Ausztrália - Malaj 2-3

A hajnali telefon tönkretette a még el sem indult napomat.

- El szeretnéd mondani, vagy inkább nem? - kérdezte Cris halkan. Felhúzott lábakkal ültem az ágyon, és azokat ölelve bámultam magam elé.

- Csak ölelj meg! - néztem a barna szemekbe. Előredőlt, és szorosan megölelt. Most megváltás lett volna, ha sírok, de annyira mély volt az egész, hogy nem tudtam sírni.

Jó pár percig kapaszkodtam Cris széles vállaiba. Úgy éreztem, elsüllyednék, ha nem kapaszkodnék minden erőmmel. Talán tényleg elsüllyedtem volna a fájdalomban és a gyászban.

- Meghalt a nagybátyám. Petra és anya bátyja - suttogtam a nyakába. - Nekem ő olyan volt, mintha az apukám lett volna.

- Sajnálom, bár tudom, hogy a szavak ilyenkor nem igazán segítenek. - Picit eltartott magától, hogy a szemembe nézzen, és szelíd erőszakkal húzott magával, mikor végigfeküdt az ágyon. A mellkasára vont, és nyugtatólag simogatta a hátam.

- Kid halt meg? - kérdeztem pár perc után. Az előző mondatából úgy érződött, közeli embert vesztett el.

- Az apukám - mondta lágyan. - Lassan 5 éve.

- Tovább tudtál lépni? - kérdeztem halkan. Most jó volt, hogy nem egyedül vagyok. Jó volt beszélgetni, bújni hozzá.

- Teljesen nem - sóhajtotta. - Nem is fogok tudni.

- Megfizettem a boldogságomért - suttogtam.

- Miről beszélsz? - értetlenkedett.

- Ha igazán boldog vagy, mindig jön valami, ami elrontja az egészet, és okot ad arra, hogy fájjon- magyaráztam.

- Ez pesszimista életfelfogás - jegyezte meg.

- Én inkább realistának mondanám - védtem magam. - Annyi pofont, amit én túléltem… - Felsóhajtottam. - Nehéz volt, és az is lesz.

- De a boldogság, ami közte van, mindig könnyebbé teszi. - Beletúrt a hajamba, és azzal kezdett játszani.

- Megkérhetlek valamire? - emelkedtem meg, hogy a szemébe nézhessek.

- Persze - húzta el a száját egy félmosolyra.

- Nekem nem kell a máz. Nem kell a külcsín. Ne játszd meg magad mellettem. Semmi szükséged rá! - Elgondolkodva nézett rám. - Túl tökéletes vagy. Nem lehetsz ilyen igazából. Ilyen ember nem létezik, csak van, aki jól játssza.

- Mit szeretnél látni, hallani? - kérdezte halkan. - Azt, hogy aggódom érted? Hogy minden reggel úgy ébredek, hogy talán most futamodsz meg? Hogyne játszanám meg magam néha, mikor az igazi szerelmes énemmel messzire üldöznélek.

- Tégy próbára! - suttogtam. - Bántottak, sokszor, sokan. Az elmúlt 2 évem borzalmasan fájdalmas volt, bár a munkám imádom. Mutasd az igazi éned, bármilyen is. Nem baj, ha az ember esendő, és nem egy félistenség mindig. Ne a sztár legyél velem, hanem egy portugál srác Madeiráról.

- Már néha nem tudom, hol az egyik és hol a másik - gondolkodott el.

- Bekebelez a sajtó - csóváltam a fejem.

- Már megtörtént - húzta el a száját. Visszafeküdtem a mellkasára és szomorú jeleket kezdtem ujjal rá rajzolgatni. A fülem alatt a szíve erősen dobogott. Eszembe jutott, hogy a nagybátyám szíve már nem dobog.

- Ki kell vizsgáltatnom magam - mondtam csendesen. - Még mindig nem dolgoztam fel a dolgot, és talán könnyebb lesz, mert két éve nem láttam, és nagyon eltávolodtunk.

- Miért kell kivizsgáltatnod magad? - kérdezett vissza aggódva.

- Agyi trombózisa volt - suttogtam. Cris felszisszent, én pedig próbáltam viaskodni a lelkiismeretemmel, hogy nem voltam ott.

Eszembe jutott, hogy Anya és Petra hogy érezhetik magukat. Felsóhajtottam. Amikor észbe kaptam, a fülem alatt lassan, egyenletesen vert Cris színe, és nyugodt ütembe emelkedett a mellkasa. Elaludt. Felnéztem az arcára. Nem volt huncut, és csábító az arckifejezése. Nyugodt és békés volt, már-már elégedett.

**

Az, hogy megemésszem a nagybátyám halálát, könnyebb volt, míg Cris mellettem volt. Elterelte a figyelmem, vagy ha eszembe jutott, leültetett és beszélgettünk róla, vagy csak megölelt. Akirát is hazahoztuk, és két napon át jól elvoltunk. Pénteken viszont már dolgoznom kellett rendesen, így este lefekvéskor elgondolkodva néztem Crisre.

- Holnap én már dolgozom reggeltől délután 4-ig - mondtam neki. - Itt maradsz, vagy inkább haza mész?

- Már egy edzést lemondtam, így már haza kéne mennem - húzta el a száját.

- Holnap délelőtt? - kérdeztem. Bólintott. Odabújtam hozzá és hagytam, hogy a nyakam kényeztesse, míg a keze már a pólóm alatt volt.

- Havizok - súgtam a fülébe. Nyögve dőlt végig az ágyon.

- Francba - morogta. Nevetve bújtam oda a mellkasához.

Reggel korán kellett volna kelnem, de nagyon nehezen tudtam felkelni.

- Ne szórakozz, kelj már fel te is, ha nekem muszáj - löködtem meg Crist.

- Ne gonoszkodj! - morogta ki álmosan a takaró alól.

- Ronaldo! - ráztam meg a vállát. - Na már! - csaptam rá a lábára.

- Ne verekedj, mi vagy te, szado-mazochista? - lesett ki álmosan a paplan alól.

- Megérdemelnéd - morogtam. - Kikötnélek, felhúznám az agyad és itt hagynálak egész napra!

- Nem tudnál kikötni - nyújtózkodott. - Én vagyok az erősebb.

- Pukkadj meg - hagytam ott.

- Én is téged! - kiabált utánam. Fejcsóválva mentem be a fürdőbe. Meglepő volt, hogy már nem idegesít néhány szerelmes megnyilvánulása. Féltem, hogy kezd nagyon magába bolondítani.

Elkészültem és felöltözni mentem be a hálóba. Cris a takaró alatt szuszogott.

- Milyen lusta vagy sportoló létedre! - mondtam hangosabban.

- Mi? - rándult meg.

- Nem mi, csak te! - vigyorogtam rá. - Aludj, és pukkadj meg, hogy aludhatsz még!

- Jó munkát, Szívem! - vigyorgott.

- Neked meg jó utat, Mézes Csuprom - vigyorogtam rá. Vágott egy tipikus pofát a becézésre.

- Leállok - sóhajtott.

- Nem kell, Cukiságom - nevettem el magam. Elkapta a kezem és így végigterültem az ágyon. Felém mászott, és egyértelmű bizonyítékát éreztem a combomon, hogy most ébredt.

- Nem foglak elengedni - mondta inkább magának már, mint nekem, mivel a nyakam kezdte kóstolgatni, ami a gyengém volt.

- Ha kirúgnak, eltartasz - mondtam viccből. Felnézett rám.

- Oké - vágta rá egyszerűen.

- Francokat, mássz le rólam! - löktem meg a mellkasát. - Majd ha mész a reptérre, ne felejtsd el bezárni az ajtót, ez nem a jóhiszemű Spanyolország.

- Nem vagyok hülye! - vonta fel a szemöldökét.

- Mégis egy labdát kergetsz - nyújtottam rá nyelvet a szobaajtóból.

- Gyere csak ide.. - ült ki az ágy szélére egy száll boxerben.

- Dehogy megyek, van még bennem életszeretet - nevettem.

- Gyere ide… - nézett még mindig és felkelt.

- Nem! - vágtam rá. Annyira gyorsan mozdult meg felém, hogy nem volt időm reagálni. Túl jók voltak a reflexei, és túl gyorsan mozgott. Elkapta a derekam és már az ágyon is feküdtem. A tüdőmben akadt egy pillanatra a levegő, mikor ledobott rá.

- Hogy is mondtad? - kérdezte sunyin vigyorogva.

- Elkések! - próbáltam felkelni, de nem hagyta.

- Hogy is mondtad? - megrántotta a lábam és így pont kéz közelbe kerültem. Az oldalamra simította a kezeit.

- Elkések! - próbáltam ellökni a mancsait, de nem hagyta, és csikizni kezdett.

- El-elkések! - nevettem. - Cris! - Annyira hahotáztam, hogy levegőt alig kaptam. Mikor elengedett nyomott egy csókot a számra és vigyorogva dőlt végig az ágyon mellettem.

- Menj, mert tényleg elkésel! - Megpaskolta a hasam, én pedig szúrósan néztem rá. Bosszúból rácsaptam erősebben a hasára, de ahelyett, hogy neki fájt volna, az én kezem fájdult meg a kemény kockáktól.

- Cseszd meg - morogtam.

- Még én cseszem meg, mikor te verekszel? - nevetett.

- Igen - nyújtottam rá a nyelvem.

- Ovis! - vágta a fejemhez.

- Dedós! - válaszoltam. Felkeltem és megindultam az ajtó felé. A hátamra vettem a táskámat, és már az ajtót nyitottam, mikor megjelent a nappaliban a tökéletes testével.

- Hiányozni fogsz - jegyezte meg. Rámosolyogtam és dobtam neki egy puszit, majd kimentem a lakásból. Egyrészt, mert nem lehet épp ésszel kibírni mellette, még akkor se, ha ruhába van, pláne ha a meztelen igazságot látod.

Még azért nyuszi voltam másodszorra is bevallani, mit érzek, és azt mondani valakinek, hogy hiányozni fog, ilyen kedves, szerelmes hanglejtéssel, felért egy vallomással. Attól már nem akartam menekülni, hogy ő ezt kinyilvánítja, hiszen én magam kértem rá, de nekem még nem sikerült így megnyílnom. Dani óta nem bírok.

Döbbenten álltam meg. Hetek óta először jutott eszembe a spanyol énekes. Talán tényleg szeretem Crist. Mosolyogva mentem dolgozni.

Aggódtam, mert még mindig úgy éreztem, hogy Cris túl tökéletes nekem. Túl híres, túl gazdag, túl szexi, túl kedves, túl jó az ágyban, és túl jól alkalmazkodik hozzám. Ő Túl volt. Nagy betűs TÚL!

**

Egész nap dolgoztam, és csak 5 fele értem haza. Mikor beléptem az ajtón egy nagy csokor rózsa volt a nappali asztalon. Egy levél pedig mellette.

„ Hiányzol. 100 szál vörös rózsa és 6 szál fehér. 6 hete volt az első közös éjszakánk. CR„

Mosolyogva hívtam Cris telefonját. Sokáig csöngött, mire egy női hang szólt bele.

- Cristiano Ronaldo - hallottam a lágy női hangon, mondott még valamit, de azt nem értettem. Kezd idegesíteni, hogy nem beszélek se spanyolul, se portugálul. Meglepetten pislogtam Akirára, aki kíváncsian nézett vissza rám.

- Ömm… - próbáltam visszanyerni a hangom a meglepetés után. - Cristiano ott van valahol?

- Éppen a kisfiam altatja el - mondta a nő. Mintha jeges vizet borítottak volna a nyakamba. - De ha megmondja, kivel beszélek, majd szólok neki, hogy hívja vissza Önt.

- Nem szükséges - motyogtam. - Viszhall - nyomtam ki a telefont.

Lerogytam a kanapéra és Akira egyből az ölembe fektette a fejét.

- Lehet erre mit mondani, kutyus? - simiztem meg a fejét. Nem voltam kiborulás szélén, simán mérges voltam. Magamra leginkább. Dühösen hívtam Mike-ot.

- Ennyire hiányzom? - vette fel. Egy órája adtuk még csak le a műszakot.

- Ne is álmodj róla - morogtam. - Este menjünk el inni.

- Milyen apropóból? - érdeklődött.

- Pasis ügyek - morogtam.

- Pedig ő annyira jó fejnek tűnt - csettintett a nyelvével. - Szólok a többieknek. 8-kor megyek érted.

- Várlak - és kinyomtam a telefont.

Letusoltam, és jó vastagon kihúztam a szemem. Kikentem vörösre a számat, felvettem egy köldökig dekoltált felsőt, és egy miniszoknyát. oldalra fontam a hajam, és mikor csörgött a telefonom beleléptem a tűsarkú csizmámba. Egy ribancnak éreztem magam, ahogy lesiettem a lépcsőházban. A fenekem minden lépésnél kivillant a szoknyám alól, de nem érdekelt.

- Azt a.. kislány! - nézett végig rajtam vigyorogva Joe. Mike füttyentett egyet, én pedig tudomást sem véve róluk beültem hátra és már indultunk is. Max rám nézett a tükörben.

- Biztos vagy ebben? - kérdezte.

- Nem érdekel - vágtam rá.

- Tőle is megkérdezted a dolgot? - ütötte tovább a vasat.

- Ezt elég nehéz félre érteni - dühödtem be. - Hagyj békén, rendben?

- Barby ő híres, menő focista - mondta Felix. - Sok jóra nem szabad számítani az ilyen emberektől.

- Hagyjatok békén! - emeltem meg a hangom.

- Nyugalom - pislogott rám meglepetten Mike.

- Nincs nyugalom - morogtam. Amin megállt a kocsi a szórakozó hely mögött én kiszálltam, és bementem az épületbe.

Egyből a piás pulthoz mentem, és 4 feles vodkával kezdtem az estét, gyors egymásutánban. Mikor éreztem, hogy indokolatlanul forog a Világ körülöttem, kikértem egy mojitót és a koktéllal a kezembe mentem be a tömegbe.

Jó ideje táncoltam, mikor hatalmas vigyorral az arcán egy ismerős lépett elém.

- Te mi a francot keresel itt? - támaszkodtam meg a vállába.

- Én nem is bulizhatok? - kérdezett vissza vigyorogva.

- Te nem szoktál bulizni! - ráztam a fejem. Már két kézzel kellett kapaszkodnom a vállába, hogy meg tudjak állni a lábamon. Egész nap nem ettem semmit, és fáradt is voltam a meló miatt. Erre ittam, így gyorsan megütött az alkohol.

- Néha tehetek kivételt - fogta meg a derekam, hogy biztos ne tanyázzak el.

- Sebastian, még két év után is meg tudsz lepni! - vigyorogtam rá.

- Ennek csak örülök - nevetett

Az egész estét a kékszemű német pilóta nyakába kapaszkodva töltöttem. Annyira ki sikerült ütnöm magam, hogy egyedül nem bírtam volna megállni.

- Nem akarod kihasználni az alkalmat? - súgtam a fülébe, mikor kikísért a WC-re.

- Nem - rázta a fejét. - Nem szokásom kihasználni, hogy egy nő részeg.

- Csak be vagyok csiccsentve - kértem ki magamnak dülöngélve. Megtámaszkodtam a falba és úgy néztem Sebastiant. Legalábbis próbáltam ráfókuszálni.

- Szóval nem használsz ki? - kérdeztem botladozó nyelvvel. - Megengedem, hogy kihasználj! - tártam szét a kezem, aminek az lett a vége, hogy szépen dőlni kezdtem, de még időben fonta a karjait a derekam köré.

- Egyrészt, részeg vagy, és marhaságokat beszélsz - támogatott ki a folyosóra. - Másrészt neked is van valakid és nekem is.

- Ronaldo engem nem érdekel - morogtam idegesen. - Egyszerűen kapja be - próbáltam vállat vonni, de megint majdnem esés lett belőle.

- Mit csinált, hogy így gondolod? - érdeklődött.

- Egy nő vette fel a telefont helyette - dadogtam. - És azt mondta, hogy az ő fiát altatja Ronaldo.

- És erről azért őt is megkérdezted? - érdeklődött. Leültetett kint a lépcsőre és elém guggolt.

- Nem - bólintottam. Kis híján orra is buktam. - Túl tökéletes.

- Ezért menekülsz inkább, amint lehet? - kérdezte kíváncsian.

- Mér’ jön mindenki ezzel? - akadtam ki. - Nem menekülök! Védem magam!

- Azaz menekülsz. - bólintott Sebastian.

- Hagyjál békén! - Megpróbáltam felkelni, de majdnem el is estem. Mikor Sebastian hozzám akart nyúlni ellöktem a kezét.

- Hagyd, hogy segítsek, mert összetöröd magad - kérlelt. Nem hagytam, egészen addig, míg nem tanyáztam el a vizes fűben.

Utána már hagytam, hogy a pilóta odatámogasson a fekete BMW-hez, és beültessen az anyósülésre.

- Most elrabolsz? - kérdeztem csukott szemmel.

- Csak hazaviszlek - válaszolta.

Még a kocsiban elaludhattam, mert arra már nem emlékeztem, hogy kerültem az ágyamba.

Következő fejezet:

Reggel az ébresztőre keltem, iszonyú fejfájással. Nyögve akartam fordulni, hogy lenyomom, de valaki az útban feküdt. Átmásztam rajta és lenyomtam az órát. Felkeltem és kimentem a konyhába, hogy lefőzzek egy adag kávét.

Csak kint a kávémra várva ébredtem fel annyira, hogy eszembe jusson, hogy Cris már hazament. A bögrémmel a kezemben mentem be a hálóba. Odaguggoltam az ágy mellé és próbáltam nem eldőlni, a másnapossággal járó szédülés miatt.

- Sebastian - böködtem meg a szőke pilótát. - Te mit keresel az ágyamban? - érdeklődtem tőle, mikor rám pislogott.

- He? - ült föl. - Ja, tegnap este nagyon sokat ittál, és berángattál magad mellé. Én meg nem akartalak egyedül itt hagyni, olyan állapotban.

- Ez rám jellemző - húztam el a számat. Közben már rémlett az este. Megmasszíroztam az orrnyergem, és felsóhajtottam. - Ugye nem másztam rád…

- Ajánlkoztál - vigyorgott.

- Kuss - vigyorogtam rá. - Gyere, kapsz kávét. Köszi, hogy pesztráltál.

- Nem szoktam kávézni - jött utánam nyújtózkodva. - De egy pohár valamit elfogadok.

- Mondjuk … - Kinyitottam a hűtőt és csak akkor láttam meg, hogy Cris bevásárolt. - Ez hülye! - morogtam és bevágtam a hűtőajtót.

- Ki? Miért? Nem kapok inni? - emelte fel a fejét, mivel a pulton feküdt.

- Cris.. - morogtam. - Bevásárolt. Mit kérsz? Almalé? - néztem végig az innivalókon.

- Tökéletes - motyogta álmosan.

- Ébredezz, mert jössz be velem a gyárba - lökődtem meg.

- Hogy lehetsz ilyen fitt, mikor tegnap tajtrészeg voltál? - ráncolta a homlokát.

- Két okból: egy, megszoktam már. - Elvigyorodtam a szemforgatásán. - Kettő, a reggeli koktélom engem nagyon felébreszt.

- Mi van benne? - támaszkodott meg a pulton, az almalevét iszogatva.

- Kávé, sok cukor, tejszín - vontam meg a vállam. - Ezt megiszom, és még lekísérem egy energia itallal és nem lesz már semmi bajom.

- Nem tesz jót a szervezetednek, ha reggel már ennyire terheled - csóválta a fejét.

- Szerinted a szerelőid hogy csinálták végig a tavalyi évet? - érdeklődtem. - Mindenki 4-5 pohár kávét megivott egy nap, ha nem többet és rengeteg energiaital elfogyott. És ezek csak mi vagyunk. A mérnökök meg gépek, amik a kávét egyenletekké alakítják. Dupla adag kávéval indult mindig el a rakomány már a vége felé.

Elgondolkodva nézett maga elé. Otthagytam, és rendbe szedtem magam a fürdőben. Levittem Akirát, míg Sebastian is összekapta magát, és utána együtt indultunk a gyárhoz.

- Verseny, ki ér be előbb? - kérdeztem a garázsnál.

- De ha te motorral mész, előnyben vagy - akadékoskodott.

- Te meg Bajnok vagy - emlékeztettem.

- Oké - vigyorgott. - Mi a tét?

- Ha nyerek, megkéred Britta kezét. Utána elmondhatod neki, hogy vicc, de a büfében, ebédidőben kell megcsinálnod.

- Ha én nyerek, ebédidőben szerelmet vallasz nekem, jó hangosan - vigyorgott. Kezet fogtunk, én felültem a motorra, és indultunk. Egyből kihasználtam a városismeretem, és hátsó utcákon mentem fel a főútra. Nem messze mögöttem jött a fekete BMW, de mögöttem volt és az volt a lényeg.

Mikor rákanyarodtam a gyár útjára, tövid húztam a gázt, hogy láttam, hogy a fekete BMW előzni akar, így váltottam, és húztam a gázt. Az, hogy hogyan állok meg, más kérdés volt.

Elsőnek fordultam a gyár elé, és kifaroltattam a motort, így energiát vesztettem, reméltem pont annyit, hogy meg tudjak állni.

Ahogy megállt a motort, leraktam a lábam, hogy megtámasszam magam, és a lendülettől ne essek egyet motorral együtt. Elégedetten csaptam fel a plexit, mikor befordult a BMW. Viszont döbbenten jöttem rá, hogy az a fekete BMW nem Sebastiané. Ugrottam egyet, mikor valaki megkocogtatta a vállam.

- Nyertem - mondta elégedett mosollyal.

- Olyan nincs - hebegtem. - Hogy értél volna be előttem? A legrövidebb úton jöttem, padlógázzal!

- De múlt héten, míg a gyár nagyrészt üres volt, megcsinálták a városba vezető közvetlen utat - vigyorgott.

- A francba- morogtam.

- Ebédszünetben találkozunk - kacsintott.

- Sebastian! - kiabáltam utána. - Boldog szülinapot!

- Nyáron van a szülinapom - ráncolta a homlokát.

- Április elseje van - mentem el mellette vigyorogva.

A portán vettem csak le a bukómat. Felmentem a szobámba, és átöltöztem, de most csak sima csapatruhába. Ma pakolunk.

Egész nap ugrattuk egymást a szerelőkkel, pakolás közben, de semmi komoly tréfa nem volt egészen ebédig.

Ahogy beléptem a büfébe, már láttam Sebastian elégedett arcát, ahogy rám néz. Oda mentem hozzá, és eldöntöttem, hogy zavarba hozom.

- Sebastian, muszáj mondanom valamit! - mondtam drámai hangon, elég hangosan, hogy mindenki hallja. - Nem bírok továbblépni a múlt éjszakán. Egyszerűen ismétlést, és folytatást szeretnék. - Beleültem az ölébe és átkaroltam a nyakát. - Teljesen beléd zúgtam, és iszonyatos, megfékezhetetlen vágyat érzek arra, hogy letépjem a ruháidat, itt és most! - Érzékien odabújtam hozzá. Elég döbbent arcot vágott. - Bosszú, Drága, bosszú. Mindig édes. - Halkan mondtam csak neki, és minél érzékibben adtam elő, hogy úgy tűnjön, hogy valami nagyon perverz dolgot súgtam. - Hol szeretnéd csinálni? - Lovaglóülésben ültem az ölébe, és még mindig hangosabban beszéltem. - Itt? Nem bírok magammal! Úgy tűnik, túlságosan beléd szerettem.

Végighúztam a kezem a mellkasán, a pilóta pedig fülig vörösödött. Elértem, amit akartam, így nyomtam egy puszit az arcára és felkeltem.

- Vége a műsornak, emberek! Sebastian, csak egy kis áprilisi tréfát kapott - kacsintottam vissza. Szegény pilóta annyira lesokkolt, hogy köpni-nyelni nem tudott. Már indultam kifelé, mikor utánam szólt.

- A múlt éjszaka is csak egy tréfa volt? - kérdezte hangosan. Most én vörösödtem, mert rémlett, hogy mennyiszer felajánlkoztam.

- Nem, abban semmi vicces nem volt - nyaltam meg látványosan a számat és kimentem a büféből amilyen gyorsan csak tudtam. Végül visszakaptam a dolgot.

Ránéztem a rezgő telefonomra, amit a zsebemből halásztam elő, és sóhajtva vettem fel.

- Szia Cris, boldog születésnapot! - szóltam bele vidáman.

- Születésnap? - kérdezett vissza.

- Magyarországon április elseje a bolondok napja - magyaráztam neki. Tavaly a gyárban már elterjedt.

- Ja! Te kis szemét! - nevetett.

- Tegnap kerestelek és egy nő vette fel a telefont - mondtam kertelés nélkül. - Azt mondta, az ő fiát altatod. Van rá magyarázatod?

- A nővérem volt - mondta nevetve. - Nem kell rosszra gondolni, az unokaöcsém altattam éppen. Mondta, hogy valaki keresett, de azt nem tudta megmondani, ki.

- És a telefonkönyvedben nincs benne a számom? - kérdeztem.

- Úgy vagy benne, hogy Kicsim - nevetett. - Abból szegény Katy nem tudhatja, ki vagy.

- Kicsim? - kérdeztem vissza.

- Igeeeeen - nyújtotta el. - Miért én, hogy vagyok beírva?

- C. Ronaldo - nevettem.

- Szép - nevetett. - Mikor érsz haza Malajziából?

- Miért? - kérdeztem vissza csípőből. - Nem jövök haza. Hétfőn megyek Kínába. Majd csak a Kínai Nagydíj után jövök haza, de akkor két hét szünet lesz.

- Abban a két hétben nem jössz el hozzám? - érdeklődött. - Vagy a családoddal töltöd a Húsvétot?

- Nem vagyok túl vallásos - vallottam be. - A családommal még a karácsonyt se töltöm együtt.

- Eljössz velem haza? - kérdezte reménykedve.

- Ezt akkor megbeszéljük, oké? - hárítottam.

- Oké - sóhajtott.

Még egy kicsit beszélgettünk, majd mentem vissza pakolni, illetve a pakolást ellenőrizni.

Este Akira várt csak haza, mint régen. Végigdőltem a kanapén, és hagytam, hogy a kutya végigfeküdjön a hasamon. Percekig így pihentem, aztán megszólalt a telefonom.

- Barbara Németh - szóltam bele, mivel nem volt ismerős a szám, még csak előhívó se.

- Dolorés vagyok, Cristiano anyukája - szólt bele erős portugál akcentussal.

- Üdvözlöm, miben segíthetek? - ültem fel, Akirát pedig az ölembe húztam. Nevetséges, de nem akartam rossz benyomást tenni.

- Furcsán hangozhat, de meglepetés bulit tartunk hétfőn Cristianonak - magyarázta. Eszembe jutott, hogy Cris kérdezte, mikor érek haza. - Minden évben meg szoktuk ünnepelni azt, mikor a fiam megkapta az első szerződését - magyarázta. Előre tudtam, mi jön, és kételkedtem benne, hogy megtudom-e oldani és akarom-e. - Nagyon fontos vagy a fiamnak, látszik rajta. Tudom, hogy nagyon elfoglalt vagy, de hétfőn nem tudnál itt lenni Madridban a meglepetés buliján?

- Hétfőn nekem még Malajziában, este pedig már Kínában kéne lennem - húztam el a számat.

- Szóval nem megoldható? - kérdezte szomorú hangon. - Te lennél a legnagyobb meglepetés neki!

- Nem tudom - sóhajtottam. A homlokomra simítottam a kezem, és végiggondoltam. Vasárnap, ha Sebastian nem töri össze a kocsit, 6-kor már végzünk. Mike és Max lesz most a felelős a holmikért, én kifelé leszek ügyelő.

- Sehogy sem tudnád megoldani? - Kérlelő volt a hangja.

- Semmi sem biztos - sóhajtottam. - Szerelő vagyok a Forma 1-ben, és ha a pilóta összetöri a kocsit, ott kell maradnom.

- És ha nem? - tette fel a kérdést. Akarok én menni? Tuti ott lesz az egész családja…

- Ha nem, akkor 7-8 fele este talán megy gép Madridba Malajziából. De kedden kora reggel nekem indulnom kell vissza, mert szerdán már dolgozom.

- Életemben először fogok végignézni egy Forma 1-es futamot, és drukkolni fogok, hogy ne legyen baja a kocsinak - nevetett.

- Akkor már drukkoljon azért, hogy nyerjünk. Akkor biztos eljöhetek. Sajnos sok minden múlik a felettesemen. - Igazából Ben nem kötekedne, de így hagyok magamnak menekülési utat.

- Tegezz, kérlek - mondta kedvesen. - Feltétlen drukkolok! Mutatni is fognak téged?

- Hát overállban és bukósisakban elég valószínű - nevettem. Tetszett a kíváncsi, érdeklődő hangja.

- Szóval nem foglak megismerni - nevetett ő is.

- Én állok a kocsi előtt - magyaráztam. - Ott megismerhetsz, és ha ülve mutatják a mi szerelőgárdánkat, akkor elől pont középen ülök mindig.

- Rendben, tudnál majd ezen a számon hívni, hogy mikorra érsz ide, vagy ha nem jössz? - kérdezte végül.

- Hát sms-t tudok írni, mert telefonálni nem nagyon van időm. - Semmi kedvem nem volt folyton Cris anyukájával csevegni. Rossz tapasztalataim vannak a szülőkkel, és kétlem, hogy egy olyan sikeres pasinak, mint Cris, ilyen barátnőt akarjon az anyukája.

- Tökéletes lesz. - Elköszöntünk és letette. Nyögve dőltem végig az ágyon.

- Akiraaaa - nyöszörögtem. - Hova csöppentem!? Akarom én ezt a latin családos összeborulást? - A kutya szusszantva tette le a fejét a mellemre.

**

Másnap leadtam barátnőmnek Akirát, én pedig a felszereléssel együtt gépre ültem. Joe jött velem. Most mi mentünk a teherszállító géppel. A pilóták mögött volt 4 ülés, azokra ültünk be. Becsatoltam magam, és kaptam egy nagy fülest, ami a zajt is kiszűri nagyjából. Alá beledugtam az egyik fülembe az MP3-am, és zenét hallgattam, míg el nem aludtam. Érdekes volt ezzel a nagy géppel a leszállás.

Lemásztam én is az utas részből, és néztünk, ahogy átpakolnak a kamionokba. Beszálltam a konvoj elején menő kamionba, Joe pedig az utolsóba, és így mentünk ki a pályára.

Centire pontosan segítettünk beállni a nagy autóknak a helyükre, és elmentünk a hotelbe aludni. Másnap reggel korán mentünk a pályára, és segítettünk kipakolni, és minden egyes konténert vagy utazó ládát ellenőriztünk, hogy a gyárban ráragasztott pecsét sértetlen-e. A boxban még csak odarakták a cuccokat, amikre a BOX felirat volt festve, és úgy hagyták. Szerdán majd azt kell kipakolnunk.

Joe segített a motorhome-ot összerakni, míg én pakolni segítettem az irodákba a lezárt, kóddal védett cuccokat. Bekötötték az áramot és a vizet. Teljesen besötétedett már, mire végeztünk.

Másnap én már a kiszolgáló személyzetnek segítettem a hűtőkbe átpakolni és mindent teljesen rendbe tenni.

Hétfőn, mikor a csapat többi tagja megérkezett már, minden egyben volt. Nem igazán szerettem kísértő lenni, mert nagyon macerás volt, és mi feleltünk a cuccokért, és azért, hogy hétfőre, vagy keddre minden egybe legyen.

Átcuccoltam a pályára, és hétfő éjjeltől már kint aludtam. Az egész egy nagy őrület volt.

Ebédszünetben kiindultam a pályára sétálni és közben Crist hívtam.

- Sziaa! Napok óta nem beszéltünk! - vette fel a telefont.

- Szia! - mosolyogtam. - Na, hogy vagy? Kimész megnézni a BL meccset?

- Pályán leszek - mondta magabiztosan.

- Ennyit javult a lábad? Mikor nálam voltál még sántikáltál, és a buliban sem nagyon léptér rá rendesen - gondolkodtam el.

- A fájdalomcsillapító injekciók csodákra képesek - mondta, de már nem annyira fennhangon.

- Beinjekciózva lépsz pályára? - kérdeztem vissza.

- Igen - mondta.

- Cris, ömm - megmasszíroztam az orrnyergem. - Tudom, hogy nem szólunk bele ilyen szinten egymás életébe, mert te se szóltál bele az enyémbe, mikor fájt a lábam, de nekem nem lesz oda a karrierem egy sérüléstől.

- Barby, kérlek, csak te ne kezdd el, rendben? - kért szelíden.

- Féltelek - vallottam be. - A francba is, aggódom érted!

- Én pedig érted - válaszolta. - Vigyázni fogok, de a csapatomnak szüksége van rám.

- És az év további részében nem lesz rád szükségük? - kérdeztem.

- Barby.. - sóhajtott.

- Cristiano, vigyázz magadra, rendben? - kértem. - Fent maradok, és megnézem a meccset. De ha úgy érzed, hogy nagyon nem oké, kérlek, gyere inkább le.

- Rendben. Megígérem - sóhajtotta. - Ne maradj fent. Aludj inkább. Pihend ki magad.

- Nyugi, én hozzávagyok szokva az éjszakázáshoz - nevettem. Közben már lassan végig is értem a pályán. - Engem ilyen téren nem kell félteni.

- Vigyázz magadra - szinte láttam, ahogy a fejét csóválja. Makacsságban azt hiszem, holtversenyben vagyunk.

- Te is vigyázz magadra - mondtam egy pillanatnyi csönd után.

- Ne mondjam ki, igaz? - kérdezte sóhajtva. Egyből értettem, hogy a „szeretlek” szóra gondol.

- Ismersz. - Ahogy kimondtam nevetni kezdett. Nem vidáman, inkább beletörődően.