé.

- Csak természetes - vigyorodtam el.

- Szóval már meg is beszéltétek ki-kivel lesz egy csapatban? - jött oda Cris, a húgom kezét fogva.

- Mi leszünk ellenetek - bólintottam. - Idehozzátok a labdát? - néztem Bencére. Egyből versenyt futottak a ház felé, aminek a fala mellett a focilabda volt.

- Engedjelek nyerni? - kérdezte Cris magabiztos vigyorral.

- Nem kell, simán elverünk - viszonoztam a magabiztos vigyort. Nevetni kezdett. Meg látjuk ki nevet a végén.

Egy ing volt rajtam és alatta egy top, így szépen felkötöttem a mellem alá az ingem alját, és végiggomboltam. A toppom elég merész volt viszont dekoltázsban. Cris ezt nem láthatta, mert már a két törpe felé sétált. Petrával összenéztünk és muszáj volt vigyorognom.

Cris csak akkor vette észre a ruhámban tett változtatást, mikor focizni kezdtünk.

- Hé, ez így nem ér! - szólt oda nekem.

- Nem mondtam, hogy tisztességesen fogok játszani - vigyorogtam rá. - Azt hitted, ennyire magabiztosan kiállok egy profi ellen, minden szándék nélkül? - Nevetni kezdett, aminek az lett a következménye, hogy simán elrúgtam mellette a labdát, és Petra még arrébb is lépett, hogy tuti gól legyen.

- Ezaaaaaaaaaaz! - kiabálta Bence és megölelt. Ani komoly arccal ment oda a meglepett Crishez és combon csapta.

- Oké, ha harc, hát legyen harc. - A sunyi mosolyából sok jóra nem számítottam. - Gyere, megverjük őket - intett Aninak. Azt hiszem, Cris minden téren szeret nyerni, ugyanis tényleg bekeményített. A cseleinél legtöbbször csak néztem. Petra inkább ki is állt a kapuból, még egy gyenge rúgást sem szeretett volna megfogni tőlem, főleg nem Cristől. Rengeteget rohangáltunk, aminek az lett a vége, hogy mire lemenőben volt a Nap, azért elfáradtunk. Bár inkább a két Törpe fáradt el, Crisen meg se látszott a futás, pedig őt futtattuk a legtöbbet.

Bementünk a házba, én pedig beleroskadtam az egyik kényelmes fotelba. Cris a kanapéra dobta le magát Petra mellé, Ani pedig egyből a focista ölébe mászott.

Jó pár perc után vettem rá magam, hogy felkeljek.

- Gyertek Törpék. Játszunk esti mondókát. - Ani tapsolni kezdett és vidáman szavalta Cris ölében ülve.
- Eggy, Hojd az égre megy - mutatott ki az ablakon. Kint már sötétség honolt.

- Kettő, csillag mintás kendő! - mondtuk egyszerre. Cris és elmosolyodott. Petra felvette Bencét. - Három, szemed csípi az álom. - Ani látványosan megdörzsölte a szemét, és én is azt mímeltem. A sminkem mégsem kenem azért el.

- Négy, fürdő vízben légy - mondtam neki. Cris felkelt és Anit lerakta a földre. A húgom megfogta a focista kezét, a másikkal pedig Bence kezét fogta meg, és átkísértette magát a fürdőbe.

Cris engedett neki vizet, és Ani és Bence is belemásztak egyből. Ani felállt és Bence hajára nyomott egy adag sampont, amit már én hoztam be nekik.

- Öt, sikáld üstököd! - mosolyogtam.

- Hat, a mancsod még ragad! - mondtam tovább. Ani a kezét kezdte összedörgölni jó alaposan. Cris arcán fülig érő mosoly volt.

- Hét, mosd a füled tövét - folytattam. Ani a nyakát, fülét, arcát is beszappanozta, majd mikor látta, hogy Bence nem csinálja oda ment hozzá és a kis kezével Bencéjét is megsikálta. Levettem két törülközőt, az egyiket Bencének nyújtottam, aki nagyfiúsan elfogadta, a másikat Aninak tartottam.

- Nyójc, tita minden pojc! - mondta vidáman. Hagyta, hogy beletekerjem a törülközőbe, és hagyta, hogy kiszedjem a kádból.

- Kilenc, kis kegyenc - dörgöltem meg a haját közben. Ráadtam a pizsamáját, és leraktam a földre.

- Tííííííz, tejbegjíz! - futott vidáman a konyha felé. Cris segítségével csináltunk tejbegrízt, és még mi hárman is leültünk enni belőle. Nagyon régen ettem utoljára tejbegrízt, de ahogy láttam, Cris is így volt vele.

- Kanajazd be, finyom, meleg.. - mondta az utolsó falattal a szájában Ani.

- Aztán gyerünk, ágyba veled! - keltem fel az asztaltól. Ránéztem Crisre aki készségesen mutatta az utat. A háló melletti vendégszobát kapták meg a gyerekek, míg Petra a folyosó másik oldalán lévőt. Anit és Bencét befektettem az ágyba, és odaültem az ágy szélére.

- Tessék szépen aludni, rendben? - kérdeztem mosolyogva. Petra már elment fürdeni, ő már elköszönt a törpéktől, Cris az ajtóban álldogált.

- Kapok puszit? - ült fel Ani Crisre nézve. Már szinte észre se vettem, hogy fordítok. Cris adott egy nagy puszit Aninek és a húgom vissza is adta egyből. Bence mellett Cris tétovázott, de végül nyomott egy puszit a homlokára. A kisfiú nagyon boldog, büszke fejet vágott.

- A vejset, a vejset! - szólt utánam Ani mikor ki akartam menni a szobából.

- Melyiket? - mentem vissza.

- Az ajvósat! - vágta rá.

- Hallod a csöndet? - kezdtem halkan. - Elpihent a szél. Esteli égen a hold útra kél. Alszik az utca, fű, fa, lombos ág. Lepke, madárka már aludni szállt. Csak egy magányos fülemüle zeng, csillagos fényben esti dalba kezd. Miért szól az ének? - Bence már aludt is, mire ide értem a lassan, halkan előadott versben. - Altatni akar. Aludj el szépen, Barby betakar. - Megigazgattam hugin a takarót, és adtam neki egy óvatos puszit. Lecsukta a szemeit, és halkan, egyenletesen szuszogni kezdett. Szorosan ölelte a macit, amit születésekor kapott tőlem.

Halkan osontam ki a szobából. Cris végighallgatta az egészet az ajtóban állva.

- Számíthatsz egy potya alvótársra az éjjel - figyelmeztettem előre. Elmosolyodott és megvonta a vállát.

- Nem bánom. Most pár órát még úgyis alszanak nyugodtan - mondta. Bólintottam. Beterelt a hálóba, és ahogy becsukta maga mögött az ajtót, közelebb húzott magához és lágyan, gyengéden megcsókolt. Óvatosan az ölébe vett, és megindult velem a fürdője felé.

- Utálom, ha cipelnek - jegyeztem meg elszakadva az ajkaitól.

- Ne légy pillanatrontó - szólt rám vigyorogva. Megadóan bújtam a nyakába, hogy belecsókoljak.