Monaco 1

Hard Zsaninak boldog névnapot!!! =D

"Olyan cuki vagy, hogy belehalok"

Vasárnap késő estig dolgoztunk, hogy a boxtól elkezdve mindent lebontsunk. Segítettünk mindenkinek, míg a mérnökök már a gyárban pihentek. Cris végig kint maradt velünk, Tinát szórakoztatta, és neki segített pakolni. Nem aggódtam, tudtam, hogy Tina feleség, és Cris nem az esete.

Mikor már kész volt a boksz és a home-nak is hűlt helye volt, bulizás helyett mindent kamionra pakoltunk, és a sofőrök „kedves” morgását hallgatva mi is összeraktuk minden cuccunkat és a kamionokban végezte a bőröndök hada is.

Mivel Izlandon a vulkán kezd bekavarni, nem kockáztatunk semmit, és mi a kamionokkal együtt megyünk Monacóba, valaki meg Angliába, hogy az onnan induló kamionokkal érkezzen vissza.

- Nagyon unatkoztál a hétvégén? – öleltem meg Crist, mikor már kész voltunk mindennel.

- Egyáltalán nem – mosolygott. – Megismertem legalább a világod.

- Monaco után találkozunk – adtam neki egy puszit. – Köszönöm, hogy itt maradtál ilyen sokáig.

- Én élveztem – vigyorgott.

- És köszönöm a bulit és a motort is – bújtam vissza a mellkasához.

- Hősszerelmes hölgyike, indulni kéne! – kiabált oda Max. Ő volt most itt a fejes, mivel Ben a főnökkel és Newey-val visszament a gyárba.

- Várjál már! – kiabáltam vissza. – 20 perc senkit nem vág földhöz.

- Nem tartalak fel – nevetett Cris.

- Egybe haza tudsz érni? – kérdetem. Mosolyogva bólintott.

- A hajnali géppel elmegyek és majd Hugót ugrasztom, hogy jöjjön értem – vigyorgott.

- Rendben – bólintottam. Még hagytam, hogy hosszan megcsókoljon, majd a kezét fogva kikísértem a paddockból, ahol a kocsi már várt rá. Beült, intett és már ott sem volt.

Visszamentem a kamionokhoz, és meglepve láttam, hogy Sebastian egy vastag pulcsiban, kapucnival a fején, nagyon álmos arccal ott álldogál Mike és Max mellett.

- Hát te? – mentem oda hozzájuk.

- Megyek veletek – vont vállat. – Apát haza tudtam még küldeni Németországba, de az én angliai gépem már törölték.

- Hova fér be? – néztem Maxra. Megvonta a vállát.

- Mike jön velem, mert horkol, és Sebastian megy vele. Tudtok aludni az úton – magyarázta. Ránéztem a második apámként tisztelt férfire.

- Sebastian, mi a kocsikkal együtt megyünk – böktem a kamionra.

- Nekem ezek egyformák – rázta a fejét. Mindhárman elnevettük magunkat.

- Innen az ötödik – magyaráztam neki. – Tomas a sofőr. Még egyeztetek a srácokkal és indulhatunk – céloztam neki, hogy menjen. Bólintott és odacsoszogott a kamionhoz.

- Max mit akarsz ezzel? – támadtam le.

- Itt volt Dani – mondta kertelés nélkül. – Te meg bujdostál a boxban, és még Ronaldót is kicsit kerülted. Sebastiant viszont nem. És én nem vagyok vak. Ismerlek. Rakd be mellé a popsid szépen, és ne hazudj legalább magadnak – osztott kicsit le, és ott hagyott. Én csak tátogtam a döbbenettől. Mike-ra néztem.

- Ne nézz, igaza van – vont vállat, és ő is otthagyott. Morcosan mentem oda a kamionhoz.

- Húzzunk innen – néztem Tomasra. Bólintott, és beszállt. Én ültem be középre, Sebastian pedig az ajtóhoz.

- Nem vagyok ám valami jó utas – magyarázta Tomasnak.

- A feleségemnél csak jobb lehetsz – viccelte el a dolgot. Rámosolyogtam.

- A jó pilóta szépen alszik – mondtam Sebastiannak. – Mert ha engem piszkál, könnyen a raktérben találja magát, és aludhat az alkatrészek és a kocsi mellett. – Nem engedhettem volna neki, hogy oda bemenjen, de a fenyegetés bevált. Beledugta a fülébe a fülest, és épphogy kiértünk a pálya közeléből, ő már aludt.

- Hogy-hogy velünk jön? – kérdezte Tomas.

- Törölték állítólag a gépét – vontam vállat. – Azt nem tudom, hogy Tommit hogy rázta le.

- Jön ő is, a mögöttünk lévő kamionnal – adta meg a magyarázatot.

Én is gyorsan elaludtam. 3-4 óránként megálltunk mindig valahol, de a legtöbbre fel sem ébredtem.

13 óra autókázás után érkeztünk meg Monacóba. Hétfő délután volt, és egyből mindenki ment is aludni.

Igazából megérte az autókázás, mert Sebastiannak olyan nyomott volt az arca, hogy öröm volt nézni.

Monacóban mi is hotelben alszunk, így gyorsan elkértem a recepcióról a kulcsokat, és végig is dőltem az ágyon. Hiába aludtam a kocsiban, nem igazán voltam kipihent.

**

Kedden késő estig a boxot pakoltuk össze és este a kocsinak is nekiálltunk. Éppen az emelőt akartam beállítani a kocsi elé, mikor szúrás éreztem a tenyeremben. Egyből elkaptam a kezem, és a méhecske akkor esett le. A fullánk még a kezemben volt.

- Valaki! – néztem végig a szerelőkön, akik a saját dolgukkal voltak elfoglalva. – Valaki menjen kálciumért az orvosiba nagyon gyorsan! – Elsőnek Ben nézett rám. Remegve szedtem ki a fullánkot a tenyeremből.

- Mi volt az? – ráncolta a szemöldökét.

- Méhecske – nyögtem. – Allergiás vagyok rá. Szerezzetek kálciumot! – néztem rá. Kicsit kétségbe estem. Ha sürgősen nem kapok kálciumot, nem fogok levegőt kapni.

Leültem a boksz oldalánál a műszerfalhoz, és a csuklómnál szorítottam a kezem. Lüktetett a tenyerem, és égett. Egyre nehezebben kaptam levegőt. A hallásom eltompult, és a fejem lüktetni kezdett. Már ziháltam, hogy minimális levegő jusson a szervezetembe. Aztán éreztem, hogy valaki felrángatja a bal kezemen az overállt és még a tű bökését is éreztem. Óráknak tűnt, míg hatni kezdett a kálcium, pedig talán csak pillanatok voltak, hiszen a szívemhez közel kaptam meg.

A paddock orvosa guggolt mellettem.

- Szeretném, ha bejönne a központba – mondta nekem, mikor látta, hogy már magamnál vagyok. A kezem továbbra is iszonyúan fájt.

- Még vissza van pár óra, mire kész a kocsi, utána megyek – válaszoltam.

- Most jöjjön – rázta a fejét.

- Majd azt én eldöntöm – vágtam rá.

- Menj – szólt bele Ben. – Szólok a helyettesednek, hogy jelenése van – és már fel is kelt, és eltűnt a paddock átjáró felé.

- Menjünk –morogtam oda a dokinak.

A központban hipó- és kórházszag volt. Nem szerettem az ilyet. Kivizsgált a doki, és bekente a kezem, kaptam rá csinos kötést is.

Mire elengedett, addigra már a többiek is a home-ban voltak.

Mindenkit megnyugtattam, hogy túlélem, de a doki megtiltotta a munkát egy ideig. Morcosan mentem át a hotelbe aludni, a kezem fájt, viszketett és égett egyszerre. Nem volt jó érzés, pláne, hogy a jobb kezem, és még kétszer nagyobb is volt, mint eredetileg.

Legnagyobb baj az volt, hogy másnap reggel lázasan, fejfájósan ébredtem. A méhecske mérge dolgozott a szervezetemben. Nem nagyon örültem neki.

**

A csütörtöki szabadedzést a boxban üldögélve néztem végig, miután megkaptam Sebastiantól és a Főnöktől is, hogy mennyire béna vagyok, és jobban is vigyázhatnék magamra nő létemre.

Crisnek mikor elmondtam, csak sóhajtott egyet, és tudomásul vette. Ő tudta, hogy nem vagyok képes vigyázni magamra. Azt viszont nehezen nyelte le, hogy nem voltam hajlandó elmenni Monacóból, pedig dolgozni nem dolgozhattam.

Pénteken mindenki pihent. Így több ideje volt a szerelőknek engem kiparodizálni.

Épp morcosan dobtam le magam a hotel büféjéb,e mikor egy velem egymagas, világosbarna hajú nő belépett Rockyval a kajáldába.

- Na az a szuka meg ki? – kérdeztem Mike-ot, aki velem szemben ült.

- Fogalmam sincs, de nyalogatnám – nevetett.

- Kuss és egyél inkább – morogtam. – Amilyen felsőbbrendűnek hiszi magát, tuti valami fejes ágyasa.

- Rocky csalná Giselle-t? – kérdezte Mike.

- Mostanában fog megszületni a második gyerekük, kétlem, hogy megcsalná, és így a csapat előtt – ráztam a fejem.

- Richardnak nincs felesége – jegyezte meg.

- De van barátnője – ráztam a fejem. – Tina pletykálta még pár hete, hogy valami nagyon gazdag bigét tart.

- Akkor nem tudom – rázta a fejét.

Nyugodtan leültek az egyik asztalhoz, én pedig próbáltam nem azon merengeni, ki a fene az a nő.

Mikor Sebastian besétált az étkezőbe, egyből felénk vette az irányt.

- Mi a helyzet? Kezed? – nézett rám.

- Semmi baja, nem értem, hogy miért nem melózhatok – morogtam. – Ki az a nő? Neked azért illene tudni.

- Ti vagytok a szerelők, akik mindenkit ismernek, és még nem tudod ki Lia? – nézett rám meglepetten.

- Lia? – kérdeztem vissza. A pilóta bólintott.

- Jó nő – merengett Mike.

- Ne álmodj róla – rázta a fejét vigyorogva Seb. – Ben bepróbálkozott már nála első nap – nevetett hátradőlve. – Úgy koptatta le, hogy csak néztünk.

- Mike, nincs esélyed – nevettem én is, pedig nem volt jó kedvem. Lekoptatta Bent? Vagy nagyon tartja magát, vagy nagyobb halra vadászik. – Fogadok sajtós.

- Nem – vigyorgott a német. – Mérnök.

- Pfúúúj – húzta el a száját Mike. – Már nem is olyan izgató.

- Nem bírod, ha egy nő okosabb, mint te? – kérdezte kíváncsian Sebastian.

- Nem bírom, ha egy nő főnökösdit játszik, és azt hiszi, ő az Isten, mert tud összeadni meg szorozni – vágott pofákat Mike.

- Neked bejön? – szegeztem a kérdést Sebastiannak.

- Nekem ott van Hannah – válaszolta.

- Nem ezt kérdeztem – vágtam rá.

- Én hűséges vagyok – vont vállat Sebastian. – Ha bejönne se mozdulnék rá.

- És ha ő mozdul rád? – faggattam.

- Most még Liáról beszélünk, vagy már az esélyeid méred fel? – vágott közbe Mike. Ránéztem, ő pedig egy ideig állta a tekintetem, de aztán felkelt és szörnyülködő arccal összeszedte a cuccát.

- Remélem élve látunk még – szólt oda Mike-nak Sebastian vigyorogva.

- Ne vigyorogj – morogtam neki oda. – Menj Liácskához, nagyon nézelődik errefelé – mondtam lekicsinylően és én is távoztam. Felmentem inkább a szobámba.

Végigdőltem az ágyon, és persze, hogy akkor szólalt meg a telefonom.

Nem ismertem a számot, így felvettem. Hiba volt.

- Barbara Németh – szóltam bele.

- Itt pedig Dani – jött a válasz. Egyből felültem az ágyba és magam elé bámultam. – Ott vagy, vagy már le is raktad?

- Miért hívtál fel? – kérdeztem halkan. Imádtam a hangját régebben, most mindenét utáltam.

- Reméltem, hogy tudunk találkozni valamikor – magyarázta. – Sok mindent szeretnék elmagyarázni.

- Nem találkozom többet veled – vágtam rá. Féltem összefutni vele. A Spanyol Nagydíjon többször is láttam, és többször is próbált megszólítani, de nem hagytam magam.

- Talán Ronaldo megtiltotta, hogy bárkivel is beszélgess? – kérdezte gúnyosan.

- Nem tiltotta meg, képzeld – vetettem oda. – Van ennyi eszem.

- Fél órát kérek tőled, amikor Madridban jársz. Csak 30 perc – váltott kérlelő hangra.

- Nem –vágtam rá.

- Barby, te félsz tőlem? – kérdezett rá.

- Nem! – dohogtam. – Rendben, hétfőn kettőkor a szokásos hotelben.

- Várlak, és köszönöm – és már le is rakta.

Néztem pár percig a telefonom, ahol Cris volt a háttér, és már tudtam, hogy nagy hibát követtem el.

Hasra vetettem magam, és belesikítottam a párnába. Mint egy hisztis kislány dobáltam magam, és ütöttem az ágyat.

- Hülye, hülye, hülye! – szidtam magam.

**

Szombaton a szabadedzést a home-ból néztem végig, de az időmérőre már átmentem a boxba.

Perez bukása mindenkit megijesztett, de nem lett belőle komolyabb baja szerencsére, így az időmérő folytatódott, amit persze Sebastian nyert ismét.

Vidáman ment interjúkat adni, én pedig bent a boxban feküdtem az asztalon, és még mindig magam ócsároltam, hogy belementem a találkába.

- Mi bajod? – dobta le magát Max velem szembe.

- Semmi – morogtam.

- Barby, baj van? – simizte meg a hátam Sebastian. Felpislogtam rá.

- Nincs- fektettem vissza a fejem a kezemre.

- Akkor mi ez a depresszió? – kérdezett rá Max.

- Semmi – morogtam.

- Biztos minden rendben? – ütötte a vasat a pilóta.

- Igen – morogtam. Legszívesebben feltrappoltam volna a szobámba, de Sebastian keze még mindig a hátam simogatta, és jól esett, így maradtam.

- Ha baj lenne, elmondanád? – hajolt közelebb a német.

- Nem – suttogtam. Nagyon közel hajolt, éreztem a friss tusfürdőillatot. Percekkel ezelőtt zuhanyozhatott. Erre viszont a fantáziám pörögni kezdett, és már láttam is magam előtt Sebastiant, ahogy meztelenül áll a tus alatt, és folyik végig rajta a víz. Nyeltem egyet és felugrottam inkább. A pilóta meglepetten nézett rám a kék szemeivel.

- Semmi bajom, oké? – nyomatékosítottam, és ott hagytam őket, hogy visszatrappoljak a hotelbe.

Baj az volt. Mégpedig az, hogy a világ állítólagos legjobb pasija az enyém, csak az enyém, én mégis a szöszke, kék szemű pilótára vágytam.

Szerintetek mi lesz a szerepe Liának? =D