Kína - Török 4

Itt a friss! =) Némi hülyeségem miatt Rékának tovább tartott picivel a javítás XD Nézzétek el neki. XD

Éjjel a telefonom csipogása ébresztett. Nyüszögve néztem meg, ki zaklat hajnali négykor.

„ Rendkívüli csapatülés ma reggel kilenctől. Ne késs! „

Visszadobtam a telefonom az éjjeliszekrényre és ahogy fordultam Cris felé, az érdeklődő, álmos barna szemekkel találtam szembe magam.

- Rendkívüli ülést hívtak össze - magyaráztam neki. - Kilencre be kell mennem.

- Meddig szokott tartani? - kérdezte.

- Nem tudom. Attól függ, miről van szó - motyogtam csukott szemekkel.

- Akkor majd utánamjössz Madridba? Nem halaszthatok edzést - magyarázta.

- Majd az egyik délutáni vagy esti géppel mindenképpen - motyogtam és álmosan bújtam vissza Cris ölelésébe.

Pár óra múlva nehézkesen felkeltem, és a lábam még mindig nagyon fájt. Összekészültem és erre a pár órára elköszöntem Cristől.

A nagytárgyalóban beültem a totálisan másnapos Mike mellé, és mire elkezdték, körülöttem a fél banda aludt.

- Nagyon gáz, ha bealszok? - súgtam oda Maxnak.

- Nézz körbe, elég sokan alszanak. Tegnap bulizni volt mindenki - mutatott körbe. Elég sokan aludtak, főleg az utazó szerelők.

Nem nagyon figyeltem miről beszélnek, inkább azon hitetlenkedtem, hogy beleegyeztem abba, hogy Crissel menjek Madridba, ahol aztán ott lesz a családja is. Kezdtem úgy érezni, hogy valahol elhagytam saját magam.

Sokáig nem hagytak időt a gondolkodásra, mert egy cetlit nyomott a kezembe a mellettem ülő George.

„ Ma Barba! Jön pár exkluzív vendég is velünk. Fél 10-kor a vendéglőben. Ne késs! Add tovább!”

Végignéztem a soron, amerről a cetli jött. Mike vigyorogva kacsintott rám. Vállat vonva adtam Max kezébe a cetlit, és közben már azon járt az agyam, hogy adagolom be Crisnek, hogy egy nappal később megyek.

A megbeszélésből nem sokra emlékeztem, szerencsére itt senki nem kérdezi vissza.

- Milyen vendégek? - kérdeztem Mike-tól, mikor kifelé mentünk már.

- Majd megtudod - vigyorgott.

- Mondd meg, mert így a madridi utam kell visszamondanom a mai nap - erősködtem.

- Kibékültetek? - kérdezte kíváncsian.

- Igen, de mondd már meg! - löktem meg kicsit.

- Akkor azért van jobb kedved! - vigyorgott még szélesebben. - Gyere el és megtudod.

- Mennyire vagy benne biztos, hogy a vendégek ellenére is sajtómentes buli lesz? - kérdeztem. Próbáltam közben magamban találgatni, kik jöhetnek.

- Ha a portugál labdazsonglőröd ott volt úgy, hogy sehol nem jelent meg, akkor most is így lesz - vigyorgott.

- Elmondod? - néztem rá szépen.

- Nem - nevetett.

- Hogy öltözzek? - kérdeztem egy sóhajjal.

- Ultra szexin - ölelte át a vállam George. - Rég láttunk nagyon miniben és régen villantottál - piszkált.

- Mocsok - löktem le a kezét a vállamról nevetve. - Motorral megyek, nem fogok inni.

- Megyünk érted és nagyon leitatunk - kacsintott Mike.

Nem teljesen voltam biztos benne, hogy akarok-e inni. Már a pia gondolatától is felfordult a gyomrom, mégis vágytam rá, és pont ezért nem akartam inni.

Mikor hazaértem, fel akartam hívni Crist, de végül csak egy sms-t írtam neki.

„ Ma este hatalmas buli lesz a Barbában. Ott voltunk múltkor, tudod. Köteleztek rá, hogy ott legyek. Holnapra néztem gépet már magamnak, kettő körül Madridban vagyok. „

Ledobtam a telefonom és próbáltam embert faragni magamból, hogy utána sikerüljön valahogy kinéznem. Eléggé szét voltam csúszva.

Addig szerencsétlenkedtem a hajammal, hogy feldühödtem és felhívtam a fodrászüzletet, ami innen egy háztömbnyire volt.

Egyből tudott mázlimra fogadni, és így a buliba már hátközépig érő haj helyett egy vállig sem érő frizurával indultam meg. Azt még nem tudtam, Cris mit fog hozzá szólni, de sokkal jobban éreztem magam így. Felvettem a térdig érő sarum és egy látszólag hátul fűzős, egyberészes, simulós ruhát. Nagyon lefogytam az elmúlt napokban, így most jó alakom volt. Eddig nem voltam teljesen megelégedve vele, hiszen genetikailag dundibb voltam, már csak a széles medencém és a nagyobb melleim miatt.

- Azta kislány, nem azt mondtam, hogy válts személyiséget! - nézett végig rajtam Mike. - De tetszik - vigyorodott el élvezettel.

- Urad mit szólt hozzá? - kérdezte Max kíváncsian.

- Még nem tud róla - húztam picit el a vörösre kent ajkam. Jól esett kicsit úgy kinézni, mint egy rossz kislány az utcasarokról.

Ahogy oda értünk a Barba elé, kiszúrtam a fekete BMW-t.

- Sebastian? - néztem Mike-ra. - Ő a nagy exkluzív?

- Nem, ő már nem exkluzív, őt már párszor sikerült elrángatni, még ha leitatni nem is - vigyorgott. Nagyon fúrta az oldalam a kíváncsiság, így elég gyorsan bent voltam a vendéglő részben.

Három dolog futott végig a fejemben, mikor megláttam, ki áll a vendéglő felé vezető lépcső mellett. Egyik sem olyan gondolat volt, ami egy foglalt nő fejébe meg kéne, hogy forduljon.

- Hello - fogott vele kezet Mike. Nem sokáig figyelt oda rá a férfi. Rám villantak a kék szemek.

- Na ő Barby - mutatott rám Sebastian. Ja, hogy ő is ott állt? Kicsit rosszul éreztem magam, hogy észre se vettem. Rámosolyogtam a németre, és tényleg kislánynak éreztem magam, ahogy visszapillantottam a vendégre.

- Kimi - biccentett.

- Ha azt mondom, tudom, az nagyon gáz lenne, ugye? - kérdeztem meg tőle. Óvatosan elmosolyodott, de nem mondott semmit. - Ígérem, nem leszek rajongó kiscsaj az este folyamán - biztosítottam. Már sokkal nagyobb és magabiztosabb mosolyt kaptam.

- Akinek Ronaldo a pasija, az ne is hisztizzen, ha nem az övé az első tánc - vigyorgott Mike.

- Menjünk fel - indult meg Sebastian egyből. Egy pillanatig bámultam a német hátát, majd ránéztem szúrósan Mike-ra.

- Jobb ha tisztázod, hogy van pasid, így ő nem kezdeményez még véletlen sem semmit - mondta, és maga elé engedett. Kimi érdeklődve nézett ránk.

- Nem akarsz bulizni vagy miért toporogsz még itt? - néztem a finnre. Felhúzta a szemöldökét és előre nyújtotta a lépcső felé a kezét, hogy arra vár, hogy elinduljak.

- Én nem vagyok bunkó, mint egyesek! - mondta jó hangosan, Sebastian pedig a lépcső tetején felhorkantott.

- Nincs jó kedve, úgy tűnik - csóváltam a fejem. Felsiettem a lépcsőn és belekaroltam a pilótánkba.

- Miért vagy ennyire morcos? - faggattam.

- Nem vagyok morcos - rázta a fejét. Neki is új haja volt. - Tetszik a hajad. Olyan lázadó, mint te - piszkálta meg a rövid tincseket.

- Nekem meg a te hajad tetszik - kacsintottam rá. - Jöttök már, vagy kifog rajtatok a lépcső? - néztem hátra.

- Na mi van, papi, nem megy már a lépcsőzés? - szólt le Sebastian Kiminek vigyorogva.

- Ne kóstolgass - vigyorodott el. - Ne nyilvánítsd ennyire ki, hogy egy nagy kölyök vagy még mindig.

- Mind tudjuk róla - jegyezte meg George. Azt a szúrós pillantást, amit a mellettem sétáló tavalyi bajnoktól kapott, nem nagyon irigyelné senki sem.

**

Az ébresztőórám csörgésére ébredtem fel. Fordulni akartam, hogy lenyomom, de valaki mellkasa útban volt. Kómásan felnéztem, és Sebastian éppen lenyomta az órát, hogy csend legyen.

Mielőtt végiggondolhattam volna, hogy mit keres az ágyamban, a másik oldalamról fájdalmas nyögés hallatszott és valaki a másik oldalára fordult, majd egy kéz simult a hasamra.

Érdekes arcot vághattam, mert Sebastian elnevette magát. Félve néztem hátra, ahol centikre tőlem visszabámult rám egy jégkék szempár.

Legalább annyira meglepődött, mint én. Én hirtelen felültem, amire Akira egy vakkantással jelezte, hogy nem díjazta, hogy felkeltettem, ugyanis a vádlimon nyugtatta a fejét.

- Ti mi a francot kerestek itt? Ennyit nem ittam! - bizonygattam. Sebastian még mindig a könnyeit törölgette a nevetéstől. Erre már Kimi is elnevette magát.

- Nyugalom, csak messze volt a hotel - vigyorgott Kimi. - Felajánlottad, hogy itt aludhatunk - vont vállat.

- Gondolom a vendégszobára gondoltam! - akadtam fent.

- Zavar, hogy két pasi között aludtál? - kérdezte még mindig vigyorogva Kimi.

- Mivel az egyiknek barátnője, a másiknak felesége, nekem pedig pasim van, így igen, zavar! - bólogattam. Összenéztek és elnevették magukat.

Hitetlenkedve másztam ki az ágyamból.

- Szedjétek össze magatokat, mert nekem van fél órám és a reptérre kell indulnom! - fordultam vissza az ajtóból.

Kint a kanapén Max aludt. Megböködtem, és megvártam, míg realizálja, hol van.

- Még hányan döntöttek úgy, hogy itt alszanak? - tettem fel a költői kérdést. Félve nyitottam be a vendégszobába, ahol Mike és George aludt.

- Ébresztő! Szedjétek össze magatokat, mert elkések! - Kettejük közé dobtam az ajtó melletti pólót, és nyitva hagytam az ajtót.

Visszamentem a hálóba, de vörösödve hátraarcot is csináltam. Kimi éppen egy szál boxerben készült menni a fürdőbe.

- Ennyire szégyenlős vagy? - kérdezte nevetve.

- Siessetek! Tényleg elkések! - trappoltam ki a szobából.

Azt hiszem, a nők nagy részének vágyálma Cristianót és Kimit boxerban vagy meztelenül látni. Ez nekem sikerült, elég rövid időn belül.

Kimentem a konyhába, feltettem a kávét és megvártam, míg nyílik a fürdő ajtaja és becsukódik, csak utána merészkedtem vissza a szobámba összeszedni a ruháimat.

Amint beléptem a hálóba, már bántam, hogy nem gondolkodtam. 10 percen belül másodszorra vörösödtem teljesen el és fordultam vissza.

Hiába hunytam még pluszba le a szemem, már láttam, amit láttam. Sebastian éppen a gatyájáért hajolt le, mikor beléptem.

- Szólj ha felöltöztél - jegyeztem meg.

- A pólóm veszem - mondta, és nem tudtam eldönteni, hogy a nevetését tartja vissza, vagy zavarban van. Mikor felé fordultam, már tudtam, hogy zavarban van. Enyhén el volt vörösödve.

Kitessékeltem Sebastiant a szobámból, és bekiabáltam Kiminek, hogy 2 percig még ne akarjon ide bejönni.

Gyorsan átöltöztem Cristiano mezéből rendes ruhába, és már abban mentem át a zuhanyzóba, ahonnan Kimi sétált át a hálóba.

Végül a fél órából 40 perc lett, én pedig kezdtem késésben lenni.

- Elviszlek - kelt fel a konyhapulttól Kimi. - Sebas?

- Mehetünk - bólintott. - Én vezetek - szólt oda Kiminek, mikor már a cipőjét vette.

- Majd mikor nem velem autókázol, vezethetsz - közölte Kimi vele.

- Az én kocsim - kötekedett Sebastian.

Felsóhajtottam.

- Eltalálok magam is a reptérig - szóltam oda nekik, míg George-ot és Mike-ot engedtem ki. Max már lement, mert ő viszi haza őket.

- Ragaszkodom hozzá, hogy elvigyelek - mondta Sebastian.

- De én vezetek - fűzte hozzá Kimi.

- Most mondom, Akira is jön velünk - fűztem hozzá. - Így is úgy gondolod, Sebastian, hogy a BMW-el menjünk?

- Nincs bajom Akirával - simizte meg a kutyus fejét. Összeszedtem a cuccaim, és a kutyám holmiját is odapakoltam az ajtóhoz.

A kocsiig vezető utat végigvitázta a két Bajnok. Megkíséreltem én beülni a volán mögé, de abban egyetértettek, hogy én nem vezethetek…

Morcosan dobtam be magam hátra, Akira mellé.

- Ha 3 percen belül nem indulunk el, nem veszem igénybe a szívességet - szóltam ki nekik.

Végülis Kimi nyert, és ő vezetett végig Londonig.

Elbúcsúztam tőlük, és bementem a reptérre.

Bemutattam mindenhol Akira papírjait, ami szerint teljesen ki volt tanítva, és nem okoz gondot. Örültem, hogy a barátnőm, aki vigyázni szokott rá, kutyatanár.

**

Tusolás után végigdőltem az ágyon törülközőbe és kibámultam az ablakon, ahogy Cris szokott. Megnyugtató volt a kinti sötétséget nézni.

Legalább egy órája feküdhettem ott, és már fázni is elkezdtem régen, mikor halkan nyílt az ajtó.

Arrafelé fordultam, és Cris mosolygott rám. Látszott rajta, mennyire fáradt. Még öltönygatyában volt és ingben, de a zakója a kezében volt.

- Miért nem alszol? - Ledobta a zakóját az ágy végében álló kanapéra, és odafeküdt mögém ruhástul.

- Gondolkodtam - válaszoltam halkan, és belesimultam az ölelésébe. Az ing finom anyaga alatt éreztem az izmait. Védelmezően ölelt magához, rajtam pedig szép lassan úrrá kezdett lenni az álmosság.

- Nagyon ügyesek voltatok - suttogtam neki.

- Kikaptunk - mondta szomorúan. Ma este játszottak, és hazai pályán kaptak két gólt. Nagyon maga alatt volt.

- Ha tudom, hogy ébren vársz, jobban siettem volna. - Nyomott egy csókot a vállamra, majd belefúrta a fejét a vállam és a nyakam közti érzékeny részbe. Elterelte a témát, így én sem feszegettem tovább.

- Büszke vagyok rád - súgtam. Éreztem, ahogy elmosolyodik. Végigfutott a gerincem mentén egy forró hullám. - Cris, a nyakam érzékeny - jegyeztem meg nevetve, és próbáltam kibújni az öleléséből, de még szorosabban tartott és már teljesen belebújt a nyakamba és a hajamba. - Cris, ha felizgatsz, nem hagylak békén jó ideig! - nevettem halkan.

- Ez fenyegetés akart lenni? - kérdezte a nyakamba morogva.

- Meccsed volt! Végigrohantál 90 percet! Hajnali akárhány van! Fáradt vagy… Na nehogy már még szeretkezni akarj! - vigyorogtam.

- Nem tudok olyan fáradt lenni, hogy ne legyen kedvem hozzá - válaszolta még mindig a nyakamba lehelve. - De ma megkönyörülök rajtad - dőlt végig a hátán.

Egy fáradt sóhaj hagyta el a száját, amin jót mosolyogtam. Semmi ereje nem maradt, csak a szája járt.

Fejcsóválva segítettem neki levenni az öltönygatyát és vigyorogva gomboltam ki az ingét, és szedtem le róla.

Mire betakartam, már aludt. Így teljesen sebezhető kisfiú látszatot keltette. Sehol nem volt a napközbeni macsó.

Odakucorodtam az oldalához, és próbáltam magam meggyőzni, hogy nem baj az, ha egy kicsit boldog vagyok.

**

Másnap már Doloressel és Katyvel is találkoztam. Én személy szerint tartottam a találkozástól, de úgy tettek, mintha meg sem történt volna az a veszekedés.

Aranyosak voltak velem, bár nem annyira beszélgettem velük, Hugóval annál többet.

Rengeteget voltunk kint a meleg napsütésben, aminek én külön örültem. A kisebbik Cris már a bizonytalan lépéseivel sétálgatott, az apukája kezét szorosan fogva.

- Mikor tölti be az egy évet? - kérdeztem.

- Június végén - válaszolta Dolores, Cris pedig csak bólintott.

- 27-én - pontosította. - Tervezünk neki valami kis party-t, szóval remélem itt leszel.

- Június 26-án Valenciában lesz futam - gondolkodtam el. - Simán itt tudok lenni, ha meghívtok.

- Arra meg kimegyek én is, ha szeretnéd - mosolygott rám.

- Kijöhetsz, de jó ha tudod, hogy semmi időm nem lesz rád - figyelmeztettem.

- Majd csajozok - vigyorgott.

- Én meg 3 másik pasival alszom együtt - nyújtottam rá nyelvet. Morgott valamit, de nem értettem, és szúrósan rám nézett.

- Mike, George és Max. Még te is találkoztál már velük - nevettem el magam.

- Mike elég jól néz ki - jegyezte meg. Ránéztem, mire egyből megrázta a fejét. - Nem jön be! Nem vagyok meleg!

- Én ilyet nem mondtam - csóváltam a fejem vigyorogva.

- Gondoltad - morogta.

Egészen a hétvégéig nyugodtan, vidáman teltek a napok. Csütörtökön hívott Ben, és elmondta, hogy hétfő délután jelenjek meg Törökországban, de addig nincs szüksége rám, így beleegyeztem, hogy szombaton kimenjek Crissel a Zaragoza elleni meccsre. Ő nem játszott, mert a keddi BL meccsre pihent.

- Biztos, hogy jönni szeretnél? - kérdezte Cris, mikor beültem mellé a kocsiba. - Én nagyon örülök, hogy jössz velem, de nem ígérem, hogy meg tudlak védeni a médiától.

- Nem érdekel a média - néztem rá. - Nem fogok csak azért bujkálni, mert téged lépten nyomon felismernek. Megszoktam a fényképezőket a munkám miatt, bár nem enged szoktak fényképezni. Már tudják, hol dolgozom, és mit. A futamon is meg fognak találni, ha akarnak.

- Rendben - mosolygott rám és adott egy puszit, majd elindította a kocsit, és már száguldottunk is a stadion felé.

Cris bement az öltözőbe a társaihoz, én addig kint vártam. Hiába fűztem nagy reményeket egy meztelen Iker Casillas látványhoz, nem volt rá esélyem. Cris nem akart még véletlen sem beküldeni a friss husik közé, vadmacska létemre. Legalábbis ő így fogalmazott. Én tudtam, hogy azt nem akarta, hogy a csapatkapitánya iránt érzett tiszteletem és rajongásom átcsapjon bennem másba.

- Menjünk fel - lépett ki Cris az öltözőből. Valaki még utána dobott egy törülközőt, és Marcelo eltéveszthetetlen nevetését hallottam. Cris felvette a fehér anyagot visszahajolt és vigyorogva dobta be. - Őrült brazilok - csóválta a fejét vigyorogva.

- Hát ne is mondd - sóhajtottam színpadiasan. Érdeklődve nézett rám. - Mi az, vannak brazilok a Forma 1-ben is - vigyorogtam rá.

- Csak ennyi? - vonta fel a szemöldökét.

- Meg talán volt brazil szeretőm - vontam meg a vállam. Megtorpant és rám nézett. Elnevettem magam. - Mi van, neked is volt sok szeretőd! Nekem miért ne lehetett volna?

- Te nő vagy - mondta úgy, mintha nem tudnám.

- És? Szerinted nincs jogom épp annyi emberrel összefeküdni, mint neked? - érdeklődtem.

- Emberrel? Nem is kizárólagosan pasikkal feküdtél össze? - érdeklődött vigyorogva.

- Magányos estéiden bizonyára erről fantáziálsz - nevettem. Mikor nem tagadta, csak megvonta a vállát, én álltam meg. - Na neee! - megint elnevettem magam.

- Miért, nincs jogom hozzá? - kérdezte és felém nyújtotta a kezét. - Az enyém vagy - vigyorodott el. - Csak az enyém.

- Én még mindig jobban jártam, ugyanis én veled együtt szereztem sok-sok nőt, akik utálnak, mert velem vagy - csóváltam a fejem. - Talán félnem kéne, hogy elkenik a rúzsom.

- Tetszik, hogy ilyen jó kedved van - jegyezte meg.

Ismét vállat vontam és a kezébe kapaszkodva sétáltam mellette a páholyhoz.

Ezúttal a meccset néztem, és néha Cris grimaszait.

- A fenébe, hogy nem vagyok ott - morogta a félidő letelte után.

- Már 200-0ra vezetnétek - mondtam komolyan.

- Nem viccelek, Barby! - nézett rám. - Borzalmas itt ülni.

- Eltudom képzelni hidd el. Tavaly én is voltam kényszer szabin a TV előtt - nyugtattam. - Bízz a csapatodban, hogy megoldják.

- Bízom bennük, csak dühít, hogy nem vagyok ott - morogta, mint egy ovis. Adtam egy puszit az arcára, hátha megnyugszik. Belebújt a nyakamba és sóhajtott egyet.

Az egész meccset végigmorogta, és mérgelődött, hogy nincs ott. Nem azt hitte, hogy ha ő ott van, simán nyernek, csak neki jobb lett volna ott futkározni a pályán, és megpróbálni tenni valamit a győzelemért, nem csak nézni.

A meccs után még lement az öltözőbe, majd hazaindultunk. Vesztett a Madrid hazai pályán. Az inzultus és a vádak, a feljelentések mind rányomták a bélyegüket a mai meccsre.

Amint visszaértünk a villába, megvacsoráztunk, és lefeküdtünk aludni. Cris mérges volt Mou-ra és magára is, hogy nem lehetett ott. Csalódott volt a vereség miatt, de közel sem annyira, mint szerdán a Barcelona elleni meccs után.

**

Másnap délután végig a szobájában voltunk szinte, és próbáltam helyrerázni a lelkét, hogy a BL visszavágón már rendben legyen.

- Sajnálom, hogy ilyen fontos meccsen nem leszek itt - húztam el a számat az ölelésében feküdve.

- Neked is dolgoznod kell - suttogta.

- Rendben leszel, bármi is legyen a végeredmény? - kérdeztem.

- Ha rendben nem is, de majd hívlak a meccs után - motyogta. Csöndbe maradtam jó pár percig, és mire szólni akartam újra, Cris mögöttem lassan és nyugodtan szuszogott.

Óvatosan másztam ki a kezei közül és öltöztem fel. Délelőtt már összepakoltuk a cuccom, így halkan kiosontam és megkértem Hugót, hogy egy fél óra múlva vigyen ki a reptérre.

Cris már múlt éjjel sem aludt rendesen, és most legalább alszik. Szüksége volt a pihenésre, így csak egy óvatos puszit nyomtam a kócos hajára, mikor visszamentem a bőröndömért. Befújtam a sálam a parfümömmel, és a kezébe adtam. Még tőle kaptam, mikor vásárolgattunk a héten. Lenyúltam a pulcsiját az ágy végéből, és azzal a kezemben osontam át a gyerekszobába, hogy a pici Cristől is elköszönjek.

- Jót ne halljak felőled! - kacsintottam rá. Neki is adtam egy puszit, és csak utána mentem ki a nappaliba, ahol már várt Hugo.

- Mit mondjak Cristianónak, mikor felébred? - kérdezte Dolores, miután megölelt.

- Tudni fogja, miért nem keltettem fel - mondtam.

Gyorsan kiértünk a reptérre, és megkezdődött az utazási mizéria.

Míg a gép indulására vártam, körbenéztem neten. Tele volt minden focis blog a meccs képeivel, és jó páron Cris és én voltunk.

De voltak képek a vásárlásról is, a Barcelona elleni BL meccsről.. Felsóhajtottam.

Elmehetnek a pokolba. Lecsuktam a laptopom és nézelődni kezdtem, míg ittam a cappucinóm.

Az emberek jöttek- mentek. Négy típusú ember volt a reptéren. Azok, akik először repülnek és mindenre rácsodálkoznak, azok akik, nagyon fontos emberek és folyamatosan telefonálnak, és azok, akik annak akarnak tűnni. Na és voltak a látványosan unatkozók is.

Én a látványosan unatkozók közé tartoztam. Nagyon örültem, mikor végre felszállhattam a gépre, és célba vehettem Isztambult.

Csak akkor tudatosult bennem, hogy miért vágyom annyira már Isztambulba, mikor leültem a repülőn: hiányzott a benzingőz és a munkám.