Téli Tesztek 7

Innentől kezdve, hogy ösztönözzelek titeket a komizásra, minél több komit kapok, annál gyorsabban jön a friss. =)Tudom, hogy kicsit szemétség, de remélem ennyi szemétkedést megengedtek:p ( Még nem adok komi határt)

- Nem ismertél meg se a buliba, se utána reggel - támaszkodott fel a könyökére. Betakartam magam mellig. Megszokott mozdulat volt. Valahogy zavarba hozott, ha a meztelen testemen legeltetik a szemüket a pasik.

- Ismerős voltál - magyaráztam neki. - Tetszik így a hajad széttúrva a rakat zselé nélkül - piszkáltam meg a rövid tincseit. Túl voltunk nem is egy vad szexen. Nappali, zuhanyzó, és most az ágyban feküdtünk.

- De engem világszerte megismernek - értetlenkedett.

- Kicsit EGO-ista vagy, nem gondolod? - mosolyogtam. Úgy éreztem magam, mint egy jól lakott ovis.

- Ezt nem EGOból mondom - zárta meg a fejét. Látszott az arcán, hogy meg akarja velem értetni a gondolatait. - Bulvársajtóból és a sport részlegből is én folyok sokszor. Bakik, mellényúlások, győzelmek. Érted, hogy értem? - elsőre is értettem, de most olyan volt, mint egy meg nem értett kisfiú. Furcsa volt ez a váltás. A macsóból vad szerető, abból pedig egy kedves, érzékeny pasi. Most pedig mint egy kisfiú az iskolában, aki a tanár néninek magyarázza, hogy jól számolt, csak más utat választott.

- Értem, hogyan érted - mosolyogtam.

- Mit mosolyogsz? - vonta össze a szemöldökét.

- Most olyan más vagy - megborzoltam a haját és nevetve konstatáltam, hogy a nyakamba csókol. Most ott nagyon csikis volt. Mocorogtam egy sort mire elengedett. - Olyan, mint egy nagy álmokat hajszolt kisfiú.

- Te meg vagy a mamám? - vigyorgott ismét mellettem könyökölve.

- Neeeem - mosolyogtam. - Én egy vagyok a feltörekvő hódításaidból.

- Nem hallom a hangodban a lenézést, sem a vádló élt - értetlenkedett. - Az összes nő ezen fennakadna.

- De én nem vagyok az összes - mosolyogtam. - Tudod. Én szedtelek fel téged!

- Nem is emlékszel arra az estére! - bökött meg. Elnevettem magam.

- Az ilyen macsós pasikat mindig lekoptatom, ha csak én nem akarom őket - magyaráztam.

- Szóval fel lettem szedve - nevetett. - Tetszik a dolog. - Csak nevetni tudtam. - Szóval, hogy-hogy nem ismertél fel? Vagy ennyire jó színész vagy?

- Nem követem figyelemmel annyira a focit, hogy mindenkit ismerjek - magyaráztam. - Én a spanyol válogatottat imádom. Bármi van, nekik drukkolok. Másokat nem nagyon ismerek fel - ahogy ezt végigmondtam, beugrott valami. - Casillas - suttogtam.

- Most ezen, többszörösen megsértődhetnék - jegyezte meg vigyorogva. - Nem szereted a portugálokat - számolta az okokat, az ujját. - Nem emlékeztél rám, pedig azért a spanyol bajnokságban játszom. És itt fekszem melletted meztelenül, te pedig Ikert emlegeted. - Vidám volt, nem sértődött. Felültem az ágyban. Lecsúszott rólam a takaró.

- Nem, nem érted! Mikor kijöttem a házadból - magyaráztam - , beleszaladtam valakibe! A kedvenc kapusom ott állt előttem, és nem ismertem meg! - homlokon csaptam magam. - Ezt a cikit - visszadőltem az ágyba és a kezembe temettem az arcom.

- Szóval az ciki, hogy őt nem ismerted meg. De az nem, hogy engem se? - érdeklődött.

- Te ezt nem érted - nyöszörögtem a kezeim közül. Lefejtette az ujjaimat az arcomról és fölém hajolt.

- Magyarázd el - kért szelíden.

- Miatta kezdtem el focit nézni, mikor időm engedi - magyaráztam. - Az EB-n láttam védeni, és úgymond beleszerettem - felhúzta a szemöldökét. - Nem szerelemmel - löktem meg nevetve. - Emberileg iszonyatosan tisztelem. Arról nem is beszélve, hogy a Világ legjobb kapusa. Imádom. Ennyi.

- Hihetetlen vagy - nevetett. - Szóval te a kapusokra buksz - heccelt.

- Nem bukom rájuk - löktem meg nevetve. Hanyatt dőlt az ágyon és úgy nevetett. Annyira viccesen, hogy engem is magával ragadott a hahotázás.

- Lassan mennem kell - néztem meg a telefonomon az időt. - El kell érnem az utolsó gépet Jerezbe.

- Maradj itt velem - felém fordult, majd a vállam felé támaszkodott le. Félig felettem feküdt. - Maradjunk itt éjszakára.

- Cristiano, én Spanyolországba dolgozni jöttem - mondtam elutasítóan.

- Cris - javított ki.

- Cris.. én nem hiszem… - kezdtem bele, de az enyémre nyomta az ajkait.

- Azt mondtad, hogy csak szombaton melózol. - húzódott el milliméterekre a számtól. - Reggel nekem edzésem lesz. Szombaton is, és este ráadásul csapattal leszek. Reggeli géppel elmész Jerezbe.

- Ez számomra túllép egy határt - suttogtam.

- Milyen határt? - mosolyodott el.

- Szép és jó, hogy összefeküdtünk többször is - magyaráztam. - De ha együtt alszok veled csak úgy, az túllépi a határt számomra. Az nekem már nem csak pár vad óra.

- Ez baj lenne? - érdeklődött komoly arccal. Lehunytam egy pillanatra a szemem. Nem volt egyszerű reálisan gondolkodni mikor centikről bámulod az igéző barna szemeit, és a meztelen testével félig rajtad fekszik.

- Hagyj elmennem. - kértem könyörgően. - Azt hittem neked is csak a szexig ér ez az egész. - meglöktem kicsit a mellkasát, amire eltávolodott valamennyire tőlem, így ki tudtam mászni alóla.

- Ez szex. - ült fel az ágyban. - De miért ne aludhatnánk itt? Miért ne szexelhetnénk egész éjszaka? - dühöt éreztem a hangjában. Még a jobbik eset.

- Ne csináld ezt, Cristiano! - néztem rá, míg a melltartóm vettem fel. Magamra rángattam a gatyám és már nyúltam is a pólóm után.

- Mit ne csináljak? - tárta szét a kezét. - Te látsz bele ebbe az egészbe sok minden mást!

- Nem látok bele. Pont ezért nem akarok éjszakára maradni! - vágtam rá. Kimentem a nappaliba és felkaptam a pulcsim, ami az ó pólója alatt volt. Egy pillanatig beletemettem az arcom. Utáltam, hogy imádom a mosolyát, a szemeit és az illatát. Míg felvettem a pulcsim oda mentem az ablakhoz, ami mögött már sötéten rémlett fel a táj. Kint csöpögött az eső, és eléggé fújt a szél. Elhúztam a szám, mivel csak egy pulcsiba jöttem, a bőröndöm pedig már Jerezben vár. Megnéztem az időt. Még volt 2 órám az utolsó gépig, de nem akartam tovább itt maradni. Összefogtam a hajam és már a cipőmet vettem mikor Cristiano kijött a szobából a farmerjében.

- Vedd fel - nyújtotta felém a pulcsiját ami sokkal vastagabb volt,mint az én pulcsim.

- Dehogy veszem. Én túlélem a betegséget, de mi lesz a Real Madrid nagy focistájával, ha elkap valami nyavalyát? - epésen mondtam és dühösen. Azt akartam, hogy ideges legyen, hogy haragudjon. Sokkal könnyebb lenne itthagyni, mint így. Megcsóválta a fejét. Odajött és tartotta nekem a pulcsiját, hogy bújjak bele. Makacsul néztem vissza rá. Bosszúsan szusszantott egyet és óvatosan felöltöztetett. Jó meleg volt a pulcsi és körbelengett az illata.

- Rengeteg meccset játszottam végig zuhogó esőbe, nagy szélbe komolyabb megfázás nélkül. - Elmosolyodott. - És a kocsim lent áll a parkolóban. Míg beszállok és otthon kiszállok, nem fogok megfázni.

- Köszönöm. - néztem fel rá. Egy fejjel magasabb volt. Mosolyogva bólintott. Egy pillanatig toporogtam, hogy most hogy búcsúzzam. Láthatta a tanácstalanságom, mert megölelt és adott egy puszit a számra.

- Vigyázz magadra - mosolygott.

- Ez olyan nyálaaas - vicceltem el a dolgot. Vigyorgott egy sort ő is rajta. Kinyitottam az ajtót, de mielőtt kiléptem volna ránéztem.

- Megnézed a meccsünket? - kérdezte.

- Csak ha nyertek - kacsintottam rá.

- Igen is! - nevetett. Megfogta az ajtót én pedig kimentem rajta. Végigsétáltam a folyosón, végig azt mondogattam magamban, hogy ne nézzek hátra. Csak az néz hátra, aki sajnálja azt, amit ott hagyott. A liftnél már nem bírtam tovább és visszanéztem. Cristiano az ajtónak dőlve nézett utánam. Intettem. Visszaintett, én pedig beszálltam a liftbe. Mikor becsukódott mögöttem a lift nehéz ajtaja, már meg bántam, hogy nem maradtam, de nem mentem vissza. Hívattam a recepcióssal egy taxit, és míg vártam végigpörgettem a napomat. Jól éreztem magam a portugállal, és ez kicsit ijesztő volt.

**

Már csak a gépen ülve jutott eszembe aznap először Dani. Eddig nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rá. Talán Ronaldo el tudná velem feledtetni.

- Hülye - csóváltam meg a fejem. Cristiano Ronaldóról beszélünk! A nagy kurafiról. Megkapott többször is. Jövő hétre azt se fogja tudni, hogy élek.

Utáltam magam, hogy ennyire gyorsan elkezdek kötődni a partnereimhez. Ezért volt az a szabályom, hogy soha nem fekszem le senkivel kétszer. Elég idegesítő, hogy már a saját szabályaimat is áthágom.

De a fenébe is, sajnáltam, hogy eljöttem!

Egész úton az zakatolt az agyamba, hogy tovább kell lépnem. Dani soha nem szeretett.

Gyorsan odaértem a hotelhoz, ahol a csapat megszállt. A szobámban már Max bejelentkezett nekem, hogy nehogy bajom legyen a távolmaradásból. A cuccaim már a szobámban voltak. Egy nagy lakosztályt kaptunk négyen.

Már mindenki aludt, mikor elmentem tusolni. Gyorsan ágyba kerültem, de csak forgolódtam egész éjjel, hiába voltam hullafáradt. Bosszúsan keltem fel hajnalban és kimentem a közös nappaliba. A kanapéra raktam Cristiano pulcsiját. Felemeltem és azzal együtt ültem le a kanapé végébe. Először csak nézegettem a valószínűleg méregdrága pulcsit. Kezdett fájni a fejem az alvás hiánytól. Lehajtottam a fejem a kanapé háttámlájára és az orromhoz emeltem a pulcsit. Talán 2 órát lehetett rajtam, de teljesen éreztem rajta Cristiano parfümét. Lehunytam a szemem. Szinte éreztem még az érintését, és a csókjait. Teljesen elbódított az illat és az érzés... mintha mellettem lenne.

A pulcsijával a kezembe mentem vissza a szobámba. Befeküdtem a hófehér takaró alá, és magamhoz öleltem a pulcsit. Belefúrtam az arcom és pár pillanat múlva aludtam.

**

- Barbaraaaaaaaaa!! - rontott be Mike. - Barby, Barby!! - nyöszörögve húztam a fejemre a takarót. Odajött és ugrálni kezdett mellettem az ágyon. - Angyalooom, kelj feeeel!!

- Hagyj lógva - rúgtam egyet a lába felé, hátha elzakózik, de csak azért értem el, hogy én estem le az ágyról, mivel a szélén feküdtem.

- MIKEEE!! - ordítottam. - Takarodj a szobámból!

- Hé ez kié? - emelte fel Cristiano pulcsiját.

- Add vissza! - kaptam utána.

- Barby pasival volt! Barbynál pasi pulcsi van! - ment ki boldogan kiabálva. A másik két srác kint ült a nappaliban, éppen kávéztak. Érdeklődve néztek rám, mikor Mike után rohantam.

- Te mocsok, csak kapjalak el. Nem úszod meg - morogtam az orrom alatt. - Mikyyy!! - mentem édesen mosolyogva közelebb.

- Kié a pulcsi? - kérdezte George.

- Semmi közötök hozzá - sziszegtem. Utáltam ezt a napot.

- Mondd el és visszakapod - lengette meg.

- Add vissza, vagy a golyóidnál fogva kötlek fel! - dühöngtem.

- Aucs - vágott fájdalmas arcot.

- Én visszaadnám. Talán megúszod pár nap duzzogással - jegyezte meg Max. Rávillantottam a szemeimet. - Csak segíteni akartam - vont vállat.

- Kié? - faggatott továbbra is Mike. Összefontam a kezem és iszonyú dühösen néztem rá. Végül odadobta nekem a pulcsit. - Kié? - kiabált utánam mikor lendületesen bevágtam magam mögött a szobaajtómat.

- Rohadék - morogtam. Megnéztem a telefonom, pontban dél volt. Nem volt hívásom, se SMS-em.

Morcosan öltöztem fel és mentem ki a fiúkhoz.

Egész nap kártyáztunk, és a pályán is jártunk, kipakoltuk a boxot és a cuccokat. Este átpakoltunk a paddockba a hotelből, hogy reggel ne kelljen korábban kelnünk. Már éppen lefekvéshez készülődtünk, mikor megszólalt a telefonom. Gyorsan a vállamra terítettem egy pokrócot és a vizes hajamra húztam a sapkámat, mivel a folyosón nincs fűtés.

Ahogy kiléptem a szobaajtón, már fel is vettem.

- Szia Cristiano - köszöntem.

- Szia, és Cris! - szólt bele nevetve.

- Bocs, meg kell szokjam - nevettem el magam én is. - Ha megadod a címed, elküldöm a pulcsid. Remélem, nem fáztál meg.

- Nem fáztam meg. Mondjuk én arra gondoltam, hogy hétfőn már úgysem dolgozol, szóval eljöhetnél hozzám - épp bele akartam szólni, de nem hagyta. - Persze a pulcsim miatt.

- Még meggondolom - vigyorogtam. Közben odaértem a folyosó végére és kinéztem az ablakon. Kint már sötétségbe borult a paddock. Megfordultam és kifelé indultam a motorhomeból.

- És mit csináltál ma? - kérdezte pár pillanat csend után.

- Tényleg erről akarsz csacsogni? Ki mit csinált ma? - kérdeztem nevetve. Kicsit hihetetlen volt az egész. Dani is ezt csinálta mindig. Esténként felhívott. Megráztam a fejem. Nem akartam rá gondolni.

- Miért ne? - kérdezett vissza. - Én például egész nap szinte edzettem. Délig a csapattal, utána páran átjöttek és lementünk erősíteni.

- Azokkal a srácokkal én is erősítenék - jegyeztem meg nevetve. Betűrtem minden kilógó tincset a sapkám alá, mivel vizes volt a hajam, és nem akartam, hogy megfázzon. A melegítő, amibe voltam, nem volt túl meleg, de így pokróccal sétálva nem fáztam. Jól esett a hűs levegő a fejemnek.

- Casillas nem volt itt - jegyezte meg nevetve.

- Jaj, hagyd már ezt abba - pirultam el kicsit, de nagy szerencsémre nem láthatta. - Ugye nem mondtad el neki? - kérdeztem döbbenten. Közben átértem a paddock és a boksz átkötő folyosóján és már a boxutcában sétáltam.

- Nem mondtam el neki, nyugalom. - nevetett. - Mit csinálsz? - kérdezte érdeklődve.

- Éppen a jerezi boxutcában sétálok. - meséltem. - Egy tréning gatyában, pulcsiban, egy pokróccal a vállamon és egy vastag, cuki sapkában - a végére már nevetettem.

- Megnézném - hallani lehetett a hangján, hogy mosolyog.

- Miért te mit csinálsz? - kérdeztem vissza.

- Fekszek az ágyamba és nézem a plafont - nevetett.

- Én abba az ágyban elvesznék egyedül - jegyeztem meg. - Sőt a házban már kicsit elvesztem - mindketten nevettünk.

- Ha megvártad volna, míg felkelek, vagy felkeltesz, kikísértelek volna. Sőt, még el is vittelek volna, ha szépen kérsz - mondta nevetve.

- Így alakult - vontam meg a vállam. Csak utána jöttem rá, hogy nem látja.

- Holnap te is korán kelsz, igaz? - faggatott tovább. Annyival másabb volt most, mint ahogy az újságok beállítják.

- Igen, elég korán kelek. Talán elég lesz hatkor felkelni - közben már a boksz végénél álldogáló árnyat néztem. Nem csak nekem jutott eszembe kijönni - Remélem legalábbis.

- Akkor te sokkal kevesebbet fogsz aludni - hümmögött. - Én 8-kor kelek.

- És biztos vagyok benne, hogy később is fogok lefeküdni, mint te - nevetettem el magam. - Főleg, hogy már takarodótok lesz.

- Nincs takarodónk - nevetett.

- Pedig azt gondoltam volna, hogy azért mentek minden meccs előtt hotelbe, hogy megszabhassák a takarodót - nevettem.

- Hát 11-kor már kussba kell lenni, az tuti - nevetett. - Talán a csapat összeszokása miatt van, meg azért, hogy betartassák a meccs előtti szex tilalmat.

- Ez eszembe se jutott - vallottam meg vigyorogva. Közben oda értem a boksz végéhez álldogálóhoz. Elsétáltam mellette, de ránéztem. Tudtam, hogy csak itt dolgozó lehet, hiszen nagyon szigorúan őrzik a környéket. Egy kék szempár pillantott vissza rám. Intettem neki, ő pedig visszaintett. A sötétbe burkolózott pályát nézte.

- Lassan le kéne tennem, hogy fel tudjunk kelni - jegyezte meg Cristiano.

- Én még sétálok egyet, majd utána alszok. De neked szép álmokat - mosolyogva álltam meg, nem messze a másik bámészkodótól.

- Majd neked is - nevetett fel röviden. Valami tuti eszébe jutott, de nem akartam már rákérdezni. - Szia!

- Szia - megvártam, míg ő kinyomja, hiszen ő hívott. Ránéztem a telefonom órájára. Fél 11 volt. Visszasétáltam, és megálltam a másik álldogáló mellett.

- Neked nem a hotelben kéne lenned? - kérdeztem egyszerűen.

- Már két órája elindultam oda - válaszolta.

- Azóta itt állsz? - lepődtem meg.

- Tulajdonképpen igen - bólintott egy kis gondolkodás után.

- Rob, magadra hagyjalak? - nem a férfit néztem, hanem a pályát. Nappal is csodaszép volt, de ez volt az a látvány, amit csak a belsősök ismerhettek. A csendes, sötétség leple alatt alvó pálya.

- Nem kell. Menjünk vissza - megfordult és elindult. Utána mentem.

- Szeretnél rólad beszélni? - kérdeztem óvatosan. Nem voltunk jó spanok vagy bármi. Ismertük egymást, látásból és párszor már váltottunk egy-két szót.

- Nincs miről beszélnem - rázta meg a fejét. - Csak magával ragadott a látvány. Annyira csöndes ilyenkor - nézett végig a zárt boxokon. - Ilyenkor rendesen tudok gondolkodni. Csak a teszten járt az agyam.

- Azt is elmondhatod - piszkáltam vigyorogva. Rám nézett és mosolyogva megcsóválta a fejét.

- Pont az ellenfélnek meséljek erről? - tette fel a költői kérdést. - Kivel beszéltél, ha szabad a kérdés?

- Egy pasival - sóhajtottam. - Ez bonyolult - ráztam meg morcosan a fejem.

- Végig mosolyogtál - jegyezte meg. - Lehet, hogy csak te bonyolítod - ránéztem, de ő a paddockot nézte, ahova vissza értünk.

- Nő vagyok. Amit lehet, azt bonyolítom - erre felnevetett.

- Milyen igaz - bólintott. - Hát, jó éjt - állt meg a Red Bull home-ja előtt.

- Jó éjt - mosolyogtam rá. Viszonozta, én pedig besétáltam a hátsó ajtóhoz. Beütöttem a kódom és átmentem a szállásokhoz.

Már néma csend volt minden folyosón. A szobában ketten egyenletesen szuszogtak. Max viszont az ágyában ült és olvasott egy zseblámpa mellett.

- Kivel beszéltél? - kérdezte kedvesen.

- Cristiano Ronaldoval - mondtam félvállról.

- Hogy kivel? - kérdezett vissza döbbenten.

- Jól hallottad - mosolyogtam rá. Levettem a sapkámat, lerúgtam a cipőmet és befeküdtem a meleg ágyikómba. Csak a takaró alatt vettem le a pulcsimat.

- Vele találkoztál csütörtökön, igaz? - faggatott. Bólintottam. - És akkor ővé a pulcsi is - megint bólintottam. - Hogy ismerted meg? - tárta szét a kezét.

- Volt egy egyéjszakás kalandunk - vigyorogtam.

- Mikor Madrid leggazdagabb környékére mentem érted - rakta össze a kirakóst. Bólintottam. Orrig felhúztam magamra a vastag takarót és egyből elkapott a fáradtság érzése.

- Vigyázz vele - mondta még Max.

- Nem olyan, mint Ő - néztem Maxra. Kétkedve nézett vissza. - Nem olyan - suttogtam csak magamnak már. A gyanú végleg beköltözött a lelkembe. Eddig is ott volt, de nem ennyire.

**

Másnap korán keltünk és máris munkába álltunk. Egész nap 200-on pörögtünk, folyamatosan volt valami dolgunk. Mikor éppen nem szereltünk, a mérnökök néztek minket csicskának, és a boksz meg a home között ingáztunk. Az ebédszünet kimaradt, mivel valami nem volt oké a kocsi stabilitásával. A hasam már másfél órával a kitűzött szünet előtt elkezdett korogni, de nem vettem róla tudomást. Nem bírtam reggelit enni, mivel még mindig nyomasztó érzésem volt. Nem tudtam volna megmondani miért.

- Ha kell, elviszem a balhét, de legalább ezt egyétek meg - jött vissza Sebastian Tommival, és négy telepakolt tálcával szendvicseket hoztak. Meglepve néztünk rá.

- Sebastian ez nem így működik - mondta Max. Mindenki szemezett a szendvicsekkel, de tiszta olaj voltam, még én is. Éppen két kézzel a motor alatti olaj csövet fogtam, míg a kocsi alatt fekvő Joe és Felix cserélték az egyik részét. Sebastian lemondó sóhajjal pakolta le a tálcát a kezéből a szerelő pultra, majd elpakolta a saját cuccait a polcról és oda rakták le a tálcákat. Döbbenten néztem rá.

- Ne nézz így - vigyorgott rám. Jó kedve volt, mivel a kék szemeiben vidámság csillogott.

- Barby, lécci - állt meg mellettem Ben, aki éppen az egyik légbeömlő nyíláshoz szeretett volna hozzá férni.

- Pff, most ez komoly? - néztem rá. Bólintott. - Mike, lépj fel az állványra - néztem a kocsi elején dolgozóra. Ahogy emelte a lábát, én is léptem, hogy egyszerre terheljük meg az állványt. Nagyjából így eloszlott a súly. Egyik lábbal álltam az állványon másikat meg próbáltam annyira eltartani, hogy Ben gond nélkül oda férjen. Így elég rendesen sikerült bepucsítanom Sebastiannak.

- Nagyon gyorsan tűnj el mögülem. - lestem hátra a vállam felett. Vigyorogva lépett arrébb.

- Pedig tetszett a látvány - vigyorgott, mint a vadalma. - Nézegetném még egy darabig.

- Vigyázz, kivel kekeckedsz - szólt rá George vigyorogva. - Ő felel az ülésedért, és a bekötésedért is. Nem szemétkednék - rákacsintottam George-ra úgy, hogy azt Sebastian ne lássa.

Közben megszólalt a szünet végét jelző sípszó is. Egy jó fél óra után mászhattam le onnan. Lerángattam a gumikesztyűimet, és a kukába vágtam őket. Teljesen elgémberedve raktam le a kocsit a kisemelőre. Megvártam, míg Sebastian bemászik az ülésbe, és oda hajoltam, hogy becsatoljam.

- George jól mondta. - vigyorogtam rá. - Velem ne szívózz. - kacsintottam rá. Kihúztam a combjainál az övet, és úgy hajoltam, hogy senki ne lássa, mit csinálok. Végighúztam a kezem a férfiasságánál. Rám villantak a tengerkék szemek. Az arcába vigyorogtam, majd összeraktam a központi agyát a biztonsági övnek. Mikor teljesen sikerült összeerőltetni, meghúztam a vállánál a pántokat és leléptem. Visszaálltam a kocsi orrához, és szemtelenül álltam a pillantását. Mikor kinyitották a boxot felvettem a normál kesztyűimet, és már úgy raktam le a kocsit. Leléptem az útjából, de a kék szemek szúrós pillantását még mindig magamon éreztem. Jó kedvvel mentem oda a tálcákhoz. Leraktam a kesztyűimet, és elvettem két szendvicset, majd leültem a pultra enni.

Egész nap ez volt az egyetlen szilárd kaja, amit ettem. Jó kis fogyókúra volt ez a munka, az biztos.

Még összepakoló félben voltunk, mikor rezgett a telefonom. Ilyenkor estére már nálunk szoktak lenni a telefonok. Jóval munkaidőn túl voltunk már.

- Szia - vettem fel Cristianonak. - Felix azt ide - szóltam oda a srácnak, aki éppen a kormányt szedte ki. Előttem volt pont a tartója. Hátra fésültem a hajamat, mivel már szinte teljesen szétjött a reggeli fonat. A vállamra döntött fejjel tartottam a telefont.

- Szia, zavarok? - kérdezte kíváncsian.

- Nem, bár még dolgozok - magyaráztam. - De három perc és készen vagyok. Egyébként, ha zavarnál, fel se veszem. - hátranéztem, és a szemekkel Mike-ot kerestem.

- Mike, a beömlőt vállalod helyettem? - kérdeztem. Cristiano csendesen várta, hogy ráfigyeljek.

- Kivel beszélsz? - hangzott a kérdés.

- Egy cuki pasival - tudtam, hogy ezt még visszahallom Cristianotól is, és a többi sráctól is, de így Mike vigyorogva bólintott. - Ben, lelépnék - néztem a főnökre.

- Isten veled - intett vigyorogva. - Üzenjük a cuki pasidnak, hogy szívesen megismerjük.

- Álmaidban - válaszoltam neki. Hallottam, hogy Cristiano felnevet. - Csáó! - bevágtam a kukába a kesztyűm, mivel tiszta olaj volt és kifelé indultam. - Bocsi, figyelek már rád - fogtam meg kézzel a telefont.

- Szóval cuki pasi? - kérdezte kajánkodva.

- Hazudni kellett valamit, hogy elengedjenek. - nevettem. Közben átértem az átkötőn, és már a paddockban voltam.

- Hazudni? - kérdezett vissza. Csak nevettem a felháborodáson a hangjában.

- Szia Tina - intettem a felszolgáló lánynak. - Felix még a boxban - adtam meg az infót, ahogy nyitotta a száját. Mosolyogva bólintott.

- Mindenkit ismersz? - kérdezte nevetve.

- Az itt dolgozók 90%-át tuti - vigyorogtam. Intettem pár ferraris szerelőnek, akik éppen a home-jukból jöttek kifelé.

- Elgondolkodtató, hogy kimegyek egy futamra majd - hümmögött.

- Mint VIP vendég? - kérdeztem vissza.

- Gondolom - nevetett.

- Az jó, akkor engem maximum csak látni fogsz egy plexin át. - nevetettem. - Ha az én csapatomhoz jössz.

- Igazából azt se tudom kinek vagy a szerelője - vallotta be.

- Sebastian Vettel, természetesen - mondtam büszkén. - Mi vagyunk a bajnokcsapat.

- Gratulálok hozzá - nevetett. - Mivel se portugál pilóta, se portugál csapat nincs, ezért majd talán drukkolok nektek.

- Én továbbra is a Spanyol válogatottnak drukkolok - nevettem.

- Elég, ha Real Madridnak drukkolsz - nevetett ő is.

- Megbeszélhető, bár jövő héten Barcelonában leszek - nevettem.

- Megint Spanyolba jöttök? - lepődött meg. - Csúcs - egyből vidám lett a hangja.

- Barbara, nem mész át, míg nem ettél. - kiabált utánam Karin.

- Még nem is vacsiztál? - lépődött meg Cristiano.

- Ami azt illeti ma egész nap két kis szendvicset ettem - Karin utállak - jegyeztem meg neki, mikor leültem a pultra. - Legalább tusolni hadd menjek át.

- Persze, hogy utána aludj egyből. Evés van - elém rakott egy jól megpakolt tányért.

- Gáz, ha közben eszem? - kérdeztem Cristianot.

- Egyáltalán nem - mosolygott.

Míg ettem addig Cristiano mesélt a napjáról, utána én is meséltem neki. Jó volt valakinek panaszkodni a hülye mérnökökről. Sok sikert kívántam a meccshez, és már a fürdőben állva raktam le a telefont. Gyorsan letusoltam, és mentem is aludni. Már 11 óra volt, mire elaludtam.

**

A másnap sem volt könnyebb. Egész nap rohangáltunk, és szereltünk. Estélytelen volt, hogy lássam a meccset, bár én ezt tudtam, de Cristianonak azt füllentettem még előző este, hogy talán látom.

A meccs végeztével már hazafele tartva hívott fel, hogy nagy nehezen nyertek. Megbeszéltük, hogy másnap délután 1 körül érek oda hozzá, hogy visszaadjam a pulcsiját, bár szerintem mindketten tudtuk, hogy nem csak erről van szó.

Sebastian is jött velünk Madridba, hiszen Jerezből nincs járat Angliába. Mikor megtudta, hogy én itt elköszönök, és csak később megyek velük, aggodalmaskodni kezdett. Ezzel szemben a többiektől hallgathattam, hogy pasizok. Max azért itt maradt velem Madridban, ő is aggódott értem, bár azt mondta, hogy csak a régi barátaival ül be valahova sörözni. Ő úgy számolt, hogy csak kedden megyünk vissza a gyárba. Én pedig úgy, hogy már hétfő este. Kedd estig kimenőnk volt, szerencsére.