Kína- Török 2

Rékát megkértem tegnap este mondjon egy nem létező karakter nevet ebből a történetemből ( Igaz elsőre rávágta, hogy Eva.. XD )Szóval: Réka Barbit mondta. Hogy ez mit jelent? Tippeljetek a fejezet alapján =p

- Mi a francot kerestek itt? - tettem fel az első kérdést, amikor kinyitottam a bejárati ajtót.

- Lehetnél sokkal nagyobb tisztelettel felénk - jegyezte meg apám.

- Pont titeket nem foglak tisztelni. - Felvettem a húgom és megöleltem. - Szia Aninak, hogy vagy?

- Jepültünk! - újságolta boldogan. Bementem vele a nappaliba és leültem a kanapéra.

- Nem nézel ki valami jól! Mondtam, hogy tönkretesz a munkád! - kötözködött az apám.

- Nem a munkámmal van a baj, de persze ezt te soha nem fogod megérteni - vetettem oda. Teljesen Anira figyeltem.

- Miért nem élsz egy nagyobb és tisztább lakásban? - kérdezet anya - Bár te meg a rend…

- Azért jöttetek, hogy kritizáljatok mindent, ami körülvesz? - érdeklődtem.

- Nem. Jöttünk, mert te nem voltál képes több mint egy éve felénk nézni! - akadt fenn anya a dolgon.

- Vajon hogy mertem!?- forgattam meg a szemem.

- Igazán takaríthatnál többet - nézett körbe anya undorodva.

- Mikor itthon vagyok pár napot, nem arra fogom elcseszni, hogy összepakoljak és minden porszemet letöröljek, ami az egyhetes távolléteimben lerakódik - morogtam.

- És még ez a kutya is - csóválta a fejét apám.

- Ani, van kedved lemenni a játszótérre Akirával? - kérdeztem a húgomtól.

- Ideeen! - vágta rá boldogan.

- Míg nem vagyok itt, döntsétek el, melyik hotelben laktok majd, mert itt nem maradtok ilyen hozzáállással, az biztos - vágtam anyám fejéhez. Ani és Akira boldogan szaladtak az ajtóhoz.

- Mégis mit képzelsz? - akadt ki apám.

- Azt, hogy ez a lakás maximálisan az enyém, és itt én diktálom a feltételeket és nem te! - vágtam a fejéhez. - És ha majd hajnali hatkor van kedvem hazaesni egy orgiából, akkor abba neked nincs beleszólásod.

- Van barátod! - kötekedett anya. - Őt mikor szándékozod nekünk bemutatni?

- Soha! - vágtam rá, míg beleléptem a cipőmbe. Felvettem egy vékony kabátot, és kivonultam a lakásból.

Legalább két órán át lent voltunk a játszótéren, és csak utána mentünk vissza a lakásba. Anyám pakolászott, apám meg a kanapén ült és a TV-t kapcsolgatta.

- Miért nincs egy normális adó sem, ahol érthető nyelven beszélnek? - kérdezte tőlem.

- Mert nem tudsz angolul, és Angliában vagy - néztem rá lenézően, hogy ezt nem érti meg. - Anya, mit művelsz?

- Összepakolok kicsit. Zavar a kupi - magyarázta.

- Miért, maradtok? - kérdeztem arra célzóan, hogy nem tetszik a dolog.

- Persze! A hétvégén húsvét lesz - bólintott.

- Petra innen pont 40 perc autókázásra lakik. Szívesen elviszlek titeket - mondtam apámra nézve.

- Mi veled akarjuk tölteni - mondtam anyám egyből.

- Igazából Anemona akart veled lenni - mondta apám mellékesen. Ránéztem a húgomra, aki még mindig a nyakamba kapaszkodva hallgatta a vitát.

- Hijjányzój - vallotta be a hajamba bújva. - Cjisz is hijjányzik. Ő itt jesz?

- Nem lesz itt - ráztam a fejem szomorúan. Már bántam, hogy elvittem hozzá a húgomat. - Bencét hol hagytátok?

- A keresztszüleinél van - magyarázta anya. Elhúztam a számat és lemondóan felsóhajtottam.

Anit elvittem a fürdőbe, megmosni a kezét és az arcát.

Mikor visszaértem, anya felém nyújtotta a telefonom.

- Míg bent voltatok, valaki hívott. - Elvettem tőle a telefont, és megállt egy pillanatra a szívem, mikor láttam, hogy Cris keresett.

- Miért nem hoztad le, vagy vetted fel? - támadtam anyának. Most biztos, hogy azt hiszi, hogy nem érdeklem már!

- Neked mindig minden baj! - ordított velem kapásból apám. Elszámoltam nehezen ötig, hogy ne ordítsak vissza. - Egy kis lyukban élsz, és még prédikálsz, hogy te vitted sokra? Petrának legalább van egy hatalmas háza, és fel tud mutatni valamit.

- Végülis nem értem el semmit, igazad van - válaszoltam veszélyesen halkan. - Csak a Forma 1-ben vagyok szerelő. Világbajnok szerelő!

- Az tavaly volt - legyintett apám. - Vigyél el minket a Petrához! - követelte, és felkelt a kanapéról.

- Lemaradt a kérlek! - vágtam rá pofátlanul. - Szívesen elviszlek innen, hogy ne rontsd itt a levegőt. - Nem hagytam, hogy válaszoljon, mert bementem a szobámba, összepakoltam pár fontosabb cuccom, és kifelé menet bevágtam magam mögött a bejárati ajtót.

Kijártam a garázsból és a ház elé álltam be. Ráfeküdtem a dudára, és nem érdekelt, hogy az összes szomszéd kinézett.

- Ülj át. Én vezetek - közölte apám a vezetőülés melletti ablaknál állva.

- Ezt a kocsit te nem fogod vezetni - vágtam rá. - Vagy beszállsz, vagy metrózol és gyalogolsz. Engem nem érdekel.

Dühöngött, és vörösödött a feje, de beszállt mellém. Anya és Ani beültek hátra, és szerencsére még mindig itt volt gyerekülés.

- Teljesen szabálytalanul közlekedsz! - akadt ki apám 3 perc után.

- Mivel fordított a közlekedés Európához képest, így teljesen szabályosan közlekedem - morogtam.

- Mi az, hogy városban hetvennel mész? - magyarázott továbbra is bele.

- Vagy fogd be, vagy szállj ki - válaszoltam neki, oda se nézve. Hiányzott a motorom, mikor elértük London belvárosát, és több helyen is sikerült kisebb dugóba keveredni.

- Nem hiszem el, hogy nem tudod kikerülni a dugókat! - mérgelődött apám.

- Esküszöm, kirángatom a kocsiból és itt hagyom a jó francba - morogtam angolul.

- Mit mondtál? - kérdezte anyám.

- Semmit - morogtam vissza neki.

A telefonom megint csörögni kezdett, így a kesztyűtartóból kiszedtem a fülest és a fülemre tettem. A telefont pedig a tartóba tettem.

- Mi újság, Ben? - vettem fel.

- Merre töltöd az ünnepet? - érdeklődött.

- Otthon nyugalomban - vágtam rá. - Miért?

- Csak érdeklődöm, mert szeretnék mutatni neked valamit. Merre vagy most? - érdeklődött.

- Londonban, de egy- két óra múlva otthon leszek. Bemenjek a gyárba? - faggattam.

- Fent leszek az irodában, csörgess meg, ha a gyárnál vagy -mondta.

- Rendben, majd jelentkezem - egyeztem bele.

Elvittem anyuékat, és nehéz szívvel hagytam ott a síró húgom Petránál. A házigazda kijött velem, vissza a kocsihoz.

- Láttad már az újságokat? - kérdezte kíváncsian.

- Nem - ráztam a fejem. - Ben mutatni akar valamit, gondolom azokat - sóhajtottam.

- Akkor nem mondok semmit. Ne borulj ki, oké? - nézett rám aggódva.

- Rendben - bólintottam. - Beszéltél azóta Ramossal?

- Írogatunk egymásnak - vont vállat mosolyogva. - És tudom ebből, hogy Cris nincs a legjobban.

- Ő kért időt - fújtam ki a levegőt. - Megyek, Ben várja a hívásom.

- Vigyázz magadra! - lépett el a kocsitól. Ani az ablakban állt és még mindig maszatos volt az arca a könnyektől. Kiszálltam, és kiszedtem a csomagtartó alsó rekeszéből a kesztyűket, amiket még Casillastól kapott. Kinyitottam a táskám amit, még otthon raktam össze, és kiszedtem belőle Cris mezét, és abba csomagoltam bele Casillas kesztyűit.

- Ezt add oda Aninak, kérlek - nyomtam Petra kezébe.

- A mezt is nekiadod? - kérdezte meglepve. Bólintottam.

- Még nagyon pici, de Cris mély nyomot hagyott benne. Ez az én hibám, nem szabadott volna elvinnem. Neki erre nagyobb szüksége van. - Visszaszálltam a kocsiba és beindultam a városba.

Bevásároltam rengeteg piát, majd hazamentem. Átpakoltam az összes piát a hátizsákomba, amit a hátamra vettem, és a ruhás táskámat felraktam a motorra magam mögé, felerősítve. Felmentem, és átvettem a motoros gatyám, csizmám és a dzsekim. A bukóm felkaptam, Akirát pedig átvittem a szomszéd néninek, hogy vigyázzon rá a hétvégén. Csak utána indultam a gyárba motorral.

Lent a garázsban megcsörgettem Bent, majd felindultam.

Az irodáknál összefutottam Guillel, de csak intettünk egymásnak, mivel éppen telefonált.

Bekopogtam Benhez, és egyből be is léptem.

- Nézd meg őket - bökött a kanapé előtti asztalra. Leültem, és két újságnak is az elején én voltam, és Cris. Felvettem az egyiket és belelapoztam.

- Honnan jöttek rá? - néztem Benre lemondóan. Egy cikk volt benne, hogy én vagyok az a titokzatos nő, akivel Crist már többször is lekapták. A leírtakból ítélve a gólöröme és egy Forma 1- és focirajongó buktatott le.

Rengeteg kép volt az újságban. Mikor a játszótéren Anival és Bencével vagyunk, Marcelo éppen bolondozik... Kint a Real meccsen, mikor próbált védeni az újságírók elől. A reptéren Hugóval is lefotóztak, és ott volt jó pár kép rólam overállban, vagy a pályán mászkálva. Mikor Sebastiannal nevetünk, vagy mikor éppen verseny előtt a kocsi orránál állok. Ott volt Cris gólöröméről egy kép. Mikor itt, Milton Keynesben fotózták le.

Hátra dőltem a kanapén és lehunytam a szemem.

- Utálom, hogy híres - suttogtam. Ben odaült mellém.

- Sajnálom. Eddig sem lehetett könnyű. - Megszorította bátorítóan a vállam. Ránéztem, majd elhúztam a számat.

- Gondolod, hogy látta már..? - Nem is gondolkodott rajta, csak bólintott.

- Szerintem már meg is környékezték az újságírók, hogy minél többet megtudjanak rólad - magyarázta. - Egyelőre azt tudják, hogy a Forma 1-ben dolgozol, és hogy itt vagy szerelő. Nevet még nem tudnak.

- Micsoda mázlim van - morogtam. - Utálom a rivaldafényt.

- Egy dolgot tehetsz ellene - jegyezte meg.

- Megszakítok vele minden kapcsolatot - suttogtam az újságokat nézve. Lassan bólintott. - Most megyek, kösz, hogy szóltál. Mikor jöjjek melózni?

- Török előtti héten pénteken. Felmentelek az ügyelet alól. - Hálásan rámosolyogtam. - De egy kikötésem van: vigyázz magadra!

- Köszönöm - biccentettem és kisiettem az irodából. Holnap bezár pár napra a gyár, hiszen húsvét jön, így sokan pakolásztak, és már hazafele indultak.

Lent a garázsban felvettem a bukósisakom, felhúztam a kesztyűimet, és felültem a motorra.

A gyárhoz vezető úton jött velem szembe a fekete BMW. Nem volt kedvem megállni, de villogtatott, így félrehúzódtam, és megálltam, de a motort nem állítottam le.

- Jobban vagy? - kérdezte Sebastian aggódva, ahogy megállt mellettem.

- Nincs bajom - erőltettem egy mosolyt magamra. A bukótól nem láthatta rendesen az arcom szerencsére. - Miért vagy még itt? Nem mész haza Németországba?

- De, pár óra múlva indul a gépem - mosolyodott el. - Csak még be kellett jönnöm egy megbeszélésre, és utána megyek csak.

- Kellemes Húsvétot. Pihend ki magad, Bajnok - mosolyogtam rá. Viszonozta egy nagy boldog vigyorral.

- Az vagyok. Bajnok. - Egy pillanatra elrévedt a tekintete, majd ha lehet, még nagyobb vigyor jelent meg az arcán. - Te pedig szerves része voltál, szóval mosolyt fel.

- Bocs, hogy annyira rondán küldtelek el - jutott eszembe a kirohanásom.

- Túléltem - vonta meg a vállát. - Csak aggódtam.

Visszanyeltem a vitatkozást, hogy értem nem kell. Közben pedig egy piros pontot írtam Cris számlájára, hiszen mellette nyugodtam bele, hogy van, aki aggódik értem. Cristiano..

- Megyek - sóhajtottam.

- Vigyázz magadra! - figyelmeztetett Sebastian.

- Én vigyázok magamra, mások nem vigyáznak rám - nevettem. Lecsaptam a bukóm plexijét, és meghúztam a gázt. Még visszaintettem neki, majd befordultam a városi utakra.

Egészen este 10-ig motoroztam mindenfele, majd a szokásos szórakozóhelyünk mellett állítottam le a tűzforró motort. Átvettem a parkolóban a magassarkú csizmám, és egy műbőr gatyát. Felvettem a fehér, mélyen vágott felsőm és visszavettem a bőrdzsekim. Vastagon kihúztam feketével a szemem, és otthagytam a motort. Bent a pultos srácnak leadtam a táskáimat és a bukómat, majd felmentem az elsőre, tombolni.

El akartam felejteni pár órára mindent. Jó pár felessel indítottam az estét, és nagyon ritka alkalomként a harmadik pohár után ránéztem a disco pultosára. Jól ismert már engem.

- Nem akarok gondolkodni és érezni a lelki fájdalmaimat - mondtam neki. - Adj nekem valamit, tök mindegy, mi az.

- 5 óra - tolt elém egy kis tasakot, amiben egy szem pirula volt. - Ennyi a maximális hatóideje.

- Tökéletes - bólintottam, és egy feles vodkával lekísértem. Tudtam, ha ezt Ben vagy Max megtudja, nagy bajba kerülök. Más fejesekről nem is beszélve. Volt három hetem, hogy eltűnjön a szervezetemből, mielőtt esetleges ellenőrzést kapunk.

Az egész éjszakát végigtomboltam, bár szinte semmire nem emlékeztem másnap reggel.

A szórakozóhely legfelső szintjén ébredtem, a falnak támaszkodva. A fejem azt hittem, kettérobban, annyira fájt, és a lábam is iszonyatosan lüktetett a magas sarkúban való tombolás miatt. Biztosra vettem, hogy tele van vízhólyaggal. Lementem nehézkesen a vendéglő részbe, és a WC-ben átöltöztem, és csak utána mentem a pulthoz elkérni a cuccom.

Mire kibicegtem a motorhoz, már könnybe lábadtak a szemeim, annyira fájt a fejem és mindkét lábam.

Nehézkesen felültem, és nagyon lassan mentem hazáig, mivel nem igazán voltak reflexeim, és a váltás is egy kínszenvedés volt.

Elhoztam Akirát a szomszédtól, és beléptem a kutyával együtt a lakásba. Minden úgy volt, ahogy hagytam. Nyögve dőltem végig a kanapén, és nagy nehezen levettem a cipőmet. A nagylábam ujja a köröm előtt egy nagy vízhólyaggal díszelgett, a sarkam is megdagadt és befehéredett a vízhólyagtól mindkét lábamon. Bokáim meg voltak teljesen dagadva. Nyöszörögve mentem el a fürdőig, és ott beültem meztelenül a zuhanytálcába, hogy folyjon csak rám a víz.

Jó ideig ültem ott. Akira addig szomorú tekintettel ült velem szemben a fürdőszőnyegén.

Talán egy óra után keltem fel, és letörölve magamról a vizet, a fejemen egy törülközővel nyögve dőltem végig az ágyon. Akira odabújt az oldalamhoz, és egyből el is aludtam.

**

Mikor felkeltem az első dolgom volt teát főzni. Félig öntöttem a poharam whiskyvel és arra öntöttem rá az édes teát. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t, hogy ne csak úgy üljek ott.

- Szánalom, amit csinálok - jegyeztem meg Akirának, aki odajött mellém a kanapéra és az ölembe tette a fejét. - Szombat van és én csak itt ülök, ahelyett, hogy hasznossá tenné magam.

Körbenéztem, és tényleg elég nagy rendetlenség volt.

- Pakoljunk össze - keltem fel, és az üres poharam leraktam a pultra, és max hangerő mellett kezdtem el pakolászni. Tízpercenként meghúztam a whiskys üveget, így egy óra múlva már táncolva pakolásztam.

Ahogy elfogyott az első üveg, már nyitottam is meg a következőt, bár már nem álltam biztos lábakon, főleg, hogy a lábaim még mindig nagyon sajogtak. De ez most jó volt. Ugráltam, táncoltam, fájjon csak a lábam. Inkább a lábam, mint Cris hiánya és szavai.

Megálltam a mozdulatban.

- Tegnap hívott engem, míg anyáék itt voltak! - néztem Akirára, bár már két kutyát láttam, ami reméltem, hogy csak hülyeség.

- Hol a telefonom? - fordultam körbe, így el is hagyott az egyensúlyom és a földön kötöttem ki. - Meg kell találnom azt a nyamvadt telefont! - kezdtem kiborulni, amit nem akartam.

Nagy nehezen találtam meg az ágyamban. Egyből hívtam, de nem vette fel.

Egyszerűen kiültem a kanapéra és megbontottam egy újabb üveg piát. Akira panaszosan nyüszögve tette a fejét a combomra.

**

Fogalmam sem volt az időről, vagy arról, hogy milyen nap van. Az ágyamban feküdtem, és körülöttem több üveg is volt. Mind üres.

Felkeltem, és a gyógyszeres szekrényből kivettem három dobozt.

Az elsőből kivettem két szemet, és egy bontott üvegű piával húztam le. A következő nyugtató volt. Abból is bevettem egyet, ugyanazzal a piával, majd adtam Akirának enni és friss vizet inni és elmentem tusolni.

Már a víz alatt állva szédültem, és alig bírtam összpontosítani a környezetemre. A fürdő padlóján ülve befújtam a lábam gyulladáscsökkentővel, és átmentem a piás üveggel és a harmadik gyógyszeres dobozzal a kezemben a hálószobámba. Leültem az ágyra, és bevettem az altatót, amit jó nagy korty alkohollal kísértem le. Végigdőltem az ágyon és néztem a plafont, bár az egész egybefolyt. A világ szüntelen forgott, és nem akart megállni, és megvárni, míg én felkelek. Valamikor hatottak a gyógyszerek, és elaludtam. Az utolsó gondolatom még az volt, hogy talán ez így sok volt egyszerre.

Kína- Török 1 /Váltó szemszög/

Itt a friss. Csináltunk egy kérdőívet, amit ha van kedved és időd szívesen veszünk ha kitöltöd. Bolondos, nem véresen komoly. =D És névtelen... =D

A szombati Barcelona meccs után fáradtan, de álmatlanul feküdtem az ágyamban. Az járt a fejemben, hogy Barby vajon megnézte-e a meccset, és látta-e, hogy neki ajánlottam a gólt.

Ránéztem a telefonomra, de nem volt se sms, se hívás, viszont már hajnali 4 volt.

Átfordultam a másik oldalamra, és kibámultam az ablakon.

Most Kínában van, és már dolgozik. A pár hetes szünetére azt terveztem, elviszem Madeirára, és itt lehetne velem a Copa Del Rey döntőjekor, ami szerdán lesz Valenciában a Barcelona ellen.

Felsóhajtottam. Ez az én hülyeségem volt, de egyszerűen fájt, amit mondott, és hogy megütött. Bár sok ronda dolgot mondtam én magam is neki.

Oda nyúltam a telefonomért és kikerestem a nevét a hívólistában. Biztos voltam benne, hogy dolgozik, de ha látja, hogy hívtam, és akar még bármit is tőlem, biztos, hogy visszahív. Lecsuktam a szemem, és egy mélylevegő után hívtam.

- A szám foglalt. Kérjük ismételje meg a hívást később - mondta egy gépi hang. Félredobtam a telefont, és nyakig rántottam magamon a takarót.

Pár percig próbáltam elaludni, de folyton csak Barby körül jártak a gondolataim. Mérgesen rúgtam le magamról a takarót, és nem törődve a combomban fájdalmasan húzódó izmokkal, felkeltem.

Pihennem kellett volna, hiszen végighajtottam egy El Clásicot, de nem bírtam ottmaradni. Átmentem a gyerekszobába, és beültem a hintaszékbe a kisággyal szemben. Magamra rángattam egy plédet és figyeltem, ahogy a fiam alszik. Észre se vettem, mikor aludtam el.

Anyu keltegetésére ébredtem fel.

- Miért itt alszol? - kérdezte kíváncsian.

- Nem tudtam elaludni - vontam meg a vállam. Teljesen beálltak az izmaim a hintaszékben való alvás miatt. - Mennyi az idő?

- 1 óra múlva futam - mondtam somolyogva. - Gondoltam előbb felkeltelek, mert múltkor is nézted a készülődést is.

- Imádlak Anya - mosolyogtam rá fáradtan. Kifelé menet nyomtam egy puszit az arcára és átmentem a nappaliba. Hugo már a kanapén terpeszkedett és az egyik spanyol adót nézte, ami a Forma 1-et közvetítette már.

- Nem maradtál le semmiről - tájékoztatott. Biccentettem neki, és ledobtam magam én is a kanapéra.

Párszor mutatták a rajtrácson, egyszer pedig hosszabb ideig, a spanyol kommentátorok pedig fejtegetni kezdték Vettel esélyeit.

- Nagyon nyúzott - jegyezte meg Hugo.

- Én is látom - morogtam oda neki.

A szemei alatt egy félkörben már lila volt a fáradtságtól, az arca pedig nyúzott volt.

Egész futam alatt azt vártam, hogy a boxot mutassák és lássam. Legalább tudtam, hogy nyúzott és fáradt, de úgy tűnt, jól van.

A pódium alatt állva is mutatták, hogy Vettel bukósisakját szorongatja.

- Hát Öcskös, a nőd se semmi - jegyezte meg Hugo. - Nem tudom, mi történt, de dobd el a büszkeséged, és menj Angliába, ahogy tudsz.

- Nem így megy - ráztam a fejem. Hugo megforgatta a szemeit, én pedig inkább otthagytam.

Bezárkóztam a hálószobámba, és egy kicsit nyújtottam, hogy ne fájjon annyira a lábam és a hátam, majd visszadőltem aludni.

A vasárnapot végigaludtam szinte teljesen. Hétfőn edzés volt, így hullafáradtan jöttem haza. Nem nagyon volt kedvem semmi máshoz, így inkább lementem az edzőtermembe, és ott folytattam az edzést, egészen vacsoráig.

Kedden délelőtt szintén edzés volt, de már mentünk Valenciába, mivel ott rendezték a Copa Del Rey döntőjét.

- Mi lett azzal a csajjal? - kérdezte Marcelo már a valenciai hotelben szerdán.

- Barbyra gondolsz? - kérdeztem vissza. Éppen öltöztem fel, mivel indulófélben voltunk a pályára. Másfél óra volt vissza a meccsig.

- Igen, rá - bólintott. - Nem nagyon beszélsz róla. Történt valami? Lemaradtam?

- Veszekedtünk - próbáltam félvállról mondani.

- Nem is beszéltetek azóta? - faggatott tovább.

- Nem - fújtam ki a levegőt.

- Neki ajánlottad az utóbbi két gólod. - Nem kérdezte, csendesen kijelentette. - Tud valamit a csaj. Eléggé belebolondultál.

- Barby a neve - jegyeztem meg. Felemelte mindkét kezét védekezően.

- Bocs - vigyorgott. - Ha rúgsz ma gólt, azt is neki fogod ajánlani, vagy már nem érdekel annyira?

- Neki fogom ajánlani, ha rúgok - bólintottam. - De ne beszéljünk erről. Még a végén elkiabálunk valamit.

- Beszélgessünk arról, mennyire borzalmasan nézel ki - vigyorgott rám.

- Arról se beszélgessünk - morogtam oda.

- Akkor induljunk - vetette fel.

- Mai nap ez az első értelmes felvetésed - hecceltem.

Felkaptam a táskám és Marcelo után kimentem a szobából. Lent már várt minket a csapatbusz.

Az öltözőben max hangerőn szóltak a pörgős zenék, míg öltöztünk.

Mielőtt kiindultunk volna, Mou és Iker is mondott pár dolgot, leginkább bíztatást.

Ahogy kimentünk a pályára, hatalmas hangorkán fogadott minket. Himnusz, fényképeszkedés, kézfogások, a gyomrom pedig enyhén görcsben volt. Egy hiba, és vesztünk.

Az első 20 percben eldőlt, hogy ez a félidő a miénk lesz már, bár hiába minden erőfeszítés, gólt nem sikerült lőni, és ez maradt is végig. 0-0 eredménnyel mentünk le a pályáról a szünetre.

Ahogy leértem az öltözőbe megnéztem a telefonom, remélve, hogy Barby legalább megcsörgetett.

Nem jelzett semmit a telefonom, így elég magamba fordulva kezdtem el átöltözni egy tiszta mezbe. A zene továbbra is ordított lent, de szerencsére pont észrevettem, hogy világít a telefon a táskámra dobva. Az addigiaknál is gyorsabban kezdett verni a szívem.

„ Sokat elmélkedtem, hogy írjak-e, főleg, hogy úgysem olvasod most, csak majd a meccs végén. Max győzött meg, hogy írjak. Nézem a meccset, és nagyon szorítok nektek. Megérdemelnétek a kupát! Szorítok, hogy te lődd a győztes gólt =) Rád fér. B.”

Vigyorogva dobtam vissza a telefont a táskámba és végignéztem a csapattársaimon. Mindenkinek az arcán fáradság volt.

- Nyerünk - mondtam magam biztosan. Iker érdeklődve rám nézett. - Nyerünk - ismételtem meg. - Ha kell, beállok védekezni én is, de nyerünk!

- Nyerünk - bólintott felém Iker is.

- Emberek, nem volt ilyen kérdés - vigyorgott Marcelo. - Ez természetes volt! Mi vagyunk a Királyi Gárda! Minket illet az a kupa!

- Gyerünk! - szólt közbe Mou mosolyogva. - Hát nyerjétek meg!

- Gyerünk fiúk! - ordította Ramos, és kifelé indult. Felkaptam a kispadról a csuklószorítót és kiindultam én is.

Sajnos szükség volt rá, hogy Di Mariával hátra menjünk védekezni, mivel a Barcelona nagyon megindult többször is. Ők uralták a következő félidőt, és mikor megláttam, hogy bent van a labda a kapuban, a szívem kihagyott egy ütemet. Viszont mikor az asszisztens beintette a lest, és nem adta meg a bíró a gólt, egyből megbocsájtottam minden bakiját.

Sajnos változtatni nem tudtunk, de hagytuk, hadd fusson a Barcelona és teljesen védekezésbe állt át a csapat. Csak ketten voltunk elől Adebayorral, és próbáltuk az előre adott labdákat értékesíteni, de nem nagyon ment.

Kifújtam egy jó adag levegőt a tüdőmből, mikor a bíró lefújta a 90 percet és kaptunk 10 perc pihenőt, a kétszer 15 perc előtt.

- Átváltunk 3-3-4 felállásra - jött oda hozzánk Mou. Én csak bólintva vettem tudomásul. Az izmaim sajogtak a megterheléstől, és még vissza volt 30 perc.

Kicsit kifújtuk magunkat és kezdődött az első 15 perc.

Az idő gyorsan pörgött, és egyre durvult el a játéka mindenkinek, egyre idegesebb voltam én is.

Jobb oldalt álltam és figyeltem, ahogy a felező vonalnál Pepe labdát szerez és egyből átpasszolja Marcelónak, aki a kapu felé kezdett el futni bal oldalt a labdával. Jobb oldalt én is rohanni kezdtem, közben már Marcelo átpasszolta Di Mariának, aki vissza Marcelónak, aki hosszan előre tolta a labdát, Di Maria pedig versenyt futott a védővel, Adebayor középen, én pedig a szélen vártam a beadást, amit meg is kaptunk. Abebayor túl közel volt, neki nem volt jó a passz, de én gyorsan visszaléptem, és próbáltam jobban helyezkedni, mint a mellettem álló Adriano. Egyszerre ugrottunk, viszont én tudtam megfejelni a labdát, ami Pinto felett a kapuba repült.

Ahogy biztosan a kapuban volt a labda, rohanni kezdtem a szurkolók felé és mutogattam Barbynak, hogy tudja, nem feledkeztem meg róla. Lábszáron csúsztam jó pár métert, mielőtt az első csapattárs a nyakamba borult volna. Hihetetlen öröm volt bennem, és úgy éreztem, hogy a 100 perc alatti nyomás enyhült. Még nem szűnt meg, de már jobb volt.

Mindenki oda jött, gratulált, de álltunk is vissza a posztunkra gyorsan, hiszen még vissza volt a második 15 perc.

Szünetben mindenki gratulált a gólhoz, de én nem szálltam el, próbáltam nem arra gondolni, hogy ez lehet akár a győztes gól is. A második 15 percet végigvédekeztük, és próbáltunk támadni, bár nagyrészt inkább még mi is hátramentünk.

Abban a pillanatban, ahogy a bíró lefújta a meccset, az első emberhez ment mindenki oda, hogy megölelje. Én Adebayort öleltem át először diadalittasan, majd megérkezett a brigád a nyakamba, és Iker ölelt át nagyon szorosan, a nyakunkban meg mindenki más. Hatalmas öröm robbant szét az egész testembe, és a nyomás, ami eddig a mellkasom nyomta, eltűnt. Nevetve öleltem meg bárkit, aki szembe jött.

**

*Barby*

- Ez az - bokszoltam a levegőbe. Mellettem Max, Mike, George, Joe és Felix is ujjongott. Mosolyogva figyeltem, ahogy ünnepelnek, és mennyire vidámak.

- Azért neked küldte a győztes gólt - jegyezte meg Mike. - Szerintem szeret.

- Most hagyj - ráztam a fejem, és tovább figyeltem a győzelemittas ünneplést. - Mi is ilyenek voltunk? - kérdeztem vigyorogva.

- Szerintem durvábbak - nevetett Joe.

Kiittam a boros poharam, majd újra megtöltöttem, és kényelmesen elfeküdtem a kanapén.

- Miért nem írsz neki pár sort? - kérdezte Max.

- Mit? - kérdeztem vissza. - Úgysem érdekli.

- Neked ajánlotta a gólját, és rajta van a csuklószorító is, amit tőled kapott! - akadt fenn Joe a dolgon.

Beharaptam a számat és előtúrtam a telefonom.

„ Köszönöm a gólt, és nagyon-nagyon gratulálok. Csodásan játszottál. B.”

Hajnali 3-ig a kanapén feküdtem, és a telefonom néztem, hátha hív, vagy legalább visszaír, de semmi.

Ott aludtam el Akirával a combomon, jó sok üres borosüveg között.

Reggel iszonyú másnaposan keltem. A telefonom még mindig nem jelzett semmit. Kikapcsoltam és az asztalra dobtam mérgemben.

Elmentem tusolni, majd beültem a TV elé, egy újabb üveg borral. Folyton megakadt a szemem a telefonon. Végül felvettem, visszakapcsoltam, de semmi.

- Nem érdekel - morogtam. - Biztos összeszedett valakit az ünneplés alatt. - Megint kikapcsoltam és visszadobtam az asztalra. 10 perc se telt el mikor újra bekapcsoltam. Még mindig semmi.

Bevonultam a szobámba és kirángattam a mezét a párnám alól, és bevágtam a sarokba. Bedőltem az ágyba, és az arcom a párnába temettem.

Pár perc után felnéztem a sarokban árválkodó mezre. Felsóhajtottam, oda mentem érte, és vele együtt dőltem be az ágyamba. Magamhoz öleltem és úgy aludtam el, egyik kézzel a mezt ölelve, másik kézzel a telefont szorongatva.

**

Az, hogy valaki hisztérikusan üti az ajtómat, egy nap alatt megszokott lett, ugyanis valaki nagyon be akart jönni csütörtökön. A hangból ítélve Sebastian volt a dörömbölő. Pár óra után untam meg a dolgot, és kinyitottam neki az ajtót.

- Végre - morogta, ahogy bejött és bevágta maga mögött az ajtót. - Mi van veled? Mi történt, hogy így magadba fordultál?

- Semmi - vetettem oda. Ledobtam magam a kanapéra és kinyitottam a vodkás üveget.

- Miért iszol vodkát? - faggatózott tovább.

- Mert a bor elfogyott - mondtam félvállról.

- Hány üveggel ittál meg? - érdeklődött.

- 5-6 - vontam meg a vállam. - És ha most megbocsájtasz, konzultálnom kell az üveg aljával - emeltem meg felé a vodkás üveget. Ki akarta venni a kezemből, de nem hagytam. Meghúztam az üveget, és csendben tűrtem, hogy végigmarja a torkom, és az égő, fájó gyomromat is még jobban felpiszkálja. A bortól olyan sok volt a savam, hogy iszonyúan fájt, és már a nyelőcsövem égette, de nem izgatott.

- Miért jó ez neked? - érdeklődött. Megvontam a vállam. - Tönkreteszed magad - papolt. Ismét megvontam a vállam. - Emlékeztetni szeretnélek egy olyan lányra, aki akkor is mosolyog, mikor összetörték a szívét.

- Én meg arra szeretnélek emlékeztetetni, hogy a világon minden mozgásban van. Én a lejtőn lefelé éppen. - Megint megvontam a vállam, és meghúztam újra az üveget.

- Hagyd abba az ivást! - szólt rám.

- Ne parancsolgass nekem - mondtam halkan.

- Úgy viselkedsz mint egy kiskölyök! - emelte meg kicsit a hangját. - Emeld fel a feneked, és rakd le azt az üveget!

- Tűnj a lakásomból - néztem rá. - Nekem ne parancsolgasson senki!

- Nem parancsolok, de hidd el, meg fogod te ezt még köszönni - harciaskodott.

- Én azt köszönném meg kurvára, ha eltűnnél innen, és végre békén hagynátok! - ordítottam már vele.

Jól a lelkébe tiportam, mert fogta magát és kiment, bevágva maga mögött a bejárati ajtót, de egy pillanat múlva visszajött.

- Mondd meg neki, hogy szereted, hiszen nincs mit veszítened, de mindig bánni fogod, ha nem teszed meg - mondtam rám nézve, majd távozott.

- Hagyjatok már békén! - ordítottam utána a kanapéról.

Néztem az ajtót, és vártam, hogy kinyílik, bejön rajta Sebastian és meg van minden bocsájtva, aztán Cristiano is besétál, megcsókol és többet nem enged el.

Az a fránya ajtó viszont nem nyílt ki, de valaki lent megnyomta a kapucsengőt. Felkaptam a hangra a fejem és odasiettem a kaputelefonhoz.

Félre értés ne essék: Réka nem tudott erről a részről, és szépen ráérzett a dologra. Nem tud annyira előre ő sem semmit.... =)
Lenne egy kérdésem hozzátok: Mi a véleményetek Cris és Barby párosáról? Összejönnek még vagy már nem? Seb érzésetek szerint kb mikor kerül képbe? Vagy már képben van?

Kína 1

Bocsánat a csúszás miatt! Boldog születésnapot Gicám!! =)

Nagyrészt minden percben dolgoztam vagy aludtam. Enni nem igazán ettem, mert semmi étvágyam nem volt.

Szombat reggel elbambulva ültem a fagyim felett és csak piszkálgattam, mikor Sebastian leült velem szemben.

- Mikor Hannah miatt ki voltam akadva, odajöttél hozzám, pedig még jóban sem voltunk - kezdett bele. - Most én jövök ide hozzád. Mióta elmentél Madridba, szinte csak vegetálsz.

- Te a szabadedzéssel és az időmérővel törődj - néztem rá. - Ne izgulj, a munkámban nem hibázok.

- Nem is azért aggódom - rázta a fejét. Ránéztem Brittára, aki besietett a hátsó büfébe, és odajött hozzánk.

- Menned kell - néztem Sebastianra. Felnézett Brittára.

- 3 perc és kezdődik a megbeszélés. - Bólintott. A sajtós végignézett rajtam, és láttam a szemében, hogy neki sem tetszik az állapotom. - Ha pasi, akkor nem éri meg - címezte nekem. - Ha munka, akkor biztosíthatlak, hogy a legjobbak vagyunk. Ha család, akkor pedig bújj el a gyárban.

- Ilyen egyszerű? - néztem rá. Mosolyogva bólintott. Sebastiant pedig a pólójánál fogva rángatta már el a megbeszélésre.

- Túlélem, ne aggódj - szóltam utána, mielőtt becsukódott volna az ajtó.

- Amilyen arcot vágsz, ebben kételkedünk - jegyezte meg George. Körbe néztem és mindenki engem figyelt.

- Azt hiszem, míg nem romlik a munkám, addig semmi közötök hozzá - mondtam mindenkinek. Felkeltem és otthagytam a belső büfét.

Kimentem a boxba és segítettem a kocsit betolni, mivel most vették át. Áttöröltük az egész kasznit, majd több ponton is szétszedték a fiúk.

Mikor mindenki odaért, beállították a szabadedzésre, és szinte rögtön megjött Sebastian, is, hogy egyből kezdetét vegye a 3. szabadedzés.

Nem sok dolgom volt, így csak a monitort figyeltem.

Elég jól indult a hétvégénk, hiszen mind a három szabadedzést megnyertük, és így vártuk az időmérőt.

A szabadedzés és az időmérő között nem volt kedvem senkivel sem beszélgetni, így hátra mentem a szobába, ahol láttam, hogy valaki hívott. A szívem egy nagyot dobbant, de mikor megláttam, hogy anya keresett, csalódottan dobtam le magam az ágyamra és hívtam vissza.

- Szia Anya - szóltam bele unottan, mikor felvette.

- Szia, miért nem vetted fel a telefont? - támadott le egyből.

- Anya, dolgozom - sóhajtottam.

- Reggel 6-kor!? - akadt fenn.

- Kínában vagyok, Anya! - nyögtem fáradtan. Hiába aludtam éjjelente, nem volt pihentető, mindig vele álmodtam. - Itt már egy óra van lassan.

- Akkor végképp nem értem, miért nem vetted fel - morcoskodott.

- Mert szombat van - morogtam. - Szabadedzésen voltam kint.

- Miért nem ezzel kezdted? - kérdezte.

- Mert azt hittem egyértelmű, hogy ha Forma 1-es hétvége van, nem nagyon veszem fel a telefont - sóhajtottam ismét.

- Honnan tudhatnám, mikor van programod!? - kérdezte picit mérgesen.

- Jó Anya, hagyjuk. Miért hívtál? - Elkezdett fájni a fejem az értetlenségétől.

- Direkt megkérdeztem Petrát, és azt mondta jövőhéten nem lesz futamod, tehát haza tudsz jönni - mondta büszkén picit. - És haza tudod hozni az udvarlód, hogy nekem is bemutasd, ha már a húgod ismeri!

- Nem fogom neked bemutatni - vágtam rá.

- Az Anyád vagyok! - akadt ki.

- Én meg a kitagadott lányod. Miről is beszélünk? Jössz az anyasággal, mikor híresebb pasim van? Ne akassz ki, kérlek! - Felültem az ágyban, bár nem tudtam pontosan, mikor is dőltem végig rajta.

- Azért hazajössz? - kérdezte.

- Miért mennék? - kérdeztem vissza.

- Illene tiszteleted tenned a nagybátyád sírjánál - jegyezte meg.

- Ja, hogy a temetésről nem is szóltál - morogtam. - Miért menjek haza? Veszekedést akarsz hallani, vagy Anira és Bencére kéne vigyázni?

- Látni szeretnélek - mondta kedvesebb hangon.

- Kapcsold be a TV-t - morogtam.

- Miért vagy ennyire szemtelen? - sóhajtozott.

- Biztos nem kaptam nevelést - sóhajtoztam őt utánozva.

- Kiborítasz! - mérgelődött.

- Nem gond, ideje, hogy én borítsalak ki téged, és ne te engem - nevettem fel kényszeresen.

- Apád is látni szeretne - jegyezte meg.

- Nekem olyanom nincs - jegyeztem meg. - Az már nem az én dolgom, hogy ki csinált fel téged.

- Hogy beszélhetsz így a saját szülőanyukáddal? - háborodott fel.

- Bizonyára rászolgált - morogtam. - Mennem kell. Örültem a csevegésnek.

- Gyere haza! - emelte meg a hangját.

- Persze Anya, majd megyek. Egyszer valamikor - és kinyomtam.

Nem szerettem a kétszínű embereket, és anyám az volt.

Visszamentem a boxba, ahol már szinte mindenki ott volt.

Bekötöttem Sebastiant, majd vártam, hogy elkezdődjön az időmérő.

- Az aszfalt 36 fokos, a levegő csak 16 - adta az infókat Guill Sebastiannak. - Esőt nem várunk.

A Q1-ben Sebastian simán bent volt, már az első két körével, míg Webber a 15. helyen szenvedett.

- Ha kiesik, röhögök egy jót - mondta Mike a monitort nézve.

- Simán bemegy szerintem a Q1-be. Ha Sebastian ilyen időt ment keménnyel, neki is menni fog - mondtam.

Döbbenten néztük, mikor nem tudott javítani az idején, és kiesett a Q1-ben.

- Na mi van, srácok, nem megy a szekér, még ha tolják, akkor is csak gurulgat? - kiabált át Mike a másik gárdának. Az összes szerelő idegesen nézett rá.

- Ha meg akarnak verni, nem védelek meg - szólt oda Max Mike-nak.

- Én melléd állok - vigyorgott George.

Semmi igazán izgalmas nem történt a Q2-ben, csak talán a piros zászló, ami Petrov miatt volt, mivel megállt a pályán a kocsija. De ez nekünk lényegtelen volt, mivel már bent voltunk a Q3-ban.

Igaz, az utolsó időmérő rész is gyorsan elvesztette az izgalmát, mikor Sebastian megfutotta az 1:33.706-os időt. Teljesen biztosak voltunk benne, hogy ezt senki nem tudja überelni.

Végignéztem a listán. Mellőlünk Button, mögülünk Hamilton fog rajtolni. Reménykedni lehet a legjobban.

Ezúttal most a boxot pakoltuk, és közben láttuk és hallottuk is a rádióban, hogy Sebastian a kocsiban ül még mindig. Várta, hogy odaérjenek a hűtőberendezésekkel Oliverék.

- Ennyire túlmelegedett a kocsi? - kérdezte Mike elgondolkodva.

- Ennyire várja, hogy a forróság lehűljön, és minden normális állapotba álljon vissza - mondta Max kacsintva. Elvigyorodtam.

- Vajon mikor jön rá a többi csapat? - kérdeztem.

- Szerintem soha - nevetett Joe.

**

Őszintén szólva meg akartam hajnalban nézni a meccset, és csörgött is az ébresztőm, hogy felkeljek, de csak bekapcsoltam a gépet és beállítottam, hogy felvegye nekem, és visszaaludtam.

Reggel eldöntöttem, hogy hazafele menet megnézem.

A boxban gyorsan bekötöttem Sebastiant, mikor már csak pár perc volt vissza a rajtrácsra menetelig. Hagytuk, hogy kihajtson, és átindultunk a rajtrácsra.

- Barbara - szóltak utánam a boxfalnál. Hátrafordultam és Guill nézett rám. - Ezt add körbe a szerelők között.

- Csak a mieink között? - kérdeztem vissza. Bólintott.

- Rendezd teljesen diszkréten - nézett rám. Most én bólintottam. Míg oda értem az első rajthelyhez, végigolvastam.

- Mi a franc ez? - suttogtam a hangzavarba.

Egy záradék volt, hogy abban az esetben, ha a két pilóta között bármi történik, totális csendet rendel a felsőbb vezetőség. Rémlett még tavaly Törökországból, hogy mi magunk is mekkora balhét rendeztünk a boxban, és később a gyárban is. Minden szerelő neve a lapon szerepelt, várva az aláírásra. Meglepve néztem Guill felé, akkor Crhistiannal beszélgetett éppen.

Oda adtam a papírt Bennek, aki végigfutotta a szöveget és rám ugrott a tekintete.

- Kitől származik ez a lap? - Biccentettem Guill felé.

- Mi a francot terveznek? - kérdeztem Bentől.

- Szerintem csak mostanra született meg a döntés ezzel kapcsolatban. Törökország jön - emlékeztetett.

- De miért fontos ez most? - értetlenkedtem.

- Webber hátulról indul - nézett a rajtrács vége felé. - Fél a vezetőség, hogy megint összebalhéznak. És a két szerelőgárda is megint egymást fogja szívatni.

- Mindenképpen alá kell írnia mindenkinek, jól érzem? - kérdeztem. Bólintott. Elvettem, és odamentem az egyik mérnökhöz. Közben már Sebastian kocsiját is láttam közeledni a tömegben.

- Van egy tollad egy pillanatra? - kérdeztem a mérnöktől, aki rám se nézve a zsebéből előszedett 5 darab tollat, és még mindig a gépet bújva felém nyújtotta őket. Kivettem egyet a kezéből fejcsóválva.

- Mérnökök - morogtam az orrom alatt. - Ha ennyi tollad van, majd bent a boxban visszakapod. - Még mindig nem nézett fel, csak bólintott. Odavittem a tollat és a papírt Bennek. Az én aláírásom már rajta volt.

- Semmi kedvem ezzel szórakozni - jegyeztem meg neki.

- Körbeviszem - biccentett. Odamentem a kocsi elejéhez, és alálöktem az emelőt, amint Sebastian kiszállt.

Nézelődtem, amíg vártuk, hogy elhagyhassuk a rajtrácsot. Hamiltonnak akkor rakták még össze a kasztnit a kocsin.

Néztem a nagy kivetítőt, hogy éppen mit mutat a TV adás. Éppen elfordítottam volna a fejem, mikor az előttem lévő kocsit kezdték mutatni. Ránéztem a kamerásra, aki végigért a kocsin és így én is belekerültem a képbe. Nem sok időm volt rajta mérgelődni, hogy egy világ nézi a karikás szemeimet, mivel Sebastian odajött, és beült a kocsiba. Oda mentem hozzá, és becsatoltam. Nagyon elvolt magába merülve, és szinte végig csukva volt a szeme, csak mikor a vállánál matattam, akkor helyezkedett kicsit.

Visszaálltam a helyemre, és pont mikor mutattam a többieknek, hogy menjünk le, akkor nézett rám. Lassan szokássá válik, hogy összekacsintunk.

Amint elmentek felvezető körre, mi átrohantunk a boxba. Horner már ott állt a TV előtt. Beálltam Ben és közé és figyeltem a felvezetőkör végét.

A pulzusom eléggé megugrott, mikor elkezdtek a piros lámpák felvillanni.

A rajtnál Sebi beragadt, és a két McLarenes lerajtolta.

- Neeeeee! - hallottam valahonnan hátulról.

- Gyerünk, gyerünk, gyerünk - mantrázta Christian, mikor Rosberggel harcolt Sebastian az első helyért. Én a számat rágva drukkoltam, hogy ha nem is lesz meg a harmadik hely, a kocsi egyben maradjon.

- Kuplung - jegyezte meg Alex sóhajtva.

- KERS - jött a másik tipp Bentől.

- Cikázott? - kérdezte ijedten Horner, még mindig a Tv-t bámulva.

- Figyelembe véve, hogy rajt, ezért nem - mondta neki Ben nyugodtan.

- Oké, jól csinálod, kövesd le őket. - hallottam Guill hangját.

A 10. körben sóhajtva figyeltem, ahogy az egyik Toro Rosso három keréken próbál vissza jönni a boxba.

- Letört a csavar - mondta Max mögöttem, mikor visszajátszották. - Nem szerelői hiba, anyagfáradás.

- Ezt így innen a messziből? - kérdezte Britta, aki kivételesen mellettem ült.

- Valamiért itt vagyunk - bólintott Max, rámosolyogva a nőre.

Nyugodtan figyeltük Webber kerékcseréjét, és szuggeráltam a Hamilton és Sebastian közi távolságot, nehogy nőjön. Button ment legelöl, és utána jött a csapattársa, Hamilton és csak utána Sebastian. Nem egy szép rajton voltunk túl.

- Jön ki Button - jegyeztem meg.

- Honnan tudod, hogy ő? - nézett rám Britta. Olyan volt mint egy kislány.

- Megismerem őket - nevettem. Bólintott, hogy érti.

- BOX, BOX,BOX! - harsogja bele a rádióba Guill. Ez viszont minket ért váratlanul. Egyszerre ugrottunk fel, és rohantunk kifelé. Beálltam a helyemre, és volt pár pillanatunk, míg a pulzusom, ha lehet, még magasabbra emelkedett. Elsőnek jött Button, mögötte Sebastian. Felkészültem, hogy gyors boxmunkára van szükség. Vettem egy mély levegőt, és a döbbenettől benn is akadt a tüdőmben, mikor egy ezüstszínű autó állt be a kék Red Bull helyett. Egyből leléptem előle, és integettem neki én is, ahogy az összes szerelő, hogy menjen már onnan. Ahogy eltűnt mellettem a McLaren gyorsan léptem is vissza, és már emelhettem is Sebastian kocsiját. Amint mind a négy kéz fent volt, és Ben fordította a táblát, én már léptem is el a kocsi elől.

Pár pillanatig döbbenten néztem a McLaren szerelőire, akik nem kevésbé meglepetten néztek ránk vissza.

- Ennyire ne szeressen minket a pilótátok! - kiabált oda Mike. Többen tőlünk nevetve mentek vissza leülni. Ez azért a másik szerelőgárdáról nem volt elmondható.

- Ejnye Button, Ferrari színű overál és még hozzánk állsz be a boxba? Ennyire menni akarsz a csapatodtól? - kérdezte vigyorogva Mike. Ben rászólt, mire abbahagyta az élcelődést.

A futam folytatódott, de azért többen még mindig mosolyogtak Buttonon, szegény angol egy darabig ezt nem mossa le.

- Rosberg van előtted 5 másodperccel, mögötted Button, Massa és csak utána Hamilton - adta az infót Guill Sebastiannak.

- Na, a régi szép idők - vigyorgott Ben, mikor Alonso és Schumacher csatáját mutatták. Pár körrel később pedig Rosberg és Hamilton is megérkezett a boxba. Így Sebastian vezetett Massa előtt.

Aggodalmasan néztünk össze, mikor elektronikus zajt hallottunk csak a rádióban.

- Sebastian, nem hallak, nem hallak! - Ismét csak elektronikus zajt lehetett hallani. - Sebastian, bocsánat, de nem hallak. Folytasd így a munkát - Guill hangja nem volt valami boldog.

- Meg tudjuk oldani a rádióhibát? - kérdezte belső hálózaton.

- Csak ne a kocsiba legyen egy vezeték sérült - morogtam. Hátramentem a mérnökökhöz.

- Mutasson nekem valaki egy rádiózási hullámot! - emeltem meg a hangom. Gina a sor közepe táján intett nekem. Odamentem hozzá és láttam, hogy teljesen töredezett az egész.

- Le tudnád ellenőrizni az oda- visszamenő adatforgalmat? - kérdeztem. Bólintott. Pötyögött egy sort, majd lemondóan rám nézett. Valami nem volt jó.

- Már az érkezett adat a hibás, vagy a feldolgozása hibás? - tettem fel a következő kérdést. Értetlenkedve rám nézett.

- Húzd ki kicsit a fülesed - intettem neki. Előtte még a saját fülesemen megnyomtam a piros pöcköt, ami így Benhez kapcsolt. - Ben, szólj Henrynek, hogy álljon be helyettem.

- Rendben - jelzett vissza. Átkötöttem a fülesem a pulthoz.

- Rocky, kérj visszajelzést Sebatiantól, hogy ellenőrizni tudjam a rádiót - kértem a versenymérnököt.

- Sebastian visszajelzéseket kérek a pályáról és a kocsiról - hallottam a hangját. Oda hajoltam a csaj mellé, és figyeltem a grafikonokat és a töredezettséget, a ki és a bejövőben.

- A gumik beléptek a 3-ba. - Meglepetten néztem a monitort, mivel tisztán lehetett hallani a hangját az egyik kanyarban.

- Árnyékolna valami? - kérdeztem Ginától.

- Én is erre gondoltam - bólintott. Míg ő mérnöki, én szerelői szemmel néztem a görbéket.

- BOX! - mondta Guill Sebastiannak. Nem reagáltam egyből, mert átlagosan egy körrel előbb szólnak neki.

Láttam, hogy felvillan a lámpa a képernyő alatt a BOX jelzéssel. Ebből viszont tudtam, hogy azt jelenti, hogy a versenyző a kör végén van. Gina rám nézett. Mutattam a négyest neki az ujjamon, mire bólintott.

- Guill, 4 másodpercre szükség lenne - jegyeztem meg neki.

- Belefér, gyerünk srácok! - vágta rá. Vártam, mikor felvillan a jelzőfény, és az adatok iszonyú sebességgel jelentek meg a képernyőn. Gina ujjai pedig iszonyú sebességre keltek.

- Próbáld átprogramozni másik sávraű! - adtam a tippet, amire bólintott, de egyszerűen nem érte el rendesen a rádiókommunikációt.

- Vezeték - sóhajtottam.

- Hát ezzel nem igazán tudunk mit kezdeni - rázta a fejét.

- Nem tudjuk kezelni a hibát - adtam le az infót Guillnek.

- Vettem - jelzett vissza. Kihúztam a fülesem, biccentettem Ginának és előre mentem a szerelőkhöz.

Max megveregette a vállam, mikor leültem. Szét kell majd szedni a kocsi elektronikáját.

Sok mindenről lemaradhattam, mivel Massa lassulni látszott az idők alapján, Hamilton pedig meg is előzte.

- Drága Felipe, miért? Nekünk te kellemesebb lettél volna - dramatizált George. Max és Ben is a fejét csóválta, én csak vigyorogtam.

- Ki a 17-es? - kérdezte Oliver mikor kiírták, hogy boksz áthajtást kap.

- Perez - adta meg a választ Felix.

Ismét lehetett hallani Sebastiantól az elektromos zajt.

- Sebastian nem hallak, Sebastian nem hallak. Kint kell maradnod, kint kell maradnod - mondta Guill. Összenéztem Bennel. Ez kicsit kétségbeesett volt. Az oka pedig már a képernyőn is volt. Hamilton szinte tolta le a pályáról Sebastiant.

- Gyerünk Sebi - drukkolt Britta. Ránéztem, és sóhajtva inkább vissza a képernyőre. Voltak, akik faarccal, voltak, akik lemondó sóhajjal, vagy fejcsóválva vették tudomásul, hogy Hamilton elment Sebastian mellett, pedig a német tényleg mindent megtett, hogy ez ne történjen meg.

- Se KERS, se tapadás - sóhajtott Mike. - Elcseszett ügy ez.

- Egyet kell értenem - sóhajtottam.

- Mi a francot művel ez a nem normális? - akadt fenn George, mikor Sutil visszaelőzte Sebastiant, pedig lekörözött volt.

- Nyugalom - szólt rá Max. Tényleg felesleges volt hepciáskodni.

- Te, Webber hogy kerül Seb mögé? - érdeklődte meg úgy mellékesen Joe tőlem.

- Olyantól kérdezd aki látta az egész futamot - válaszoltam.

- Biztos csalt - morogta Mike.

- Tuti - adta alá a lovat George. Elmosolyodtam rajtuk.

- Vagy csak volt három szett friss gumija - jegyezte meg Ben. Úgy néztek rá, mintha valami nagyon durva dolgot mondott volna.

- Minden setre azért szép volt- mondta Britta.

- Na, ezért nem ülhetsz többet velünk - mondta Max nevetve.

Közben leintették a futamot, és Hamilton, Sebastian, Webber, Button sorrendbe futottak be. Átsiettünk a pódiumhoz, és vártuk, hogy megérkezzen a regnáló Bajnokunk.

**

A futam után nem volt a csapatban balhé. Sebastian meg volt elégedve a második hellyel is, Webber pedig azzal, hogy a csapattársa nem nyert.

Nem mentünk bulizni, hanem gyorsan összeraktuk a boxot, és lefeküdtünk aludni. Reggel korán keltünk és az első géppel mentünk haza. Mindenkinek hiányzott már a családja, és most szünet jön, ahol nekünk is lesz egy kis pihenés.

Beültem a gépen az ablak mellé középtájt, és nézni kezdtem az El Clásicot, ahol a Real Madrid játszott a Barcelonával. Max mellettem ült, és ő is a meccset nézte velem.

A végeredményt tudtuk, és azt is, hogy Messi és Cristiano is tizenegyesből rúgta a gólt.

- Ez neked szól, jól sejtem? - kérdezte Max, mikor megint azt a gólörömöt mutatta Cristiano, amit legutóbb. Mintha vezetne.

- Gondolom igen - suttogtam. - A csuklószorítót pedig én adtam neki - jegyeztem meg.

A meccs többi részére nem figyeltem, annyira elmerültem a gondolataimban.

Nekem ajánlja a gólját és hordta a tőlem kapott ajándékot, pedig időt kért.

- Nem szeretnél róla beszélgetni? - kérdezte Max kíváncsian.

- Nincs miről - vontam vállat. - Csak pihenésre van szükségem.

- Tudod, hol találsz meg - mosolygott.

- Tudom, apuciiii - erőltettem magamra egy vigyort.

Ki mondta, hogy a Forma 1-nek és a munkának nincs gyógyító ereje? Sokkal jobban éreztem magam, és nem is igazán volt időm a portugálon gondolkodni a héten. Ez így könnyebb volt. Most jön pár nap otthon a nyugalomban, ahol talán rendezni bírom magamban az egészet. Tudtam, hogy egy valaki végig mellettem lesz, bármit tegyek.

Elmosolyodtam, mikor felrémlett ennek a valakinek a boldog csaholása. Akira mindig mellettem fog maradni. Nem véletlen kaptam a drága szerelőtársaimtól karácsonyra.

Felnéztem, mikor fejen talált egy finom illatú pulcsi. Sebastian az előttem lévő ülésen térdelt és hatalmas vigyorral nyugtázta, hogy sikerült arcon találnia.

- Te Vettel, Édes Anyukád nem tanított meg, hogy nőket nem bántunk, és a repülőn kultúráltan próbálunk viselkedni? - érdeklődtem felvont szemöldökkel.

- Mintha mondott volna párszor már valami hasonlót - vigyorgott, és játszotta az elgondolkodót.

- Akkor hallgass rá! - dobtam vissza a pulcsit.

- Azért dobtam, mert tiszta libabőr a kezed, gondoltam fázol - vigyorgott és ezúttal mellkason dobott.

- Most, hogy így mondod... - Tényleg remegtem és fáztam is.

- Ó, ugyan, ne hálálkodj! - nevetett.

- Köszönöm szépen kedvességét, Uram!- játszottam túl.

- Nincs mit, Bogaram - vigyorgott, és gyorsan leült, hogy ne tudjam fejbe vágni. Felkeltem és behajoltam az ülése fölé. Ártatlanul nézett vissza rám. Felvontam a szemöldököm, mire nem bírta tovább és hahotában tört ki.

- Ha legközelebb összefutok apukáddal, nem felejtem megjegyezni neki, mennyire hülye vagy - vigyorogtam rá.

- Tud róla - vigyorgott rám. Megforgattam a szemem és visszaültem. Belebújtam a pulcsiba és elég gyorsan elaludtam, mivel már nem fáztam.