Török 1

Már a hétvégén is megvolt a fejezet, de nem raktam fel, mert kicsit sértve éreztem magam, hogy nem igazán ír senki komit... De úgy döntöttem, hogy nem szúrok ki senkivel, és felrakom! =) Jól esnének a komik..

Egész héten megfeszített tempóban dolgoztunk, mert ketten hárman is megbetegedtek, és a többieknek kellett vinni az ő dolgaikat is.

A pénteki szabadedzés volt a héten a mélypont. Mikor megláttuk, hogy az első szabadedzésen Sebastian hogy odavágja a kocsit, már tudni lehetett, hogy ebből nem lesz alvás aznap este.

Ahogy visszajött a kocsi, nekiálltunk szétszedni, hogy mindent ellenőrizzünk, mi sérülhetett. Az már biztos volt, hogy a 2. szabadedzést mi kihagyjuk.

Kénytelen volt pár ember Angliában gépre ülni és jó pár alkatrészt elhozni nekünk, ugyanis volt olyan sérülése a kocsinak, amihez nem volt megfelelő eszközünk, hogy javítsuk, így cserélni kellett, de nem volt abból az alkatrészből a pályán.

Este 8 fele volt egy fél órás szünetünk, hogy el tudjunk menni vacsorázni. Sebastian egyből odaült mellénk.

- Hát te mit csinálsz még itt? - kérdeztem tőle.

- Kint alszok a pályán - vonta meg a vállát.

- Mert? - kérdeztem vissza.

- Mert én csesztem el, és miattam éjszakáztok. Nem tudnék nyugodtan aludni a hotelben, míg ti kint dolgoztok.

- Márpedig aludni fogsz - vágta rá Tommi.

- Alszok, de itt kint - bólintott Sebastian.

- És hol? - kérdezte Tommi úgy mellékesen.

- Ha ennyire kint akarsz aludni, aludj az én ágyamban. Én nem fogok ezen az éjjelen aludni, és az legalább kényelmes - Tommi húzta a száját, de tudta ő is, hogyha Sebastian valamit eldönt, az úgy lesz.

- Köszönöm - mosolygott rám.

- De akkor gyere, megmutatom, mert mindjárt mennem kell vissza. - Betömtem a számba az utolsó falatot, és megindultam a szobánk felé.

A telefonom zsebre tettem, ami az ágyra volt csak dobva.

- Itt aludhatsz - böktem az ágyamra. Leszedtem az utazóm az ágy végéből, és betoltam az ágy alá. - Nem hinném, hogy mászkálás lenne, de javaslom a füldugót, mert Webber szerelői biztos, hogy lassan visszajönnek, és 10-ig nem nagyon lesz csend.

- Rendben - nézett körbe. - Köszönöm - mosolygott rám.

- De csak azért, mert cuki a hajad - kacsintottam rá, és kifelé indultam. - Zuhanyzó a folyosó végén.

Átmentem a boxba, és tovább segítettem, ahol tudtam. Mindenki próbált gyorsan haladni, de igazán kapkodni nem lehetett, hiszen akkor elég könnyű nem észrevenni valamit. Minden csavart, minden fémlapocskát ellenőrizni kellett.

Reggel 6-kor sikerült eljutni addig, hogy a kocsiról már csak a kasztni hiányzott. Felerősítették az oldalborítást, és felkerült a motorborító lemez is. A végén pakolták vissza az orrkúpot az első szárnnyal.

Visszamentünk a motorhome-ba, és Tina és Karin egyből pakolta ki a névre szóló papírpoharakat, amikben kávé volt.

Egész éjszaka felváltva voltak fent, és hordták ki nekünk a kávét és az energiaitalt.

Fáradtan mentem be a szobába. Mike halkan kotorászott a táskájában. Még éjjel szóltam nekik Sebastianról, hogy ne lepődjenek meg.

Leültem középen a földre, és kihúztam a bőröndöm az ágy alól. A szöszke pilóta orrig felhúzott takaró alatt aludt. Elmosolyodtam, mikor láttam a füldugót a fülébe.

Volt tegnap egy kisebb ijedtség, mikor úgy tűnt Sebastiannak agyrázkódása van, de csak a feje fájt a baleset miatt, azzal pedig meg tudott birkózni.

Mike is és én is szinte teljesen sötétben, telefonnal világítva szedtük elő a tusoláshoz szükséges cuccunkat. Csak mikor kifelé indultam, akkor vettem észre, hogy Tommi Max ágyában alszik. Elmosolyodtam, mert belőle is szinte csak a kócos szőke haja látszódott ki.

Átmentem a zuhanyzóba, de mielőtt még beálltam volna a víz alá, megnéztem a telefonom, kik kerestek. Cris hívott háromszor, és küldött 2 SMS-t is.

„ Miért nem veszed fel? Valamiért haragszol??Nem keltettél fel. Leléptél köszönés nélkül… ejnye! =) C.R.”

„ Most esett le, hogy Vettel összetörte a kocsit. Gondolom dolgozol még mindig =( Remélem azért tudsz majd pihenni! C.R.)”

Picit elmosolyodtam, hogy egyből azt hitte, hogy haragszom.

Beálltam a forró vízsugár alá, és nagyon jól esett a fáradt, elgémberedett izmaimnak, ahogy végigperzselte a testem.

Zuhanyzás után gyorsan írtam egy sms-t Crisnek, hogy most végeztem nemrég a melóval, már megyek is vissza.

Megreggeliztem, és ittam még egy pohár kávét.

A harmadik szabadedzésen próbált a csapat minél több adatot gyűjteni, és rendesen beállítani a kocsit.

Nem tudom, hogy sikerült nekik, de úgy beállították az autót, hogy nem volt vetélytársunk az időmérőn. A Q3-ban Sebastian ment egy kört, ami iszonyú gyors volt, Webbert is 4 tizeddel verte, és ahogy visszatoltuk a boxba, ki is szállt a kocsiból.

Velünk izgulta végig az időmérő végét. Az elsők között gratuláltam neki, mikor megint miénk lett a POLE.

Este, amint tehettük, mindannyian elmentünk aludni.

Ahogy befeküdtem az ágyamba, megéreztem Sebastian illatát. Meglepően gyorsan aludtam el.

**

A futam előtt sokat beszélgettem Sebastiannal, főleg ebéd alatt.

Mindenki izgult kicsit a rajtig, de mikor Sebastian jól elrajtolt, és egyből előnyre tett szert, kicsit lenyugodtak a kedélyek.

Nagyon fáradt voltam, így jól esett az ücsörgés a verseny alatt. Hatalmas előzések voltak a mezőnyben, de minden ilyesmi elkerülte Sebastiant. Négy kerékcserét kellett végül megcsinálnunk, egyikben sem volt semmi baki, és a futamot is végig uraltuk. Sokkal gyorsabbak voltunk mindenkinél.

A végén Sebastian, Webber és Alonso állhatott fel a dobogóra.

Úgy éreztem, hogy nagyon gyorsan elment ez a futam, és már azon kaptam magam, hogy pakoljuk össze a boxot. Mikor minden kötelezettségével végzett, Sebastian leült hozzánk a boxba, és végigbeszélgette velünk azt a pár órát, míg összepakoltunk.

- Lelkiismeret furdalásod van, hogy összetörted a kocsit? - kérdeztem tőle, mikor már a pályán sétáltunk, ugyanis elhívott, hogy járjuk körbe a sötét pályát.

- Kicsit - bólintott.

- De szép győzelmet arattál cserébe - mosolyogtam rá.

- Csak nektek köszönhetem, hogy helyre tudtátok hozni a kocsit, és ilyen tökéletesre sikerült - válaszolta. Én még mindig az overálomban voltam, míg ő már utcai ruhában, bár még szponzori pólóba.

- Hogy vagytok Hannah-val? - érdeklődtem.

- Már az utolsó heteivel küzd az egyetemen - vont vállat. - Leginkább telefonon beszélünk. Ritkán tudunk találkozni. Ti megvagytok?

- Mi is elég keveset tudunk találkozni, bár Cris minden szabad percét képes lenne velem tölteni, ha kell két órára képes lenne átjönni Angliába miattam. De van egy fia, szóval nem vagyok önző - magyaráztam. - Azért erről jelentősen többet olvashatsz az újságokban, mint a ti szerelmetekről.

- Én örülök, hogy nincs velünk tele az újság - összébb húzta magát, már látszott, hogy fázik.

- Én is örülnék egy kis nyuginak, de jól kifogtam - nevettem fel fanyarul.

-A lényeg, hogy a tűz és a szerelem meglegyen - mondta nagyon bölcsen. Bólintottam. Sebastian nekem mindig egy kölyök volt, akiről nem igazán tudtam elképzelni, milyen lehet négy fal között a szerelmével. Valahogy annyira titkolta a magánéletét, hogy még mi, akik szinte minden nap találkoznak és beszélnek vele, sem igazán tudtuk elképzelni.

- Azt tervezem, hogy megkérem a kezét - újságolta. Meglepve néztem rá. Pont most gondoltam arra, hogy mennyire védi a magánéletét, és erre egy ilyet mond el nekem.

- Nem vagy fiatal ehhez az egészhez? - kérdeztem. Furcsán nyomott a mellkasom a gondolatra, hogy Hannah a menyasszonya legyen.

- 5, lassan 6 éve együtt vagyunk, pár megszakítással - tette hozzá epésen. Erre megint felkaptam a fejem.

- Nem félsz, hogy futok a sajtóhoz ezekkel a hírekkel? - kérdeztem. Egyből megrázta a fejét.

- Épp annyira utálod a sajtót, mint sokszor én - adta meg a magyarázatot. - Pont te nem fogsz köpni a sajtónak.

- Ebben igazad van - bólintottam lassan.

Közben körbeértünk a pályán.

- Menjünk vissza, neked már a bulin kéne lenned, és ne tagadd, mert látom, hogy fázol - indultam be a boxokhoz.

- Tényleg, te miért nem vagy a buliban? - kérdezte.

- Nincs most kedvem hozzá. Annyi alkoholt megittam ebben a hónapban, hogy még a gondolatától is émelygek - árultam el neki.

- Mégis eljöttél abba a buliba a Barbában - világított rá a tényre.

- Mike kötelezett rá, hogy menjek - morogtam.

- Tényleg, a pasid mit szólt a hajadhoz? - kérdezte kíváncsian.

- Tetszett neki - vontam vállat. - Azt mondta, hogy így még szexibb vagyok - vigyorodtam el.

- És mit szólsz az én hajamhoz? - vigyorgott rám.

- Nagyon cuki - nevettem. - Még gyerekesebb fejed van tőle - piszkáltam.

- Hé! Beszél az, aki körül a pasik nem bírnak nyugton lenni, mert olyan szexuális kisugárzása van! - nevetett. Közben kinyitottam a Red Bull boxot és felhúztam kicsit a boxutca felé néző ajtót, hogy be tudjunk menni.

- Itt nagyon sötét van - jegyezte meg Sebastian. - Semmit nem látok - panaszkodta.

- Add a kezed - nyújtottam felé a kezem. Lehúztam az ajtót, ahogy megfogta a kezem, és ráfordítottam a zárat. Tényleg teljes volt a sötétség. Magam elé képzeltem az üres boxot, a felszerelésmentes külső részt. Így szerencsére gyorsan átjutottunk a kocsinak fenntartott részen.

- Itt már bajban leszek én is - jegyeztem meg, ahogy átértünk a mérnöki részre. Jó pár fordulós folyosó volt itt, és minden futamon máshogy állt.

- Sikíts, ha falnak mész - mondta nevetve Sebastian.

- Vicces, de én félek a sötétben - morogtam vissza.

Éreztem, ahogy elengedi a kezem és a vállam karolja át. Megint éreztem az illatát, mint az ágyban.

Így sétáltunk át az átjáróban, ahol szintén sötét volt már.

Csak a paddockban vette le a kezét a vállaimról, és nyugodtan sétált tovább mellettem. Én viszont picit megzavarodtam.

- Olyan, mintha a kishúgomra vigyáznék - mondta vigyorogva. - Pedig te vagy az idősebb.

- Öcsi, pszt! - kacsintottam rá, mikor sikerült felvennem a mosolygós álarcom. Furcsa volt, de nem esett jól, hogy kishúgi kategóriába sorol.

- Eljössz velem a buliba? - kérdezte, mikor a motorhome-hoz értünk.

- Nem, lepihenek, mert reggel a korai géppel megyek haza - magyaráztam.

Elhúzta a száját, de végül bólintott, és elköszönt. Bemenekültem a szobába. Elmentem tusolni és míg folyt rám a forró víz, döntöttem el, hogy egy percig sem akarok itt maradni.

Visszamentem köntösben a szobába, és összepakoltam a cuccaimat. Írtam egy cetlit a srácoknak, hogy a hajnali géppel haza mentem, és míg kiértem a pályáról, foglaltam jegyet a 3 óra múlva induló madridi járatra.

Már csak a gépen jutott eszembe, hogy fel se hívtam Crist, van-e valami programja. Ahogy leszállt a gép, fogtam taxit, és a villához menet kezdtem el a taxist faggatni.

- Nem tudja véletlen, hogy mikor játszik legközelebb a Real Madrid? - kérdeztem tőle angolul, de értetlenül ráncolta a szemöldökét. Valamit visszakérdezett spanyolul, de nem értettem.

- Real Madrid Primera División - mondtam lassan, tagoltan. Reméltem, hogy a bajnokság nevéből és a csapatnévből leesik neki, mit akarok.

Egyből elkezdett magyarázni.

Reménytelen volt a helyzet. Csak remélni tudtam, hogy semmi olyan meccs nincs és otthon van.

Ahogy odaértem a kapu elé, tudatosult bennem, hogy még mindig nem hívtam fel Crist, hogy itt vagyok. Aggódtam, hogy itt van-e egyáltalán, mert ha a hotelben van, és a meccs előtti éjszaka van, még ki is kaphat, ha felhívom.

Végül Hugót hívtam fel. Csengetni nem akartam, márcsak az alig egyéves kisgyerek miatt sem.

Hugónak elmagyaráztam, hogy itt vagyok, és miért nem Crist hívtam. Mint kiderült, itthon van, hiszen szombaton játszottak, és csak kedden lesz a következő meccs, vagy szerdán, nem tudta pontosan megmondani hirtelen. Már a fejem vertem volna a falba, hogy még csak nem is írtam Crisnek a meccsel kapcsolatban, és nem is néztem meg.

Hugo beengedett a kapun és a bejárati ajtón is, majd egyből ment is vissza aludni. Én pedig szépen beosontam Cris szobájába. Az ajtó mellett hagytam a bőröndöm, és ledobáltam a ruháim nagy részét, csak fehérnemű volt rajtam. Egyszerűen befeküdtem mellé, és a hátához bújtam.

Fel is riadt, és rám pislogott.

- Barby? - kérdezte suttogva, rekedtesen.

- Ugye nem baj, hogy ide menekültem magam elől? - kérdeztem halkan. Egyből megfordult, és szorosan magához ölelt.

- Soha nem baj, ha idejössz - suttogta a fülembe. Belefúrtam a fejem a vállába, és mélyen beszívtam az illatát. Ez nem valami drága parfüm illata volt, a testének, a lényének az illata. Minden embernek van egyfajta illata, minden pacsuli nélkül. Elkezdte a hátam simogatni, de ezzel saját magát is elaltatta, ugyanis pár perc után már mélyen aludt. Én még egy ideig nem tudtam aludni, pedig hulla fáradt voltam, és már hajnalodott.

Végül valamikor elnyomott az álom Cris karjaiban.