Téli Tesztek 13

Hétfő, kedden várható a következő friss ha legalább 7 komit írtok a hétvégén. :p Ha nincs meg a komi, akkor csak utána hétvégén hozom az újat. Gonosz vagyok, vagy sem. :D Ez van:p

A délután folyamán arra ébredtem, hogy a hifi max hangerőn ordít. Nem is akármit, Lilly Babától a „Küldök neked egy cuppanóst”. Ani teli torokból énekelte a szöveget, némi ferdítéssel. Kócosan mentem ki a nappaliba, ahol Ani a kanapén ugrált, Bence meg a földön táncolt.

Petra valamit tátogott, de semmit nem értettem belőle. Odacsoszogtam a hifihez és levettem a hangerőt.

- Másokat nem érdekel az utcában ez a szám - néztem Anira, aki hisztisen nézett rám. - Mit mondtál? - néztem Petrára.

- Azt, hogy meg lettem fenyegetve - vigyorgott. - Azt mondták, bekenik az arcom fogkrémmel, ha nem kapcsolom be.- Ani közben felém cuppogott. Nevetve kaptam el Bencét, aki a földön táncikált és a húgom is elkaptam ugrálás közben.

- Rosszak vagytok - pakoltam le őket a kanapéra. Simán kinéztem Aniból, hogy tényleg befenyítette Petrát.

- Nyem is! - kérte ki magának a kishölgy.

- De is - böktem meg az orrát.

- Kéjek egy cuppanyóst! - nyújtotta felém a kezeit. Nyomtam a fejére egy puszit meg Bencéjére is.

Azon már meg sem lepődtem, mikor Pimpinkin dal jött utána. Persze a két rosszcsont ezt is tudta kívülről. Akira szintén a gyerekkorát élte, mert csaholt és futkosott.

- Ma mindenki megőrült - sóhajtottam, mikor kitártam az ajtót, mert sokadjára hajlandó voltam tudomást venni a csengőről. A szomszéd néni állt mosolyogva az ajtóban.

- Elnézést a zene miatt - magyarázkodtam egyből. - A húgomék bolondokházát csinálnak a lakásomból.

- Ugyan, nem zavar, csak gondoltam megnézem, egy érett nő miért hallgat ilyen kisgyerek dalokat - mosolygott. Félre álltam, hogy lássa, ahogy Ani megint a kanapén ugrál, Bence meg a fotelben. Petra Ani mellett állt, és mindig elkapta a kiscsajt, ha dőlt oldalra.

- Aranyosak - mosolygott rám. Még váltottunk pár szót és visszament a lakásásba. Jó helyre költöztem, ez már biztos volt.

A zenebona közben csináltam tésztát vacsorára, és elrejtettem nehézkesen az édességeket, hogy egyik törpe se lássa, hova rakom.

- Holnap megnézzük a munkahelyed? - kérdezte Bence, már fürdés közben.

- Ha van kedvetek hozzá, mehetünk. - Bencét becsavartam a törülközőbe, de egyből kivette a kezemből.

- Megy egyedül is. Már nagyfiú vagyok! - kérte ki magának. Bólintottam, és elkaptam Anit, aki vizesen és meztelenül osont az ajtó felé. Jó alaposan becsavartam, hogy ki se látszott a nagy törülközőből.

- Bajby ijjatú pizsit! - szabadult ki a törülközőből, miután ledobtam óvatosan az ágyamra.

- Azt, Bajby illatút - nevettem. Előszedtem az egyik pizsama felsőm és áthúztam a fején. - Elég Barby illatú? - érdeklődtem. Két kezével belemarkolt az anyagba, és az orrához nyomta.

- Iden! - mondta büszkén.

- De akkor alvás van. - Felemeltem a takarót és megvártam, míg a nagy pólómban be- négykézlábazik a takaró alá. Betakartam és nyomtam egy puszit a fejére. - Alvás.

- Zenyét kapok? - kérdezte mikor már kiléptem volna a hálóból. Visszanéztem.

- Magyart? - kérdeztem vissza.

- Ami nyeked teszik - válaszolta a takaró alól, amit az orráig felhúzott. Kimentem a nappaliba és még csak fél 8 fele volt az idő, így kellemes hangerőn elindítottam El Canto Del Locotól a Peter Pan című számot. Visszamentem, Ani pedig egyből mutatta a kis ujját, hogy jó lesz. Mosolyogva hagytam nyitva az ajtót. Bementem Bencéhez is.

- Nem zavar a zene? - kérdeztem halkabban már.

- Nem - rázta a fejét.

- Te is aludhatsz nálam, ha szeretnél. - vetettem fel.

- Petra is aludhat ott? - nézett a nőre. Én bólintottam, és mosolyogva ő is. Bence átment a hálóba és befeküdt Ani mellé.

Petrával kiültünk a konyhába kicsit beszélgetni, és kipakolni mindent, amit anya küldött. Jólesett nosztalgiázni a gyerekkorunkról. Csak pár évvel volt idősebb, mint én.

Az este folyamán még Cris is hívott, és megígértem neki, hogy holnap reggelre eldöntöm, megyünk-e hozzá. Fogalmam sem volt mit akarok. Menni vagy sem. Petrára ruháztam a döntést, meg majd anyura, hogy engedi-e, hogy a két törpét elvigyem Angliából.

11 felé feküdtünk be a nagy franciaágy két oldalára. Anit arrébb pakoltam, hogy elférjek és gyorsan el is nyomott az álom.

Hajnalban egyszer felébredtem, mikor a húgom belekapaszkodott a felsőmbe, de láttam, hogy alszik, így hagytam, hogy visszazuhanjak az álmok közé.

**

Reggel felébredtem, mikor Petra kiment a hálóból és arra is, ahogy Ani átmászik rajtam és jó hangosan kioson a szobából. Talán egy óra múlva Bence is kimászott az ágyból, és halkan próbálta becsukni az ajtót. Semmi kedvem nem volt felkelni. Ránéztem az órára, és még csak reggel 7 volt. Átfordultam a másik oldalamra és kényelmesen elhelyezkedtem. Pont, mire el tudtam volna aludni, megszólalt a telefonom.

- Ronaldo, normális emberek ilyenkor még alszanak - vettem fel.

- Bocsánat - nevetett. - Úgy gondoltam, hogy úgyis felkeltenek előbb.

- Szerencséjükre nem próbálkoztak vele - morogtam, célozva a korai hívására.

- Bocsi, hogy felkeltettelek, de azt mondtad, reggel válaszolsz. - Miért volt olyan érzésem, hogy nem sajnálja?

- Még nem beszéltem a többiekkel - ásítottam. - Nem tudom a gyerekek mennyire szednék szét a házad, és mennyire éreznék rosszul magukat egy akkora házban, ami nagyon steril. - Ez már tényleg az utolsó kifogásom volt.

- Beszélj velük - nevetett. - Mennem kell, de délelőtt folyamán örülnék egy válasznak. - hallatszott a hangja akusztikáján, hogy mosolyog.

- Oké, sziaaa! - Már magam előtt tartottam a telefont mikor hallottam, hogy ő is elköszön. - Persze, két kiskölyökkel menjek Madridba, meg Petrával, aki életében nem járt ott - morogtam. Kikeltem az ágyból, és morcosan mentem ki a nappaliba.

A kanapén a pizsamás törpecsapat ült és éppen palacsintát nyammogtak. Petra a konyhában pakolászott.

- Maradt neked is - bökött a tányér felé, amin jó pár palacsinta várakozott.

- Nem szoktam reggelit enni - ráztam meg a fejem. Elvettem a bögrém és öntöttem magamnak kávét. A palacsintát odavittem a két kicsinek és eléjük raktam.

- Na, valaki bevállalja? - néztem rájuk mosolyogva. Egyből lecsaptak rá. Fejcsóválva ültem le a fotelbe és én is néztem a mesét. Semmit nem fogtam fel a vinnyogó figurák által előadott történetből. Azon gondolkodtam, mi van, ha kimegyünk Crishez? Mit mondok anyának, hogy ne szálljon rám? Hogy lesz az egész? Ki se mozdulunk a lakásból? A lesifotósok egyből lekapnának minket..

- Nye légy gond tejhejt - mászott bele az ölembe Ani komoly arccal. - Nyevess! - Két kicsi kezébe fogta az arcom, és addig nyúzta, míg mosolyra nem görbült a szám.

- Elmegyünk a munkahelyedre? - kérdezte Bence izgatottan.

- Kisbogár - néztem rá. -, fel vagytok már öltözve? - mosolyodtam el. - Cipőben, kabátban meg sapkában álltok az ajtóban?

- Futáááás! - ugrott le Ani az ölemből és berohant a hálóba, ahol a bőröndök voltak. - Hát Bajbii!! Gyejeee! - kiabált ki nekem. Felkeltem, de Petra leintett.

- Öltözz, én segítek nekik. - Rámosolyogtam köszönetképpen. Bevettem magam a fürdőbe, és embert faragtam magamból, mire mindkét törpe kész lett.

**

Persze nem volt mese, a főbejáraton kellett menni, hiszen az alsóbb részekhez nem volt belépőjük, és a hátsó bejáraton nem is tudtak volna bejönni a beléptető miatt.

- Barby, te itt? - lepődött meg Anna, aki a portán üldögélt.

- Én itt - vontam vállat. - Adnál nekem három belépőt? - néztem rá szépen.

- Ahhoz kéne Ben aláírása. - Protokoll miatt mondta, hiszen már pakolta is elém a három aláírandó dolgot, és a három belépőt. Aláírtam a saját nevemmel és Ben helyett is.

- Csókollak - kacsintottam rá. Kiosztottam a belépőket, és megindultam lefelé. Ani az én kezem fogva szájtátva forgolódott, Bence kicsit visszafogottabban ámult, Petra pedig érdeklődve nézelődött. A büfénél többen is járkáltak. Inkább felvettem Anit, hogy ne keveredjen el. Pont ebédszünet vége felé értünk ide, így a szerelők, akik ma dolgoztak, a büfében üldögéltek. Feléjük vettem az utam, de nagy meglepetésemre Sebastian is ott ült velük.

- Ott a bácsi a bojtból - súgta oda Ani.

- Szerintem megenne reggelire, ha megtudná, hogy lebácsiztad - súgtam vissza. A szája elé szorította a kezét és kuncogott egyet.

- Üdv, Idegen - vigyorgott rám Mike, sikeresen felhívva ezzel ránk a figyelmet.

- Üdv, te Szerencsétlen - mosolyogtam rá kedvesen.

- Sziasztok - mosolygott ránk Sebastian. Ani belebújt a nyakamba és onnan lesett rájuk. Petra mellém lépett, és csak akkor láttam, hogy Bence nagy szemekkel Sebastiant nézi, és nagyon zavarban volt. Elkezdtem a pilótát szuggerálni, hogy nézzen rám. Mikor a szemembe nézett, intettem a fejemmel Bence felé. Ránézett a kissrácra, és egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán. Felkelt és odaguggolt Bencéhez.

- Szia! Sebastian Vettel - nyújtott kezet. Emlékezett bizonyára még a boltból, hogy nem értenek angolul, így nem is ragozta.

- Németh Bence - fogadta el megszeppenten a felé nyújtott kezet. Sebastian pillantása rám ugrott.

- Bence - tátogtam neki. Bólintott. Jót mosolyogtam, hogy a nagy VB pilótát megzavarta, hogy a vezetéknevet hallja elsőnek. Petra is bemutatkozott neki, bár Sebastian le se vette a pillantását Bencéről szinte.

- Segíts nekem - nézett rám a pilóta. Érdeklődve vártam, mit szeretne. Mindent a pilótákért, ugye.. Bár Webber aztán jöhet könyörögni hozzám… - Fordítanál? - bólintottam. Visszaguggolt Bence mellé. - Lenne kedved valami nagyon szupit látni? - készségesen ismételtem magyarul. Bence csak bólintani mert.

- Én iiis!!! - szólt közbe Ani. Sebastian nevetne nézett ránk. A kishúgom majdnem kiesett a kezemből, úgy kapálódzott. Semmiből nem akart kimaradni. Sebastian felkelt és elvette tőlem a húgomat.

- Ani? - kérdezte. Furcsán ejtette, ami szemmel láthatóan nagyon tetszett a húgomnak. A pilóta arcára nyomta a kezét és nézte pár pillanatig a száját.

- Fujcsa - közölte csak úgy. Petrával nevetni kezdtünk, és a srácok is csatlakoztak mikor fordítottam. - Monnyad: Szejetjek Ani! - megint nevetni kezdtem.

- Azt akarja, hogy ismételd utána, de egyszerűbb, ha az én kiejtésem figyeled - magyaráztam Sebastiannak. - Szeretlek, Ani - próbáltam nagyon artikulálni, hogy utánozni tudja.

- Szeretlek Ani - ismételte Sebastian. Elsőre egész jól, és a kislány nagy barna szemei felragyogtak. Mindig is tudtam, hogy nagy franc, de hogy ennyire…

- Most éppen biztosítottad ám arról, hogy szereted - jegyezte meg Petra Sebastiannak. A pilóta elvigyorodott. Jól egymásra találtak a húgommal. Körbenéztem, de Bencét sehol nem láttam. Kétségbeesetten fordultam körbe. Éppen Maxnak magyarázott nagy hévvel. Max egész jó volt magyarból. Szerette megtanulni azokat a nyelveket, ahova járunk évről évre. Így mindig ki tudott minket dumálni a rendőrség elől, vagy hasonló.

Bencét nem lehetett kirobbantani Max közeléből, míg Anit esélyem se volt elvenni Sebastiantól.

A vége az lett, hogy Ani Sebastiannal és Tommival az edzőteremben kötött ki, míg Bence Maxszal volt a szerelő gödörben. Petrával mi fent a galérián ültünk. Ani elparancsolt az edzőteremből, Petrát meg untatta nagyon a szerelő élet. Senkinek nem volt semmi komoly dolga, így nyugodtan mertem otthagyni a két kölyköt.

- Elmenjünk Madridba? - kérdeztem Petrát. Rám nézett.

- Szereted? - kérdezett vissza.

- Nem tudom. - Ezen még igazán nem mertem gondolkodni. - Ez így gyors és korai lenne.

- Én szívesen megyek Madridba - dőlt hátra a székében. - Anyukátok nem tudom, mit szólna hozzá, de szerintem engedné, mivel Ani tuti bepörög, ha mondod, hogy megyünk.

- Lassan úgyis haza kéne indulni - néztem az órámra, ami már 4-et mutatott. Cris azt mondta, a délelőtt folyamán szóljak. Biztos, hogy kicsit mérges. Lementem az edzőteremhez, hogy összeszedjem Anit.

Ahogy beléptem, érdekes látvány tárult elém. Ani Sebastian mellkasán ült és nevetgélt, mivel a pilóta éppen edzett és a lábát emelgette.

- Ani, ne zavard Sebastiant a felkészülésben - szóltam egyből rá. Sebastian egyből megfogta a kislány derekát és felült.

- Ha éppen leszólod, akkor meg kell védenem, ugyanis megengedtem neki - mondta egyből.

- Biztos? - kérdeztem már angolul, és inkább Tommira néztem. Sebastian képes hazudni, hogy Anit védje, de mikor a finn is bólintott, elmosolyodtam.

- Jól van, búcsúzz szépen el, mert megyünk - mondtam a húgomra nézve. Szomorúan ölelte át Sebastian nyakát, majd nyomott egy puszit az arcára.

- Mentek? - nézett rám a pilóta. Bólintottam. Tommi is kapott egy nagy puszit és Ani oda szaladt mellém.

- Nyerjél! - mondta Ani még Sebastiannak. Automatikusan fordítottam, és csak utána esett le.

- Te kimondtad az ’R’ betűt? - néztem nagy szemekkel a húgomra.

- Nyem - rázta a fejét és oda rohant az ajtóhoz. Ani még dobott egy puszit a két srácnak, és kilépett az általam kinyitott ajtón.

- Köszi a gyerekfelvigyázást - szóltam még vissza.

- Mi köszönjük, hogy bíztál ennyire bennünk - mosolygott rám Tommi.

- Vigyázz a kishercegnőre! Meg magadra is! - szólt még utánam Sebastian.

- Te vigyázz inkább magadra, Bajnok! - kacsintottam rá. - Én pótolható vagyok, míg te nem. - Egyből kiléptem és becsuktam az ajtót. Nem volt kedvem vitázni.

**

Egész úton hazáig hallgattam, hogy mennyire jó volt a gyárban. Egymás szavába vágva meséltek a törpék.

Mikor hazaértünk, felhívtam anyát.

- Na végre jelentkeztek, azt hittem már valami bajotok van - vette fel.

- Szia Anya - sóhajtottam. Előzőleg elmondtam a két kicsinek, hogy mennénk Madridban, de Anyut meg kéne győzni.

- Hadd beszéljek a babáimmal! - mondta izgatottan. Felhúztam a szemöldököm, de odaadtam a telefont a két törpének. Odamentem a hűtőhöz és kivettem belőle a vacsihoz valót. Közben a két törpe szinkront könyörgött. Petra fejcsóválva jött oda segíteni.

4 perc után untam meg a dolgot.

- Na jó, köszönjetek el, ne csináljatok ennyire magas számlát. - Olyan hangosan mondtam, hogy Anya is hallja. Ani egy rakat csuppogás után odaadta a telefonom.

- Anya, nem tudom, mondták-e a gyerkőcök, de átnéznénk egyik jó barátomhoz Madridba. Ha már világot látnak, akkor lássanak rendesen világot, meg ott melegebb is van - magyaráztam.

- Mondták. - válaszolta. - Ha nem okoztok ott problémát, és neked sem teher a két pici, akkor menjetek. - zárta le.

- Oké, köszi, na sziaaaa! - megvártam, míg elköszön és letettem.

Írtam gyorsan egy sms-t Crisnek.

„ Mondj egy gépet, melyikkel menjünk holnap. B.N.”

Csak ledobtam a kanapéra, és mentem vissza segíteni Petrának.

Mázlinkra vacsora után Bence gyorsan lefürdött, míg Anit nekem kellett fürdetnem, mert nem volt hajlandó az együttműködésre, mert fáradt volt. Gyors elalvás lett belőle.

Csak miután én is letusoltam, néztem meg a telefonom, hogy Cris visszaírt-e.

„ Délelőtt 10 óra, Milton Keynes melletti reptér. Foglaltam 4 személyre jegyet egymás mellé, és ki is van fizetve. C.R. „

Egy pillanat alatt lettem mérges.

„ Nem kértelek meg rá, hogy fizesd ki! Ez nekem kicsit sértő ám.. Nem kell villogni….”

Morcosan mentem lefeküdni. Beállítottam az ébresztőt reggel 8-ra és befeküdtem aludni. Nem egészen voltam biztos benne, hogy akarok-e menni. Tartottam az egésztől. Hiszen azt se tudtam, hogy mi tulajdonképpen együtt vagyunk-e. Végülis szerintem igen, de ki tudja, mi van Cris fejébe. A pasik gondolkodása nem volt nekem már akkora talány, mivel sok-sok pasival összezárva élem az életem szinte, de Cris más eset. Ahogy Sebastian is.