Téli Tesztek 6

- Dani. Dani Martín - suttogtam Sebastiannak. - El Canto Del Loco énekese.

- Nem tudom, kicsoda - rázta a fejét.

- Jobb is - morogtam. Próbáltam felkelni, de nem ment. Nagyon ki voltam merülve. Sokat kivett belőlem a kiborulás és a betegség.

Max és Sebastian besegítettek az ágyamba. Elég gyorsan el is aludtam.

**

Másnap reggel a csengőre ébredtem. Felkeltem, felvettem a köntösöm és kimentem ajtót nyitni, azt gondoltam, talán Sebastian jött vissza nagy aggódva, vagy Max, esetleg valamelyik fiú nézett be. Helyette egy futár sráccal találtam magam szemben, és egy hatalmas csokor virággal.

- Barbara Németh? - nézett a mappájába.

- Én lennék - bólintottam. Aláírtam a lapot és döbbenten vettem át a csokor virágot. - Hé, várj! Nem tudod ki küldte?

- Van benne egy üzenet. - bökött a rengeteg fehér és vörös rózsára. Becsuktam az ajtót és a sok virág között megkerestem a kis kártyát.

„Megvagy. Megtaláltalak, már csak be kell cserkésznem téged, hogy enyém lehess. ;) Hívj majd fel, ha megkaptad. ” A végén még oda volt körmölve egy telefonszám is. Elvigyorodtam.

Bepötyögtem a számot és a reggel 8 óra ellenére felhívtam.

- Cristiano Ronaldo. - vette fel a telefont. Homlokon csaptam magam. Hát persze! Innen volt olyan rohadt ismerős!

- Hogy találtál meg ilyen gyorsan? - kérdeztem köszönés nélkül. Nevetni kezdett. Én is nevettem, de azon, ahogy ő hahotázik.

- Szóval megkaptad. - Furcsa, mert hallani az emberek hangján mikor mosolyognak. Talán valahogy az akusztika miatt.

- Érdekes választás virág terén - piszkáltam meg a rózsákat. - Vágy. Szenvedély. Tudtad, hogy ezeket jelentik?

- Tudtam - nevetett röviden. - Hogy bukkantam rád? Elmondtad az éjjel folyamán, hogy a Red Bullnál dolgozol szerelőként. Innentől már csak pár telefon volt. Kételkedtem benne, hogy több Barbara nevű szerelő is dolgozna ott. Szinte már könnyű volt - heccelt.

- Hát jó - vigyorogtam.

- Szóval mikor találkozunk? - kérdezte vidáman. Elég nagy volt a háttérzaj.

- Jövő héten teszt van Jerezben. Keress meg. - Nem mondtam többet. - Lehetőleg fotósok nélkül.

- Az nem lesz olyan egyszerű - nevetett. - Számíthatsz a hívásomra még. Most mennem kell. Kezdődik az edzés.

- Jó futkosást - mielőtt bármit mondhatott volna, kinyomtam a telefont. Pont egy Ronaldo féle ember érdeklődik irántam? Igazán érdekes.

- Kezdem magam úgy érezni, mint egy rossz tini filmbe - morogtam.

Egész nap pizsama gatyába és egy topba mászkáltam a lakásban. Nagyrészt a gép előtt ültem és twittereztem, facebookoztam.

Estefelé elmentem fürdeni, és mikor visszaültem a gép elé egy üzenet várt Facebookon.

Mikor megláttam, hogy a feladó Cristiano, elvigyorodtam.

„ A kislányoknak nem kéne ilyenkor már aludni? :D „

„ A rosszkislányok 7-kor már ágyban vannak, hogy 9-re haza érjenek. :D Hát én most sajnos egymagamban itthon vagyok.”

„ :D Mire emlékszel az együtt töltött esténkből? :p”

„ Semmire tulajdonképpen. :D”

„ Ennyire felejthető teljesítményt nyújtottam? : ( :D”

„ Nem én mondtam ki.. xD”

„Feltétlen meg kell ismételni. :D Ez hallatlan.„

„ Borzalmas, hogy valaki nem emlékszik a Naaaaagy Ronaldora? :p”

„ Borzalmas nem elég jó jelző rá.. „

„ Ígérem, majd néha megsajnállak. :D „

„Benne vagy a megismétlésbe? :D „

„ Nem fekszek le kétszer ugyan azzal a pasival.. :D Ribancok egyik szabálya. :D „

„ Ribanc lennél? Velem se teszel kivételt? :D Bevetem a sármom. :D „

„ Hát, rólam az lepereg. :D „

„ Megsértődőm, nem fogsz megkapni. :D „

„ De rossz nekem. Már megkaptalak. :D „

„ Már te is a striguláim között vagy. :p „

„ A válasz akkor is nem. :D”

„ Én meg akkor megyek aludni bosszúból :D”

„ Menjél fiam. :D „

„ Idősebb vagyok…”

„ Biztos vagy benne? :D „

„ Igen. 25 éves vagy. :D Elmondtad a klubban. „

„ Nagy fekete pont nekem. :D Még nagyobb neked, mert ezek szerint megkérdezted egy nőtől a korát. :D”

„ Jobb tisztába lenni vele.. :D „

„ Nem aludni akartál? :D”

„ Tehát szálljak már le rólad.. :D „

„ Ideje lenne :D „

„ Jó éjt. :D „

„ Neked is! „

Végigdőltem az ágyon és pár percig csak néztem a plafont.

**

Másnap már jobban voltam annyira, hogy be tudtam menni délután dolgozni. Mindenki örült nekem, bár nem tetszett, hogy Sebastian nagyon aggódva méreget.

- Ne néz így! - rivalltam rá, mikor meló után összefutottam vele. - Nem fogok összeomlani!

- Csak aggódom - tárta szét a kezét.

- Értem nem kell - morogtam.

- Te is csak emberből vagy - kapta el a kezem mielőtt beülhettem volna a kocsiba. - Ne ostorozd magad a múlttal. Lépj túl!

- És kivel? Veled? - fontam össze a kezem a mellkasom előtt.

- Bocs Barby, nekem csak hugica vagy - vigyorgott.

- Én neked hugica? - akadtam ki. - Te nekem kisöcs - bele ütöttem a vállába óvatosan. Nevetve szálltam be a kocsiba.

- Ne büntesd magad! - kiabált utánam. Kiintettem az ablakon és kihajtottam a garázsból.

Mikor hazaértem, egyből a tusolót vettem célba egy nagy adag forró vízért.

Legalább fél óráig álltam a tus alatt, hogy vacogva átsiessek utána a szobámba és nyakig rántsam magamra a takarót.

Mikor helyre állt a testhőm, és nem ingadozott, mint egy rossz libikóka, az ölembe húztam a laptopom.

Facebookon egy üzenet várt.

Feladó: Dani Martín

Lehunytam egy pillanatra a szemeimet. Nem akartam megnyitni, de a kezem magától mozdult és rákattintottam. A szemeim egyből végig futottak a soron, amit írt.

„ Ciaó. Régen beszéltünk. Hogy vagy? „

- Nem írok vissza - morogtam. Végül mégis csak visszaírtam.

„ Szia, rég volt bizony. Jól vagyok. Te hogy vagy? „

„ Jól. Valamikor lenne kedved találkozni? „

Nagyot dobbant a szívem a kérdésére. Utáltam, hogy ezt váltja ki belőlem.

„ Végülis miért ne.. „

„ Akkor majd még beszélünk. Most mennem kell, Giselle nyaggat. Vigyázz magadra”

Nem írtam vissza. Giselle az a cafka volt, akiért én ejtve lettem. A fülemben csengett Sebastian monológja, hogy ne ostorozzam magam, lépjek tovább.

Dühösen megnyitottam a levelezőt és írtam Cristianonak.

„Veled ESETLEG kivételt tehetek és hajlandó lennék találkozni. :D „

Végigdőltem az ágyon, és vártam a választ. Legalább 20 percig szemeztem a laptoppal mire felvillant, hogy új üzenetem jött.

„ Csodás. Szóval hétvégén jössz Jerezbe? „

„ Bizony. Ott megtalálsz. „

„ Hát nekem meccsem van azon a hétvégén.. Igazából minden hétvégén.. „

„ Ez már nem az én gondom. Te akarsz találkozni. :D Csütörtök este érkezem Jerezbe, de csak szombattól melózom. „

„ Péntek még megoldható délután. :p Melyik hotelben lesztek? ”

„ Én a pályán lakom ilyenkor. :D „

„ Kösz, és akkor hogy találkozunk? :D Oda nem engednek be a szép pofim miatt”

„ Ne is gyere be, mert rohadt feltűnő vagy. :D Találd ki, Drága, hol találkozzunk. :p „

„ Majd gondolkodom rajta. :D „

„ Olyat is tudsz? :O”

„ Szemét :D „

„ Mocsok!”

„ Cafka!”

„ Kurafi!”

„ Véged. :D „

„ Jó éjt! :D ”

Nevetve csuktam le a laptopom. Azon járt az eszem egész éjjel, hogy Dani miért akar látni engem, és normális vagyok-e, hogy Ronaldoval találkozgatok.

**

Másnapot már végig dolgoztam. Pakoltunk a tesztekre.

- Holnap, azaz csütörtök hajnali 5-kor kezd mindenki. - jött be Ben az ajtón. - Úgy volt, hogy elég késő este érünk oda, de változtattak a terveken a mérnökök, így csütörtökön 2-kor indulunk.

- Ezt melyik nagyokos találta ki? - akadt ki Mike.

- Teljesen mindegy - sóhajtott George. - Nem tudsz rajta változtatni.

- Dehogynem. Felmegyünk és beverjük a képét - mérgelődött Joe is.

- Nyugalom - intett le mindenkit Ben. - Nem mi kezdünk tehát, tudtok sokáig aludni.

- Csodás - morogta Felix. - És mit csinálunk a pályán két napig?

- Szállodában lesztek ti is, míg el nem kezdődik a teszt. - mosolygott Ben.

- Máris kecsegtetőbb - vigyorgott Mike. - Így tudunk bulizni menni - dörzsölte a tenyerét. Mindenki bólogatott. Én csak lógattam a lábam az egyik pulton ülve. Ez az egész az én malmomra hajtotta a vizet. Bár az tuti volt, hogy oda nem engedem eljönni Ronaldót, ahol a csapat megszáll.

Hazamentem a cuccaimért, ami majd kelleni fog és visszavezettem a gyárig. Egyszerűbb bent aludni.

- Barby - ütötte az ajtómat éjfél tájt Joe.

- Mondd - tártam ki. Álmos fejem lehetett, mert sikeresen felébresztett.

- Öltözz, átmegyünk a bárba - meg se várta a válaszom, simán ott hagyott.

- Nem megyek - morogtam, és bevágtam az ajtót. Visszadőltem az ágyba, és aludtam tovább. 20 perc után megint ütni kezdte az ajtóm valaki.

- Mi van már? - ordibáltam ki.

- Gyerünk, öltözz. - rántotta le rólam a takarót Mike.

- Hagy már! - rúgtam egyet felé, mire nevetni kezdett. - Én most alszok.

- Szóval van kilátásba egy pasi - kacarászott.

- Nincs - morogtam. - Te eszes, én még alig gyógyultam ki a nyavalyámból. Több pihenés kell!

- Jó-jó. - egyértelmű volt a hangjából, hogy nem hitte el, de legalább eltakarodott a szobámból.

**

Gyorsan jött sajnos az ébresztő. Fél 4-kor keltem, hogy elkészüljek, és 5-kor már lent lehessek.

Mindenkinek olyan kómás volt a feje, hogy jókat vigyorogtam. Az éjjel kimaradottak valószínűleg épphogy visszaértek.

Utáltam hajnalban munkába állni. Még nem forgott úgy az agyam, és be is voltam lassulva. A szerelőrészlegben minden lámpa égett. A hatalmas ablakoknál le volt húzva a redőny. Nem kell látni, hogy még kint is nagyban sötét van.

Pakolni kezdtünk, mindenki a saját cuccait.

- Mi értelme van nekünk is ennyire hamar oda menni? - nézett morcosan Joe. Nagyon másnaposnak tűnt. Persze ittasan senki nem állhatott munkába.

- Ne is gondolj erre - legyintett Max.

- Gondolj arra, hogy ott melegebb lesz - szólaltam meg aznap először.

- És tudunk bulizni - fűzte hozzá Mike. Joe végül bólintott.

- Mehetünk - vigyorogva pakolt tovább. Valamit tervezett.

- Most lesznek majd a válogatott meccsek - jegyezte meg George. - Majd összeülhetnénk.

- És melyiket néznénk? - érdeklődtem. Ezen elgondolkodott.

- Felvételről mindet - vontam meg végül a vállát.

- Addig még van több mint egy hét - intette le Max.

- De olyan vicces volt a VB-t nézni együtt - nevetett.

- Jó volt, mert hány Eurót is nyertem? - játszottam az elgondolkodót. A VB kezdetén mindenki fogadott. Én nagy Spanyol fanatikus voltam. Nagyrészt mindenki az Angolokra fogadott már szolidaritásból is. Sebastian volt, aki a németekre tett nem is keveset. Végül már mindenki a Hollandoknak drukkolt, csak hogy ne legyen igazam.

- Egyébként is, neked a magyaroknak kell drukkolnod - nézett rám Max. - Nem ér megint a spanyolokra fogadni!

- Dehogynem - vigyorogtam. - A magyarok még nincsenek felkészülve egy VB vagy EB menetelésre.

- Hát most annyira az Angolok se - húzta el a száját George. Vigyorogva zártam le a konténert, amit megpakoltunk. Ráragasztottam pár plecsnit, nehogy valaki felnyissa.

Egész napot végigdumáltuk, így vonva el a figyelmünket a hajnali kelésről. Még az ebédszünetünk is kimaradt, de kettőkor mikor felszállt a gépünk, mindenki egyből aludt is.

Én személy szerint csak ekkor tudtam meg, hogy csak átszállással tudunk menni Jerezbe. Előszedtem a telefonom mikor a légi utas kísérő arrébbállt.

„4-kor landol a gépem Madridban, ha érdekel. „

Visszasüllyesztettem a zsebembe és édesen mosolyogtam a morcosan néző utaskísérőre.

Fél 4-volt mire választ kaptam.

„ Bocs, edzésen voltam. Találkozzunk akkor 4 óra után a De Las Letras Hotelben”

„OK”

Fogalmam sem volt az merre van, de ő lakik Madridban, ő tudja. De aztán végig gondoltam, hogy hajnali 5 óta talpon vagyok és csak 1 órát aludtam azóta.Ez elgondolkodtatott. Hulla fáradt voltam.

És pont Madrid ne lenne tele lesifotósokkal? Elhúztam a számat, és már nem volt semmi kedvem odamenni. De nem mondtam vissza.

- Max, én majd csak később megyek utánatok. - magyaráztam neki. - A bőröndömre figyelj, kérlek.

- Dani? - kérdezte halkan. Megráztam a fejem. Felsóhajtott, de bólintott.

Mikor leszálltunk a gépről egyből felkaptam a hátizsákom és kimentem a reptér elé. Utáltam egyedül keveregni egy tök ismeretlen városba. Na jó, annyira talán már nem volt ismeretlen.

Beszálltam egy taxiba és elmondtam a hotel nevét. Nem tudott angolul, de a hotel nevét megérhette, mivel bólintott és már mentünk is.

Nem volt olyan messze a reptértől, és nem is Madrid szívében volt, hanem már nagyon a nyugis peremen. Plusz pont Cristianónak.

Fogalmam sem volt, hogyan tovább, mikor kiszálltam és kifizettem a taxit. Imádtam, hogy az eurót már mindenhol elfogadják. Felnéztem a hotelre. Elég sok szoba lehetett, bár nem tűnt annak a rettentő puccos hotelnek. Rezgett a telefonom, én pedig reménykedve néztem meg, hátha valami támpontot kapok.

„ 432”

Ennyi elég volt. Legalábbis reméltem, hogy a szoba számot rejti. A recepciós nem kötekedett sokat szerencséjére. A liftben már utáltam az egészet. Semmi kedvem nem volt ehhez. Megigazítottam a hajam a lift tükörbe és a sminkem is szemügyre vettem.

A liftből kilépve megnéztem a szoba számokat, merrefele induljak el a folyosón. Mikor megtaláltam a szobát hezitáltam. Eszembe jutott Sebastian mondata, hogy lépjek végre tovább. Kopogtam, de válasz nélkül lenyomtam a kilincset és beléptem.

Egy egész egyszerű szoba volt. Nem túl puccos. Cristiano az asztalra vetett lábakkal ült a kanapén. Csukva voltak a szemei, de mikor beléptem rám nézett.

- Kicsit megszívattál - mosolyodott el. Tetszett a mosolya. Felhúztam a szemöldököm. - Most volt vége az edzésnek.

- Ha ez megnyugtat 5-kor keltem és végig melóztam a napot mielőtt gépre ültem volna. - Mosolyogva bólintott.

- Így máris jobban érzem magam. - A vigyorában volt valami, ami megőrjíti a nőket. Én remekül ellen tudok állni az ilyeneknek egy ideig. Én is elvigyorodtam. Felém nyújtotta a kezét, de én neki dőltem a falnak az ajtó mellett.

- Tisztázzunk valamit - emeltem fel az ujjam. - Kivételes alkalom ez az egész - mutattam körbe. - És ha ez kikerül a médiában, nem focizol többet, mert eltöröm a lábad. - mosolyogtam édesen. Nevetni kezdett, amitől bosszús lettem. Nem vicceltem.

- Nem én teregetem ki a magánéletem a sajtónak, hanem mások. - Bosszúsan fújta ki a levegőt. - Tetszik a hozzáállásod - vigyorgott megint. Felém nyújtotta ismét a kezét. - Idejössz?

- Ha akarsz valamit, majd te idejössz. - játszottam a makacsot. Igazából fogalmam sem volt mért álltam még mindig az ajtóban. Menekülni akartam. Nem akartam ilyenekbe bonyolódni.

Felkelt és oda sétált elém. A falnak szorultam. Már szidtam magam, hogy nem én mentem oda hozzá, úgy lett volna terem.
- Ne! A türelem rózsát terem! - tettem az ujjam a szájára, mikor meg akart csókolni. Óvatos csókot lehelt az ujjamra. A szemembe nézett. A barna szemeiben mértéktelen vágy volt.
- Oké, eleget vártál! - húztam magamhoz nyögve. Belevigyorgott a csókba. Istenien csókolt, bár erről rémlett valami még múltkorról.

Jóval magasabb volt, mint én, és a vállai meg a háta nagyon széles volt, így teljesen eltakarta előlem a szobát. Olyan könnyen emelt meg, mintha valami kisbaba lennék. A dereka köré fontam a lábaimat. Éreztem a combomon, és a hozzásimuló hasamon, ahogy az izmai meg-megfeszülnek. Még mindig munkált bennem a menekülési vágy. Aztán az ajkai a nyakamra tévedtek, az ujjai pedig a pólóm alá. Több kétségem nem volt. Teljesen elöntött a vágy.