Kína- Török 2

Rékát megkértem tegnap este mondjon egy nem létező karakter nevet ebből a történetemből ( Igaz elsőre rávágta, hogy Eva.. XD )Szóval: Réka Barbit mondta. Hogy ez mit jelent? Tippeljetek a fejezet alapján =p

- Mi a francot kerestek itt? - tettem fel az első kérdést, amikor kinyitottam a bejárati ajtót.

- Lehetnél sokkal nagyobb tisztelettel felénk - jegyezte meg apám.

- Pont titeket nem foglak tisztelni. - Felvettem a húgom és megöleltem. - Szia Aninak, hogy vagy?

- Jepültünk! - újságolta boldogan. Bementem vele a nappaliba és leültem a kanapéra.

- Nem nézel ki valami jól! Mondtam, hogy tönkretesz a munkád! - kötözködött az apám.

- Nem a munkámmal van a baj, de persze ezt te soha nem fogod megérteni - vetettem oda. Teljesen Anira figyeltem.

- Miért nem élsz egy nagyobb és tisztább lakásban? - kérdezet anya - Bár te meg a rend…

- Azért jöttetek, hogy kritizáljatok mindent, ami körülvesz? - érdeklődtem.

- Nem. Jöttünk, mert te nem voltál képes több mint egy éve felénk nézni! - akadt fenn anya a dolgon.

- Vajon hogy mertem!?- forgattam meg a szemem.

- Igazán takaríthatnál többet - nézett körbe anya undorodva.

- Mikor itthon vagyok pár napot, nem arra fogom elcseszni, hogy összepakoljak és minden porszemet letöröljek, ami az egyhetes távolléteimben lerakódik - morogtam.

- És még ez a kutya is - csóválta a fejét apám.

- Ani, van kedved lemenni a játszótérre Akirával? - kérdeztem a húgomtól.

- Ideeen! - vágta rá boldogan.

- Míg nem vagyok itt, döntsétek el, melyik hotelben laktok majd, mert itt nem maradtok ilyen hozzáállással, az biztos - vágtam anyám fejéhez. Ani és Akira boldogan szaladtak az ajtóhoz.

- Mégis mit képzelsz? - akadt ki apám.

- Azt, hogy ez a lakás maximálisan az enyém, és itt én diktálom a feltételeket és nem te! - vágtam a fejéhez. - És ha majd hajnali hatkor van kedvem hazaesni egy orgiából, akkor abba neked nincs beleszólásod.

- Van barátod! - kötekedett anya. - Őt mikor szándékozod nekünk bemutatni?

- Soha! - vágtam rá, míg beleléptem a cipőmbe. Felvettem egy vékony kabátot, és kivonultam a lakásból.

Legalább két órán át lent voltunk a játszótéren, és csak utána mentünk vissza a lakásba. Anyám pakolászott, apám meg a kanapén ült és a TV-t kapcsolgatta.

- Miért nincs egy normális adó sem, ahol érthető nyelven beszélnek? - kérdezte tőlem.

- Mert nem tudsz angolul, és Angliában vagy - néztem rá lenézően, hogy ezt nem érti meg. - Anya, mit művelsz?

- Összepakolok kicsit. Zavar a kupi - magyarázta.

- Miért, maradtok? - kérdeztem arra célzóan, hogy nem tetszik a dolog.

- Persze! A hétvégén húsvét lesz - bólintott.

- Petra innen pont 40 perc autókázásra lakik. Szívesen elviszlek titeket - mondtam apámra nézve.

- Mi veled akarjuk tölteni - mondtam anyám egyből.

- Igazából Anemona akart veled lenni - mondta apám mellékesen. Ránéztem a húgomra, aki még mindig a nyakamba kapaszkodva hallgatta a vitát.

- Hijjányzój - vallotta be a hajamba bújva. - Cjisz is hijjányzik. Ő itt jesz?

- Nem lesz itt - ráztam a fejem szomorúan. Már bántam, hogy elvittem hozzá a húgomat. - Bencét hol hagytátok?

- A keresztszüleinél van - magyarázta anya. Elhúztam a számat és lemondóan felsóhajtottam.

Anit elvittem a fürdőbe, megmosni a kezét és az arcát.

Mikor visszaértem, anya felém nyújtotta a telefonom.

- Míg bent voltatok, valaki hívott. - Elvettem tőle a telefont, és megállt egy pillanatra a szívem, mikor láttam, hogy Cris keresett.

- Miért nem hoztad le, vagy vetted fel? - támadtam anyának. Most biztos, hogy azt hiszi, hogy nem érdeklem már!

- Neked mindig minden baj! - ordított velem kapásból apám. Elszámoltam nehezen ötig, hogy ne ordítsak vissza. - Egy kis lyukban élsz, és még prédikálsz, hogy te vitted sokra? Petrának legalább van egy hatalmas háza, és fel tud mutatni valamit.

- Végülis nem értem el semmit, igazad van - válaszoltam veszélyesen halkan. - Csak a Forma 1-ben vagyok szerelő. Világbajnok szerelő!

- Az tavaly volt - legyintett apám. - Vigyél el minket a Petrához! - követelte, és felkelt a kanapéról.

- Lemaradt a kérlek! - vágtam rá pofátlanul. - Szívesen elviszlek innen, hogy ne rontsd itt a levegőt. - Nem hagytam, hogy válaszoljon, mert bementem a szobámba, összepakoltam pár fontosabb cuccom, és kifelé menet bevágtam magam mögött a bejárati ajtót.

Kijártam a garázsból és a ház elé álltam be. Ráfeküdtem a dudára, és nem érdekelt, hogy az összes szomszéd kinézett.

- Ülj át. Én vezetek - közölte apám a vezetőülés melletti ablaknál állva.

- Ezt a kocsit te nem fogod vezetni - vágtam rá. - Vagy beszállsz, vagy metrózol és gyalogolsz. Engem nem érdekel.

Dühöngött, és vörösödött a feje, de beszállt mellém. Anya és Ani beültek hátra, és szerencsére még mindig itt volt gyerekülés.

- Teljesen szabálytalanul közlekedsz! - akadt ki apám 3 perc után.

- Mivel fordított a közlekedés Európához képest, így teljesen szabályosan közlekedem - morogtam.

- Mi az, hogy városban hetvennel mész? - magyarázott továbbra is bele.

- Vagy fogd be, vagy szállj ki - válaszoltam neki, oda se nézve. Hiányzott a motorom, mikor elértük London belvárosát, és több helyen is sikerült kisebb dugóba keveredni.

- Nem hiszem el, hogy nem tudod kikerülni a dugókat! - mérgelődött apám.

- Esküszöm, kirángatom a kocsiból és itt hagyom a jó francba - morogtam angolul.

- Mit mondtál? - kérdezte anyám.

- Semmit - morogtam vissza neki.

A telefonom megint csörögni kezdett, így a kesztyűtartóból kiszedtem a fülest és a fülemre tettem. A telefont pedig a tartóba tettem.

- Mi újság, Ben? - vettem fel.

- Merre töltöd az ünnepet? - érdeklődött.

- Otthon nyugalomban - vágtam rá. - Miért?

- Csak érdeklődöm, mert szeretnék mutatni neked valamit. Merre vagy most? - érdeklődött.

- Londonban, de egy- két óra múlva otthon leszek. Bemenjek a gyárba? - faggattam.

- Fent leszek az irodában, csörgess meg, ha a gyárnál vagy -mondta.

- Rendben, majd jelentkezem - egyeztem bele.

Elvittem anyuékat, és nehéz szívvel hagytam ott a síró húgom Petránál. A házigazda kijött velem, vissza a kocsihoz.

- Láttad már az újságokat? - kérdezte kíváncsian.

- Nem - ráztam a fejem. - Ben mutatni akar valamit, gondolom azokat - sóhajtottam.

- Akkor nem mondok semmit. Ne borulj ki, oké? - nézett rám aggódva.

- Rendben - bólintottam. - Beszéltél azóta Ramossal?

- Írogatunk egymásnak - vont vállat mosolyogva. - És tudom ebből, hogy Cris nincs a legjobban.

- Ő kért időt - fújtam ki a levegőt. - Megyek, Ben várja a hívásom.

- Vigyázz magadra! - lépett el a kocsitól. Ani az ablakban állt és még mindig maszatos volt az arca a könnyektől. Kiszálltam, és kiszedtem a csomagtartó alsó rekeszéből a kesztyűket, amiket még Casillastól kapott. Kinyitottam a táskám amit, még otthon raktam össze, és kiszedtem belőle Cris mezét, és abba csomagoltam bele Casillas kesztyűit.

- Ezt add oda Aninak, kérlek - nyomtam Petra kezébe.

- A mezt is nekiadod? - kérdezte meglepve. Bólintottam.

- Még nagyon pici, de Cris mély nyomot hagyott benne. Ez az én hibám, nem szabadott volna elvinnem. Neki erre nagyobb szüksége van. - Visszaszálltam a kocsiba és beindultam a városba.

Bevásároltam rengeteg piát, majd hazamentem. Átpakoltam az összes piát a hátizsákomba, amit a hátamra vettem, és a ruhás táskámat felraktam a motorra magam mögé, felerősítve. Felmentem, és átvettem a motoros gatyám, csizmám és a dzsekim. A bukóm felkaptam, Akirát pedig átvittem a szomszéd néninek, hogy vigyázzon rá a hétvégén. Csak utána indultam a gyárba motorral.

Lent a garázsban megcsörgettem Bent, majd felindultam.

Az irodáknál összefutottam Guillel, de csak intettünk egymásnak, mivel éppen telefonált.

Bekopogtam Benhez, és egyből be is léptem.

- Nézd meg őket - bökött a kanapé előtti asztalra. Leültem, és két újságnak is az elején én voltam, és Cris. Felvettem az egyiket és belelapoztam.

- Honnan jöttek rá? - néztem Benre lemondóan. Egy cikk volt benne, hogy én vagyok az a titokzatos nő, akivel Crist már többször is lekapták. A leírtakból ítélve a gólöröme és egy Forma 1- és focirajongó buktatott le.

Rengeteg kép volt az újságban. Mikor a játszótéren Anival és Bencével vagyunk, Marcelo éppen bolondozik... Kint a Real meccsen, mikor próbált védeni az újságírók elől. A reptéren Hugóval is lefotóztak, és ott volt jó pár kép rólam overállban, vagy a pályán mászkálva. Mikor Sebastiannal nevetünk, vagy mikor éppen verseny előtt a kocsi orránál állok. Ott volt Cris gólöröméről egy kép. Mikor itt, Milton Keynesben fotózták le.

Hátra dőltem a kanapén és lehunytam a szemem.

- Utálom, hogy híres - suttogtam. Ben odaült mellém.

- Sajnálom. Eddig sem lehetett könnyű. - Megszorította bátorítóan a vállam. Ránéztem, majd elhúztam a számat.

- Gondolod, hogy látta már..? - Nem is gondolkodott rajta, csak bólintott.

- Szerintem már meg is környékezték az újságírók, hogy minél többet megtudjanak rólad - magyarázta. - Egyelőre azt tudják, hogy a Forma 1-ben dolgozol, és hogy itt vagy szerelő. Nevet még nem tudnak.

- Micsoda mázlim van - morogtam. - Utálom a rivaldafényt.

- Egy dolgot tehetsz ellene - jegyezte meg.

- Megszakítok vele minden kapcsolatot - suttogtam az újságokat nézve. Lassan bólintott. - Most megyek, kösz, hogy szóltál. Mikor jöjjek melózni?

- Török előtti héten pénteken. Felmentelek az ügyelet alól. - Hálásan rámosolyogtam. - De egy kikötésem van: vigyázz magadra!

- Köszönöm - biccentettem és kisiettem az irodából. Holnap bezár pár napra a gyár, hiszen húsvét jön, így sokan pakolásztak, és már hazafele indultak.

Lent a garázsban felvettem a bukósisakom, felhúztam a kesztyűimet, és felültem a motorra.

A gyárhoz vezető úton jött velem szembe a fekete BMW. Nem volt kedvem megállni, de villogtatott, így félrehúzódtam, és megálltam, de a motort nem állítottam le.

- Jobban vagy? - kérdezte Sebastian aggódva, ahogy megállt mellettem.

- Nincs bajom - erőltettem egy mosolyt magamra. A bukótól nem láthatta rendesen az arcom szerencsére. - Miért vagy még itt? Nem mész haza Németországba?

- De, pár óra múlva indul a gépem - mosolyodott el. - Csak még be kellett jönnöm egy megbeszélésre, és utána megyek csak.

- Kellemes Húsvétot. Pihend ki magad, Bajnok - mosolyogtam rá. Viszonozta egy nagy boldog vigyorral.

- Az vagyok. Bajnok. - Egy pillanatra elrévedt a tekintete, majd ha lehet, még nagyobb vigyor jelent meg az arcán. - Te pedig szerves része voltál, szóval mosolyt fel.

- Bocs, hogy annyira rondán küldtelek el - jutott eszembe a kirohanásom.

- Túléltem - vonta meg a vállát. - Csak aggódtam.

Visszanyeltem a vitatkozást, hogy értem nem kell. Közben pedig egy piros pontot írtam Cris számlájára, hiszen mellette nyugodtam bele, hogy van, aki aggódik értem. Cristiano..

- Megyek - sóhajtottam.

- Vigyázz magadra! - figyelmeztetett Sebastian.

- Én vigyázok magamra, mások nem vigyáznak rám - nevettem. Lecsaptam a bukóm plexijét, és meghúztam a gázt. Még visszaintettem neki, majd befordultam a városi utakra.

Egészen este 10-ig motoroztam mindenfele, majd a szokásos szórakozóhelyünk mellett állítottam le a tűzforró motort. Átvettem a parkolóban a magassarkú csizmám, és egy műbőr gatyát. Felvettem a fehér, mélyen vágott felsőm és visszavettem a bőrdzsekim. Vastagon kihúztam feketével a szemem, és otthagytam a motort. Bent a pultos srácnak leadtam a táskáimat és a bukómat, majd felmentem az elsőre, tombolni.

El akartam felejteni pár órára mindent. Jó pár felessel indítottam az estét, és nagyon ritka alkalomként a harmadik pohár után ránéztem a disco pultosára. Jól ismert már engem.

- Nem akarok gondolkodni és érezni a lelki fájdalmaimat - mondtam neki. - Adj nekem valamit, tök mindegy, mi az.

- 5 óra - tolt elém egy kis tasakot, amiben egy szem pirula volt. - Ennyi a maximális hatóideje.

- Tökéletes - bólintottam, és egy feles vodkával lekísértem. Tudtam, ha ezt Ben vagy Max megtudja, nagy bajba kerülök. Más fejesekről nem is beszélve. Volt három hetem, hogy eltűnjön a szervezetemből, mielőtt esetleges ellenőrzést kapunk.

Az egész éjszakát végigtomboltam, bár szinte semmire nem emlékeztem másnap reggel.

A szórakozóhely legfelső szintjén ébredtem, a falnak támaszkodva. A fejem azt hittem, kettérobban, annyira fájt, és a lábam is iszonyatosan lüktetett a magas sarkúban való tombolás miatt. Biztosra vettem, hogy tele van vízhólyaggal. Lementem nehézkesen a vendéglő részbe, és a WC-ben átöltöztem, és csak utána mentem a pulthoz elkérni a cuccom.

Mire kibicegtem a motorhoz, már könnybe lábadtak a szemeim, annyira fájt a fejem és mindkét lábam.

Nehézkesen felültem, és nagyon lassan mentem hazáig, mivel nem igazán voltak reflexeim, és a váltás is egy kínszenvedés volt.

Elhoztam Akirát a szomszédtól, és beléptem a kutyával együtt a lakásba. Minden úgy volt, ahogy hagytam. Nyögve dőltem végig a kanapén, és nagy nehezen levettem a cipőmet. A nagylábam ujja a köröm előtt egy nagy vízhólyaggal díszelgett, a sarkam is megdagadt és befehéredett a vízhólyagtól mindkét lábamon. Bokáim meg voltak teljesen dagadva. Nyöszörögve mentem el a fürdőig, és ott beültem meztelenül a zuhanytálcába, hogy folyjon csak rám a víz.

Jó ideig ültem ott. Akira addig szomorú tekintettel ült velem szemben a fürdőszőnyegén.

Talán egy óra után keltem fel, és letörölve magamról a vizet, a fejemen egy törülközővel nyögve dőltem végig az ágyon. Akira odabújt az oldalamhoz, és egyből el is aludtam.

**

Mikor felkeltem az első dolgom volt teát főzni. Félig öntöttem a poharam whiskyvel és arra öntöttem rá az édes teát. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t, hogy ne csak úgy üljek ott.

- Szánalom, amit csinálok - jegyeztem meg Akirának, aki odajött mellém a kanapéra és az ölembe tette a fejét. - Szombat van és én csak itt ülök, ahelyett, hogy hasznossá tenné magam.

Körbenéztem, és tényleg elég nagy rendetlenség volt.

- Pakoljunk össze - keltem fel, és az üres poharam leraktam a pultra, és max hangerő mellett kezdtem el pakolászni. Tízpercenként meghúztam a whiskys üveget, így egy óra múlva már táncolva pakolásztam.

Ahogy elfogyott az első üveg, már nyitottam is meg a következőt, bár már nem álltam biztos lábakon, főleg, hogy a lábaim még mindig nagyon sajogtak. De ez most jó volt. Ugráltam, táncoltam, fájjon csak a lábam. Inkább a lábam, mint Cris hiánya és szavai.

Megálltam a mozdulatban.

- Tegnap hívott engem, míg anyáék itt voltak! - néztem Akirára, bár már két kutyát láttam, ami reméltem, hogy csak hülyeség.

- Hol a telefonom? - fordultam körbe, így el is hagyott az egyensúlyom és a földön kötöttem ki. - Meg kell találnom azt a nyamvadt telefont! - kezdtem kiborulni, amit nem akartam.

Nagy nehezen találtam meg az ágyamban. Egyből hívtam, de nem vette fel.

Egyszerűen kiültem a kanapéra és megbontottam egy újabb üveg piát. Akira panaszosan nyüszögve tette a fejét a combomra.

**

Fogalmam sem volt az időről, vagy arról, hogy milyen nap van. Az ágyamban feküdtem, és körülöttem több üveg is volt. Mind üres.

Felkeltem, és a gyógyszeres szekrényből kivettem három dobozt.

Az elsőből kivettem két szemet, és egy bontott üvegű piával húztam le. A következő nyugtató volt. Abból is bevettem egyet, ugyanazzal a piával, majd adtam Akirának enni és friss vizet inni és elmentem tusolni.

Már a víz alatt állva szédültem, és alig bírtam összpontosítani a környezetemre. A fürdő padlóján ülve befújtam a lábam gyulladáscsökkentővel, és átmentem a piás üveggel és a harmadik gyógyszeres dobozzal a kezemben a hálószobámba. Leültem az ágyra, és bevettem az altatót, amit jó nagy korty alkohollal kísértem le. Végigdőltem az ágyon és néztem a plafont, bár az egész egybefolyt. A világ szüntelen forgott, és nem akart megállni, és megvárni, míg én felkelek. Valamikor hatottak a gyógyszerek, és elaludtam. Az utolsó gondolatom még az volt, hogy talán ez így sok volt egyszerre.