Téli tesztek 3

Reggel 9 körül ébredtem. Kinyújtóztam és Akirát kiengedtem a szobámból. Felöltöztem jó vastagon és levittem az utcára, hogy el tudja végezni a dolgát. Én addig próbáltam felébredni. Kint elég nagy volt a hó és folyamatosan esett. Átmentünk a kisboltba is valami reggeliért.

- Csókolom. - mentem be. - Van valami finom a számomra? - lestem be a pultba.

- Persze. - mosolygott rám a boltos. Mindenki ismert a környéken. Ez főleg akkor volt idegesítő, ha valaki nagyon rosszul sült el hétvégén.

- Most két személyre kérek mindenből. - vigyorogva kacsintott rám. Hallottam, hogy beszél és lelkendezik, de én már az egyik sornál válogató srácot néztem. Nagyon édes mosolya volt. Elmosolyodtam, mint a bámuláson kapott tini kislányok. A pasik szeretik, ha azt hiszik ők a kezdeményezőek. Mintha ő nézne ki magának, pedig én néztem őt ki magamnak. Sármos mosollyal megindult felém. Elvettem a pékárut a pultostól és kifizettem. Megindultam kifelé, enyhe fenékriszálással. Csak az ajtóból néztem vissza rá egy mosoly kíséretében. Az arcából láttam, hogy simán megkaphatnám. Aztán eszembe jutott, hogy Sebastian fent van a lakásomba. Megcsuktam magam mögött az ajtót, és Akirát magamhoz intettem, mivel eddig a hóba ugrált és játszott.

- Gyere, kocogjunk hazáig. - vidáman csaholt és futkosott körülöttem, ahogy kocogva megindultam a háztömböm felé.

Azt hittem Sebastian fent lesz, mire haza érek, de tévedtem. Néma csend volt a házban, és a cipője még mindig az ajtó mellett volt.

Lepakoltam és adtam Akirának enni. Elmentem tusolni és beültem a nappaliba a laptopommal. Vártam, hogy Sebastian felkeljen.

11 fele hallottam meg a motoszkálást a szobából, pár perc múlva pedig egy álmos pilóta csoszogott ki a nappaliba.

- Felébresztettél volna nyugodtan. - mondta egy nagy ásítás után. Kinyújtózott és ledobta magát az egyik fotelbe.

- Miért keltettelek volna fel? - kérdeztem vissza. - Így legalább nagyjából tudtál aludni.

- Kipihentem magam. - mosolygott rám lustán. - Csak még nem teljesen ébredtem fel. - felkeltem és lepakoltam a reggelit az asztalra.

- Kávé, tea, valami üdítő? - kérdeztem a picire szabott konyhámban álldogálva.

- Víz. - adta meg a választ teli szájjal. Leültem én is reggelizni, bár ez már inkább volt ebéd.

- Úgy érzem mintha ez az egész.. - kezdtem bele, de Sebi a szavamba vágott.

- Megszokott lenne. - bólogatott.

- Furcsa. - hümmögtem, de végül nem meditáltam rajta sokat. - Menned kell, mert ilyen időbe kocsival egy jó háromnegyed óra a gyár. De gondolom, szeretnél átöltözni is előtte.

- Nem árt. - bólintott. Felkelt és már ment is a cipőjét venni.

- Elvigyelek vagy hívjak taxit? - kérdezte vigyorogva. tudtam, hogy számára mindkettő idegőrlő.

- Ha csak ilyen opcióim vannak? - kérdezte elhúzott szájjal. - Nem ellened szól. - kezdett el magyarázni.

- Tudom. - nevettem. - Menj magad, de a kocsimra vigyázz, mert imádom. - oda dobtam neki a kulcsokat. Rám nézett.

- És te hogy jössz be dolgozni holnap? - faggatott.

- Majd szólok Maxnak, hogy vigyen be. - vontam vállat. - Nem lakik innen messze.

- Tuti? - látszott rajta, hogy szívesen megnézné milyen kocsim van. Meg fog lepődni az biztos.

- Tuti, de a látszat nem minden előre szólok. - nevettem. Kinyitottam az ajtót, míg ő Akirától búcsúzott.

- Köszönöm a helyet, és hogy nem hagytál egyedül. - mosolygott rám.

- Nincs mit. - mosolyogtam. - Utálok búcsúzkodni, és úgyis találkozunk még mostanában jó párszor.

- Majd dobok puszit az egyik boxmunka gyakorláskor. - nevetett.

- Vagy inkább figyelj oda, és tized késés nélkül indulj. - nekidőltem az ajtónak és úgy vigyorogtam rá.

- Igaz. - nevetett.

- Hát majd találkozunk. - intett és megindult a folyosón. A végén fordult visszakérdő arccal. - Honnan fogom tudni, hogy melyik a te kocsid?

- Tudni fogod, hidd el. Garázsba keresd. - vigyorogtam. - Csak győzz majd magyarázkodni.

- Nem érdekel, mit hisznek. - vont vállat. Intett és megindult lefelé a lépcsőn.

Átmentem az ablakhoz és kíváncsian vártam, hogy megismeri-e a kocsim. Bent állt a garázsba. Pár perc után láttam kigördülni az Audi Q5 autómat. Ez volt a garázsban a legszebb és legdrágább kocsi. Mélykék volt, és a tárcsák piros és króm színben pompáztak. Az oldalán pedig a sebesség kínai jelen volt festve. Tavaly én festettem rá saját kezűleg.

Még pár percig álltam az ajtóba, de utána rádugtam a hangfalakat a laptopomra és max hangerőn elkezdetem ordítatni, Rihanna és Eminem közös számát. A lassú ütemes szám teljesen feloldott, és az izmaimból eltűnt a feszültség, ami nem is tudtam, hogy ott van.

A szomszédok el szokták nekem nézni ha ordít a zene, hiszen havi egyszer fordul elő és most is már délután volt javában. Lehúztam az ágyneműm és azt is, amiben Sebastian aludt. Húztam magam után a takaró huzatot és az összes szennyest belegyűrtem, azt is, amibe nem voltam biztos. Megtömtem a mosógépet, és elindítottam.

Átmentem a hálóba és a két nagy utazót kirángattam a nappaliba. Nyitva ott hagytam, és a hátizsákomba kezdtem el összepakolni azokat a dolgaimat, amiket nem kell majd mosni és mindenhova viszem magammal. Ilyen például a neszesszerem, vagy a telefontöltőm, és egyéb kütyüim.

Akira utánam mászkált, vagy hozta utánam a játékait.

- Jó hogy eszembe jutatod. - simiztem meg. Összepakoltam neki is a játékait az egyik vászon táskámba és beraktam az ajtó mellé. Estére lett megbeszélve, hogy Anita átjön Akiráért.

Mikor lejárt a mosás átpakoltam mindent a szárítóba és újra megtömtem a mosógépet. Mikor a szárító is lejárt mindent szépen összehajtva elkezdtem bepakolni a bőröndökbe. Pólók, fehérnemű, váltás gatyák, zokni. A maradék ruhám is mikor lejárt a szárítóba azt is bepakoltam, majd behúztam a bőröndöket. Áthúztam az ágyam ágyneműjét, és az összes ablakot kitártam a lakásban. Beültem a nappaliba a kanapéra és magamra húztam a takarót. Akira oda jött és addig böködött meg nyüszített, míg be nem engedtem a takaróm alá.

Miután kiszellőzött az egész lakás bezártam az ablakokat és behúztam mindenhol a sötétítőt. Bekapcsoltam a fűtést és vártam, hogy felmelegedjen a szoba levegője. Közben neteztem Akirával az ölemben.

Késő délután még lementem egyszer futni a kutyussal, és mire haza értünk, már ott volt Anita érte.

- Legyél nagy jó kutya, rendben? - a két kezembe fogtam a pofáját és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen. - Ahogy haza jövök, elmegyek hozzád, és amint több napra vagyok itthon, haza jössz velem, rendben? - belesimította a pofáját a kezembe és nyüszíteni kezdett. - Ne csináld ezt velem. - kérleltem. - Tudod, hogy téged szeretlek a világon a legjobban. Ne nehezítsd meg. - megsimogattam a fejét, ő pedig végig nyalt először a kezemen, majd az érdes, nedves nyelvével az arcomon is. Elnevettem magam. Adtam egy puszit az orrára és felkeltem. - Fogadj szót Anitának. - ráztam meg felé mosolyogva az ujjam. Még egyszer megsimogattam és hagytam, hogy az orrát a kezemnek nyomja.

Anita kezébe adtam a vászon szatyrot és a pórázt.

- Vigyázz rá, kérlek. - nehéz volt elengedni. - És köszönöm, hogy vállalod a felvigyázást.

- Úgyis mindig szerettem volna egy társat Oti mellé. - megvonta a vállát és kivezette Akirát a lakásból. A kutya szomorúan nézett vissza rám. Rá mosolyogtam, és megvártam, míg eltűnnek a lépcsőfordulóba.

Az Akita kutyafajta az egyik leghűségesebb és legragaszkodóbb. Nem játszanak veled labdás játékot, csak ha nekik kedvük van hozzá, de ha megszeretnek, akkor bármire képesek a gazdájukért. Karácsonykor egy kisállat kereskedésbe láttam meg, ahogy vidáman és kíváncsian engem bámult. Úgy éreztem mintha ő választott volna ki engem. Egyedül töltöttem volna a karácsonyt, mivel Anyuék a testvéremnél voltak, és vele nem voltam jóba. Akira volt a munkámon kívül az egyetlen.

Összeraktam a cuccom a hétvégére, mivel tudtam, hogy majd csak hétfőn jövök haza, és kedd reggel már indulunk is.

Vettem egy forró fürdőt, és korán lefeküdtem aludni.

**

Kora reggel már a gyárban voltam. Reggeliztünk és átöltöztem. Pontban 8-ra értem le a szerelőgödörbe. Egyből megindult a munka. Összerakni a kocsit délelőtt, délután motor és fék teszt, a pilóta véglegesíti az ülést, és aztán szétszedni.

A zene hangosan szólt lent. Nem voltunk annyira puszi pajtások a másik szerelő gárdával, de mindenki elfogadta a zenét.

8-tól 10-ig a belső résszel, és az elektronika beüzemelésével szenvedtem. Gumikesztyűbe próbáltam rábírni az elektronikát, hogy működjön, és a helyén legyenek a vezetékek és a szálak. A kocsi egy vázon volt, még sem a motor sem a borítás nem volt rajta, pedig két óra múlva késsz kéne lenni vele. 3-an feküdtek a kocsi alatt a többiek a felfüggesztéseket rakták össze és a hátsó részt.

Kezdett úgy tűnni, hogy erre megy el az egész nap. Legnagyobb mákunkra nem kellett mindig ennyire elemeire szedni, csak ha valami hibát kerestünk és a nagy okosok se tudták megmondani hol keressük.

Mikor sikerült a kábelezést bepakolnom és a kormányrúd is már bent volt elégedetten zártam le az áramkört, hogy ki tudjam próbálni. A kezem a kábelek közt voltak, mert a pilóta beülő részben még nem csináltam meg a felfüggesztést. Ahogy bekapcsoltam megcsípte a kezem az áram. Nem ugrottam hátra. Nem mondom, hogy megszoktam, de már tudtam a testi fájdalmakon és a szokásos reakciókon uralkodni. Végülis, egy épeszű ember elugrik egy Forma 1-es autó elől. Én pedig épp, hogy szembe állok vele.

- Jó édest, azt. - morogtam. Előszedtem ez fázis ceruzát, ami mutatja, ha nem zár az a szál, amihez érintem.

- Barby! - nyögött fel Tom a kocsi alatt.

- Bocs. - szabadkoztam. Valószínűleg őt is megrázta. Gyorsan megtaláltam a hibás szálat és kicseréltem.

Fél egykor léptem el elégedetten a kocsitól. Az én munkám kész volt. Megvártam, míg az utolsó ember is ellép, és elégedetten raktuk fel a borítást, és az első szárnyat.

Megvártuk, míg a másik gárda is befejezi, majd mindenki kivonult és le lett zárva a szerelő gödör. Maradt fél óra az ebédre.

- Sziasztok. - sétált el mögöttem Sebastian mikor már nagyban ettünk.

- 4kor várunk lent. - szólt oda neki Ben.

- Ott leszek. - szólt vissza a válla felett. Rendelt magának majd Rockyval és Tommival egy félre eső asztalhoz ültek le.

Sebastian pillantásaitól kísérve távoztunk az ebédlőből. Egy óra múlva a két Renault motortól zengett az alaksor ahol a szerelő gödör volt. A fülembe hangtompító volt beletömve, hogy ne süketüljek meg. Én ültem a kocsiba mivel én voltam a legkönnyebb, és azt a pedált nyomtam, amit éppen mutattak.

Fél háromra sikerült befejezni a tesztet, így volt fél óra még, hogy nagyjából összepakoljunk, míg Sebastian nem érkezik meg.

Itt egy perc sem volt ellazsálva. A vezetőség sem nézte volna jó szemmel, és eszünkbe sem tudott, mert mindig volt tennivaló.

Mikor Sebastian megérkezett nagy mosoly volt az arcán. Végigsimított a kocsin és a Világbajnoki jelzésen.

Vigyorogva ült be, és mindent alaposan mérlegelt, hogy megfelelő-e. Nekem kicsit messze voltak a pedálok, de én kisebb is vagyok, mint Sebastian. Ez legalább egy órába beletelt, mire finomra hangoltuk a pilóta körül a kocsit.

- Gondolkodj a nevén. - kocogtattam meg a kis táblát, amin még nem állt semmi. Mindig elnevezi a kasznit, és utána mi is már úgy emlegetjük. Fél 6-kor kezdtük el szétszedni a kocsit, de egyelőre még nem csomagoltuk el. Viszont már úgy szedtük szét, mint egy futam után, ami meg volt 2 óra alatt. Utána még rendet raktunk és takarítottunk magunk után. Az overálom tiszta olaj és mindenféle kenőzsírtól volt maszatos. Fent a szobámba bevágtam a szennyesbe és beálltam a tus alá. Már legalább 10 óra volt, és hulla fáradt voltam. Minden végtagom remegett a fáradtságtól. Egész nap mászkáltam, pakolásztam. El voltam még tőle szokva. Vizesen, törülközőbe csavarva dőltem végig az ágyon. Ahogy vízszintesbe értem, egyből aludtam.

**

A vasárnap a szállításra való felkészítésből állt. Mindent össze kellett úgy rakni, hogy az ne sérülhessen meg, és minden rendben is legyen. Egész álló nap alkatrészeket, felszerelést csomagoltunk.

Már éjjeli 11 is elmúlt mikor haza indultam. Ledobtam a cuccom az ajtó mellé és a hálóba menet leszórtam a ruháimat. A gyárban már tusoltam, így itthon nem pazaroltam arra az időt, csak simán befeküdtem aludni.

Úgy érzetem mintha épp, hogy lefeküdtem és az ébresztő már keltett is. Morcosan néztem az órára. Hajnali 5-öt jelzett.

Lerúgtam a takaróm, és bugyit cseréltem, felvettem a melltartóm és az egyik kényelmes pólómat.

- Nem leszünk jóba. - húzkodtam meg a pólót a mellemen. Érezhetően nőttek tavaly óta, aminek nem örültem, mert így is néha már zavaró volt. - Megőrültem, a mellemhez beszélek.. - sóhajtottam a fürdőbe menet.

- Hasizmozni kéne. - simítottam végig a pocakomon, ami kicsit dudorodott. Fogat mostam és megfésültem a hajam. Még nem igazán ébredtem fel. Volt még 10 percem leérni a ház elé mielőtt Mike ide ér értem. Felvettem egy gatyát, zoknit, meg a cipőm. Fejembe húztam a sapkámat, nyakamba tekertem a sálamat és belebújtam a kabátomba. Bementem a fürdőbe és elzártam a vizet, mint a konyhába a gázt és lecsavartam teljesen a fűtést. Behúztam a függönyöket, és még egyszer végig néztem a kis lakáson.

A vékonyabb bőrdzsekim a kezembe fogtam és a hátitáskám a vállamra vettem. Megfogtam az utazóm és kirángattam a folyosóra. Bezártam a lakást és a hátizsákomba dobtam a kulcsot. Magam után lerángattam a lépcsőn az utazót és megálltam az út mellett.

Pár percet fagyoskodtam az angliai hidegben, de próbáltam magam azzal bíztatni, hogy Valenciában sokkal melegebb van, még ha nem is strand idő.

Mikor az kocsi megállt előttem, már kellően átvoltam fagyva.

- Érjünk már oda spanyolba. - sóhajtottam. A fejtámlának döntöttem a fejem és becsuktam a szemeimet. Nem éreztem magam, hű de kipihentnek.

Fél kóma állapotában vonszoltam be magam a gyár épületébe, hogy szinte egyből hagytam is, hogy kitereljenek vissza a hidegbe. Csapat buszra nagy nehezen tudtam felmászni, leginkább úgy rángatott fel Max.

Bedőltem a leghátsó sorba ahol négy ülés volt.

- Héé! - böködött meg Joe mikor a fejem az ölébe került. Lerúgtam a cipőmet és a másik két székre felraktam a lábam, bár már ott is ültek.

- Éjjel aludni kellett volna. - jegyezte meg George.

- Aludtam. - ásítottam. A sálam az arcomba húztam meg a sapkám, és félig már aludtam mikor elindultunk. A havas úton nem mentünk gyorsan így nem fenyegetett leesés, bár a fiúk megfogtak volna. Joe a kilógó tincseimmel játszott, George pedig a lábszáram simogatta. Pillanatok alatt visszaaludtam és már csak akkor keltem fel mikor oda értünk a reptérre.

Valamivel kipihentebbnek éreztem magam. Kiszedtem a hátizsákom és a bőröndöm a kisbuszból. Legnagyobb meglepetésemre Ben oda pakolt mellém még egy nagy utazót.

- Ez nem az enyém. - böktem rá.

- Most a tiéd. - nézett rám jelentőségteljesen. Tehát felszerelést készülünk felvinni egy utas szállítóra.

- Kimaradt vagy utólagos gyártás? - érdeklődtem nyújtózkodva.

- Utólagos. - kezembe adta a papírokat, hogyha kötekedni bárki átengedjenek az utazóval. Nem néztem bele, nem kérdeztem mi az. Sok esetben jobban szeretem, ha nem tudok valamit, így elmondani se tudom senkinek.

Odapakoltam a két saját táskám a csajnak, aki a pultnál állt.

- A másik utazó? - nézett a mellettem árválkodó táskára.

- Az marad. - néztem rá magabiztosan.

- Nem vihet fel a gépre semmi olyan dolgot, amivel terrorcselekményt lehet elkövetni. - kezdett bele. - Ígérem nincs a zenelejátszómon semmi nyálas zene, és szappanoperát sem tartok a laptopomon. - közbe vágott volna, de nem hagytam magam. - Álmos vagyok, reggel 6 óra van. Tényleg szócsatázni akar? Egyszerűen adja ide a jegyem és maga megszabadul tőlem, én öntől.

- Hölgyem ez nem egészen így működik. - kapta fel a vizet. - Mutassa mi van a bőröndjében, és hány kiló.

- Ha a Red Bull Racing csapat beperli a szerelőjük idegi állapának felbolygatása miatt, meg, azért mert ki akarja pakoltatni velem azt a táskát, amiben a csapat szigorúan titkos dolgait hozom, akkor csak tessék. - nem először viszünk mi alkatrészeket, vagy bármit a csapatnak, már megszoktam, hogy ilyenkor a pultos okos tojásokon át, a biztonságiak mindenki kötegszik.

Végül, úgy tűnt nem akar ennyire rossz napkezdetet így kezembe adta az irataimat és a jegyemet. Magabiztosan indultam meg a csapat többi tagja felé, akik a biztonsági ellenőrző kapunál vártak. Annyira magabiztos voltam, hogy az már sok, mert nem figyeltem a lábam elé, és egyszer csak a kínosan tiszta földön találtam magam hanyatt fekve.

- Nagyon szarul nézel ki itt a földön fetrengve. - jött oda Joe.

- Legalább a gép felszállásáig várj az alvással, és ne a reptér közepén, a földön pihenj le. - ugratott George.

- Mindketten bekaphatjátok. - tápászkodtam fel. Ennyire régen égtem be. Fájt a fenekem az eséstől, de nem említettem meg. Valami kis méltóságom azért maradjon.

- Mit is Drága? - vigyorgott az arcomba Mike.

- Növesztek. - morogtam oda.

- Ha növesztesz, ígérem, bekapom. - tette a szívére a kezét.

- Vigyázz mit ígérsz. - vigyorogtam rá.

Mire felengedtek a gépre, már kezdtem megint elálmosodni a melegtől. Belevetettem magam az ülésembe, és az övem is bekapcsoltam, hogy még véletlen se legyen oka piszkálni a légi utas kísérőnek.

Európa felett repülve nyomott el az álom. Tudtam, hogy mikor felébredek egy sokkal barátságosabb hőmérsékletű tél vár rám.