Ezt a fejezetet első sorban Rékának a bétámnak ajánlom. Köszönök neked minden percet. Köszönöm, hogy ennyire beleéled magad a dolgodban. Köszönöm az építő kritikáidat és ötleteidet.
Másodsorban Móninak. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ismerhetek egy ilyen Remek Írót mint Te! :)
Hatalmas hálával tartozom az összes komizónak, akik írtak nekem! Továbbra is minél több komit kapok annál gyorsabban hozom a frisset. :)
Hétfőn 1 óra magasságában szálltam ki a kocsiból Max mellől. Ragaszkodott hozzá, hogy elhozzon, és ha hívom, értem is jön. Idegesített a dolog, mert úgy kezelt, mint egy kislányt, de nem szóltam érte. Kivételesen megtartottam magamnak a véleményem.
Megnyomtam a kaputelefonon a gombot, mire szinte egyből berregni kezdett a kapu, és kinyílt. Mire átértem az udvaron Cristiano már az ajtóban állt.
- Már vártalak - mosolygott. Egy egyszerű fehér póló volt rajta, ami feszült kicsit az izmain, és egy feszülősebb, fekete gatya. A gyengém volt a fekete-fehér egy pasin.
- Ez micsoda közhely - vigyorodtam el. - Félelmetesen nagy ez a ház - sóhajtottam fel. - Mit lehet itt csinálni? Elvesznék benne. Ja, már megtörtént - nevettem. Közben hagytam magam beljebb tessékelni. Kiléptem a cipőmből és még azt is lenyeltem, hogy lesegítette a kabátom. Ma nagyon elnéző kedvemben vagyok.
- Bulizni - mosolyodott el. - Nem sokat vagyok itthon. Ha igen, akkor általában vannak nálam.
- Az én egész lakásom akkora, mint ez a nappali - mutattam körbe, mikor beléptünk a hatalmas nappaliba. Elgondolkodva néztem körbe, hova rakhatnám a táskám. Nem éreztem magam ide valónak. Végül a kanapéra raktam le a mindenki által aláírt táskámat, amiről már messziről látszott a "2010 Világbajnok"- felirat.
- Én szeretek itt lakni - vont vállat végül.
- Nem is mondtam, hogy rossz hely lenne - néztem rá. - Csak én elveszettnek érzem magam egy ekkora házba. És cseppet sem ide valónak - mondtam ki végül. Cristiano arcán egy kedves mosoly jelent meg. Vajon betanult, vagy őszinte? Fél perc alatt rájöttem, hogy ez egy őszinte mosoly. Sok műmosollyal volt dolgom.
- Érezd magad otthon. - mutatott körbe.
- De itt minden olyan... - kerestem a jó szót -...steril. - nyögtem ki. - Félek, hogy valamit nem a helyére rakok vissza, vagy nem is tudom. Áh, ennek semmi értelme - nevettem el magam. Cristiano is csatlakozott hozzám.
- Pedig nem - csóválta a fejét. Előszedtem a táskámból a pulcsiját és a kezébe adtam.
- Vigyáztam rá - büszke fejet vághattam, mert elnevette magát.
- Most olyan vagy, mint egy elveszett kislány - jegyezte meg.
- Úgy is érzem magam - húztam el a számat és bizalmatlanul megint körbenéztem. Nem voltak otthonosak számomra az ilyen helyek, és kész.
- Ne tedd - közelebb lépett. Arra számítottam, hogy megcsókol, de helyette csak egy puszit kaptam az arcomra. Csalódottan fújtam egyet. Csak Cristiano vigyorából esett le, hogy teljesen kiszolgáltattam magam.
- Te manipulálsz engem! - néztem rá bosszúsan. - Én szoktam másokat manipulálni! Hagyd abba! - megböktem a mellkasát mire közel húzott magához, és hatalmas szenvedéllyel csókolt meg. Felrémlettek Max szavai: jobb volna vigyáznom. Utáltam, hogy a józan eszem megint kezdtem eldobni egy pasi miatt.
- Na jó, én csak a pulcsid hoztam vissza - toltam el magamtól. - Ha másra számítottál, bocs - vigyorogtam rá. Lebiggyesztette az ajkát egy pillanatra.
- Hát jó, de engedd meg, hogy normális házigazda legyek. - sóhajtott. Nem tetszett a dolog. Tuti forral valamit. - Éhes, szomjas? - indult el kifelé a nappaliból. Inkább mentem utána. Fenébe a pincsi effektussal, ne hagyjon magamra egy ekkora házban! Csak évek múlva találnának meg, ha elveszek.
Átmentünk egy konyhába, ami nem hazudtolta meg a ház méreteit. Egy kisebb konyhai személyzet simán elfért volna.
- Valamit szívesen innék - ültem fel egy bárszék magasságú székre.
- Mit? - kérdezett vissza.
- Mi van? - néztem vissza rá. Kitárta a két ajtós hűtőt és már tudtam a választ. Minden van. Ahogy láttam az innivalókat, felét fel se ismertem. Tényleg kezdett elegem lenni ebből a helyből. Hátborzongató volt. Gyönyörű és nagyon drága volt minden, de már hátborzongató volt a méreteivel és a tisztaságával.
- Válassz - vigyorgott.
- Akkor mondok olyat, ami tuti nincs. - vigyorodtam el. - Red Bullt szeretnék. - Nem láttam a hűtőben, így magabiztosan vigyorogtam, egészen addig, míg egy alsóbb szekrényt ki nem nyitott és vissza nem vigyorgott.
- Ki akarsz rajtam fogni? - nevetett.
- Jó, vizet kérek - csóváltam meg lemondóan a fejem.
- Milyet? - kérdezetett vissza pukkadozva. Leszálltam a székről és megindultam kifelé.
- Szia. Hazamentem - nevetve fogta meg a kezem.
- Bocsánat, de nem bírtam kihagyni - szabadkozott.
- Legyél már egy kicsit kevésbé tökéletes, könyörgöm - sóhajtottam fel.
- Szóval szerinted tökéletes vagyok - vigyorgott.
- Utálom a tökéletes embereket - mosolyogtam édesen vissza. Leolvadt végre a vigyor az arcáról.
- Rendben, ez fájt - csóválta meg a fejét mosolyogva. Megforgattam a szemeimet. Nem igazán volt időm bármit is mondani, mert gyereksírást hallottam, valahonnan a házból.
- Ez mi? - néztem Cristianora döbbenten.
- Mondjuk gyereksírás? - Elment mellettem, én pedig követtem. Érdekelt a dolog.
- Erre én is rájöttem, de hogy kerül ide egy gyerek? - Közben bement egy szobába. Egyből otthon éreztem magam. Szanaszét volt minden játék és tipikus baba illat volt. Egy fél éves forma kisfiú kapaszkodott a kiságy rácsába és keservesen sírt.
Cristiano kivette és rázogatni kezdte, meg valamit kedves hangon magyarázott neki. Talán portugálul, talán fogalmam sincs.
- Kié ez a kisfiú? - kérdeztem az ajtóban állva. Féltem a választól. Inkább vissza akartam vonni a kérdést.
- Az enyém - félve nézett rám. Valószínűleg nem így akart beavatni, ha be akart egyáltalán. Méghogy a tudatlanság nem boldogít...
- És ki az anya? - tettem fel a következő kérdésemet. Közben a kissrác elcsendesedett és már engem bámult.
- Lényegtelen - vont vállat Cristiano. - Nem tartjuk vele a kapcsolatot, lemondott a gyerekről.
- Bizonyára sok anyai ösztön szorult belé - morogtam.
- Nem hagytam neki sok választást - nyomott egy puszit a kissrác fejére és rám sandított. - Menekülni szeretnél?
- Gondolkodom rajta - vallottam be. Szerettem a gyerekeket, semmi bajom nem volt velük. De azért mégis... Végül sóhajtottam egyet. - Egyedül neveled, a foci mellett?
- Dehogy - nevetett fel röviden. - Anya szokott vele lenni, de most elkapott valami nyavalyát, és otthon van Portugáliában. Holnap mi is megyünk oda.
- Te anyukáddal élsz? - néztem rá nagy szemekkel.
- Félig - meddig igen - bólintott pár pillanat gondolkodás után.
- Ez kicsit fura - vontam össze a szemöldököm.
- Szeretem a családom - nézett rám bosszúsan.
- Nem azt mondtam, hogy baj - csóváltam a fejem. - Én is szeretem a családom. Valahol mélyen - nevettem. - De én mondjuk már nagyon szerettem volna felnőni. Igaz időm sincsen rájuk - közelebb léptem és ránéztem a kissrácra. - Szia. Fogalmam sincs érted-e amit mondok. Barby vagyok - piszkáltam meg a rövid tincseit.
- Hát angolul nem fog megérteni még - nevetett Cris. Mondott valamit gondolom portugálul a kisfiúnak, aki cukin rám vigyorgott. Csak a nevem értettem az egészből. Felém nyújtotta a kis kacsóit én pedig átvettem. Egyből belekapaszkodott a vállamba és nyomott egy nagy puszit az arcomra. Rámosolyogtam.
- Ő is Cristiano - jegyezte meg egy fél mosollyal az arcán.
- Valamit nem értek, ha már a titkoknál tartunk. - néztem rá szúrósan. - Hogy-hogy a nagy Ronaldonak nincs barátnője? - közben már a kisgyerekre figyeltem nagy részt, aki a hajam piszkálta éppen. - Vagy van, és velem csak úgy elvagy? - a végét csak úgyból mondtam, de mikor nem válaszolt ránéztem. Mindenhova nézett csak rám nem. - Cáfolj meg, kérlek, cáfolj meg - ha megint átejtenek azt már nem nyelem le könnyen. Nem szólt egy szót sem. Csendben leraktam a kisfiút a kiságyba és hátra arcot csináltam. Nagyjából emlékeztem még merre jöttünk szerencsére. Felkaptam a táskám és már az ajtóban voltam, hogy vegyem a cipőm, mikor Cristiano utolért.
- Várj, ezt hadd magyarázzam el - nem hagytam, hogy magyarázkodjon, vagy bármi.
- Nem érdekel - ráztam meg a fejem. - Két alkalommal együtt voltunk, most visszahoztam a pulcsid. Ennyi. Miért magyarázkodnál? Magyarázkodj a barátnődnek, akit megcsaltál - a hangom nyugodtan és lazán csengett. De közben már az dübörgött a fejemben, hogy megint belefutottam egy olyan pasiba, aki csak kihasznál. Aki csak szeretőnek szán engem.
- Barbara, várj már! Két percet kérek, hogy elmagyarázzam! Csak kettőt! - Beleléptem a cipőmbe, és lekaptam a kabátom a fogasról.
- De Cris, nekem fölösleges magyarázkodnod - mosolyogtam rá. Reméltem őszintének hat a mosolyom. - Cuki a kisfiad! - böktem meg a kissrác orrát és kinyitottam az ajtót. Csak állt az ajtóban és bosszús-szomorú arcot vágott. Ismertem már ezt. Én ugyan nem hunyászkodom többet meg. A kaput könnyen ki tudtam nyitni belülről. Csak kint az utcán bújtam bele a kabátomba. Hívtam Maxot, aki szerencsére nem faggatott.
Megint sétálni kezdtem az utcán, míg vártam. Utáltam ezt a házat. Utáltam a pasikat. Elegem volt. Teljesen elegem.
Mikor Max megállt mellettem, egyből beszálltam.
- Hogy-hogy ilyen gyorsan hívtál is? - ráncolta a szemöldökét.
- Csak a pulcsiját adtam vissza - vontam vállat. - Mondtam, hogy csak ezért jövök.
- Barby... - nézett rám egy pirosnál.
- Max, tényleg! - csattantam fel. - Nem kell többet belelátni - sóhajtva biccentett. - Megint csak én láttam bele többet - dünnyögtem magyarul.
Pár órát elvoltunk valahol Madridban, Max egyik barátjánál, aki nagyon kedves volt. Nekem minden perc szenvedés volt, mert mindenhol Real Madrid logós dolgok voltak, és hatalmas poszterek.
Mikor végre felszállt a gépünk, beledugtam a fülembe a zenelejátszóm, és lehalkítottam a telefonom. Cristiano többször is hívott. Egyszer sem vettem fel. Az SMS-eket egyből töröltem olvasatlanul.
- Utálom Angliát - morogtam mikor a hideg szél átfújt a ruhámon. - Utálom Spanyolországot. Utálom a pasikat - fakadtam ki, már hazafele tartva. Egyedül ültem a taxiba. Nem hagytam, hogy Max tovább atyáskodjon felettem.
- Boldog Valentin-napot, Hölgyem - mosolygott rám a taxis mikor kiszálltam.
- Utálom a Valentin-napot - morogtam oda neki. Meglepetten nézett rám. Kifizettem a taxit és felmentem a lakásomba. Végigdőltem a kanapén és néztem a plafonon lévő repedéseket. Mennyivel barátságosabb kuckó volt ez, mint az a nagy ház!
**
Kedden úgy volt, hogy mindenki fél műszakban dolgozik, de Max pont arra a napra tudta megfűzni a volt feleségét, hogy láthassa a kislányát, így én elvállaltam az ő műszakját is, és egész nap bent voltam.
Este, mikor haza mentem a szomszéd idős nő egyből kopogott is nálam.
- Délután hoztak neked egy nagy csokor virágot - tartotta a hatalmas csokor fehér rózsát. - És itt a kártya is - nyújtotta át. Kivettem a kártyát a kezéből és szétnyitottam.
„ Vedd fel a telefont! Ne légy gyerekes., kérlek! CR”
- Tartsa csak meg a virágot - mosolyogtam rá. - Ön ki tudja élvezni, én itthon se leszek.
- De hát neked küldték - döbbent meg. Angolok...
- De milyen jól mutatna azon a kis asztalkán a nappali sarkában önnél! - bíztattam. - Én csak vízbe raknám, és holnap megyek is el itthonról.
- Hát, rendben - beleszagolt. - Nagyon finom illatuk van - mosolygott.
- Az egész lakásban ilyen finom illat lesz! - mosolyogtam vissza rá nehézkesen. Vidám vitte be magához vissza a virágot. Bevágtam az ajtót, kettétéptem a kártyát és kidobtam a kukába.
- Nem érdekelsz - mondtam a néma lakásnak. Kétszer hívott az este folyamán. Mérgemben már kikapcsoltam a telefonom.
Letusoltam és befeküdtem aludni. Nagyon nehezen tudtam elaludni, de még álmomban is kísértett, így már 7-kor talpon voltam. Átmentem Anitához, hogy megnézzem, Akira hogy van.
A kutyus boldogan fogadott. Teljesen végig nyalogatta a kezem és az arcom. Délig ott voltam, csak utána mentem haza.
Bepakoltam a cuccaimat a mosásba és leültem a nappaliba. Ötkor megy a gép Barcelonába. Egészen az indulásig mostam, pakoltam és szellőztettem.
Mikor már minden rendben volt, és mindent tisztán illatozott, bezártam a lakást, és magam után lerángattam a bőröndöm.
**
Teljesen beleolvadtam a mindennapokba. Csütörtökön, péntek, szombat, végig rengeteg dolgunk volt. Ha nem teszteltünk, akkor pakoltunk, hogy minden felszerelés a helyén legyen. Ami nem kellett az üres napokon, már kamionokba és konténerekbe pakoltuk. A telefonom valahol a táskámban volt csütörtök óta. Senki mondanivalója nem érdekelt.
Vasárnap végleg lezártuk az összes kamiont és konténert, és minden cucc mehetett vissza a főhadiszállásra. Este lefekvés előtt néztem végig a nem fogadott hívásaimat és törölgettem ki Cristiano SMS-eit. Az volt az érdekes, hogy Dani is küldött kettőt. Találkozni akart, ha már Spanyolban vagyok.
- Max, holnap ne várjatok. Maradok hétfőn még itt - szóltam oda.
- Miért? - kérdezett vissza.
- Dani... - sóhajtottam.
- Ki vagyok én, hogy a mazochista hajlamaid útjába álljak? - kérdezte színpadiasan.
- Miért nem vagy meglepett? - húztam fel a szemöldököm. Rosszat sejtettem.
- Talán beszéltem vele - húzta be a nyakát.
- Talán? - kérdeztem vészjóslóan.
- Biztos - beljebb ült az ágyon, hogy ne érjem el egyből.
- Max mégis, hogy képzelted? - emeltem meg a hangom. Az ágyam mellett álltam, így Mike könnyű szerrel vágott fejbe.
- Csöndesen. Valaki aludna - szólt rám.
- Ezt még megbánod - sziszegtem oda Maxnak és dühösen végigterültem az ágyamon, és magamra rántottam a takaróm. Nagyon ideges voltam. Miért avatkozik bele? Miért beszélt vele? Mit mondott? Dani, hogy reagált? Talán tényleg szeretett? Még mindig szeretet? Vissza akar kapni? Fejbe vágtam saját magam. Ennyire hülye én se lehetek.
**
Abban a hotelben volt a találkozó, ahova régebben is jártunk. Én hülye, izgultam nagyon. Remegő kézzel igazgattam a hajam. Minden visszatükröződő felületen ellenőriztem a sminkem. Próbáltam kontrolálni magam, de nem ment. Olyan voltam, mint egy kiscsaj az első randiján.
Mikor megláttam, a szívem iszonyú ütemben kezdett verni, és azt hittem a lábaim feladják. Már messziről mosolygott, mikor meglátott. Megölelt és adott az arcomra egy puszit. A fellegekben jártam. A gyomromban kis izék repkedtek.
- Jó újra látni. Örülök neked - nézett végig rajtam. - Felszedtél pár kilót, de jól nézel ki - mosolygott. Visszamosolyogtam. Tényleg volt rajtam jó pár kiló felesleg.
- Én is örülök - mosolyogtam. Felindultunk a hotel szobába. Mintha a lépcső felett lebegtem volna. Boldog voltam. A régmúltra emlékeztetett.
Előre engedett az ajtónál. Beléptem a szobába és még körül nézni sem volt időm máris a keze a fenekemen volt. Megfordultam és egyből birtoklón magához húzott. Szólni akartam, de megcsókolt. A csókjától megremegtem.
- Úgy hiányzott ez - vigyorgott a csókba. Elmosolyodtam. Neki döntött a falnak és követelőzően simogatta a mellem, és a combom. Felötlött a fejembe Cristiano mennyivel óvatosabban, kedvesebben érintett. Ellöktem magamtól Danit és vigyorogva lépdeltem el mellette. Játszani akartam vele.
- Ne húzd az agyam - szólt rám.
- Miért ne? - kacérkodtam.
- Mert ne - magához rántott és szenvedélyesen megcsókolt. Mennyire vágytam arra, hogy újra öleljen és csókoljon! Egy hang a fejemben sikított, hogy lökjem el magamtól és tűnjek el innen minél előbb, de szívem maradni akart bármi is jöjjön. Érvezni akarta a pillanatot, mikor újra magához ölel és csókol. A szívemre hallgattam. Maradtam, és hagytam, hogy a nyakam csókolja és harapdálja.
Az ajánlás...:)hát én annyira köszönöm:)komit is csak azért tudok küldeni,mert már megírtam előre xD
VálaszTörlésOké.Cristianónak barátnője van,és amikor Barby megtudja ezt,akkor elmenekül.Tiszta sor,tök érthető,világos.:D
Nem is reagál a hívásaira,az smseit kitörli,a virágot elajándékozza a fenébe.Teljesen logikus.:D
Találkozik Danival.Igazgatja a sminkjét,izgul,örül,amikor meglátja.Még ez is azt mondom,hogy érthető.:D
De hogy megint összefekszik Danival,ráadásul úgy,hogy a srácnak még erőfeszítést se kell tennie!! Na ez az,ami egyszerűen józan ésszel felfoghatatlan!! Mindenki,aki olvassa majd,lehülyézi Barbyt.Mert hiszen hogy lehet valaki ilyen állat,hogy lefekszik ezzel a köcsöggel megint,amikor egyszer már valószínűleg szeretőnek használta!Hogy lehet ilyennek bedőlni,mondja mindenki.
És mégis.Mégis,csessze meg,a világban ez így működik,nem tudsz parancsolni magadnak,hülye módon reménykedsz,és teljesen elgyengülsz.És EZT használja ki az összes szemét.Pontosan tudják,hogy TE mire gondolsz. Méghogy a pasik nem értik a nőket...néha úgy érzem,hogy tök átlátnak rajtunk.:D
Látod,EZÉRT szeretem minden ficedet:D ilyeneket hozol ki belőlem,tökre beleélem magam,és nagyon sok mindenen elgondolkozom. Forma 1es ficírók közül SENKI nem tud ilyen reálisan írni,mint te. Senki nem hozza be ennyire a rideg valóságot a történetekbe,mindenhol mindenki kicsit tündérmesésen írja meg a dolgokat,és a tündérmesébe csak a legfincsibb tortaszeletet hozza be a világból. Van,aki nagyon és túlzóan,mint Noncsi,van,aki kevésbé és pont jó mértékben, mint Móni és AJ. Te viszont két pillanat alatt tudod lerombolni ezeket a mesevilágokat,és be mered hozni az ilyenfajta valóságot. A rondát,a kegyetlent,az igazat. A legmocskosabb emberi ösztönöket,a legvadállatiabb férfiakat, a legnagyobb összetöréseket, a legemberibb reakciókat. És ez azért van,mert te nem elmenekülni akarsz a világ elől a ficeidben.
Nem.
Te megírod a világot.:)
Réka kommentje után lehet még vmit hozzátenni? Azt hiszem nem sokat. A tegnapi meccsen picit már más szemmel néztem Christ. Próbálkoztam nagyon olyannak látni mint amilyennek leírod de nem ment bocsi :S
VálaszTörlésJa és még annyi h én azárt csak kíváncsiságból is elolvastam volna az sms-eket. Nem venném fel, nem válaszolnék, de a mese vagy igazság(?) amit kitalált érdekelne.
Dani meg, hát igen tényleg így van ez az életben :S
Várom a folytatást :)
Még mindig nagyon bírtam az elején a beszélgetésüket, a bosszantásokat stb. Mikor jött a gyereksírás, akkor tűnt el a… hmm… hívjuk fices rózsaszín ködnek :D Leesett a valóság, hogy Crisnek ugyebár van barátnője (is).
VálaszTörlésMax eddigi viselkedése alapján nem gondoltam, hogy ő beszélne Danival. Oknak csak esetleg az jut eszembe, hogy inkább őt, mint Cristianot… de lehet teljesen félre lőttem. Azért jót nevettem az előadásán :D
Réka kommentjéhez tényleg nehéz túl sokat hozzátenni.
Habár igencsak furcsálltam, hogy Dani annyira hirtelen megjelent, mégis képen vágás volt, mást vártam kis naivan. Éppen ezért az nem jutott eszembe hogy Barbyt "lehülyézzem", de az annál inkább, mennyire fog szenvedni később.
Az egész olvasása alatt pedig (akaratlanul is összehasonlítva Virág egyféle tökéletességével) rájöttem, hogy Barby karakterét mennyire megszerettem. :) Szerintem közelebb áll egy átlag emberhez, legalábbis számomra igen.
Remélem gyűlnek a komik ;)
puszi, Zsani (:
Vártam ezt a fejezetet, gondolkoztam h mi lehet benne :DDD és teljesen nem erre a következtetésre jutottam xddd de mind1 :DDD
VálaszTörlésAnnyira tudod mikor kell abba hagyni :)
Danit viszont nem szívelem, talán azért mert annyira összetörtebarbi szívét :(
Várom a folytatást, nagyooon :DD
Siess vele :)
Remélem a következő részben többet fog szerepelni a dárga Sebi :))
Köszönöm, köszönöm, köszönöm az ajánlást! Nagyon-nagyon sokat köszönhetek neked, annak, hogy ismerlek és annak, amiket kapok tőled. (Tudom, nem szabad ilyeneket mondanom, mert én írtam meg Az élet nehézségiet, de akkor is sokat adtál és felnézek rád).
VálaszTörlésRéka kifejtette a dolgokat teljes mértékben és igaza van. Nálam is van egy bizonyos álomvilág, amit átléptem volna, ha Zoé meghal, de nem történt meg a dolog, mint tudjuk. És nálad annyira más minden. Jönnek a hétköznapi dolgok, amik körülvesznek minket, amiket látunk nap mint nap. Fel sem tűnik, de rájöttem, hogy ez az egyik kulcsa annak, amit te alkotsz nekünk. A realitás, a földön maradás, a mindennapok megjelenítése. Ezért lehetséges, hogy bárki bele tudja élni magát a történeteidbe és akaratlanul is átéljük a történéseket. Ez a zsenialitás belőlem még hiányzik.
Én már vártam, hogy mikor kerül elő Irina (még ha nem is név szerint, csak említésként), és meg is jött. Cris pedig az a pasi lett, aki mindent elszúrt egy pillanat alatt, még ha komolyan is gondolta a dolgokat. (Nekem egy ilyen kép élt róla a fejemben, de valaki megváltoztatta ezt... khm.)
Dani megjelenését nem ecsetelném. Kicsit sem szimpatikus, sőt, a tipikus pasi, aki a nőket tárgyként használja. Ez azonnal lejött, ahogy nekiesett Barby-nak a szobában. És ott van mellette még a lány gondolata, hogy Cris mennyivel gyengédebb volt. Nagyon remélem, hogy nem fog Barby teljesen padlóra kerülni (bár, az élet mást mutat ezen a téren), vagy ha mégis, akkor lesz, aki összekaparja őt.
Várom a következőt, de csak nyugodtan, türelmes vagyok!
Puszi, Monshe
Móni!!!!
VálaszTörlésNem hiányzik belőled semmi,nem azért írtam!!! Mások vagytok ti ketten,két különböző stílusú író.Téged ezért szeretlek,Gooffyt meg azért.Nem lehet összemérni a kettők,felesleges is lenne.:) Nem kevesebbegyikőtök sem a másiknál,csak egyikőtök erre megy rá,másikótok arra. Ne tessék sületlenségeket beszélni!!
Ez AJ-re is vonatkozik!:D:D
Szóval nigériásan szólva:Suuss! :D
a konfliktusos.és bocsi az offért:)
Lemaradtam a kommentálásban, bocsánat érte, pedig természetesen folyamatosan olvasom a részeket!
VálaszTörlésLucyval nagyon egyetértek abban, hogy a Te történeteid állnak leginkább a realitás talaján, és ezért teljesen bele tudom élni magam. Elgondolkodtat. Imádom!
Ez a Dani nem valami szimpi nekem, és már előre sajnálom Barbyt, hogy mi vár rá ébredés után. :( Chris pedig.... Chris. A tegnapi meccset nézve nekem is eszembe jutott a fic (ez is és a másik is). :) Max igazi pótapa, aki segíteni akar Barbynak, még ha nem is mindig a legjobb eszközökkel.
Várom a folytatást, és hogy hogyan alakul Sebivel a kapcsolata.
szervusz
VálaszTörlésnem értem milyen jogon írogattok be noncsinak, mikor ez a ficc klasszi sokkal szarabb. ronaldo? semmi eredeti nincs benne. a csaj akiről írsz egy kurva. miért lenne ez jobb mint noncsi írása? ott legalább ismerik azt a szót hogy gátlás. ebben a főhősnő egy gátlástalan kurva.
az egész egy síros szomorú semmi. a semmiről szól.
nincs benne semmi történés, csak ide-oda mászkálnak és jaj de nagy pajtiság van aztán jaj de rossz... ti magyaráztok a sírásról? ez viszi a pálmát. minden második fejezetben összeömlik a csaj.
a komizásról meg inkább kussoljatok, mert meg se meritek említeni mennyire értelmetlen az egész, és mennyire nincsen benne semmi történés. nincs benne akció.. semmi.
őszintén szánom az olyan embereket mint te Goffy meg Réka. dobáloztok, és nem néztek körbe a saját házatok táján.
Gigri
óóóóóóóó,jaj de édes vagy,cunci,hogy nem mondtál semmi újat a chat óta:D
VálaszTörlésElőször is,tanulj meg helyesen írni:D
Azt hiszem,eddig egy összeomlást láttam itt:D persze tuti az én fejemmel van a bibi:D
És ha nem tűnt volna fel,nekünk Noncsinál nem a sírással volt gondunk.Pont hogy komikus volt az,ahogy ott minden pasi hisztizik,mint egy tiniliba.:D
A szomorú fic miért nem jóó,te agyas barom,te?:D ezt még mindig nem indokoltad meg:D
Ronaldo?Semmi eredeti nincs benne?:D:d miért is?:D ennyi erővel Kimiben mi eredeti van?:D hatezer kimis történet szaladgál a ficvilágban.
Minden karakter lehet eredeti,ha azzá formálják. Gooffy eredeti.Sehol nem láttam még ilyen jellegű írást.Ha felmész egy kicsivel,megláthatod a komimban,hogy miért is jó ez a valóság-cucc.Bár a típusodtól távol áll mindennemű elgondolkozás.:D
éés persze,hogy kapunk még egy Szűz Máriát ide.Miért lenne kurva,aranyom? Mert csalódott a pasikban,és ezért nem akar többé kiszolgáltatott meg elkötelezett,kihasználható bábú lenni? Képzeld,van ilyen,de nyilván apuci kislánya a kis elképzelt nevetős ficvilágában nem élt még meg ilyet.Ezért hát a legegyszerűbb kurvázni. Fogalmad sincs az életről,bogaram.Ezért sem viseled el,ha az pofán vág.
Sokkal egyszerűbb szappanoperás,minden jó,ha a vége jó sztorikat olvasni.Csak kacagsz,örülsz,és nem kell belegondolni a dolgokba.Ha ez tetszik,akkor fuss oda nevetve,és dobálózz a játékgyöngyeiddel! De ne szóld le azt,amit még csak meg se bírsz érteni.
öö és most zavarba hoztál,mucusom.:D "te,Goffy meg Réka"??? hát ki a harmadik,te Einstein?:D matekból megbuktattak félévkor?:D ja,és Gooffynak írják,aranyom:D
És persze te ezeket nem látod,de ha van valami bajunk Gooff írásával,akkor megmondjuk.Mi nem sunnyoguk el a véleményünket.És ha ezt le"semmi szarozod"...:D akkor te még életedben nem olvastál értelmes ficet.
Akció kell ide,ja,persze...esetleg rakjunk bele egy terminátort,vagy egy elpusztíthatatlan,gonosz gyűrűt?:D Akko' meg megkapná Gooff,hogy dee valótlan!! Szóval neked semmi se jó,csak és kizárólag dobálózni jöttél ide.Várom sok szeretettel a többi ilyen IQ-fightert,mint te.:)Az ilyenek ellen ooly könnyű érvelni:D
csók a lábikrádra:a konfliktusos,aki egyben Réka is...csak hogy a matematikai zavart kiiktassuk,de ha kell,levezetem neked egyenletben is :D
Hmmm...Bizonyos szinten utállak most Gooffy...mert ahhh...mindig sikerül csinálnod egy olyan karaktert, akiben az ember megleli magát...elgondolkozik. Tudod te a dolgokat...és valahogy a lelkem mélyén ezt nem voltam képes megírni egy karakterbe se. A csalódást. Mert mindenki próbál egy kicsi csalódást bele vinni minden ficcbe, hogy ne legyen Happy End a vége...de nem valósághűek mivel az élet tele van csalódással...és vannak olyan írások amik rádöbbentenek arra, hogy újra kellene gondolni pár dolgot...hogy más szemszögből kellene nézni egy két dolgot...
VálaszTörlésEzt szeretem benned...hogy felnyitod az ember szemét...
Gicus :)
Jesszus! xD
VálaszTörlésNa, először is a részről. Cris egy mocsok állat, de közben annyira aranyos! :D Barbynak hatalmas önuralma van, mert én tuti nem bírtam volna ki, hogy ne olvassam el az sms-eket, ugyanakkor buta is, hogy találkozik Danival. Vagy ez amolyan tudatlan bosszú Cris miatt? Nem bánkódok miatta van másik pasi? És kíváncsi vagyok, hogy Max mit beszélt Danival, ami után még engedte, hogy Barby találkozzon vele? Ez számomra teljesen érthetetlen. Hiszen látjuk, hogy Dani milyen hímsoviniszta disznó, ahogy a többiek is írták, egyből Barbynak esett, épp hogy megdicsérte, de azt is csak gondolom azért, hogy könnyebben játsszon a lyukra. :/ Max pedig, aki pontosan tudja és látja, min ment és megy keresztül Barby, elengedi. Jó lehet, hogy utálná érte, hogyha bezárná, de úgyis megbocsátana neki. Cris pedig remélem, nem adja fel ennyivel, hanem megkeresi Barbyt személyesen, mert úgy nehezebb menekülni, és megtudjuk az igazságot. Legalább őszintén lehet majd utálni vagy imádni. :D
És akkor most: Réka, komolyan, annyira imádlak! Végigröhögöm a leszúrásod. A terminátor és a gyűrű pedig megadta a kegyelemdöfést... gondolkoztam, mit lehetne még hozzátenni, de ahogy az első komidhoz, ehhez se. Minden benne van és kész. Imádlak! :D Meg téged is, Goof! Holnap hozhatod a következő fejezetet! :D
xoxo, A.J.
"És ha ezt le"semmi szarozod"...:D akkor te még életedben nem olvastál értelmes ficet.
VálaszTörlésAkció kell ide,ja,persze...esetleg rakjunk bele egy terminátort,vagy egy elpusztíthatatlan,gonosz gyűrűt?:D"
>> agyam szét röhögtem :'D
A fejezet nagyon jó lett, természetesen, csak egy volt a baj: a rövidsége :/
Nekem nagyon bejövős, hogy a foci felé tolódtál, de úgy tűnik, két lábbal álltál vissza a forma 1 világába :) Egy biztos: akárhogy alakul, nem félek attól, hogy nem fog tetszeni! :D
Körülbelül agybajt kaptam így ahogy kiderült, hogy Crisnek barátnője van, de bízom benned, hogy lesz innen kiút :) Nem hinném (vagy csak remélem?) hogy hosszan szomorú lesz. Hiszen egyszer régen azt válaszoltad nekem, hogy te vidám, optimista típus vagy. Ebből következik, hogy nem lehet túl hosszan nagyon szomorú, mert ha alkot az ember, beletesz valami darabot önmagából, és úgy látom, nálad ez a "vidámság" szokott lenni.
Siess, siess, és ne vedd figyelembe azt a bizonyos kommentet a névtelentől. Egy csepp valóság nincs benne! Tudod, mi, a rendszeres olvasóid "+" és "-" kritikát is megírunk neked - CSAK azt vedd alapul!! Ígérd meg, hogy nem hat ki rád az a hsz.
Noncsiról pedig nem egy másik ficc. alatt kellene véleményt nyilvánítani.
Írogass szorgalmasan,
Puszi,
Zitacicca
egyet értek Rékával
VálaszTörlés