Malajzia 1

Ezt a fejezet A.J. bétázta, hatalmas köszönet neki!! =)

Végigmelóztam a napot, mivel most mi voltunk Joe-val a felelősek. Este pedig a hátsó büfében bedugtam a laptopom a töltőre, és felléptem a netre. Kerestem egy linket, ahol tudtam nézni a meccset. Felraktam a fejemre a fülest, és felnyitottam az első energia italt az éjjel folyamán. Az idő eltolódás miatt itt hajnalban lesz a meccs, így addig a neten olvasgattam, nézelődtem, mivel ha lefekszem aludni, tuti nem kelek fel. Megírtam az utazásról a jelentés mellette, és mire kész lett, már kezdődött is a közvetítés.

Mikor kivonultak a játékosok, figyeltem Cris mozgását, hogy mennyire látni rajta, hogy fáj a lába. Biztatónak vettem, hogy normálisan ment. Beálltak egy sorban, és mikor Özilnek vehemensen magyarázott, már húztam a számat. Látszott az arcán, hogy nem tökéletes a fizikai állapota. Mérges voltam Mou-ra, hogy hagyta pályára lépni. Csak ő tudta volna Crist a kispadra ültetni.

Viszont az már, hogy folyton támadta az ellenfél kapuját, arra utalt, hogy jól van. Kezdtem megnyugodni, mikor megint mutatták az arcát, és fájdalmasan torzultak a vonásai. Hátra dőltem a székbe, és felsóhajtottam. Morcosan néztem a meccset a 4. percig, mikor megszerezték a vezetést Adebayor góljával.

Végig Crist figyeltem a pályán, mennyire érződik rajta, hogy fáj a lába, és nagyon húztam a számat, mert egyre jobban látszott az arcán a fájdalom. Ezek mellett mégis szerves része volt a támadásoknak. Nem tudtam mit gondoljak, mi lenne a jobb. Ha lehoznák a pályáról nagyon gyorsan, vagy ha játszhatna, és gólt rúg. A döntés szerencsére nem az enyém volt.

Félidőben hátra mentem a konyhába, és elmajszoltam egy zsemlét, majd visszaültem a laptopomhoz.

Újabb Adebayor gól jött, majd egy szép Di Maria találat. A Real hatalmas fölénnyel játszott az emberhátrányban lévő Tottenham ellen. George nem lesz boldog, hogy kikapott a kedvenc Angol csapata.

Már a vége fele jártunk, és én már inkább azért drukkoltam, hogy lehozzák Crist, mikor egy szép passzból betalált a hálóba.

- Ez az! - bokszoltam a levegőbe. Nevetve, vidáman és teljesen felszabadultan hagyta, hogy a többi játékos a nyakába boruljon. Felnézett a VIP páholy felé, és bekapta a hüvelyk ujját. Gólöröm a kisfiának. Mosolyogva figyeltem, egészen addig, míg vezetést nem mímelt. Döbbenten tettem a szám elé a kezem.

- Te őrült - nevettem el magam.

A meccset simán megnyerték. Egyből összeszedtem a dolgaimat, és aludni mentem. Már 4 óra volt. Négy teljes órám volt aludni.

**

Reggel nehezen és morcosan ébredtem. Kénytelen voltam hidegzuhanyt venni, mivel a saját lábamba megbotlottam kétszer, 4 lépésen belül.

Cris még az este írt nekem sms-t a meccs után.
„ Remélem, én adom neked a hírt: NYERTÜNK! 4-0, és az utolsó gólt én rúgtam. Neked és a fiamnak ajánlottam =) Jó munkát, én most fekszem még csak le =D„

Álmosan reggeli közben írtam neki vissza.

„ ’Reggelt. Láttam a meccset, fent maradtam, hiába minden morgásod. =D Szép gól volt, gratulálok hozzá!! Pihentesd a lábad!!! Láttam a gól örömöd, és jól esett, nagyon köszönöm! :)=) „

- Kinek írsz? - hajolt oda Tina.

- Crisnek - raktam le a telefont, miután elküldtem. - Ebéd szünetben az anyukáját is fel kell hívnom, hogy megyek-e, mivel Crisnek meglepi bulit rendeznek, és meghívott.

- Mikor lesz? - kérdezte izgatottan.

- Jövő héten, hétfőn - sóhajtottam a fagyim piszkálva.

- Oda fogsz tudni érni? - faggatott.

- Miért, menjek egyáltalán? - néztem rá.

- Hogyne! Anyucinál jó pont, ha elmész. A gépre hivatkozva pedig le tudsz lépni, ha gázos - vont vállat. - Anyóssal jóban kell lenni.

- Anyós? - kérdeztem vissza. - Állj! Ott még nem tartunk.

- Csak te gondolod így, vagy Cris és az anyukája is? - kérdezte. Ijedten néztem Tinára.

- Nyugi, az még tényleg gyors lenne - nevetett.

- Ne szívass! - morogtam. - Szükségem van a héten a lelki békémre. Kísérő vagyok, és rohadt meleg van - néztem ki az ablakon.

- Neked van lelki békéd? - játszotta a meglepetett.

- Itt, benzingőzzel körbe véve nagyon is van - összemosolyogtunk. Pontosan értette, miről beszélek. Megettem a fagyim végét, és átmentem a boxba. Mire át értem, szinte már kezdtünk is neki a pakolásnak. Össze kellett rakni a helyet.

Mikor már minden oké volt, Joe-val kísértük az FIA ellenőröket, akik átnézték az egészet. Ennek hála megint későn kerültem ágyba.

Csütörtök reggel kávézás közben írtam egy sms-t Doloresnek, hogy az időeltolódás, és a munkám miatt nem tudom hívni, de ott leszek, és maximum a 6-kor landoló géppel megyek.

Egész nap FIA ellenőrzéseken és a kocsi összerakása körül járt a fejem.

Mikor egy szőke bozont megjelent a box hátsó részében, színpadiasan felsóhajtottam.

- Te mindig akkor jelensz meg, mikor nincs az embernek hozzád humora? - vigyorogtam rá fáradtan.

- Inkább mindig megmentem a hátsód. - adott két puszit, és a többiekkel kezet fogott.

- Hogy a francba vagy mindig ott, mikor én teljesen részeg vagyok? - faggattam.

- Legutóbb a bulis társaid hívtak, hogy vigyelek haza. - magyarázta.

- Ugorj ki a cipődből, és mássz bele kicsit a kocsiba. Volt némi változtatás, meg kéne nézni, hogy nem csúszott-e egy picit el valami - magyaráztam. Oda toltam neki egy kis sámlit, hogy rendesen be tudjon szállni az állványon lévő kocsiba.

- Nem akad egy zsepid? - kérdezte mikor fölé hajoltam. Már a kocsiban ült. Értetlenkedve néztem rá. - Picit náthás vagyok, de semmi komoly.

- És erről a picit náthás dologról legalább Tommi tud? - vontam fel a szemöldököm.

- Miről nem tud? - kérdezett vissza szemforgatva. Előhalásztam a zsebemből egy zsepit, és a kezébe adtam. Olyan lopva fújta ki az orrát, hogy én még olyat nem láttam. Félt, hogy dokihoz küldik, és esetleg nem állhat rajthoz, mert Christian nem hagyja.

- Lázad ugye nem volt? - faggattam.

- Dehogy, csak ezek a hülye légkondik - sóhajtott. Még a hangján se lehetett hallani a dolgot, így nem aggódtam. A próba után, mikor minden oké volt, kiszállt, és ment körbesétálni zuhogó esőben a pályát.

- Nem örülnék egy káosz futamnak. - pislogott ki Max a boxból.

- Legalább villoghatnánk mi is sokat. - vigyorgott Mike. Felix fejbe dobta egy ronggyal.

- Kölyök, csönd! Sima futam is tökéletes lenne. Tavaly elég volt a káoszból. - morogta.

- Nekem egyikkel sincs bajom - vontam vállat. - Még egy Törökországi incidens nem kell, de minden más jöhet.

- Én még felírnám a listára a futam zárót is. Nem kell olyan izgalmas végjáték. - szállt be a beszélgetésbe Ben.

- Azzal nem volt bajom - vontam vállat.

- A Ferrarisok nem biztos, hogy egyet értenének veled - nevetett Oliver.

- Nem kell egyet érteniük, szarul állna nekem a piros overáll - vigyorogtam.

- Vadító lennél benne - heccelt Alex.

- Én lennék a belsős szerelő, aki a Red Bullt segíti? - nevettem.

- Nem kell nekünk a Ferraritól semmi - mondta George. - Mi vagyunk a legjobbak most is.

- Ne kiabáljunk el semmit! - figyelmeztette Joe. - Messze még a vége.

Lassan egyértelmű volt már nekem, hogy 6 óránál nem alszok többet a héten. Ismét sokáig ültünk a papírmunka felett, és péntek reggel viszont már nagyon korán kelni kellett.

**

Pénteken sok mindent teszteltünk, és Webber vágyálma is valóra válhatott, hiszen mindkét szabadedzést ő nyerte meg, és Sebastian még csak nem is második lett. Persze mi tudtuk az okát, de had örüljenek a Webber fanok, és had igyon előre a medve bőrére az ausztrál.

- Hányas a ruha méreted? - kérdezte Tina, mikor már a szabadedzések után mentem át a boxba.

- Miért? - kérdeztem vissza hulla fáradtan.

- Holnap délelőtt én szabis vagyok, és biztosra veszem, hogy nincs koktél ruhád itt - magyarázta.

- Mintha valami olyasmit írt volna Dolores, hogy elegánsan menjek, nem azt, hogy egy bájvigyoros partira öltözzek - néztem rá.

- Mégse mehetsz oda farmerban és bőrdzsekiben! - akadékoskodott.

- Jó lenne a szívednek, ha vásárolhatnál nekem? - kérdeztem sóhajtva. Hevesen bólogatott. - Akkor áldásom rá.

- Hoztál valami bulisabb ruhát? - jött utánam a háló részbe.

- Valamit biztos - vontam vállat. Bejött utánam a szobába, ahol Mike éppen boxerben álldogált, és a pizsama gatyáját akarta magára rángatni.

- Tina! - háborodott fel, ahogy meglátta a nőt.

- Mi van? Barby is lány, ő láthat, de én nem? - vigyorgott.

- Barby az Barby! - mondta értelmesen magát takargatva. Tina kezébe nyomtam a fekete feszülős, egybe részes ruhámat, ő pedig elégedetten távozott.

Elmentem tusolni, és hulla módjára zuhantam be az ágyba. Keveset is aludtam, és még a rohadt meleg is nyomott.

**

Szombat reggel izgatottan ébredtem. Ma már időmérő volt. Reggeli után egyből mentünk kinyitni a boxot, és átnézni a kocsit alaposan, hiszen időmérő után már nem nyúlhatunk bele.

- Szerinted ez a futam is olyan sima lesz? - kérdezte Max Bent.

- Kétlem - csóválta a fejét. - Az eső bekavarhat, és az első futamra soha nem jó építeni.

- Én a KERS-től félek. - szólt bele a beszélgetésbe Felix.

- Én inkább Webbertől tartok. - pislantottam a másik box felé.

- Még egy balhét nem rendezhetnek - rázta a fejét Ben. - A főnökség tavaly nagyon kiakadt.

- Hamilton is nehéz falat lesz - nézett az időre Oliver.

- Míg nem akad meg a torkunkon nem lesz gond. - válaszolta neki Mike.

- Gyere be a boxba, vége a harmadik szabadedzésnek. - hallottam meg Guill hangját. Betoltuk a kocsit, és felkerültek a hűtő berendezések.

- Rohadt melegem van - jegyezte meg Mike mellém lépve.

- Nem vagy vele egyedül - sóhajtottam. Rólam is folyt a víz rendesen.

Max és Ben hozott még be két ventilátort, mivel a beton boxban egyre melegebb volt, ahogy haladtunk előre a napban.

Az időmérő nagyon gyorsan eljött. Vettem egy mély levegőt a forró párás levegőből, amit a beton falak és a boxutca aszfaltja még jobban sugárzott, és megtöröltem az arcom, majd visszagyűrtem a rongyot a zsebembe.

- Ülj be, és hozom a hűtő fejet! - mondtam Sebastiannak, aki bólintott. Beszállt, én pedig addig leszedtem a felső panelről a hűtő fejet, amivel tudja magát a kocsiban hűteni. A kezébe adtam, és egyelőre még ott hagytam. Befordítottam a kocsi felé az egyik ventillátort, és oda mentem Joe-hoz.

- Éjjelre tele kéne szórni a boxot száraz jéggel, mint tavaly. - megtörölte az overáll könyökhajlatába a homlokát, és bólintott.

- Vége lesz az időmérőnek, elpakolunk, és talán négy vödör elég is lenne - nézett körbe.

- Szerintem kelleni fog talán öt is - néztem én is végig a boxon.

- Beszélj Johnnal és Adammel - bökött a fejével Webber szerelői felé. - Ők most onnan a kísérők.

- Oké! - megint megtöröltem az arcom, mivel nagyon idegesített, hogy folyik végig az arc élemen a víz. A gerincem mentén is végig futott néha jó pár csepp, olyankor még a hideg is kirázott.

- Adam, azt beszéltük, hogy fel kéne szórni az egész boxot száraz jéggel éjjelre, hogy lehűljön teljesen. A kocsik nem lesznek bent. - elgondolkodva nézett rám a rikító zöld szemeivel. Az egyetlen szerelője volt Webbernek, akit nagyon szerettünk.

- De akkor kinyitni kell a boxot éjjel, hogy ne legyen túlnyomás bent - nézett végig a felszereléseken.

- Mint tavaly - bólintottam.

- Én vállalom, hogy felkelek 5 fele, és átszellőztetem az egészet - mondta. - De másnak kell átvállalnia a hajlani szellőztetést.

- Azt mi már megcsináljuk - mosolyogtam rá.

- Szólok Johnnak a dologról. - oda ment az említett szerelőhöz, és beszélni kezdett neki. Figyeltem John arcát, aki bólogatni kezdett. Visszamentem Joe-hoz.

- Na, vállalod a hajnali szellőztetést 2 fele, vagy keljek én? - kérdeztem tőle. Közben oda mentem Sebastian mellé, és elkezdtem becsatolni.

- Te holnap úgyis, ahogy tudsz, mész Madridba, szóval aludj, és majd én felkelek - mosolygott rám.

- Köszi - viszonoztam a mosolyt.

- Mész Madridba? - nézett rám Sebastian a kék szemeivel.

- Igen, megyek - bólintottam. Összefogtam három szárat, és egybe illesztettem.

- Mikor jössz Kínába? - értetlenkedett.

- Kedden már ott leszek - nyugtattam meg. - De most azzal foglalkozz, hogy megnyerd az időmérőt!

- Nem várunk esőt az időmérőre. - hallottam meg Guill hangját a rádióban.

- Megnyerjük, bízzátok ide! - mondta magabiztosan a pilóta a rádióba. Max-szal összemosolyogtunk a kocsi felett.

Mikor az óra elkezdett vissza fele számolni a Q1-ben, egész nyugodtan vettem tudomásul, hogy elkezdődött az időmérő. Nem volt okunk aggódni, hogy nem jutunk tovább a Q3-ig.

Sebastian pont a pályán volt, mikor annyit láttunk, hogy egy kék oldalborító kaszni darab a pályán hever.

- Az Toro Rossos, ugye? - kérdeztem.

- A miénk belül fehérrel feliratozva van - mondta Max nyugodtan. Én azért ennyire nem voltam nyugodt.

Amikor visszajátszották, hogy Buemi kocsijáról lerepül a kaszni egy része, többen felszisszentek körülöttem. Ez bizony szerelő hiba volt. Nem is kicsi.

- Nem rögzítették eléggé - csóválta a fejét Mike.

- Meg merem kockáztatni, hogy ez semennyire sem volt rögzítve. - mondta Oliver, aki nálunk a kaszniért volt felelős, és az első szárnyért.

- De akkor miért nem esett le egyből? - kérdeztem vissza.

- Milliméter pontosan fekszik a kocsi vázára, egyszerűen megtapad, és a sebesség is oda nyomja - magyarázta. - A kanyarban viszont megváltozott a levegő útja, és lenyomta a helyéről.

- Ilyen hibát én nem akarok látni - jegyezte meg Ben rádión.

- Ennél mi jobbak vagyunk. - válaszolt vissza Oliver. - Egy francia pasas Buemi kasznisa, idén kezdett. Nincs tapasztalata.

Közben pedig már lengették a piros zászlót. Visszatoltuk Sebastiant, és vártuk az újra startot.

Mikor ez bekövetkezett, sokan kimentek egyszerre a pályára.

Hamilton futott is egyből egy 1:37.466 -os időt, Sebastian pedig 2 századdal rosszabb idővel válaszolt.

- Gyere vissza a boxba, ez bejutó idő lesz - mondta neki egyből Guill. Megint betoltuk Sebastiant, és elé raktam a monitort.

A pilótával együtt néztük, ahogy szépen csúszik visszafelé a neve, Webberrel együtt, aki szintén a boxban ücsörgött. Itt Malajziában a gumik gyorsan elkopnak, így spórolni kellett a gumiszerekkel.

Végül 10. helyen álltunk mikor leintették a Q1-et, és minden autó beért már a boxba. Ez az eredmény nem volt mérvadó.

A hétvégén picit aggódnunk kellett a McLarenek miatt, mivel annyira nem volt nagy előnyünk, mint Ausztráliában, és ettől picit tartott a csapat.

A Q2 ugyan így telt. Sebastian ment egy kört, ami 1:35.934-re sikerült, majd vissza is jött, és onnan nézte az időket. Most is előttünk voltak a McLarenek, de többet mentek, mint a mi pilótáink. Annyira nem hatott ez meg senkit, még csak most jött a lényeg.

A Q3-ban már volt egy kis görcs a gyomromban, hiszen tudtam, hogy annyira nem fekszik a kocsinak a pálya, hogy nagy előnnyel pole-ba jussunk megint, sőt féltem, hogy nem lesz ebből első hely.

A két Red Bull és McLaren egymás után mentek ki a pályára, mindenki más a boxból figyelte a csatát, ebbe másnak nem volt ma beleszólása.

Hamilton ért fel elsőnek és az 1:35.000- es idejére néma csend lett a boxunkban. Se Sebastiannak, se Webbernek, és még Buttonnek sem sikerült megelőzni ezt az időt.

Mind visszajöttek a boxba. Gyorsan kereket cseréltünk Sebastiannak, és Guill jelzésére ki engedtük. Épp volt ideje felérni, és megkezdeni a gyors kört.

Idegesen figyeltük a szektor időket. Sebastian az összesét megjavította, mivel minden riválisa előtte ment.

Hamilton 1:34.974- es idején csak néztünk, és reméltük, hogy Sebastiannak sikerül, amivel a szektor idők kecsegtettek.

Érezhető volt a boxban a feszültség. És a pillanatnyi döbbenet is ,ami elér minket Sebastian 1:34.870-es idejét látva, majd Mike nyakába borultam.

- Sikerült! - mondtam nevetve.

- Köszönöm fiúk, ezt mondtam! - hallottuk a pilótánk boldog hangját.

Joe és Én mentünk Sebastian elé, hogy a hűtőket a kocsira rakjuk. Ahogy megállt, már tettem is a jobb légbeömlőhöz a fúvókát, hogy hűtse a motort.

Ahogy kiszállt a német szőkeség, kezet fogtam vele.

- Gratulálok! - mosolyogtam rá.

- Nem láttad a kesztyűmet? - kérdezte vigyorogva. Nevetve néztem körbe.

- Ott van! - mutattam az ülésére. Nevetve vette ki onnan.

- Elmenekült - kommentálta, és ott hagyott, hogy elmenjen a mérlegelésre, és a kötelező köreire.

Mi pedig vártuk, hogy a kocsit is eltolják a mérlegelésre. A többiek pedig már a boxban pakoltak össze, hogy rend legyen a holnapi futamra.

Mire vissza értem a boxba, már elég késő volt.

- Na, menjen mindenki pihenni! - mondta Joe mindenkinek, aki még lent volt.

- Lehűtjük ezt a katlant - magyarázta Adam.

Mikor mindenki átment a boxba, hátulról hoztunk jó pár vödör száraz jeget, és tele szórtuk vele a boxot. Az ajtók már zárva voltak, így nem látott be senki sem már hozzánk.

- Kelek én kettő felé, kelsz kora reggel akkor? - kérdezte visszafelé Joe Adamtól.

- Kelek - bólintott. - Mindenképpen kelnék, mert a feleségem vajúdik, és akkor tájt jósolják a babát - újságolta el vigyorogva.

- Remélem, bemutatod majd a babát, apuci - löktem meg picit a vállát.

- Majd beviszem, a gyárba mikor ott leszünk - ígérte.

- Azért rossz lehet, hogy megszületik a gyermeked, és az első egy hétben ott sem lehetsz vele - csóváltam a fejem.

- Engem ezért hagyott el a feleségem - vont vállat Joe. - Nem voltam ott szerinte soha.

- Az én feleségem viszont tudja milyen az a Forma 1 - vigyorgott Adam. A felesége Sebastian egyik mérnöke volt 2 évig, aztán szülésire ment.

Amint beértünk a home-ba, Tina izgatottan jött elém két ruhás zsákkal.

- Nem bírtam ott hagyni egyiket sem! - mondta. Megfogta a kezem, és hátra rángatott a személyzeti pihenőbe.

- Tina, ehhez nincs most se erőm, se kedvem - nyögtem.

- Csak két ruha felpróbálása! - nézett rám szigorúan.

- Nem ér rá holnap? Délelőttöm egész szabad lesz - próbálkoztam, de hajthatatlan volt.

- Tina, az ég áldjon meg, egész nap a boxban voltam. Jártál te kint? Mint egy szauna! Izzadt vagyok, büdös és egy tusolásra vágyom! - hisztiztem.

- Csak nézd meg őket - sóhajtott. Felrakta az asztalra az egyik ruhás zsákot, és szétnyitotta, hogy meglássam a ruhát. Egy lila ruha volt az egyik.

- Annyira ragaszkodsz a bőrdzsekidhez, ehhez fel tudod venni - mondta büszkén. - És a lila neked nagyon jól állna.

- És a Real Madid hivatalos színe is - jegyeztem meg. - Meg Újpest - vigyorodtam el.

- Újpest? - kérdezett vissza.

- Egy magyar focicsapat - legyintettem. - Legalábbis két éve még az volt.

- Aha - elém emelte a ruhát álmodozó arccal. - Annyit ront az egész összhatáson az overáll, és a kócos szétjött hajad - morgott.

- Talán mert egész nap dolgoztam? - néztem rá vádlón.

- Megmutatatom a másikat ,és mehetsz - ígérte. Egy hófehér ruha volt, mély hát résszel, és dekoltázzsal.

- Tetszenek? - kérdezte izgatottan.

- Igen, nagyon jókat hoztál - mosolyogtam. Mikor izgatottan bele akart másba kezdeni, leolvadt a mosoly az arcomról. - Édes vagy. Mentem aludni.

Intettem neki, és ott hagytam. Már alig álltam a lábamon.

Letusoltam, és félálomban csoszogtam el az ágyamig, hogy félholt állapotban dőljek bele.

**

Reggel arra ébredtem, hogy Max kimászik az ágyából, és kisettenkedik a szobából.

Felöltöztem csapatruhába, összefogtam a hajam, és a telefonommal a kezemben én is követtem. Már 8 óra volt. Mivel később lesz rajt, csak ebéd után kell munkába állnunk.

A hátsó részbe, ahova csak a személyzet mehet, végigfeküdtem az asztalon, és úgy nyomkodtam a telefonom. Cristől több SMS-t is kaptam.

„ Gratulálok az időmérőhöz! Láttalak! =D Jó volt ennyire örömtelinek látni! =)”

„ Ma volt a Bilbao elleni meccsünk. Nyertünk 3-0-ra. Az egyik gólt én lőttem! :p „

„ Már tuti alszol, legalábbis remélem. Mi most megyünk hazafelé. „

„Unatkozom. A nagy helyzet, hogy te jársz a fejemben. Régen láttalak élőben, és nagyon régen öleltelek meg. „

„ Eleged lehet belőlem. =D Ki vagyok éhezve.. A végén még magamra fanyalodom =D „

Hangosan felnevettem az utolsó sms-t olvasva. Karin egyből leült velem szembe.

- Mi ez a jó kedv? - kérdezte mosolyogva.

- Semmi, csak a pasimnak hiánya van - én nevettem, ő csak mosolygott. - Belegondolva tényleg régen volt - húztam el a számat.

- Na, a csapat szex mániás nője… - nevetett Karin. A kezét a szája elé tartotta, míg nevetett, és nagyon diszkréten csinálta. Tipikus angol úrinő volt. Félelmetesek az ilyen nők. Legjobb kifejezésem rájuk a karót nyeltség, bár Karin kedves és imádnivaló nő volt.

Hintázni kezdtem a széken, és úgy írtam vissza Crisnek.

„ Gratulálok a győzelemhez! Remélem, ma mi is győzünk =) Tényleg elég régen volt már mikor utoljára összefeküdtünk :p „

Fogtam magam, és visszamentem inkább aludni. Most, hogy voltam kicsit kint, már álmos is voltam. Ledobtam a telefonom a kis polcra, ami a kétemeletes ágy között volt, és ledobtam a gatyám, majd bemásztam vissza az ágyba. Jól esett a puha ágy ölelése. Már félig visszaaludtam, mikor csörögni kezdett a telefonom. Nyüszögve és nyögve fordultam oda.

- Akarod, hogy felvegyem? - kérdezte kaján vigyorral Mike, aki éppen a zokniját vette.

- Akarod, hogy kinyírjalak? - kérdeztem vissza morcosan.

- Szia - ásítottam bele a telefonba.

- Opp, hívjalak később? - kérdezte Cris jókedvűen.

- Hát, ha neked jó 3 óra múlva, akkor annak én nagyon örülnék - mondtam csukott szemmel. - Nem sokat aludtam a hétvégén. Most van rá alkalom.

- 3 óra múlva? Akkor, majd ha haza értem a vásárlásból hívlak - mondta elgondolkodva. - Vagy csörgess meg, és visszahívlak.

- Te ne aggódj az én telefonszámlám miatt! - morogtam.

- Még véletlen se! - nevetett. – Na, majd jelentkezz Csipkerózsika, ha pihentél! - és egyszerűen lerakta. Bedobtam a telefonom a ruháim közé, az ágy végébe, és átfordultam a fal felé aludni.