Téli tesztek 2

Egész délután az FIAsoknak parádéztunk. Minden felszerelést ellenőriztek, de szerencsére épp annyira volt ez ínyükre, mint nekünk. Plusz elárulták, hogy a Hispania gyárából érkeztek, ahol volt jó pár dolog, amibe kivetnivalójuk volt.

Végül nem lettünk megszívatva, mert egyértelmű volt a fejes mosolyából, hogy tavaly kinek drukkolj a VB játszmában. Bazsalygott, mint a nem is tudom mi. Örült a fejének, hogy itt lehet.

- Holnap hol kezdenek? - faggattam.

- McLarennél. - adta meg fáradtan a választ.

- Én alaposan körbenéznék náluk. - jegyezte meg Mike vigyorogva.

- Tud valamit? - faggatta az egyik FIAs hapsi.

- A McLarenről beszélünk. - vont vállat.

- Ne diszkriminálj. - szólt rá Ben, de láttam rajta, hogy nehezen tartja magában a nevetést.

- Természetesen nem. - rázta a fejét Mike.

Este 6-kor mentek el az ellenőrök. Mi még pakoltunk utánuk,így csak 9 körül indultam el átöltözni.

Megmostam fent a szobámba az arcom, és szembenéztem magammal a tükörben. A zöld szemeim fáradtan csillogtak. Locsoltam a mellkasomra vizet és végigdörgöltem magam. Éppen a vállam törölgetve mentem át a szobámba mikor kopogtak.

- Gyere. - kiabáltam ki. Magam elé fogtam a törülközőt és meglepve néztem a belépő Benre. - Remélem, jó hírrel jössz.

- Mi kezdjük a tesztet. - mondta kertelés nélkül. - Február első napján kezdünk, és másfél napot dolgozunk. Spanyolországban leszünk, Valenciában. Ott mutatjuk be a kocsit is.

- Hogy mi van? - kérdeztem vissza. - Arról volt szó, hogy késve állunk munkába csak.

- Így döntött a felsőbb vezetés. - tárta szét a kezét. - Ez mindenkinek feszített tempót jelent, nem csak nekünk.

- Persze, az Abu Dhabi tesztet is mi nyomtuk le. - morogtam. - És mi is kezdjük az évet?

- Ne morgolódj, nem vagy te bolhás kutya Barbara. - szólt rám. - Jövő héten szerda, csütörtök, péntek 20 órázni fogunk. Össze kell pakolni, készíteni mindent, hogy a hétvégén már útban legyenek a kamionok és minden Valenciába.

- Felállt már a szabadnaposok sora a hétvégére? - faggattam, míg a melltartóm vettem, neki háttal. A pánt persze kicsúszott a helyéről. - Csatold vissza lécci. - mentem oda hozzá.

- Még nem dőlt el ki lesz szabis. - válaszolta. Visszakapcsolta és végig simított a hátamon. Nyomott egy csókot a vállamra, amitől megborzongtam.

- Benji, nekem jól jönne a szombat. - fordultam felé kérlelően.

- Miért? - kérdezte halkan. Még mindig szorosan mögöttem állt.

- Szükségem van a kikapcsolódásra, és haza akarok menni az idény előtt. - magyaráztam.

- Tied a szombat. - nevetett. - Nincs kedved… ? - a kezét a hasamra csúsztatta. Elléptem tőle.

- Nincs. - vágtam rá. Felvettem a pólóm, és ránéztem. Vártam, hogy elmenjen, de helyette csak állt és nézett. Ez már régen nem hoz zavarba. Lerúgtam a mini gatyám, és magamra rángattam a farmerom. Beléptem a cipőmbe és minden cuccom elkezdtem belegyűrni a hátizsákomba.

- Benji, nem szeretnél távozni? - kérdeztem rá.

- Kidobsz? - kérdezte a szíve fölött markolva a felsőjét.

- Ki. - nevettem. Oda jött és adott egy puszit az arcomra.

- Holnapod szabad. - mosolygott és távozott. Felvettem a pulcsim és a dzsekim, felvettem a hátizsákom és elsőnek lementem a büfébe.

- Kinek van kedve bulizni? - kérdeztem hangosan, hogy mindenki meghallja. Nagyrészt mérnökök ültek ott, így vagy nem is néztek rám vagy megrázták a fejüket.

- Ti tudjátok. - vontam vállat. - Nekem legalább van életem. - tettem hozzá hírtelen. Átmentem a szerelő gödörbe megnézni van-e még ott valaki, de már üres volt. Senki nem volt ennyire munkamániás.

- Kérdezd meg Sebastiant, ráférne a buli. - ment el mellettem Guill.

- Ezt pont a versenymérnöke mondja? - kérdeztem nevetve. Vigyorogva fordult vissza.

- Csak címlap ne legyen belőle. - felmutattam a hüvelykujjam. Azt nem mondta hol találom meg Sebastiant… ezen elgondolkodnom se kellett. Webber ma nem volt az épületben elméletileg, így Sebastiané volt a szimulátor.

Felmentem a szimulátor szobába és legnagyobb meglepetésre nem találtam ott. Felvont szemöldökkel álltam egy percig az ajtóba, aztán kifelé indultam, le a garázsba a motoromhoz. Végtére is nem az én dolgom eltűnt pilótákat keresgetni.

Lementem a garázsa és felültem a motoromra. Eszembe jutott milyen szar érzés egyedül lenni. A parkoló már majdnem üres volt. Csak azok voltak még itt akik, vagy szinte itt laktak, vagy mérnökök, akiket viszont a legkevésbé sem fog érdekelni, ha Sebastian egyedül van.

- Francba. - morogtam. Leszálltam a motorról és visszamentem az épületbe. Megálltam az aulában és elgondolkodtam, hogy merre lehet. Ha egyedül érezném magam én vagy inni mennék vagy valami olyan helyre ahol kevesen járnak, hogy elsüllyedjek az önsajnálatomban. Elkezdtem felfelé rohanni a lépcsőn. Hármasával szedtem a fokokat így elég gyorsan felértem a legfelső emeletre, amit üvegfal vett körbe. Csak kétszer jártam itt, de tudtam, hogy nagyon szép tud lenni.

Végül igazam lett, mert Sebastian ott állt az üvegfalnál és nézte a tájat.

- Nem vagyunk barátok. - mentem oda mellé. - A munkám miatt tudom rólad még a leghülyébb adatot is, de nem ismerlek. Nem tudnék egy gyerekkori barátodat sem felsorolni, sőt talán még a tesóid nevét sem tudom. - gondolkodtam el. - Azt tudom rólad, hogy van egy imádnivaló apukád, akivel nagyon szeretitek egymást. Tudom, hogy nem vagy kifejezetten babonás, de mindig balról szállsz be a kocsiba. Tudom, hogy soha nem adod fel, és tudom, hogy az utolsó szavad mielőtt felveszed a bukót Tommihoz mindig az, hogy a dobogó alatt találkozunk. - egy pillanatra elmosolyodott. - Fogalmam sincs a lelki világodról, mert soha nem beszélünk ilyenekről. Ha beszélünk, akkor 19 másik pasi is ott van, és a munkáról, vagy valami hülyeségről folyik a csevej. - vettem egy mély levegőt. - Nem tudom mi a baj és miért állsz itt fent, de sejtettem, hogy valahol egyedül vagy. Hallok pletykákat, hogy miért vagy Angliába már jó pár napja. Hallottam, hogy állítólag nagyon összevesztél Hannhával. Akit megjegyzem, nem ismerek, mert nem hozod soha el. - böktem meg a kezét durcásan. - De azt tudd, hogy soha nem vagy egyedül. Se most se a cockpitben. A csapatod mindig mögötted áll, és a rajongók is. Ezt jobb, ha nem felejted el. És az Istenért, Világbajnok vagy!

- Köszönöm, hogy itt vagy és ezt elmondtad. - mosolygott rám. - Tényleg nem szoktunk beszélgetni ketten. - ráncolta a szemöldökét.

- Gyere el velem a Three-be. - belenéztem a szemébe és kétkedést láttam benne. - Nem kel innod, ha nem akarsz. - nevettem. Hányszor próbáltuk rávenni, hogy igyon! Soha nem adta be igazán a derekát, csak minimális alkoholt volt hajlandó inni, bár neki az is már megártott.

- Rendben. - bólintott végül.

- De az én motorommal megyünk, mert nem akarom ott hagyni. - vigyorogtam rá.

- Viccelsz. - nyögött egyet fájdalmasan.

- Nem viccelek. - néztem rá kihívóan.

- Nem hiszem, hogy nekem nagyon szabad lenne motorozni. - jegyezte meg.

- Senki nem tudja meg. - szorítottam az ujjam a számra. Nem mentem egyből le a garázsba, hanem bementem a szobámba és odadobtam a tartalék dzsekimet és bukómat Sebastiannak. - Ezekbe senki nem ismer meg.

- Te megőrültél! - nézett rám hitetlenkedve.

- Néha nem árt. - kacsintottam rá. Felvette a dzsekit és a bukót, és úgy jött le utánam a garázsba, mivel lent minden be van kamerázva.

- Mindkettőnket kirúgnak, ha ez kiderül. - sopánkodott.

- De nem derül ki. - fejembe húztam én is a bukót és felültem. Sebastian felült mögém. - Kapaszkodj, mert ha bajod lesz, akkor tényleg végünk. - nevettem.

- Tuti megöl Christian ezért. - morogta. Hatalmas nagy vigyorral indítottam be a motort, és gurultam ki a garázsból. A plexi a bukókon kezelt üveg volt, így esély sem volt rá, hogy bárki is felismerje Sebastiant.

A gyárba vezető úton rendesen húztam a gázt. Imádtam száguldani.

Mikor beértünk a városba lassabban és megfontoltabban mentem, mintha egyedül lennék. Tudtam, hogy most nem csak a saját életemmel játszok, és azt is, hogyha valami baj lesz és megállítanak a zsaruk, vagy esünk akkor abból iszonyú balhé lesz. Én pótolható voltam, de nem hiszem, hogy tudnak egy Sebastian klónt találni.

Haza hajtottam, mert onnan csak két sarokra volt a Three, és hülyén vette volna ki magát, ha Sebastian a klubb előtt leszáll a motorról. Félúton viszont elkezdett szakadni az eső. Bőrig áztunk mire a háztömbhöz értem.

Beálltam a garázsba és nevetve vettem le a bukómat.

- Jól eláztunk. - ráztam meg a kezem, hogy a bőrkabátról lefolyjon a víz.

- Csak a gatyám tiszta víz. - tapogatta meg a combját. - De ez nagyon jó volt. - nevetett. - Kéne vennem egy motort, meg leraknia rá a jogsit.

- Inkább ne. - vigyorogtam. - Ne nézz körbe. Iszonyú kupi van nálam, de szerintem nem szerencsés ilyen időbe átmenni a Three-be. Közel van, de áh. - legyintettem.

- Tehát inkább leszünk nálad? - kérdezte vigyorogva.

- Ha gondolod. - vontam vállat. - De hívhatok Taxit is.

- Ha adsz egy pokrócot és lehetőséget, hogy megszárítsam a gatyám, akkor maradok. - nevetett. Kinyitottam a lakásom ajtaját, és Akira egyből megrohamozott.

- Gyere te. - vettem fel nevetve a pár hónapos kutyám.

- Hogy hívják? - faggatott.

- Akira. - simiztem meg a kutya fejét. - Ne nézz körbe. Nem vagyok valami tisztaság mániás.

- Nem gond. - azért csak körbe nézet… - Így sokkal otthonosabb.

- Örülök neki. Fürdő balra. - mutattam az ajtóra. Akira mint egy lányrajongó ment Sebastian után be a fürdőbe. Kiléptem a gatyámból a hálóban és felvettem az egyik szabadidő gatyámat.

- Van egy telefonszám a tükrödön. - jött ki a fürdőből Seb vigyorogva.

- Biztos a tegnap esti. - legyintettem.

- Én vagyok a ma esti? - kérdezte nevetve. Póló volt rajta meg a derekára csavart egy törülközőt.

- Nem. - nevettem. Oda dobtam neki az egyik szabadidő gatyám, amibe dolgozni szoktam. Uniszex gatya, se női, se férfi.

- Akira rosszabb vagy, mint egy csipogó rajongó. - hessegettem arrébb Sebastiantól.

- Nem zavar. - simizte meg a kutya fejét.

- Kérsz valamit? - indultam meg a konyha felé. kitártam a hűtőt és végignéztem mi van benne. - Van pezsgő, bor, kalinka, Red Bull meg citrom lé.

- Hááát. - nevetett.

- Kóstold ezt meg. - dobtam oda neki az egyik citromlevet. Meglepetten nézett a címkére. - Csak kóstold meg. - nevettem az arcán. Raktam fel vizet forrni. - Na? - kérdeztem mikor belekortyolt.

- Ez nem citromlé. - tartotta el magától az üveget.

- De az, csak nem olyan citromlé amilyenre te gondoltál. - vigyorogtam.

- Finom. - ivott bele megint.

- Örülök. - bólintottam. - Hááát mit szólnál hozzá, ha belecsábítanálak a rosszba, és rendelnénk pizzát? - néztem körbe. - Nem készültem úgy, hogy vendégem lesz.

- Ma már bármit. - nevetett.

- Válasz. - toltam elé a rendelő lapot. - Ja, ülj le ám nyugodtan. - néztem körbe. - Szórd arrébb a dolgaimat nyugodtan. - legyintettem.

- Én csak azt nem értem, hogy a motorhome-ba, a boxban a gyárban mindenhol patinás rend uralkodik. - nézett körbe vigyorogva. - Azt hittem mindenki a saját otthonába is pont akkora tisztaságot tart. Egyébként nálam ugyan ekkora felfordulás van. - nevetett. - Csak nálam a nagyobb térben jobba eloszlik.

- Nekem nem kéne nagyobb lakás. - levettem a vizet a gázról és dobtam bele tea filtert. - Évi 200 napot tuti elvagyok itthonról. A maradék napokon vagy anyunál vagyok, vagy valahol motorozom.

- Én azért valamivel többet vagyok otthon, mint te az biztos. - bólintott. - Meg átlagosan többet is alszom szerintem.

- Abban biztos lehetsz. - nevettem.

- Hát ha visszagondolok az utolsó futamokra, főleg az utolsóra, hogy mennyire táskás volt minden szerelőm szeme. - révedt el. - Mindig a pilótát piszkálják, hogy pihenje ki magát. Átlagosan hány órát alszol a futamhétvégéken?

- Háááát. - gondolkodtam el. - Ha egy olyan esetet nézek, mikor semmi baja a kocsinak péntekről szombatra megvan a 6 óra. Szombatról vasárnapra is. Csütörtökről péntekre kocsi átvétel van, szóval, ha én vagyok az ügyeletes, akkor egy percet sem alszom. - vontam vállat. - Ha baj van a kocsival, eltört valami, esetleg neki vágtad a falnak akkor legtöbbször pár órát, vagy egy percet sem alszom. Persze ezt mondhatnám többes számban is, mivel mi együtt kelünk, fekszünk, létezünk.

- Ti? - ráncolta a homlokát.

- Mi 20an. - bólintottam. - Az állandó szerelők olyanok mintha egy ember lennénk. Minket senki nem emleget külön. Mi vagyunk A Szerelők.

- Ez elég büszkének hangzott. - jegyezte meg mosolyogva. Megvontam lazán a vállam.

- Választottál? - böktem a pizzás papír felé.

- Tudod mikor ettem ilyet utoljára? - kérdezte nevetve. - Megfelel az, amit te eszel. Ahogy látom jártas vagy benne. - nézett a halom pizzás dobozra.

- Nincs idő keretem meg erőm főzni. - vontam vállat.

- Nem lenézésből mondtam. - emelte fel védekezően a kezét.

- Te most erre fele laksz, alszol? - kérdeztem miután megrendeltem a pizzát.

- Mármint itt Angliában? - kérdezett vissza. Óvatosan arrébb pakolt egy halom felsőt és gatyát, majd leült az egyik fotelbe. - Attól függ. Most hotelbe lakom. Általában a gyárban szoktam aludni.

- Én amikor tehetem, haza jövök. - néztem körbe. - Futamok közben látnád ezt a lakást. - vigyorogtam. - Semmi sincs így szanaszét.

- Nem vagy itthon akkor rend van mi? - nevetett.

- Az összes ruhám meg cuccom belefér két bőröndbe. - zártam a fejem. - Évad elején összepakolok két bőröndbe és egyszer az egyiket viszem egyszer a másikat.

- Nő létedre ilyen kevés cuccod van? - lepődött meg.

- Minek több cucc? - adtam a kezébe a bögrét. - Oda-vissza útra kell ruha, meg hétfőn, kedden meg szerda délelőtt van időm mászkálni. Utána végig csapatruhába vagyok, amit mindig a helyszínen kapok meg. Egyedül ezek az overalljaim vannak itthon, de ezeket csak a gyárban használom.

- Hát nekem nem megy ennyire könnyen. - nevetett. - Bár nekem sem szokott sok cuccom lenni. - gondolkodott el. - Mondjuk nem is tudnék mindig a pályán aludni a zsivajba. Valamennyi beszűrődik.

- Én megszoktam. - vontam vállat. - Meg mire mi lefekszünk már senki nincs ott, aki nem kint alszik. Reggel meg úgy kelünk, hogy mi már kint ülünk a büfébe reggelizve mikor az első mérnökök kiérnek.

- De én úgy tudom más csapatoknál a szerelők is hotelben alhatnak. - viccesen mutatott a kezébe a mosolygós bögrém.

- Nekünk is meg van rá a lehetőségünk. - magyaráztam. Közben csengettek így oda mentem az ajtóhoz. - Csak korábban kéne kelni és később feküdnénk, ha mindig átverekednénk magunkat a hotelig. - átvettem a pizzákat és lepakoltam a pultra őket.

- Nem fizetsz? - lepődött meg. - Pont mondani akartam, hogy majd én.

- Ismerem a tulajt. - vigyorogtam. - Havonta fizetek. Nem tartok itthon pénzt. Annyira nem biztonságos környék. - nevettem. - Sonkás pizza. - toltam elé. - Nyam-nyam. - nyaltam meg a szám. Imádtam.

- Egy nő, akit le lehet a lábáról venni, egy sonkás pizzával. - nevetett. - Aki elfér egy hétre egy bőröndbe, és aki bármelyik másik pasinál jobban ért a kocsikhoz és rajong a Forma 1-ért. Pasik legnagyobb álma. - vigyorgott rám.

- Tegyük hozzá, hogy a fociért is. - vigyorogva haraptam bele a pizzámba. Sebastian nagy szemekkel nézett rám.

- Emlékszem rá. - morogta, de közbe a számat nézte fájdalmas arccal. - Nem égeti szét a szád? Még tűz forró.

- A munkával járó előnyök. - nevettem. - Bármilyen forró kaját meg tudok enni. Nem sok időm van megfújogatni. Általában fél óra a tiszta ebédszünetünk. Rosszabb esetbe 10 perc vagy annyi sem. Ilyenkor jól jön, ha gyorsan tudsz sokat enni, ha nem akarsz éhen halni. - meglepetten nézett rám. - Nem vagyok nyámmogós mérnök. - nevettem. - De vissza ne mond nekik.

- Kezdem azt gondolni, hogy ti utáljátok a mérnököket. - nézett rám huncut mosollyal.

- Én ember párti vagyok. - mondtam egyszerűen. - A mérnök nem ember, vagy csak ritka esetben.

- Tudsz ritka esetre példát mondani? - nevetett.

- Guill. - mondtam teli szájjal. Mit nekem etikett? - Vagy Rocky ahogy te hívod.

- Tényleg, ti miért Guillnek hívjátok? - faggatott.

- Mert Kiejtésben hasonlít a Gillette szóra, ami egy penge márka. - magyaráztam. - És vág az esze, mint a penge. Tehát Guill.

- Ez jó. - nevetett. - Erre nem is gondoltam.

- Már nem is tudom ki kezdte el. - gondolkodtam.

- Mióta vagy a csapatnál? - faggatott. A konyha pultnál ültünk a bárszékeken, és ott ettük a pizzát.

- Eza az év lesz a 4. - mondtam két falat között. - 2008-ben kezdtem, de akkor csak még, mint csicskás, és potenciális célpont. - gondoltam vissza nevetve. - 2009-ben kezdtem el rendesen dolgozni. Az volt az első igazi szezonom.

- Akkor tulajdonképpen velem együtt kezdtél. - elmélkedett.

- Igen, de az volt az előnyöm, hogy már ismertem mindenkit. - bólintottam.

- Végülis én is ismertem már szinte mindenkit. - gondolkodott el. - Fura volt. Most már annyira megszokott, hogyha jó pár év múlva elmegyek a csapattól nagyon fog hiányozni ez a banda.

- Ne menj el. - vontam vállat.

- Míg versenyképes lesz a kocsi, addig nem váltok, abban biztos lehetsz. - mosolygott. Valami nem volt oké, amikor kinéztem az ablakon. Oda mentem és kinyitottam, hogy ki tudjak hajolni.

- Nem tudom milyen terved volt mára, de estére jobb, ha nálam maradsz. - mondtam Sebastiannak. Megfordultam és annyira közel állt hozzám, hogy egy pillanatra ledermedtem. Volt valami abban, mikor valakinek az intim szférájába hírtelen lépnek be. Valami nagyon bűnös, és titokzatos. És valljuk be, az embernek egyből az jut eszébe, hogy vajon megcsókol-e?

- Mert? - kérdezte halkan. Éreztem a forró leheletét az arcomon. Nem tudom, hogy a francba csinálja, de mentol illata volt a szájának, pedig esküdt mertem volna tenni, hogy nem az elmúlt 10 percben mosott fogat. Egyszer kiszedtem belőle.

- Esik a hó. - súgtam vissza. Nem én akartam lenni az aki ellép, és megfutamodik. Annyira meglepődött az állításomon, hogy ellépett előlem és az ablakhoz ment. Utáltam mikor egy pasi hatással van rám. Gyűlöltem én lenni, a játékszer. Én játszottam a pasikkal, és nem hagytam, hogy ők velem tegyék ugyan ezt.

- Pár perce még az eső esett. - értetlenkedett. Az órára néztem, ami már hajnali egyet mutatott. Már meg se lepődtem a dolgon. Gyakran eltűnnek órák az életemből.

- Ami azt illeti, hajnali egy van. - böktem a fejemmel az óra felé. Egyik döbbenetből esett szegény a másikba.

- Nem akartam eddig itt zavarkolódni. - nyögött lemondóan.

- Nem zavarsz. - pislogtam rá a pizzám felett. Megettem az utolsó szeletet és kitártam a hűtött, hogy kivegyek egy kutyakaja konzervet.

- Gyere Drága, rólad meg el is feledkeztem. - leguggoltam Akira táljához és az egészet beleöntöttem. - Nagyon jó kutya vagy. - adtam a fejére egy puszit és hagytam enni.

- Ha nagyon borzong itt aludni nálam, akkor visszaviszlek a gyárba, bár biztos, hogy az összes út jeges. - mondtam. Rémülten nézett rám. - Van kocsim is. - nevettem mikor rájöttem, hogy valószínűleg a motor miatt nézett így.

- Ha nem zavarok inkább maradnék. - pillantott ki az ablakon. - Ilyen időbe még én se szívesen megyek ki kocsival.

- Végképp nem úgy, hogy én vezetek. - nevettem. Bocsánatkérően nézett rám. - Nyugi megértem. - legyintettem. - Neked agyadra megy, ha más vezet, nekem agyamra megy, ha más turkál a kocsimba vagy a motoromba. - megindultam a vendégszoba felé. - Megágyazok neked. - felhúztam egy ágyneműt és elrendeztem a nagy francia ágyon.

- Van holnapra valami programod? - érdekelődtem.

- Majd délután 5kor lesz egy megbeszélés, amin ott kell lennem. - magyarázta.

- Hát ez az este nem úgy alakult, ahogy terveztük. - jegyeztem meg kifelé a szobából. - Tied a fürdő, menj nyugodtan.

- Neked van valami programod holnapra? - szólt utánam. Visszaléptem az ajtóba.

- Szabadnapos vagyok. - magyaráztam. - Holnap Webbernek lesz üléspróbája. Mi holnap nem dolgozunk.

- Akkor sokáig alszunk? - kérdezte reménykedve.

- Alszol amíg csak akarsz, vagy tudsz. - nevettem. - Nem egy vad környék, ha nem zavar az útról beszűrődő zaj.

- Az nem zavar. - rázta a fejét.

- Akkor jó éjt. - mosolyogtam. - Törölköző van a fürdőbe. Használj mindent bátran. Mintha otthon lennél. Borzalmas házigazda vagyok, szóval nem viccelek. - nevetve hagytam ott.

A nappaliba megtapogattam a radiátort, hogy fűtenek-e legalább, de szerencsére igen. Akira füle tövét vakargatva néztem a hóesést, ahogy ellépni a környéket. A fürdőből hallottam a víz zubogását. Azt terveztem, hogy nagyon beiszok ma este, és egy jót bulizok. A hülye időjárás miatt sajnos ez elmaradt ma este, pedig holnap szabis vagyok.

- Kell a pihenés, igaz? - kérdeztem Akirát. Nekem dörgölte a fejét és belenyalt a tenyerembe. Mikor Sebastian törülközővel a derekán kijött a fürdőből egy pillanatig csak néztem. Soha nem tartottam rossz pasinak, de így vizes hajjal, egy száll törülközőbe megmozdult bennem valami.

- Mi az? - kérdezte kicsit elpirulva. Felnevettem. Olyan volt, mintha én lennék a gonosz néni, aki megrontja! Értetlenkedve nézett rám. Elpirulva olyan kisfiús volt, mégis nagyon szívesen fogadtam volna be az ágyamba.

- Semmi. - mondtam végül. - Csak nőből vagyok, és te egy nagyon jó pasi vagy. - magyaráztam. Mosolyogva mentem be a fürdőbe. biztos voltam benne, hogy még akkor is ott állt a fürdő előtt mikor én már rég becsuktam az ajtót.

Megfürödtem, és megmostam a hajam. Mikor kiléptem a forró gőzben úszó fürdőből a vendégszoba ajtaja már csukva volt és nem hallatszódott ki motoszkálás. Halkan mentem be a szobámba, és magamra csuktam az ajtót. Felvettem egy bugyit és egy nagy pólót és úgy dőltem végig az ágyon. Akira elkezdte az ajtót kaparni.

- Ne haragudjon hölgyem, önről megfeledkeztem. - engedtem be. Egyből felugorott az ágyra. Visszafeküdtem, és Akirát átölelve aludtam el elég gyorsan.