Kanada - Európa 1

Hát itt a fejezet!! =)

Eltaxiztam Crishez, és már lazán besétáltam. A ház csendes volt, csak a hálóból szólt halkabban a zene.

Beléptem Cris szobájába, és elmosolyodtam, ahogy láttam, hogy a nyaralásra pakol.

- Szia – sétáltam oda felé, és megöleltem. Visszaölelt, de el is tolt magától.

- Szeretném, ha visszamennél Angliába – mondta a ruháit pakolászva.

- Miért? – kérdeztem vissza. Földbe gyökerezett a lábam. Mit tettem vajon ezúttal?

- Azt szeretném, ha befejeznénk ezt a kapcsolatot – nézett rám. Ezt ő már eldöntötte. A lábaim nem bírtak volna már sokáig el. Leültem az ágyára.

- Mit akarsz ezzel elérni? – kérdeztem. Le voltam sokkolva.

- Szerintem egyértelmű – nézett a válla fölött rám.

- Szerintem nem – vágtam rá.

- Nem engem szeretsz – fordult vissza a gardróbjához. – Több időt töltesz vele, többet beszélgettek. Ha velem vagy, akkor is máshol jársz gondolatban.

- Kiről beszélsz? – játszottam az értetlent.

- Vettelről – húzta el a száját. – Még a Danival való találkozásod sem mondtad el nekem. Ő biztos tud róla. – Lehajtottam a fejem, hiszen igaza volt. Nem mertem Crisnek Danit elmondani, Sebastiannak viszont igen.

- Cristiano – sóhajtottam fel. – Sajnálom – nyögtem ki.

- Nem te döntöd el, hogy kit szeress – vont vállat. Laza akart lenni, de annyira már ismertem, hogy tudjam, fáj neki a dolog.

- Téged is szeretlek – suttogtam. Oda jött elém.

- Tehát szereted – sóhajtott fel. – Lehet, hogy szeretsz, de nem osztozom azon, ami az enyém. Vele főleg nem.

- Nem akarlak elveszteni – csordult ki egy könnycsepp a szememből. Éreztem, ahogy a lelkem megkeményedik. Mintha végleg bezárkózott volna egy fal mögé és még én sem tudtam, mit érzek igazán.

- El fogsz – ült le mellém. – Remélem nem várod el, hogy barátok legyünk ezek után.

- Miért most? – kérdeztem ránézve.

- Mert nem bírom veled – vallotta be. – Nem bírom tovább kezelni a pesszimizmusod.

Annyi mindent szerettem volna a fejéhez vágni, de nem tudtam semmit felhozni. Az emlékek és minden érzés eltűnt bennem. Mintha valaki kiradírozta volna őket belőlem.

Felkeltem, és kikerülve otthagytam. Felvettem a vállamra az utazóm, és kimentem a házból. Nem fájt az elvesztése. Nem volt semmi érzelem.

Annyira a gondolataimba merültem, hogy már otthon feküdtem a kanapén egy bús Akirával a földön fekve, mikor magamhoz tértem. Először nem értettem mi rántott vissza a földre. Aztán észleltem a telefonom csörgését.

- Szia! – köszönt bele vidáman Sebastian. – A szülinapomat Kimi egy nagy bulival akarja megünnepelni. Reméltem, hogy el tudsz jönni.

- Szia – szólaltam meg rekedten. Nagyot dobbant a szívem, de az érzésem még mindig sehol sem voltak. – Ha mondasz egy helyet és időpontot, szívesen elmegyek.

- Július másodikán valamikor délelőtt érkezz, és azt tudod, hogy hol lakom. Majd megyünk innen Kimihez – magyarázta vidáman. Elmosolyodtam a lelkesedésén.

- Rendben, de addig még úgyis találkozunk – jegyeztem meg. Valencia jön. Pont egy spanyol pálya. Csodálatos. Most először fordult elő velem, hogyha a következő futamra gondoltam, nem zsongtam be. Nem akartam elmenni. Nem akartam Spanyolországban lenni.

- Persze, persze – mondta szórakozottan.

- Mi a jókedved oka? – faggattam.

- Jön Hannah egy hétre – újságolta. Elhúztam a számat.

- Hát jó pihenést – reagáltam le. – Mennem kell, ne haragudj, millió dolgom van itthon.

- Bocs, ha feltartottalak – szabadkozott egyből.

- Rád mindig rádérek – ahogy kimondtam, már bántam.

- Én pedig rád, Hugica! – nevetett. Nem tetszett, hogy a húgának titulált. Két okból sem.

- Idősebb vagyok nálad, Sebastian – morogtam. – Neked még csak most jön a tejfogad – piszkáltam.

- Nővérem már van. Kettő is – morogta. – Hagylak, nem tartalak fel.

- Jól van. Szia! – megvártam, míg ő is elköszön, és kinyomtam a telefont, majd ledobtam az asztalra és visszafeküdtem a kanapéra.

**

Kedden reggel bementem a gyárba, mellettem pont elsuhant Mike. Mire utána szóltam volna, már a lépcsőn rohant felfelé.

Lementem a szerelőgödörbe, ahol nagyban folyt még a kipakolás.

- Hát te? – nézett rám Ben.

- Jöttem megnézni mi van, és jelentkezni, hogy jövök a héten melózni, ha kell – vontam vállat. Furán nézett kicsit rám, de nem tett megjegyzést.

- Szerdán, csütörtökön és pénteken zárva lesz a gyár főépülete – magyarázta. – Tehát szabis lesz az összes főépületben dolgozó.

- Hogy-hogy? – vontam össze a szemöldököm.

- Rágcsáló- és bogárírtás lesz – forgatta meg a szemét. – Valamelyik irodában találkoztak egy csótánnyal, és a karbantartók szerint egerek is vannak. Így Horner kötelező szabadnapot adott.

- Oké – mondtam semlegesen. Semmi nem bírt kibillenteni a semmilyen hangulatomból. – Segítsek kipakolni?

- Vedd át – adta a kezembe a papírt. Általában én szoktam a leltárt írni, míg a többiek kipakolnak, de mostanság átvette tőlem Ben, mert inkább szabadnapot adott mindig, hogy Crissel lehessek.

A srácok elég furán néztek rám, mikor meglátták, hogy én vagyok ott és nem Ben, de szerencsémre senki nem tett megjegyzést.

Legalább 3 órája lehettem ott, mikor Sebastian bejött a kétszárnyú ajtón.

- Lezárták a szimulátort! – jött oda hozzám panaszkodva.

- Neked nem otthon kéne lenned, pihenni és Hannah- t kényeztetni? – érdeklődtem.

- Neked nem nyaralni kéne Ronaldóval? – kérdezett vissza. Felhúztam az egyik szemöldököm és visszafordultam a lapomhoz.

- Ezt megbeszéltük – bólintott. Nem volt igazán jó kedve. Inkább tűnt morcosnak és kicsit talán hisztisnek, mivel minden bemászkáló szerelőnek elpanaszkodta, hogy nem tud szimulátorozni.

- Nem akarsz inkább hazamenni? – vetettem fel, mikor már kezdett idegesíteni.

- Nem – vágta rá.

- Összevesztél az otthoniakkal? – faggattam. Rám nézett a kék szemeivel.

- És te miért is nem vagy Madridban? – egyből ráérzett, hogy tud eltéríteni.

- Megbeszéltük – mondtam ezúttal én.

- Még szimulátorozni se tudok – morgott. – Legalább adjatok itt munkát – nézett rám.

- Odacsoszogsz szépen a falhoz, leveszed azt a nagy dobozt, és szétválogathatod a csavarokat – mondta neki Max, aki bent állt az ajtóban. Várta, hogy a többiek hozzák a cuccokat, amiket egyből az elzáróba pakoltak.

- És erre miért van szükség? – érdeklődött a német értetlenül.

- Azért, hogy messze legyél tőlem, és ne halljam, hogy 23 éves létedre óvodás kislányként nyávogsz –vágta Sebastian fejéhez.

- Nem is kell szétválogatni, igaz? – nézett rám, mikor Max bement a kamrába.

- Nem hát! – vigyorodtam el.

- Max kicsit mintha ingerlékeny lenne – jegyezte meg halkan.

- Tudod mit, Sebastian? – néztem rá. – Száguldásra vágysz?

- Igen! – vágta rá.

- Menj szépen akkor fel a szobádba, készülj össze úgy, hogy máshol éjszakázol és 3 nap múlva este érsz vissza – magyaráztam neki a pillanatnyi ötletem.

- Nincs kedvem menni sehova – húzta a száját.

- Csak csináld, megjön a kedved, hidd el – löktem meg az ajtó felé. – Fél óra múlva végzek, a bejáratnál várj meg.

- De hova megyünk? – tárta szét a kezét.

- Nem tudom – vontam vállat. – Pakolj fürdőgatyát is!

- Kocsival megyünk? – kérdezett még rá. Elvigyorodtam. Felnevetett és már ki is ment az ajtón.

Ahogy végeztem, már siettem is kifelé. Sebastian a kocsimnak dőlve várt.

- Ülj be – nyitottam ki és már be is dobtam magam.

- Tényleg nem tudod hova megyünk? – kérdezte.

- Most hozzám – fordultam rá a gyárból kivezető útra. – Összeszedek én is valamennyi cuccot, és kiderül.

- Oké, ott ragadni sehol sem fogunk – dőlt hátra.

- Honnan veszed? – néztem rá.

- Pénz lesz nálam, és egy telefon, és jön a felmentő sereg – vigyorgott.

- Kire gondolsz? – ráncoltam a homlokom.

- Kimi, Tommi… - vigyorgott.

- Tomminak szóltál, hogy eltűnsz? – jutott eszembe a finn.

- Hogyne – bólintott.

Felsiettem a házba, és átvittem Akirát a szomszéd nőnek, hogy figyeljen rá. Összeszedtem egy rakat váltás fehérneműt, pár nyári ruhát, és pár pólót, meg két gatyát. Oda dobtam az egyik motoros felszerelésem Sebastiannak.

- Öltözz – vigyorogtam rá. – Bukót szépen itt fent felveszed, és le nem veszed, bárki kér rá.

- Ezért Christian elevenen megnyúzna – vigyorgott. Tetszett neki, hogy tilosba jár.

- Engem meg gondolkodás nélkül kirúgnának – vontam vállat. Lerángattam magamról a gatyámat, és leültem a fotel karfájára, hogy felvegyem a szűk motoros gatyám. Ahogy felkeltem, és felhúztam rajta a cipzárt, Sebastianra néztem, aki totál vörösen nézett engem. Találkozott a pillantásunk. Én elnevetettem magam, ő pedig még jobban elvörösödött. Lekaptam a pólóm is már csak azért is előtte, és átvettem egy atlétát, hogy arra vegyem rá a motoros kabátom.

- Sebastian, öltöznél? – érdeklődtem tőle vigyorogva.

- Neked mióta ekkorák a melleid? – kérdezte, de ahogy végigmondta rájött, mi csúszott ki a száján és már a füle is vörösödött.

- Mindig is ekkorák voltak, csak az overáll alatt le vannak nyomva – válaszoltam a kérdésére. Leültem a fotelbe, és néztem, ahogy kioldja az övét.

- Mit csinálsz? – nézett rám.

- Te végig nézted, ahogy átöltözöm, akkor én is végig nézem a te öltözködésed – vontam vállat vigyorogva. Tetszett, hogy ennyire zavarban van.

Nem kifogásolta, bár látszott, hogy szégyellős.

Ahogy lekerült róla a gatya, nem látványosan, de végignéztem rajta. A combján az izmok látszódtak, ahogy hajlongott a másik gatyáért. A boxerén át tökéletesen látszódott, hogy merevedése van. Próbáltam nem látványosan nyelni egyet. Ahogy megfordult a másik gatyáért, megnézhettem magamnak a fenekét is. Teljesen korrekt volt. Elgondolkodtam, hogy milyen lehet belemarkolni.

Majdnem sajnálkozva felnyögtem, mikor felkerült rá a motoros gatya, ami sajnos pasi gatya volt, így elég bő.

Jött a következő merénylet az idegeim ellen, levette a pólóját. Egyből hasonlítgatni kezdtem Cristianóhoz. Rájöttem, hogy míg a portugálnak kemény, már-már kényelmetlen és túlzó izmai voltak, addig a német pilótának lágyabb vonású hasa és mellkasa volt. Annyira szívesen végighúztam volna rajta a kezem, hogy milyen lehet a tapintása a fehér bőrének.

Mikor felkerült rá a felső, megint nyeltem egyet, hogy a kiszáradt torkom ellenére legyen hangom.

- Menjünk - keltem fel. Odadobtam Sebastiannak a hátizsákom. – Pakolj bele, ha tudsz.

Én addig bezárom a lakást.

Nem tudom, hogy csinálta, de bele tudott mindent pakolni a hátizsákba.

- Indultál már úgy el, hogy nem tudtad hol kötsz ki?- faggattam.

- Nem – rázta a fejét.

- Bukó, kesztyű – adtam a kezébe. – Nincs rád szabva, de talán túléled, Bajnok – piszkáltam.

- Neked is van személyre szabott bukód – jegyezte meg.

- Az más - vontam vállat.

Visszavettem még egy kicsit a bukót a kezéből, és belekötöttem a mikrofont is.

- De jól jön ilyenkor a Forma 1-es szerelőtudás – vigyorgott.

- Ha van MP-d itt, akkor itt a zsinórja a fülesnek – emeltem meg a fekete madzagot.

- És ha nem ilyen dugós? – érdeklődött. Már lent álltunk a garázsomba. Kinyitottam az egyik szekrényt, és az egyik vasdobozból dobtam oda neki átalakítót.

- Köszi – biccentett egyet. Gyorsan a saját bukómba is bekötöttem a rádiót, és rádugtam a saját lejátszóm.

Odamentem Sebastianhoz, és lehúztam a motoros kabát cipzárját. Meglepetten nézett rám. Leguggoltam előtte, és a mikrofon csatlakozójához hozzákapcsoltam egy gombot. Kisollóval kivágtam a kabát bélését, és áthúztam a zsebrészbe a gombot és akkor már a lejátszót is.

- Nem kelnél onnan fel, kérlek? – Felnéztem a kék szemekbe. A bukó már a fején volt. Akkor esett le, hogy milyen pózban vagyok. Nevetve álltam fel.

- Bocs – ráztam meg a fejem. Gyorsan megcsináltam magamnak is a kapcsolót, utána Sebastianhoz fordultam.

- Na szóval – vettem egy nagy levegőt. – Van mikrofon a bukódban, mint a Forma 1-esben. A zaj valószínűleg nem lesz annyira szűrve, de érteni fogjuk egymást, ha hangosabban beszélsz és nem motyogsz. Nem vagyok Rocky, aki megért, ha motyogsz – vigyorogtam. Jó kedvem volt a motorozás gondolatától, és talán attól, hogy Sebastian is itt van velem.

- Zenétől nem foglak hallani – kötekedett.

- Egyszerre a kettő nem működik – ráztam a fejem. – Vagy ez, vagy az. A rádió megszakítja a zenét.

- Ne kötekedjek egy szakértővel, mi? – kérdezte nevetve. Bólintottam, és felvettem én is a bukót.

Felültem a motorra, és megvártam, míg a német is felkászálódik mögém.

- Mondj egy útirányt! – mondtam neki már rádión.

- Passz – válaszolta.

- Akkor menjünk jobbra – fordultam rá az autópályára.

**

Csak akkor indultam meg az egyik motel felé, mikor már sötét volt, és Sebastian is megjegyezte, hogy szívesen pihenne.

Megálltam a bejáratnál, és levettem a bukóm.

- Te ne vedd le. Majd a szobában – figyelmeztettem. – Nem kell felismernie senkinek. Maradj itt.

- Nehogy már egy nő fizessen! – jött utánam.

- Jó, holnap meghívsz fagyizni! – forgattam a szemem.

- Tudok jobbat – láttam a szemén, hogy vigyorog. – Menjünk a kikötőbe, és hajózzunk ki.

- Eszednél légy, szerinted egyik percről a másikra adnak csak úgy nekünk egy kisebb hajót? – tártam szét a kezem. – Azt előre foglalózni kell.

- Most hol vagyunk? – nézett körbe. – Átjöttünk az szigetről az biztos – nézett körbe.

- Évry-ben vagyunk – válaszoltam. - Valahol Párizs alatt.

- Igen? – nézett rám döbbenten. – Hány órát jöttünk? – szedte elő a telefonját.

- Este hét fele indultunk – gondoltam vissza. Fájt minden tagom.

- Hajnali fél három van – nevette el magát. – Ez hihetetlen.

- Úgy tűnik igaz – nevettem. – Bár egy órával beljebb vagyunk időzónában már, azt hiszem – gondolkodtam el. – A Francia Nagydíj rendesen van közvetítve.

- Ez… hihetetlen. - hápogta még mindig.

- Na jól van, Bajnok, gyere és aludjunk – indultam meg megint a recepció felé.

- Várj – szólt utánam. – Menjünk holnap reggel Monacóba.

- Mert? – kérdeztem vissza.

- És akkor hagyom, hogy most te fizess – A kék szemek csillogtak. Valamit kitalált.

- Oké – vontam vállat. Nem faggatóztam, most jól esett a spontán döntéssorozat.

Bementem és kivettem egy kétágyas szobát. Szerencsére nem voltunk egy rossz szappanoperában, így volt dögivel szoba, nem csak egy franciaágyas.

- Gyere, Főnök, pihenjünk – mentem oda hozzá, mivel a motor mellett hagytam, hogy figyeljen rá. Odatoltam a motort a szoba ajtajához, és ott támasztottam le.

Bementem a szobába és vigyorogva néztem végig.

- Gondolom találkoztál már nagyobb luxussal is – néztem a pilótára. Azt hittem egy szájhúzást vagy valamit látok tőle, de egyből ledobta a bukót, és végigdőlt az ágyon.

- Fáj a combom meg a fenekem – nyögte.

- Ezt ne hangoztasd, mert azt hiszik, hogy letértél a hetero életvitelről – nevettem. Bevonultam a fürdőbe és gyorsan letusoltam.

A meleg víztől teljesen bekábultam. Kicsoszogtam törülközőben a szobába és végigdőltem az ágyon. Az sem érdekelt, hogy doh szaga volt az ágyneműnek. Magamra húztam a takarót, és az utolsó emlékem, hogy Sebastian ledobja a dzsekit és bemegy a fürdőbe.

**

- Te nem vagy normális! – néztem Sebastianra hitetlenkedve. Monacóban a tengerparton álltunk, és most én voltam döbbent, míg a pilóta csak vigyorgott. Egy fekete hajó mellett álltunk, és Kimi lazán sapiban és napszemüvegben vigyorgott ránk a fedélzetről.

- Ilyen a mesében sincs – nevettem el magam.

- Na mennyi eszem van – vigyorgott Sebastian.

- Maradjunk annyiban, hogy volt egy jó ötleted – vigyorgott Kimi. Én nevettem, Sebastian már kevésbé.

- Hááát…tudod Sebastian, minden álmom volt egy jóképű, gazdag pasi, aki ért a kocsikhoz, van esze – soroltam. – És még yachtja is van – vigyorogtam.

- Ez nem jött be, nem hittem, hogy rólam beszélsz – nevetett a német.

- Ki mondta, hogy azt akartam, hogy azt hidd? – néztem rá. – Kimi, a motorom fel tudjuk vinni? Nem akarom itt hagyni.

- Megoldjuk – legyintett.

- Péntek délután Angliában kell lennem – fűztem hozzá már a minibár mellett ülve.

- Jó lesz az szombat estének – legyintett Sebastian. – Majd beszélek Christiannal.

- Hidd el, kislány, elleszel velünk – vigyorgott rám Kimi. – Nem a focista pasiddal kéne lenned?

- Úgy döntöttem a pilóták jobbak - nevettem. Kimi helyeslően biccentett.

- Ti most egymással kezdegettek? – érdeklődött Sebastian.

- Nyugi, Kimi meglesz ma este, utána a tied vagyok – vicceltem. Sebastian nevetett, Kimi pedig csak mosolygott.

- Nem kapsz meg – néztem komolyan a finnre. - Feleséged van!

- Minden bizonnyal – vigyorgott el. – Nem kaplak meg? – kérdezett vissza. – Fogadjunk, hogy még a nyári szünetig kikötsz az ágyamban.

- Fogadjunk – bólintottam.

- Ha nyerek, abban a percben megszabhatom a teljesítendő feltételt – mondta némi gondolkodás után.

- Rendben, de ha én nyerek, a nyári szünetben három alkalommal megszabhatok neked valamit – gondolkodtam én is el. Már tudtam is mi lesz az a három.

- Akkor legyen nekem is három – bólintott.

- Sebastian, te vagy a tanú, hogy fogadtunk – nézett a németre.

- Oké –vont vállat. – Nekem nem mondjátok el, mit kéne a másiknak csinálni?

- Én biztos, hogy nem - vigyorogtam.

- Ez legyen meglepetés – húzta el az ajkát félmosolyra a finn.

Mi a tippetek Kimi és Barby mit találtak ki a másiknak( Kiminél főleg azaz egy, amire gondolt elsőnek)? Kimi ágyába kerül Barby?