Spanyol 1

Nagy csúszással itt a friss. Nem Barby szemszög. Zsani kitartás!! =D

A hét gyorsan elment, sokat beszélgettem Tinával, aki a Red Bull motorhome-ban volt a pultos. Leginkább a barátjáról és Crisről kérdezgetett, mivel babát terveznek.

- Neked vannak terveid? – faggatott. Bíztam a nőben, hiszen már mennyi mindent elmondhatott volna a médiának, amiket itt hall.

- Igazán nagy terveim még nincsenek. Négy hónap után nincs még min gondolkodni hosszú távon – vontam meg a vállam. – És van egy fiam, akire gondolnom kell.

- És Barby sem könnyű eset – nézett rám együttérzőn.

- Kezdem abba a hitbe ringatni magam, hogy tudom kezelni – mosolyogtam rá.

Közben pár szerelő bejött az ajtón és odafordultam, hátha Barby is áttalál a boxból.

- Ebédidő van – mondta Tina. – De ne légy biztos benne, hogy átjönnek. Akik bejöttek, azok mind Webber szerelői.

- Értem – sóhajtottam és visszafordultam hozzá.

- Miért nem nézel szét Barcelonában? – kérdezte hirtelen. Felvont szemöldökkel néztem rá.

- Bocs, hülye kérdés – nevetett. – Még mindig nem nagyon értem ezt a háborúskodás- dolgot.

- Ez a körzet nem vallja magát spanyolnak. Kikérik maguknak, hogy ők katalánok – magyaráztam. – És hát a Real Madrid és a Barcelona ősi riválisok, mint itt a Ferrari és a McLaren. Csak kicsit jobban.

- Nézd, ki jött – biccentett a fejével a bejárat felé. Barby éppen akkor lépett be. Éppen a kesztyűit tömte a zsebébe, és nagyon magyarázott a mellette sétáló szerelőnek.

- De szerintem akkor is teljesen mértékben kiszúrás, amit a vezetőség művel - hallottam meg a mondandója végét.

- Mi kiszúrás? – kérdezett egyből vissza Tina. Ránk mosolygott, bár a mosolya nem volt őszinte. Valami történt.

- Semmi, csak arról beszélgettünk, hogy mi folyik a Ferrarinál. Az előbb futottunk össze Robbal, aki sutba vágta az angol úriemberségét, és tajtékzott a dühtől – magyarázta. – Nem mondott semmit, de biztos nem azért volt annyira ideges, mert belerúgott a lépcsőbe.

- Ki az a Rob? – kérdeztem vissza.

- Felipe Massa versenymérnöke – válaszolta meg kérdésemet a szerelősrác. A következő kérdésem az lett volna, hogy és ő ki a franc, de Barby odabújt hozzám és a nyakamba temette az arcát.

- Ennyire felzaklatott a ferraris ügy? – kérdeztem halkan.

- Dehogy, a Ferrari egy ellenfelet így kivon nekünk a képből – lehelte a nyakamba. Végigfutott a gerincemen egy jóleső érzés.

- Mi történt? – faggattam, de ellépett tőlem, adott egy puszit, és felült az egyik székre.

- Nincs most túl sok időm – magyarázta. – Nem jó Sebastian kocsijában az elektronika. Valami nem oké, és nem tudjuk, hol van a hiba.

- Rendbe tudjátok rakni szombatra? – kérdezte aggodalmasan Tina.

- Míg nem tudjuk, hol a hiba nem, mert muszáj tesztelnie is – mondta lemondóan.

Ennyi is volt. Egyből elterelte a témát.

Megebédeltek, és már ment is vissza a boxba.

Én pedig tovább beszélgettem Tinával, és már a laptopom is kihoztam, hogy ne unatkozzak.

Néha páran odamerészkedtek, és kértek egy-egy aláírást vagy közös képet.

Aggódtam Barby miatt, mert valami baja volt, az látszott.

Megvártam, míg este visszaért, és elköszöntem tőle és a többektől is. Másnap egy jótékonysági meccsünk volt Murcia válogatottjával, így mennem kellett.

Egész úton az járt a fejemben, mi baja lehet Barbynak, de semmi ötletem nem volt. A hét elején annyira vidám volt, és alig várta, hogy vége legyen a futamnak, és kimotorozhasson Monacóba.

Lévén, hogy meccs volt, nem láttam az időmérőt, csak azt hallottam, hogy Webber lett az első, és Vettel csak a második helyről rajtol.

Még szombat este visszarepültem Barcelonába.

Barbyt a boxban találtam meg. Még páran dolgoztak, de mikor odaértem, Barby lepasszolta a dolgát Bennek, és átjött velem a home- ba.

- Elmondod, mi a baj? – faggattam.

- Inkább mesélj, milyen volt a meccs? – észrevettem, hogy valamerre nagyon néz. Arrafelé néztem, és nem értettem, mit látott.

Inkább meséltem, így kicsit elterelve talán a gondolatait.

**

Vasárnap később kelt mindenki, így nagyjából már én is ki tudtam magam aludni, bár meccs után szeretek sokáig aludni, itt nem sok esély volt rá.

Már mindenki a kocsi körül volt, mikor átmentem a boxba. Persze egyből minden fotós kiszúrt, és már tudtam, hogy nem fogom könnyen megúszni a dolgot.

Pár pasi addig nézelődött felém, meg integettek és mutogattak, hogy hagytam magam, és kimentem a piros vonalon kívülre. Már a legelső napon megmondta Barby, hogyha nyugalmat akarok, ne hagyjam el ezt a piros vonalat.

Ott állt a vonal belső felén a kocsi előtt és meglepve nézett rám, mikor odasétáltam a TV- sekhez, akik integettek.

- Jó napot, a német RTL munkatársai vagyunk – magyarázta. Nem is figyeltem igazán rá, mert Barby arcán mosolyogtam.

- Feltehetünk élő adásban pár kérdést? – kérdezte meg végül a pasi.

- Persze – bólintottam.

- Ezek szerint igazak a híresztelések, hogy az egyik Red Bullos dolgozó a barátnője? – kérdezte egyből meg. Nem bírtam megállni a hatalmas vigyorom. Barby feje felénk rebbent, de nem nézett oda.

- Érdekes, hogy ezt kérdezi – kezdtem bele. – Teljesen abban a hitben voltam, hogy már rég tudja az egész világ, ki a barátnőm. – Élveztem, hogy a riporterek nincsenek tisztában azzal, hogy két lépésre áll tőlem az a nő, akiről beszélünk, és épp hegyezi a fülét, hogy mindent halljon.

- Melyik pilótának szorít? – kérdezte egy kisebb meglepetés után.

- Sebastian Vettelnek – válaszoltam vigyorogva.

- Mivel maga ugyebár a Spanyol Bajnokságban játszik, azt gondolná az ember, hogy sokkal inkább favorizálja a spanyol pilótákat.

- A csapatom tényleg spanyol, de én magam portugál vagyok. Míg nincs portugál pilóta, addig azt hiszem Vettel élvezi a támogatásom – válaszoltam. Nagyon tetszett a helyzet.

- A jövő heti BL döntőn ott leszel? Melyik csapatnak fogsz drukkolni? – faggatott.

- A szívem az MU felé húz – vigyorogtam.

- A paddockban pár kivétellel minden pilóta a Barcelonára tette a voksát – magyarázta. – Még Vettel is.

- Nem érint mélyen az eset – válaszoltam. – Ha a Real Madridra is lehetett volna voksolni, akkor érintene, így nem. Mindenkinek megvan a saját álláspontja.

Még kérdezett egy- két dolgot, de már csak megszokásból válaszolgattam, közben a napszemüvegem alatt már Barbyt néztem a szemem sarkából, ahogy vigyorog.

Mikor elköszöntem a német TV-sektől, elmentem Barby mellett.

- A sajtó ezek szerint még mindig találgat – jegyeztem meg neki. – Vagy csak nem hisznek a spanyol lapoknak.

- Vagy csak a német RTL nem készült fel belőled – jegyezte meg vigyorogva.

Rákacsintottam és visszamentem a boksz hátuljába.

Már egy ősz hajú férfi is ott álldogált. Látszott rajta, hogy már most izgul.

- ’Napot – nézett rám.

- Szép lesz, ha nyer Vettel – válaszoltam egyből. Ha nem nyer, Barby tuti mérges lesz, és ma van a születésnapja.

- Remélem nyer – bólogatott. Az akcentusa nagyon öziles volt. Ránéztem, és pont annyira volt idegesítő kék szeme, mint Vettelnek.

- Maga az apukája? – kérdeztem rá. Bólintott egyet. – Akkor legalább lesz mellettem valaki, aki tudja, hogy mi van – vigyorogtam.

- Valamennyire – biccentett ismét.

Mikor beindították az autót, már értettem, miért nyomta Barby a kezembe reggel a füldugót. Iszonyú hangos volt. Gyorsan beletömtem a fülembe, és máris elviselhető lett a zaj. Mikor kiment a kocsi, Barby odajött hozzánk.

- Látom összeismerkedtél Norberttel –mosolygott az idős férfira. – Ha gondolod, te is kijöhetsz a pályára – jegyezte meg. Felkapott pár dolgot és kifelé indult.

- Jössz? – nézett rám, ezek szerint, Norbert.

- Megyek –indultam meg. Még több kamera, még több fotós.

Kint hatalmas volt a tömeg. A BBC riporterei gyorsan megtaláltak.

Elmondták majdnem ugyanazt, mint a német RTL-esek, csak gyorsabban hadarva angolul, én beleegyeztem és már nekem is szegezték az első kérdést.

- A Red Bullos szerelő barátnője miatt van kint, vagy valami más okból? – na, ők már tudták, ki a barátnőm. Magamban jót nevettem a dolgon.

- Leginkább miatta, de a Red Bull csapat vendége vagyok – válaszoltam.

- Úgy tűnik, ide akkor több csapat is hívott vendéget – mondta az egyik a másiknak. Ők ugyanis hárman voltak.

- Miért, kik vannak még itt? – kérdeztem. Azt hittem egy barcelonást hívott ki valamelyik csapat.

- A Ferrari vendége például Dani Martín, bizonyára ismered – nézett rám kérdőn. Már tudtam, mi baja volt egész hétvégén Barbynak. Bizonyára ő ezt már előbb tudta.

- Egy híres spanyol banda énekese – bólintottam. Ezek után gyorsan megpróbáltam lelépni tőlük, és célba vettem Barbyt.

A kocsi elejénél állt, a tömeget nézte.

- Itt van Martín, ez a bajod, igaz? – kérdeztem tőle. Rám nézett és láttam a szemében, hogy igazam van.

- Ne haragudj, hogy nem mondtam el – húzta el a száját. – Azt hittem, mára már nem lesz itt. Fellépésük volt.

- Nem haragszom – ráztam a fejem. – Megkeresett?

- Nincs most erre időm, Cris – sóhajtotta. – Menj vissza a boxba. Két percen belül nem lehetsz már a rajtrácson.

Hitetlenkedve néztem rá. Tehát megkereste. Talán meg is csalt vele. Visszamentem a boxba és vártam, hogy történjen valami izgalmas. Próbáltam nem arra gondolni, mi lehetett, míg nem voltam itt. Bíztam Barbyban, de tudtam mennyire kikészítette anno Martín. Én szedtem fel a padlóról, és nem akartam még egyszer ott látni.

A rajtra mindenki visszarohant a boxba, és hatalmas lett a tömeg bent. Vettel csak a második helyről rajtolt, a csapattársa indult előröl. Barby előröl integetett nekem, hogy menjek oda. Átmentem a tömegen, Barby pedig egyből elkapta a kezem, és olyan erősen kezdte el szorongatni, hogy már vártam az ujjperc csontjaim roppanását.

A rajt pillanata előtt teljes lett a csend. Csak a kocsikat lehetett hallani. Barby szabályosan remegett, és előre- hátra hintázott, ahogy teljesen rátapadt a többiekkel együtt a képernyőre. Elmosolyodtam, mikor Vettel bement a csapattársa mellé, és mindenki vett egy nagy levegőt. Döbbent és meglepett kiáltások hallatszottak a boxban, ahogy Alonso mindkét Red Bull mellett elment.

Alonso, Vettel, Webber volt a sorrend a kör végén, amikor mindenki megnyugodott kissé, és leült. Én visszamentem hátra, és onnan figyeltem a futamot és csapatot.

Jókat mosolyogtam a spanyol közönség lelkesedésén, arról nem is beszélve, mennyire vicces volt látni, ahogy egy csomó ember egyszerre reagál.

Kigyulladt egy piros fény a boxban, és a szerelők mind szinte egyszerre rohantak ki.

- Remélem jól sikerül a boxkiállás – mondta a mellettem álldogáló Norbert. Felvont szemöldökkel néztem rá. – A szerelők nagy jelenése. Minél gyorsabban el kell végezniük a kerékcserét.

Akkor értettem meg igazán, mikor láttam, hogy megáll a szerelők gyűrűjében a kocsi. Látszott, hogy mindenkinek begyakorolt mozdulatai vannak. Teljesen meg volt koreografálva minden. Az én véleményem szerint tökéletes kiállás volt, de a szerelők kicsit csalódottan ültek vissza. Barby hátát szuggeráltam, hátha odanéz, és elmagyarázza, mi a gondjuk ezzel a kiállással, de helyette Norbert kezdett bele. Talán értetlen arcot vágtam volna?

- 3.7 másodperc lett a kiállás – mutatott a képernyőre. – Biztos más időhatárt szabott meg nekik a versenymérnök.

Egész futam alatt az idősebb Vettel magyarázta nekem a miérteket, és ahogy láttam, neki tetszett, hogy magyarázhat. Az összes szerelő végigizgulta a versenyt.

Párszor kirohantak kereket cserélni, és azt is megtudtam ezzel kapcsolatban, hogy vagy az utolsó percben tudják meg, hogy boxkiállás lesz, vagy csak nem mutatják, hogy kiállás jön, mert így nem tud egyből reagálni rá senki.

A futam alatt megbizonyosodhattam róla, mennyire fontos ezeknek az embereknek ez az egész sport. Az életüket adnák érte.

Hatalmas hangzavar lett, mikor Vettel átment a kockás zászló alatt. Minden ott dolgozó vidáman ordított, ünnepelt.

A falnál volt Barby a többi szerelővel, én pedig inkább hátra indultam, a motorhome- ba. Nem voltam már oda való.

**--

Elégedetten néztem Sebastiant a dobogón. Újra ő nyert, így a csapat és a saját esélyeit is növelte a címvédéshez.

A díjátadó után visszaindultam a boxunkba. Közben többen megállítottak gratulálni. Ahogy beértem a boxba, Adrian mellém csapódott és együtt mentünk át a home-ba. A büfé résznél már várt rám valaki. Intettem neki az irodám felé, és Adriannal a sarkamban besétáltam a saját felségterületemre.

- Hallgatom mi volt a véleménye a futamról és a csapatról – ültem le az asztalom mögé. Még mindig bennem volt a győzelmi mámor.

- Talán az egyik legcsaládiasabb csapat, és remek munkát végez mindenki – magyarázta. Az arcán nem sok érzelem látszott, csak egy tartózkodó műmosoly. – Most már szívesen aláírok ehhez a csapathoz – tette hozzá.

- Minden kételye szertefoszlott, Ms. Tammer? – kérdeztem.

- Igen, Mr. Horner – vigyorodott el.

- A mai nap még a Red Bull vendége. Mulasson! – mosolyogtam rá. Biccentett és kiment. Adrian kérdőn nézett rám.

- Szerinted hány mérnök fog felmondani, ha ez a nő munkába áll? – kérdezte mosolyogva.

- Remélem egy sem – sóhajtottam fel.