Kína 1

Bocsánat a csúszás miatt! Boldog születésnapot Gicám!! =)

Nagyrészt minden percben dolgoztam vagy aludtam. Enni nem igazán ettem, mert semmi étvágyam nem volt.

Szombat reggel elbambulva ültem a fagyim felett és csak piszkálgattam, mikor Sebastian leült velem szemben.

- Mikor Hannah miatt ki voltam akadva, odajöttél hozzám, pedig még jóban sem voltunk - kezdett bele. - Most én jövök ide hozzád. Mióta elmentél Madridba, szinte csak vegetálsz.

- Te a szabadedzéssel és az időmérővel törődj - néztem rá. - Ne izgulj, a munkámban nem hibázok.

- Nem is azért aggódom - rázta a fejét. Ránéztem Brittára, aki besietett a hátsó büfébe, és odajött hozzánk.

- Menned kell - néztem Sebastianra. Felnézett Brittára.

- 3 perc és kezdődik a megbeszélés. - Bólintott. A sajtós végignézett rajtam, és láttam a szemében, hogy neki sem tetszik az állapotom. - Ha pasi, akkor nem éri meg - címezte nekem. - Ha munka, akkor biztosíthatlak, hogy a legjobbak vagyunk. Ha család, akkor pedig bújj el a gyárban.

- Ilyen egyszerű? - néztem rá. Mosolyogva bólintott. Sebastiant pedig a pólójánál fogva rángatta már el a megbeszélésre.

- Túlélem, ne aggódj - szóltam utána, mielőtt becsukódott volna az ajtó.

- Amilyen arcot vágsz, ebben kételkedünk - jegyezte meg George. Körbe néztem és mindenki engem figyelt.

- Azt hiszem, míg nem romlik a munkám, addig semmi közötök hozzá - mondtam mindenkinek. Felkeltem és otthagytam a belső büfét.

Kimentem a boxba és segítettem a kocsit betolni, mivel most vették át. Áttöröltük az egész kasznit, majd több ponton is szétszedték a fiúk.

Mikor mindenki odaért, beállították a szabadedzésre, és szinte rögtön megjött Sebastian, is, hogy egyből kezdetét vegye a 3. szabadedzés.

Nem sok dolgom volt, így csak a monitort figyeltem.

Elég jól indult a hétvégénk, hiszen mind a három szabadedzést megnyertük, és így vártuk az időmérőt.

A szabadedzés és az időmérő között nem volt kedvem senkivel sem beszélgetni, így hátra mentem a szobába, ahol láttam, hogy valaki hívott. A szívem egy nagyot dobbant, de mikor megláttam, hogy anya keresett, csalódottan dobtam le magam az ágyamra és hívtam vissza.

- Szia Anya - szóltam bele unottan, mikor felvette.

- Szia, miért nem vetted fel a telefont? - támadott le egyből.

- Anya, dolgozom - sóhajtottam.

- Reggel 6-kor!? - akadt fenn.

- Kínában vagyok, Anya! - nyögtem fáradtan. Hiába aludtam éjjelente, nem volt pihentető, mindig vele álmodtam. - Itt már egy óra van lassan.

- Akkor végképp nem értem, miért nem vetted fel - morcoskodott.

- Mert szombat van - morogtam. - Szabadedzésen voltam kint.

- Miért nem ezzel kezdted? - kérdezte.

- Mert azt hittem egyértelmű, hogy ha Forma 1-es hétvége van, nem nagyon veszem fel a telefont - sóhajtottam ismét.

- Honnan tudhatnám, mikor van programod!? - kérdezte picit mérgesen.

- Jó Anya, hagyjuk. Miért hívtál? - Elkezdett fájni a fejem az értetlenségétől.

- Direkt megkérdeztem Petrát, és azt mondta jövőhéten nem lesz futamod, tehát haza tudsz jönni - mondta büszkén picit. - És haza tudod hozni az udvarlód, hogy nekem is bemutasd, ha már a húgod ismeri!

- Nem fogom neked bemutatni - vágtam rá.

- Az Anyád vagyok! - akadt ki.

- Én meg a kitagadott lányod. Miről is beszélünk? Jössz az anyasággal, mikor híresebb pasim van? Ne akassz ki, kérlek! - Felültem az ágyban, bár nem tudtam pontosan, mikor is dőltem végig rajta.

- Azért hazajössz? - kérdezte.

- Miért mennék? - kérdeztem vissza.

- Illene tiszteleted tenned a nagybátyád sírjánál - jegyezte meg.

- Ja, hogy a temetésről nem is szóltál - morogtam. - Miért menjek haza? Veszekedést akarsz hallani, vagy Anira és Bencére kéne vigyázni?

- Látni szeretnélek - mondta kedvesebb hangon.

- Kapcsold be a TV-t - morogtam.

- Miért vagy ennyire szemtelen? - sóhajtozott.

- Biztos nem kaptam nevelést - sóhajtoztam őt utánozva.

- Kiborítasz! - mérgelődött.

- Nem gond, ideje, hogy én borítsalak ki téged, és ne te engem - nevettem fel kényszeresen.

- Apád is látni szeretne - jegyezte meg.

- Nekem olyanom nincs - jegyeztem meg. - Az már nem az én dolgom, hogy ki csinált fel téged.

- Hogy beszélhetsz így a saját szülőanyukáddal? - háborodott fel.

- Bizonyára rászolgált - morogtam. - Mennem kell. Örültem a csevegésnek.

- Gyere haza! - emelte meg a hangját.

- Persze Anya, majd megyek. Egyszer valamikor - és kinyomtam.

Nem szerettem a kétszínű embereket, és anyám az volt.

Visszamentem a boxba, ahol már szinte mindenki ott volt.

Bekötöttem Sebastiant, majd vártam, hogy elkezdődjön az időmérő.

- Az aszfalt 36 fokos, a levegő csak 16 - adta az infókat Guill Sebastiannak. - Esőt nem várunk.

A Q1-ben Sebastian simán bent volt, már az első két körével, míg Webber a 15. helyen szenvedett.

- Ha kiesik, röhögök egy jót - mondta Mike a monitort nézve.

- Simán bemegy szerintem a Q1-be. Ha Sebastian ilyen időt ment keménnyel, neki is menni fog - mondtam.

Döbbenten néztük, mikor nem tudott javítani az idején, és kiesett a Q1-ben.

- Na mi van, srácok, nem megy a szekér, még ha tolják, akkor is csak gurulgat? - kiabált át Mike a másik gárdának. Az összes szerelő idegesen nézett rá.

- Ha meg akarnak verni, nem védelek meg - szólt oda Max Mike-nak.

- Én melléd állok - vigyorgott George.

Semmi igazán izgalmas nem történt a Q2-ben, csak talán a piros zászló, ami Petrov miatt volt, mivel megállt a pályán a kocsija. De ez nekünk lényegtelen volt, mivel már bent voltunk a Q3-ban.

Igaz, az utolsó időmérő rész is gyorsan elvesztette az izgalmát, mikor Sebastian megfutotta az 1:33.706-os időt. Teljesen biztosak voltunk benne, hogy ezt senki nem tudja überelni.

Végignéztem a listán. Mellőlünk Button, mögülünk Hamilton fog rajtolni. Reménykedni lehet a legjobban.

Ezúttal most a boxot pakoltuk, és közben láttuk és hallottuk is a rádióban, hogy Sebastian a kocsiban ül még mindig. Várta, hogy odaérjenek a hűtőberendezésekkel Oliverék.

- Ennyire túlmelegedett a kocsi? - kérdezte Mike elgondolkodva.

- Ennyire várja, hogy a forróság lehűljön, és minden normális állapotba álljon vissza - mondta Max kacsintva. Elvigyorodtam.

- Vajon mikor jön rá a többi csapat? - kérdeztem.

- Szerintem soha - nevetett Joe.

**

Őszintén szólva meg akartam hajnalban nézni a meccset, és csörgött is az ébresztőm, hogy felkeljek, de csak bekapcsoltam a gépet és beállítottam, hogy felvegye nekem, és visszaaludtam.

Reggel eldöntöttem, hogy hazafele menet megnézem.

A boxban gyorsan bekötöttem Sebastiant, mikor már csak pár perc volt vissza a rajtrácsra menetelig. Hagytuk, hogy kihajtson, és átindultunk a rajtrácsra.

- Barbara - szóltak utánam a boxfalnál. Hátrafordultam és Guill nézett rám. - Ezt add körbe a szerelők között.

- Csak a mieink között? - kérdeztem vissza. Bólintott.

- Rendezd teljesen diszkréten - nézett rám. Most én bólintottam. Míg oda értem az első rajthelyhez, végigolvastam.

- Mi a franc ez? - suttogtam a hangzavarba.

Egy záradék volt, hogy abban az esetben, ha a két pilóta között bármi történik, totális csendet rendel a felsőbb vezetőség. Rémlett még tavaly Törökországból, hogy mi magunk is mekkora balhét rendeztünk a boxban, és később a gyárban is. Minden szerelő neve a lapon szerepelt, várva az aláírásra. Meglepve néztem Guill felé, akkor Crhistiannal beszélgetett éppen.

Oda adtam a papírt Bennek, aki végigfutotta a szöveget és rám ugrott a tekintete.

- Kitől származik ez a lap? - Biccentettem Guill felé.

- Mi a francot terveznek? - kérdeztem Bentől.

- Szerintem csak mostanra született meg a döntés ezzel kapcsolatban. Törökország jön - emlékeztetett.

- De miért fontos ez most? - értetlenkedtem.

- Webber hátulról indul - nézett a rajtrács vége felé. - Fél a vezetőség, hogy megint összebalhéznak. És a két szerelőgárda is megint egymást fogja szívatni.

- Mindenképpen alá kell írnia mindenkinek, jól érzem? - kérdeztem. Bólintott. Elvettem, és odamentem az egyik mérnökhöz. Közben már Sebastian kocsiját is láttam közeledni a tömegben.

- Van egy tollad egy pillanatra? - kérdeztem a mérnöktől, aki rám se nézve a zsebéből előszedett 5 darab tollat, és még mindig a gépet bújva felém nyújtotta őket. Kivettem egyet a kezéből fejcsóválva.

- Mérnökök - morogtam az orrom alatt. - Ha ennyi tollad van, majd bent a boxban visszakapod. - Még mindig nem nézett fel, csak bólintott. Odavittem a tollat és a papírt Bennek. Az én aláírásom már rajta volt.

- Semmi kedvem ezzel szórakozni - jegyeztem meg neki.

- Körbeviszem - biccentett. Odamentem a kocsi elejéhez, és alálöktem az emelőt, amint Sebastian kiszállt.

Nézelődtem, amíg vártuk, hogy elhagyhassuk a rajtrácsot. Hamiltonnak akkor rakták még össze a kasztnit a kocsin.

Néztem a nagy kivetítőt, hogy éppen mit mutat a TV adás. Éppen elfordítottam volna a fejem, mikor az előttem lévő kocsit kezdték mutatni. Ránéztem a kamerásra, aki végigért a kocsin és így én is belekerültem a képbe. Nem sok időm volt rajta mérgelődni, hogy egy világ nézi a karikás szemeimet, mivel Sebastian odajött, és beült a kocsiba. Oda mentem hozzá, és becsatoltam. Nagyon elvolt magába merülve, és szinte végig csukva volt a szeme, csak mikor a vállánál matattam, akkor helyezkedett kicsit.

Visszaálltam a helyemre, és pont mikor mutattam a többieknek, hogy menjünk le, akkor nézett rám. Lassan szokássá válik, hogy összekacsintunk.

Amint elmentek felvezető körre, mi átrohantunk a boxba. Horner már ott állt a TV előtt. Beálltam Ben és közé és figyeltem a felvezetőkör végét.

A pulzusom eléggé megugrott, mikor elkezdtek a piros lámpák felvillanni.

A rajtnál Sebi beragadt, és a két McLarenes lerajtolta.

- Neeeeee! - hallottam valahonnan hátulról.

- Gyerünk, gyerünk, gyerünk - mantrázta Christian, mikor Rosberggel harcolt Sebastian az első helyért. Én a számat rágva drukkoltam, hogy ha nem is lesz meg a harmadik hely, a kocsi egyben maradjon.

- Kuplung - jegyezte meg Alex sóhajtva.

- KERS - jött a másik tipp Bentől.

- Cikázott? - kérdezte ijedten Horner, még mindig a Tv-t bámulva.

- Figyelembe véve, hogy rajt, ezért nem - mondta neki Ben nyugodtan.

- Oké, jól csinálod, kövesd le őket. - hallottam Guill hangját.

A 10. körben sóhajtva figyeltem, ahogy az egyik Toro Rosso három keréken próbál vissza jönni a boxba.

- Letört a csavar - mondta Max mögöttem, mikor visszajátszották. - Nem szerelői hiba, anyagfáradás.

- Ezt így innen a messziből? - kérdezte Britta, aki kivételesen mellettem ült.

- Valamiért itt vagyunk - bólintott Max, rámosolyogva a nőre.

Nyugodtan figyeltük Webber kerékcseréjét, és szuggeráltam a Hamilton és Sebastian közi távolságot, nehogy nőjön. Button ment legelöl, és utána jött a csapattársa, Hamilton és csak utána Sebastian. Nem egy szép rajton voltunk túl.

- Jön ki Button - jegyeztem meg.

- Honnan tudod, hogy ő? - nézett rám Britta. Olyan volt mint egy kislány.

- Megismerem őket - nevettem. Bólintott, hogy érti.

- BOX, BOX,BOX! - harsogja bele a rádióba Guill. Ez viszont minket ért váratlanul. Egyszerre ugrottunk fel, és rohantunk kifelé. Beálltam a helyemre, és volt pár pillanatunk, míg a pulzusom, ha lehet, még magasabbra emelkedett. Elsőnek jött Button, mögötte Sebastian. Felkészültem, hogy gyors boxmunkára van szükség. Vettem egy mély levegőt, és a döbbenettől benn is akadt a tüdőmben, mikor egy ezüstszínű autó állt be a kék Red Bull helyett. Egyből leléptem előle, és integettem neki én is, ahogy az összes szerelő, hogy menjen már onnan. Ahogy eltűnt mellettem a McLaren gyorsan léptem is vissza, és már emelhettem is Sebastian kocsiját. Amint mind a négy kéz fent volt, és Ben fordította a táblát, én már léptem is el a kocsi elől.

Pár pillanatig döbbenten néztem a McLaren szerelőire, akik nem kevésbé meglepetten néztek ránk vissza.

- Ennyire ne szeressen minket a pilótátok! - kiabált oda Mike. Többen tőlünk nevetve mentek vissza leülni. Ez azért a másik szerelőgárdáról nem volt elmondható.

- Ejnye Button, Ferrari színű overál és még hozzánk állsz be a boxba? Ennyire menni akarsz a csapatodtól? - kérdezte vigyorogva Mike. Ben rászólt, mire abbahagyta az élcelődést.

A futam folytatódott, de azért többen még mindig mosolyogtak Buttonon, szegény angol egy darabig ezt nem mossa le.

- Rosberg van előtted 5 másodperccel, mögötted Button, Massa és csak utána Hamilton - adta az infót Guill Sebastiannak.

- Na, a régi szép idők - vigyorgott Ben, mikor Alonso és Schumacher csatáját mutatták. Pár körrel később pedig Rosberg és Hamilton is megérkezett a boxba. Így Sebastian vezetett Massa előtt.

Aggodalmasan néztünk össze, mikor elektronikus zajt hallottunk csak a rádióban.

- Sebastian, nem hallak, nem hallak! - Ismét csak elektronikus zajt lehetett hallani. - Sebastian, bocsánat, de nem hallak. Folytasd így a munkát - Guill hangja nem volt valami boldog.

- Meg tudjuk oldani a rádióhibát? - kérdezte belső hálózaton.

- Csak ne a kocsiba legyen egy vezeték sérült - morogtam. Hátramentem a mérnökökhöz.

- Mutasson nekem valaki egy rádiózási hullámot! - emeltem meg a hangom. Gina a sor közepe táján intett nekem. Odamentem hozzá és láttam, hogy teljesen töredezett az egész.

- Le tudnád ellenőrizni az oda- visszamenő adatforgalmat? - kérdeztem. Bólintott. Pötyögött egy sort, majd lemondóan rám nézett. Valami nem volt jó.

- Már az érkezett adat a hibás, vagy a feldolgozása hibás? - tettem fel a következő kérdést. Értetlenkedve rám nézett.

- Húzd ki kicsit a fülesed - intettem neki. Előtte még a saját fülesemen megnyomtam a piros pöcköt, ami így Benhez kapcsolt. - Ben, szólj Henrynek, hogy álljon be helyettem.

- Rendben - jelzett vissza. Átkötöttem a fülesem a pulthoz.

- Rocky, kérj visszajelzést Sebatiantól, hogy ellenőrizni tudjam a rádiót - kértem a versenymérnököt.

- Sebastian visszajelzéseket kérek a pályáról és a kocsiról - hallottam a hangját. Oda hajoltam a csaj mellé, és figyeltem a grafikonokat és a töredezettséget, a ki és a bejövőben.

- A gumik beléptek a 3-ba. - Meglepetten néztem a monitort, mivel tisztán lehetett hallani a hangját az egyik kanyarban.

- Árnyékolna valami? - kérdeztem Ginától.

- Én is erre gondoltam - bólintott. Míg ő mérnöki, én szerelői szemmel néztem a görbéket.

- BOX! - mondta Guill Sebastiannak. Nem reagáltam egyből, mert átlagosan egy körrel előbb szólnak neki.

Láttam, hogy felvillan a lámpa a képernyő alatt a BOX jelzéssel. Ebből viszont tudtam, hogy azt jelenti, hogy a versenyző a kör végén van. Gina rám nézett. Mutattam a négyest neki az ujjamon, mire bólintott.

- Guill, 4 másodpercre szükség lenne - jegyeztem meg neki.

- Belefér, gyerünk srácok! - vágta rá. Vártam, mikor felvillan a jelzőfény, és az adatok iszonyú sebességgel jelentek meg a képernyőn. Gina ujjai pedig iszonyú sebességre keltek.

- Próbáld átprogramozni másik sávraű! - adtam a tippet, amire bólintott, de egyszerűen nem érte el rendesen a rádiókommunikációt.

- Vezeték - sóhajtottam.

- Hát ezzel nem igazán tudunk mit kezdeni - rázta a fejét.

- Nem tudjuk kezelni a hibát - adtam le az infót Guillnek.

- Vettem - jelzett vissza. Kihúztam a fülesem, biccentettem Ginának és előre mentem a szerelőkhöz.

Max megveregette a vállam, mikor leültem. Szét kell majd szedni a kocsi elektronikáját.

Sok mindenről lemaradhattam, mivel Massa lassulni látszott az idők alapján, Hamilton pedig meg is előzte.

- Drága Felipe, miért? Nekünk te kellemesebb lettél volna - dramatizált George. Max és Ben is a fejét csóválta, én csak vigyorogtam.

- Ki a 17-es? - kérdezte Oliver mikor kiírták, hogy boksz áthajtást kap.

- Perez - adta meg a választ Felix.

Ismét lehetett hallani Sebastiantól az elektromos zajt.

- Sebastian nem hallak, Sebastian nem hallak. Kint kell maradnod, kint kell maradnod - mondta Guill. Összenéztem Bennel. Ez kicsit kétségbeesett volt. Az oka pedig már a képernyőn is volt. Hamilton szinte tolta le a pályáról Sebastiant.

- Gyerünk Sebi - drukkolt Britta. Ránéztem, és sóhajtva inkább vissza a képernyőre. Voltak, akik faarccal, voltak, akik lemondó sóhajjal, vagy fejcsóválva vették tudomásul, hogy Hamilton elment Sebastian mellett, pedig a német tényleg mindent megtett, hogy ez ne történjen meg.

- Se KERS, se tapadás - sóhajtott Mike. - Elcseszett ügy ez.

- Egyet kell értenem - sóhajtottam.

- Mi a francot művel ez a nem normális? - akadt fenn George, mikor Sutil visszaelőzte Sebastiant, pedig lekörözött volt.

- Nyugalom - szólt rá Max. Tényleg felesleges volt hepciáskodni.

- Te, Webber hogy kerül Seb mögé? - érdeklődte meg úgy mellékesen Joe tőlem.

- Olyantól kérdezd aki látta az egész futamot - válaszoltam.

- Biztos csalt - morogta Mike.

- Tuti - adta alá a lovat George. Elmosolyodtam rajtuk.

- Vagy csak volt három szett friss gumija - jegyezte meg Ben. Úgy néztek rá, mintha valami nagyon durva dolgot mondott volna.

- Minden setre azért szép volt- mondta Britta.

- Na, ezért nem ülhetsz többet velünk - mondta Max nevetve.

Közben leintették a futamot, és Hamilton, Sebastian, Webber, Button sorrendbe futottak be. Átsiettünk a pódiumhoz, és vártuk, hogy megérkezzen a regnáló Bajnokunk.

**

A futam után nem volt a csapatban balhé. Sebastian meg volt elégedve a második hellyel is, Webber pedig azzal, hogy a csapattársa nem nyert.

Nem mentünk bulizni, hanem gyorsan összeraktuk a boxot, és lefeküdtünk aludni. Reggel korán keltünk és az első géppel mentünk haza. Mindenkinek hiányzott már a családja, és most szünet jön, ahol nekünk is lesz egy kis pihenés.

Beültem a gépen az ablak mellé középtájt, és nézni kezdtem az El Clásicot, ahol a Real Madrid játszott a Barcelonával. Max mellettem ült, és ő is a meccset nézte velem.

A végeredményt tudtuk, és azt is, hogy Messi és Cristiano is tizenegyesből rúgta a gólt.

- Ez neked szól, jól sejtem? - kérdezte Max, mikor megint azt a gólörömöt mutatta Cristiano, amit legutóbb. Mintha vezetne.

- Gondolom igen - suttogtam. - A csuklószorítót pedig én adtam neki - jegyeztem meg.

A meccs többi részére nem figyeltem, annyira elmerültem a gondolataimban.

Nekem ajánlja a gólját és hordta a tőlem kapott ajándékot, pedig időt kért.

- Nem szeretnél róla beszélgetni? - kérdezte Max kíváncsian.

- Nincs miről - vontam vállat. - Csak pihenésre van szükségem.

- Tudod, hol találsz meg - mosolygott.

- Tudom, apuciiii - erőltettem magamra egy vigyort.

Ki mondta, hogy a Forma 1-nek és a munkának nincs gyógyító ereje? Sokkal jobban éreztem magam, és nem is igazán volt időm a portugálon gondolkodni a héten. Ez így könnyebb volt. Most jön pár nap otthon a nyugalomban, ahol talán rendezni bírom magamban az egészet. Tudtam, hogy egy valaki végig mellettem lesz, bármit tegyek.

Elmosolyodtam, mikor felrémlett ennek a valakinek a boldog csaholása. Akira mindig mellettem fog maradni. Nem véletlen kaptam a drága szerelőtársaimtól karácsonyra.

Felnéztem, mikor fejen talált egy finom illatú pulcsi. Sebastian az előttem lévő ülésen térdelt és hatalmas vigyorral nyugtázta, hogy sikerült arcon találnia.

- Te Vettel, Édes Anyukád nem tanított meg, hogy nőket nem bántunk, és a repülőn kultúráltan próbálunk viselkedni? - érdeklődtem felvont szemöldökkel.

- Mintha mondott volna párszor már valami hasonlót - vigyorgott, és játszotta az elgondolkodót.

- Akkor hallgass rá! - dobtam vissza a pulcsit.

- Azért dobtam, mert tiszta libabőr a kezed, gondoltam fázol - vigyorgott és ezúttal mellkason dobott.

- Most, hogy így mondod... - Tényleg remegtem és fáztam is.

- Ó, ugyan, ne hálálkodj! - nevetett.

- Köszönöm szépen kedvességét, Uram!- játszottam túl.

- Nincs mit, Bogaram - vigyorgott, és gyorsan leült, hogy ne tudjam fejbe vágni. Felkeltem és behajoltam az ülése fölé. Ártatlanul nézett vissza rám. Felvontam a szemöldököm, mire nem bírta tovább és hahotában tört ki.

- Ha legközelebb összefutok apukáddal, nem felejtem megjegyezni neki, mennyire hülye vagy - vigyorogtam rá.

- Tud róla - vigyorgott rám. Megforgattam a szemem és visszaültem. Belebújtam a pulcsiba és elég gyorsan elaludtam, mivel már nem fáztam.