Török-Spanyol 2

 Hali! Gooffy nem tudta aktivizálni magát,mert még mindig az osztálykirándulás bűnös hatása alatt áll, krónikusan belustult,s ezért nem tudta rávenni ujjait a billentyűk/egér bősz nyomogatására,elősegítvén ezzel a felrakást.:D De szeretettel küldi nektek a frisst,plusz elintézett egy Seb-győzelmet kárpótlásul nektek a késés miatt. :D Sok-sok szaloncukrot,és jó olvasást: a konfliktusos

Reggel visszamentem Madridba, mivel Cris megkért, hogy menjek be hozzá, mielőtt Barcelonában kötök ki.

Elém jött a reptérre, és végigvigyorogta az utat.

- Neked mitől van ilyen jó kedved? – faggattam még a kocsiban. – Elvettek pár meccset a Barcelonától? Eltiltották a fél keretüket?

- Sajnos nem – nevetett fel jókedvűen. Nem értettem, mi van vele. Majd kicsattant a vidámságtól.

- Hát akkor? – faggattam. – A fiad kicselezett? – nevettem már én is a képtelenségen, a kissrác még menni alig tudott.

- Próbálkozik, de még nem olyan ügyes – nevetett. Hitetlenkedve néztem rá, de a jókedve rám is átragadt.

Beállt a ház mellé, és még az ajtót is kinyitotta nekem.

- Most már nagyon tudni akarom, mi a jókedved oka – néztem rá összehúzott szemekkel.

- Baj az, hogy jó kedvem van? –kérdezte.

- Dehogy! – nevettem. Nem bírtam már én sem nevetés nélkül.

Egyből a kertbe vezetett, ahol hosszú asztal volt, és jó páran ott ültek.

Döbbenten néztem végig a bagázson.

- Boldog szülinapot! – nevetett Cris. Többen is utána harsogták a mondatot.

- De hát csak vasárnap lesz! – döbbentem meg.

- Pont futam lesz, és utána egyből Monacóba mentek. Úgy gondoltam, így több idő marad ünnepelni és józanodni – magyarázta.

Ott voltak a szerelőtársaim, Ramos, Petra és Casillas, a kezében a húgommal. Hátrébb, Marcelo mellett Bence álldogált.

Hitetlenkedve néztem Crisre.

- Ezt hogy szervezted meg? – kérdeztem tőle, és hagytam, hogy mindenki megölelgessen, és a húgom a nyakamba csimpaszkodjon. 

- Mire nem jó a hírnév? – vonta meg a vállát nevetve. – Addig erősködtem, míg meg nem kaptam a gyártól Ben telefonszámát – bökött az említett felé. – Ő összehívta az ottani barátaidat. Sergiónak megvolt Petra száma, ő pedig elrendezte, hogy jöjjenek a gyerekek is.

- Hányadik szülinapot is ünneplünk? – kérdezte Iker kíváncsian.

- Huszadikat! – kiabálta Mike nevetve mellettem.

- Így van, egy nő soha nem több húsznál! – bólogatott Iker.

Még mindig nem tértem teljesen magamhoz, mikor Dolores kisétált a házból egy hatalmas tortával a kezében. Egy Forma 1-es autó figura volt rajta és az egészet kék bevonat fedte. 

- Ez… húúú – néztem nagy szemekkel Doloresre.

Nagyon sokáig csak ültem és hitetlenkedve néztem a társaságra, míg ők a tortát majszolták. Az én ölemben Ani ült és én etettem, mikor nem figyeltem Cris vagy a másik oldalamon ülő Iker tartott oda neki egy-egy falatot a sajátjukból. Cris kisfia a másik oldalon ült Bence mellett egy etetőszékben és Dolores etette, Ben és Mike pedig felváltva nevettették a két fiút.

- El fogsz hízni – néztem Anira, aki éppen Iker villájáról fogadta el a potyafalatot. Teli szájjal rám vigyorgott.

- Gyere, szeretném odaadni az ajándékod – emelte fel Cris az ölemből Anit és Petra kezébe nyomta, aki Cris másik oldalán ült végig.

- Cristiano, nekem nem kell semmi! – ellenkeztem, mikor felrángatott a székemből. – Nekem ez már tökéletes ajándék mindannyiótoktól.

- Tetszeni fog, hidd el – fűzte hozzá Ben.

Cris a ház elé rángatott, ahol a garázs van, és a többiek is jöttek utánunk. Előre féltem. Biztos voltam benne, hogy valami méregdrága dolgot kapok.

- Nem kellett volna semennyit se költened rám! – hisztiztem picit. – Azta! – tátottam el a számat ma már másodszorra, mikor a garázsajtó felnyílt. Nem akartam hinni a szememnek.

- Ducati? – meresztettem a szemem. Egy álomszép motor állt a garázsban.

- Ducati 1198 R Corse – mondta Mike mellettem. Cris az én arcom figyelte.

- Ajánlom, hogy a tiéd legyen, mert ez egy 42000 eurós motor! – motyogtam. Nem bírtam levenni a szemem a motorról. Imádtam a Kawasakimat, de ehhez a motorhoz fel sem érhetett.

- Ez a tiéd – válaszolta. – Ajándék, nem illik visszautasítani.

- Cristiano, ez egy nagyon nagy ajándék! – nyögtem. – Én ezt nem fogadhatom el!

- Dehogynem – vigyorgott rám.

- Nem, Ronaldo, ez méregdrága ajándék! – ráztam a fejem. Megfogta a kezem és odahúzott a motor mellé. Kinyitotta az ujjaimat és a bőrülésre fektette a kezem.

- Csodaszép – suttogtam.

- Tudod mit? – kérdezte. – Menj vele egy kört, és ha még akkor is azt mondod, hogy nem fogadod el, holnap visszavitetem – ajánlott kompromisszumot.

- Te nagyon hülye – öleltem meg szorosan. – Honnan tudtad, hogy ez életem motorja?

- Nem tudtam – vont vállat és hagyta, hogy megszorongassam. – De van egy- két csapattársam, akik nagyon odavannak a motorokért, és ők mondták, hogy a legtöbb gyorsasági motoros nagy álma egy ilyen motor.

- Még mindig nem fogadhatom el – motyogtam a mellkasába. – Nagyon sokba került.

- Tudom, hogy falra mászol az anyagiaktól, de ez nekem semmi – vigyorgott.

- Nyugtasson, hogy saját magát meg meglepte egy Ferrari 458 Itáliával – kotyogott közbe Ramos.

- Te az ellenség autóját vezeted? – kérdezte Ben vigyorogva.

- Én ennek az árát azzal megkeresem, ha elmegyek edzésre – súgta a fülembe. – Kérlek, fogadd el, látom az arcodon mennyire tetszik. Jó látni, hogy boldog vagy.

- Az nem kifejezés – mondtam. – Eljössz velem rajta egy körre? – kérdeztem tőle ellépve és végigsimítottam a motoron.

- Angliában még megfogtak a korlátozások, és a motor végsebessége – vigyorgott. – Nem hiszem, hogy fel szeretnék ülni mögéd itt Spanyolországban erre a motorra – utasította el az ajánlatot.

- Nem bízol bennem? – kérdeztem vissza.

- De bízom. Magamban nem bízom, hogy nem félnék-e – nevetett.  – Kocsiban nincs bajom a sebességgel.

- Ha kitartasz emellett az álláspontod mellett, súgd meg, melyik csapattársad is adta az ötletet erre a motorra? – kérdeztem, de közbe már Ramoson volt a tekintetem.

- Sergio van oda értük – nevetett.

- Nem mehetek, a szemét csapatkapitány nem engedi – nevetett. Iker szúrósan nézett rá.

- Tényleg nem örülnék, ha bármelyikük is felülne rá – sóhajtott fel Iker.

- Mike, beáldozod magad? – kérdeztem a motorőrült szerelőtől. Egyből bólogatni kezdett.

- Biztos nem szeretnél jönni velem? – kérdeztem Crist. – Annyira szép ez a motor.

- Menjetek csak – nyomott egy puszit a számra és a motor mellől a kezembe adott egy bukót. A másikat pedig Mike felé nyújtotta. Leszedtem a támasztóról, és meglepett a súlya. Egy pillanatra meginogtam vele, de Cris egyből elkapta a motort.

- Oké, a Kawám könnyebb – nevettem. – Nem lesz itt gond – vigyorogtam Crisre, mikor aggódva pillantott rám.

Felültem az udvarban a járműre és beindítottam a motort.

- Most lesz orgazmusom! – nevettem, mikor meghallottam a hangját. Fejembe húztam a bukót és megvártam, hogy Mike felüljön mögém.

Váltottam, meghúztam a gázt, és a motor megindult. Az adrenalin meglódult a véremben, és szinte extázisba kerültem.

Szabadnak éreztem magam és gond nélkülinek a motoron. Felmentem az autópályára, mivel ott nem volt annyira felső határa a sebességnek. Egyre gyorsabban mentünk, és már a motor végsebességét is sikerült elérni, mikor oldalra húztam, és lefelé indultam az autópályáról. Épp annyira lassítottam a szerpentines úton, hogy be tudjak minden kanyart venni, majd átmentem a hídon, hogy átkerüljünk az autópálya visszavezető szakaszára.

Élvezetem, hogy a szél süvít mellettem, és éreztem, ahogy Mike egyre görcsösebben kapaszkodik belém. Visszafelé is elértem a végsebességet, ahol a motort már leszabályozott. Mikor felfordultam az autópályára, túl gyorsan vettem a kanyart és egy pillanatra megbillent a motor, de gyorsan visszahúztam, és nem estünk el. Mike idegesen bökte meg az oldalam.

- Csak nem megijedtél? – kérdeztem a bukó alatt vigyorogva.

Mikor visszaértünk a villához és leszálltam, annyira remegett a lában, hogy Cris fogta meg erősen a derekam, hogy el ne essek.

- Jól vagy? – kérdezte aggódva.

- Túl sok az adrenalin a véremben – nevettem el magam.  Mike leült a fűbe és hanyatt dőlt.

- Ez őrült! Nem normális! – hebegte. – Hány lóerős?

- 180, ha jól emlékszem – vigyorgott Cris.

- Ne hisztizz, 200 volt a max, amivel mentünk! – szóltam rá. – Egy ilyen motor 170km/h-val megy.

- Még mindig vigyem vissza? – kérdezte Cris vigyorogva.

 - Nem hagyom, hogy elvidd – simítottam végig a motoron. – De többen ne vegyél nekem semmit!

- Igenis! – nevetett.

Mindenki mindenkivel kijött szerencsére és jól elbeszélgettünk.  Kaptam még egy két dolgot, de leginkább példa értékűt, mert senki nem merte Crisen kívül megkockáztatni, hogy valami drágát vegyen nekem.

Csak indulás előtt jutott eszembe, hogy a hétvégén volt az utolsó meccsük.

- Hogy ment a meccs? – kérdeztem Cristől, mikor már mindenki készülődött az induláshoz. Cris is jönni fog velünk ki a pályára. Ezt ő döntötte el meg Ben, én meg csak rábólintottam.

- 8-1 re nyertünk – vigyorgott. – Negyven, mások szerint negyvenegy góllal fejeztem be az idényt. A Madrid meg 102-vel.

- Nagyon ügyes vagy – öleltem meg. – Akkor te vagy a gólkirály? – kérdeztem, ő pedig hatalmas, büszke mosollyal bólintott. Az előzőnél is szorosabban megöleltem.

- Büszke vagyok rád – nyomtam egy puszit a szájára.

Késő este érkeztünk meg. Nem mentünk ki a pályára, inkább még a hotelben aludtunk. Én ruhástul dőltem végig az ágyon, és egyből elnyomott az álom.

Már csak arra ébredtem fel, hogy Max hív.

- Mi az ilyen korán? – kérdeztem csukott szemmel.

- Reggel 7 óra van, és 9-ig jó lenne, ha bepakolnál a home-ba, ha itt akarsz a héten aludni – válaszolta picit morcosan.

- Téged is keltettek? – kérdeztem.

- Aha – ásította. – Ha már ott vagy, a pilótánkat is felzaklathatod. Semmi kedvem hozzá, hogy még ő is nekem morogjon. Elég, ha fél szerelőgárda engem szid. 

- És mit is mondjak neki? – kérdeztem.

- 9-kor megbeszélése van. Rendkívülit hívtak össze. Rockyért még csak most megyek a reptérre – horkantotta. – Ennyire rendkívüli. Még a versenymérnök se tudott róla.

- Szuper – morogtam.  – Bent találkozunk – nyomtam ki a telefont. Oldalra fordultam és megböködtem Crist.

- Héé, focisták gyöngye, ideje kelni, menni kell a pályára – addig piszkáltam, míg fel nem nézett.

- Én még alszok – hisztizett.

- Azt mondtad, kelsz és fekszel velem együtt, így látod, milyen nekem egy futamhét – idéztem őt. – Akkor kelj fel, és szedd össze magad, míg én felébresztem a másik csodát ebben a hülye hotelben – keltem fel morogva.

- Mármint? – nézett rám.

- Sebastiant – motyogtam és a tegnapi ruhámban csoszogtam át a 240-es szobához.

Először csak kedvesen kopogtam, de semmi. Meguntam és ütni kezdtem az ajtót. Nem kellett sokat várnom, hogy egy nagyon álmos és extra kócos, félmeztelen Sebastian álljon az ajtóban.

- Jó reggelt – vigyorogtam rá. – 9-kor rendkívüli megbeszélés a pályán – és már ott is hagytam. Mikor kinyitottam a saját szobánk ajtaját, ő még mindig az ajtóban állt és engem nézett.

- Van másfél órád összeszedni magad és kiérni – szóltam még oda neki. Álmos fejjel vágta be az ajtaját. Fogadni merek, hogy visszafekszik aludni.

Cris éppen a hajával szenvedett, mikor bevonultam fürdeni.

- Mit szólnál hozzá, ha egyszer eldugnám a zseléd? – kérdeztem csak úgy mellékesen.

- Előszedném a hajhabom – vágta rá.

- És ha minden ilyened eldugnám? – faggattam.

- Nem mennék sehova – válaszolta.

- És ha éppen meccsed lenne? – ütöttem a vasat.

- Felcsörgetném Sergiót, aki a szomszédban lakik és kérnék tőle – nevetett.

- Esélytelen ledumálni róla – sóhajtottam.

- Tessék? – kérdezett vissza.

- Semmi – vágtam rá.

Mielőtt kiindultunk volna a pályára, bekopogtam Sebastianhoz, biztos, ami biztos alapon. Törülközővel a derekán, felzselézett hajjal nyitott ajtót.

- Te is kezded a felzselézett haj dolgot? – kérdeztem vigyorogva.

- Nem tetszik? – kérdezett vissza.

- De, jól áll – bólintottam. – Siess ki a pályára – és ott is hagytam.

Jót vigyorogtam, mikor a csapat tagjai meglátták Crist a home-ban. Főleg Sebastian arca volt érdekes. Nem igazán tudtam eldönteni, mit gondol, bár gyorsan le kellett lépnie megbeszélésre, Rocky már így is szinte ordított vele, hogy szedje már a lábát.

Jól indul a hét…

**

Úgy lett megbeszélve, hogy Cris mellettem fog aludni, ha bírja a dolgot. Jót mosolyogtam, mikor megmutattam neki a pályát, és mindenre rácsodálkozott. Mint egy ötéves.

Este vacsi után pedig mikor jött a lefekvés, kezdtem aggódni, hogy nem nagyon fog tudni aludni. De elég gyorsan el is szállt ez az aggodalmam, mikor befeküdt a fal mellé és szinte egyből aludt is.

Utána esett le, hogy mennyit szállodáznak, és meg kellett tanulnia bárhol gyorsan és mélyen aludnia.

Bebújtam mellé, és addig végig Sebastian arca járt a fejemben, míg Cris át nem ölelt. Nagyon gyorsan elaludtam.

Szerdán kitakarítottuk a boxot, és szétválogattuk a dolgokat, amik kelleni fognak és ami csak pótfelszerelés, mert azok mentek vissza a kamionra.

Csütörtökön összeraktuk reggel a boxot, és a kocsinak is nekiálltunk. Azt hittem, hogy Cris innentől unatkozni fog, de mivel Spanyolországban voltunk, és hiába, Barcelonában jó sokan körbe rajongták, és a hostess csajokkal is elvolt, így ebédszünetben megkértem Tinát és Karint, hogy figyeljenek rá, mielőtt valakivel összefekszik.

Este derült ki, hogy a félelmem alaptalan volt, mivel végig Tinát és Karint nevetette.

A boxba nem nagyon jöhetett ki, ez előírás volt, csütörtökön és pénteken legalábbis.

Sebastian viszont az egész csütörtököt kint töltötte velünk, kivéve mikor pályabejáráson volt.

Pénteken estefele, mikor mentem vissza a home-ba, döbbenten álltam meg a paddockban. De megráztam a fejem, és besétáltam a Red Bull home-ba.

Csak rosszul láttam… csak képzelődtem… 

Kérdés: Na vajon milyen totál-brutál elképesztőséget látott Barby a paddockban? Lehet tippelgetni. :D