Monaco 2

Tegnap este óta azon gondolkodom, hogy megbüntessem-e magam mint a házimanók szokták ( Harry Potter mánia oda vág.. XD) vagy boruljak térdre és csókoljam addig a legkedvesebb írónőm kezét, amíg nem fulladozik a nevetéstől. Még mindig vacillálok.

Nehogy azt higgyétek csak én húzom be a nyakam bűnbánóan. Réka is mélyen vörösödve piszkálja a fürtjeit annyira szégyelli.

Mit szégyellünk és ki előtt esedezünk bocsánatért?

Természetesen Móni előtt! Nincs kifogás, semmi! Holnap első dolgom lesz a sok oldalas levél ígérem! =D ( Réka nincs otthon pillanatnyilag, de ő is hosszú "sajnálommal" fog felbukkanni)

Szóval: Móni bocsánatért esedezünk!

Itt a friss! =D

- Csillogás, sztárok, utcai pálya, Monaco! – mutatott körbe Mike vigyorogva. – Más ember a fél életét, ha nem az egészet odaadná, ha itt lehetne ezen a szent helyen, ahol állsz, te pedig morogva, hisztisen szinte már-már toporzékolsz – csóválta a fejét.

- Hát elég sok pénz kell hozzá, hogy valaki is kijöhessen futam előtt a pályára – néztem rá lesajnálóan.

- Jaj, Barby, mi bajod? – sóhajtott Mike. – Áruld el, és segítek.

- Oké, hozz egy lapátot, addig én elintézem a csajt – vágtam rá.

- A vörös új bige miatt morogsz még mindig? – lepődött meg.

- Pofátlan liba – jegyeztem meg. – Még csak nem is szép, nem tudom, mit dobálja itt magát.

- Hát pedig top 5-ös nő – nézett végig Lián, aki nem messze a Főnökkel beszélgetett. – És nem láttam még, hogy dobálná magát, sajnos még a csípőjét sem rázza.

- Na húzzál dolgozni! – villantottam rá a szemem. Vigyorogva ment vissza a kocsi mellé várakozni.

Britta odajött mellém, mikor Sebastian már a kocsiban ült.

- Ha beszélgetnél vele, rájönnél, hogy nem is olyan rossz fej nő – mondta faarccal.

- Komolyan így gondolod? – kérdeztem.

- Sajtós vagyok, komolyan elvárod, hogy az igazat mondjam, és ne azt, ami a békét hozhatja? – kérdezett vissza.

- Szóval nem bírod – néztem rá.

- Még nem volt időm vele sokat dumálni – vont vállat. – Most futam alatt lesz időd vele pletyizni.

- Én a boxban leszek – vágtam rá.

- Ő is – vigyorodott el.

- Monacóban nem jöhet csak be lazán a boxba – tiltakoztam.

- De ő csapattag. Következő futamon már dolgozik rendesen – magyarázta.

- Hol lesz? – Reméltem, hogy valahol a mérnök lyukban, jó messze tőlem.

- Rocky jobb keze lesz – csóválta a fejét.

- Guill elmegy? – döbbentem meg.

- Nem tudni – vont vállat. – Valaki fejes fog távozni, ez tuti – szomorodott el kicsit.

Megszólalt az utolsó figyelmeztető csengő is, és el kellett hagynunk a pályát. Most nem dolgoztam, így nem lehettem ott.

Átmentem a boxba, és kénytelen voltam odaállni az új csaj mellé.

- Lia Tammer – nyújtotta a kezét.

- Barbara Németh – fogadtam el kelletlenül. Nem fogok a kamerák előtt hajat tépni. Nem a sajátom… az övét.

- Tudom – vigyorgott rám. Utáltam, ha valaki ezt csinálja. Ha tudja, ne mutatkozzon úgy be, mint aki nem ismer. – Te vagy az őrült, bulizós szerelőcsaj.

- Te meg menj a francba – morogtam magyarul és a képernyő felé fordultam.

- Először érdekelne a futam – jegyezte meg. Kérdőn ránéztem. – Anyukám magyar – mondta lesajnálóan.

- Meg kell nekem is tanulnom finnül káromkodni – sóhajtottam.

- Finnül is érteném – fűzte hozzá.

- Meg gondolom németül, spanyolul meg portugálul is – dühödtem be.

- Még tedd hozzá az olaszt és máris tudsz rólam valamit – vigyorgott teli pofával. A kezem ökölbe szorult.

- Még mindig én ütök nagyobbat, szóval ne cseszegess – vetettem oda. Közben minden szerelő már rohant vissza a boxba.

- Egy évig boxoltam, és fiúk között nőttem fel, szóval mérget ne vegyél rá. – Ránéztem a nőre. Legszívesebben letoltam volna a torkán a tollat, amit a kezében forgatott.

- Én elásom ezt a nőt valahova – mentem oda panaszosan Benhez.

- Nyugalom – vigyorgott.

Szerencsére a rajt jól sikerült, én pedig 5 perc nyávogás után kaptam egy csapatrádiós fülest. Semmiről nem akartam lemaradni.

Sebastian az elején nagyon nyomta, és még Rocky is hagyta neki, hogy menjen a betonfalak között ahogy akar. Csak pár kör után szólt rá, hogy fogja vissza magát kicsit.

- Ha összetöri a kocsit, fejbe vágom valami nehézzel, miután leveszi a bukót – fűzte hozzá Oliver. Senkinek nem volt jó kedve. Mindenki idegesebb volt a megszokottnál. Kicsi volt a boksz és ez nagyon nyomasztó volt.

Az első 16 kör csak úgy eltelt. Sebastiannal nem igazán történt semmi. Hamiltonnak viszont a falak között kezdett elveszni a nyugtatója.

- Box, box, box! – szólt bele a csapatrádióba Guill. Ugrottam volna fel, de Oliver a vállamra tette a kezét.

- Te maradsz – nyomott vissza a székbe. A kezem szabályosan remegett, annyira féltem a kiállástól. Nem voltam ott, nem tudtam beleszólni. Ahogy megállt a kocsi, minden mozdulatot figyeltem. Nem tűnt valami gyorsnak, de nem nagyon láttam mostanában kívülről a kerékcseréinket, így nem mondtam egyelőre semmit.

- 6,9? Mi van veletek? – kérdezte Guill meglepve, és kicsit bosszúsan.

- 6,9? – lepődtem én is meg. – Fele ennyi idő is már sok! – morogtam.

Mikor visszaültek a többiek, még nagyobb lett a feszültség a boxban. Ma még valaki elhagy egy-két fogat.

Lejjebb csúsztam a széken és próbáltam megnyugodni teljesen.

Annyira jól sikerült a megnyugodás, hogy arra riadtam fel a merengésből, hogy Guill boxba hívja Sebastiant.

- Nem megyek – vágta rá a pilóta.

- Ha kérdésként hangzott, biztosítalak, nem az volt – válaszolta Rocky. Sebastian átment makacsba. Tavaly jó párszor volt rá példa.

- Kibírják – reagált vissza.

- Nem fogják – kontrázott Guill. – Sebastian, gyere be a boxba! – emelte picit meg a hangját a versenymérnök.

- Nem hallak rendesen. Recseg a rádió – reagálta le a német. Elvigyorodtam.

- Recseg, mi? – kérdezte Ben hangosan. Többen vigyorogtak, volt, aki felnevetett. Nem tudtam eldönteni, hogy azért, mert a pilóta ellentmond a versenymérnökének, vagy mert inkább nevetnek, mint sírnak.

Abban egyet értettem, hogy amilyen rossz formában van a csapat, nem kéne még egy kiállással időt veszteni. De falat se kéne fogni.

- Végre – morogta George, mikor látta, hogy Hamiltont megbüntették. – Ideje volt, hogy ne legyen a kegyeltje senkinek.

Megint körök teltek el, és Button csak egyre közelebb került. Végül Guill kegyesen hagyta Sebastiannak, hogy feljebb tekerje a motort. Ha tudnák a McLarennél, hogy nem teljes sebességgel ment a német a verseny nagy részén, szögre akasztanák a csapatukat, az biztos.

Aztán eltelt újabb jó pár kö,r amikor mindenki a kezeit tördelte, és Sebastiannak az előzőleges döntése miatt szenvednie kellett a gumikkal.

- Edd meg, amit főztél – sóhajtott mellettem Oliver.

A feszültség nagyon nagy volt a boxban, mikor Alonso közvetlen Sebastian mögött volt, és támadta.

Nem szép dolog, de mikor megláttuk a balesetet, egy emberként sóhajtottunk fel. Így lehet gumit spórolni, meg pár kör nyugalom jön.

- Petrov? – kérdezte Ben, mikor mutatták, hogy a mentő kimegy a pályára. – Ő esett nagyobbat – tette hozzá. Feszülten figyeltünk egészen addig, míg meg nem jelent a piros zászlós jelzés a képernyőn.

- Piros zászló, piros zászló! – skandálta Guill.

Vegyes érzelmekkel néztem, ahogy a többiek rohannak a felszereléssel a piros zászlós vonalhoz.

Egyrészt mentem volna én is, másrészt örültem a piros zászlónak, de mégis aggódtam, hiszen nem akartam, hogy Petrovnak baja legyen.

Nagy nehezen szedték ki csak a kocsiból, mert nagyon elővigyázatosak voltak, de a sajtófőnök gyorsan értesítette a csapatot, hogy nem kell aggódni.

Megcsinálták a kerékcserét, mi pedig bent Oliverrel azon röhögtünk, hogy Hamiltonnak konkrétan hátsó kasztnit cserélnek.

- Nevetni fogok, ha szétesik majd a hátsó része a kasztninak menet közben – vigyorgott Oliver. – Bár nem fognak hibázni. Túl tapasztalt szerelőgárdája van Hamiltonnak.

- Nem vagy egy kicsit gonosz? – kérdeztem vigyorogva.

- Csak ellendrukkolok – nevetett. Liácska mellettünk hümmögött egyet.

- Téged senki nem kérdezett – szóltam rá magyarul. Meglepett, majd lenéző arccal nézett vissza rám. Én tényleg sírba kergetem ezt a nőt, ha az kell, hogy eltűnjön a csapattól.

Mikor visszaült mindenki a helyére, csak pár kör volt vissza.

- Fél lábon is – motyogtam.

Mikor Sebastian az utolsó kör végére ért, mindenki rohant kifelé. Hatalmas volt a zaj, mindenki ordibált, és örömmámorban úszott a csapat.

- Hát meglett a monacói győzelem is – ölelt meg szorosan Ben.

Mindenki őrjöngött. Rohantunk a díszpáholy elé és nevettünk a kavarodáson, amit senki nem értett. Először kapták meg a díjakat, csak utána volt a himnusz, majd a pezsgőkre kellett várni.

Ahogy Sebastian kezébe adták a pezsgőt, rohant le hozzánk, és szinte egyből elázott a Red Bullos ing, ami rajtam volt. Szorosan magához ölelt, és nyomott egy puszit az arcomra. Nevetve öleltem vissza. Mikor elengedett, majdnem utána kaptam. Jól esett az ölelésében lenni.

Mikor mindenki összeszedte magát annyira, hogy az örömmámorból kilábaljon annyira, hogy visszamenjen dolgozni, én elindultam hátra a home- ok felé.

Leültem Tinával szemben és vele beszélgettem és nevettem, míg meg nem hallottuk a nagy ordibálást kintről. Visszaért a futamgyőztes az interjúkról.

Kimentünk és fél csapat már a medencében volt. Egyből próbáltam menekülni, hiszen overállban még oké, de a mini gatya, ami rajtam volt és az ing nem szerencsés a fürdéshez.

Megláttam Brittát és oda lopakodtam mellé. Ha őt dobják, én sietve távozom.

Amint a vizes Mike és Ben megjelentek nem messze tőlünk, hátrálni kezdtünk be a tömegbe, de már édesmindegy volt. Mike elkapta a kezem és a medence széléhez rángatott. Sikerült megvetnem a lábam, így nem tudott egyből belerántani, de ő beleesett.

A vesztem Sebastian okozta, akit nem vettem észre és a hátam mögött állva emelt meg és ugrott velem együtt a vízbe.

- Te nagyon normális – löktem fel magamat nevetve a medence aljáról. – Miért volt ez jó? – kértem számon, de alig bírtam abbahagyni a kacagást. Vigyorogva törölte le az arcáról a vizet, hogy aztán az én hajamba borzolva másszon ki a vízből.

Jó kedvem volt. Végre megvolt a monacói győzelem és picit aznap Sebastianhoz is közelebb kerülhettem.

Mániámmá válik lassan a fejezet végi kérdés: Mit szól vajon Cristiano ehhez a helyzethez?