Téli tesztek 1

Úgy éreztem magam, mint akit megrágtak és kiköptek. Ahogy a fejem felé emeltem a kezeimet, hogy kinyújtózzak végigropogott az összes csontom. Kinyújtottam a lábaimat és ott is minden csontom végig ropogott. Teljesen el voltam gémberedve. Lassan nyitottam ki a szemem, mert a fejem már most zsongott. A lakásomon voltam. Minden szanaszét volt. Felültem az ágyba és lehúztam a mellettem fekvőről a takarót.

- Ébredj! - löködtem meg. Ránéztem az órára és egyből felébredtem. - Basszus. - ugrottam ki az ágyból. Egyből meg is szédültem. Nem volt szerencsés másnaposan ugrabugrálni. - Kelt már fel! Mozogj, van 15 percem beérni! - dobáltam a sráchoz a ruháit. Azt se tudtam, hogy hívják.

- Ne siess annyira. - akart visszahúzni.

- Hagy már! - löktem el a kezét a derekamról. - Megnyúz a főnököm, ha kések. - kapkodni kezdtem. Gyorsan felvettem egy melltartót és bugyit. - Francba nincs időm tusolni se. - káromkodtam egy sort, míg gyorsan felvettem a fehér neműm. A fürdőbe rohanva rángattam magamra a farmerom.

- Tűnj már el a pokolba is! - kiabáltam be a hálóba. Nem volt nagy a lakásom. Két szoba volt benne, meg egy fürdő. A nappali és a konyha egybe volt az előtérrel. Megmostam az arcom és összekötöttem a hajam. Nyomtam fogkrémet a fogkefémre és miközben sikáltam a fogam, visszamentem a hálóba. - Esküszöm, összepakolok. - néztem körbe. Felsőt próbáltam keríteni. Nem voltam valami rendet tartó ember. - Te még itt vagy? - néztem az éppen a gatyáját vevő pasira. - Hogy is hívnak? - kérdeztem habos szájjal.

- Jonathan. - mondtam álmosan. - Hol dolgozol, hogy ennyire sietned kell reggel 8-kor? - pislogott az órára.

- Az tök mindegy. - áthúztam a fejemen egy tisztának tűnő atlétát és elkezdtem a táskámba gyűrni a dolgaimat. - Öltözz már gyerünk! - dobtam oda a pólóját. - Hol a francban van a fáslim. - néztem körbe. Mikor megláttam a gépasztalra dobva gyorsan belegyűrtem a kezembe lévő hátitáskába. - És hol a francban van a cipőm? - forgolódtam. Átmentem a nappaliba ott is körbenézve. Az egyiket az asztalon találtam meg a másikat pedig a kanapé mögött.

- Akira add azt ide! - rángattam ki az Akita fajta kiskutyám alól az overálom. Beletuszkoltam a táskámba és be is húztam a hátizsákot. Oda dobtam az ajtóhoz, csak mikor koppant akkor húztam el a számat, amibe a fogkefe még ott volt.

- Áucs a parfümöm. - grimaszoltam. - Menj már haza! - néztem rondán a srácra, aki tudtam, hogy mondta a nevét, de nem emlékeztem rá. Lényegtelen információ.

- Így fázni fogsz. - jegyezte meg.

- Az téged csak ne izgasson. - mostam ki a fogkefém. Gyorsan kiöblítettem a számat, és két-három gyors mozdulattal kihúztam a szemem. - Tönkre fog menni a körmöm. - sóhajtottam. A szünetben voltam műkörmösnél, így most szép franciaforma volt a körmöm, de tudtam, hogy egy nap alatt ez teljesen tönkre fog menni.

- Mi a munkád? - faggatott.

- Szerelő vagyok a Red Bull Racingnél. - kiabáltam, mivel ő a fürdőbe volt én pedig a hálóba kerestem éppen egy pulcsit. - Boldog vagy? Már tudod, békén hagysz végre? Eltűnnél végre?

- Minden egy éjszakás kalandodat így dobod ki? - dőlt az ajtókeretnek.

- Általában nincs időm egy éjszakás kalandokra. - siettem el mellette mikor találtam egy pulcsit végre.

- Úúú Ben ki fog nyírni. - nyögtem mikor az órára néztem. 3 percem volt beérni. - Kész vagy? - néztem a srácra. Gyorsan magamra rángattam a pulcsit és beleléptem a cipőmbe. Oda jött mellém és nekidöntött az ajtónak, hogy szenvedélyesen megcsókoljon.

- Ez el maradt. - vigyorgott. Pislogtam kettőt majd ellöktem, hogy le tudjam a fogasról venni a bőrdzsekim.

- Kapkodd magad. - felkaptam a kulcsom a konyha pultról és Akirára néztem. - Viselkedj! - vakkantott egyet, amit belegyezésnek vettem. Mikor a srácon is már volt kabát kitártam ajtótót, előzékenyen maga engedett. Mikor kilépett bevágtam az ajtót és bezártam.

- Szia! - kiabáltam vissza a vállam fölött mikor rohanva indultam meg a garázs felé.

Egy emeletes panelházban laktam Milton Keysben. A fizetésemből tellett volna nagyobb házra is, de nagyon keveset voltam Angliában, ha pedig itt voltam, akkor vagy dolgoztam, vagy valahol ittam. Így nagyrészt csak aludni jártam haza. Akira is csak azért volt nálam, mert Anya kirakta otthonról és a barátnőm, aki vigyázni szokott rá nem ért még haza. Mire utaznom kell a tesztekre addigra viszont már haza ér, így gondom nem lesz belőle. A ház előtt felültem a Suzuki motoromra és gyorsan a gyújtásba löktem a kulcsot. Nem is láttam a nálam a nálam alvó srácot leérni, mivel egyből a fejembe húztam a bukósisakot és gyorsan felvettem a kesztyűimet, hogy a kezem ne fázzon és már ott se voltam.

- Gyerünk Kicsikém. - beszéltem a motorhoz. Kések, az már biztos volt, az nem volt mindegy mennyit. A kocsikat kerülgetve száguldottam a főúton, hogy mire az rá csatlakozna az autópályára, lekanyarodjak, a gyárhoz vezető útra. Ezen az úton nem szokott forgalom lenni, csak ha futamhétvégére indulnak a kamionok. Most mégis egy fekete BMW ment előttem, nem kis tempóval. Itt nem nagyon volt sebességkorlátozás, mert már a gyárterületének számított. Egyből felismertem a kocsit. Meghúztam a gázt, és megpróbáltam lehagyni a kocsit. Persze tudtam jól, hogy a volán mögött ülő pasi nem fogja hagyni, hogy megelőzzem, mégsem tudott mit csinálni. Mikor elmentem mellette beintegettem a sötétített ablakon.

A parkolóhoz közeledve lassítottam, hogy ne vétsem el a leágazót, ami a földalatti parkolóba visz. Beálltam a szokásos helyemre, és gyorsan leugrottam a motorról. Kivettem a kulcsot és rohantam felfelé.

- Jelen. - rontottam be a szerelőgödörbe. Ben az órájára nézett.

- Ha tényleg fél 9re kellett volna beérned, akkor elkéstél volna. - állapította meg. - 9-től kezdünk. Van fél órád átöltözni.

- Cseszd meg! - dobtam oda neki a csavarkulcsot, ami az asztalon feküdt a bejáratnál. Alig voltak még lent páran, de mindenki beszélgetett, vagy takarított unalmában. Felmentem a büfé felé, és pont akkor jött be a főbejáraton Sebastian. Győztem vigyort villantottam rá.

- Nem ismerem el a győzelmed! - mutatott rám.

- Pedig illene. - veregettem meg a vállát. - Attól még, hogy te vagy a regnáló Bajnok, hidd el, le lehet gyűrni téged.

- Csak ne pont az egyik szerelőm tegye. - fanyalgott, de a szeme csillogott. Jó kedvel kelt.

- Miért egy idegbeteg Ausztrál jobb? - kérdeztem tőle vigyorogva, ahogy az emelet felé mentem. Ő a büfé felé ment, ami a földszinten volt.

- Nem. - nevetett. Átmentem a szálásokra, hogy átöltözzek.

Beálltam a nagytükröm elé melltartóba és bugyiba. A hidrogénezett mellig érő hajam össze-vissza göndörödve hullott a vállamra. Melleim nem voltak hatalmasak, de azért nem is szűkölködtem dekoltázsban. A csípőm széles volt, de teljesen darázsderekam volt. Mindehhez hosszú combjaim voltak és egész vékony lábaim. Nem voltam egoista, de pontosan tudtam a testem előnyeit és hátrányait, mivel több tucat pasival dolgoztam együtt. Elkezdtem végigfonni a hajam jobb oldalról balra tartva, mintha egy fonott hajpánt lenne a hajamban. Semmi sem volt idegesítődd, mintha az arcomba ment a hajam. Mikor végigfontam összefogtam egy copfba a hajam és azt a tincset is simán belefogtam. Nem volt szerencsés a hajcsatokkal teli tűzdelt haj, mivel ha bukósisakot kell felvenni, vagy maszkot nagyon zavaró.

Egy egyszerű sportmelltartót vettem fel és fáslival jó alaposan körbetekertem a mellem, ezzel kicsit leszorítva és biztosítva, hogy nem fog zavarni a dekoltázsom. Újra végignéztem magamon. Elég szánalmas látványt nyújthattam körbefáslizott mellkassal, de nem izgatott. Felvettem a lábszár középig érő zoknimat, és felvettem egy rövidnadrágot, és egy toppot. Erre vettem rá a Red Bullos overállt. A derekamra kötöttem az overáll tetejét, míg felvettem a cipőmet, ami szintén RB-s volt.

- Baby! - kopogtatott valaki az ajtómon. Már a megszólításból tudtam, hogy az egyik szerelő az.

- Mi van? - kiabáltam ki.

- Bemehetek? - hangzott a kérdés.

- Gyere. - kiabáltam ki. Átmentem a fürdőbe, hogy bekenjem a kezem testápolóval, és közbe hallottam, hogy nyílik az ajtóm, és Mike jött be a szobámba.

- Hallottad, hogy ma lesz Sebastian üléspróbája? - faggatott.

- Láttam bejönni. - válaszoltam. - Sejtettem, hogy a mi nyakunkba varrják. - jöttem ki nevetve.

- Ezen felül azt suttogják, hogy ellenőrzés lesz. - nézett rám. Már megszokták a látványom melltartóba és bugyiba, szóval már nem zavart senkit a szerelőcsapatból, ha így mászkáltam. Mivel együtt eszünk, alszunk, dolgozunk majdnem egész évben, így hamar túl tudtak lendülni azon, hogy nő vagyok.

- FIA vizsgálat, vagy belső vizsgálat? - kérdeztem. Nem volt mindegy. Ha az FIA jön, akkor nagyon össze kell magunkat kapni.

- FIA. - húzta el a száját. - És boksz kiállás kell szimulálnunk.

- Csodás. - morogtam. Belebújtam rendesen az overálomba és együtt mentünk lefelé a szerelő gödörbe.

Lent még csak páran voltak. Szinte mindenki reggelizett még. Felültem az egyik elválasztó falra és onnan lógattam a lábam. Vártam, hogy Mike hozza a kávém.

- Hozzuk ide a kocsi vázát. - paskolta meg a térdem Max. Leugrottam a csempére és mentem utána. Az egész hatalmas szerelőgödröt, ahogy mi hívtuk, csempe borította.

Áttoltuk a kocsit, ami egy gurulós magasított szerkezeten volt még. Nem volt összerakna teljesen, mert folyamatosan zajlottak a fejlesztések. A mi dolgunk egyelőre annyi volt, hogy a különböző alkatrészeket legyártás után rápróbáltuk az autóra, és ha változtatás kellett, akkor újra gyártották azt az elemet. Nem igazán zajlott nagy munka a mi részükről.

- Tessék. - lerakott egy nagy pohártartó masét a választófalra Mike és mindenki, aki lent volt, elvette a sajátkávéját.

- Üléspróba, aztán FIA ellenőrzés. - sóhajtott Ben mikor bejött. - Nem meg bukni rajta. - nézett végig a bandán. - Remélem senki nem fogyasztott alkoholt vagy narkotikumokat ma.

- Csak tegnap. - vetette fel George.

- Alkohol kiürül. - legyintett Ben. - Valami mást is használt? - nézett végig a 20 fős szerelő gárdán. Csak a mi csapatunk volt ma bent. Holnap lesz itt a másik csapat szerelő, és Webbernek lesz üléspróbája. Holnapom szabad, és ennek már most előre örültem.

- Senki semmit? - kérdezte már megnyugodva. Nem voltunk jó gyerekek, de egymás közt ilyeneket nem titkoltunk el, mivel bármelyikünk élete múlhat rajta. A mellékes, hogy Sebastiané is, bár ez a dolog még nem volt aktív. Majd versenyhétvégéken, de akkor meg senkinek nincs ideje bármit is használni.

- Ha nem büntették meg a csapatot, a VB cím elnyerése utáni részeg kocsi szerelés után, akkor most se fogják. - vonta meg a vállát Nick. Mindenki arcára ráköltözött a vigyor. Mindenki szét volt csúszva, de a kocsit el kellett pakolni. Szerencsére nem lett belőle baj. Mélyen hallgatott arról a napról mindenki, mivel olyan szinten szétcsúszva még nem volt a csapat. Én csak annyira emlékeztem a buliból, hogy a fal tövében ültem, mert állni és magamtól ülni már nem voltam képes. Borzalmas volt szerdán visszaállni már dolgozni.

Mikor kilencet ütött az óra egy csengőszó jelezte lent a gödörbe a munka megkezdését. Senki nem mozdult, mivel elsősorban Sebastiant vártuk.

7 perc késéssel érkezett meg a német pilóta.

- Bocsánat mindenkitől. - sietett oda hozzánk. Beállt mellém és várta az utasításokat. Én voltam a cockpit-ért felelős szerelő. Ez azt is jelentette, hogy én rágtam a legjobban a körmöm, ha balesetet szenvedett Sebastian hiszen, ha nem védi meg a körülötte felépített biztonsági cucc, akkor, azaz én hibám lesz.

- Elsőnek állj rá. - mutattam a mérlegre. Kipakolta a zsebeit az elválasztófalra és engedelmesen rálépett. Kezébe adtam egy S.V. feliratú súlyt, ami a teljes felszerelésének a súlya. - Így is könnyebb voltál int Webber, de még fogytál is. - néztem rá elismerően. - Imádni fognak a mérnökök ezért. - nevetettem. Minél könnyebb a pilóta annál jobban lehet a balansszal játszani. Oda toltam az egyik kis fellépőt a kocsi mellé és oda álltam mellé. - Szállj be, a tavalyi ülés van bent. - magyaráztam. Fellépett a kis sámlira és a vállamba kapaszkodva belelépett a kocsiba majd beleült.

- Pedálok túl közel vannak. - állapította meg egyből. Max állított rajta Sebastian pedig bólintott. - Így jó. - beraktam a helyére a kormányt, és vártam. Vártam, hogy bármit is kritizáljon, megjegyezzen. - Valahogy ez az egész nem oké. - nézett ránk elgondolkodva. Majdnem mondtam neki, hogy köszi, de csendbe maradtam. Ismertem már Sebastiant, és tudtam, hogy meg fogja tudni mondani merre, hol van a gondja. - Mintha lejjebb lennék. - világosodott meg. - Kisebb részt látok be.

- Szállj ki. - nyújtottam a kezem. Segítettem neki kimászni, hogy aztán Maxszal ketten kivegyük az ülést. Peter hozott egy tartót, amire rákerült az ülés, és így is beleültettük Sebastiant. Így jónak érezte, tehát a kocsiba keresendő a hiba.

Ebédszünetig szerült befejezni az üléspróbát szerencsére, így mehettünk enni. Az ellenőrök ebéd után jönnek.

- Előre is bocsánat. - ment el mögöttem Sebastian a büfében.

- Ne kezd! - szóltam utána.

- Miért? - nevetett. - Jó ómen volt tavalyra. - fejcsóválva ettem tovább a szószos tésztámat. Én voltam a boksz kiállásoknál az, aki az első szárnynál felemeli a kocsit. Sebastian minden évet bocsánatkéréssel indít, az ellen, nehogy elüssön. Eddig egyetlen egyszer kerültem komolyabb helyzetbe, mikor Algersuari 2009-ben Abu Dhabiban hozzánk állt be boxkiállásra, nem a saját pitjéhez. Az meleg helyzet volt, mert akkor talán ha 1-2 centire a lábamtól ment el a hátsó kereke. Meg ijedni persze nem volt idő, mert érkezett Sebastian.

- Mi vagyunk a világbajnok Csapat idén. - jött oda hozzánk Guill, a mi oldalunk versenymérnöke. - Jobb, ha tudjátok, hogy az FIA ott akar majd belénk kötni, ahol csak lehet. Ne hagyjátok magatokat.

- Mocskok. - morogta Mike.

- Szimulációs gyakorlatokat is hoznak. - magyarázta. - Érkezik velük valaki, aki a pilótaülésbe fog beülni, míg ti boxkiállást mutattok be. - rám és Maxra nézett. A mellettem ülő srác volt a nyalókás ember. - Figyeljetek fél szemmel arra az emberre, aki a kocsiban ül. Biztos, hogy meg akarnak titeket szívatni. - nem várt választ, ott hagyott minket.

- Valami el fog játszani. - vetette fel George.

- Persze vegyük még azt is észre, hogy pisilnie kell, vagy mi? - akadtam ki. - Úgy csinálnak, mintha senkik lennénk. - durrogtam.

- Mert azoknak is számítunk. - sóhajtott Max.

- Egy fenét. - horkantottam. - Mi vagyunk a legjobb szerelők a világon.

- Nem vagytok senkik. - jött oda Sebastian mosolyogva. - Az FIA mindenkit nagyon ellenőriz. Még engem is szívatni fognak ma. Fel a fejjel. - vidáman hagyott ott minket.

- Hogy is van? - játszotta ez elgondolkodót Mike. - Ha a pilótánk bizakodó, akkor mi sem adhatjuk fel?

- Valami olyasmi. - bólintottam mosolyogva. Ez egy közös megállapodás volt. Míg Sebastianon látjuk, hogy harcol, addig mi sem adjuk fel. Ezzel a pilótánk is tisztában volt. Nem esett nehezére a dolog, ebben biztos voltam.