Malajzia 2

Nem lett meg a 7-8 komi, de nem várok tovább, mivel már csütörtök van. A következővel viszont megvárom, míg legalább 6 komi összejön! =)=D Ha szemétség, ha nem!

Ezért a fejezetért is hatalmas Hála A.J.-nek aki ezen a héten beállt Réka helyett. =)

- 32 fokos az idő és 83 százalékos a páratartalom - zökkentett ki az egyik boxban ülő mérnök hangja az elmélkedésből.

Már a rajtrácson álltunk, és vártuk a jelzést, hogy magára hagyjuk a kocsival Sebastiant. Ránéztem a pilótára, aki már jó pár perce a kocsiban ült. A tekintetem találkozott a kék szempárral. Rámosolyogtam, és rákacsintottam. Visszakacsintott, és lehunyta a szemeit. Koncentrált a versenyre.

- Gyertek vissza! - hallottam meg Ben hangját. Intettem a többeknek biztos, ami tuti alapon, és mikor lekerültek a gumipaplanok, Mike-kal leraktuk a kocsit, és besiettünk a boxba, mivel azon az oldalon álltunk úgyis.

Ahogy átléptem a Pit Lane-t, megakadt a lábam a székbe, és ha Max nem kapja el a kezem, esek egy iszonyatosan nagyot.

- Köszi! - néztem rá. Bólintott, és beálltunk a TV elé. Ben és Christian között álltam, és néztük a felvezető kört.

Aggódtam a KERS miatt, ami még mindig messze nem volt tökéletes. A monitorok felé pillantottam, ahol négyen is álltak, és az utolsó utáni pillanatig ellenőriztek mindent.

- Az izgalomba halok egyszer meg - morogta mellettem Ben. A főnök teljesen rá volt tapadva a monitorra. Eszembe jutott, hogyha most megbökném, tuti akkorát ugrana, hogy megfejeli a felső boksz panelt, vagy szívrohamot kapna.

Mikor felért az összes kocsi, már az én gyomrom is egy nagy gombócba nyomódott össze, és alig kaptam levegőt. Olyan volt, mint ha tűz lenne körülöttem, és azt nyeldekelném az oxigén helyett.

Amint kialudtak a lámpák, egyszerre bőgtek fel a motorok, és megindult a mezőny.

- Gyerünk, gyerünk, gyerünk… - mantrázott a főnök mellettem. A kezem tördelve figyeltem, ahogy Sebastian jó rajtot vesz, és sikerült meglépnie, viszont eltátottam a számat mikor Nick Heidfeld Sebastiant akarta megelőzni.

- Nem mész onnan! - hallottam valahonnan a boksz hátuljából Mike hangját.

Mindenki fellélegzett, mikor a mezőnyt maga mögött hagyta a pilótánk.

- Üljünk le, egyelőre nem kell izgulni - mondta Ben.

- Mark nem rajtolt jól! - szusszantott Horner.

- Az itt senkit nem érdekel - vont vállat Mike. Christian csúnyán rá nézett, mire Mike csak megvonta a vállát. Nagyon egyet értettem, míg nem mögöttünk, vagy előttünk van Webber, nem izgat, mi van vele. Mindig a csapattárs a legnagyobb ellenfél. Az nekünk csak jó, ha kiiktatja saját magát.

- 2,4-re van Heidfeld mögötted - tájékoztatta Sebastiant Guill. - Esőcseppek lehetnek a pálya egyes részein, de komolyabb eső még nem várható.

- Már 4,7 - mondta Ben.

- Mindent a pilótának se kell tudni - vigyorgott Mike.

- Enyhén vibrál az autó valami gumi törmeléktől - hallottuk a pilótánk hangját.

- Vettünk - érkezett a válasz. - Más oka is lehet a vibrációnak? - kérdezte már belső hálózaton Guill.

- Utánanézünk - nyugtázta a hátsó mérnöki gárda.

- Szép kis balhé lenne, ha Kobayasi kilökné Webbert. - jegyezte meg Max, mikor láttuk, hogy oda-vissza előzgetik egymást.

- Ők balhéznának - bökött a másik csapat szerelő felé George -, mi röhögnénk.

- Ne legyetek ennyire gonoszak! - fedtem meg őket.

- A K4 egyesbe lépett - mondta Sebastian. Lemondóan felsóhajtottam.

- Vettük - nyugtázta Guill.

- Hülye KERS! - morogta mellettem Ben. Felkelt, és ránk nézett. - Rádión elértek, hátul leszek. – bólintottunk, és már hátra is ment. Ő volt a KERS-hez értő ember közöttünk.

- Jaj de sietős - kommentálta Oliver, Webber szerelőinek felpattanását. Kirohantak, és mire kiértek, már jött is Webber.

- 11 kört bírt a gumija? - néztem Maxre, aki sóhajtott egyet.

- Heidfeld jó szolgálatot tesz nekünk, küldök majd neki köszönetnyilvánító kártyát. - vigyorgott Mike, mivel a Lotus-Renault német pilótája szépen leszakította Sebastianról Hamiltont.

- Lassul mindenki. - jött az észrevétel Felixtől.

- Csepeg az eső néhol! - jelentette Sebastian, miután fél körön át Guill-lel a gumikérdést vitatták.

- Boksz, Box! - szajkózta Guill. - Új szett lágyat tegyetek fel! - jött nekünk az utasítás. Ben egyből megjelent, és most mi siettünk kifelé.

Beálltam a helyemre, és kiropogtattam a hátam. Ahogy megjelent a box elejében a Red Bull autó, mindenki mozdulatlanságba dermedt. Ahogy megállt a kocsi, már löktem is alá az emelőt, és teljes testsúlyommal ráfeküdtem az emelő végére. A kocsi egyből megemelkedett. Amint mind a négy keréknél ott volt a kéz, jelezve, hogy végeztek, kirántottam az emelőt, és a kocsi zökkenve a földre huppant. Ben fordította a nyalókát, én pedig még a rántás lendületével fordultam oldalra, és az emelőt magammal húzva elléptem a kocsi elől. Még vissza se fordultam, mire az autó már elsuhant mellettem.

- Szép volt, 3.4! - mondta Guill. Visszapakoltunk, és visszaültünk a TV elé, Ben pedig vissza ment hátra.

- Teljesen összekeveredett az egész. - néztem az állást. Mi így is az elején voltunk.

- Átállunk B tervre. - jelezte Guill Sebastiannak.

- Versenymérnök és ideg gyilkos futam lesz ez még - kommentálta Mike.

A körök peregtek, igazán fontos esemény nem történt, ami minket érintene, talán annyi, hogy Sebastiannak vissza kellett vennie, így Hamilton és Alonso közelebb kerültek.

- Milyen állapotban vannak a gumik?- kérdezte Guill a pilótát, mikor már Webber és Button is kijöttek új szettért.
- Egyes fázisban van, lassan közelít a kettes felé - jött a kódolt válasz.

- Még 2 kör és box kiállás - jelezte nekünk Guill. Páran felkeltek, és a gumikat kikészítették maguk mellé, de nem igazán mozdultunk még. Nem akartuk elárulni senkinek, hogy bokszkiállásra készülünk, csak ha már muszáj.

Hamilton bejött, és Sebastian is megkapta a jelzést, hogy jöjjön be, így kimentünk.

- Egy villámgyors boksz munka kéne, hogy jó helyre jöjjünk vissza - tájékoztatott minket Guill. - Hamiltonnál 3,5 alatt cseréltek kereket. Ez alá kéne mennünk.

Több emberrel is összenéztem. Beálltam a helyemre, és még meg sem állt az autó, mikor Mike már mögé lépett, és fellöktük az emelőre a kocsit. Mintha átléptem volna egy másik időzónába. Lassúnak tűnt az egész. Úgy éreztem bőven van időm kivenni az emelőt, és félre lépni. Aggódva néztem össze Max-szal, aki még mindig térdelt. Most vagy a túlzott sebesség miatt volt, vagy lassúak voltunk.

- 2,7 - mondta vidáman Guill. Ritkán hallani ilyet tőle verseny alatt. - Rekord. Gratulálok!

Nevetve veregettem meg a mellettem elhaladó Joe hátát.

-7,9-re van tőled Alonso - adta az infót a pilótának. Nem ujjongtunk a rekordidő alatti bokszkiállás okán, mert a futam még tartott, és nem nyertünk még meg semmit, pláne, hogy Sebastian beszorult Massa és Heidfeld mögé. Heidfeld szerencsére bejött a boxba, Massa pedig nem harcolt foggal, körömmel a helyéért.

- Na, most akarj képeslapot küldeni nekik - mondta Oliver Mike-nak.

- Mi az állás? - érdeklődött Sebastian.

- Első vagy, Massa, Hamilton, Button, Petrov, Alonso, Webber, Heidfeld - sorolta neki Guill. Mire végig mondta, Massa már be is jött a boxba új szett gumiért.

Aggódva figyeltem, ahogy csökken Sebastian és Hamilton között a különbség.

- Használhatom a KERS-et vagy nem? - kérdezte Sebastian értetlenkedve.

- Negatív, negatív - mondta neki Guill gyorsan.

- Francba, hogy az a szar nem működik! - morogta Mike.

Meglepve néztük, ahogy a következő körben Sebastian meglépett picit Hamilton elől.

- Ismételd meg az előző üzenetet! - kérte Guillt.

- Ne használd a KERS-et, ne használd a KERS-et! - mondta már a versenymérnök kicsit zaklatottabban.

- Veszélyes, túl nagy benne a feszültség! - mondta Ben, akiről fogalmam sem volt, mikor ült be mellém.

- Ahhoz képest, hogy nem használja, kicsit elhúzott - jegyezte meg George, mikor a különbség a két pilóta közt nőni kezdett.

- Hamiltonnak elfogytak a kerekei - mondta meglepve Max, mikor bejött az angol a boxba.

- Azt hiszem, Hamiltonnal már nem lesz gondunk - jegyeztem meg, mikor láttuk, mennyire elrontják a kiállást a szerelők. Ben büszkén vigyorgott. Bizonyára eszébe jutott a mi legutóbbi boksz kiállás lebonyolításunk.

- 6,9. - olvasta fel a képernyőről Mike. - Ez már nekik megalázó.

- Mi is bármikor hibázhatunk – jegyeztem meg.

- Ne védd őket! - morogta Mike. Megvontam a vállam. Lecsúsztam a széken, és felvettem a földről az oda pakolt ásványvizekből egyet. Nagyon meleg volt, pedig mikor bejöttünk a boxba hűs volt itt, az éjjeli lehűtésnek hála.

- 15,2-re van tőled Alonso - jelentette Guill a pilótának.

A következő kiállásnál már nem kellett szokásos idő alá menni, így simán elrendeztük 3,4 mp alatt, és Sebastian már ment is ki a kemény keverékkel. Visszaültünk, és a B terv szerint már nem volt több kiállás.

Webber, mivel A terven volt, neki a 44. körben még egyszer ki kellett jönnie, de ő egész futam alatt szenvedett.

- 8,8 mp-re tőled Button és a 44. körben járunk - tájékoztatta Sebastiant Guill.

- Na, ez izgi lesz - dörzsölte a tenyerét Mike, mikor Alonso utol érte Hamiltont. Izgulva néztük, hogy Hamiltont mennyire húzza még ezen a hétvégén az ág. Fejcsóválva sóhajtottam, mikor Alonso hátulról neki ment Hamiltonnak, így lebontva a saját szárnyát a 46. körben.

- Mi az állás? - kérdezte Sebastian.

- Button mögötted 6,5-re, Hamilton, Heidfeld, Massa, Webber, Alonso - sorolta neki. Megint, mire végig mondta változott, mivel Heidfeld megelőzte a lassan közlekedő Hamiltont. Majd a brit lecsúszik a pályáról, és még Webber is elmegy mellette.

- Áucs – kommentáltam, mikor Petrovot láttuk a pálya szélén piszkos, földes autóban ülni. Aztán visszajátszották, és többen felszisszentek körülöttem, mikor az orosz pilóta kezében maradta kormány.

- Eltört - sóhajtottam.

- Ahhoz képest jól megúszta. - mondta Ben. Bólintottam.

- Utolsó kör. Button mögötted 5,2 mp-re. Hozd be! - mondta Guill Sebastiannak. Izgatottan figyeltük a monitort.

Mikor az utolsó kanyarba érkezett, egyszerre kezdtünk el rohanni a Pit Wall-hoz, és a rácsok közti résen hajoltunk ki, hogy ordítva, ujjongva köszöntsük a győztes pilótánkat.

- Gyönyörű munka, remek pilóta vagy! - dicsérte meg Guill, aki pár lépésre ült mellettünk. Nevetve fogtunk közbe kezet egymással, és borultunk egymás nyakába.

- Remek munka, hideg fejjel vettük az akadályt ebben a hőségben. Szeretlek titeket! Szeretlek Titeket! - mosolyogva konstatáltam az utolsó szavait Sebastiannak.

- Kettőből kettő! - ölelt meg Mike szorosan.

- Igeeeeen! - nevetettem. Igazán nem fogtam fel addig a dolgot, míg nem láttam a boldog Sebastiant kiszállni a kocsiból, majd fellépett a kocsi orrára, és ahogy kiegyenesedett hatalmas hangorkán alakult ki. Azt se tudtam, hogy én is ordítok, vagy csak tátogok.

A pilótánk és Newey mentek a dobogóra, mi pedig vártuk, hogy fent megjelenjen. Közben egy FIA-s kihozta Sebastian bukóját, amit a kezembe nyomott.

Amint megjelent a pilótánk a dobogón, skandálni kezdtük a nevét, amire még nagyobb vigyor jelent meg az arcán.

A német himnuszt néma csendben hallgattuk végig, míg az osztrák himnuszt sokan énekelték. Én ilyen szinten le voltam még maradva, mivel egyik szövegét sem tudtam. Mikor találkozott a tekintetem Sebastianéval, rám kacsintott. Vigyorogva kacsintottam vissza.

Nevetve éljeneztünk, mikor először Sebastian, majd Adrian is átvette a díjat. Nem bírtuk abba hagyni a nevetést, és a kántálást, pedig nem az első győzelmet ünnepeltük. Bár annál egyik győzelem sem lesz boldogabb, mint mikor megnyertük a VB-t.

Mikor elindultak a dobogóról lefelé, Mike kezébe adtam Sebastian bukóját.

- Vidd vissza, és rakd a helyére. Majd megyek, és elpakolok - mondtam. Vigyorogva bólintott.

Joe-val elkísértük a kocsit mérlegelésre. Beszélgettünk egy kicsit más szerelőkkel, és persze mind gratuláltak, bár volt, akik elég savanyú arccal. Vigyorogva figyeltük, hogy páran a kocsit nézegetik.

Mikor vissza értünk a boxba, már Sebastian is ott volt. Tartott a buli, és persze már többen pakoltak.

- Gratulálok! - öleltem meg a pilótát.

- Én meg gratulálok a 2,7 mp-hez - vigyorgott. Oda mentem a polchoz, ahol az ő cuccai vannak mindig, és elkezdtem összepakolni. Tommi ott állt a pult mellett, és mosolyogva nézte, ahogy mint egy felbolydult méhkas viselkedik mindenki.

- Ittál elég folyadékot? - kérdezte szórakozottan.

- Ne akassz ki! - szóltam rá. Nevetni kezdett. Szép lassan lenyugodott mindenki, és már csak a szerelők voltak bent a boxban, mindenki más átment a Home-ba. Elkezdtük szétszedni a kocsit és a boxot.

Persze mindenki dudorászott, volt, aki az éneklési tudományával borzasztott el minket. Független attól, hogy már este 9 óra volt, mindenkinek bulis hangulata volt.

- Jössz bulizni, ugye? - kérdezte Mike, mikor éppen vigyorogva húztam el az egyik vezetéket, hogy ne akassza fel saját magát, ahogy elsiet.

- Nem. - ráztam a fejem. - Megyek vissza a home-ba ha itt végeztünk, és pakolok, megyek a reptérre. Átszállással tudok csak Madridba menni, szóval hosszú utam lesz.

- Kár - biggyesztette le a száját.

Fél 11-re végeztünk a boksz összepakolásával. Míg a három fiú a szobában az esti bulira készült, én tusoltam, és pakoltam össze a cuccaimat. Hulla fáradt voltam, és legszívesebben végigdőltem volna az ágyamon, hogy aludjak egy jót.

Jó kedvvel szálltam fel a Londonba tartó gépre. Max tovább viszi a bőröndöm Kínába majd. Csak a válltáskám vittem magammal, amiben váltás cucc volt és a két ruha, amit Tina vett nekem, meg persze elegáns cipő hozzá.

Londonig aludtam valamennyit, majd leszállás után célba vettem a taxisokat. Írtam egy sms-t Doloresnek, hogy délután 6-kor landol a gépem Madridban. Cris is írt pár sort, amiben gratulált a győzelemhez, de nem írtam neki vissza, hiszen Malajziában már lassan reggel volt. Furcsa volt ez az időeltolódás dolog, mert így az órám szerint csak öt órát utaztam.

Amint haza értem, abban a ruhában, amiben voltam, végigdőltem az ágyon, és aludtam.

3-kor csörgött a telefonom, hogy kezdjek készülődni. 4-re összeszedtem magam, hogy ki nézzek valahogy. Még indulás előtt végignéztem magamon.

A lila ruha volt rajtam a bőrdzsekimmel, egy fekete legginsszel és egy fekte magas sarkúval, ami zárt volt. A hajam enyhén göndör volt és egy lila pánt volt benne. Halványan voltam sminkelve.

Ha valaki beleköt a külsőmbe azt valószínűleg fenékbe billentem.

Mire kiértem a reptérre, már nem akartam menni. Féltem ettől az egésztől, és a hátam közepére sem kívántam.

Bennem volt a menekülési vágy, mikor a gépen ültem. A madridi reptéren pedig egyből a vissza gépeket néztem, de egy harmincas férfi beállt elém, és zavarodottan elmosolyodott.

- Te vagy Barbara Németh? - kérdezte borzalmas akcentussal.

- Ha rendőr vagy akkor nem - mosolyogtam vissza kényszeredetten.

- Hugo dos Santos Aveiro - mosolygott. - Nem rendőr. - elég értetlen fejjel néztem rá. - Cristiano bátya - nevetett.

- De Crisnek nem Ronaldo a vezeték neve? - értetlenkedtem.

- Nem - nevetett. - Cristiano Ronaldo a két keresztneve.

- Minden nap megtud valami újat az ember - csóváltam a fejem. - De nem fogok veled menni, ha nem bizonyítod a kiléted.

- Hívd fel anyát - vont vállat lazán.

Előszedtem a telefonom, és akkor láttam, hogy kaptam már Dolorestől egy sms-t. Nem jó dolog, hogy én itt Cris anyukájával sms-ezgetek…

„ A fiam, Hugo megy érted. Barna haj, barna zsem, fekete-fehér kabát”

Végig néztem a férfin.

- Oké, veled megyek - adtam meg magam, ugyanis passzolt. És ha elrabol, legalább megúszom a partit.

Mit gondoltok mi lesz a partin? Lesz egyáltalán valami érdekes?