Ausztália- Malaj 1

<!--[if gte mso 9]> Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE MicrosoftInternetExplorer4

Bocsi a csúszásért!

A vasárnap estét végigtomboltuk. Még Sebastiant is sikerült berángatni a tömegbe, és táncolt velünk.

Úgy hajnaltájt az utolsó pohár feles volt az, ami nekem berakta a kaput. Vihogva csúsztam le a bárszékről, egyből valaki karjaiba.

- Szép a szemed - dadogtam, ahogy két élénk, kék szempárral találkozott a pillantásom.

- Örülök, hogy tetszik - válaszolta kedvesen. - Nézd többször, ha ennyire tetszik! - nevette el magát.

- Nézném én másod is - vihogtam.

- Fel tudod mérni, ki vagyok? - érdeklődött. Még mindig ő tartott meg.

- Seb.. bastian - nyökögtem alig forgó nyelvvel. - Gondolom.

- Jól gondolod - nevetett.

- Tetszik a nevetésed - közöltem vele. - És mentol illata van a szádnak - fókuszáltam az ajkaira nehézkesen. Vigyorogva nyitotta ki a száját és mutatta meg a mentolos cukorkát. - Én is kérek! - Nem bírtam levenni a szemem a telt ajkáról.

- Én is úgy kaptam - húzta mosolyra a száját. Tudom, mert még mindig azt néztem.

- Nekem adod? - néztem végre fel a szemébe. Totál elvesztem a kékségben.

- Inkább kérek neked is - nevetett.

- És ha nekem a tied kell? - vontam össze a szemöldököm és megpróbáltam megállni.

- Már félig elszopogattam, és tiszta nyál - érvelt.

- Asszed érdekel? - vigyorogtam már a saját lábamon állva. Elég instabil voltam a magassarkúmban.

- Engem igen - mosolygott. Csak akkor jöttem rá, hogy megint a száját nézem.

- Kurva élet - morogtam magyarul.

- Tessék? - kérdezett vissza. Megráztam a fejem, bár ne tettem volna! Rám tört a hányinger, és ha nincs elég jó reflexem, még vissza is köszön a gyomrom tartalma.

- Asssssziszem én leléptem - indultam meg az ajtó felé, de keresztbe álltak a lábaim és majdnem elestem. - Jól vagyok! - intettem hátra. - Én már nagyon jól vagyok - vihorásztam.

- Inkább feltámogatlak - fogta meg a derekam a kékszemű.

- Megkérek mást - néztem körbe. Alig láttam, de azt észrevettem, hogy Mike a fal mellett ült és keresztbe álló szemekkel nézte a világot. Max egy asztalnál ült egy csajjal és éppen mandulaviziteset játszottak. George a tánctér közepén táncolt csukott szemmel, nagyon imbolyogva.

- OKééééé - indultam meg ismét. - Felkísérhetsz.

- Kösz az engedélyt - nevetett.

- Ugyan, kérlek! - vihogtam.

A liftnek két kézzel kapaszkodtam az oldalába, és lehajtott fejjel próbáltam nem hányni vagy összeesni. Végül lerúgtam a cipőmet, amiért megpróbáltam lehajolni, de inkább Sebastian vette fel nekem. Rávigyorogtam, és a cipőimmel a kezemben imbolyogtam ki a liftből a folyosóra ahol annyira kacsázva mentem, hogy faltól falig támaszkodtam.

- Hopp! - nevettem mikor fenékre ültem.

- Gyere - emelt meg a pilóta és onnantól inkább fogta a derekam. Kiszedtem nehezen a szoba belépőmet a kistáskámból, ami a vállamon csüngött, de nem tudtam lehúzni, mert hármat láttam mindenből. Sebastian kiszedte szelíd erőszakkal a kezemből és kinyitotta az ajtót. Besegített rajta, de megtorpantam az ajtóba.

- Ha bejössz, tuti megpróbálom magam megdugatni - nyomtam a kezem a mellkasára.

- Ne félj, nem hagyom magam! - nevetett. Bólintottam, de megint iszonyú hányinger jött rám, így célba próbáltam venni a WC-t és segítséggel épphogy odaértem. Éreztem, hogy egy kéz felfogja a hajam és a hátam simogatja.

- Nagyon szexi - röhögtem.

- Ne törődj vele - Rá akartam nézni, de megint öklendezni kezdtem.

- Soha többet nem iszom - hüppögtem, mivel kijöttek még a könnyeim is.

- Dehogynem - nevetett. Valami hideget tett a tarkómra.

- Ez jóóó - sóhajtottam. Felém nyújtott egy zsepit amivel meg tudtam törölni a számat.

- Jobban vagy? - kérdezte.

- Mondjuk? - kérdeztem vissza.

- Kérdezed? - nevetett.

- Miért, állítsam? - vihogtam.

- Azzal nem lenne gondod - jegyezte meg. Rábandzsítottam.

- Nem ér egy részeg lánnyal flörtölni - löktem meg, de én estem megint fenékre. - Francba! - morogtam. Már annyira fáradt, álmos, és ittas voltam, hogy nem tudtam másodszorra sem felkelni a fürdő kövéről.

Sebastian benyúlt a derekam alá és a térdhajlatomba és felemelt.

- Lassan - suttogtam. Nagyon lassan lépdelt oda az ágyhoz velem, és lefektetett rá.

- Itt maradsz? - érdeklődtem mikor betakart.

- Nem, azt azért már nem. - Ránéztem, és mosolygott.

- És ha bejön valaki, elrabol, megerőszakol és megöl? - Elnevette magát.

- Ebben az esetben sikíts hangosan, itt van az én szobám is a folyosón. - Elrendezte rajtam a takarót és kifelé indult.

- Sebastian? - szóltam utána.

- Igen? - hallottam az ajtó felől.

- Gratulálok a győzelmedhez - suttogtam.

- Nélkületek nem lennék itt - válaszolta.

- Ez kölcsönös - suttogtam már félálomban. - Félek.

- Mitől? - kérdezett vissza.

- Mi van, ha Apa megint kiabálni fog reggel? - Nem néztem rá, csukva volt a szemem, félig már álmodtam.

- Kiabálni szokott? - jött vissza.

- Ühüm - hüppögtem. Leült az ágy szélére és az arcom kezdte simogatni.

- Nem fog kiabálni veled reggel. Ígérem. - A következő percben pedig már aludtam.

Nem hallottam mikor hagyott magamra Sebastian, de ébredéskor már nem volt ott. Nagyon másnaposan felültem az ágyba.

- Hogy lehet valaki ilyen büdös? - tettem fel a költői kérdést, és bevonultam picit szédelegve tusolni. Egy jó zuhany csodákra képes, még velem is.

**

Az út majdnem 20 óra volt hazafelé is. Az érdekes az volt benne, hogy felszállás alatt elaludtam, és Mike a leszállásnál rázott fel, hogy ő biztos nem cipel le a repülőről. Hiába aludtam végig az utat, nagyon fáradt voltam, pontosan az időeltolódás miatt.

Beültem egy taxiba, és míg hazaértem, írtam egy sms-t Crisnek.

„ Hazaértem. Hulla vagyok az úttól, pedig végig aludtam… =D „

Ahogy beértem a lakásomba végigfeküdtem ruhástól az ágyon és aludtam tovább.

Arra ébredtem ezúttal, hogy valaki a hátam simogatja, és kedvesen a nevemet mondogatja.

- Max, eltöröm a kezed, hagyj aludni - morogtam. Már épp visszaaludtam volna, mikor leesett, hogy már itthon vagyok, és nem tudtam róla, hogy vendégem lenne. Hirtelen ültem fel, amibe meg is szédültem.

- Te hogy kerülsz ide? - néztem a portugál focistára, akinek ha nincs füle, tuti a tarkójáig ér a vigyora.

- Nyitva volt az ajtó és merészeltem beengedni magam - válaszolta vigyorogva.

- Mit keresel Angliában? - ráncoltam a homlokom.

- Tegnap megnéztem egy MU meccset, és tudtam, hogy jössz haza, így itt maradtam, hogy meglepjelek - magyarázta. - Zavarlak? - kapta felém a fejét, mivel szórakozottan nézelődött.

- Nem, ha befogod, és bebújsz mellém aludni - ásítottam. - Még nem álltam át angliai időre.

- Én arra gondoltam, elmehetnénk vacsizni valahova, de ha fáradt vagy, maradhatunk - vont vállat.

- Mehetünk, de semmi drága hely - morogtam. - Nincs kedvem kiöltözni.

- Vagy pihenünk, rendelünk pizzát, de holnap eljössz velem Portugáliába. - Adott egy puszit a számra és várta kíváncsian a válaszom.

- Minek mennék én oda? - keltem fel.

- Van ott egy sziget, Madeira - magyarázta. - Onnan származom. Szeretném neked megmutatni. - Kényelmesen hanyatt dőlt az ágyamon és onnan nézte, hogy ruha után kutatok magamnak.

- Édes vagy, de én rohadtul fáradt vagyok - magyaráztam. - Nem lehetne az utazgatást elhalasztani máskorra, mikor nem éppen 20 óra repülőúton vagyok túl? - kérleltem.

- És az mikor lesz? - támaszkodott fel, ugyanis oda másztam mellé az ágyra és a csípőjére ültem.

- Például május 8-án Törökországból jövök haza - magyaráztam. - És mondjuk 11-én?

- Meccsem lesz - gondolkodott. - De tizenkettedike tökéletes lenne - vigyorgott.

- Jó utána, úgyis a Spanyol Nagydíj jön- bólintottam.

- A nagydíj után maradsz nálam? - csillant fel a szeme.

- Egy napot talán - hümmögtem. - Ott nem lesz egy hét szünet, hanem egyből Monaco.

- Tehát ha nem leszek sérült, és jól megy a csapatomnak, akkor áprilisban, májusban alig látlak? - szomorú arcot vágott.

- Hát nem sokat - húztam el a számat én is. - De szeretem a munkám, szóval..

- Nem akartam ezzel azt mondani, hogy bármin is változtass - kapta el a derekam, mivel le akartam róla szállni. - Én se tudnám megtenni, így tőled sem kérném.

- Helyes - bólintottam, és nyomtam egy puszit a szájára. - Nyarad hogy lesz?

- Nincs EB, se VB - vigyorgott. - Nem lesz annyira zsúfolt.

- Nyáron már Európában leszek végig én is - vigyorogtam. - Sokszor lehetek majd a nyakadon.

- Alig várom - nevetett.

- Na, hogy is volt az a vacsi dolog? - kérdeztem, mivel nagyon éhes voltam.

**

- Mivel megyünk? - sétált le mögöttem a lépcsőn Cris. Bent álltunk a garázsban.

- Motorral - adtam a kezébe a bukót.

- Nem hinném, hogy csak úgy száguldozhatok motorral - mondta. Mintha Sebastiant hallanám.

- Nincs benned semmi szabályszegési vágy? - vigyorogtam rá kihívóan. Belebújtam a bőrdzsekimbe és szépen felhúztam Cris dzsekijének a cipzárját is. - Vedd szépen azt fel, és senki nem fog megismerni.

- Ha igen, nagyon megütöm a bokám - húzta el a száját.

- Olyan helyre megyünk, ahol senki nem fogja nézni, ki vagy - kacsintottam rá, és a fejembe húztam a bukót. Lehúztam a takarót a motoromról és felültem rá. Felhúztam a kesztyűimet, és Crisre néztem.

- Tönkreteszi a hajam - akadékoskodott. Ledobtam a kesztyűimet, és leszálltam. Kivettem a kezéből a bukót és kérdezés nélkül a fejére húztam.

- Annyi zselé van a hajadon, hogy emiatt nem kell aggódnod - vigyorogtam. Becsatoltam az állánál és visszavettem a kesztyűimet. Felültem és várakozóan ránéztem. Sóhajtva ült fel mögém.

- 26 év. Ennyit éltem - dramatizált.

- Ültél te valaha motoron? - kérdeztem mielőtt beindítottam volna.

- Nem sokszor - vallotta be.

- Ide tedd fel a lábad, és én dőlök, te ne dőlj, mert elesünk - magyaráztam. - A legjobban annak örülnék, ha belém kapaszkodnál, mivel hátul megéget a kipufogó.

Bólintott, én pedig gyújtást adtam, és meghúztam a gázt kicsit. Felbőgött a motor, én pedig jólesően megborzongtam.

Lassan indultam és próbáltam időt adni Crisnek, hogy megszokja a dolgot. A hosszabb úton indultam meg a törzshelyünk felé.

Mikor már nem görcsösen szorította az oldalam a focista, több gázt adtam, és száguldozni kezdtem. Csak akkor éreztem megint a görcsös kapaszkodását, mikor az esti dugóban a kocsik között kezdtem szlalomozni.

Lassan kiértünk a belvárosból, és a külső kerület egyik hatalmas épülete mögött álltam meg.

- Ide szoktunk bulizni járni - magyaráztam. - Jó hely.

- Nem éhes voltál? - ráncolta a homlokát.

- Itt van kajálda is - vigyorogtam.

Ahogy bementünk, egy nagy beülős rész volt, éppen meccs ment a TV-ben.

- Kik játszanak, Kate? - mentem oda a pulthoz. Oda adtam neki a két bukót, ő pedig berakta a pult alá.

- Liverpool a Chelsea ellen, de 0-0 - magyarázta. Cris a TV-t nézte, míg én kértem két italt.

- De hogy megyünk haza, ha iszol? - bökött a poharakra.

- Alkoholmentes - ittam bele.

- Kate, két szokásosat kérlek - bólintott, felírta a jegyzet füzetébe és hátra ment.

- Mi a szokásos? - kérdezte Cris kíváncsian. Csak vigyorogtam, de nem válaszoltam. Leültem az egyik hátsó beülőbe. Cris velem szembe ült le, így tudtam picit szívatni. Kiléptem a sportcipőmből és a lábszárán végighúztam a lábam. Az asztal alá nem lehetett belátni, mert egy nagy terítő volt rajta.

Rám villantak a barna szemek. Vigyorogva simogattam a lábszárát, majd kicsit lejjebb csúsztam, és végighúztam a lábam a combja belső felén.

- Ne kísérts - szólt rám. Vágy volt a szemébe. Megnyaltam a számat, és én már láttam, amit ő nem. Kate felénk jött. Feljebb csúsztattam még egy kicsit a lábam és egy pillanatra végigsimítottam a lába között, de vissza is húztam a lábam, és Kate-re néztem.

- Jó étvágyat - tette le elénk a két nagy tányért, amin pizza volt.

- Ha ezt megeszem, Mou megöl - nézett rám Cris. Én jóízűen haraptam bele az egyik szeletbe.

- Edd meg, és felmegyünk utána táncolni - kacsintottam rá.

Először bizalmatlan volt a pizzával szemben, de az első szelet után már élvezettel ette ő is.

Mikor végeztünk, fizetni akartam, de persze nem hagyta. Így picit morcosan mentem fel az emeletre.

A vastag ajtó előtt egy kidobó állt, és már hallani lehetett a dübörgő zenét. Az ajtó és a fal tiszta TEG és graffiti volt.

- Teljesen más, mint lent - nézett körbe Cris a kis beugróba ahonnan az ajtó nyílt.

- És még van harmadik emelet is - vigyorogtam rá. - Menjünk először inkább oda.

- Nem bánod, ha piszkos leszel ugye? - néztem rá a lépcső közepén állva. Kicsit elbizonytalanodtam.

- Mennyire piszkos, és milyen értelemben? - kérdezett vissza.

- Mondjuk festék? Neonos festék? - kérdeztem.

- A dzsekimnek nem örülnék, de a többit nem bánom - nézett végig magán.

- A dzsekiket leadjuk - fordultam vissza és Kate-nek odaadtam a két bőrdzsekit.

Fent a harmadikon már a folyosón is UV fény volt. A falak pöttyösek voltak. Nagyon apró festék pöttyösek.

Itt is kidobó állt.

- Barby - mosolygott rám. - Mike és Joe is itt vannak - mondta előzékenyen.

- Oké, köszi - mosolyogtam rá. Beengedett minket, és ahogy kinyílt a vastag ajtó, megcsapott minket a zene és a festékszag.

- Gyere - fogtam meg Cris kezét. Mike és Joe két homorú tetejű alumínium dob mellett álltak és két vastag dobverővel ütötték. Odamentem, mire Mike nagy boldog arccal ölelt meg.

- Héé csaj! - nevetett. Ránézett Crisre, aki elég bizalmatlanul méregette Mike-ot és Joe-t, de az utóbbi kezet nyújtott neki, amit kedélyesen el is fogadott. Odamentem a falhoz és levettem két pár dobverőt és Cris kezébe adtam.

- Mondj egy színt - kiabáltam, hogy meghallja.

- Fehér vagy lila - vigyorgott. Real színek. Mi más?
Levettem a lila bödönt a falról és öntöttem a dob homorú belsejébe. Mike átment Joe mellé, és Cris magam mellé vontam.

- A zene ritmusa a vezető szálad - magyaráztam. - Az ütemére kezdd el ütni a dobot, ahogy jól esik. Kicsi az esélye, hogy bármi baja lesz.

- És ennek mi az értelme? - kérdezett vissza.

- Majd megtudod! - vigyorogtam rá. Kezébe adtam egy műanyag szemüveget és a sajátomat felbiggyesztettem az orromra. Oda léptem és felvéve a ritmust püfölni kezdtem a dobot erőből, ahogy csak tudtam. A feszültség szépen távozni kezdett belőlem, közben vele arányosan tiszta neon festék lettem. Lila és kék, mivel Mike előttem kéket öntött bele. Cris csak nézett rám. Oda mentem hozzá és háttal beálltam elé. Megfogtam a kezeit és az ő dobverőivel ütni kezdtem a festékes felületet.

- Ez nagyon nagy hülyeség! - nevetett.

- Az hát! - csatlakoztam hozzá. Mikor éreztem, hogy már nem fogja abbahagyni, ha ellépek, kiléptem a kezei közül és beálltam vele szembe.

Gyermeki vigyor volt az arcán. Talán ilyen lehetett, mikor az első labdáját rugdosni kezdte.

Az értelme annyi volt ennek, hogy jó muri, és a feszültség kimegy az emberből.

Nevetve néztem Mike-ra, aki a fenekét az enyémhez tolta. Festékes dobverővel ütöttem rá, mire nevetve húzta ki magát.

Nem sokáig szórakoztunk vele, mert már így is tiszta festék volt Cris, bár a fehér pólóján gyönyörűen nézett ki a lila.

Mikor elléptem a dobtól oda jött hozzám és megölelt. Annyit éreztem, hogy két kézzel a fenekembe markol, majd büszkén vigyorogva lépett el. Megpróbáltam hátra nézni a hátsó felemre, de nem nagyon sikerült, viszont a lila kéznyomát így is láttam.

- Gyere, menjünk - karoltam bele nevetve.

- Csodásan nézel ki, tiszta festék vagy! - piszkálta meg a hajam nevetve. - Én se nézhetek ki jobban - vigyorodott el. Most először láttam rajta, hogy nem érdekli a külseje. Nagy előrelépésnek vettem.

Kiléptünk a folyosóra és ahogy elhagytuk az UV fényt, meglepve nézett rám.

- Az előbb még tiszta festék voltál! - magán is végig nézett, de ott sem látott semmit.

- UV festék - magyaráztam nevetve. - Normál fényben ritkán látszik - nevetni kezdett ő is.

- Ez tetszik - vigyorgott.

Lementünk a disco részbe, ami alaposan tele volt, de még olyan szinten, hogy el lehetett férni.

Legalább hajnali 4-ig ott buliztunk. Eleinte ketten, majd egy idő után már Mike és Joe is csatlakoztak hozzánk.

- Pia nélkül nagyon jó buli - jegyezte meg, mikor már a motorom felé sétáltunk.

- Piával ezek a bulik csak még jobbak - vigyorogtam. Felvettem a bukót és felültem.

- Szerinted holnap viszontlátjuk ezt az éjszakát az újságban? - kérdezte elgondolkodva.

- Ezek a helyen nincsenek lesifotósok, és olyanok sem, akiket érdekelné, ki vagy - magyaráztam. - Én itt találkoztam már pár elég híres emberrel, de soha nem hallottam hírét, hogy valaki ezt elmondta volna a médiának.

- Kik járnak ide? - nézett a háromemeletes épületre.

- Leginkább a Red Bull dolgozói - gondolkodtam el. - És a környékbeli fiatalok, akik bulizni akarnak. De Milton Keynes nagyon kedves város. Nem pletykásak az emberek.

- Ez csodálatos hír - mosolygott és a fejére húzta a bukót. Felült mögém, én pedig ráhúztam a gázt, és haza indultunk.

Az utak üresek voltak, és már Cris is bízott bennem, így száguldoztam egy jót. Teljesen kiürült az agyam, míg a motoron voltunk, és utána, a garázsban sem tértek már vissza a gondolataim. Üres fejjel, Crisbe karolva mentem fel a lakásomhoz.

Annyira fáradt voltam, hogy csak ledobáltam a ruháimat és bedőltem az ágyba. Az érdekes az volt, hogy Cris ugyanígy tett.

Igaz azt mondtam, hogy én pihenni akarok aznap, mégis úgy éreztem, hogy nagyon jó esténk volt. Nem az a nagyon tombolós, inkább hülyéskedős.

Jó éjszaka volt egészen addig, míg az a fránya telefon fel nem keltett a szép álmomból. Első pillanatban még azt sem tudtam behatárolni, hogy Crisé vagy az enyém-e.