Török- Spanyol 1

Hatalmas köszönet illeti Rékát, aki iszonyú nagy türelemmel fordul az irányomba, és eltűri a firkászi hisztijeimet! =)
A fejezet végén pedig vár rátok egy kérdés ;)

Reggel nagyon zaklatottan és fáradtan ébredtem. Egyedül feküdtem a hatalmas franciaágyban és egy pillanatra pánikba estem, hogy Cris teljesen magamra hagyott, de kint meghallottam Akira ugatását az udvarról, így már nem is voltam annyira egyedül. Fáradtan keltem fel, és a fürdőben belenéztem a tükörbe.

A hajam teljesen kócos volt, és nagyon bután elfeküdtem. A vízálló sminkem még a futamról bírta a strapát, bár az arcomon nyomot hagyott a párna, és a szemem alatt enyhe karikák voltak.

Letusoltam, és magamra rángattam egy szabadidőgatyát, és kiszedtem egy ujjatlan trikót Cris szekrényéből. Kicsit kihúztam a szemem, és összefogtam a vizes hajam. Nem voltam még mindig teljesen vállalható állapotban, de azért már kinéztem valahogy.

Kiléptem a hálószobából, és a kicsi Cris a másik szobában rákezdett a reggeli sírására. Egyből odavettem az irányt, és kiszedtem a kiságyából.

- Jó reggelt, fiatalúr – mosolyogtam rá. Hatalmas babamosollyal viszonozta a gyér próbálkozásom.

Valamit gügyögött, de még ha értelmes is volt, biztos nem angolul tette, így nem tudtam, mit szeretne. Mikor az ajtó felé kezdett nyújtózkodni akkor értettem meg, hogy ki szeretne menni a szobájából. A kezemben a Törpével mentem ki először a nappaliba, de ott senki nem volt. Átmentem a konyhába, de csak egy cetli volt a pulton meg a gáz mellett pár fazék.

„ Anyát és a többieket megkértem, hogy látogassanak haza Portugáliába pár napra. Anya főzött neked, mielőtt elindultak volna. A fiam itt marad velünk, talán segít neked helyrejönni! =) Egy körül érkezem. CR”

Ránéztem az órára, és fél 12 volt.

- Apád egyedül hagyott velem – néztem a vidám kisfiúra. – De azért látom a Mami rendbe rakott, mielőtt itt hagyott volna – néztem végig a kisfiún. Kantáros gatya volt rajta meg egy zöld póló. Még zokni is volt a lábán.

- Gyere, megnézzük Akirát – indultam kifelé. Reméltem legalább negyedét érti abból, amit mondok neki. Fogalmam sem volt, mennyit értenek a gyerekek. Azt se tudtam, mikor tanulnak meg járni vagy beszélni.

Igazából azt sem tudtam, hogy ez a picúr tud-e járni már. Bizonytalanul láttam már lépkedni, de az nem ugyanaz. Szerintem legalábbis.

Kimentem a kiskölyökkel a kezemben a kertbe, ahol Akira egyből odafutott hozzánk, és körbeszaglászott, hogy a hideg orrát utána a kezemnek nyomja.

- Jobb helyed van itt, mint abban a pici lakásban, igaz? – kérdeztem tőle szomorkásan. – Míg Cris megengedi, hogy itt legyél, maradhatsz, nem zárlak vissza oda – simiztem meg a fejét. Leguggoltam hozzá, és a pici Cristiano addig ficánkolt, míg le nem tettem. Belekapaszkodott a combomba és úgy álldogált. Egy idő után pedig a popsijára huppant rá.

Talán fél órája lehettünk kint, mikor megszólalt a kapucsengő. Akira egyből odarohant. Felvettem a kissrácot, és előre sétáltam.

Csak egy fehér Audit láttam. Nem Cris volt, ez már biztos.

Mire a kapuhoz értem, kinyílt a kocsi ajtaja, és én megtorpantam. A gyomrom bukfencezett egyet.

- Hola – jött oda a kapuhoz a kocsi tulajdonosa. – Te vagy Barby, ugye? – kérdezte, nem teljesen helyes angollal, de legalább tudott mondani valamit. Az első, ami a fejemen átfutott, hogy hozzám beszél.

Csak bólintani voltam képes. Cris fia bizonyára egyből megismerte az apukája csapattársát, így nyújtózkodni kezdett felé.

- Cristiano itthon van már? – próbálkozott tovább az angollal, és mosolyogva várta, hogy szóhoz tudjak jutni a saját megdöbbenésem után.

Nyeltem egyet, és vettem egy mély levegőt.

- Még nincs itthon, úgy tudtam, edzésen van. – Most esett le, hogy ha ő itt van, akkor Crisnek is végeznie kellett volna.

- Esetleg nem tudod mikor ér vissza? – kérdezte mosolyogva.

- Esetleg tudom – tértem végre észhez. – Azt írta nekem cetlin, hogy egy körül ér haza.

- Esetleg megvárhatom bent? – kérdezte. Elvigyorodtam.

- Esetleg – bólintottam. – Kinyitom a kaput. De be kell hozzá mennem, mert a kódot nem tudom – magyaráztam. Bólintott és visszaszállt a kocsijába. Bementem a házba, és beengedtem a kapun. Behajtott oldalra a kocsimegállóra, és befelé indult.

- Öcskös, felfogod, hogy Iker Casillas van itt, és nekem remegnek a lábaim picit? – kérdeztem a kisfiútól, aki édesen vigyorgott rám. – Nem, te nem osztod a dolgot – morogtam. A tegnapi bajaimat teljesen el is felejtettem.

Ahhoz képest, hogy mennyire remegett a térdem, remekül elbeszélgettem Ikerrel,bár sokszor nem értettük, mit mond a másik, ilyenkor viszont jókat nevettünk.

Mikor hallottam, hogy egy kocsi gördül be a ház mellé, és pár perc után Cris jött be, elé siettem, hogy szóljak neki, hogy itt a csapattársa, de az arcán lévő hatalmas mosolyból tudtam, hogy tisztában van a vendég jelenlétével. Csak utána esett le, hogy bizonyára látta a kocsit, és felismerte.

Kaptam egy röpke csókot, és bement kezet fogni a csapatkapitánnyal. Egyből spanyolul kezdtek el beszélni, amiből egy szót sem értettem, és ha kezdőként tudnék is valamit a nyelvből, nem értettem volna, annyira hadartak.

Inkább átmentem a konyhába a kisfiúval, és kerestem neki a hűtőben valami ennivalót.

**

A hét egy része már a hátunk mögött volt, és jól éreztem magam Crisnél.

Szerdán éppen pihentem délután Cris mellkasán, mikor megszólalt a telefonom.

- A Red Bull gyárból keresnek – nézett rá a kijelzőre Cris. Kivettem a kezéből a telefont, és felvettem.

- Barbara – szóltam bele, mivel nem tudtam, melyik részlegről hívnak.

- Üdv, Christian Horner vagyok. – Meglepetten pislogtam párat.

- Miben segíthetek, Főnök? – ültem fel az ágyon. Cris érdeklődve nézett rám.

- A hétvégén az A1-Ringen lesz show, és ezzel akarjuk a helyet újra fellendíteni, meg a Forma 1-be is újra bevonni – magyarázta. – Régi kocsik, rallye autók, sportkocsik, motorok. Minden emberünkre szükség lenne, aki elérhető, és ért a kocsikhoz vagy a motorokhoz. Olyanok kellenek, akik a Forma 1-en túl látnak, és más szinteken is képzettek, és rugalmasak.

- Értem – fűztem hozzá. Már tudtam, mit akar, de megvártam míg kimondja. Nagyon izgatott lettem egyből. Cris egyre érdeklődőbb arcot vágott, és már velem szemben ült.

- Benjamin véleményét is kikértem az ő keze alá tartozó szerelőkről, és szeretnélek meghívni erre a rendezvényre. Helmut Marko, Adrian Newey , Sebastian és én is részt veszünk, mint pilóták – magyarázta. – Azt szeretném, ha olyan emberek néznék át a kocsit, amibe beülünk, akikben bízhatok. – Egyből rá akartam vágni, hogy ott leszek, de Crisnek azt ígértem, hogy csak vasárnap hajnalban hagyom magára.

- De ha mindenki megy, kik maradnak a gyárban? – kérdeztem.

- Igen, itt van az első bökkenő – ismerte be. – Még a hétvége előtt össze kéne menetre készen pakolni, és csak utána indulni Ausztriába, hogy onnan egyből Barcelona legyen a cél az ott dolgozóknak.

- Tehát már holnap be kéne menni? – kérdeztem és közben Crist néztem.

- Holnap még nem szükséges. Benjamin úgy számolta, hogyha minden utazó szerelő is bejön, akkor pénteken reggel elég felvenni a műszakot – magyarázta tovább.

Crisre néztem. Picit oldalra döntötte a fejét, úgy várta a válaszom.

- Egyből választ kell, hogy adjak? – kérdeztem végül a csapatfőnöktől.

- Természetesen elég ha még a mai nap folyamán döntesz – nyugtatott meg. – Benjaminnak vagy nekem egy sms is elég, hogy számíthatunk-e rád.

- Rendben, még ma jelentkezem – nyugtáztam. Elköszöntünk és kinyomtam a telefont.

- Miről is van szó? – kérdezte mosolyogva a portugál. Látta mennyire feldobódtam.

- Az A1-ring Ausztriában bemutatót szervez, illetve ha jól sejtem, sokkal inkább a Red Bull szervezi, hogy legyen hazai futama majd 1-2 év múlva a Forma 1-ben – kezdtem el magyarázni. – Régi Forma 1-es autók, sportkocsik, rallye autók, motorok… Minden lesz ott. Menni kéne a boxba, mint ellenőrző és javító. Négyen is indulnak a csapatunkból. Ezért örülne a csapatfőnök, ha mi lennénk ott.

- És mi tartott vissza, hogy egyből rávágd az igent? – kérdezte vigyorogva. Szerintem nagyon gyerekes arcot vághattam.

- Igazából te – vallottam be. – Azt mondtam, itt leszek a hétvégi meccseden is. Ez lesz az utolsó meccsetek a bajnokságban – tártam szét a kezem.

- Emiatt ne aggódj – vont vállat. – Ma eldől, hogy lehetünk-e még bajnokok vagy sem. Igazán fontos csak akkor lesz az a meccs. De ha fontos lesz bajnokság szempontjából, sajnálnám, ha nem vagy ott.

- Megvárom az eredményt, és ha még van esélyetek, nem megyek sehova – döntöttem. Próbáltam már nem önző lenni és csak magamra gondolni.

- Ezt viszont nem hagyhatom – rázta a fejét.

- Csakhogy nem kérdeztelek téged róla – vigyorodtam el.

Reméltem, hogy erősködik, hogy hívjam vissza a gyárat és mindenképpen menjek, de csak megcsókolt és hálásan nézett rám. Tényleg fontos volt neki, hogy ott legyek.

Az esti meccset kint néztük a családdal a nappaliban. Úgy izgulta mindenki végig, mintha a Real maga játszott volna. Csak mosolyogtam, és mélyen hallgattam. Pontosan tudtam, mit éreznek, hiszen tavaly én magam is átéltem ezt az érzést. Mikor te mindent megteszel, és már nem rajtad múlik a dolog. Csak a szerencséért imádkozhatsz.

Nekünk tavaly volt szerencsénk, idén a Realnak nem. Cris csalódottan és nagyon idegesen vetette bele magát a fotelbe, ami előtt végig állt, és ordibált. Oda mentem hozzá és az ölébe ültem. Szorosan hozzábújtam, és próbáltam egy kicsit megvigasztalni.

- Sajnálom – suttogtam neki. – Jövőre úgy elpáholjátok a Barcát, hogy a világ is csak pislog majd.

- Ez most nem segít – morogta.

- Tudom, hogy most nem – bólintottam. – Remek csapatotok van, és nagyon jó edzőtök. Már összeszoktatok. Jövőre meglesz.

- Francot se tudsz te erről – morogta.

Felkeltem az öléből és elmentem letusolni. Tudtam, hogy ideges, és azért mondja, azért is tartottam meg magamnak a véleményem erről. Meg nem volt kedvem vitázni a családja előtt. De mikor bejött utánam a fürdőjébe, nem bírtam tovább.

- 2009-ben remek volt a csapat. Nagyon összedolgoztunk. Éjjel nappal dolgoztunk a kocsin, és ezt értsd szó szerint. Péntekről szombatra az évad közepétől egyszer sem aludtunk, mert inkább még kétszer szétszedtük a kocsit és átnéztük. Végül bajnok lett egy olyan csapat, akik múlt évben még sereghajtók voltak, csak eladták az egészet. Minden erőnkkel küzdöttünk, és a végsőkig küzdöttünk és harcoltunk. Mégsem lettünk bajnokok – mondtam szomorúan. – A hibák miatt, amiket elkövettünk az évben. – Láttam, hogy közbe akar szólni, de nem hagytam. – 2010-ben megint rosszul indult a szezon, de úgy álltunk oda, hogy megmutatjuk mindenkinek. Az előző évet tanulópénznek vettük. Ahogy haladtunk előre, egyre kevesebb ember bízott abban, hogy mi bajnokok lehetünk, de mi bíztunk. Év végén csütörtöktől vasárnapig nem aludt a csapat, mert mindig volt valami munka. Háborúban álltunk a Red Bullon belül a másik csapattal. Nem volt meg az egység, semmi! Brazíliában a Red Bull mégis bajnok lett! Nem ünnepelhettünk sokat, mert jött a végjátszma. Az utolsó futam. Nem hittek bennünk, mi indultunk a legkisebb eséllyel. Azon a hétvégén senki nem beszélt senkivel. – Furcsa volt visszagondolni a néma csendre – Tabu téma volt szinte minden, amiről beszélni szoktunk. És a végén mégis mi lettünk az egyéni és a csapat VB-k is. Ezt az évet pedig csodásan kezdtük. Van önbizalmunk már.

- Ne haragudj, hogy azt mondtam – nézett rám elveszetten. – De én nem bírok veszteni.

- Én sem bírok veszteni, de muszáj tovább lépni, és várni, hogy jövőre megmutasd, tanultál a hibákból – kiléptem a zuhany alól és megöleltem. – Tiétek a Királyi Kupa. Ti vagytok a Királyi Gárda!

- De a BL-t és a Bajnokit elbuktuk – morgolódott.

- Ha megnyugtat, a BL meccsen most még én is az MU-nak fogok drukkolni – mosolyogtam rá. Tudta, hogy a csapat ezért szétszedne, ha ezt tudnák, mert ott mindenki nagyon Arsenal és Chelsea fanatikus. Picit elmosolyodott.

Tisztában voltam vele, hogy nem volt sokkal jobban, de legalább megpróbáltam. Majd a csapatban közösen túllépnek ezen.

- Itt maradjak a hétvégére? – kérdeztem tőle. Imádkoztam, hogy azt mondja, ne maradjak. Menni szerettem volna, nagyon!

- Menj – erőltetett egy mosolyt az arcára. – Érezd magad jól.

Így gyorsan írtam egy sms-t Bennek, és mikor másnap este felszálltam a repülőre, bűntudatom volt, hogy itt hagyom, mégis mentem.

Mindenem volt az autósport és vártam, hogy újra lássam Sebastiant, bár még mindig nem tudtam, mi van igazából.

Mikor Angliában leszállt a gépem, már nem is tűnt olyan jó ötletnek, hiszen pont előle menekültem Crishez. Mégis bementem a gyárba.

Ott tudtam meg, hogy Sebastiannal maximum majd Ausztriában találkozom csak.

Élveztem a srácok hülyeségeit és próbáltam semmire sem gondolni, csak a marhaságokra és a munkára összpontosítani.

**

A hétvége folyamán teljesen kikapcsoltam magam. Az volt a feladtunk, hogy felkészítsük a kocsit arra, hogy a pilóták tudják használni.

Nagyon sokat szórakoztunk, és elég sok hülyeségben benne volt Sebastian is. Így került Horner bukója alá egy gumi pók, vagy a szemtelen pilótánk cipőjébe műanyag egér.

Kint volt Fabian is, Sebastian kisöccse, aki még a bátyjánál is több őrületben volt benne. Bár a bátyus egy idő után megunta, hogy az öccsével rendeztetjük el, hogy őt valahogy átverjük, így Fabian elég gyorsan Norbert felügyelete alá került.

Nap végén Sebastian odaállt elém, és a kölyökvigyorával kezdett bele a mondanivalójába.

- Adok bukót, ha elvihetlek egy körre. – A körülöttünk állókból kitört a nevetés. Elvigyorodtam.

- Drágám, veled bármikor elmegyek egy körre – válaszoltam kétértelműen vissza.

- Csak Ronaldo meg ne tudja – vigyorgott Mike.

- Mike, ne legyél ennyire szexmániás, mi csak arról beszélünk, hogy a pályán körbevihetem-e – szidta meg vigyorogva Sebastian Mike-ot.

A fejembe akarta húzni a bukóját, de nem hagytam.

- Nem vagyok egy félős nő – vettem ki a kezéből a bukót és leraktam a pultra. – Gyere inkább és mutasd meg, mennyire vagy gyors.

- Lehet tényleg szexmániás vagyok, de ti nagyon kétértelműen beszéltek – fűzte hozzá Mike. Elnevettem magam.

- Ebből szex lesz – kommentálta George is. Nevetve ültem be a sportkocsiba, és szépen becsatoltam magam.

Ahogy beült Sebastian, szinte egyből indultunk is.

- Remélem nem fogsz nekem itt sikítozni – piszkált.

- Szerinted ha be merek állni a Red Bull elé, akkor mekkora félelemérzet lehet bennem? – néztem rá.

- Nem sok – értett egyet. Ahogy kiértünk a boxból rátaposott a gázra, és éreztem, ahogy a tüdőm picit összenyomja a sebesség. Élveztem, ahogy nagyon nagy sebességgel vesszük a kanyarokat, és vicces volt, ahogy néha megdobta a kocsit a rázókő.

Ahogy lent a pályán végeztünk, megkezdődött a buli, amiről nem is tudtam, de végigtomboltuk az éjszakát. Kicsit úgy éreztem magam, mint az első pár versenyem után.

Milyen kép alakult ki bennetek Barbyról? ( Belsőleg gondolom leginkább)

Török 1

Már a hétvégén is megvolt a fejezet, de nem raktam fel, mert kicsit sértve éreztem magam, hogy nem igazán ír senki komit... De úgy döntöttem, hogy nem szúrok ki senkivel, és felrakom! =) Jól esnének a komik..

Egész héten megfeszített tempóban dolgoztunk, mert ketten hárman is megbetegedtek, és a többieknek kellett vinni az ő dolgaikat is.

A pénteki szabadedzés volt a héten a mélypont. Mikor megláttuk, hogy az első szabadedzésen Sebastian hogy odavágja a kocsit, már tudni lehetett, hogy ebből nem lesz alvás aznap este.

Ahogy visszajött a kocsi, nekiálltunk szétszedni, hogy mindent ellenőrizzünk, mi sérülhetett. Az már biztos volt, hogy a 2. szabadedzést mi kihagyjuk.

Kénytelen volt pár ember Angliában gépre ülni és jó pár alkatrészt elhozni nekünk, ugyanis volt olyan sérülése a kocsinak, amihez nem volt megfelelő eszközünk, hogy javítsuk, így cserélni kellett, de nem volt abból az alkatrészből a pályán.

Este 8 fele volt egy fél órás szünetünk, hogy el tudjunk menni vacsorázni. Sebastian egyből odaült mellénk.

- Hát te mit csinálsz még itt? - kérdeztem tőle.

- Kint alszok a pályán - vonta meg a vállát.

- Mert? - kérdeztem vissza.

- Mert én csesztem el, és miattam éjszakáztok. Nem tudnék nyugodtan aludni a hotelben, míg ti kint dolgoztok.

- Márpedig aludni fogsz - vágta rá Tommi.

- Alszok, de itt kint - bólintott Sebastian.

- És hol? - kérdezte Tommi úgy mellékesen.

- Ha ennyire kint akarsz aludni, aludj az én ágyamban. Én nem fogok ezen az éjjelen aludni, és az legalább kényelmes - Tommi húzta a száját, de tudta ő is, hogyha Sebastian valamit eldönt, az úgy lesz.

- Köszönöm - mosolygott rám.

- De akkor gyere, megmutatom, mert mindjárt mennem kell vissza. - Betömtem a számba az utolsó falatot, és megindultam a szobánk felé.

A telefonom zsebre tettem, ami az ágyra volt csak dobva.

- Itt aludhatsz - böktem az ágyamra. Leszedtem az utazóm az ágy végéből, és betoltam az ágy alá. - Nem hinném, hogy mászkálás lenne, de javaslom a füldugót, mert Webber szerelői biztos, hogy lassan visszajönnek, és 10-ig nem nagyon lesz csend.

- Rendben - nézett körbe. - Köszönöm - mosolygott rám.

- De csak azért, mert cuki a hajad - kacsintottam rá, és kifelé indultam. - Zuhanyzó a folyosó végén.

Átmentem a boxba, és tovább segítettem, ahol tudtam. Mindenki próbált gyorsan haladni, de igazán kapkodni nem lehetett, hiszen akkor elég könnyű nem észrevenni valamit. Minden csavart, minden fémlapocskát ellenőrizni kellett.

Reggel 6-kor sikerült eljutni addig, hogy a kocsiról már csak a kasztni hiányzott. Felerősítették az oldalborítást, és felkerült a motorborító lemez is. A végén pakolták vissza az orrkúpot az első szárnnyal.

Visszamentünk a motorhome-ba, és Tina és Karin egyből pakolta ki a névre szóló papírpoharakat, amikben kávé volt.

Egész éjszaka felváltva voltak fent, és hordták ki nekünk a kávét és az energiaitalt.

Fáradtan mentem be a szobába. Mike halkan kotorászott a táskájában. Még éjjel szóltam nekik Sebastianról, hogy ne lepődjenek meg.

Leültem középen a földre, és kihúztam a bőröndöm az ágy alól. A szöszke pilóta orrig felhúzott takaró alatt aludt. Elmosolyodtam, mikor láttam a füldugót a fülébe.

Volt tegnap egy kisebb ijedtség, mikor úgy tűnt Sebastiannak agyrázkódása van, de csak a feje fájt a baleset miatt, azzal pedig meg tudott birkózni.

Mike is és én is szinte teljesen sötétben, telefonnal világítva szedtük elő a tusoláshoz szükséges cuccunkat. Csak mikor kifelé indultam, akkor vettem észre, hogy Tommi Max ágyában alszik. Elmosolyodtam, mert belőle is szinte csak a kócos szőke haja látszódott ki.

Átmentem a zuhanyzóba, de mielőtt még beálltam volna a víz alá, megnéztem a telefonom, kik kerestek. Cris hívott háromszor, és küldött 2 SMS-t is.

„ Miért nem veszed fel? Valamiért haragszol??Nem keltettél fel. Leléptél köszönés nélkül… ejnye! =) C.R.”

„ Most esett le, hogy Vettel összetörte a kocsit. Gondolom dolgozol még mindig =( Remélem azért tudsz majd pihenni! C.R.)”

Picit elmosolyodtam, hogy egyből azt hitte, hogy haragszom.

Beálltam a forró vízsugár alá, és nagyon jól esett a fáradt, elgémberedett izmaimnak, ahogy végigperzselte a testem.

Zuhanyzás után gyorsan írtam egy sms-t Crisnek, hogy most végeztem nemrég a melóval, már megyek is vissza.

Megreggeliztem, és ittam még egy pohár kávét.

A harmadik szabadedzésen próbált a csapat minél több adatot gyűjteni, és rendesen beállítani a kocsit.

Nem tudom, hogy sikerült nekik, de úgy beállították az autót, hogy nem volt vetélytársunk az időmérőn. A Q3-ban Sebastian ment egy kört, ami iszonyú gyors volt, Webbert is 4 tizeddel verte, és ahogy visszatoltuk a boxba, ki is szállt a kocsiból.

Velünk izgulta végig az időmérő végét. Az elsők között gratuláltam neki, mikor megint miénk lett a POLE.

Este, amint tehettük, mindannyian elmentünk aludni.

Ahogy befeküdtem az ágyamba, megéreztem Sebastian illatát. Meglepően gyorsan aludtam el.

**

A futam előtt sokat beszélgettem Sebastiannal, főleg ebéd alatt.

Mindenki izgult kicsit a rajtig, de mikor Sebastian jól elrajtolt, és egyből előnyre tett szert, kicsit lenyugodtak a kedélyek.

Nagyon fáradt voltam, így jól esett az ücsörgés a verseny alatt. Hatalmas előzések voltak a mezőnyben, de minden ilyesmi elkerülte Sebastiant. Négy kerékcserét kellett végül megcsinálnunk, egyikben sem volt semmi baki, és a futamot is végig uraltuk. Sokkal gyorsabbak voltunk mindenkinél.

A végén Sebastian, Webber és Alonso állhatott fel a dobogóra.

Úgy éreztem, hogy nagyon gyorsan elment ez a futam, és már azon kaptam magam, hogy pakoljuk össze a boxot. Mikor minden kötelezettségével végzett, Sebastian leült hozzánk a boxba, és végigbeszélgette velünk azt a pár órát, míg összepakoltunk.

- Lelkiismeret furdalásod van, hogy összetörted a kocsit? - kérdeztem tőle, mikor már a pályán sétáltunk, ugyanis elhívott, hogy járjuk körbe a sötét pályát.

- Kicsit - bólintott.

- De szép győzelmet arattál cserébe - mosolyogtam rá.

- Csak nektek köszönhetem, hogy helyre tudtátok hozni a kocsit, és ilyen tökéletesre sikerült - válaszolta. Én még mindig az overálomban voltam, míg ő már utcai ruhában, bár még szponzori pólóba.

- Hogy vagytok Hannah-val? - érdeklődtem.

- Már az utolsó heteivel küzd az egyetemen - vont vállat. - Leginkább telefonon beszélünk. Ritkán tudunk találkozni. Ti megvagytok?

- Mi is elég keveset tudunk találkozni, bár Cris minden szabad percét képes lenne velem tölteni, ha kell két órára képes lenne átjönni Angliába miattam. De van egy fia, szóval nem vagyok önző - magyaráztam. - Azért erről jelentősen többet olvashatsz az újságokban, mint a ti szerelmetekről.

- Én örülök, hogy nincs velünk tele az újság - összébb húzta magát, már látszott, hogy fázik.

- Én is örülnék egy kis nyuginak, de jól kifogtam - nevettem fel fanyarul.

-A lényeg, hogy a tűz és a szerelem meglegyen - mondta nagyon bölcsen. Bólintottam. Sebastian nekem mindig egy kölyök volt, akiről nem igazán tudtam elképzelni, milyen lehet négy fal között a szerelmével. Valahogy annyira titkolta a magánéletét, hogy még mi, akik szinte minden nap találkoznak és beszélnek vele, sem igazán tudtuk elképzelni.

- Azt tervezem, hogy megkérem a kezét - újságolta. Meglepve néztem rá. Pont most gondoltam arra, hogy mennyire védi a magánéletét, és erre egy ilyet mond el nekem.

- Nem vagy fiatal ehhez az egészhez? - kérdeztem. Furcsán nyomott a mellkasom a gondolatra, hogy Hannah a menyasszonya legyen.

- 5, lassan 6 éve együtt vagyunk, pár megszakítással - tette hozzá epésen. Erre megint felkaptam a fejem.

- Nem félsz, hogy futok a sajtóhoz ezekkel a hírekkel? - kérdeztem. Egyből megrázta a fejét.

- Épp annyira utálod a sajtót, mint sokszor én - adta meg a magyarázatot. - Pont te nem fogsz köpni a sajtónak.

- Ebben igazad van - bólintottam lassan.

Közben körbeértünk a pályán.

- Menjünk vissza, neked már a bulin kéne lenned, és ne tagadd, mert látom, hogy fázol - indultam be a boxokhoz.

- Tényleg, te miért nem vagy a buliban? - kérdezte.

- Nincs most kedvem hozzá. Annyi alkoholt megittam ebben a hónapban, hogy még a gondolatától is émelygek - árultam el neki.

- Mégis eljöttél abba a buliba a Barbában - világított rá a tényre.

- Mike kötelezett rá, hogy menjek - morogtam.

- Tényleg, a pasid mit szólt a hajadhoz? - kérdezte kíváncsian.

- Tetszett neki - vontam vállat. - Azt mondta, hogy így még szexibb vagyok - vigyorodtam el.

- És mit szólsz az én hajamhoz? - vigyorgott rám.

- Nagyon cuki - nevettem. - Még gyerekesebb fejed van tőle - piszkáltam.

- Hé! Beszél az, aki körül a pasik nem bírnak nyugton lenni, mert olyan szexuális kisugárzása van! - nevetett. Közben kinyitottam a Red Bull boxot és felhúztam kicsit a boxutca felé néző ajtót, hogy be tudjunk menni.

- Itt nagyon sötét van - jegyezte meg Sebastian. - Semmit nem látok - panaszkodta.

- Add a kezed - nyújtottam felé a kezem. Lehúztam az ajtót, ahogy megfogta a kezem, és ráfordítottam a zárat. Tényleg teljes volt a sötétség. Magam elé képzeltem az üres boxot, a felszerelésmentes külső részt. Így szerencsére gyorsan átjutottunk a kocsinak fenntartott részen.

- Itt már bajban leszek én is - jegyeztem meg, ahogy átértünk a mérnöki részre. Jó pár fordulós folyosó volt itt, és minden futamon máshogy állt.

- Sikíts, ha falnak mész - mondta nevetve Sebastian.

- Vicces, de én félek a sötétben - morogtam vissza.

Éreztem, ahogy elengedi a kezem és a vállam karolja át. Megint éreztem az illatát, mint az ágyban.

Így sétáltunk át az átjáróban, ahol szintén sötét volt már.

Csak a paddockban vette le a kezét a vállaimról, és nyugodtan sétált tovább mellettem. Én viszont picit megzavarodtam.

- Olyan, mintha a kishúgomra vigyáznék - mondta vigyorogva. - Pedig te vagy az idősebb.

- Öcsi, pszt! - kacsintottam rá, mikor sikerült felvennem a mosolygós álarcom. Furcsa volt, de nem esett jól, hogy kishúgi kategóriába sorol.

- Eljössz velem a buliba? - kérdezte, mikor a motorhome-hoz értünk.

- Nem, lepihenek, mert reggel a korai géppel megyek haza - magyaráztam.

Elhúzta a száját, de végül bólintott, és elköszönt. Bemenekültem a szobába. Elmentem tusolni és míg folyt rám a forró víz, döntöttem el, hogy egy percig sem akarok itt maradni.

Visszamentem köntösben a szobába, és összepakoltam a cuccaimat. Írtam egy cetlit a srácoknak, hogy a hajnali géppel haza mentem, és míg kiértem a pályáról, foglaltam jegyet a 3 óra múlva induló madridi járatra.

Már csak a gépen jutott eszembe, hogy fel se hívtam Crist, van-e valami programja. Ahogy leszállt a gép, fogtam taxit, és a villához menet kezdtem el a taxist faggatni.

- Nem tudja véletlen, hogy mikor játszik legközelebb a Real Madrid? - kérdeztem tőle angolul, de értetlenül ráncolta a szemöldökét. Valamit visszakérdezett spanyolul, de nem értettem.

- Real Madrid Primera División - mondtam lassan, tagoltan. Reméltem, hogy a bajnokság nevéből és a csapatnévből leesik neki, mit akarok.

Egyből elkezdett magyarázni.

Reménytelen volt a helyzet. Csak remélni tudtam, hogy semmi olyan meccs nincs és otthon van.

Ahogy odaértem a kapu elé, tudatosult bennem, hogy még mindig nem hívtam fel Crist, hogy itt vagyok. Aggódtam, hogy itt van-e egyáltalán, mert ha a hotelben van, és a meccs előtti éjszaka van, még ki is kaphat, ha felhívom.

Végül Hugót hívtam fel. Csengetni nem akartam, márcsak az alig egyéves kisgyerek miatt sem.

Hugónak elmagyaráztam, hogy itt vagyok, és miért nem Crist hívtam. Mint kiderült, itthon van, hiszen szombaton játszottak, és csak kedden lesz a következő meccs, vagy szerdán, nem tudta pontosan megmondani hirtelen. Már a fejem vertem volna a falba, hogy még csak nem is írtam Crisnek a meccsel kapcsolatban, és nem is néztem meg.

Hugo beengedett a kapun és a bejárati ajtón is, majd egyből ment is vissza aludni. Én pedig szépen beosontam Cris szobájába. Az ajtó mellett hagytam a bőröndöm, és ledobáltam a ruháim nagy részét, csak fehérnemű volt rajtam. Egyszerűen befeküdtem mellé, és a hátához bújtam.

Fel is riadt, és rám pislogott.

- Barby? - kérdezte suttogva, rekedtesen.

- Ugye nem baj, hogy ide menekültem magam elől? - kérdeztem halkan. Egyből megfordult, és szorosan magához ölelt.

- Soha nem baj, ha idejössz - suttogta a fülembe. Belefúrtam a fejem a vállába, és mélyen beszívtam az illatát. Ez nem valami drága parfüm illata volt, a testének, a lényének az illata. Minden embernek van egyfajta illata, minden pacsuli nélkül. Elkezdte a hátam simogatni, de ezzel saját magát is elaltatta, ugyanis pár perc után már mélyen aludt. Én még egy ideig nem tudtam aludni, pedig hulla fáradt voltam, és már hajnalodott.

Végül valamikor elnyomott az álom Cris karjaiban.

Kína - Török 4

Itt a friss! =) Némi hülyeségem miatt Rékának tovább tartott picivel a javítás XD Nézzétek el neki. XD

Éjjel a telefonom csipogása ébresztett. Nyüszögve néztem meg, ki zaklat hajnali négykor.

„ Rendkívüli csapatülés ma reggel kilenctől. Ne késs! „

Visszadobtam a telefonom az éjjeliszekrényre és ahogy fordultam Cris felé, az érdeklődő, álmos barna szemekkel találtam szembe magam.

- Rendkívüli ülést hívtak össze - magyaráztam neki. - Kilencre be kell mennem.

- Meddig szokott tartani? - kérdezte.

- Nem tudom. Attól függ, miről van szó - motyogtam csukott szemekkel.

- Akkor majd utánamjössz Madridba? Nem halaszthatok edzést - magyarázta.

- Majd az egyik délutáni vagy esti géppel mindenképpen - motyogtam és álmosan bújtam vissza Cris ölelésébe.

Pár óra múlva nehézkesen felkeltem, és a lábam még mindig nagyon fájt. Összekészültem és erre a pár órára elköszöntem Cristől.

A nagytárgyalóban beültem a totálisan másnapos Mike mellé, és mire elkezdték, körülöttem a fél banda aludt.

- Nagyon gáz, ha bealszok? - súgtam oda Maxnak.

- Nézz körbe, elég sokan alszanak. Tegnap bulizni volt mindenki - mutatott körbe. Elég sokan aludtak, főleg az utazó szerelők.

Nem nagyon figyeltem miről beszélnek, inkább azon hitetlenkedtem, hogy beleegyeztem abba, hogy Crissel menjek Madridba, ahol aztán ott lesz a családja is. Kezdtem úgy érezni, hogy valahol elhagytam saját magam.

Sokáig nem hagytak időt a gondolkodásra, mert egy cetlit nyomott a kezembe a mellettem ülő George.

„ Ma Barba! Jön pár exkluzív vendég is velünk. Fél 10-kor a vendéglőben. Ne késs! Add tovább!”

Végignéztem a soron, amerről a cetli jött. Mike vigyorogva kacsintott rám. Vállat vonva adtam Max kezébe a cetlit, és közben már azon járt az agyam, hogy adagolom be Crisnek, hogy egy nappal később megyek.

A megbeszélésből nem sokra emlékeztem, szerencsére itt senki nem kérdezi vissza.

- Milyen vendégek? - kérdeztem Mike-tól, mikor kifelé mentünk már.

- Majd megtudod - vigyorgott.

- Mondd meg, mert így a madridi utam kell visszamondanom a mai nap - erősködtem.

- Kibékültetek? - kérdezte kíváncsian.

- Igen, de mondd már meg! - löktem meg kicsit.

- Akkor azért van jobb kedved! - vigyorgott még szélesebben. - Gyere el és megtudod.

- Mennyire vagy benne biztos, hogy a vendégek ellenére is sajtómentes buli lesz? - kérdeztem. Próbáltam közben magamban találgatni, kik jöhetnek.

- Ha a portugál labdazsonglőröd ott volt úgy, hogy sehol nem jelent meg, akkor most is így lesz - vigyorgott.

- Elmondod? - néztem rá szépen.

- Nem - nevetett.

- Hogy öltözzek? - kérdeztem egy sóhajjal.

- Ultra szexin - ölelte át a vállam George. - Rég láttunk nagyon miniben és régen villantottál - piszkált.

- Mocsok - löktem le a kezét a vállamról nevetve. - Motorral megyek, nem fogok inni.

- Megyünk érted és nagyon leitatunk - kacsintott Mike.

Nem teljesen voltam biztos benne, hogy akarok-e inni. Már a pia gondolatától is felfordult a gyomrom, mégis vágytam rá, és pont ezért nem akartam inni.

Mikor hazaértem, fel akartam hívni Crist, de végül csak egy sms-t írtam neki.

„ Ma este hatalmas buli lesz a Barbában. Ott voltunk múltkor, tudod. Köteleztek rá, hogy ott legyek. Holnapra néztem gépet már magamnak, kettő körül Madridban vagyok. „

Ledobtam a telefonom és próbáltam embert faragni magamból, hogy utána sikerüljön valahogy kinéznem. Eléggé szét voltam csúszva.

Addig szerencsétlenkedtem a hajammal, hogy feldühödtem és felhívtam a fodrászüzletet, ami innen egy háztömbnyire volt.

Egyből tudott mázlimra fogadni, és így a buliba már hátközépig érő haj helyett egy vállig sem érő frizurával indultam meg. Azt még nem tudtam, Cris mit fog hozzá szólni, de sokkal jobban éreztem magam így. Felvettem a térdig érő sarum és egy látszólag hátul fűzős, egyberészes, simulós ruhát. Nagyon lefogytam az elmúlt napokban, így most jó alakom volt. Eddig nem voltam teljesen megelégedve vele, hiszen genetikailag dundibb voltam, már csak a széles medencém és a nagyobb melleim miatt.

- Azta kislány, nem azt mondtam, hogy válts személyiséget! - nézett végig rajtam Mike. - De tetszik - vigyorodott el élvezettel.

- Urad mit szólt hozzá? - kérdezte Max kíváncsian.

- Még nem tud róla - húztam picit el a vörösre kent ajkam. Jól esett kicsit úgy kinézni, mint egy rossz kislány az utcasarokról.

Ahogy oda értünk a Barba elé, kiszúrtam a fekete BMW-t.

- Sebastian? - néztem Mike-ra. - Ő a nagy exkluzív?

- Nem, ő már nem exkluzív, őt már párszor sikerült elrángatni, még ha leitatni nem is - vigyorgott. Nagyon fúrta az oldalam a kíváncsiság, így elég gyorsan bent voltam a vendéglő részben.

Három dolog futott végig a fejemben, mikor megláttam, ki áll a vendéglő felé vezető lépcső mellett. Egyik sem olyan gondolat volt, ami egy foglalt nő fejébe meg kéne, hogy forduljon.

- Hello - fogott vele kezet Mike. Nem sokáig figyelt oda rá a férfi. Rám villantak a kék szemek.

- Na ő Barby - mutatott rám Sebastian. Ja, hogy ő is ott állt? Kicsit rosszul éreztem magam, hogy észre se vettem. Rámosolyogtam a németre, és tényleg kislánynak éreztem magam, ahogy visszapillantottam a vendégre.

- Kimi - biccentett.

- Ha azt mondom, tudom, az nagyon gáz lenne, ugye? - kérdeztem meg tőle. Óvatosan elmosolyodott, de nem mondott semmit. - Ígérem, nem leszek rajongó kiscsaj az este folyamán - biztosítottam. Már sokkal nagyobb és magabiztosabb mosolyt kaptam.

- Akinek Ronaldo a pasija, az ne is hisztizzen, ha nem az övé az első tánc - vigyorgott Mike.

- Menjünk fel - indult meg Sebastian egyből. Egy pillanatig bámultam a német hátát, majd ránéztem szúrósan Mike-ra.

- Jobb ha tisztázod, hogy van pasid, így ő nem kezdeményez még véletlen sem semmit - mondta, és maga elé engedett. Kimi érdeklődve nézett ránk.

- Nem akarsz bulizni vagy miért toporogsz még itt? - néztem a finnre. Felhúzta a szemöldökét és előre nyújtotta a lépcső felé a kezét, hogy arra vár, hogy elinduljak.

- Én nem vagyok bunkó, mint egyesek! - mondta jó hangosan, Sebastian pedig a lépcső tetején felhorkantott.

- Nincs jó kedve, úgy tűnik - csóváltam a fejem. Felsiettem a lépcsőn és belekaroltam a pilótánkba.

- Miért vagy ennyire morcos? - faggattam.

- Nem vagyok morcos - rázta a fejét. Neki is új haja volt. - Tetszik a hajad. Olyan lázadó, mint te - piszkálta meg a rövid tincseket.

- Nekem meg a te hajad tetszik - kacsintottam rá. - Jöttök már, vagy kifog rajtatok a lépcső? - néztem hátra.

- Na mi van, papi, nem megy már a lépcsőzés? - szólt le Sebastian Kiminek vigyorogva.

- Ne kóstolgass - vigyorodott el. - Ne nyilvánítsd ennyire ki, hogy egy nagy kölyök vagy még mindig.

- Mind tudjuk róla - jegyezte meg George. Azt a szúrós pillantást, amit a mellettem sétáló tavalyi bajnoktól kapott, nem nagyon irigyelné senki sem.

**

Az ébresztőórám csörgésére ébredtem fel. Fordulni akartam, hogy lenyomom, de valaki mellkasa útban volt. Kómásan felnéztem, és Sebastian éppen lenyomta az órát, hogy csend legyen.

Mielőtt végiggondolhattam volna, hogy mit keres az ágyamban, a másik oldalamról fájdalmas nyögés hallatszott és valaki a másik oldalára fordult, majd egy kéz simult a hasamra.

Érdekes arcot vághattam, mert Sebastian elnevette magát. Félve néztem hátra, ahol centikre tőlem visszabámult rám egy jégkék szempár.

Legalább annyira meglepődött, mint én. Én hirtelen felültem, amire Akira egy vakkantással jelezte, hogy nem díjazta, hogy felkeltettem, ugyanis a vádlimon nyugtatta a fejét.

- Ti mi a francot kerestek itt? Ennyit nem ittam! - bizonygattam. Sebastian még mindig a könnyeit törölgette a nevetéstől. Erre már Kimi is elnevette magát.

- Nyugalom, csak messze volt a hotel - vigyorgott Kimi. - Felajánlottad, hogy itt aludhatunk - vont vállat.

- Gondolom a vendégszobára gondoltam! - akadtam fent.

- Zavar, hogy két pasi között aludtál? - kérdezte még mindig vigyorogva Kimi.

- Mivel az egyiknek barátnője, a másiknak felesége, nekem pedig pasim van, így igen, zavar! - bólogattam. Összenéztek és elnevették magukat.

Hitetlenkedve másztam ki az ágyamból.

- Szedjétek össze magatokat, mert nekem van fél órám és a reptérre kell indulnom! - fordultam vissza az ajtóból.

Kint a kanapén Max aludt. Megböködtem, és megvártam, míg realizálja, hol van.

- Még hányan döntöttek úgy, hogy itt alszanak? - tettem fel a költői kérdést. Félve nyitottam be a vendégszobába, ahol Mike és George aludt.

- Ébresztő! Szedjétek össze magatokat, mert elkések! - Kettejük közé dobtam az ajtó melletti pólót, és nyitva hagytam az ajtót.

Visszamentem a hálóba, de vörösödve hátraarcot is csináltam. Kimi éppen egy szál boxerben készült menni a fürdőbe.

- Ennyire szégyenlős vagy? - kérdezte nevetve.

- Siessetek! Tényleg elkések! - trappoltam ki a szobából.

Azt hiszem, a nők nagy részének vágyálma Cristianót és Kimit boxerban vagy meztelenül látni. Ez nekem sikerült, elég rövid időn belül.

Kimentem a konyhába, feltettem a kávét és megvártam, míg nyílik a fürdő ajtaja és becsukódik, csak utána merészkedtem vissza a szobámba összeszedni a ruháimat.

Amint beléptem a hálóba, már bántam, hogy nem gondolkodtam. 10 percen belül másodszorra vörösödtem teljesen el és fordultam vissza.

Hiába hunytam még pluszba le a szemem, már láttam, amit láttam. Sebastian éppen a gatyájáért hajolt le, mikor beléptem.

- Szólj ha felöltöztél - jegyeztem meg.

- A pólóm veszem - mondta, és nem tudtam eldönteni, hogy a nevetését tartja vissza, vagy zavarban van. Mikor felé fordultam, már tudtam, hogy zavarban van. Enyhén el volt vörösödve.

Kitessékeltem Sebastiant a szobámból, és bekiabáltam Kiminek, hogy 2 percig még ne akarjon ide bejönni.

Gyorsan átöltöztem Cristiano mezéből rendes ruhába, és már abban mentem át a zuhanyzóba, ahonnan Kimi sétált át a hálóba.

Végül a fél órából 40 perc lett, én pedig kezdtem késésben lenni.

- Elviszlek - kelt fel a konyhapulttól Kimi. - Sebas?

- Mehetünk - bólintott. - Én vezetek - szólt oda Kiminek, mikor már a cipőjét vette.

- Majd mikor nem velem autókázol, vezethetsz - közölte Kimi vele.

- Az én kocsim - kötekedett Sebastian.

Felsóhajtottam.

- Eltalálok magam is a reptérig - szóltam oda nekik, míg George-ot és Mike-ot engedtem ki. Max már lement, mert ő viszi haza őket.

- Ragaszkodom hozzá, hogy elvigyelek - mondta Sebastian.

- De én vezetek - fűzte hozzá Kimi.

- Most mondom, Akira is jön velünk - fűztem hozzá. - Így is úgy gondolod, Sebastian, hogy a BMW-el menjünk?

- Nincs bajom Akirával - simizte meg a kutyus fejét. Összeszedtem a cuccaim, és a kutyám holmiját is odapakoltam az ajtóhoz.

A kocsiig vezető utat végigvitázta a két Bajnok. Megkíséreltem én beülni a volán mögé, de abban egyetértettek, hogy én nem vezethetek…

Morcosan dobtam be magam hátra, Akira mellé.

- Ha 3 percen belül nem indulunk el, nem veszem igénybe a szívességet - szóltam ki nekik.

Végülis Kimi nyert, és ő vezetett végig Londonig.

Elbúcsúztam tőlük, és bementem a reptérre.

Bemutattam mindenhol Akira papírjait, ami szerint teljesen ki volt tanítva, és nem okoz gondot. Örültem, hogy a barátnőm, aki vigyázni szokott rá, kutyatanár.

**

Tusolás után végigdőltem az ágyon törülközőbe és kibámultam az ablakon, ahogy Cris szokott. Megnyugtató volt a kinti sötétséget nézni.

Legalább egy órája feküdhettem ott, és már fázni is elkezdtem régen, mikor halkan nyílt az ajtó.

Arrafelé fordultam, és Cris mosolygott rám. Látszott rajta, mennyire fáradt. Még öltönygatyában volt és ingben, de a zakója a kezében volt.

- Miért nem alszol? - Ledobta a zakóját az ágy végében álló kanapéra, és odafeküdt mögém ruhástul.

- Gondolkodtam - válaszoltam halkan, és belesimultam az ölelésébe. Az ing finom anyaga alatt éreztem az izmait. Védelmezően ölelt magához, rajtam pedig szép lassan úrrá kezdett lenni az álmosság.

- Nagyon ügyesek voltatok - suttogtam neki.

- Kikaptunk - mondta szomorúan. Ma este játszottak, és hazai pályán kaptak két gólt. Nagyon maga alatt volt.

- Ha tudom, hogy ébren vársz, jobban siettem volna. - Nyomott egy csókot a vállamra, majd belefúrta a fejét a vállam és a nyakam közti érzékeny részbe. Elterelte a témát, így én sem feszegettem tovább.

- Büszke vagyok rád - súgtam. Éreztem, ahogy elmosolyodik. Végigfutott a gerincem mentén egy forró hullám. - Cris, a nyakam érzékeny - jegyeztem meg nevetve, és próbáltam kibújni az öleléséből, de még szorosabban tartott és már teljesen belebújt a nyakamba és a hajamba. - Cris, ha felizgatsz, nem hagylak békén jó ideig! - nevettem halkan.

- Ez fenyegetés akart lenni? - kérdezte a nyakamba morogva.

- Meccsed volt! Végigrohantál 90 percet! Hajnali akárhány van! Fáradt vagy… Na nehogy már még szeretkezni akarj! - vigyorogtam.

- Nem tudok olyan fáradt lenni, hogy ne legyen kedvem hozzá - válaszolta még mindig a nyakamba lehelve. - De ma megkönyörülök rajtad - dőlt végig a hátán.

Egy fáradt sóhaj hagyta el a száját, amin jót mosolyogtam. Semmi ereje nem maradt, csak a szája járt.

Fejcsóválva segítettem neki levenni az öltönygatyát és vigyorogva gomboltam ki az ingét, és szedtem le róla.

Mire betakartam, már aludt. Így teljesen sebezhető kisfiú látszatot keltette. Sehol nem volt a napközbeni macsó.

Odakucorodtam az oldalához, és próbáltam magam meggyőzni, hogy nem baj az, ha egy kicsit boldog vagyok.

**

Másnap már Doloressel és Katyvel is találkoztam. Én személy szerint tartottam a találkozástól, de úgy tettek, mintha meg sem történt volna az a veszekedés.

Aranyosak voltak velem, bár nem annyira beszélgettem velük, Hugóval annál többet.

Rengeteget voltunk kint a meleg napsütésben, aminek én külön örültem. A kisebbik Cris már a bizonytalan lépéseivel sétálgatott, az apukája kezét szorosan fogva.

- Mikor tölti be az egy évet? - kérdeztem.

- Június végén - válaszolta Dolores, Cris pedig csak bólintott.

- 27-én - pontosította. - Tervezünk neki valami kis party-t, szóval remélem itt leszel.

- Június 26-án Valenciában lesz futam - gondolkodtam el. - Simán itt tudok lenni, ha meghívtok.

- Arra meg kimegyek én is, ha szeretnéd - mosolygott rám.

- Kijöhetsz, de jó ha tudod, hogy semmi időm nem lesz rád - figyelmeztettem.

- Majd csajozok - vigyorgott.

- Én meg 3 másik pasival alszom együtt - nyújtottam rá nyelvet. Morgott valamit, de nem értettem, és szúrósan rám nézett.

- Mike, George és Max. Még te is találkoztál már velük - nevettem el magam.

- Mike elég jól néz ki - jegyezte meg. Ránéztem, mire egyből megrázta a fejét. - Nem jön be! Nem vagyok meleg!

- Én ilyet nem mondtam - csóváltam a fejem vigyorogva.

- Gondoltad - morogta.

Egészen a hétvégéig nyugodtan, vidáman teltek a napok. Csütörtökön hívott Ben, és elmondta, hogy hétfő délután jelenjek meg Törökországban, de addig nincs szüksége rám, így beleegyeztem, hogy szombaton kimenjek Crissel a Zaragoza elleni meccsre. Ő nem játszott, mert a keddi BL meccsre pihent.

- Biztos, hogy jönni szeretnél? - kérdezte Cris, mikor beültem mellé a kocsiba. - Én nagyon örülök, hogy jössz velem, de nem ígérem, hogy meg tudlak védeni a médiától.

- Nem érdekel a média - néztem rá. - Nem fogok csak azért bujkálni, mert téged lépten nyomon felismernek. Megszoktam a fényképezőket a munkám miatt, bár nem enged szoktak fényképezni. Már tudják, hol dolgozom, és mit. A futamon is meg fognak találni, ha akarnak.

- Rendben - mosolygott rám és adott egy puszit, majd elindította a kocsit, és már száguldottunk is a stadion felé.

Cris bement az öltözőbe a társaihoz, én addig kint vártam. Hiába fűztem nagy reményeket egy meztelen Iker Casillas látványhoz, nem volt rá esélyem. Cris nem akart még véletlen sem beküldeni a friss husik közé, vadmacska létemre. Legalábbis ő így fogalmazott. Én tudtam, hogy azt nem akarta, hogy a csapatkapitánya iránt érzett tiszteletem és rajongásom átcsapjon bennem másba.

- Menjünk fel - lépett ki Cris az öltözőből. Valaki még utána dobott egy törülközőt, és Marcelo eltéveszthetetlen nevetését hallottam. Cris felvette a fehér anyagot visszahajolt és vigyorogva dobta be. - Őrült brazilok - csóválta a fejét vigyorogva.

- Hát ne is mondd - sóhajtottam színpadiasan. Érdeklődve nézett rám. - Mi az, vannak brazilok a Forma 1-ben is - vigyorogtam rá.

- Csak ennyi? - vonta fel a szemöldökét.

- Meg talán volt brazil szeretőm - vontam meg a vállam. Megtorpant és rám nézett. Elnevettem magam. - Mi van, neked is volt sok szeretőd! Nekem miért ne lehetett volna?

- Te nő vagy - mondta úgy, mintha nem tudnám.

- És? Szerinted nincs jogom épp annyi emberrel összefeküdni, mint neked? - érdeklődtem.

- Emberrel? Nem is kizárólagosan pasikkal feküdtél össze? - érdeklődött vigyorogva.

- Magányos estéiden bizonyára erről fantáziálsz - nevettem. Mikor nem tagadta, csak megvonta a vállát, én álltam meg. - Na neee! - megint elnevettem magam.

- Miért, nincs jogom hozzá? - kérdezte és felém nyújtotta a kezét. - Az enyém vagy - vigyorodott el. - Csak az enyém.

- Én még mindig jobban jártam, ugyanis én veled együtt szereztem sok-sok nőt, akik utálnak, mert velem vagy - csóváltam a fejem. - Talán félnem kéne, hogy elkenik a rúzsom.

- Tetszik, hogy ilyen jó kedved van - jegyezte meg.

Ismét vállat vontam és a kezébe kapaszkodva sétáltam mellette a páholyhoz.

Ezúttal a meccset néztem, és néha Cris grimaszait.

- A fenébe, hogy nem vagyok ott - morogta a félidő letelte után.

- Már 200-0ra vezetnétek - mondtam komolyan.

- Nem viccelek, Barby! - nézett rám. - Borzalmas itt ülni.

- Eltudom képzelni hidd el. Tavaly én is voltam kényszer szabin a TV előtt - nyugtattam. - Bízz a csapatodban, hogy megoldják.

- Bízom bennük, csak dühít, hogy nem vagyok ott - morogta, mint egy ovis. Adtam egy puszit az arcára, hátha megnyugszik. Belebújt a nyakamba és sóhajtott egyet.

Az egész meccset végigmorogta, és mérgelődött, hogy nincs ott. Nem azt hitte, hogy ha ő ott van, simán nyernek, csak neki jobb lett volna ott futkározni a pályán, és megpróbálni tenni valamit a győzelemért, nem csak nézni.

A meccs után még lement az öltözőbe, majd hazaindultunk. Vesztett a Madrid hazai pályán. Az inzultus és a vádak, a feljelentések mind rányomták a bélyegüket a mai meccsre.

Amint visszaértünk a villába, megvacsoráztunk, és lefeküdtünk aludni. Cris mérges volt Mou-ra és magára is, hogy nem lehetett ott. Csalódott volt a vereség miatt, de közel sem annyira, mint szerdán a Barcelona elleni meccs után.

**

Másnap délután végig a szobájában voltunk szinte, és próbáltam helyrerázni a lelkét, hogy a BL visszavágón már rendben legyen.

- Sajnálom, hogy ilyen fontos meccsen nem leszek itt - húztam el a számat az ölelésében feküdve.

- Neked is dolgoznod kell - suttogta.

- Rendben leszel, bármi is legyen a végeredmény? - kérdeztem.

- Ha rendben nem is, de majd hívlak a meccs után - motyogta. Csöndbe maradtam jó pár percig, és mire szólni akartam újra, Cris mögöttem lassan és nyugodtan szuszogott.

Óvatosan másztam ki a kezei közül és öltöztem fel. Délelőtt már összepakoltuk a cuccom, így halkan kiosontam és megkértem Hugót, hogy egy fél óra múlva vigyen ki a reptérre.

Cris már múlt éjjel sem aludt rendesen, és most legalább alszik. Szüksége volt a pihenésre, így csak egy óvatos puszit nyomtam a kócos hajára, mikor visszamentem a bőröndömért. Befújtam a sálam a parfümömmel, és a kezébe adtam. Még tőle kaptam, mikor vásárolgattunk a héten. Lenyúltam a pulcsiját az ágy végéből, és azzal a kezemben osontam át a gyerekszobába, hogy a pici Cristől is elköszönjek.

- Jót ne halljak felőled! - kacsintottam rá. Neki is adtam egy puszit, és csak utána mentem ki a nappaliba, ahol már várt Hugo.

- Mit mondjak Cristianónak, mikor felébred? - kérdezte Dolores, miután megölelt.

- Tudni fogja, miért nem keltettem fel - mondtam.

Gyorsan kiértünk a reptérre, és megkezdődött az utazási mizéria.

Míg a gép indulására vártam, körbenéztem neten. Tele volt minden focis blog a meccs képeivel, és jó páron Cris és én voltunk.

De voltak képek a vásárlásról is, a Barcelona elleni BL meccsről.. Felsóhajtottam.

Elmehetnek a pokolba. Lecsuktam a laptopom és nézelődni kezdtem, míg ittam a cappucinóm.

Az emberek jöttek- mentek. Négy típusú ember volt a reptéren. Azok, akik először repülnek és mindenre rácsodálkoznak, azok akik, nagyon fontos emberek és folyamatosan telefonálnak, és azok, akik annak akarnak tűnni. Na és voltak a látványosan unatkozók is.

Én a látványosan unatkozók közé tartoztam. Nagyon örültem, mikor végre felszállhattam a gépre, és célba vehettem Isztambult.

Csak akkor tudatosult bennem, hogy miért vágyom annyira már Isztambulba, mikor leültem a repülőn: hiányzott a benzingőz és a munkám.