Spanyol 1

Nagy csúszással itt a friss. Nem Barby szemszög. Zsani kitartás!! =D

A hét gyorsan elment, sokat beszélgettem Tinával, aki a Red Bull motorhome-ban volt a pultos. Leginkább a barátjáról és Crisről kérdezgetett, mivel babát terveznek.

- Neked vannak terveid? – faggatott. Bíztam a nőben, hiszen már mennyi mindent elmondhatott volna a médiának, amiket itt hall.

- Igazán nagy terveim még nincsenek. Négy hónap után nincs még min gondolkodni hosszú távon – vontam meg a vállam. – És van egy fiam, akire gondolnom kell.

- És Barby sem könnyű eset – nézett rám együttérzőn.

- Kezdem abba a hitbe ringatni magam, hogy tudom kezelni – mosolyogtam rá.

Közben pár szerelő bejött az ajtón és odafordultam, hátha Barby is áttalál a boxból.

- Ebédidő van – mondta Tina. – De ne légy biztos benne, hogy átjönnek. Akik bejöttek, azok mind Webber szerelői.

- Értem – sóhajtottam és visszafordultam hozzá.

- Miért nem nézel szét Barcelonában? – kérdezte hirtelen. Felvont szemöldökkel néztem rá.

- Bocs, hülye kérdés – nevetett. – Még mindig nem nagyon értem ezt a háborúskodás- dolgot.

- Ez a körzet nem vallja magát spanyolnak. Kikérik maguknak, hogy ők katalánok – magyaráztam. – És hát a Real Madrid és a Barcelona ősi riválisok, mint itt a Ferrari és a McLaren. Csak kicsit jobban.

- Nézd, ki jött – biccentett a fejével a bejárat felé. Barby éppen akkor lépett be. Éppen a kesztyűit tömte a zsebébe, és nagyon magyarázott a mellette sétáló szerelőnek.

- De szerintem akkor is teljesen mértékben kiszúrás, amit a vezetőség művel - hallottam meg a mondandója végét.

- Mi kiszúrás? – kérdezett egyből vissza Tina. Ránk mosolygott, bár a mosolya nem volt őszinte. Valami történt.

- Semmi, csak arról beszélgettünk, hogy mi folyik a Ferrarinál. Az előbb futottunk össze Robbal, aki sutba vágta az angol úriemberségét, és tajtékzott a dühtől – magyarázta. – Nem mondott semmit, de biztos nem azért volt annyira ideges, mert belerúgott a lépcsőbe.

- Ki az a Rob? – kérdeztem vissza.

- Felipe Massa versenymérnöke – válaszolta meg kérdésemet a szerelősrác. A következő kérdésem az lett volna, hogy és ő ki a franc, de Barby odabújt hozzám és a nyakamba temette az arcát.

- Ennyire felzaklatott a ferraris ügy? – kérdeztem halkan.

- Dehogy, a Ferrari egy ellenfelet így kivon nekünk a képből – lehelte a nyakamba. Végigfutott a gerincemen egy jóleső érzés.

- Mi történt? – faggattam, de ellépett tőlem, adott egy puszit, és felült az egyik székre.

- Nincs most túl sok időm – magyarázta. – Nem jó Sebastian kocsijában az elektronika. Valami nem oké, és nem tudjuk, hol van a hiba.

- Rendbe tudjátok rakni szombatra? – kérdezte aggodalmasan Tina.

- Míg nem tudjuk, hol a hiba nem, mert muszáj tesztelnie is – mondta lemondóan.

Ennyi is volt. Egyből elterelte a témát.

Megebédeltek, és már ment is vissza a boxba.

Én pedig tovább beszélgettem Tinával, és már a laptopom is kihoztam, hogy ne unatkozzak.

Néha páran odamerészkedtek, és kértek egy-egy aláírást vagy közös képet.

Aggódtam Barby miatt, mert valami baja volt, az látszott.

Megvártam, míg este visszaért, és elköszöntem tőle és a többektől is. Másnap egy jótékonysági meccsünk volt Murcia válogatottjával, így mennem kellett.

Egész úton az járt a fejemben, mi baja lehet Barbynak, de semmi ötletem nem volt. A hét elején annyira vidám volt, és alig várta, hogy vége legyen a futamnak, és kimotorozhasson Monacóba.

Lévén, hogy meccs volt, nem láttam az időmérőt, csak azt hallottam, hogy Webber lett az első, és Vettel csak a második helyről rajtol.

Még szombat este visszarepültem Barcelonába.

Barbyt a boxban találtam meg. Még páran dolgoztak, de mikor odaértem, Barby lepasszolta a dolgát Bennek, és átjött velem a home- ba.

- Elmondod, mi a baj? – faggattam.

- Inkább mesélj, milyen volt a meccs? – észrevettem, hogy valamerre nagyon néz. Arrafelé néztem, és nem értettem, mit látott.

Inkább meséltem, így kicsit elterelve talán a gondolatait.

**

Vasárnap később kelt mindenki, így nagyjából már én is ki tudtam magam aludni, bár meccs után szeretek sokáig aludni, itt nem sok esély volt rá.

Már mindenki a kocsi körül volt, mikor átmentem a boxba. Persze egyből minden fotós kiszúrt, és már tudtam, hogy nem fogom könnyen megúszni a dolgot.

Pár pasi addig nézelődött felém, meg integettek és mutogattak, hogy hagytam magam, és kimentem a piros vonalon kívülre. Már a legelső napon megmondta Barby, hogyha nyugalmat akarok, ne hagyjam el ezt a piros vonalat.

Ott állt a vonal belső felén a kocsi előtt és meglepve nézett rám, mikor odasétáltam a TV- sekhez, akik integettek.

- Jó napot, a német RTL munkatársai vagyunk – magyarázta. Nem is figyeltem igazán rá, mert Barby arcán mosolyogtam.

- Feltehetünk élő adásban pár kérdést? – kérdezte meg végül a pasi.

- Persze – bólintottam.

- Ezek szerint igazak a híresztelések, hogy az egyik Red Bullos dolgozó a barátnője? – kérdezte egyből meg. Nem bírtam megállni a hatalmas vigyorom. Barby feje felénk rebbent, de nem nézett oda.

- Érdekes, hogy ezt kérdezi – kezdtem bele. – Teljesen abban a hitben voltam, hogy már rég tudja az egész világ, ki a barátnőm. – Élveztem, hogy a riporterek nincsenek tisztában azzal, hogy két lépésre áll tőlem az a nő, akiről beszélünk, és épp hegyezi a fülét, hogy mindent halljon.

- Melyik pilótának szorít? – kérdezte egy kisebb meglepetés után.

- Sebastian Vettelnek – válaszoltam vigyorogva.

- Mivel maga ugyebár a Spanyol Bajnokságban játszik, azt gondolná az ember, hogy sokkal inkább favorizálja a spanyol pilótákat.

- A csapatom tényleg spanyol, de én magam portugál vagyok. Míg nincs portugál pilóta, addig azt hiszem Vettel élvezi a támogatásom – válaszoltam. Nagyon tetszett a helyzet.

- A jövő heti BL döntőn ott leszel? Melyik csapatnak fogsz drukkolni? – faggatott.

- A szívem az MU felé húz – vigyorogtam.

- A paddockban pár kivétellel minden pilóta a Barcelonára tette a voksát – magyarázta. – Még Vettel is.

- Nem érint mélyen az eset – válaszoltam. – Ha a Real Madridra is lehetett volna voksolni, akkor érintene, így nem. Mindenkinek megvan a saját álláspontja.

Még kérdezett egy- két dolgot, de már csak megszokásból válaszolgattam, közben a napszemüvegem alatt már Barbyt néztem a szemem sarkából, ahogy vigyorog.

Mikor elköszöntem a német TV-sektől, elmentem Barby mellett.

- A sajtó ezek szerint még mindig találgat – jegyeztem meg neki. – Vagy csak nem hisznek a spanyol lapoknak.

- Vagy csak a német RTL nem készült fel belőled – jegyezte meg vigyorogva.

Rákacsintottam és visszamentem a boksz hátuljába.

Már egy ősz hajú férfi is ott álldogált. Látszott rajta, hogy már most izgul.

- ’Napot – nézett rám.

- Szép lesz, ha nyer Vettel – válaszoltam egyből. Ha nem nyer, Barby tuti mérges lesz, és ma van a születésnapja.

- Remélem nyer – bólogatott. Az akcentusa nagyon öziles volt. Ránéztem, és pont annyira volt idegesítő kék szeme, mint Vettelnek.

- Maga az apukája? – kérdeztem rá. Bólintott egyet. – Akkor legalább lesz mellettem valaki, aki tudja, hogy mi van – vigyorogtam.

- Valamennyire – biccentett ismét.

Mikor beindították az autót, már értettem, miért nyomta Barby a kezembe reggel a füldugót. Iszonyú hangos volt. Gyorsan beletömtem a fülembe, és máris elviselhető lett a zaj. Mikor kiment a kocsi, Barby odajött hozzánk.

- Látom összeismerkedtél Norberttel –mosolygott az idős férfira. – Ha gondolod, te is kijöhetsz a pályára – jegyezte meg. Felkapott pár dolgot és kifelé indult.

- Jössz? – nézett rám, ezek szerint, Norbert.

- Megyek –indultam meg. Még több kamera, még több fotós.

Kint hatalmas volt a tömeg. A BBC riporterei gyorsan megtaláltak.

Elmondták majdnem ugyanazt, mint a német RTL-esek, csak gyorsabban hadarva angolul, én beleegyeztem és már nekem is szegezték az első kérdést.

- A Red Bullos szerelő barátnője miatt van kint, vagy valami más okból? – na, ők már tudták, ki a barátnőm. Magamban jót nevettem a dolgon.

- Leginkább miatta, de a Red Bull csapat vendége vagyok – válaszoltam.

- Úgy tűnik, ide akkor több csapat is hívott vendéget – mondta az egyik a másiknak. Ők ugyanis hárman voltak.

- Miért, kik vannak még itt? – kérdeztem. Azt hittem egy barcelonást hívott ki valamelyik csapat.

- A Ferrari vendége például Dani Martín, bizonyára ismered – nézett rám kérdőn. Már tudtam, mi baja volt egész hétvégén Barbynak. Bizonyára ő ezt már előbb tudta.

- Egy híres spanyol banda énekese – bólintottam. Ezek után gyorsan megpróbáltam lelépni tőlük, és célba vettem Barbyt.

A kocsi elejénél állt, a tömeget nézte.

- Itt van Martín, ez a bajod, igaz? – kérdeztem tőle. Rám nézett és láttam a szemében, hogy igazam van.

- Ne haragudj, hogy nem mondtam el – húzta el a száját. – Azt hittem, mára már nem lesz itt. Fellépésük volt.

- Nem haragszom – ráztam a fejem. – Megkeresett?

- Nincs most erre időm, Cris – sóhajtotta. – Menj vissza a boxba. Két percen belül nem lehetsz már a rajtrácson.

Hitetlenkedve néztem rá. Tehát megkereste. Talán meg is csalt vele. Visszamentem a boxba és vártam, hogy történjen valami izgalmas. Próbáltam nem arra gondolni, mi lehetett, míg nem voltam itt. Bíztam Barbyban, de tudtam mennyire kikészítette anno Martín. Én szedtem fel a padlóról, és nem akartam még egyszer ott látni.

A rajtra mindenki visszarohant a boxba, és hatalmas lett a tömeg bent. Vettel csak a második helyről rajtolt, a csapattársa indult előröl. Barby előröl integetett nekem, hogy menjek oda. Átmentem a tömegen, Barby pedig egyből elkapta a kezem, és olyan erősen kezdte el szorongatni, hogy már vártam az ujjperc csontjaim roppanását.

A rajt pillanata előtt teljes lett a csend. Csak a kocsikat lehetett hallani. Barby szabályosan remegett, és előre- hátra hintázott, ahogy teljesen rátapadt a többiekkel együtt a képernyőre. Elmosolyodtam, mikor Vettel bement a csapattársa mellé, és mindenki vett egy nagy levegőt. Döbbent és meglepett kiáltások hallatszottak a boxban, ahogy Alonso mindkét Red Bull mellett elment.

Alonso, Vettel, Webber volt a sorrend a kör végén, amikor mindenki megnyugodott kissé, és leült. Én visszamentem hátra, és onnan figyeltem a futamot és csapatot.

Jókat mosolyogtam a spanyol közönség lelkesedésén, arról nem is beszélve, mennyire vicces volt látni, ahogy egy csomó ember egyszerre reagál.

Kigyulladt egy piros fény a boxban, és a szerelők mind szinte egyszerre rohantak ki.

- Remélem jól sikerül a boxkiállás – mondta a mellettem álldogáló Norbert. Felvont szemöldökkel néztem rá. – A szerelők nagy jelenése. Minél gyorsabban el kell végezniük a kerékcserét.

Akkor értettem meg igazán, mikor láttam, hogy megáll a szerelők gyűrűjében a kocsi. Látszott, hogy mindenkinek begyakorolt mozdulatai vannak. Teljesen meg volt koreografálva minden. Az én véleményem szerint tökéletes kiállás volt, de a szerelők kicsit csalódottan ültek vissza. Barby hátát szuggeráltam, hátha odanéz, és elmagyarázza, mi a gondjuk ezzel a kiállással, de helyette Norbert kezdett bele. Talán értetlen arcot vágtam volna?

- 3.7 másodperc lett a kiállás – mutatott a képernyőre. – Biztos más időhatárt szabott meg nekik a versenymérnök.

Egész futam alatt az idősebb Vettel magyarázta nekem a miérteket, és ahogy láttam, neki tetszett, hogy magyarázhat. Az összes szerelő végigizgulta a versenyt.

Párszor kirohantak kereket cserélni, és azt is megtudtam ezzel kapcsolatban, hogy vagy az utolsó percben tudják meg, hogy boxkiállás lesz, vagy csak nem mutatják, hogy kiállás jön, mert így nem tud egyből reagálni rá senki.

A futam alatt megbizonyosodhattam róla, mennyire fontos ezeknek az embereknek ez az egész sport. Az életüket adnák érte.

Hatalmas hangzavar lett, mikor Vettel átment a kockás zászló alatt. Minden ott dolgozó vidáman ordított, ünnepelt.

A falnál volt Barby a többi szerelővel, én pedig inkább hátra indultam, a motorhome- ba. Nem voltam már oda való.

**--

Elégedetten néztem Sebastiant a dobogón. Újra ő nyert, így a csapat és a saját esélyeit is növelte a címvédéshez.

A díjátadó után visszaindultam a boxunkba. Közben többen megállítottak gratulálni. Ahogy beértem a boxba, Adrian mellém csapódott és együtt mentünk át a home-ba. A büfé résznél már várt rám valaki. Intettem neki az irodám felé, és Adriannal a sarkamban besétáltam a saját felségterületemre.

- Hallgatom mi volt a véleménye a futamról és a csapatról – ültem le az asztalom mögé. Még mindig bennem volt a győzelmi mámor.

- Talán az egyik legcsaládiasabb csapat, és remek munkát végez mindenki – magyarázta. Az arcán nem sok érzelem látszott, csak egy tartózkodó műmosoly. – Most már szívesen aláírok ehhez a csapathoz – tette hozzá.

- Minden kételye szertefoszlott, Ms. Tammer? – kérdeztem.

- Igen, Mr. Horner – vigyorodott el.

- A mai nap még a Red Bull vendége. Mulasson! – mosolyogtam rá. Biccentett és kiment. Adrian kérdőn nézett rám.

- Szerinted hány mérnök fog felmondani, ha ez a nő munkába áll? – kérdezte mosolyogva.

- Remélem egy sem – sóhajtottam fel.

Török-Spanyol 2

 Hali! Gooffy nem tudta aktivizálni magát,mert még mindig az osztálykirándulás bűnös hatása alatt áll, krónikusan belustult,s ezért nem tudta rávenni ujjait a billentyűk/egér bősz nyomogatására,elősegítvén ezzel a felrakást.:D De szeretettel küldi nektek a frisst,plusz elintézett egy Seb-győzelmet kárpótlásul nektek a késés miatt. :D Sok-sok szaloncukrot,és jó olvasást: a konfliktusos

Reggel visszamentem Madridba, mivel Cris megkért, hogy menjek be hozzá, mielőtt Barcelonában kötök ki.

Elém jött a reptérre, és végigvigyorogta az utat.

- Neked mitől van ilyen jó kedved? – faggattam még a kocsiban. – Elvettek pár meccset a Barcelonától? Eltiltották a fél keretüket?

- Sajnos nem – nevetett fel jókedvűen. Nem értettem, mi van vele. Majd kicsattant a vidámságtól.

- Hát akkor? – faggattam. – A fiad kicselezett? – nevettem már én is a képtelenségen, a kissrác még menni alig tudott.

- Próbálkozik, de még nem olyan ügyes – nevetett. Hitetlenkedve néztem rá, de a jókedve rám is átragadt.

Beállt a ház mellé, és még az ajtót is kinyitotta nekem.

- Most már nagyon tudni akarom, mi a jókedved oka – néztem rá összehúzott szemekkel.

- Baj az, hogy jó kedvem van? –kérdezte.

- Dehogy! – nevettem. Nem bírtam már én sem nevetés nélkül.

Egyből a kertbe vezetett, ahol hosszú asztal volt, és jó páran ott ültek.

Döbbenten néztem végig a bagázson.

- Boldog szülinapot! – nevetett Cris. Többen is utána harsogták a mondatot.

- De hát csak vasárnap lesz! – döbbentem meg.

- Pont futam lesz, és utána egyből Monacóba mentek. Úgy gondoltam, így több idő marad ünnepelni és józanodni – magyarázta.

Ott voltak a szerelőtársaim, Ramos, Petra és Casillas, a kezében a húgommal. Hátrébb, Marcelo mellett Bence álldogált.

Hitetlenkedve néztem Crisre.

- Ezt hogy szervezted meg? – kérdeztem tőle, és hagytam, hogy mindenki megölelgessen, és a húgom a nyakamba csimpaszkodjon. 

- Mire nem jó a hírnév? – vonta meg a vállát nevetve. – Addig erősködtem, míg meg nem kaptam a gyártól Ben telefonszámát – bökött az említett felé. – Ő összehívta az ottani barátaidat. Sergiónak megvolt Petra száma, ő pedig elrendezte, hogy jöjjenek a gyerekek is.

- Hányadik szülinapot is ünneplünk? – kérdezte Iker kíváncsian.

- Huszadikat! – kiabálta Mike nevetve mellettem.

- Így van, egy nő soha nem több húsznál! – bólogatott Iker.

Még mindig nem tértem teljesen magamhoz, mikor Dolores kisétált a házból egy hatalmas tortával a kezében. Egy Forma 1-es autó figura volt rajta és az egészet kék bevonat fedte. 

- Ez… húúú – néztem nagy szemekkel Doloresre.

Nagyon sokáig csak ültem és hitetlenkedve néztem a társaságra, míg ők a tortát majszolták. Az én ölemben Ani ült és én etettem, mikor nem figyeltem Cris vagy a másik oldalamon ülő Iker tartott oda neki egy-egy falatot a sajátjukból. Cris kisfia a másik oldalon ült Bence mellett egy etetőszékben és Dolores etette, Ben és Mike pedig felváltva nevettették a két fiút.

- El fogsz hízni – néztem Anira, aki éppen Iker villájáról fogadta el a potyafalatot. Teli szájjal rám vigyorgott.

- Gyere, szeretném odaadni az ajándékod – emelte fel Cris az ölemből Anit és Petra kezébe nyomta, aki Cris másik oldalán ült végig.

- Cristiano, nekem nem kell semmi! – ellenkeztem, mikor felrángatott a székemből. – Nekem ez már tökéletes ajándék mindannyiótoktól.

- Tetszeni fog, hidd el – fűzte hozzá Ben.

Cris a ház elé rángatott, ahol a garázs van, és a többiek is jöttek utánunk. Előre féltem. Biztos voltam benne, hogy valami méregdrága dolgot kapok.

- Nem kellett volna semennyit se költened rám! – hisztiztem picit. – Azta! – tátottam el a számat ma már másodszorra, mikor a garázsajtó felnyílt. Nem akartam hinni a szememnek.

- Ducati? – meresztettem a szemem. Egy álomszép motor állt a garázsban.

- Ducati 1198 R Corse – mondta Mike mellettem. Cris az én arcom figyelte.

- Ajánlom, hogy a tiéd legyen, mert ez egy 42000 eurós motor! – motyogtam. Nem bírtam levenni a szemem a motorról. Imádtam a Kawasakimat, de ehhez a motorhoz fel sem érhetett.

- Ez a tiéd – válaszolta. – Ajándék, nem illik visszautasítani.

- Cristiano, ez egy nagyon nagy ajándék! – nyögtem. – Én ezt nem fogadhatom el!

- Dehogynem – vigyorgott rám.

- Nem, Ronaldo, ez méregdrága ajándék! – ráztam a fejem. Megfogta a kezem és odahúzott a motor mellé. Kinyitotta az ujjaimat és a bőrülésre fektette a kezem.

- Csodaszép – suttogtam.

- Tudod mit? – kérdezte. – Menj vele egy kört, és ha még akkor is azt mondod, hogy nem fogadod el, holnap visszavitetem – ajánlott kompromisszumot.

- Te nagyon hülye – öleltem meg szorosan. – Honnan tudtad, hogy ez életem motorja?

- Nem tudtam – vont vállat és hagyta, hogy megszorongassam. – De van egy- két csapattársam, akik nagyon odavannak a motorokért, és ők mondták, hogy a legtöbb gyorsasági motoros nagy álma egy ilyen motor.

- Még mindig nem fogadhatom el – motyogtam a mellkasába. – Nagyon sokba került.

- Tudom, hogy falra mászol az anyagiaktól, de ez nekem semmi – vigyorgott.

- Nyugtasson, hogy saját magát meg meglepte egy Ferrari 458 Itáliával – kotyogott közbe Ramos.

- Te az ellenség autóját vezeted? – kérdezte Ben vigyorogva.

- Én ennek az árát azzal megkeresem, ha elmegyek edzésre – súgta a fülembe. – Kérlek, fogadd el, látom az arcodon mennyire tetszik. Jó látni, hogy boldog vagy.

- Az nem kifejezés – mondtam. – Eljössz velem rajta egy körre? – kérdeztem tőle ellépve és végigsimítottam a motoron.

- Angliában még megfogtak a korlátozások, és a motor végsebessége – vigyorgott. – Nem hiszem, hogy fel szeretnék ülni mögéd itt Spanyolországban erre a motorra – utasította el az ajánlatot.

- Nem bízol bennem? – kérdeztem vissza.

- De bízom. Magamban nem bízom, hogy nem félnék-e – nevetett.  – Kocsiban nincs bajom a sebességgel.

- Ha kitartasz emellett az álláspontod mellett, súgd meg, melyik csapattársad is adta az ötletet erre a motorra? – kérdeztem, de közbe már Ramoson volt a tekintetem.

- Sergio van oda értük – nevetett.

- Nem mehetek, a szemét csapatkapitány nem engedi – nevetett. Iker szúrósan nézett rá.

- Tényleg nem örülnék, ha bármelyikük is felülne rá – sóhajtott fel Iker.

- Mike, beáldozod magad? – kérdeztem a motorőrült szerelőtől. Egyből bólogatni kezdett.

- Biztos nem szeretnél jönni velem? – kérdeztem Crist. – Annyira szép ez a motor.

- Menjetek csak – nyomott egy puszit a számra és a motor mellől a kezembe adott egy bukót. A másikat pedig Mike felé nyújtotta. Leszedtem a támasztóról, és meglepett a súlya. Egy pillanatra meginogtam vele, de Cris egyből elkapta a motort.

- Oké, a Kawám könnyebb – nevettem. – Nem lesz itt gond – vigyorogtam Crisre, mikor aggódva pillantott rám.

Felültem az udvarban a járműre és beindítottam a motort.

- Most lesz orgazmusom! – nevettem, mikor meghallottam a hangját. Fejembe húztam a bukót és megvártam, hogy Mike felüljön mögém.

Váltottam, meghúztam a gázt, és a motor megindult. Az adrenalin meglódult a véremben, és szinte extázisba kerültem.

Szabadnak éreztem magam és gond nélkülinek a motoron. Felmentem az autópályára, mivel ott nem volt annyira felső határa a sebességnek. Egyre gyorsabban mentünk, és már a motor végsebességét is sikerült elérni, mikor oldalra húztam, és lefelé indultam az autópályáról. Épp annyira lassítottam a szerpentines úton, hogy be tudjak minden kanyart venni, majd átmentem a hídon, hogy átkerüljünk az autópálya visszavezető szakaszára.

Élvezetem, hogy a szél süvít mellettem, és éreztem, ahogy Mike egyre görcsösebben kapaszkodik belém. Visszafelé is elértem a végsebességet, ahol a motort már leszabályozott. Mikor felfordultam az autópályára, túl gyorsan vettem a kanyart és egy pillanatra megbillent a motor, de gyorsan visszahúztam, és nem estünk el. Mike idegesen bökte meg az oldalam.

- Csak nem megijedtél? – kérdeztem a bukó alatt vigyorogva.

Mikor visszaértünk a villához és leszálltam, annyira remegett a lában, hogy Cris fogta meg erősen a derekam, hogy el ne essek.

- Jól vagy? – kérdezte aggódva.

- Túl sok az adrenalin a véremben – nevettem el magam.  Mike leült a fűbe és hanyatt dőlt.

- Ez őrült! Nem normális! – hebegte. – Hány lóerős?

- 180, ha jól emlékszem – vigyorgott Cris.

- Ne hisztizz, 200 volt a max, amivel mentünk! – szóltam rá. – Egy ilyen motor 170km/h-val megy.

- Még mindig vigyem vissza? – kérdezte Cris vigyorogva.

 - Nem hagyom, hogy elvidd – simítottam végig a motoron. – De többen ne vegyél nekem semmit!

- Igenis! – nevetett.

Mindenki mindenkivel kijött szerencsére és jól elbeszélgettünk.  Kaptam még egy két dolgot, de leginkább példa értékűt, mert senki nem merte Crisen kívül megkockáztatni, hogy valami drágát vegyen nekem.

Csak indulás előtt jutott eszembe, hogy a hétvégén volt az utolsó meccsük.

- Hogy ment a meccs? – kérdeztem Cristől, mikor már mindenki készülődött az induláshoz. Cris is jönni fog velünk ki a pályára. Ezt ő döntötte el meg Ben, én meg csak rábólintottam.

- 8-1 re nyertünk – vigyorgott. – Negyven, mások szerint negyvenegy góllal fejeztem be az idényt. A Madrid meg 102-vel.

- Nagyon ügyes vagy – öleltem meg. – Akkor te vagy a gólkirály? – kérdeztem, ő pedig hatalmas, büszke mosollyal bólintott. Az előzőnél is szorosabban megöleltem.

- Büszke vagyok rád – nyomtam egy puszit a szájára.

Késő este érkeztünk meg. Nem mentünk ki a pályára, inkább még a hotelben aludtunk. Én ruhástul dőltem végig az ágyon, és egyből elnyomott az álom.

Már csak arra ébredtem fel, hogy Max hív.

- Mi az ilyen korán? – kérdeztem csukott szemmel.

- Reggel 7 óra van, és 9-ig jó lenne, ha bepakolnál a home-ba, ha itt akarsz a héten aludni – válaszolta picit morcosan.

- Téged is keltettek? – kérdeztem.

- Aha – ásította. – Ha már ott vagy, a pilótánkat is felzaklathatod. Semmi kedvem hozzá, hogy még ő is nekem morogjon. Elég, ha fél szerelőgárda engem szid. 

- És mit is mondjak neki? – kérdeztem.

- 9-kor megbeszélése van. Rendkívülit hívtak össze. Rockyért még csak most megyek a reptérre – horkantotta. – Ennyire rendkívüli. Még a versenymérnök se tudott róla.

- Szuper – morogtam.  – Bent találkozunk – nyomtam ki a telefont. Oldalra fordultam és megböködtem Crist.

- Héé, focisták gyöngye, ideje kelni, menni kell a pályára – addig piszkáltam, míg fel nem nézett.

- Én még alszok – hisztizett.

- Azt mondtad, kelsz és fekszel velem együtt, így látod, milyen nekem egy futamhét – idéztem őt. – Akkor kelj fel, és szedd össze magad, míg én felébresztem a másik csodát ebben a hülye hotelben – keltem fel morogva.

- Mármint? – nézett rám.

- Sebastiant – motyogtam és a tegnapi ruhámban csoszogtam át a 240-es szobához.

Először csak kedvesen kopogtam, de semmi. Meguntam és ütni kezdtem az ajtót. Nem kellett sokat várnom, hogy egy nagyon álmos és extra kócos, félmeztelen Sebastian álljon az ajtóban.

- Jó reggelt – vigyorogtam rá. – 9-kor rendkívüli megbeszélés a pályán – és már ott is hagytam. Mikor kinyitottam a saját szobánk ajtaját, ő még mindig az ajtóban állt és engem nézett.

- Van másfél órád összeszedni magad és kiérni – szóltam még oda neki. Álmos fejjel vágta be az ajtaját. Fogadni merek, hogy visszafekszik aludni.

Cris éppen a hajával szenvedett, mikor bevonultam fürdeni.

- Mit szólnál hozzá, ha egyszer eldugnám a zseléd? – kérdeztem csak úgy mellékesen.

- Előszedném a hajhabom – vágta rá.

- És ha minden ilyened eldugnám? – faggattam.

- Nem mennék sehova – válaszolta.

- És ha éppen meccsed lenne? – ütöttem a vasat.

- Felcsörgetném Sergiót, aki a szomszédban lakik és kérnék tőle – nevetett.

- Esélytelen ledumálni róla – sóhajtottam.

- Tessék? – kérdezett vissza.

- Semmi – vágtam rá.

Mielőtt kiindultunk volna a pályára, bekopogtam Sebastianhoz, biztos, ami biztos alapon. Törülközővel a derekán, felzselézett hajjal nyitott ajtót.

- Te is kezded a felzselézett haj dolgot? – kérdeztem vigyorogva.

- Nem tetszik? – kérdezett vissza.

- De, jól áll – bólintottam. – Siess ki a pályára – és ott is hagytam.

Jót vigyorogtam, mikor a csapat tagjai meglátták Crist a home-ban. Főleg Sebastian arca volt érdekes. Nem igazán tudtam eldönteni, mit gondol, bár gyorsan le kellett lépnie megbeszélésre, Rocky már így is szinte ordított vele, hogy szedje már a lábát.

Jól indul a hét…

**

Úgy lett megbeszélve, hogy Cris mellettem fog aludni, ha bírja a dolgot. Jót mosolyogtam, mikor megmutattam neki a pályát, és mindenre rácsodálkozott. Mint egy ötéves.

Este vacsi után pedig mikor jött a lefekvés, kezdtem aggódni, hogy nem nagyon fog tudni aludni. De elég gyorsan el is szállt ez az aggodalmam, mikor befeküdt a fal mellé és szinte egyből aludt is.

Utána esett le, hogy mennyit szállodáznak, és meg kellett tanulnia bárhol gyorsan és mélyen aludnia.

Bebújtam mellé, és addig végig Sebastian arca járt a fejemben, míg Cris át nem ölelt. Nagyon gyorsan elaludtam.

Szerdán kitakarítottuk a boxot, és szétválogattuk a dolgokat, amik kelleni fognak és ami csak pótfelszerelés, mert azok mentek vissza a kamionra.

Csütörtökön összeraktuk reggel a boxot, és a kocsinak is nekiálltunk. Azt hittem, hogy Cris innentől unatkozni fog, de mivel Spanyolországban voltunk, és hiába, Barcelonában jó sokan körbe rajongták, és a hostess csajokkal is elvolt, így ebédszünetben megkértem Tinát és Karint, hogy figyeljenek rá, mielőtt valakivel összefekszik.

Este derült ki, hogy a félelmem alaptalan volt, mivel végig Tinát és Karint nevetette.

A boxba nem nagyon jöhetett ki, ez előírás volt, csütörtökön és pénteken legalábbis.

Sebastian viszont az egész csütörtököt kint töltötte velünk, kivéve mikor pályabejáráson volt.

Pénteken estefele, mikor mentem vissza a home-ba, döbbenten álltam meg a paddockban. De megráztam a fejem, és besétáltam a Red Bull home-ba.

Csak rosszul láttam… csak képzelődtem… 

Kérdés: Na vajon milyen totál-brutál elképesztőséget látott Barby a paddockban? Lehet tippelgetni. :D

Török- Spanyol 1

Hatalmas köszönet illeti Rékát, aki iszonyú nagy türelemmel fordul az irányomba, és eltűri a firkászi hisztijeimet! =)
A fejezet végén pedig vár rátok egy kérdés ;)

Reggel nagyon zaklatottan és fáradtan ébredtem. Egyedül feküdtem a hatalmas franciaágyban és egy pillanatra pánikba estem, hogy Cris teljesen magamra hagyott, de kint meghallottam Akira ugatását az udvarról, így már nem is voltam annyira egyedül. Fáradtan keltem fel, és a fürdőben belenéztem a tükörbe.

A hajam teljesen kócos volt, és nagyon bután elfeküdtem. A vízálló sminkem még a futamról bírta a strapát, bár az arcomon nyomot hagyott a párna, és a szemem alatt enyhe karikák voltak.

Letusoltam, és magamra rángattam egy szabadidőgatyát, és kiszedtem egy ujjatlan trikót Cris szekrényéből. Kicsit kihúztam a szemem, és összefogtam a vizes hajam. Nem voltam még mindig teljesen vállalható állapotban, de azért már kinéztem valahogy.

Kiléptem a hálószobából, és a kicsi Cris a másik szobában rákezdett a reggeli sírására. Egyből odavettem az irányt, és kiszedtem a kiságyából.

- Jó reggelt, fiatalúr – mosolyogtam rá. Hatalmas babamosollyal viszonozta a gyér próbálkozásom.

Valamit gügyögött, de még ha értelmes is volt, biztos nem angolul tette, így nem tudtam, mit szeretne. Mikor az ajtó felé kezdett nyújtózkodni akkor értettem meg, hogy ki szeretne menni a szobájából. A kezemben a Törpével mentem ki először a nappaliba, de ott senki nem volt. Átmentem a konyhába, de csak egy cetli volt a pulton meg a gáz mellett pár fazék.

„ Anyát és a többieket megkértem, hogy látogassanak haza Portugáliába pár napra. Anya főzött neked, mielőtt elindultak volna. A fiam itt marad velünk, talán segít neked helyrejönni! =) Egy körül érkezem. CR”

Ránéztem az órára, és fél 12 volt.

- Apád egyedül hagyott velem – néztem a vidám kisfiúra. – De azért látom a Mami rendbe rakott, mielőtt itt hagyott volna – néztem végig a kisfiún. Kantáros gatya volt rajta meg egy zöld póló. Még zokni is volt a lábán.

- Gyere, megnézzük Akirát – indultam kifelé. Reméltem legalább negyedét érti abból, amit mondok neki. Fogalmam sem volt, mennyit értenek a gyerekek. Azt se tudtam, mikor tanulnak meg járni vagy beszélni.

Igazából azt sem tudtam, hogy ez a picúr tud-e járni már. Bizonytalanul láttam már lépkedni, de az nem ugyanaz. Szerintem legalábbis.

Kimentem a kiskölyökkel a kezemben a kertbe, ahol Akira egyből odafutott hozzánk, és körbeszaglászott, hogy a hideg orrát utána a kezemnek nyomja.

- Jobb helyed van itt, mint abban a pici lakásban, igaz? – kérdeztem tőle szomorkásan. – Míg Cris megengedi, hogy itt legyél, maradhatsz, nem zárlak vissza oda – simiztem meg a fejét. Leguggoltam hozzá, és a pici Cristiano addig ficánkolt, míg le nem tettem. Belekapaszkodott a combomba és úgy álldogált. Egy idő után pedig a popsijára huppant rá.

Talán fél órája lehettünk kint, mikor megszólalt a kapucsengő. Akira egyből odarohant. Felvettem a kissrácot, és előre sétáltam.

Csak egy fehér Audit láttam. Nem Cris volt, ez már biztos.

Mire a kapuhoz értem, kinyílt a kocsi ajtaja, és én megtorpantam. A gyomrom bukfencezett egyet.

- Hola – jött oda a kapuhoz a kocsi tulajdonosa. – Te vagy Barby, ugye? – kérdezte, nem teljesen helyes angollal, de legalább tudott mondani valamit. Az első, ami a fejemen átfutott, hogy hozzám beszél.

Csak bólintani voltam képes. Cris fia bizonyára egyből megismerte az apukája csapattársát, így nyújtózkodni kezdett felé.

- Cristiano itthon van már? – próbálkozott tovább az angollal, és mosolyogva várta, hogy szóhoz tudjak jutni a saját megdöbbenésem után.

Nyeltem egyet, és vettem egy mély levegőt.

- Még nincs itthon, úgy tudtam, edzésen van. – Most esett le, hogy ha ő itt van, akkor Crisnek is végeznie kellett volna.

- Esetleg nem tudod mikor ér vissza? – kérdezte mosolyogva.

- Esetleg tudom – tértem végre észhez. – Azt írta nekem cetlin, hogy egy körül ér haza.

- Esetleg megvárhatom bent? – kérdezte. Elvigyorodtam.

- Esetleg – bólintottam. – Kinyitom a kaput. De be kell hozzá mennem, mert a kódot nem tudom – magyaráztam. Bólintott és visszaszállt a kocsijába. Bementem a házba, és beengedtem a kapun. Behajtott oldalra a kocsimegállóra, és befelé indult.

- Öcskös, felfogod, hogy Iker Casillas van itt, és nekem remegnek a lábaim picit? – kérdeztem a kisfiútól, aki édesen vigyorgott rám. – Nem, te nem osztod a dolgot – morogtam. A tegnapi bajaimat teljesen el is felejtettem.

Ahhoz képest, hogy mennyire remegett a térdem, remekül elbeszélgettem Ikerrel,bár sokszor nem értettük, mit mond a másik, ilyenkor viszont jókat nevettünk.

Mikor hallottam, hogy egy kocsi gördül be a ház mellé, és pár perc után Cris jött be, elé siettem, hogy szóljak neki, hogy itt a csapattársa, de az arcán lévő hatalmas mosolyból tudtam, hogy tisztában van a vendég jelenlétével. Csak utána esett le, hogy bizonyára látta a kocsit, és felismerte.

Kaptam egy röpke csókot, és bement kezet fogni a csapatkapitánnyal. Egyből spanyolul kezdtek el beszélni, amiből egy szót sem értettem, és ha kezdőként tudnék is valamit a nyelvből, nem értettem volna, annyira hadartak.

Inkább átmentem a konyhába a kisfiúval, és kerestem neki a hűtőben valami ennivalót.

**

A hét egy része már a hátunk mögött volt, és jól éreztem magam Crisnél.

Szerdán éppen pihentem délután Cris mellkasán, mikor megszólalt a telefonom.

- A Red Bull gyárból keresnek – nézett rá a kijelzőre Cris. Kivettem a kezéből a telefont, és felvettem.

- Barbara – szóltam bele, mivel nem tudtam, melyik részlegről hívnak.

- Üdv, Christian Horner vagyok. – Meglepetten pislogtam párat.

- Miben segíthetek, Főnök? – ültem fel az ágyon. Cris érdeklődve nézett rám.

- A hétvégén az A1-Ringen lesz show, és ezzel akarjuk a helyet újra fellendíteni, meg a Forma 1-be is újra bevonni – magyarázta. – Régi kocsik, rallye autók, sportkocsik, motorok. Minden emberünkre szükség lenne, aki elérhető, és ért a kocsikhoz vagy a motorokhoz. Olyanok kellenek, akik a Forma 1-en túl látnak, és más szinteken is képzettek, és rugalmasak.

- Értem – fűztem hozzá. Már tudtam, mit akar, de megvártam míg kimondja. Nagyon izgatott lettem egyből. Cris egyre érdeklődőbb arcot vágott, és már velem szemben ült.

- Benjamin véleményét is kikértem az ő keze alá tartozó szerelőkről, és szeretnélek meghívni erre a rendezvényre. Helmut Marko, Adrian Newey , Sebastian és én is részt veszünk, mint pilóták – magyarázta. – Azt szeretném, ha olyan emberek néznék át a kocsit, amibe beülünk, akikben bízhatok. – Egyből rá akartam vágni, hogy ott leszek, de Crisnek azt ígértem, hogy csak vasárnap hajnalban hagyom magára.

- De ha mindenki megy, kik maradnak a gyárban? – kérdeztem.

- Igen, itt van az első bökkenő – ismerte be. – Még a hétvége előtt össze kéne menetre készen pakolni, és csak utána indulni Ausztriába, hogy onnan egyből Barcelona legyen a cél az ott dolgozóknak.

- Tehát már holnap be kéne menni? – kérdeztem és közben Crist néztem.

- Holnap még nem szükséges. Benjamin úgy számolta, hogyha minden utazó szerelő is bejön, akkor pénteken reggel elég felvenni a műszakot – magyarázta tovább.

Crisre néztem. Picit oldalra döntötte a fejét, úgy várta a válaszom.

- Egyből választ kell, hogy adjak? – kérdeztem végül a csapatfőnöktől.

- Természetesen elég ha még a mai nap folyamán döntesz – nyugtatott meg. – Benjaminnak vagy nekem egy sms is elég, hogy számíthatunk-e rád.

- Rendben, még ma jelentkezem – nyugtáztam. Elköszöntünk és kinyomtam a telefont.

- Miről is van szó? – kérdezte mosolyogva a portugál. Látta mennyire feldobódtam.

- Az A1-ring Ausztriában bemutatót szervez, illetve ha jól sejtem, sokkal inkább a Red Bull szervezi, hogy legyen hazai futama majd 1-2 év múlva a Forma 1-ben – kezdtem el magyarázni. – Régi Forma 1-es autók, sportkocsik, rallye autók, motorok… Minden lesz ott. Menni kéne a boxba, mint ellenőrző és javító. Négyen is indulnak a csapatunkból. Ezért örülne a csapatfőnök, ha mi lennénk ott.

- És mi tartott vissza, hogy egyből rávágd az igent? – kérdezte vigyorogva. Szerintem nagyon gyerekes arcot vághattam.

- Igazából te – vallottam be. – Azt mondtam, itt leszek a hétvégi meccseden is. Ez lesz az utolsó meccsetek a bajnokságban – tártam szét a kezem.

- Emiatt ne aggódj – vont vállat. – Ma eldől, hogy lehetünk-e még bajnokok vagy sem. Igazán fontos csak akkor lesz az a meccs. De ha fontos lesz bajnokság szempontjából, sajnálnám, ha nem vagy ott.

- Megvárom az eredményt, és ha még van esélyetek, nem megyek sehova – döntöttem. Próbáltam már nem önző lenni és csak magamra gondolni.

- Ezt viszont nem hagyhatom – rázta a fejét.

- Csakhogy nem kérdeztelek téged róla – vigyorodtam el.

Reméltem, hogy erősködik, hogy hívjam vissza a gyárat és mindenképpen menjek, de csak megcsókolt és hálásan nézett rám. Tényleg fontos volt neki, hogy ott legyek.

Az esti meccset kint néztük a családdal a nappaliban. Úgy izgulta mindenki végig, mintha a Real maga játszott volna. Csak mosolyogtam, és mélyen hallgattam. Pontosan tudtam, mit éreznek, hiszen tavaly én magam is átéltem ezt az érzést. Mikor te mindent megteszel, és már nem rajtad múlik a dolog. Csak a szerencséért imádkozhatsz.

Nekünk tavaly volt szerencsénk, idén a Realnak nem. Cris csalódottan és nagyon idegesen vetette bele magát a fotelbe, ami előtt végig állt, és ordibált. Oda mentem hozzá és az ölébe ültem. Szorosan hozzábújtam, és próbáltam egy kicsit megvigasztalni.

- Sajnálom – suttogtam neki. – Jövőre úgy elpáholjátok a Barcát, hogy a világ is csak pislog majd.

- Ez most nem segít – morogta.

- Tudom, hogy most nem – bólintottam. – Remek csapatotok van, és nagyon jó edzőtök. Már összeszoktatok. Jövőre meglesz.

- Francot se tudsz te erről – morogta.

Felkeltem az öléből és elmentem letusolni. Tudtam, hogy ideges, és azért mondja, azért is tartottam meg magamnak a véleményem erről. Meg nem volt kedvem vitázni a családja előtt. De mikor bejött utánam a fürdőjébe, nem bírtam tovább.

- 2009-ben remek volt a csapat. Nagyon összedolgoztunk. Éjjel nappal dolgoztunk a kocsin, és ezt értsd szó szerint. Péntekről szombatra az évad közepétől egyszer sem aludtunk, mert inkább még kétszer szétszedtük a kocsit és átnéztük. Végül bajnok lett egy olyan csapat, akik múlt évben még sereghajtók voltak, csak eladták az egészet. Minden erőnkkel küzdöttünk, és a végsőkig küzdöttünk és harcoltunk. Mégsem lettünk bajnokok – mondtam szomorúan. – A hibák miatt, amiket elkövettünk az évben. – Láttam, hogy közbe akar szólni, de nem hagytam. – 2010-ben megint rosszul indult a szezon, de úgy álltunk oda, hogy megmutatjuk mindenkinek. Az előző évet tanulópénznek vettük. Ahogy haladtunk előre, egyre kevesebb ember bízott abban, hogy mi bajnokok lehetünk, de mi bíztunk. Év végén csütörtöktől vasárnapig nem aludt a csapat, mert mindig volt valami munka. Háborúban álltunk a Red Bullon belül a másik csapattal. Nem volt meg az egység, semmi! Brazíliában a Red Bull mégis bajnok lett! Nem ünnepelhettünk sokat, mert jött a végjátszma. Az utolsó futam. Nem hittek bennünk, mi indultunk a legkisebb eséllyel. Azon a hétvégén senki nem beszélt senkivel. – Furcsa volt visszagondolni a néma csendre – Tabu téma volt szinte minden, amiről beszélni szoktunk. És a végén mégis mi lettünk az egyéni és a csapat VB-k is. Ezt az évet pedig csodásan kezdtük. Van önbizalmunk már.

- Ne haragudj, hogy azt mondtam – nézett rám elveszetten. – De én nem bírok veszteni.

- Én sem bírok veszteni, de muszáj tovább lépni, és várni, hogy jövőre megmutasd, tanultál a hibákból – kiléptem a zuhany alól és megöleltem. – Tiétek a Királyi Kupa. Ti vagytok a Királyi Gárda!

- De a BL-t és a Bajnokit elbuktuk – morgolódott.

- Ha megnyugtat, a BL meccsen most még én is az MU-nak fogok drukkolni – mosolyogtam rá. Tudta, hogy a csapat ezért szétszedne, ha ezt tudnák, mert ott mindenki nagyon Arsenal és Chelsea fanatikus. Picit elmosolyodott.

Tisztában voltam vele, hogy nem volt sokkal jobban, de legalább megpróbáltam. Majd a csapatban közösen túllépnek ezen.

- Itt maradjak a hétvégére? – kérdeztem tőle. Imádkoztam, hogy azt mondja, ne maradjak. Menni szerettem volna, nagyon!

- Menj – erőltetett egy mosolyt az arcára. – Érezd magad jól.

Így gyorsan írtam egy sms-t Bennek, és mikor másnap este felszálltam a repülőre, bűntudatom volt, hogy itt hagyom, mégis mentem.

Mindenem volt az autósport és vártam, hogy újra lássam Sebastiant, bár még mindig nem tudtam, mi van igazából.

Mikor Angliában leszállt a gépem, már nem is tűnt olyan jó ötletnek, hiszen pont előle menekültem Crishez. Mégis bementem a gyárba.

Ott tudtam meg, hogy Sebastiannal maximum majd Ausztriában találkozom csak.

Élveztem a srácok hülyeségeit és próbáltam semmire sem gondolni, csak a marhaságokra és a munkára összpontosítani.

**

A hétvége folyamán teljesen kikapcsoltam magam. Az volt a feladtunk, hogy felkészítsük a kocsit arra, hogy a pilóták tudják használni.

Nagyon sokat szórakoztunk, és elég sok hülyeségben benne volt Sebastian is. Így került Horner bukója alá egy gumi pók, vagy a szemtelen pilótánk cipőjébe műanyag egér.

Kint volt Fabian is, Sebastian kisöccse, aki még a bátyjánál is több őrületben volt benne. Bár a bátyus egy idő után megunta, hogy az öccsével rendeztetjük el, hogy őt valahogy átverjük, így Fabian elég gyorsan Norbert felügyelete alá került.

Nap végén Sebastian odaállt elém, és a kölyökvigyorával kezdett bele a mondanivalójába.

- Adok bukót, ha elvihetlek egy körre. – A körülöttünk állókból kitört a nevetés. Elvigyorodtam.

- Drágám, veled bármikor elmegyek egy körre – válaszoltam kétértelműen vissza.

- Csak Ronaldo meg ne tudja – vigyorgott Mike.

- Mike, ne legyél ennyire szexmániás, mi csak arról beszélünk, hogy a pályán körbevihetem-e – szidta meg vigyorogva Sebastian Mike-ot.

A fejembe akarta húzni a bukóját, de nem hagytam.

- Nem vagyok egy félős nő – vettem ki a kezéből a bukót és leraktam a pultra. – Gyere inkább és mutasd meg, mennyire vagy gyors.

- Lehet tényleg szexmániás vagyok, de ti nagyon kétértelműen beszéltek – fűzte hozzá Mike. Elnevettem magam.

- Ebből szex lesz – kommentálta George is. Nevetve ültem be a sportkocsiba, és szépen becsatoltam magam.

Ahogy beült Sebastian, szinte egyből indultunk is.

- Remélem nem fogsz nekem itt sikítozni – piszkált.

- Szerinted ha be merek állni a Red Bull elé, akkor mekkora félelemérzet lehet bennem? – néztem rá.

- Nem sok – értett egyet. Ahogy kiértünk a boxból rátaposott a gázra, és éreztem, ahogy a tüdőm picit összenyomja a sebesség. Élveztem, ahogy nagyon nagy sebességgel vesszük a kanyarokat, és vicces volt, ahogy néha megdobta a kocsit a rázókő.

Ahogy lent a pályán végeztünk, megkezdődött a buli, amiről nem is tudtam, de végigtomboltuk az éjszakát. Kicsit úgy éreztem magam, mint az első pár versenyem után.

Milyen kép alakult ki bennetek Barbyról? ( Belsőleg gondolom leginkább)